1. Bevezetés

Az új technológiák megváltoztatják a klasszikus kapcsolatokat. Ezen a téren a technológiai változás iránya és a COVID 19 miatt elrendelt védelmi intézkedések egy irányba mutatnak. A technológiai változások első sorban az emberi munkaerő helyettesítésére törekednek, a vírus miatti intézkedések pedig első sorban az emberek otthonmaradását szorgalmazzák. Valószínűleg a vírus eltűnéséig, ha eltűnik valaha is, az emberekben kialakul a feltételes reflex, mely a személyes távolság (térben és időben) megnövelésével fog összefüggni.

Ezen technológiák egyike a robotizálás és az automatizálás. A legtöbb ipari szektor nagy mértékben épít robotmunkára. Manapság a robotok funkciói segédfunkciókban merülnek ki. A robotok olyan eszközként funkcionálnak, melyek egyes folyamatokat maguk végeznek el ezzel megkönnyítve a munkavállalók feladatait. A robotok szerepe egyre fontosabb lesz a gazdasági rendszerben. Úgy gondolom, hogy a robotizált munkatevékenységeket kiterjesztik a munkaerőpiac nagy részére. A robotok alkalmazása elsősorban ipari szektorokra jellemző, a fizikai munka kisegítése vagy helyettesítése okán. A robotok nemcsak a klasszikus munkavállaló és munkáltató között fennálló kapcsolatot, hanem az egész munkaviszonyt és munkaerőpiacot is megváltoztatják. A robotizáció és az automatizálás egyik fő hatása a csoportos létszámcsökkentés lesz. Ez a folyamat akkor is várható, ha ténylegesen azon elemzéseknek lesz igaza, mely szerint a foglalkoztatás bővülése várható hosszú távon a mesterséges intelligencia és a robotizáció alkalmazásával.[1] Rövid távon azonban véleményem szerint több lesz az olyan munkavállaló aki elveszíti a munkáját.

Paba és Solinas is kiemelte, hogy a robotizáció és az automatizálás, csak néhány olyan tényező, amely magyarázza ezt a hanyatlást.[2] Az új technológiák alkalmazása véleményük szerint is több munkahelyet fog teremteni, mint amennyit elveszítünk.[3] Az elkövetkező évek gazdasága rövid távon a pandémia hatásaiból való kilábalás időszaka lesz, melynek egyik eszköze lehet a munkafolyamatok automatizálása és stabilabbá tétele. Ez egy újabb indukciós folyamat lesz, mely a széles körben elterjedt robotizációhoz vezet majd (a gyártástól a mezőgazdaságig, a kiskereskedelemtől a szolgáltatási szektorig); ehhez további szabályokat kell létrehozni a munkaterületek átalakulásával kapcsolatos társadalmi kockázatok minimalizálása érdekében.[4] Azt is hozzá kell tenni, hogy a gazdasági átalakulás rövid, de lehet, hogy középtávon is főleg a munkáltatóknak lesz kedvezőbb, a munkavállalóknak pedig kedvezőtlen.[5]

Szeretném elemezni azokat a fő hatásokat, hogyan befolyásolja a robotizáció a munkaviszonyokat? Nemcsak a munkaerőpiac változásait elemzem, hanem a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatait is. A robot alkalmazása már ma is bevett gyakorlat. Nem is gondolnánk, hogy az egyes vállalkozások milyen sokfajta célra használnak robotot. A vállalkozások egy része kiegészítő munkaerőként alkalmazza a humán munkaerő mellett. Más munkáltatók pedig kifejezetten ellenőrzési célzattal.[6] Az utóbbi időszakban hatalmas fejlődésen esett át a technológiák ötvözése. Valószínűleg ezt a folyamatot fogja felerősíteni a COVID 19 járvány is. A munkavállalók hiánya és az emberi kapcsolatok önkéntes és jogszabályi intézkedéseken alapuló korlátozása a koronavírus világjárvány miatt fellendíti a szolgáltató robotok iránti keresletet Kínában. Egyes cikkek szerint, potenciálisan lökést adhat a jelenlegi helyzet ennek az ágazatnak, amely eddig piaci szempontból nem feltétlenül volt ennyire erős.[7]

A COVID-19 okozta recesszió okán valószínűleg az automatizálás olyan hatásokkal is fog járni, mely szerint a vírus miatt elveszített munkahelyek egy része soha nem tér vissza, mivel a vállalatok átalakítják működésüket, hogy inkább gépekre támaszkodjanak, mint emberekre. A járvány gazdasági hatásait most még talán becsülni sem lehet, de hogy hatalmas kiesésről beszélünk az már most a számok ismerete nélkül is prognosztizálható az elrendelt lezárások, korlátozások alapján is. A vírus a mai gazdaságunk két legfontosabb és bizonyos szempontból leggyengébb elemét támadta. Az egyik a globalizált gazdaság, mely alapján a költséghatékonyság okán megéri egy alkatrészt, vagy alapanyagot tengeren túlról beszerezni, mint belföldről kicsit drágábban. A másik ilyen fontos de gyenge elem a humán munkaerő. Mivel a vírus eleddig ismeretlen, és a pontos viselkedése sem ismert, csak annyit tudunk, hogy egyes meglévő betegségek és rizikófaktorok esetében viszonylag könnyen halálhoz is vezethetnek. Ennek megfelelően a munkavállalók védelme érdekében is részben a Kormányok korlátozó intézkedéseket rendeltek el. Ez gazdasági szempontból azért is fontos, hogy azok az üzemek, ahol nagyobb mértékű az automatizáció ott könnyebb megoldani a kieső munkaerő problémáját is. A robot alkalmazásának még egy aspektusát erősíti a kialakult járvány még pedig az egészségügyi ágazatban a vakcinafejlesztést, de későbbiekben a fent már említett okokból az orvosi és ápolói feladatok ellátásának kiváltása is cél lehet, sőt lesz is. Ezek a hatások nem feltétlenül direktben jelentkeznek a pandémia jelenlegi szakaszában. A home office és a távmunkavégzés jellemzőbb a cikk megírásának időpontjában. Azt azonban szükséges felismerni, hogy a foglalkozások nagy része nem űzhető otthonról, vagy teleházakból. Azokban a munkakörökben, mint például egy operátori munkakör, vagy más személyes jelenlétet igénylő munkakörök alkalmazása vonatkozásában középtávon erősödő tendenciának látom a robotok egyre elterjedtebb alkalmazását.

A jelenlegi helyzetben az személyes (mindennapi) tere áthelyeződik a digitális térbe. A digitalizációnak az igénye ugrásszerűen megnő és ennek lesz az egyik leágazása a robotok jelentőségének a növekedése. Meglátásom szerint az egyes prognózisok az automatizálásról[8] érvényüket vesztik abból a szempontból, hogy sok vállalkozás a munkafolyamatainak egy részét vagy akár egészét is szeretné robotizálni. A fejlődő globalizált piacon ahogy már azt említettem a humán munkaerő az egyik leggyengébb láncszem[9], melynek a gépekkel való kiváltása már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött, és amit a jelenlegi kialakult helyzet csak gyorsítani fog.

Az egyes munkakörök automatizálásának két jelentős irányát tudjuk megkülönböztetni véleményem szerint. Az egyik esetben a kooperatív robotok alkalmazásával a gépi és humán munkaerő összhangjával megvalósított rendszerek erősítése fog megtörténni záros határidőn belül. A másik esetben a tényleges automatizáció lesz a cél, olyan rendszerek kialakítása, melyek zárt, emberek nélküli munkafolyamatok.[10] Az első folyamat első sorban a munkajogi kérdésekre lesz hatással, a második folyamat pedig első sorban a munkaerőpiaci folyamatokra. Ezekből kiindulva szeretném elemezni a munka automatizálásának jogi és társadalmi kereteit napjaink egyik legnagyobb és az életünket érezhetően már most befolyásoló eseményének szemüvegén át. Mindenesetre szeretném leszögezni, hogy a tanulmány nem hatásvadász okokból tartalmazza a napjainkat meghatározó vírus megnevezését, hanem azért mert véleményem szerint ténylegesen is hatással lesz a munka robotizálására és automatizálására.

2. Kollaboratív robotok (kobotok) alkalmazásának problémái

A robotika munkajogi és munkaerőpiaci hatásainál több hatást is figyelni szükséges. Két szempontot kell elemezni itt: az egyik a humán munkaerőt „helyettesítő hatáshoz” kapcsolódó robotika; a másik a robotokkal való együttműködés vagy más kooperatív munkafolyamatokhoz kapcsolódik. Mindkét kérdés vizsgálata fontos. A tanulmány keretei között mindkettőre kitérünk a lehetséges terjedelmi keretek között. A robotok munkatársként való alkalmazása számos kérdést vet fel jogi -gazdasági- és munkabiztonsági oldalakon is. Ezen kérdések közül a legfontosabbak az alábbiak

  • A munka és a munka biztonságának legfontosabb jogi és szabályozási vonatkozásai, új pszichoszociális kockázatok megjelenése
  • Munkavállalók és munkaidő változásának a kapcsolata (a robotok digitális leválasztásának értékelése és annak befolyása a keresetekre és a munkaidő kiszámítására).
  • A munkavállalónak joga van a magánélethez. Különös tekintettel a „robotok általi” felügyeletre, melyek problémáit is kezelni szükséges.
  • Szellemi tulajdonjogok / szabadalmi jogok alakulása abban az esetben, amikor a munkavállaló úgymond betanítja, „kiképzi” a robotot.
  • A vállalati titkok speciális perspektívája.[11]

A fenti kérdések mind egy tágabb kontextusban értendők. Ahhoz, hogy ténylegesen is foglalkozzunk velük ahhoz először a robotok alkalmazásának alapvonásait kell megvizsgálni. Ahogy Jakab Nóra is kiemeli a munkajog szempontjából azoknak a robotoknak van jelentősége, amelyek a munkahelyen az emberrel fizikailag egy térben mozognak. Ezeket a robotokat kollaboratív robotoknak nevezzük (röviden kobotok). A kollaboratív robotokat azért fejlesztették ki, hogy képesek legyenek az emberrel közös munkatérben, ugyanazon időben meghatározott feladatot végezni.[12] Ezek a mai ipari robotok elsősorban a tőkeigényes nagy volumenű gyártás követelményeivel küzdő cégek tulajdonában állnak. Ezek jellemzően az autóipar, az elektronika, és az elektronikai kiskereskedelem, amelyek az összes telepített robot 80% -át teszik ki.[13] Azonban az alkalmazási területük egyre inkább át fog tevődni a kevésbé tőkeerős szektorokba is. Ennek a munkaerőnek a birtoklása a későbbiekben egyre nagyobb relevanciával fog bírni. Ahogy azt Freeman is kiemeli: „A robotizáció, akárcsak a múltbeli technológiai változások, nagyon jó dolog lehet, enyhítve az emberek munkaterhelését, miközben segíti a világ számos kihívásának leküzdését.”[14] Mindazonáltal hatással lehet az emberekre is, megosztva a társadalmakat. Ebben a megosztott társadalomban az egyik oldalon a robotok tulajdonosai és a másik oldalon a robotokkal versengő munkavállalók között.

A kobotok és a humán munkaerő közötti kapcsolat és együttműködés az egyik vetülete, melyet Freeman állításainak a fényében érdemes vizsgálni. Az együtt működő robotok és a munkavállalók nem csak együttműködő társak, de egy bizonyos szempontból versenytársak is. Ez a két jellemző ennek a kapcsolatrendszernek a színe és fonákja. Az együttműködés része a munkajog szempontjából kiemelten fontos, a versengés pedig foglalkoztatáspolitikai szempontból.

A munkajog szempontjából az együttműködési kötelezettség egy kibővített verzióját jeleníti meg a kobotok alkalmazása. Az ember – robot együttműködés lehetővé teszi a következők kombinációját: a robotok jellemző erősségei, amelyek közül sokakban megtalálható az emberi erősségek, tulajdonságok. Az ipar szempontjából fontos erősségek a robotok oldalán, hogy nagy kitartással, nagy teherbíró képességgel, pontossággal rendelkeznek, és jól bírják a repetitív folyamatokat. A humán munkaerő erősségei közül vannak olyanok, amelyek bármilyen géppel összehasonlíthatatlanok. Ezek közé tartozik az alkalmazkodóképesség, mely az új termelési feladatokhoz való alkalmazkodás képességét, kreatív problémamegoldáshoz szükséges készségek meglétét és az előre nem látható helyzetekre való reagálás képességét jelenti.[15] Azonban szükséges hozzátennünk azokat a nézeteket is, melyek elismerik ugyan, hogy a fenti jellemzők alapján a kobotok gyorsak, precízek és erejük is páratlan, de mégis csak vakon teszik a dolgukat. A működésük alapfeltétele a hajszálpontos időzítés, ugyanis ezek a robotok, ha látnak is akkor azt két dimenzióban tudják megvalósítani. Ez pedig instabilitást adhat a rendszernek és ez eredményezi azt, hogy sok monotonitással járó rutinmunka mégis csak az emberekre marad. Ezek a munkavállalók a két robotizált fázis közötti munkákat végzik el, vagy a folyamat végén az összeszerelést. Így ezen vélemények szerint még sem váltja ki olyan mértékben a robotizáció a monoton rutinmunkák elvégzését.[16] Tény azonban, hogy az emberi munkaerő, mint közvetítő közeg még ebben az időszakban is hatékonyabban működik, mint egy kevésbé automatizált gyáregységben. Azoknál a cégeknél lesz véleményem szerint kisebb a visszaesés, ahol a munkavállalók és a kobotok kooperatív módon együtt tudnak működni. Jakab Nóra külön kiemeli, hogy a humán és robot munkatársak viszonyában a munkavédelmi szabályok alkalmazása egy kulcskérdés. Egyik oldalról a fő kérdés, hogy veszélyes üzemnek tekinthetjük-e a robotok alkalmazását?[17] Ebben a kérdésben Pusztahelyi Rékával értek egyet, hogy a technológiai fejlődést eddig kiszolgáló veszélyes üzemi felelősségnek a magyar különös felelősségi alakzatok között az alkalmazási potenciálja jelentős, azonban egyben véges is.[18] Kiemelt, fokozott kockázatot jelent a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI vagy AI) és ennek analógiájára véleményem szerint a kobotok alkalmazása, amely maga után vonja a veszélyességből fakadó, az Artificial intelligence for Europe dokumentum által risk–based liability rules-nak nevezett szigorú felelősségi tényállásokat. Pusztahelyi Réka is kiemeli, hogy ahogyan az emberi irányítás és ellenőrzés folyamatosan csökken a mesterséges intelligencia működése, döntéshozatala felett, úgy kerül mindinkább előtérbe az érdek kérdése, és kerekedik felül annak vizsgálhatóságán, hogy ki tartja, tarthatja az MI-t felügyelete alatt.[19] Üzembentartónak az a személy fog ezek szerint minősülni, aki a saját felelősségére, saját költségére és hasznára fog a mesterséges intelligencia felett rendelkezni, értve az utóbbi alatt azt, hogy azt milyen időpontban és milyen célra lehet használni.

Miért is fontos kiemelni a mesterséges intelligenciára vonatkozó rendelkezéseket amikor robotikáról beszélünk? Ennek azért van jelentősége, mert ahogy Jakab Nóra is kiemeli az Európai Parlament állásfoglalásában a jövőbeli elképzelések tekintetében azonban a kollaboratív robotok mesterséges intelligenciával rendelkeznek: azaz autonóm döntéseket hoznak, tanulnak, alkalmazkodnak. Ezeket a robotokat a kollaboratív üzemben és munkatérben kell kezelni annak érdekében, hogy a felmerült felelősségi kérdéseket rendezni lehessen.[20]

Ezért is fontos kiemelni, hogy önmagukban a jogi szabályozási keretek nem elégségesek. A kobotok és a humán munkaerő együttműködése rengeteg veszélyhelyzetet rejt magában. Ennek egyik okaként látom azt, hogy a probléma alapja, hogy a robotrendszer kizárólag a programot követi. A program egyértelmű parancsokat és célokat fogalmaz meg. A robot természetéből és jellemzőiből kiindulva nem képes megkérdőjelezni és értékelni ezeknek a parancsoknak a minőségét. Éppen ezért a rendszer tökéletes szabálykövető rendszernek tűnik. Ez a rendszer nem ismeri a mérlegelést és az emberi körülmények jellegét. Az emberi dolgozók rendszere a robot szempontjából tökéletlen rendszer, mivel ha szükséges felülírja és átértékeli a kapott utasításokat, illetve kevésbé pontosan hajtja azokat végre a gépekkel összehasonlítva. A tökéletes rendszer minden alkalommal hibákat fog találni a hozzá képest tökéletlen rendszerben. Ezt két szempontból is vizsgálni szükséges. Az egyik szempont, hogy ha robotizált technológiát alkalmazunk a munkavállalók munkájának ellenőrzésére, a másik pedig a fentebb említett munkavédelmi szabályok struktúrájának a kialakítása. Az első szempontot, ha figyelembe vesszük és a munkáltató az emberi munkavállalók fölé emeli a robotot, akkor ez nagyon egyszerűen kihasználja a dolgozókat. A robot egy despota főnök a fent kifejtettek alapján amikor a tökéletes rendszer találkozik a tökéletlen rendszerrel. Josh Dzieza már hivatkozott tanulmányában ismertet néhány olyan példát, amikor ezek a relációk megvalósulnak. Az emberek nem tudják fenntartani a robotok által megkövetelt intenzív munkát anélkül, hogy az egészségük meg ne romlana. A rendszerek közötti különbségek miatt a munkavállalók stresszes helyzetbe kerülnek, és sok ember rövid időn belül kiég.[21] Ez a kérdés is jelentős mértékben összefügg a második szemponttal a munkavédelmi kérdésekkel. A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (továbbiakban Mt.) 51.§ (4) alapján a munkáltató kötelezettsége az M egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeinek a kialakítása. Azonban ez hogy tud megvalósulni abban a rendszerbben, ahol a munkáltató az irányítás, de legfőképpen az ellenőrzési jogot robotokra ruházza át?

Bármilyen válaszra is jutunk a végén azt mindenképpen fontos kiemelni, hogy az intelligens gyár nem feltétlenül jelent „sötét” gyárat. Az emberek várhatóan továbbra is kulcsfontosságúak a műveletekhez. Az intelligens gyár azonban mély változásokat okozhat a műveletekben és az IT / OT szervezetekben, aminek eredményeként a szerepeket át kell osztani az új folyamatok és képességek támogatása érdekében.[22] Mint korábban említettem, egyes szerepekre már nem lehet szükség, mivel helyettesíthetik őket robotika (fizikai és logikai), a folyamat automatizálása és az AI.[23]

A fentiekből adódóan a kobotok és a humán munkaerő közötti szabályok kialakításához nem elegendő véleményem szerint a jogi szabályozási keretrendszer. Ezek alapját az Mt. 51.§ (4) adja, mely természetesen átnyúl a munkavédelem területére is. A jogszabályok alkalmazásán túl egyéb típusú szabályok alkalmazása is szükséges lesz. A munkavédelmi szabályok fontosak a munkajogi relációk értékelése kapcsán is. Legalább ilyen fontos szerepe van a különféle szabványok alkalmazásának is, melynek szükségességét az Európai Parlament is kiemelte Ajánlásának a 22. pontjában. Az Ajánlás szerint a szabványok kialakításának és az interoperabilitásnak a kérdése kulcsfontosságú a mesterséges intelligenciával és a robotikával kapcsolatos technológiák területén kibontakozó jövőbeli verseny szempontjából. Az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a műszaki szabványok nemzetközi harmonizációja terén a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel együttműködve végzett munkát az innováció előmozdítása, a belső piac töredezettségének elkerülése érdekében a munkakörnyezet minimális biztonsági standardjainak kialakítását is. Az Ajánlás hangsúlyozza a jogszerű mérnöki visszafejtés és a nyílt standardok fontosságát, az innováció értékének maximalizálása és annak biztosítása érdekében, hogy a robotok kommunikálni tudjanak egymással.[24] A szabványosítás szerepe a robotok valós élethelyzetekben történő tesztelése alapvető fontosságú az esetleges kockázatok felmérése és kerülése érdekében.[25] A fontos szabványok közül szükséges kiemelni az ISO 12100-t, mely az A típusú szabványok gépekkel kapcsolatos általános védelmi és kockázatértékelési szabályaival foglalkozik, vagy az ISO 13849, mely a B típusú szabványok biztonsági olyan előírásai, amelyek szabályozzák a vezérlés tervezését biztonsági funkciókkal rendelkező rendszereket, illetve az ISO 13855 a védőtávolságokról szóló szabvány és az ISO 10218, mely a C típusú szabványok ipari robotok és robotok biztonságának rendszerintegrációjáról szól.[26]

Az ISO 10218-1: 2011 egyedi követelményeket tartalmaz a következőkre vonatkozóan: ember-robot-együttműködés. Négyféle csoportot határoz meg együttműködési műveleteként, amelyek során az emberek együttműködhetnek egy automatikus üzemmódban működő robottal.[27] Ezek a formák talán magyarul nem mind adhatók vissza megfelelően, de az angol kifejezéseik szerint az első mód „stop on access with automatic task resumption”, mely szerint a robot leáll, ha a humán munkaerő hozzáfér ahhoz az együttműködési területhez, amely még mindig a robot felügyelete alatt áll. A második a „hand-guiding”, ami leginkább a kézivezérlést jelenti. Tartalma szerint ez a fajta művelet közvetlen fizikai kölcsönhatást jelent az ember és a robot között, amely alapján teljes ellenőrzést gyakorol az ember a robot mozgása felett. A harmadik „separation and speed reduction” a távolság és a sebesség kettősségére épít. A relatív sebességet a robot és az ember között, valamint a felek távolságát aktívan figyeli a rendszer. Ha az ember jelen van, a robotnak biztonságos kombinációt kell fenntartania a sebesség és a távolság kettősségéből abból a célból, hogy időben képes legyen megállítani minden olyan mozgást és érintkezést, amely veszélyes lehet az emberre. A negyedik „monitoring and power and force limiting” azt jelenti, hogy a robot mechanikai veszélyessége elegendő mértékben kell hogy csökkenjen a munkafolyamat során, hogy lehetővé tegye az ember és a robot közvetlen, fizikai kölcsönhatását további biztonsági vezérlő nélkül. Ezt az ütközés megfelelő korlátozásával érik el. A robotrendszer megtervezésén keresztül az ember és a robot közötti kapcsolat esetében biomechanikai toleranciaértékei nem haladhatja meg egy bizonyos mértékű erőhatást.[28]

Szabványok azonban nem csak a robotok alkalmazásával kapcsolatban kerültek kialakításra, hanem általánosságban a munkavégzéssel összefüggésben is. A kooperatív együttműködés során véleményem szerint szükséges, hogy kiemelt figyelmet kell, hogy kapjanak az általános munkavédelmi rendelkezések és szabványok is. A munkáltató kötelezettsége, hogy az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítsa, Erre egyrészt szükség van a fent felsorolt szabványok alkalmazása a kobotok és a humán munkaerő együttműködése során, másrészt azonban az általános munkavédelmi rendelkezéseket is folyamatosan érvényesíteni kell. Ehhez nyújt segítséget a nemzetközi szakértők által kidolgozott ISO 45001 jelű új egészségügyi és munkabiztonsági szabvány, mely a brit szabványügyi hivatal BS OHSAS 18001 szabványán alapult. Az alapul szolgáló brit szabványt már számos európai munkaadó használta. A szabvány fejlesztése közben jelentősen változott az új szabvány, különösen a vezetést és a munkavállalói részvételt tárgyaló témákban. Itt azonban szükséges megemlíteni, hogy amíg bizonyos technikai jellegű szabványoknak félig-meddig törvényi ereje is van az ilyen típusú szabványok nem nyújtanak megfelelő garanciát erre.[29] A szabvány fogalomhasználatában elég széles értelemben használja a munkavállaló fogalmat. Ezek szerint munkavállaló mindenki, aki munkát végez vagy munkatevékenységet fejt ki a szervezet ellenőrzése alatt, így ebbe beletartozhatnak a kölcsönzött munkavállalók, az önfoglalkoztatók és a szerződéses munkavállalók. Minden munkavállaló, így a vezetők is beletartoznak ebbe a definícióba.[30] A szabvány 6. cikke foglalkozik a tervezéssel is. Ez kötelezi a szervezetet, hogy határozza meg a kockázatokat mind a foglalkozásegészségügy és a munkabiztonság területén, mind az irányítási rendszerben. Azt is megkívánja, hogy proaktív rendszerük legyen a veszélyek felismerésére. Világosan kimondja, hogy a munka megszervezésekor figyelemmel kell lenni a munkaterhelésre, munkaidőre, a munkahelyi zaklatásra és lejáratásra.[31] A szabvány 8. cikke ehhez kapcsoltan rendezi a működtetés feltételeit, mely alapján a munkáltatónak a rendszert kell működtetnie a veszélyek elhárítására és a kockázatok csökkentésére. A szabvány által meghatározott módon a következő hierarchiája alapján – a veszély eltávolítása; helyettesítés; műszaki védelem és munkaátszervezés; adminisztrativ ellenőrzés (benne képzés); és végül megfelelő egyéni védőfelszerelés.[32]

A fentiekből is látszik, hogy a kobotok és minden egyéb robot munkafolyamatokban való alkalmazása megköveteli a megfelelő biztonsági szabályok alkalmazását, de felveti azt a kérdést is, melyet Jakab Nórától kölcsönözve szeretnénk kicsit más kontextusban használni. Vajon a jog feladata továbbra is a munkahely biztonságának megteremtése, vagy ezen az idő már túlhaladt és inkább a jövedelem és foglalkoztathatóság védelmét kell ellátnia?[33] A humán és roboti munkaerő összehangolásának azonban lesz egy hosszabb távú kihatása is. Ez pedig a munkaerőpiacra gyakorolt hatása a robotok alkalmazásának. A munkavédelmi szabályok és a szabványok alkalmazása egy szűk kontextusban vizsgálja a robotoknak a munkára gyakorolt hatását.

3. Kobotok és a munkaerőpiac kapcsolata

A kollaboratív robotok alkalmazásának jelentős hatása van és lesz is a munkaerőpiacra. A robotok alkalmazása jelentős mértékben fogja átalakítani a munkaköröket. A folyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a céheket felváltották a manufaktúrák az ipari forradalom idején. A roboti munkaerő alkalmazásának terjedése teljesen átalakítja a munkavállalókkal szembeni követelményeket. Olyan kompetenciákra lesz szükség, melyekkel a munkavállalók jelentős része nem rendelkezik. Az átállás sikerült, de nem teljesen és nem zökkenőmentesen. Ennek egyik oka, hogy a digitális térbe kényszerített munkavállalók, tanárok, szülők és diákok jelentős része nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel meg lehet szervezni ezeket a folyamatokat. A másik okot az a gyorselemzés mutatja be, mely szerint a 6. évfolyamra Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a diákok egyharmadához nem, vagy csak erősen korlátozottan juthat el az online távoktatás, Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében ez az arány egytized. A területi különbségek mintázata 8. és 10. évfolyamon is hasonló. Fontos kiemelni, hogy az online nem vagy korlátozottan elérhető diákok körében nagyon sokaknak eleve nehézséget okoz a tanulmányi követelmények teljesítése és az online nem elérhető diákok 40%-a elégtelen vagy elégséges eredmény ért el matematikából a félévkor.[34] Ezek a különbségek jelentős részében képesek nyitni azt a társadalmi ollót, mely a társadalom egyes rétegei közötti különbségeket mutatják be. Az on-line nem elérhető gyerekek helyzetét jelentős mértékben nehezítheti az is, hogy nagy valószínűséggel az ő szüleik munkanélkülivé vállnak, mely nem segíti a kiemelkedés lehetőségét. Az említett diákok és szüleik jelentős számban hátrányos területeken laknak, olyan helyeken, ahol nem csak az eszközök, de sokszor az infrastruktúra hiánya is akadályozza a tanulást, és így a megfelelő kompetenciák megszerzését.[35] A megfelelő kompetenciák hiányában a munkavállalók nem lesznek elég képzettek ahhoz, hogy a korábbiakban felvázolt gép-ember munkarelációban részt tudjanak venni ezért a leszakadásuk fokozott lesz. Melyek azok az új kompetenciák, amelyekre szükség lesz az új munkakörökben? Ezeket a kérdéseket még akkor is szükséges megvizsgálnunk, ha az Európai Unió Parlamentjének az Ajánlása egyértelműen megpróbál irányokat kijelölni a fenti kérdések kapcsán. Hajdú József tanulmányában kiemeli, hogy a robotika alkalmazásának fő iránya az emberi képességek növelése és nem a helyettesítése[36]

A robotok széles körben elterjedt használata nem feltétlenül vezet automatikusan a munkaerő felváltásához, de a munkaerő-igényes ágazatokban az alacsonyabb képzettséget igénylő munkák valószínűleg jobban ki lesznek téve az automatizálás veszélyének. Az Európai Parlament ajánlása kiemeli azt a trendet mely szerint a robotizáció termelési folyamatokat hozhat vissza az Unióba; mivel a kutatások kimutatták, hogy a foglalkoztatás jelentősen gyorsabban nő a számítógépeket nagyobb mértékben használó foglakozások körében.[37] Azonban az ajánlás nem tesz említést a leszakadók tömegeiről. Hiába tudjuk visszahozni a termelést a kontinensre, ha a leszakadó rétegek a megfelelő kompetenciák hiányában nem, vagy csak nehezen tudnak majd becsatlakozni a termelőmunkába. Ez a folyamat csak erősíteni fogja az egyes földrajzi területek közötti megosztottságot a hátrányos helyzetű területek további hátrányára. Ez a problémaforrás azért is égető probléma mivel a jelenlegi vírus helyzet ízelítőt ad abból, hogy mi várható a munka jelentős mértékű automatizálása esetén a hátrányos helyzetű területeken hazánkban és más országokban.[38] Ha igaz is, hogy hosszú távon több munkahely keletkezik az automatizálás következtében, de ez rövid távon először tömeges munkabeszüntetésekhez fog vezetni és kialakul egy a mostanihoz hasonló interim időszak. A különbség a mostani járványhelyzethez képest az lesz, hogy most a munkavállalók akkor tudnak visszatérni a munkaerőpiacra, ha elkezd újra beindulni a gazdaság. Itt azonban még nem feltétlenül beszélünk új kompetenciákról, mint alkalmazási követelményekről. Ha sokkal nagyobb mértékű lesz az automatizáció, akkor ezek az interim időszakok nem generálisan meghatározottak lesznek, hanem inkább egyéniek. Az fogja meghatározni a mértékét, hogy a munkavállaló mennyi idő alatt tudja megszerezni azt a kompetenciát, mely az új munkaerőpiaci követelmények teljesítéséhez szükséges.

Mindezeket a hatásokat pedig szükséges az ökológiai közgazdaságtan tükrében értékelnünk. Ennek kiindulópontja a fentiek mellett a már említett Ajánlás M pontja, mely szerint a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése mindenféleképpen hatást gyakorol majd a munkakörnyezetre, ami a felelősség tekintetében új aggályokat generálhat.[39] Az ökológiai közgazdaságtan egyik elképzelése azt mondja, hogy egy fenntartható világban több lesz a munka, mert az energiát elkezdjük rendkívül megbecsülni, és így már nem fog a robottal történő munkavégzés annyira vonzónak tűnni.[40] Ehhez képest a mai uralkodó megközelítés az, hogy a robotika fejlődésével az emberek egyszerűen képesek lesznek kevesebbet dolgozni és mással foglalkozni. David Graeber kiemeli, több szinten is vitatható[41] elméletében, hogy a termelő munkák legjavát automatizálták, a helyükre pedig szolgáltatások és adminisztratív munkák kerültek, ahogy ezek a szektorok kibővültek. Ezeket ő sokszor értelmetlen és felesleges munkának tartja, ahogy könyvében is említi „bullshit jobs”-nak (magyarul talán a kamu munka kifejezéssel írható le), amelyekben az ember nem csinál semmit és teljesen feleslegesen végezzük ezeket.[42] Ha teljesen nincs is igaza az elméletnek azt fontos kiemelni, hogy a digitalizáció átalakítja a munkát és a mostani ismert megoldások nem fognak majd működni. Véleményem szerint ez a felvetés a gazdaság egy későbbi fejlődési szakaszára lesz jellemző.

4. Összegzés

A fentiek alapján elmondható, hogy a fokozottabb mértékű automatizáció és robotizáció jelentős és komplex változásokat fog hozni. Ebből a komplex megközelítésből a tanulmány keretei között a munkajogi és a munkaerőpiaci változásokat szerettem volna kiemelni a jelenlegi pandémia helyzetre tekintettel. Ennek egyik oka, hogy a vírus terjedése a meglátásom szerint ténylegesen is gyorsítani fogja a munkafolyamatok automatizálását. Első körben a kollaboratív robotok alkalmazásának a gyakorlata fog jobban elterjedni. Ezzel párhuzamosan azonban számos cég fog törekedni a teljesen automatizált munkafolyamatok kialakítására. Ezek a folyamatok átalakítják a munkajogi relációkat és a munkaerőpiaci relációkat is. A robotok alkalmazásának tömegessé válása a sérülékeny humán munkaerő kiegészítésén/kiváltásán túl a költséghatékonyság által vezérelt folyamat lesz. Véleményem szerint, ha egy robot fenntartási költsége napi 5 dollár alá esik nem az lesz a kérdés, hogy a cégek fognak-e élni a lehetőséggel, hanem az, hogy mikor.[43] A munkajogi relációkban az olcsó robotok alkalmazása a közvetlen munkakörülményeken túl olyan kérdésekre is hatással lesz, mint a béralku, és a kollektív munkavállalói jogok gyakorlása.

A mindennapi alkalmazásban a munkajogi. munkavédelmi szabályok és a szabványok által meghatározott kereteken belüli kollaboratív munkafolyamatok megfelelő alkalmazása cél. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy az ember-gép kapcsolat egy olyan kiterjesztett együttműködési kötelezettség melyben a munkavállaló a munkáltató és a kobot hármas relációjában szükséges a jogokat és a kötelezettségeket értelmezni. Az új technológia alkalmazása nem vezethet a meglévő munkajogi minimál standardok felrúgásához, ahogy ezt több esetben mondjuk az Amazon esetében is láttuk. Szükséges egy teljesen új vállalati kultúra és munkakultúra kialakítása. Egy olyanra, mely pozitív hatással van a munkaerőpiacra és az új kompetenciák tanulására. Ennek a kiemelése azért is fontos, mert egyes iparágakban Magyarországon és más kelet európai országokban sem találni elegendő megfelelő kompetenciával rendelkező munkavállalót. Ezen esetek jelentős részében pedig még nem is ember-gép relációban végzendő munkáról, hanem a hagyományos értelemben vett sormunkáról van szó. Ha ugyanezt a helyzetet rávetítem arra, hogy mekkora léptékkel fog előre lépni az automatizáció, akkor még inkább égető a helyzet.

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

Mélypataki Gábor
adjunktus,
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar,
Agrár- és Munkajogi Tanszék

 


[1] AI at work: It’s time to Embrace AI. http://www.oracle.com/us/products/applications/oracle-ai-at-work-report-5037501.pdf, [2020. 02. 17.]

[2] Paba, Sergio – Solinas, Giovanni: In Favour of Machines (But Not Forgetting the Workers): Some Considerations on the Fourth Industrial Revolution, in: Edoardo Alles (ed.) et al.: Working in Digital and Smart Organizations, Palgrave Mcmillan, 2018, p. 43. (https://doi.org/10.1007/978-3-319-77329-2)

[3] AI at Work: It’s time to Embrace to AI, Oracle, 2019, p. 2

[4] Putilo,Natalia V. – Volkova, Natalia S. – Antonova Natalia V.: Robotization in the Area of Labor and Employment: On the Verge of the Fourth Industrial Revolution, G. Popkova, Elena – Sergi, Bruno S (ed.): Artificial Intelligence: Anthropogenic Nature vs. Social Origin, Springer, Volgograd, 2020.

[5] A kép természetesen nem csak fekete és fehér. A főszövegben elhelyezett kijelentéseket annyiban szükség egyelőre csak a lábjegyzetek szintén árnyalni, hogy munkáltatók közül is csak azoknak jelenthet kiutat a robotizálás és automatizálás, akinek marad elég tőkéje ezen folyamatok elindításához, vagy befejezéséhez. A kis és középvállalkozások jelentős része rövid távon lemaradásba kerül. Illetve a kiváltandó és az átalakítandó munkakörök fogják eldönteni, hogy inkább a mesterséges intelligencia, vagy a robotizáció alkalmazása lesz hatékonyabb.

[6] Dzieza, Josh: How hard will the robots make us work? https://www.theverge.com/2020/2/27/21155254/automation-robots-unemployment-jobs-vs-human-google-amazon, [21.03.2020.]

[7] Horwitz, Josh: Robots rising: Coronavirus drives up demand for non-human labour in China, https://www.thestar.com.my/tech/tech-news/2020/03/23/robots-rising-coronavirus-drives-up-demand-for-non-human-labour-in-china, [2020. 03. 27.]

[8] McKinsey Global Institute: A Future that Works: Automation, Employment, and Productivity. https://www.mckinsey.com/~/media/mckinsey/featured%20insights/Digital%20Disruption/Harnessing
%20automation%20for%20a%20future%20that%20works/MGI-A-future-that-works-Full-report.ashx
, [2020. 01.12.]

[9] Deloitte sajtóközlemény: A vállalati IT kihívásai COVID19 kapcsán. https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/technologia/articles/a-vallalati-it-szerepe-az-uzletmenet-folytonossag-fenntartasaban.html#, [2020. 03. 28.]

[10] Robottal avatta fel automata magasraktárát a HELL ENERGY Kft., https://arhiv.minap.hu/cikkek/robottal-avatta-fel-automata-magasraktarat-hell-energy-video-kepgaleria, [2019. 09. 10.]

[11] Sánchez, María Yolanda – Azana, Urán – Grau Ruiz, María Amparo: Robotics and Work: labor and tax regulatory framework, International Congress Technological Innovation and Future of Work, 5th AND 6 th April, 2018, Santiago de Compostela. (In Press)

[12] Jakab Nóra: Robotika és a jog – A robotika munkajogot érintő kapcsolódásai, különös tekintettel a munkavállalói jogalanyiságra I, Miskolci Jogi Szemle, 2020/1, p. 48-59.

[13] Hägele, Martin – Nilsson, Klas – Pires, J. Norberto – Bischoff, Rainer: Industrial robotics, in: Siciliano, Bruno, Khatib, Oussama (Eds.): Springer Handbook of Robotics. p. 1386.

[14] Freeman, Richard B.: Who Owns the Robots Rules the World- The deeper threat of robotization, in: https://harvardmagazine.com/2016/05/who-owns-the-robots-rules-the-world, [2020. 03. 28.] Itt érdemes hozzátenni Marx gondolatát is: „A tőke termelési folyamatába bevonva azonban a munkaeszköz különböző átalakulásokat fut be, amelyek közül az utolsó (…) a gépi berendezés automatikus rendszere” Ha idáig jut a fejlődés, akkor „a munkás mint fölösleges jelenik meg.” erről bővebben: Karl Marx: A gépekről szóló töredék. In: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. II. kötet, Kossuth,1972, p. 159-170

[15] Hägele et al.: im. p. 1405.

[16] Ford, Martin: Robotok kora – milyen lesz a világ munkahelyek nélkül?, HVG könyvek, 2016. p. 21.

[17] Jakab: im.

[18] Pusztahelyi Réka: A veszélyes üzemi felelősség tényállása a mesterséges intelligencia fejlődésének tükrében. In: Certicky Mário: Innovatív magánjogi megoldások a társadalmi-gazdasági haladás szolgálatában
Miskolc, 2020. p. 11.; Pusztahelyi Réka: Strict liability implications of autonomous vehicles with a special view to programming choices. In: Jozef, Suchoza; Ján, Husár; Reginá, Hucková (szerk.) Law, Commerce, Economy IX.: Collection of Papers presented at an international scientific symposium LAW – COMMERCE – ECONOMY held from 23rd-25th of October 2019, in: High Tatras Košice, Szlovákia: Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach, (2019) p. 468-478.

[19] Pusztahelyi Réka: Autonóm járművek a magyar közutakon és a veszélyes üzemi felelősség. Az üzembentartó személyét, a mentesülést és a felelősségbiztosítást érintő egyes kérdésekről (megjelenés alatt: Az autonóm járművek és intelligens rendszerek jogi vonatkozásai, konferencia-kiadvány, Győr, 2019. március 22. Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar,)

[20] Jakab Nóra: im.

[21] Josh Dzieza: im.

[22] CRO Forum, The smart factory—Risk management perspectives, December 2015. https://www.thecroforum.org/wp-content/uploads/2016/01/CROF-ERI-2015-The-Smart-Factory1-1.pdf, [2020. 04. 04.]

[23] Burke, Rick – Mussomeli, Adam – Laaper, Stephen – Hartigan, Martin – Sniderman, Brenna: The smart factory Responsive, adaptive, connected manufacturing. https://www2.deloitte.com/us/en/insights/focus/industry-4-0/smart-factory-connected-manufacturing.html, [2020. 04. 04.]

[24] JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (2015/2103(INL)) 22. pont. https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2017-0005_HU.html, [2020.03.01.]

[25] JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (2015/2103(INL)) 23. pont,

[26] Hägele et al.: im. p. 1406.

[27] Hägele et al.: im. p.: 1407.

[28] Hägele et al.: im. p. 1407-1408.

[29] Trade Union Guide ‘ISO 45001 – Using the new health and safety standard in the workplace, ETUC, 2018. https://www.etuc.org/sites/default/files/page/file/2018-08/ETUC_Trade_Union_Guide%20_ISO_45001_-_Using_the_new_health_and_safety_standard_in_the_workplace_final_version_1.0_0.pdf, 8 [2020. 04. 04.]

[30] Trade Union Guide ‘ISO 45001 – Using the new health and safety standard in the workplace, 7.

[31] Trade Union Guide ‘ISO 45001 – Using the new health and safety standard in the workplace, 16-17.

[32] Trade Union Guide ‘ISO 45001 – Using the new health and safety standard in the workplace, 18-19.

[33] Jakab Nóra a tanulmányban többször idézett tanulmányában első sorban a rugalmasság és a biztonság témakörét vizsgálva tette fel a kérdést. Azonban meglátásom szerint pontosan illik erre a helyzetre is, ahol az alkalmazott szabványoknak a jelen időpillanatban nagyobb lehet a jelentősége, mint esetlegesen a jogszabályoknak. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a szabványok nem szoríthatják ki a jogszabályi rendelkezéseket abban az értelemben, hogy helyettesítenék azt, de ez nem jelenti azt, hogy némely szabvány a tömeges alkalmazása során ne alakulhatna át és válhatna jogszabállyá. Példaként lásd: 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról

[34] Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete. https://www.mtakti.hu/koronavirus/hany-diakhoz-nem-jut-el-az-online-tavoktatas/12769/, [2020. 04. 04.]

[35] Kolozsi Ádám: Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek.
https://index.hu/techtud/2020/04/03/digitalis_online_tavoktatas_nincs_szamitogep_eszkozhiany_hatranyos_krtki_hermann_zoltan/,
[2020. 04. 04.]

[36] Hajdú József: A munkavégzés jövője: A robotika forradalmának jövője a munkaerőpiacra. In: Gellén K. [ed.] Jog, innováció, versenyképesség. Wolters Kluwer, 2017. p.31-58.

[37] JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (2015/2103(INL)) J. pontja.

[38] Cseke Balázs: Borsodba előbb érkezett meg az éhezés, mint a koronavírus. https://index.hu/belfold/2020/04/03/koronavirus_szegenyseg_borsod_falvak_szendro_tornanadaska_tomor_kozmunka_tavoktatas_ehezes/, [2020. 04. 04.]

[39] JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (2015/2103(INL)) M. pontja.

[40] A technológia és a munka összefüggései az ökológiai közgazdaságtanban. http://ujegyenloseg.hu/a-technologia-es-a-munka-osszefuggesei-az-okologiai-kozgazdasagtanban/, [2020. 04. 04.]

[41] Purves, Miranda: You’re Not Just Imagining It. Your Job Is Absolute BS. https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-05-15/bullshit-jobs-by-david-graeber-review, [2020. 04. 05.]

[42] David Graeber: On the Phenomenon of Bullshit Jobs: A Work Rant. Strike Magazine. http://www.strike.coop/bullshit-jobs/, (2020. 04. 04.); David Graeber: Bullshit Jobs, Simon & Schuster. 2018. p. 234-237.

[43] Hajdú József: Az innováció hatása a munkaerőpiacra, avagy elveszik-e a robotok az ember munkáját?, Forum: Acta Juridica et Politica 10 (2020), p. 37-55.