Cikk letöltése PDF-be

Absztrakt

Jelen tanulmány az Európai Unió Mesterséges Intelligencia Rendeletének (AI Act) magyarországi végrehajtását vizsgálja, fókuszálva a 2025. évi LXXV. törvényre és a 344/2025. (X. 31.) Korm. rendeletre. A kutatás átfogó dogmatikai, szakpolitikai és gyakorlati elemzésnek veti alá a nemzeti piacfelügyeleti és intézményi modellt. A hazai szabályozás egy erősen központosított felügyeleti struktúrát hozott létre, amelyben a bejelentő hatósági feladatokat a Nemzeti Akkreditáló Hatóság, a piacfelügyeleti szerepkört pedig a vállalkozásfejlesztésért felelős miniszter (jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium) látja el. Bár a keretrendszer dogmatikailag nagyrészt megfelelő és funkcionálisan kompatibilis, az implementáció szerkezetileg részleges és időben késedelmes az uniós elvárásokhoz képest. Az elemzés rávilágít a modell kritikus pontjaira: a humán- és technológiai erőforrások szűkösségére, a minisztériumi piacfelügyelet függetlenségével kapcsolatos uniós jogi dilemmákra. Továbbá a tanulmány rámutat a speciális eljárásjogi szabályok – az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.) szóló törvénytől való eltérések – dogmatikai korlátaira. A jogbiztonság és az innováció ösztönzése, valamint a nemzetközi versenyképesség növelése és a globális „fórumvásárlás” (forum shopping) kiaknázása érdekében a szerzők egy önálló (sui generis) szakigazgatási eljárásrend kidolgozását szorgalmazzák. Továbbá a szabályozói tesztkörnyezetek (sandbox) és a függetlenségi garanciák mielőbbi transzparens rendezése elengedhetetlen a teljes uniós kompatibilitás eléréséhez.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete[1] (a továbbiakban: AI Act) globális szinten is úttörő, horizontális jogi keretrendszert hozott létre a mesterséges intelligencia (MI) megbízható, emberközpontú és biztonságos alkalmazása érdekében. Bár a rendelet az Európai Unió valamennyi tagállamában közvetlenül alkalmazandó, a hatékony kikényszerítés, az intézményrendszer felállítása és a nemzeti piacfelügyeleti mechanizmusok kialakítása a tagállamok kötelezettsége maradt. Jelen tanulmány átfogó dogmatikai, szakpolitikai és gyakorlati elemzésnek veti alá az AI Act magyarországi végrehajtását biztosító 2025. évi LXXV. törvényt, valamint a részletszabályokat megállapító 344/2025. (X. 31.) Korm. rendeletet. A kutatás részletesen vizsgálja az AI Act által a tagállamokra rótt, mintegy 88 specifikus kötelezettséget, azok átmeneti időszakait, és összeveti azokat a magyar jogalkotó által választott intézményi válaszokkal. A tanulmány feltárja a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (a továbbiakban: NAH), mint bejelentő hatóság, a felelős miniszter, mint piacfelügyeleti hatóság, valamint az újonnan létrehozott Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács szerepkörét és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szabályaitól való kógens eltéréseket.

A magyar szabályozás világosan kijelöli a bejelentő hatóságot, a piacfelügyeleti hatóságot és az egyedüli kapcsolattartó pontot, rögzíti továbbá a bírságolási keretet, létrehozza a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanácsot, továbbá normatív alapot teremt az MI szabályozói tesztkörnyezet számára. Ugyanakkor az uniós ütemezéshez képest a nemzeti kompetens hatóságok kijelölése és a szankciórendszer kodifikálása késve történt, és a vizsgált AI-specifikus normákban nem jelenik meg az AI Act minden, kifejezetten tagállami feladatként nevesített eleme ugyanolyan részletességgel. Ebből következően a magyar modell részlegesen megfelel, de még nem tekinthető teljesen kiforrottnak vagy maradéktalanul komplettnek. Az elemzés rávilágít a központosított állami felügyeleti modell előnyeire, ugyanakkor kritikai górcső alá veszi a megvalósítás realitását, a pénzügyi ágazati felügyelettel való hatásköri viszonyokat, a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv) megfelelési terheit, valamint az alapvető jogok védelmének a hazai törvénymódosításokból fakadó ellentmondásait. Jelen kézirat lezárásának dátuma 2026. április 20., így nem tudjuk még, hogy a heteken belül felálló új kormánynak milyen elképzelései vannak az AI Act kapcsán.

Az AI Act célja és illeszkedése az EU digitális politikájába

A mesterségesintelligencia-rendszerek robbanásszerű fejlődése, a gépi tanulási modellek (Machine Learning) és különösen a generatív mesterséges intelligencia (GenAI) térnyerése a 21. század legmeghatározóbb technológiai és társadalmi paradigmaváltását idézte elő. Ebben az innovációs térben az Európai Unió kettős célkitűzést fogalmazott meg: a kontinens technológiai kiválóságának (excellence) ösztönzését, párhuzamosan a polgárok bizalmának (trust) és alapvető jogainak maradéktalan védelmével. Ezen ambiciózus stratégia manifesztációja az AI Act, a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, amely a világ első átfogó, kötelező erejű horizontális keretrendszere az MI területén, amely a belső piac működésének javítását az „emberközpontú” és megbízható MI ösztönzésével kapcsolja össze. A rendelet mögött meghúzódó szabályozási filozófia is kettős, egyfelől a technológia gazdasági és közigazgatási hasznosításának támogatása, másfelől az olyan károk megelőzése, amelyek az egészségre, a biztonságra vagy az alapvető jogokra nézve keletkezhetnek. E logikából következik a kockázatalapú struktúra, azaz a tiltott gyakorlatok, nagy kockázatú rendszerek, egyes átláthatósági kötelezettségek,[2] valamint az általános célú MI (GenAI) modellek külön rezsimje.

A rendelet ugyanakkor nem pusztán piacszabályozási eszköz, hanem az uniós digitális politika tágabb architektúrájába illeszkedik. Az Európai Bizottság hivatalos kommunikációja[3] szerint az uniós megközelítés egyszerre épít a bizalomra, az alapjogi megfelelésre, az innovációra, a versenyképességre és a digitális szuverenitásra, továbbá a rendeletet ezért nem izolált normaként, hanem az AI Innovation Package,[4] az AI Factories,[5] az AI Continent Action Plan[6] és a digitális egységes piac[7] működtetésének egyik kulcselemeként kell olvasni. A rendelet normatív célja tehát nem csupán a kockázatok korlátozása, hanem az is, hogy a tagállamokban olyan végrehajtási infrastruktúra jöjjön létre, amely képes a biztonságos és jogszerű MI-használat üzemszerű támogatására.[8] Ez azonban feltételezi, hogy az Európai Unió kiterjedt digitális stratégiájának (Digital Decade) és adatalapú gazdaságpolitikájának egyik sarokköve is legyen, szorosan illeszkedjen a már hatályos Általános Adatvédelmi Rendelethez (GDPR), a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabályhoz (DSA), a Digitális Piacokról szóló jogszabályhoz (DMA), valamint az Adatmegosztási jogszabályhoz (Data Act) és az Adatirányítási jogszabályhoz (DGA). E komplex hálózat célja az európai technológiai és adat-szuverenitás megteremtése. A komplex jogszabályi környezet nem mindennapi kihívást jelent a tagállamok számára.

A magyar implementáció elemzése ebből a szempontból különösen tanulságos, hiszen a jogalkotó olyan területen alkotott végrehajtási normákat, ahol korlátozott gyakorlati jogalkalmazási tapasztalat állt rendelkezésre, miközben a rendelet maga is többlépcsős és részben még formálódó másodlagos uniós végrehajtási környezetben alkalmazandó. 2025 végén és 2026 folyamán az uniós intézményi oldalról is több támogató aktus készült vagy készült elő, ilyen például a Bizottság 2025 novemberében Digital Omnibus[9] egyszerűsítési javaslatot nyújtott be, 2025 decemberében konzultációt indított a szabályozói tesztkörnyezetekről szóló végrehajtási aktus tervezetéről, és 2026-ra további iránymutatások kidolgozását jelezte előre.

A tagállami kötelezettségek és az uniós elvárások

A tagállami kötelezettségek köre jóval szélesebb, mint amit a közbeszéd rendszerint a „hatóságkijelölés + bírságok” kettősére redukál. Kai Zenner elemzése 88 tagállami felelősséget azonosít, ezek négy nagy csoportba rendezhetők: 1. a nemzeti AI-governance létrehozása, 2. a nemzeti vagy másodlagos jogalkotási feladatok, 3. a napi végrehajtási és piacfelügyeleti tevékenységek, 4. valamint az ex post értékelési feladatok. Ez a tipológia láthatóvá teszi, hogy az AI Act valódi végrehajtása több, egymást metsző intézményi és eljárási rétegből áll.[10]

A kötelezettségek magját az AI Act 28. és 70. cikke képezi. A 28. cikk szerint minden tagállamnak legalább egy bejelentő hatóságot kell kijelölnie vagy létrehoznia a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésére, kijelölésére, bejelentésére és felügyeletére;[11] a tagállam dönthet úgy is, hogy az értékelést és a monitoringot a nemzeti akkreditáló testület végzi a 765/2008/EK rendelet[12] keretében. A 70. cikk ezzel párhuzamosan előírja legalább egy piacfelügyeleti hatóság, valamint egy egyedüli kapcsolattartó pont kijelölését, továbbá megköveteli, hogy e hatóságok függetlenül, pártatlanul és elfogulatlanul járjanak el, megfelelő technikai, pénzügyi és humán erőforrásokkal rendelkezzenek, és a róluk szóló kapcsolatfelvételi információk 2025. augusztus 2-ig nyilvánosak legyenek.[13]

A tagállami végrehajtás azonban nem merül ki az intézményi minimum kijelölésében. Az AI Act 99. cikke szerint a tagállamok kötelesek meghatározni a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók és más végrehajtási intézkedések rendszerét, és erről legkésőbb az alkalmazhatóság kezdetéig tájékoztatni a Bizottságot. Emellett az AI Act 77. cikke alapján a tagállamoknak ki kellett jelölniük és 2024. november 2-ig nyilvánosan közzé kellett tenniük azon alapjogvédelmi hatóságok listáját, amelyek jogosultak dokumentációhoz hozzáférni a nagy kockázatú Annex III rendszerekkel összefüggő alapjogi jogsértések kivizsgálásához. Az AI Act 85. cikke továbbá megköveteli, hogy bármely természetes vagy jogi személy panaszt tehessen a releváns piacfelügyeleti hatóságnál, amelyet a hatóságnak a saját, erre kialakított eljárási rendje szerint kell kezelnie.

Különösen fontosak az innovációt támogató rendelkezések, így az AI Act 57. cikke előírja, hogy a tagállamok biztosítsák legalább egy nemzeti szintű MI szabályozói tesztkörnyezet (sandbox)[14] felállítását, amelynek 2026. augusztus 2-ig működőképesnek kell lennie. E tesztkörnyezethez megfelelő erőforrások és más releváns hatóságokkal való együttműködés is szükséges. Az 58–62. cikkekhez kapcsolódóan a tagállamoknak a kkv-k és startupok számára prioritásos hozzáférést, célzott tájékoztatási és képzési tevékenységeket, kommunikációs csatornákat és szabványosítási részvételt segítő környezetet is biztosítaniuk kell. Mindez arra utal, hogy az AI Act végrehajtása nem csupán represszív, hanem szolgáltató, támogató és tanuló állami kapacitást is megkövetel.

Ehhez társul az AI-jártasság követelménye is, nevezetesen az AI Act 4. cikke szerint a szolgáltatók és alkalmazók kötelesek a legjobb képességük szerint biztosítani az MI-rendszerekkel dolgozó személyek megfelelő AI literacy szintjét, figyelembe véve a használati kontextust és az érintettek sajátosságait. Bár e kötelezettség címzettje elsősorban nem a tagállam, a tagállami szintű oktatási, tudatosságnövelő és végrehajtást segítő intézkedések nélkül e rendelkezés tényleges érvényesülése aligha képzelhető el. Ezért a Bizottság és a szakirodalmi-implementációs anyagok az AI literacyt is a nemzeti végrehajtási ökoszisztéma egyik meghatározó elemének tekintik.

Végül hangsúlyozni kell, hogy az AI Act több ponton nyitva hagyja a nemzeti mozgásteret. Ilyen például a valós idejű távoli biometrikus azonosítás rendészeti célú alkalmazhatóságának részletes nemzeti szabályozása, a dokumentáció megőrzésének biztosítása szolgáltatói megszűnés vagy csőd esetén, a pénzügyi szektor felügyeleti modelljének alakítása, valamint az alapjogvédelmi és ágazati hatóságokkal való koordináció intézményi formái. A tagállami jogalkotónak ezért nem egyszerűen „át kell vennie” a rendeletet, hanem olyan végrehajtási modellt kell kialakítania, amely a rendelet által előírt minimumokat és a nemzeti igazgatási szerkezet sajátosságait képes összeilleszteni.

A rendelet 113. cikke alapján a jogszabály általánosságban 2026. augusztus 2-től alkalmazandó, azonban a tagállamok számára az alábbi kritikus felkészülési fázisokat határozták meg:

Időpont (hatálybalépéstől)

Alkalmazandó rendelkezések és tagállami teendők

2024. november 2.

Alapvető jogok védelméért felelős hatóságok azonosítása és a lista notifikálása az EU felé.

2025. február 2. (6 hónap)

A tiltott MI-gyakorlatok (I. és II. fejezet) alkalmazásának kezdete. Az MI-jártasság (AI literacy) előmozdítása. Éves jelentéstétel a valós idejű biometrikus azonosításról.

2025. augusztus 2. (12 hónap)

Bejelentő szervekre (Notified bodies), a GPAI-modellekre, az irányításra (Governance) és a szankciókra vonatkozó szabályok alkalmazása. A tagállami hatóságok végleges kijelölése.

2026. augusztus 2. (24 hónap)

Általános alkalmazhatóság. Magas kockázatú rendszerek (III. melléklet) kötelezettségeinek kezdete. Nemzeti MI szabályozói tesztkörnyezet (Sandbox) kötelező működtetése.

2027. augusztus 2. (36 hónap)

Az I. melléklet szerinti (már meglévő uniós jogszabályok hatálya alá tartozó) magas kockázatú rendszerekre vonatkozó követelmények kezdete.

A tagállamok felkészültsége jelenleg jelentős eltéréseket mutat, az uniós jogszabály ugyan egységes keretet célzott meg, azonban az intézményi implementáció sebessége és minősége aszimmetrikus szabályozási környezetet teremtett a kontinensen. 2025 decemberéig a tagállamok kevesebb mint fele jelölte ki véglegesen a hatóságait.[15]

Az intézményi modellek (sandboxok, hatóságok) kialakítása erősen tükrözi a nemzeti közigazgatási hagyományokat, illetve mintaként szolgál még a GDPR intézményrendszere is. Spanyolország már az AI Act hatálybalépése előtt létrehozott egy dedikált MI Felügyeleti Ügynökséget (AESIA).[16] Németországban a Szövetségi Hálózati Ügynökség (BNetzA)[17] dominálja a piacfelügyeletet, megtartva a szektorális hatóságok kompetenciáit, bár a törvényalkotás csúszásban van. Finnország egy erősen decentralizált modellt javasolt tíz meglévő hatóság bevonásával, míg Olaszország a meglévő kiberbiztonsági (ACN) és digitalizációs ügynökségeire (AgID) épít. Ezen diverzitás komoly kihívás elé állítja azokat a vállalkozásokat, amelyek több tagállam piacán is jelen kívánnak lenni. Hasonlóan a francia modell is a már meglévő közigazgatási infrastruktúrára épít, így egy decentralizált feladatelosztási megoldásban gondolkodik.[18]

Magyarország válasza a kihívásra a 2025. évi LXXV. törvény tükrében

Magyarország az uniós átlagot megelőzve, a 2025. őszi parlamenti ülésszak során megalkotta az AI Act hazai alkalmazásának kereteit. Az Országgyűlés által elfogadott 2025. évi LXXV. törvény az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról (a továbbiakban: MI törvény), valamint az ezt részletező 344/2025. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: MI vhr.) a legtöbb rendelkezését tekintve 2025. december 1-jén lépett hatályba, létrehozva a technológia hazai felügyeletének dogmatikai és intézményi bázisát. Az MI törvény preambuluma kifejezi, hogy a jogalkotó felismerte a technológia társadalomra gyakorolt mélyreható hatását és kiemelt célként fogalmazza meg az alapvető jogok, az emberi autonómia, a sérülékeny csoportok és a digitális gyermekvédelem szempontjainak érvényesítését. A törvény azonban kettős logikát követ. Ugyanis az alapjogok védelme mellett a hazai vállalkozások, innovátorok versenyképességének megőrzése és a nemzeti technológiai szuverenitás is vezérfonal.[19]

A 2025. évi LXXV. törvény deklarált célja az AI Act hazai végrehajtási kereteinek megállapítása. A törvény személyi és tárgyi hatálya a piacfelügyeleti eljárásokra, a bejelentési eljárásokra, az AI Act 99. cikke szerinti szankciós eljárásokra, valamint az ezekhez kapcsolódó egyéb feladatokra terjed ki. A törvény kulcseleme, hogy kormányrendeleti kijelölésre bízza a bejelentő hatóságot és a piacfelügyeleti hatóságot, az utóbbit pedig egyedüli kapcsolattartó pontként is nevesíti, emellett a törvény létrehozza a szabályozói tesztkörnyezet alapját és megteremti a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanácsot. A rendes hatálybalépés a kihirdetést követő 31. nap, míg a 3. § (2) bekezdése és a 10. § – tehát a sandboxhoz kapcsolódó fő szabályok – csak 2026. augusztus 2-án lépnek hatályba.

A magyar modell egy erősen központosított, a gazdaságfejlesztési célokkal szoros szimbiózisban álló struktúrát rajzol ki, eltérően több olyan nyugat-európai modelltől, ahol az adatvédelmi vagy kifejezetten új, független ügynökségek vették át ezt a szerepet. Az MI vhr. a törvényi felhatalmazás alapján kijelöli a nemzeti végrehajtási csomópontokat. A bejelentő hatóság feladatait a Nemzeti Akkreditáló Hatóság, a piacfelügyeleti hatósági és az egyedüli kapcsolattartó pont feladatait a vállalkozásfejlesztésért felelős miniszter (jelenleg NGM) kapta meg. Ez a döntés egy centralizált, kormányzati irányítású modellt eredményez: a pre-market megfelelőségértékelő szervezetek kijelölése akkreditációs logika mentén, a post-market piacfelügyelet pedig miniszteri keretben szerveződik. A megoldás az AI Act 28. cikkével összhangban áll annyiban, hogy a nemzeti akkreditáló testületre épít, ugyanakkor az AI Act 70. cikkében megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák tényleges intézményi működése a magyar normákban jóval kevésbé részletezett (és ezáltal kevésbé is számonkérhető).

A törvény és a rendelet nem tisztán monolitikus modellt, hanem vegyes felügyeleti szerkezetet alakít ki. A törvény 5. §-a alapján az általános piacfelügyeleti szerepet az MI piacfelügyeleti hatóság látja el, de a nagy kockázatú MI-rendszerek pénzügyi felügyelete – amennyiben az MI-rendszer közvetlenül pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódik – kívül marad e hatóság körén, és a külön pénzügyi felügyeleti rezsimbe kerül. Ezt a logikát erősíti a 15. §, amely a Magyar Nemzeti Bank feladatkörét kifejezetten kiterjeszti az AI Act szerinti felügyeleti funkciókra a 39. § alá tartozó területeken. E ponton a magyar megoldás jól illeszkedik az AI Act 74. cikk (6) bekezdéséhez, amely a pénzügyi szolgáltatások körében eleve a megfelelő pénzügyi felügyeleti hatóságot tekinti illetékes piacfelügyeleti szervnek.

A hazai szabályozás erős koordinációs mechanizmust is létrehoz. A Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács (a továbbiakban: Tanács) nem ügydöntő szerv, hanem stratégiai és koordinációs testület, amely ajánlásokat és iránymutatásokat dolgoz ki, nyomon követi a rendelet végrehajtását, MI-jártassági tevékenységeket felügyel, részt vesz a szabályozói tesztkörnyezet szakmai működtetésében, és összehangolja az ökoszisztéma szereplőit. Az MI törvény 8. § (1) bekezdése tételese felsorolja a Tanács feladat- és hatásköreit, melyeket az alábbi módon tudunk csoportosítani. Az első kategória a stratégia alkotás és a szakpolitikai támogatás, amely az MI törvény 8. § (1) bekezdésének a), h) és (részben) o) pontjait foglalja magában. A következő feladatcsoport a jogalkotást támogató, szabályozási és javaslattevő feladatkör, amely az MI törvény 8. § (1) bekezdésének c), d), f), g), (részben) l) és n) pontjait foglalja magában. A harmadik feladatcsoport koordinációs és együttműködési feladatok, amely az MI törvény 8. § (1) bekezdésének e), j), k) és (részben) m) pontjait foglalja magában. A negyedik kategória a monitoring jellegű feladatok, amely az MI törvény 8. § (1) bekezdésének) (részben) l), (részben) m és (részben) o) pontjait foglalja magában. Az utolsó, ötödik feladatcsoport az etikai és társadalmi beágyazottsági feladatok, amely az MI törvény 8. § (1) bekezdésének b) és i) pontjait foglalja magában. Az MI vhr. az MI törvényben kijelölt feladatokhoz kötődően további tevékenységek ellátását is előírja.[20] A Tanács tagsága során többek között megjelenik a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, az MNB, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Magyar Tudományos Akadémia, a HUN-REN, továbbá a felsőoktatási és gazdasági érdekképviseleti szféra. A testület tehát széles koordinációs fórum, ami az AI Act 74., 77. és 79. cikkei mögötti együttműködési logikához közelít, még ha e koordináció nem is azonos a rendeletben külön nevesített alapjogvédelmi vagy panaszeljárási mechanizmusokkal. Némi iróniával megjegyezhető, hogy habár sokan, széles szakmai lefedettséggel vesznek részt a szervezet működésében, valójában tényleges közvetlen hatásuk igencsak kétséges az eszköztelensége miatt.

A szankciós rezsim kodifikálása a végrehajtási szabályozás egyik erősebb pontja. A törvény 7. §-a felhatalmazza az MI piacfelügyeleti hatóságot közigazgatási bírság kiszabására, a jogellenes alkalmazás tényének megállapítására, valamint a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására való felhívásra. A 344/2025. kormányrendelet 4. §-a a bírságok felső határait forintban konkretizálja, lényegében leképezve az AI Act 99. és 100. cikkében szereplő összeghatárokat: 13,3 milliárd, 5,7 milliárd, 2,85 milliárd, 570 millió és 285 millió forintos maximumokat rögzít. Dogmatikailag ez helyes megoldás, mert a közvetlenül alkalmazandó uniós bírságmaximumok hazai pénznemre való fordítása a jogbiztonságot és az alkalmazhatóságot egyszerre javítja (az árfolyam-ingadozás ugyanakkor potenciális problémát jelent). A rendelet emellett lehetővé teszi, hogy a piacfelügyeleti hatóság egyes ügyeket hatósági szerződéssel rendezzen,[21] ami pragmatikus végrehajtási eszköz lehet, bár annak jövőbeli gyakorlata majd megmutatja, hogy miként egyeztethető össze az uniós szankcionálási elvárás visszatartó jellegével.

A piacfelügyeleti és ágazatközi együttműködés részletszabályai ugyancsak figyelemre méltók. A törvény 5. § (4)–(5) bekezdése szakhatósági közreműködést ír elő, ha valamely MI-rendszer olyan ágazatban jelenik meg, amelyben más piacfelügyeleti hatóság rendelkezik jogkörrel. Az MI vhr. 9–10. §-a és melléklete – a kihirdetett szöveg alapján – ezt tovább konkretizálta, amikor az általános közigazgatási eljárási mellékletbe MI-vel kapcsolatos új szakhatósági ügykört illesztett, és például a fogyasztóvédelmi/piacfelügyeleti, adatvédelmi, versenyfelügyeleti és egyes egészségügyi eljárásokban 8 napos határidővel rendelte be a vállalkozásfejlesztésért felelős minisztert szakhatósági szerepbe. Ez a megoldás funkcionálisan közel áll az AI Act által megkövetelt horizontális együttműködéshez, mert a mesterséges intelligencia megfelelőségét nem hagyja elszigetelt „AI-silóban”, hanem a kapcsolódó ágazati felügyeletekkel összeköti.

A pre-market oldalon további előrelépés a 44/2025. (XII. 23.) NGM rendelet, amely a megfelelőségértékelő szervezetek kijelölésének különös szabályait, a felelősségbiztosítási követelményeket és a kijelölési eljárás díjait rögzíti. E rendelet azt jelzi, hogy a jogalkotó a törvény és a kormányrendelet után megkezdte a második szintű végrehajtási szabályok felépítését is. Ez növeli a rendszer működőképességét, különösen a notified body-logika gyakorlati életre keltése szempontjából.

Intézmény

Jogi státusz / Kijelölés

AI Act szerinti főbb feladatok

Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH)

Bejelentő Hatóság

Megfelelőségértékelő szervezetek (notified bodies) kijelölése, értékelése, nyomon követése.

Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM)

Piacfelügyeleti Hatóság és Egyedüli Kapcsolattartó Pont

Forgalomba hozott rendszerek ex-post ellen-
őrzése, panaszkezelés, bírságolás, tesztkörnyezet működtetése, uniós kapcsolattartás.

Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács

Véleményező, koordinatív testület

Iránymutatások, állásfoglalások kiadása, stratégiai monitoring, etikai kódex kidolgozása, MI ökoszisztéma szervezése.

Magyar Nemzeti Bank (MNB)

Ágazati Piacfelügyeleti Hatóság (Pénzügy)

Pénzügyi szervezetek nagy kockázatú, szolgáltatáshoz kötődő MI-rendszereinek felügyelete.

Ezzel együtt a szabályozás időzítése kritikai pont. Az AI Act 70. és 99. cikkéhez kötődő fő tagállami kötelezettségek – hatóságkijelölés, kapcsolattartási információk nyilvánossága, szankciórendszer – 2025. augusztus 2-tól relevánsak, illetve több elemnél ehhez a dátumhoz kötött elvárás jelenik meg. Ehhez képest a hazai törvényt és a végrehajtási kormányrendeletet 2025. október 31-én hirdették ki, a fő szabályok pedig csak 2025 decemberében léptek hatályba. Ez több hónapos késedelmet jelent a kormányzási minimumok kiépítésében. A megállapítás nem pusztán formalista, maga a Bizottság is arra hivatkozott, hogy a tagállami hatóságok felállásának lassúsága és a szabványosítás csúszása veszélyezteti a 2026. augusztus 2-i zökkenőmentes alkalmazást, ezért Digital Omnibus egyszerűsítési javaslatot terjesztett elő. A magyar késedelem tehát nem elszigetelt, de ettől még jogpolitikai és végrehajtási szempontból jelentős.

A 2026. augusztus 2-i céldátum szempontjából a szabályozói tesztkörnyezet a legérzékenyebb terület. A törvény 10. §-a kifejezetten előírja, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság alakítja ki és működteti az AI Act 57. cikke szerinti sandboxot, és felhatalmazza a minisztert a részletszabályok megalkotására. A realitási kérdés ott merül fel, hogy a nemzeti sandboxnak 2026. augusztus 2-ig működőképesnek kell lennie, miközben 2025 decemberében az uniós végrehajtási aktus tervezete még csak nyilvános konzultáció alatt állt, és a Bizottság 2026-ra további gyakorlati iránymutatásokat helyezett kilátásba. A magyar jogalkotó ezért egyszerre kénytelen megfelelni egy szoros uniós határidőnek és egy még formálódó végrehajtási környezetnek. Ez részben magyarázza a fokozatosságot, de nem oldja fel azt a követelményt, hogy a sandbox környezetnek ténylegesen működnie kell.

Fontos kiemelni továbbá, hogy a magyar MI-specifikus normaszövegek fókuszából mi következik, pontosabban, hogy mi nem jelenik meg kifejezett módon e jogszabályokban. A vizsgált törvény és kormányrendelet középpontjában az intézménykijelölés, a piacfelügyelet, a bírságok, az ágazati együttműködés és a Tanács áll. Ebből okszerűen az következik, hogy az AI Act több más tagállami feladata – így különösen a 77. cikk szerinti alapjogvédelmi hatósági lista külön közzététele, a 85. cikk szerinti dedikált panaszmechanizmus explicit szabályozása, a 18. cikk (2) bekezdése szerinti dokumentációmegőrzési rendelkezések vagy az 5. cikk (5) bekezdése szerinti, rendészeti célú valós idejű biometrikus azonosítás részletes nemzeti szabályozása – a vizsgált MI-specifikus normákban nem kapott azonos hangsúlyú, önálló dogmatikai megjelenítést. Ez nem bizonyítja, hogy e feladatokat Magyarország más jogforrásban vagy hatósági közzététel útján ne teljesítené, de azt igen, hogy a nemzeti végrehajtási csomag jelenlegi szerkezete inkább az intézményi minimumokra és a piacfelügyeleti működtetésre koncentrál, nem pedig az AI Act által előírt valamennyi tagállami feladat tételes, egy helyen történő kodifikálására.

A magyar szabályozás mellett szól ugyanakkor, hogy a törvény és a kapcsolódó kormányhatározatok nem pusztán represszív végrehajtási infrastruktúrát próbálnak kiépíteni. A 1405/2025. (XI. 4.) Korm. határozat a társadalmi tudatosság növelésére, az oktatási integrációra és az MI-kompetenciák szélesítésére irányuló feladatokat határoz meg, míg a 1406/2025. (XI. 4.) Korm. határozat a stratégiai végrehajtási keretrendszer, a minisztériumi felelősök hálózata, az iparfejlesztési tesztkörnyezetek előkészítése és a Tanács működési feltételei felé mozdul. E dokumentumok dogmatikailag nem az AI Act közvetlen végrehajtási aktusai, de jogpolitikai értelemben azt mutatják, hogy a magyar állam a rendeletet egy szélesebb MI-kormányzási és készségfejlesztési programba illeszti. Ez összhangban áll az AI literacy és az innovációt támogató uniós szellemmel, még ha önmagában nem is pótolja a hiányzó, kifejezetten végrehajtási természetű normákat.

Az eljárási szabályok implementációja, mint a másik sarokkő

Az AI Act rögzíti, hogy a tagállamoknak egy meghatározott intézményi és eljárási rendet kell kialakítaniuk a megfelelőség ellenőrzésére, a piacfelügyeletre. Az eddig tárgyalt intézményi kritériumok mellett legalább ennyire hangsúlyos az alkalmazandó eljárási rend szabályozása is. Az AI Act szerint tagállami bejelentő hatóságok jelölik ki az MI-rendszerek előzetes műszaki megfelelőségét ellenőrző szervezeteket, és a tagállami hatóságok gondoskodnak e rendszerek jogszerű használatának utólagos piacfelügyeletéről.[22]

Továbbá az AI Act előírja, hogy valamennyi tagállam köteles kijelölni vagy létrehozni legalább egy bejelentő hatóságot, amely megfelelőségértékelő szervezetek értékeléséhez, kijelöléséhez és bejelentéséhez, valamint nyomon követéséhez szükséges eljárások kialakításáért és végrehajtásáért felel.[23] A bejelentő hatóságok csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be, amelyek megfelelnek az AI Act 31. cikkében foglalt követelményeknek, mint például, hogy a bejelentett szervezeteket a tagállamok nemzeti joga alapján hozták létre és emellett jogi személyiséggel is rendelkeznek.[24]

Továbbá a szankciók vonatkozásában rögzíti az AI Act, hogy valamennyi tagállam köteles mérlegelni a közigazgatási bírság kiszabására vonatkozó döntés meghozatalkor az adott helyzetre vonatkozó valamennyi releváns körülményt, és – adott esetben – figyelmet kell fordítani például a jogsértés és következményeinek jellegére, súlyosságára és időtartamára, figyelembe véve az MI-rendszer célját, valamint adott esteben az érintett személyek számát és az általuk elszenvedett kár mértékét, továbbá vizsgálat tárgyává kell tenni azt a tényt, hogy ugyanazon jogsértés miatt más piacfelügyeleti hatóságok szabtak-e már ki közigazgatási bírságot ugyanazon gazdasági szereplővel szemben, illetve figyelembe kell venni a jogsértést elkövető gazdasági szereplő méretét, éves árbevételét és piaci részesedését, valamint a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellegét, stb.[25] Az AI Act kiemeli, hogy a szankció kiszabásával kapcsolatos hatásköröket az uniós és a nemzeti joggal összhangban lévő megfelelő eljárási garanciák – többek között a hatékony jogorvoslatok és a jogszerű eljárás – mellett kell gyakorolniuk a szerveknek.[26] Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy egy konzekvens, többrétű és specifikus ágazati eljárásjogi szabályrendszerre van szükség ilyen komplex feladatcsomag kezeléséhez.

A hatósági funkciók kialakítása tekintetében az uniós szabályanyag viszonylag nagy mozgásteret biztosít az uniós tagállamoknak a szabályozás kialakítása során, hiszen valamennyi tagállam szabadon döntheti el, hogy már meglévő hatóságokat ruház fel a fenti hatáskörökkel (lásd fent) vagy új szerveket hoz létre a feladatok ellátására vagy esetleg ezek kombinációját választja. A magyarországi MI hatósági rendszer kialakításakor a jogalkotó több szempontot is figyelembe vett, így például kihangsúlyozták, hogy a technológiát érintő szabályozást úgy kell alapvetőn meghatározni, valamint végrehajtani, hogy az amellett, hogy védi az állampolgárok és fogyasztók jogait, másik oldalról elősegíti és ösztönzi a technológia jogszerű felhasználását és terjedését.[27]

Az MI törvény és az Ákr. kapcsolata

Tekintettel arra, hogy az MI-törvény és annak végrehajtási rendelete ágazati szabályozásnak minősül, az Ákr. általános eljárási rendje nem alkalmazandó, amennyiben az MI-törvény vagy a végrehajtási rendelet ettől eltérően rendelkezik. Az MI- törvény és annak végrehajtási rendelete az AI Act szerinti MI-bejelentési és MI-piacfelügyeleti eljárások hazai kereteit, intézményrendszerét, illetve egyes eljárási sajátosságait állapítják meg.

Az MI-törvény preambuluma kiemeli, hogy az MI bejelentő, valamint piacfelügyeleti hatóságok kijelölésén túl, részletes eljárási rendet is társítani szükséges hozzájuk. Ezzel összefüggésben az új hatósági feladatokat is alapvetően úgy kell megállapítani, hogy azok illeszkedjenek a már meglévő hatósági rendszerhez, különös tekintettel a meglévő ágazati piacfelügyeleti hatósági eljárásokhoz.[28]

Mivel az MI-törvény a hazai intézményrendszeri követelményeken túl eljárási szabályokat is említ, így az Ákr. keretszabályi jellegét egészíti ki speciális, különös eljárási rendelkezésekkel az MI-törvény és annak végrehajtási rendelete.

A törvény a hatályra vonatkozó rendelkezések között rögzíti, hogy egyrészt az olyan, az AI Act szerinti MI-rendszerekkel összefüggő piacfelügyeleti eljárásokra terjed ki a hatálya, amelyek esetében az MI-rendszer forgalomba hozatalára vagy üzembe helyezésére Magyarországon kerül sor, vagy a forgalomba hozatal vagy üzembe helyezés helyétől függetlenül az MI-rendszer kimenetének használatára Magyarországon kerül sor, függetlenül attól, hogy az MI-rendszert forgalomba hozó vagy üzembe helyező szolgáltató letelepedési vagy tartózkodási helye Magyarországon van-e,[29] továbbá a Magyarországon kezdeményezett az AI Act szerinti bejelentési eljárásokra.[30] Mindezek mellett kiterjed a hatálya az AI Act 99. cikke szerinti szankciók alkalmazására vonatkozó közigazgatási hatósági eljárásokra, amelyeket a Rendelet megsértése miatt folytatnak le az alábbi személyekkel szemben: az MI-rendszereket Magyarországon forgalomba hozó vagy üzembe helyező szolgáltatók, továbbá ezen MI-rendszerek importőrei, és ezen szolgáltatóknak az Unión kívül letelepedett meghatalmazott képviselői, az MI-rendszerek Magyarországon belüli alkalmazói, továbbá azon termékgyártók, amelyek a termékükkel együtt Magyarországon MI-rendszert hoznak forgalomba vagy helyeznek üzembe a saját nevük vagy védjegyük alatt, vagy az MI-rendszerek harmadik országban található szolgáltatói és alkalmazói, ha a rendszer által előállított kimenetet Magyarországon használják, illetve ezen szolgáltatóknak az Unión kívül letelepedett meghatalmazott képviselői.[31] Mindezek alapján azt láthatjuk, hogy quasi speciális ügyféli kört határoz meg a törvény, bár ipso iure erről nem rendelkezik. Azonban álláspontunk szerint esetleg a szabályozás e tekintetben pontosítható lenne, rögzítve, hogy ki az az ügyféli kör, akikkel szemben a fenti hatósági eljárásokat lefolytathatják. Végül de nem utolsósorban a fenti hatósági eljárásokhoz kapcsolódó egyéb feladatok ellátására[32] vonatkozik a törvény hatálya.

A hatályra vonatkozó rendelkezéseket követően rögzíti a jogszabály, hogy az MI-törvény eltérő rendelkezése hiányában, az MI-törvényben és annak végrehajtási rendeletében használt fogalmakat az AI Act szerinti tartalommal kell értelmezni, így ez irányadó lesz a vonatkozó eljárásokban is.

Alapvetően két eljárás mentén építkezik a jogszabály, egyrészt szól az MI bejelentő hatósági feladatairól, amelynek körében azon megfelelőségértékelő szervezetek kijelölése és az EU felé történő bejelentése értendő, amelyek a nagy kockázatú MI-rendszerek műszaki megfelelőségét előzetesen igazolják.[33] Másrészt pedig az MI piacfelügyeleti hatósági tevékenységek tekintetében rögzíti a törvény, hogy a piacfelügyeleti hatóság utólag – a forgalomba helyezést követően – vizsgálja az MI-rendszerek jogszerű alkalmazását.[34] A következőkben ezen eljárási részletszabályokból emeljük ki a legfontosabbakat.

A törvény rögzíti, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság általános hatáskörű piacfelügyeleti hatóságként hivatalból jár el az AI Act szerinti piacfelügyeleti ügyekben.[35] Mindazonáltal az MI piacfelügyeleti hatóság piacfelügyeleti tevékenysége nem terjed ki például a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 39. §-ában felsorolt jogszabályok hatálya alá tartozó szervezetek által forgalomba hozott, üzembe helyezett vagy használt nagy kockázatú MI-rendszerek felügyeletére, amennyiben az MI-rendszer forgalomba hozatala, üzembe helyezése vagy használata közvetlenül az említett pénzügyi szolgáltatások nyújtásához kapcsolódik.[36] Az MI-törvény kizárólagos hatáskört állapít meg abban az esetben az MI piacfelügyeleti hatóság eljárására vonatkozóan, ha az ügyfél nem minősül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:1. § 3. pontja szerinti fogyasztónak[37] és a hatósági ügy tárgya kizárólag az AI Act 3. cikk 1. pontja szerinti MI-rendszer[38] vizsgálata.[39] Az MI-törvény rögzíti, hogy amennyiben a fenti eljárás keretében vizsgált MI-rendszer forgalomba hozatalára vagy üzembe helyezésére olyan ágazatban kerül vagy került sor, amelynek piacfelügyeletéről jogszabály alapján más hatóság gondoskodik (a továbbiakban: ágazati piacfelügyeleti hatóság), az MI piacfelügyeleti hatóság az MI-törvény 5. § (1), valamint (2) bekezdései szerinti eljárásában az ágazati piacfelügyeleti hatóság szakhatóságként működik közre.[40] A törvény alapvetően több eszközzel is biztosítja az AI Act egységes értelmezését és végrehajtását, éppen ezért az MI piacfelügyeleti hatóság szakhatóságként minden olyan ágazati piacfelügyeleti eljárásban részt vesz, ahol a mesterséges intelligencia alkalmazását kell vizsgálni, ilyen módon biztosítva az egységes hatósági döntéshozatalt.[41]

Ki kell mindezek mellett emelni, hogy az MI törvény egyes eljárási kérdésekben eltér az Ákr. általános szabályaitól, így például kizárja a sommás eljárást mind az MI bejelentő hatóság, mind pedig az MI piacfelügyeleti hatóság piacfelügyeleti eljárása tekintetében.[42]

A továbbiakban rögzíti az MI-törvény, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság az Ákr.-ben meghatározottakon túl további esetekben is felfüggesztheti eljárását, ha annak során olyan kérdés merül fel, amelynek eldöntése más szerv vagy személy, így különösen jogszabály alapján az MI-rendszerrel mint termékkel vagy azt magában foglaló termékekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkező más piacfelügyeleti hatóság vagy az adatvédelmi hatóság hatáskörébe tartozik, vagy ha az MI piacfelügyeleti hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más döntése, illetve eljárása nélkül az adott ügy megalapozottan nem dönthető el.[43]

A piacfelügyeleti eljárás lezárásaként az MI piacfelügyeleti hatóság határozatában közigazgatási bírságot alkalmazhat, megállapíthatja az MI-rendszer jogellenes alkalmazásának tényét vagy felhívhatja az MI-törvény 1. § c) pontja szerinti személyt a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására.[44]

Végül, de nem utolsósorban kiegészítő szabályként rögzíti a törvény, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság a valós körülmények közötti fejlesztés biztonságos tesztelése érdekében a szolgáltatókat és a leendő szolgáltatókat adatszolgáltatásra kötelezheti, előzetes értesítés nélkül távoli vagy helyszíni ellenőrzéseket végezhet, illetve ellenőrzéseket végezhet a valós körülmények közötti tesztelés lebonyolítására és a kapcsolódó nagy kockázatú MI-rendszerekre vonatkozóan.[45]

Az MI piacfelügyeleti hatóság eljárására és az eljárás keretében megállapított közigazgatási bírságra vonatkozó különös eljárási szabályok között rögzíti a törvény végrehajtási rendelete, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság, mint piacfelügyeleti hatóság tájékoztatja az MI bejelentő hatóságot mint kijelölő hatóságot minden olyan általa hozott hatósági döntésről, amely a kijelölési eljárást érintheti.[46]

Különös döntési típusként rögzíti a hatósági szerződés megkötésének a lehetőségét is a végrehajtási rendelet. A kormányrendelet rögzíti, hogy az MI piacfelügyeleti hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében érdemi határozathozatal helyett jogosult az ügyféllel írásban kötött hatósági szerződéssel rendezni az ügyet.[47]

Mindezek alapján az eljárási szabályokkal összefüggésben zárásképp rögzíthető, hogy az Ákr. általános eljárási keretszabályait az MI-törvény és annak végrehajtási rendelete pedig a különös eljárási szabályokat, kiegészítéseket határozza meg, így például a sommás eljárás kizártságát, a speciális eljárást felfüggesztő okokat, valamint a sajátos hatáskör, illetve szankciós kereteket. Azonban kérdésként merülhet fel, hogy ezen rendelkezések elegendők-e egy önálló szakigazgatási szabályozáshoz, vagy annak egy kisebb szegmensét jelenthetik. Álláspontunk szerint ennél részletesebb, az Ákr.-től több ponton is eltérő, azt kiegészítő előírásokat is rögzíthetne az ágazati szabályozás egy komplexebb eljárási rend kialakítása érdekében, mint például, ahogy a korábbiakban említettük, akár az ügyféli kör rögzítése tekintetében is. Ez illeszkedne legalábbis a szabályozási logikában, ha a cél a jogrendi koherencia.

Azonban, ha a cél az EU-s és akár EU-n kívüli (USA, Kína) vállalkozások számára csábító fórumot teremteni, úgy meglátásunk szerint az eljárásjog szempontjából a legtisztább és leghatékonyabb megoldás egy kivett eljárás kertében sui generis eljárási rendet kidolgozni, amely alkalmas a nem hazai jogrenden szocializálódott ügyfeleknek valós alternatívát nyújtani egy esetleges fórumválasztáskor. Ennek az eljárásrendnek kellően letisztultnak („faék egyszerűnek”) kell lennie, hogy valóban hatékony lehessen.

A megvalósítás ütemezése, realitása és dogmatikai kihívások

Az AI Act és a magyar jogszabályok hatálybalépése egy dolog, a gyakorlati kikényszeríthetőség és a piac felkészültsége egy másik. A megvalósítás realitását több kritikus dimenzióban kell vizsgálni.

Az első fájdalmas pont a humán és technológiai erőforrások szűkössége. Az AI Act piacfelügyelete nem egy hagyományos termékbiztonsági ellenőrzés (mint egy CE-jelölés meglétének ellenőrzése egy háztartási gépen). Egy mélytanulási (Deep Learning) vagy generatív algoritmus utólagos auditálása magas szintű adatelemzői (data scientist), algoritmikus auditálási és technológiajogi szakértelmet kíván. A tagállami hatóságok túlterheltsége a legnagyobb kockázat a 2026-os általános alkalmazás (high-risk rendszerek élesedése) előtt. Az NGM és a NAH kapacitásainak drasztikus fejlesztése elkerülhetetlen, ellenkező esetben az engedélyezési és ellenőrzési folyamatok bedugulhatnak, ami versenyhátrányt okoz a magyar vállalatoknak a belső piacon. Ezt hivatott enyhíteni a „Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája 2025–2030”, amely jelentős forrásokat rendel a képzésekhez és a szakemberbázis szélesítéséhez (ezzel kapcsolatban a szerzőknek komoly kételyeik vannak, hogy ilyen rövid időn belül valóban lehet egy abszolút primer piaci ágensben komoly szakembergárdát verbuválni a közszféra számára, különösen, hogy eleve szakemberhiány van a munkaerőpiacon, ugyanakkor a probléma felismerése és a szándék értékelendő).

Igencsak kérdéses továbbá a központosított felügyelet függetlenségének dilemmája, tekintettel arra, hogy ugyan a jogalkotó az intézményrendszert időben felállította, az NGM piacfelügyeleti kijelölése dogmatikai vitákat generálhat az uniós jog szempontjából (jogosan!). Az AI Act 70. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a nemzeti illetékes hatóságoknak feladataikat „függetlenül, pártatlanul és elfogulatlanul” kell ellátniuk. Egy gazdasági minisztérium, amelynek politikai feladata a hazai GDP növelése és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vállalatok támogatása, potenciális érdekellentétbe kerülhet, amikor ugyanezen (esetlegesen nemzeti érdeket képviselő) cégek MI-fejlesztéseit kell szigorúan, a biztonság és alapjogok mentén szankcionálnia. Noha a nyugati modellekben is van példa minisztériumi felügyeletre (pl. Franciaország, Németország), az uniós jogalkalmazás szorosan vizsgálni fogja, hogy a hatósági eljárások mentesek-e a gazdaságpolitikai nyomásgyakorlástól. A Magyar MI Tanács éppen ezt a transzparenciát és etikai függetlenséget hivatott garantálni a rendszerben, de az ehhez szükséges kemény hatásköröket nem kapta meg.

Adósok vagyunk az alapvető jogok védelmével és a biometrikus megfigyelés kiterjesztésének korlátozásával. A magyar implementációt ért eddigi legélesebb szakmai és nemzetközi kritika a valós idejű távoli biometrikus azonosítás (RBI) kérdéskörét érinti. A TASZ[48] és az EDRi[49] jogi elemzései rámutatnak, hogy az Országgyűlés által 2025 tavaszán (egyebek között a gyülekezési törvény és a szabálysértési törvény módosításával) elfogadott új magyar jogszabályok drasztikusan kibővítették az arcfelismerő technológiák rendőrségi alkalmazásának körét. A kritikák szerint a magyar jogszabályok lehetővé teszik a biometrikus megfigyelést akár enyhébb szabálysértések, sőt békés gyülekezések (pl. tüntetések) kontextusában is. Ez a kiterjesztő gyakorlat szöges ellentétben állhat az AI Act 5. cikk (1) bekezdés (h) pontjával, amely fő szabályként tiltja a valós idejű biometrikus azonosítást nyilvános helyeken bűnüldözési célból, és azt csak rendkívül szűk kivételek (pl. emberrablás, terrorizmus, közvetlen életveszély) esetén engedélyezi, szigorú bírói vagy független hatósági engedélyhez kötve. A magyar jogalkotó értelmezése a jelek szerint a nemzetbiztonsági és bűnüldözési szuverenitás szélesebb tagállami fenntartására épít, azonban ez a jogszabályi kollízió komoly uniós kötelezettségszegési eljárást vetít előre, és próbára teszi az AI Act fundamentális, emberközpontú célkitűzéseit.

A kkv-k terhei és a „Digital Omnibus” probléma és megoldás kontextusa csábító, de kétséges. A magyar kkv-szektor számára a 2026. augusztus 2-i megfelelési határidő vélhetően reménytelen kihívás. Egy magas kockázatú rendszer (pl. egy HR CV-szűrő algoritmus) auditálása komoly költségekkel (külső adattudós, naplózási infrastruktúra kiépítése, jogi megfelelés) járhat. A magyar törvény kedvezményes bírságplafont határoz meg számukra, továbbá a szabályozói tesztkörnyezet ingyenes hozzáférést biztosíthat a tesztelésekhez, azonban a teljes (ISO 42001 szintű) megfelelés adminisztratív terhe jelentős és ez ehhez szükséges szakértői kapacitás is nagyon korlátozott. Ezt felismerve a magyar kormány és szakértői körök is támogatják az EU „Digital Omnibus VII”[50] kezdeményezését, amelynek éppen az az ígérete, hogy enyhíti a dokumentációs terheket és harmonizálja a GDPR, valamint az AI Act elvárásait a kisebb szereplők számára.

Következtetések

A magyar szabályozás összképe alapján három megállapítás tehető.

Először: létezik érdemi végrehajtási keret. Az MI-törvény, az MI vhr. és a 44/2025. NGM rendelet együtt alkalmasak arra, hogy az AI Act két legfontosabb tagállami pillérét – a bejelentő hatósági/megfelelőségértékelési oldalt és a piacfelügyeleti/szankciós oldalt – működésbe hozzák.

Másodszor: a megfelelés időben késedelmes és szerkezetileg részleges. Az AI Act által 2025. augusztus 2-ára elvárt több kulcselem Magyarországon csak 2025 végére kapott törvényi és rendeleti formát.

Harmadszor: a magyar modell erősen kormányzati központú és koordinációs jellegű, ami az ágazatközi együttműködés szempontjából előny, de az AI Act 70. cikkéből levezethető függetlenségi és elfogulatlansági elvárások gyakorlati biztosítását a jövőbeni jogalkalmazásnak kell hitelesen megmutatnia.

Normatív értelemben ezért a magyar szabályozás nem tekinthető uniós joggal ellentétesnek, sőt több lényegi ponton helyesen követi az AI Act szerkezetét: kijelöli a hatóságokat, kezeli a pénzügyi szektor sajátosságát, meghatározza a bírságmaximumokat, létrehozza a stratégiai koordináció fórumát, és megnyitja az utat a sandbox felé. Ugyanakkor maradéktalanul megfeleltnek sem minősíthető, mert az AI Act teljes tagállami feladatrendszeréhez képest a vizsgált normacsomag még nem tükröz minden kötelezettséget azonos mélységű normatív szabályozással, és az uniós ütemezéshez igazodó végrehajtási készültség sem volt hibátlan. A leginkább megalapozott végkövetkeztetés tehát az, hogy a magyar implementáció funkcionálisan kompatibilis, de még befejezetlen.[51]

Jogi-politikai ajánlásként három irány tűnik indokoltnak jelen állapotban. Egyfelől célszerű volna az AI Act 77. és 85. cikkéhez kötődő feladatokat – alapjogvédelmi hatósági lista, panaszmechanizmus – külön, könnyen beazonosítható és nyilvánosan hozzáférhető formában is láthatóvá tenni. Másfelől a sandbox részletszabályainak és intézményi működési rendjének mielőbbi lezárása szükséges, különös tekintettel a 2026. augusztus 2-i működőképességi követelményre. Harmadrészt a függetlenségi garanciák, az erőforrás-ellátottság és az ágazati hatóságokkal való együttműködés[52] gyakorlati standardjainak transzparens közzététele erősítené a magyar modell uniós kompatibilitását. Ezek a lépések nemcsak a formális megfelelést javítanák, hanem a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és az innovációs környezet hitelességét is, amely egyben utat is nyithatna, hogy Magyarország e területen EU szinten kiemelkedjen és akár piacot is szerezzen.

A tanulmány korlátja, hogy kifejezetten az AI-specifikus magyar végrehajtási normákra és a rendelkezésre álló hivatalos uniós implementációs anyagokra koncentrál. Ennek megfelelően azok a feladatok, amelyeket Magyarország esetleg más ágazati jogforrásban, közigazgatási közzétételben vagy hatósági gyakorlatban teljesít, itt csak annyiban értékelhetők, amennyiben a felülvizsgált hivatalos források ezeket láthatóvá tették. Ez különösen az 77. cikk szerinti lista, az 85. cikk szerinti panaszmechanizmus és a sandbox gyakorlati működési részletszabályai tekintetében fontos fenntartás.

Summa summarum a helyzet nehéz, de nem reménytelen. A jogalkotó megtette a kötelező minimumot, a szabályozás pro forma adott, amellyel már versenyelőnyben vagyunk az EU több tagállamával szemben. Az intézményrendszer részben adott, részben formálódik, de továbbra sem látszik, hogy milyen szakértői gárdával oldják meg a feladatot, valamint a centrális modell nem ideális a feladatok ellátására. Az eljárásrend, mint szakigazgatási eljárás jelen formában működőképesnek tűnik, de itt az EU-s további elvárások borzolhatják a kedélyeket, illetve alapvetően a hazai ügyfelekre fókuszálva működhet megfelelően, de ezzel mintegy feladva a más tagállamok vagy EU-n kívüli ügyfelek becsábítását (a fórum shopping feltehetően jelentős lesz), ezért erősen javasoljuk a sui generis eljárásrend kialakítását.

Végül, újfent ki kell emelnünk, hogy a tanulmány lezárásakor már előre vetíthető egy jelentős átalakulás a kormányzatban, így inkább pillanatképet kívánunk mutatni és problémákat azonosítani, a rendszer továbbgondolására.

 

* A szerző intézeti tanszékvezető, egyetemi docens (ME ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék).

** A szerző egyetemi tanársegéd, PhD (ME ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék).

*** A szerző egyetemi tanársegéd, PhD (ME ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék).

[1] A mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, valamint a 300/2008/EK, a 167/2013/EU, a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1139 és az (EU) 2019/2144 rendelet, továbbá a 2014/90/EU, az (EU) 2016/797 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet) szóló Európai Parlament és a Tanács 2024. június 13-i (EU) 2024/1689 Rendelete.

[2] Mazsu Dániel: Fehér könyv és stratégia: MI szabályozási kezdeményezések az Európai Unióban és Magyarországon. Pro Futuro, 12(1), 136–137. https://doi.org/10.26521/profuturo/2022/1/11367.

[3] Navigating the AI Act https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/faqs/navigating-ai-act (letöltés dátuma: 2026. április 20.).

[4] https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/factpages/ai-innovation-package.

[5] https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/policies/ai-factories.

[6] COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS AI Continent Action Plan – COM/2025/165 final.

[7] Lásd erről bővebben: Dąbrovszki, Łukasz Dawid – Suska, Magdalena (eds.): The European Union Digital Single Market: Europe’s Digital Transformation. New York, Routledge, 2022.; Carbonara, Emanuela – Tagliaventi, Maria (eds.): SMEs in the Digital Era – Opportunities and Challenges of the Digital Single Market. Cheltenham (UK), Edward Elgar Publishing Limited, 2023.

[8] Excellence and trust in artificial intelligence https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/europe-fit-digital-age/excellence-and-trust-artificial-intelligence_en (letöltés dátuma: 2026. április 20.).

[9] Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending Regulations (EU) 2016/679, (EU) 2018/1724, (EU) 2018/1725, (EU) 2023/2854 and Directives 2002/58/EC, (EU) 2022/2555 and (EU) 2022/2557 as regards the simplification of the digital legislative framework, and repealing Regulations (EU) 2018/1807, (EU) 2019/1150, (EU) 2022/868, and Directive (EU) 2019/1024 (Digital Omnibus) – COM/2025/837 final.

[10] Zenner, Kai: The EU AI Act: responsibilities of the Member States https://www.kaizenner.eu/post/ai-act-responsibilities-ms (letöltés ideje: 2026. 04. 20.).

[11] Mazsu Dániel: Latest Regulatory Developments regarding Artificial Intelligence in Hungary and the EU: The provisions of the AI Regulation entering into force and the most recent developments regarding AI in Hungary. Debreceni Jogi Műhely, 22 (1–2), 81. https://doi.org/10.24169/DJM/2025/1-2/4

[12] Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg).

[13] Lásd még: Badinszky Áron: Az AI Act végrehajtása – Közigazgatási csoda vagy a sok bába közt végül elvész a gyerek? Infokommunikáció és Jog, 83. 3–4.

[14] A sandbox szabályozásról lásd még: Badinszky, Áron: Regulating the Most Disruptive Technology – Understanding Why AI Should Be Sandboxed. ELTE Law Journal, 2025/1. https://doi.org/10.54148/ELTELJ.2025.1.111

[15] State of the Act: EU AI Act implementation in key Member States
https://www.technologyslegaledge.com/state-of-the-act-eu-ai-act-implementation-in-key-member-states/

[16] Agency for the Supervision of Artificial Intelligence https://aesia.digital.gob.es/en/es

[17]  https://www.bundesnetzagentur.de/EN/Areas/Digitalisation/AI/start_ki.html.

[18] https://www.entreprises.gouv.fr/priorites-et-actions/transition-numerique/soutenir-le-developpement-de-lia-au-service-de-0.

[19] Lásd még: Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája (2025–2030)

[20] MI vhr. 5. § (2) bek.

[21] A hatósági szerződésekről és lehetőségeikről lásd részletesen: Czibrik Eszter: A hatósági szerződés, mint közigazgatási szerződés helye és szerepe a hazai jogrendszerben. PhD-értekezés. Miskolc, Miskolci Egyetem, 2025. https://doi.org/10.14750/ME.2025.037.

[22] MI törvény Preambuluma [2] bek.

[23] AI Act 28. cikk (1) bek.

[24] AI Act 30. cikk (1) bek.; 31. cikk (1) bek.

[25] Lásd AI Act 99. cikk (7) bek.

[26] AI Act 99. cikk (10) bek.

[27] Az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról szóló 2025. évi LXXV. törvény végső előterjesztői indokolása (a továbbiakban: MI-törvény indokolás) általános indokolása

[28] MI-törvény Preambuluma [3] bek.

[29] MI-törvény 1. § a) pont.

[30] MI-törvény 1. § b) pont.

[31] MI-törvény 1. § b) pont.

[32] MI-törvény 1. § d) pont.

[33] MI-törvény általános indokolása.

[34] MI-törvény általános indokolása.

[35] MI-törvény 5. § (1) bek.

[36] MI-törvény 5. § (1) bek.

[37] Eszerint fogyasztónak minősül „a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy”.

[38] Eszerint az MI-rendszer „gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből – explicit vagy implicit célok érdekében – kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet”.

[39] MI-törvény 5. § (2) bek.

[40] MI-törvény 5. § (4) bek.

[41] MI-törvény általános indokolása

[42] MI-törvény 4. § (4) bek.

[43] MI-törvény 6. § (2) bek.

[44] MI-törvény 7. § (1) bek.

[45] MI-törvény 7. § (2) bek.

[46] MI vhr. 3. § (1) bek.

[47] MI vhr. 3. § (2) bek.

[48] Társaság a Szabadságjogokért (TASZ): Magyarország új biometrikus megfigyelési törvényei sértik az EU mesterségesintelligencia-rendeletét. https://tasz.hu/cikkek/magyarorszag-uj-biometrikus-megfigyelesi-torvenyei-sertik-az-eu-mestersegesintelligencia-rendeletet/.

[49] https://edri.org/our-work/how-to-fight-biometric-mass-surveillance-after-the-ai-act-a-legal-and-practical-guide/.

[50] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_25_2718.

[51] A mesterséges intelligenciával kapcsolatos nemzetközi szabályozási modellekről lásd: Csáki-Hatalovics Gyula Balázs – Molnár Péter: Comparative analysis of artificial intelligence regulatory concepts in: Tómács Tibor (szerk.): Proceedings of the International Conference on Formal Methods and Foundations of Artificial Intelligence, Konferencia helye, ideje: Eger, Magyarország 2025.06.05. – 2025.06.07. Eger: Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Líceum Kiadó, 38–50. (2025).

[52] Erre korábbi tanulmányban is volt már utalás: Csatlós Erzsébet: A közigazgatási hatósági eljárás ultramodern kora? Egy európai hatósági eljárásjogi kódex létjogosultsága. Közigazgatási Eljárási Jogi Közlemények, 2022/II. 128.