Cikk letöltése PDF-be

Vannak hírek, amelyek elemi erővel robbannak be a legszélesebb nyilvánosságba, mások pedig csak úgy szép csendesen kerülnek napvilágra, s legfeljebb egy szűk szakmai közvéleményben számítanak kemény hírnek. Ez utóbbiak közé tartozott minden bizonnyal Magyarországon a Viasat3 televízió üzemeltetőjének azon bejelentése 2009 áprilisának végén, hogy kezdeményezte az Országos Rádió és Televízió Testületnél (a továbbiakban: ORTT) a csatorna törlését a nyilvántartásból 2009. május 1-jei hatállyal. A döntést végső soron a Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt. meghatározó tulajdonosa, a Modern Times Group Broadcasting AB (MTG) hozta meg: a nevezett dátumtól az MTG egyik leányvállalata, az Egyesült Királyságban bejegyzett Viasat Broadcasting UK a Viasat3 csatorna műsorszolgáltatója, s így a brit szabályozó hatóság, az OFCOM felügyelete alá kerül.

„Az ígéretek szerint a változásból sem a nézők, sem pedig a kereskedelmi partnerek nem fognak semmit érzékelni, a Viasat3 csatorna továbbra is zavartalanul fogható marad az összes korábbi hálózaton. Talán annyi változás lesz, hogy – mivel az OFCOM alá tartozó csatornáknál nincs az a kényszer, hogy a korhatárt állandóan feltüntessék – eltűnhet a sárga karika a képernyő alsó sarkából. … Megjegyzendő továbbá, hogy a szintén a cégcsoporthoz tartozó TV6 csatorna több mint egy éve ugyancsak OFCOM-engedély alapján zavartalanul végzi Magyarországra irányuló műsorszolgáltatását.”[1], olvashattuk a hír magyarázatát, amely így valóban nem rázott meg senkit még a csatornát rendszeresen nézők körében sem.

Tanulmányunk a fenti hír szakmai kommentárjaként íródott, s benne azokat a vélhető szempontokat próbáltuk összegyűjteni, amelyek alapján körvonalazható a Viasat3 joghatóság váltásának háttere. A csatorna csaknem 9 éves magyar joghatóság alatti működése alatt komoly változások zajlottak le nemcsak a magyar, de az európai televíziós piacon is. Sajnálatos, hogy ezekre a változásokra a hazai jog nem volt képes megfelelően reagálni, a médiatörvény érdemi módosítása nem történt meg, amely jelentős versenyhátrányt eredményez a közös európai műsorszolgáltatási piacon.

Az európai televíziós színtér és a közös európai televíziós szabályozás főbb jellemzői az ezredfordulón és napjainkban

Az európai televíziózásban az állami monopólium korszaka az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején zárult le a demokráciák többségében, a posztkommunista országokban pedig az 1990-es években történt meg ugyanez. Az ezredfordulóra gyakorlatilag a sokcsatornás televíziózás modellje vált Európában uralkodóvá, s a különböző platformokon nagyszámú csatorna érhető el az egyes országokban[2]. A terjesztési technológiák digitalizációja a csatornák számának gyarapodását méginkább felgyorsította, s jelenleg a nagyobb nemzeti piacokon a százas nagyságrendben van az elérhető csatornák száma az egymással versengő platformokon (természetesen nem mindegyiken, hisz az analóg kábel- és a digitális földfelszíni műsorszórás platformok kapacitása a tízes nagyságrendben marad). Ezzel a televíziózás a „tartalombőség, figyelem-szűkösség” korszakába lépett, végképp maga mögött tudva azt a szakaszt, amikor a frekvenciaszűkösség és az erre épülő szabályozás következtében csak néhány csatorna volt elérhető a nézők számára a piacon.

A földfelszíni műsorszórással terjesztett csatornáknak az összes televízió nézésben való nyomasztó túlsúlya a piacon mára jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan pedig a más módokon (kábel, műhold, IPTV) terjesztett csatornák piaci részesedése alaposan megnőtt a nézők piacán. Természetesen a földfelszíni műsorszórással terjesztett csatornák is főszabályként jelen vannak az előbb nevezett platformokon, de ez sem tudja meggátolni, hogy az összes televízió-nézésből való részesedésük folyamatosan csökkenjen.

További tendencia, hogy a televíziós ágazat, a műsorszolgáltatók egésze bevételi szerkezetében csökken a reklámbevételek súlya, s növekszik a közvetlenül a nézőktől, illetve a terjesztési platformok üzemeltetőitől származó bevételek aránya. Az ingyenes és a fizetős televíziózás közötti arányeltolódás természetesen összefügg azzal, hogy a kábel-, műhold- és IPTV platformok feltételes hozzáférésűek, azaz a nézők előfizetői díjat fizetnek a platformok üzemeltetőinek a csatornákhoz való hozzáférés fejében.

A televíziós piac szabályozását illetően kiemelendő, hogy 1989 óta létezik egy közös európai szabályozási keret, amelyekhez az Európa Tanács (ET), illetve az Európai Unió (EU) tagországainak igazodniuk kell. Ugyan az ET határokat átlépő televíziós egyezménye néhány hónappal megelőzte az akkori Európai Gazdasági Közösség (EGK) határokat átlépő televíziózás irányelvének (89/552/EGK, TWF irányelv) kiadását, tanulmányunkban csak az EGK – EU irányelvvel foglalkozunk.

A TWF irányelv célként határozta meg, hogy a minimális közösségi beavatkozással biztosítsa, illetve segítse elő

(i) a tagországok televíziós műsorainak határokon átívelő szabad áramlását, korlátozásmentes vételét a fogadó államban,

(ii) az európai kultúra védelme érdekében az európai televíziós alkotások arányának növelését a műsorokban (konkrétan az európai alkotások többségi részarányának előírása „ahol lehetséges és megfelelő eszközökkel biztosítható”), valamint a független gyártóktól beszerzett műsorszámok bemutatására szánt műsoridő és az ezekkel kapcsolatos produkciós költségek minimumának meghatározását,

(iii) a kiskorúak védelmét a szellemi és fizikai fejlődésüket veszélyeztető káros tartalmaktól,

(iv) a faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon való gyűlöletkeltés megakadályozását,

(v) a fogyasztó-, szerzői jogi és versenyvédelmi szempontok érvényesítését a reklámozás területén,

(vi) a származási ország elvének bevezetésével a többes tagállami joghatóság, és az ebből adódó jogi konfliktusok elkerülését.

A közös európai reklámszabályozás kialakítása a kereskedelmi televíziózás akkor még legfőbb bevételi forrását, a hirdetéseket érintette, így fontosságát az ágazat működése szempontjából aligha lehet túlbecsülni. A TWF ebben a tárgykörben meghatározta a bemutatható hirdetések minőségi és mennyiségi korlátait, itt jelent meg például először minőségi korlátként a dohányáruk, egyes alkoholos italok, a vényre kapható gyógyszerek reklámozásának tilalma. A közös, televíziókra vonatkozó szabályozás, amint az előbbiekből is kitűnik, számos célt szolgált, de magunk is osztjuk azt a vélekedést, hogy az elsődleges célnak az egységes európai médiapiac megteremtése és megerősítése tekinthető.[3]

A származási ország elve rögzítésének fő indoka a kettős/többes joghatósági problémák elkerülése volt. A szabályok értelmében a szolgáltatók feletti kontrollt annak a tagállamnak kell biztosítania, amelynek joghatósága alatt a szolgáltató működik. A hatályos szabályok alapján ez a szolgáltató székhelye, a szerkesztői döntések meghozatalának helye, illetve az alkalmazott munkaerő honossága alapján állapítható meg főszabály szerint. A többi tagállam köteles biztosítani a más tagállamban bejegyzett szolgáltatók műsorainak vételét. A továbbközvetítés csak az irányelvben rögzített feltételek esetén, és csak az irányelv szerinti kötött eljárásban tiltható meg.

Az egyes tagállamok széles jogkört kaptak, hogy az irányelvben foglaltaknál szigorúbb szabályokat állapítsanak meg, s ezzel a tagállamok jellemzően éltek is. A szigorúbb szabályok kikerülését célzó rosszhiszemű joghatóság-választás esetére az irányelv bővülő eszközöket biztosít a tagállamok számára.[4]

Az Európai Unióban 1989 óta kétszer, 1997-ben (97/36/EK) és 2007-ben 2007/65/EK) módosították a TWF irányelvet, reagálva az audiovizuális piac változásaira, s az elmúlt két évtizedben az Európai Bizottság számos közleménye is foglalkozott a TWF irányelv értelmezésével.

A magyar televíziós piac állapota az ezredfordulón A Viasat3 belépésekor

A magyar televíziós piac átalakulásának kezdete a két országos kereskedelmi televízió piacra lépéséhez (1997 ősze) köthető. Addig az állami Magyar Televízió két csatornája uralta a színteret, amelyek mellett – a jogi szabályozás kiskapuit és a kábelterjesztés lehetőségeit kihasználva – néhány kisebb magántársaság is piacra lépett. A ma már nem működő Szív TV, A3/Msat, TV3 csatornák üzemeltetői alultőkésített kis társaságok voltak, amelyek egy valós szükséglet kielégítésére jöttek létre a nagy állami Magyar Televízió árnyékában, s a kábelhálózatokban terjesztették a műsoraikat, némi választékot teremtve a piacon mind a nézők, mind a hirdetők számára.

A kis tévécsatornák az 1990-es években azzal a nem titkolt reménnyel léptek a piacra, hogy csak kihúzzák valahogy a majd meghozandó médiatörvény[5] hatályba lépéséig, s akkor majd a piacra már bevezetett márkanév révén magukhoz vonzhatják a tőkét, s ők is benevezhetnek az országos terjesztési lehetőségért folyó versenybe.[6] Ez a remény végül is alaptalannak bizonyult: a műsorszolgáltatási jogosultságot (koncessziót) tíz évre két multinacionális szakmai befektető társaság nyerte el, s az általuk indított csatornák, a TV2 és az RTL Klub hamar meghódították a közönséget.

A koncesszió, a műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséért benyújtott pályázatában a két nagy műsorszolgáltató kénytelen volt olyan műsorszerkezetet vállalni, ami tele volt kompromisszumokkal. A pályázati kiírás preferálta, hogy a pályázók sok közszolgálati műsorszámkészítést vállaljanak, aminek a nyertesek többé-kevésbé eleget is tettek. A vállalások teljesítése a szolgáltatók és az ORTT között – legalábbis az első években – komoly vitákat eredményezett, és a kompromisszumkeresés nem a közszolgálati műsorszám minőségi követelményeinek szigorú rögzítése irányába tolódott. Mára már nem ez a szolgáltatók és az ORTT közötti konfliktusok érdemi eleme. Az induláskor mindkét kereskedelmi televízió gyorsan sikeres lett, hamar maguk mögé utasították az immár közszolgálati műsorszolgáltatóként működő korábbi piacvezetőt, a Magyar Televíziót.

Ezzel együtt a két kereskedelmi televízió a szórakoztatás iránti közönségigényt mégsem tudta, nem is tudhatta teljesen kielégíteni, s ebbe a piaci résbe léptek be, követve a nemzetközi trendeket, a különböző tematikus csatornák. Az első ilyen a magyar piacon a még 1991-ben megjelent HBO mozicsatorna volt, amelyet a kábelhálózatokban terjesztettek, mint fizető csatornát, de az ezredfordulón már, ha kis számban is, de ott voltak az első magyar nyelvű rajzfilm-, zene-, tudományos ismeretterjesztő és sportcsatornák is.

A Viasat3 indulása, a csatorna pozicionálásának kérdései

A svéd szakmai befektető, az MTG is a vélelmezett kielégítetlen közönségigényre alapozva hozta létre magyarországi leányvállalatát (Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt.), amelyik azután 2000 végén elindította a Viasat3 csatornát. A Viasat3 általános műsorkínálatú csatorna kívánt lenni. Menedzsmentje abban látta a piaci rést, hogy a fiatal férfikorosztályra fókuszáló csatorna nem volt a magyar piacon, így a csatorna majd lehetővé teszi a hirdetők számára ennek a korcsoportnak az könnyű elérését.

A Viasat3 a próbaadások után 2000. december 23-án indult el üzemszerűen, napi 18 óra műsoridővel. Ekkorra már az 1990-es évek első felében alakult három általános műsorkínálatú csatorna (TV3, Msat, Szív TV), amelyek együttes nézése a teljes népesség (a 4+ korosztály) körében a mérési adatok szerint az összes televízió és videó nézés 6,2%-át tette ki 1999-ben,[7] nem volt a piacon. A két országos kereskedelmi csatorna, a TV2 és az RTL Klub együtt számított közönségaránya (az összes televízió és videó nézésből megszerzett része) ekkor, alig hároméves működés után, nagyjából kétharmadot ért el, s ezek a csatornák viszont értelemszerűen a népesség egészét tekintették célközönségüknek, még ha a hirdetési bevételek szempontjából a 18–49 éves korosztály elérését kiemelten kezelték is.

Az új csatorna műsorkínálatában a TV2-höz és az RTL Klubhoz képest a szexualitást középpontba állító műsorszámok és az akciófilmek sokkal nagyobb súlyt kaptak, igazodva a választott célközönség igényeihez. Ennek a megkülönböztető műsorstratégiának persze komoly szabályozási korlátai – illetve, ahogy később részletesen is szólunk róla, konfliktusai is – voltak, hisz csak este/késő este jöhetett (volna) szóba az ilyen műsorszámok sugárzása. A csatorna műsorszerkezetében már az első félévben megjelent – a hazai kínálatban először – egy valóság-show is, a Bár című műsor, amelyről anno sokat beszéltek az emberek, hisz eddig ilyet még nem láttak. Miután a műsorszolgáltató feltűnően keveset költött az önmaga megismertetését célzó reklámra, az ilyen műsorszámokkal járó szóbeszéd („word of mouth”) és sajtónyilvánosság sokat hozzátett a Viasat3 csatorna ismertségének növeléséhez.

A piaci belépés komoly dilemmája az volt, miként lehet minél nagyobb közönséghez eljutni. A budapesti piacot elérő, körzeti vételkörzetűnek számító, üzletileg sikertelen, alig nézett Alfa TV felvásárlása jó eszköz volt a legfontosabb földrajzi piacon való megjelenéshez annál is inkább, mert a földfelszíni műsorszórással terjesztett műsort gyakorlatilag minden háztartás számára ingyen elérhető volt.

A budapesti piacon kívülre történő terjeszkedéshez a műholdas/kábeles terjesztés adta a lehetőséget. 2000-ben az AGB Hungary nézettségmérő cég által közzétett adatok szerint a magyar televíziós háztartások fele fizetett elő valamelyik kábelhálózat szolgáltatásaira, az egyedi/kisközösségi műholdas vétel aránya 11,3% volt, a Budapesten és körzetében fogható AM-mikro szolgáltatás pedig a háztartások 4,3%-át érte el. A kábelrendszerekbe való bekerülés viszont nem ment könnyen, hisz ekkor még ezek műsorátviteli kapacitása ennek korlátot szabott, ráadásul ingyen kellett a Viasat3 műsorát átadni az üzemeltetőknek. Ennek két oka volt: egyrészt ismeretlen csatornáról volt szó, másrészt a csatorna elérése a földfelszíni műsorszórás terjesztéssel ingyenes volt, s emiatt sem akartak a kábelüzemeltetők jogdíjat fizetni érte.

A Viasat3 kezdeti üzleti modellje tehát csupán a reklámbevételekre épített. A vételkörzet kiterjesztése ebben a modellben létkérdés, s ennek további alternatívája a helyi televíziók hálózatba szervezése volt, kihasználva a médiatörvény nyújtotta lehetőséget. Az első menedzsment ilyen irányú törekvései azonban már nem vezethettek sikerre, mert a Viasat csoport új, a londoni központból jött vezérigazgatót nevezett ki a társaság élére 2000 szeptemberében, aki már nem pártolta a hálózatba szerveződéses változatot, mint a földrajzi piac kiterjesztésének módját. Hamarosan módosulás történt a műsorstratégiában is, a fiatal férfiak csatornája imázs kialakítását ejtették, s a hirdetők szempontjából fontos 18–49 éves korosztály lett a célközönség, erősítve az ebben a korosztályban többséget alkotó nőknek szóló kínálatot.

A Viasat3 csatorna, illetve a műsorszolgáltató Viasat Hungária Rt. jogi státusza a piacra lépéskor és a szabályozási környezet

A Viasat3 csatorna az induláskor az Rttv. rendelkezései alapján körzeti vételkörzetűnek minősült, s megörökölte a felvásárolt Alfa TV azon státuszát, hogy az ORTT-vel kötött szerződés jogosította fel a műsorszolgáltatás végzésére. A felvásárlás idején a földfelszíni terjesztéshez használt frekvenciákhoz pályázat útján lehetett elnyerni a jogosultságot maximum 10 évre.

A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény (Dtv.) hatálybalépése előtt az analóg környezetben a földfelszíni terjesztéshez kapcsolódó televíziós jogosultságok pályáztatását az ORTT látta el. A pályázat nyertesét az ORTT műsorszolgáltatási szerződéssel jogosította a tevékenység gyakorlására. A digitális környezetben ma már gyakorlatilag megszűnt az analóg földfelszíni televíziós jogosultságok pályáztatása. A digitális földfelszíni multiplexeken való műsorszolgáltatási tevékenységet a műholdas és kábeles televíziós jogosultsághoz hasonlóan az ORTT-nél vezetett nyilvántartásba vétel alapján lehet végezni.

A Viasat3 kezdetben tehát szerződéses viszonyban volt az ORTT-vel, a médiahatóság a szerződésben rögzített követelményeket kérte számon, illetve a szerződésben megállapított kötbér, mint vagyoni szankció került vele szemben megállapításra törvénysértés esetén. A Viasat3 ugyan a földfelszíni terjesztés mellett hamar megjelent a kábel- és műhold platformokon is, de ez az ORTT-hez fűződő jogviszony jellegét nem érintette, továbbra is a műsorszolgáltatási szerződés volt a jogosultság alapja.

Anélkül, hogy részletesen elemeznénk a kétféle státuszból – szerződéses, illetve nyilvántartásba vétel – fakadó különbségeket a lényeges és esetünk szempontjából fontos elemeket rögzítjük. Az első ilyen különbség a műsorszolgáltatási díj összege, illetve megállapításának körülményei. A műsorszolgáltatási díj közgazdasági tartalmát tekintve egy járadék jellegű elvonás. Ennek éves nagyságát, amennyiben földfelszíni terjesztésről van szó, a műsorszolgáltató és a szabályozó hatóság között létrejött műsorszolgáltatási szerződés rögzíti, tehát mértéke a pályáztatási eljárás során alakul ki. A bejelentéssel létrejövő (kábel- és/vagy műholdas terjesztés) műsorszolgáltatási jogosultság esetén az ORTT hatósági jogkörében állapítja meg az éves műsorszolgáltatási díjat egy képlet alapján. A díjképletet magát egy ORTT határozat[8] rögzíti, s ezt alkalmazzák a bejelentett műsorszolgáltatások esetében a díj megállapításához.

A státuszhoz kapcsolódó másik jelentős különbség a törvénysértés esetén alkalmazható vagyoni szankció jellege és ebből következően mértéke. A szerződéses műsorszolgáltatók esetében a szerződésben rögzített kötbér kerülhet kiszabásra, míg a bejelentés alapján működő szolgáltatóknál az ORTT bírságot szabhat ki. A törvény szerint az ORTT a törvénysértés eredményeként jogosulatlanul elért bevétel kétszeresében, vagy ha ez nem állapítható meg 10 000 és 1 millió forint között szabhat ki bírságot. A gyakorlat szerint a jogosulatlanul elért bevétel nagysága sok esetben nem állapítható meg, így marad a maximálisan kiszabható 1 millió forintig terjedő bírság lehetősége. A médiatörvény ezen szabálya sem követte a piaci változásokat, így a bírsággal szemben a kötbér esetenként nagyságrendekkel magasabb összeg lehet.

A Viasat 2004-ben státuszmódosítást kért az ORTT-től, ami a műsorszolgáltatási szerződés közös megegyezéssel való megszüntetését, egyben a műholdas jogosultság nyilvántartásba vételét jelentette. Döntéséhez vélhetően hozzájárult az ORTT által 2003-ban illetve 2004-ben kiszabott kötbér-szankciók összértéke. A szerződés alapján ugyanis az ORTT magas összegű szankciót alkalmazhatott a csatornával szemben (2003-tól a szerződés megszüntetéséig közel 120 millió forint). Az ORTT végül hozzájárult a státuszváltozáshoz, amelynek hátterében vélhetően az a médiapolitikai megfontolás állt, amely a csatorna külföldre költözésének elhárítását célozta. Az ország Unióhoz csatlakozását követően ugyanis ennek komoly veszélye volt.

A csatorna az ORTT döntés alapján 2005 februárjától a platformfüggő szabályozási rendben körzeti műholdas műsorszolgáltatóvá vált, de magyar joghatóság alatt maradt.

Tényként rögzíthető, hogy a magyar médiatörvény számos területen szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz a közös európai televíziós szabályoknál, illetve kiterjed olyan területekre is, amelyeket a TWF irányelv nem érint. Ezen utóbbiak közül kiemelendő, hogy

  • más európai országokban a műsorszolgáltatók jellemzően vagy egyáltalán nem fizetnek műsorszolgáltatási díjat, vagy ha fizetnek is, úgy annak mértéke lényegesen kisebb, mint a magyar díjaké,
  • a magyar szabályozásban a közszolgálati műsorszámok napi műsoridőben való minimális arányának kötelező meghatározása, illetve a fő­mű­sor­idő­ben teljesítendő további külön műsorkötelezettségek előírása más or­szá­gokéhoz képest szigorúbb.

A reklámszabályozás területén a magyar szabályozás szigorúbban rögzíti az irányelvben foglalt óránkénti mennyiségi kvótát, miszerint a magyar törvény az egy órát a „bármilyen módon számított” [Rttv., 16. § (2)] értelmezéssel definiálja, míg az irányelv 1997-es módosítása óta ez a korlát Európában már a „clock hour” (egész órára számított) értelmezéssel bír. Ez az értelmezésbeli különbség a műsorkészítési/műsorszerkesztési gyakorlatban szűkíti a magyar szolgáltatók mozgásterét, amint arra már számtalanszor rámutattak a szakértői elemzések.

A TWF irányelv 2007-ben elfogadott módosítása/kiegészítése (Audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv, 2007/65/EK – AMSZ irányelv) enyhítette a reklámszabályozást: eltörölte a napi 15%-os felső határt, a reklámmegszakítások között kötelezően előírt 20 perces szabályt és bizonyos esetekben engedélyezte a termékelhelyezést/termékmegjelenítést (product placement) a műsorszámokban, amit eddig, mint burkolt reklámot tiltott. A 15%-os napi felső határra vonatkozó rendelkezésnek eddig sem volt gyakorlati jelentősége, a termékelhelyezés engedélyezése viszont fontos a műsorszolgáltatók számára. Az Audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv rendelkezéseinek átvételével a magyar törvényhozás mindmáig adós, pedig az erre megadott kétéves határidő 2009. december 11-én lejárt.

Az üzleti világ nyelvére lefordítva a gyakorlatban azt jelenti és/vagy jelentheti, hogy a Magyarországon működő műsorszolgáltatók potenciális versenyhátrányban vannak az olyan országokban működő csatornákhoz képest, ahol a szabályozás megfelel ugyan a közös európai szabályozás rendelkezéseinek, de a magyarnál megengedőbb, enyhébb. Amennyiben a piac zárt, úgy ez a potenciális hátrány nem válik valóssá, amennyiben viszont nyitott, úgy viszont magyar joghatóság alá tartozás de facto versenyhátrányt jelenthet.

Az analóg földfelszíni műsorszórással terjesztett csatornák piaca zárt, ide csak a magyar hatóság egyedi döntése alapján lehet(ett) belépni, a kábeles/műholdas platformoké viszont nyitott, azaz e platformokon keresztül a más EU tagországokból érkező csatornák akadálytalanul eljuthatnak a magyar nézőkhöz. A közös európai szabályozás szerint a műsorok továbbközvetítése szabad a tagországokon belül, tehát ha egy, például az Egyesült Királyságban vagy Romániában készített műsor nem sérti a közös európai szabályokat, ennek terjesztését Magyarországon sem lehet megtiltani.

Amennyiben a nevezett országokban nincs műsorszolgáltatási díj, vagy ha van is, csak jelképes összegű, ha jóval enyhébb a közszolgálati műsorszámok megjelenítésének kötelezettsége, ha megengedőbb a reklámszabályozás, akkor a Magyarországon bejegyzett műsorszolgáltatók hátrányban vannak azokkal szemben, amelyek külföldön vannak bejegyezve és a magyar piacon terjesztik műsoraikat.

Az, hogy az előbbi lehetőség nem elméleti felvetés, hanem nagyon is élő gyakorlati kérdés mára már nyilvánvaló. A magyar televíziós piacon a nézettség mérését végző AGB Nielsen Médiakutató Kft. nézőmérő rendszerében 42 olyan műholdas csatorna szerepelt 2009-ben, amelyet külföldön jegyeztek be, míg a Magyarországon bejegyzett ilyen csatornák száma 19 volt. A külföldön bejegyzett műholdas csatornák összesített nézettsége lényegesen meghaladta az itthon bejegyzettekét, amint azt az alábbi táblázat mutatja:

1. táblázat

A nézettségmérő rendszerben szereplő Magyarországon terjesztett, magyar nyelvű televízió csatornák közönségaránya és -elérése 2008-ban, illetve 2009. I. félévében

Megnevezés 2008. év 2009. I. félév
SHR % RCH % SHR % RCH %
Földfelszíni terjesztésű (a 3 országos) 56,9 71,0 53,8 71,2
Magyarországon bejegyzett műholdas 13,0 42,7 14,6 45,4
Külföldi bejegyzésű kábeles/műholdas 21,2 45,0 23,3 47,2

SHR%: közönségarány (share); RCH%: napi átlagos elérés a célcsoport százalékában (reach).
Célcsoport: 4+ (alapsokaság: 9 346 926); idősáv: egész nap
Forrás: AGB Nielsen Médiakutató Kft.

 

Mára tehát, amint a táblázatból kiolvasható, az a helyzet állt elő, hogy a magyar lakosság által a tévénézésre fordított összes időnek nagyjából az egynegyede olyan csatornák nézéséből adódik, amelyek külföldön vannak bejegyezve, ilyenformán a magyar nemzeti szabályozó hatóság felügyeletén kívül esnek. Hozzátesszük, ez az arány kifejezetten növekvő tendenciájú az elmúlt évtized tapasztalatai szerint. Ennek lehetnek piaci okai is, ám megítélésünk szerint a magyar szabályozás merevsége szintén igen lényeges tényező,[10] kiemelten a médiatörvény idejétmúlt rendelkezései.

Igaz, a közös európai szabályok rendelkeznek arról, hogy amennyiben a külföldről való terjesztés lehetőségét egy televíziós műsorszolgáltató kifejezetten azért veszi igénybe, hogy kikerülje az adott piacon a nemzeti joghatóságot, a rögzített szigorúbb szabályokat, akkor rosszhiszeműen jár el, és fel lehet lépni ellene. Ezt a rendelkezést az AMSZ irányelv tartalmazza (3. cikkely), ez idáig alkalmazására nem került sor. A TWF irányelv módosítása során célként fogalmazódott meg a rosszhiszemű joghatóság választás elleni fellépés megkönnyítése, az addigi bírói gyakorlatban[11] kikristályosodott elemek joganyagban való rögzítése. Az AMSZ irányelvbe ezért került bele, hogy a tagállam az implementáció során kibonthatja azokat a szempontokat, amelyek alapján könnyebben bizonyíthatóvá válik a csatorna célország médiapiacához való szoros kötődése.

Az irányelv preambulumának 33. bekezdése szerint „valamely tagállam annak eseti alapon való megállapításakor, hogy egy másik tagállamban letelepedett médiaszolgáltató teljesen vagy legnagyobbrészt az ő területére irányítja a műsorszolgáltatását, hivatkozhat olyan mutatókra, mint a televíziós reklám- és/vagy előfizetési bevételek forrása, a szolgáltatás fő nyelve vagy a kifejezetten a közvetítés helye szerinti tagállam közönségét célzó műsorok vagy kereskedelmi közlemények”. A preambulum következő, (34) bekezdése viszont rögzíti, hogy ”… A Bíróság ugyanakkor következetesen úgy ítélkezik, hogy a szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó bármely korlátozást, hasonlóképpen a Szerződésben meghatározott alapelvektől történő bármely eltéréshez, megszorítólagkell értelmezni.” A két rendelkezés együttes olvasata az, hogy a jogalkalmazás során csak megfelelő eljárásban végigvitt, alaposan bizonyított piaci kötődés, illetve rosszhiszeműség írhatja felül a származási ország elvét.

A Viasat3 csatorna működésének első két évében nem tudott kikerülni a „kis csatorna” státuszból. Az AGB mérésének adatai szerint mind 2001-ben, mind 2002-ben 1,1%-os közönségarányt ért el csupán,[12] ami mellett a csatorna szükségszerűen veszteséges maradt, bármilyen alacsony költséggel működött.

Az, hogy ennek következménye volt-e az ismételt vezérigazgató váltás, nem tudni, mindenesetre 2003. július 1-jétől KOCSIS ATTILA személyében újra egy magyar szakember töltötte be a pozíciót. Az új vezérigazgató megerősítette, hogy a Viasat3 továbbra is szűkebb célcsoportra koncentrál, mint az országos kereskedelmi tévék, és elsősorban a fiatal nézők körében akarja növelni nézettségét. Ezt, nyilatkozta a vezérigazgató, a saját készítésű műsorokon kívül a már bejáratott sci-fi és egyéb sorozatok folytatásaival, illetve még több filmmel, valamint a Bajnokok Ligája-közvetítésekkel kívánják elérni.

Bár pontos adatokat nem ismerünk, hisz ezeket a társaság üzleti titokként kezeli, bizton állítható, hogy a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak öt évre való megszerzése 2003-ban komoly beruházás volt a csatorna részéről. Hamar kiderült viszont, hogy ez igazán hatékony eszköz a nézőszám növelésében: a csatorna közlése szerint már az első közvetítés több mint hétszázezer nézőt ért el, s a 18–49 korosztályban elért közönségarány meghaladta a 10%-ot, ami a csatorna történetében párját ritkító közönségaránynak számított. A Bajnokok Ligája közvetítésre volt talán az első olyan műsorszám-sorozat a csatorna életében, amelynek terjesztése a kábeltársaságok számára szinte nélkülözhetetlen volt, s amely egyben alapul szolgált arra, hogy a továbbiakban a Viasat3 is jogdíjat kérhessen a kábelüzemeltetőktől.

A tulajdonos a Viasat márkanév kiterjesztéseként 2003-ban a Viasat Explorer, majd 2004-ben a Viasat History kábelcsatornákat vezette be a magyar piacra. Az utazás és a kaland, valamint a történelmi tárgyú műsorszámok sugárzására szakosodott csatornákat már eleve az Egyesült Királyságban jegyeztette be a tulajdonos, s szervezetileg sem tartoznak a Viasat Hungária Zrt.-hez. A két új csatorna üzleti eredményességéről nincs információnk, de vélelmezhető, hogy megjelenésük erősítette a Viasat3 pozícióját a kábelterjesztőkkel való tárgyalások során.

A csak reklámbevételekre épülő üzleti modellben a műsorszolgáltató nem tudott nyereséges lenni. Azzal viszont, hogy a kábelhálózatok már hajlandónak mutatkoztak jogdíjat fizetni – igaz, ehhez fel kellett adni a budapesti régióban a földfelszíni műsorterjesztést, ami 2005 februárjának elején meg is történt – immár megnyílt az út a nyereséges működés felé. Az árbevétel mind 2005-ben, mind 2006-ban rohamosan nőtt, s a 2006. üzleti évet, először fennállása óta, nyereséggel zárta a csatorna: az elért 3579 millió forint árbevétel a negyedik legnagyobb televízió műsorszolgáltatóvá tette a Viasat Hungária Zrt.-t.[13]

Az elért közönségarányt tekintve az országos listán 2005-re a Viasat3 a legnézettebb műholdas csatorna lett: a teljes (4+) népességben 3,7%-ot, a 18–49 évesek korcsoportjában, mely a társaság szóhasználata szerint a kereskedelmi közönségarány, 4,7%-ot értek el.[14] A csatorna 2007-re elérte az m1 nézettségét, és ebben az évben a legnagyobb mértékű nézettség növekedést is ő könyvelhette el, amint azt a Gazdasági Versenyhivatal ágazati vizsgálata is kiemelte.[15] A közönségarány növekedése persze nem csupán a korábbiakhoz képest vonzóbb műsorkínálat eredménye volt, hanem annak is betudható, hogy a kábel- és műholdas platformokon is elérhetővé vált a csatorna.

Határsértések

A Viasat3 külföldre költözéséről szóló döntés hátterét kutatva elemzést igényel a csatorna tevékenységének ORTT-s megítélése, a csatornával szembeni szankcionálási gyakorlat. A közel kilenc éves működés mérlege azt mutatja, hogy az ORTT folyamatosan talált kifogásolni valót a csatorna működésében, és sok esetben szankcionálta a törvényi minimumkövetelmények megszegését, illetve a törvényi keretből való kilépést.

Az ORTT 2001 és 2009 között 254 törvénysértést megállapító határozatot hozott a csatornával szemben.

Az esetek között találunk példát arra, amikor a szolgáltató elfogadta az ORTT döntését, és annak megfelelően alakította gyakorlatát. Ez főként a reklámszabályok megsértése és néhány műsor korhatáros besorolása[16] esetében történt. A legtöbbször azonban bíróság előtt támadta meg az ORTT döntését. Néhány szabály betartásának elmaradása a jogosultság végéig problémaként jelentkezett, mint például a főműsoridős 25 perc közszolgálati műsor sugárzásának követelménye. A határozatok 16%-a százaléka állapította meg ennek a törvényi követelménynek az elmaradását. Ahogy a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok megsértése is folyamatos volt: a határozatok 40%-a e tárgykörbe esik.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az ORTT több esetben peren kívüli egyezséget kötött a szolgáltatóval, és hozzájárult, hogy a csatorna az eredetileg kiszabott vagyoni szankció töredékét fizesse csak be.[17] Ezek a döntések sokkal inkább a csatorna országhatáron belül tartását célozták, de negatív hatásként vélhetően csökkentették a műsorszolgáltatóra nehezedő szabályozói nyomást, nem szolgálták a jogkövető műsorszerkesztési politikára ösztönzést.

Az egyes törvénysértéseket részletesen kibontó elemzésre e tanulmány keretei már csak terjedelmi okokból sem adnak lehetőséget. Itt most csak néhány olyan ORTT döntés, illetve azok bírósági felülvizsgálatának elemzésére vállalkozunk, amelyekkel jól illusztrálható a szolgáltató és az ORTT közötti konfliktusok jellege, illetve az az összefüggés, hogy a tartalomra vonatkozó szabályok be nem tartása mögött sok esetben jól látható piaci megfontolások, piaci előny szerzésének szándéka húzódik. A szabályok következetes betartatása tehát a szabályokban megfogalmazott védendő érdekek (pl. gyerekek védelme, fogyasztóvédelem stb.) mellett a kiegyensúlyozott versenyfeltételek megteremtését is szolgálják.

A kiskorúak védelmét szolgáló szabályok megsértése

A csatorna vállalt műsorpolitikájának – a kínálatban erőteljesen megjelenő erőszak és szexualitás tematika – legfőbb konfliktusa a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó szabályaival volt. A legtöbb ilyen jellegű határozat 2004 és 2005-ben született. Ezekben az években a határozatok csaknem fele a gyermekvédelmi szabályok megsértése, a helytelen korhatáros besorolás és sugárzási idő miatt került kiszabásra. A kifogásolt esetekben a bemutatott műsorszámok magasabb életkori kategóriába sorolása, így későbbi műsorfolyamba szerkesztése lett volna indokolt. A műsorszá­mok alulkategorizálása és nem a törvénynek megfelelő időben való sugárzása egy olyan médiakörnyezetben, ahol a mainál sokkal kevesebb magyar nyelvű csatorna kínálta műsorát, illetve a versenytársak még jellemzően magyar joghatóság alatt működtek, egyértelmű piaci előnyöket jelenthetett.

A bemutatott esetek határozati indokolásának alaposabb ismertetésével azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ORTT összetett, széles körű szempontrendszert alkalmaz, amikor felülbírálja a csatornák klasszifikációs döntéseit.

a) A 21.00 órai „vízválasztó”

A szankcionáló határozatok jelentős része arra a jelenségre reagált, hogy a csatorna napközben 12-es karikával vetített olyan filmeket, sorozatokat, amelyeket csak 16-os karikával, és ennek megfelelően csak 21 óra után vetíthetett volna. Erre példa a 359/2004. (III. 31.) határozatban rögzített Terror a tengeren, Angel, illetve Nikita című filmek és sorozatok. A határozat indokolása részletesen kifejti, hogy mi indokolja a magasabb korhatári besorolást, illetve az esti sugárzási időt.

Mindhárom műsorszám esetében a durva és realisztikus erőszak-ábrázolás, a hidegvérrel, közönyösen elkövetett súlyos testi sértés, gyilkosság halmozott megjelenítése volt a magasabb kategóriába sorolás egyik indoka. Emellett mindhárom műsorszámra jellemző volt, hogy a negatív és pozitív karakter-jegyek nem voltak egyértelműen elkülöníthetők. A főhősök gyakran ugyanolyan erőszakos cselekedeteket hajtottak végre, mint a rossz oldalon álló ellenfeleik. A főhőssel történő azonosulás szempontjából a védendő korosztály, a serdülők számára ez az elem problematikus, mert morális bizonytalanságot okoz a műsorszámok által közvetített kettős értékrend a főhősöket jellemző erőszakos viselkedésforma. A serdülők az identitáskeresés, saját értékrend kialakítása fázisában vannak. Ezekre a törekvésekre a filmek gyakran kínálnak modelleket, így veszélyesek lehetnek azok a műsorszá­mok, amelyek olyan hősökkel való azonosulásra csábítanak, akiket erőszakos viselkedésformák jellemeznek. A vizsgált műsorszámokban a főhősök ugyan a jó oldalon álltak, de módszereikben, eszközeikben nem különböztek a negatív karakterektől.

A csatornát a fenti filmek helytelen besorolása és rossz időpontban való sugárzása miatt 6 707 975 Ft kötbér megfizetésére kötelezte az ORTT, amelyet a szolgáltató az ORTT-nek igazat adó jogerős bírósági döntést követően be is fizetett.

b) A késő esti műsorsáv

Az amerikai műsorkínálatban is a késő esti órákban vetített Jerry Springer Show-t a Viasat3 kora esti időpontban, hétköznap esténként 18.00-tól sugározta. Az ORTT a rosszul megválasztott sugárzási idő miatt törvénysértést állapított meg, és kimondta, hogy a műsor csak késő este, 23 óra után kerülhetett volna képernyőre.[18] Az indokolás szerint ennek oka egyrészt a műsorszámban szereplő témák jellege (pl. szexuális aberrációk, extrémitások, erőszak), másrészt a feldolgozás módja (verekedés, partner megalázása, vetkőzés, trágár kifejezések használata, szitkozódás).

Idézet a közigazgatási határozatból: „A show lényege, hogy a meghívott vendégek kényes témákban nyilvánuljanak meg a közönség előtt, és életük mindeddig titkolt, jórészt bizarr szexuális hajlamaikkal, vagy félrelépésükkel kapcsolatos részleteit tárják fel párjuk, vagy szüleik, rokonaik előtt.” A televízió ebben az esetben elfogadta az ORTT minősítését és a határozat meghozatala után késő estére tette át a műsorszám sugárzását.

A testület a csatorna által sugárzott X-Akták című sorozatról is megállapította, hogy csak 23 óra után tűzhető műsorra, mivel: „A reális bűnügyi keretbe helyezett horror történet veszélyezteti a gyermeki gondolkodását és lélektanilag kiszolgáltatottá teszi őket. Ez az a filmtípus, amely szorongásos álmokat okoz kisgyermekeknek, és bizonyosan emeli a nézés utáni napok szorongásszintjét a nagyobb gyermekekben is.”

c) Az V. kategória – televízióban be nem mutatható művek

A piaci folyamatok alakításának egyik eleme volt a Viasat3 számára a pornográf műsorszámok sugárzása is. A szexualitás ábrázolásának tiltott, illetve a késő esti legális megjelenése közötti elhatárolás nem könnyű feladat, és viszonylag ritkán merült fel az ORTT gyakorlatában. A testület ezidáig csak néhány esetben alkalmazott szankciót egy műsorszám V. kategóriába sorolása és televíziós bemutatása miatt.

Az ORTT a 2002-es piktogram-szabályok hatályba lépésekor állásfoglalásban dolgozta ki az erotikus és pornográf tartalmak közötti elhatárolás szempontrendszerét. A műsorok vizsgálatánál ezt a szempontrendszert alkalmazva a Viasat3 műsorában több műsorszámmal kapcsolatban állapította meg az ORTT, hogy az adott műsorszámot nem lett volna szabad levetíteni.

Az ORTT állásfoglalása[19] szerint, amelyet a bírói gyakorlat is visszaigazolt, az erotika úgy jellemezhető, mint a nemiség, az emberi test, a szexus bemutatásának érzéki, sok esetben művészi jellegű, a befogadó számára esztétikai élményt jelentő változata, amely nem a közösülésre, mint fizikai tényre koncentrál, hanem az emberi testre, annak szépségeire. Ezzel szemben pornográfnak minősül az a tartalom, amelyben pusztán a közösülés fizikai tényére, magának a közösülésnek a végbemenetelére, a szexualitásnak, mint az ösztöni kielégülésnek a bemutatására törekvő, a szexusnak az emberi érzésektől megfosztott ábrázolási mód a jellemző.

A fentiek alapján például a Wild Weekends (Dinner Party) Part two című sorozatot pornográf műsorszámnak, így televízióban nem bemutatható műsorszámnak minősítette az ORTT (2259/2003, 359/2004. számú határozat).

Ez a sorozat hosszabb ideig volt látható a csatornán, amihez vélhetően az is hozzájárult, hogy az ORTT sokszor csak több hónapos késéssel reagál a törvénysértésekre. Ebben az esetben is ez történt, az első határozat, amely a június–augusztus közötti időszakban sugárzott sorozatrészeket kifogásolta, csak decemberben marasztalta el a csatornát.

A piaci folyamatok hatékony befolyásolását is célzó törvényességi kontroll egyik feltétele a viszonylag gyors reakció, az elhúzódó hatósági eljárások rontják a törvényességi felügyelet piacalakító funkcióját.

Az emberi jogok tiszteletben tartása – az Rttv. 3. § (2) értelmezési kerete

Mivel a Viasat3 indította el 2001-ben az első hazai valóság-show-t, az ORTT a Bár című műsor kapcsán kezdett el foglalkozni először azzal, hogy az ilyen jellegű valóság-show formátum megfelel-e a médiatörvényben rögzített követelményeknek. A vizsgálat eredményeként megszületett határozaton, illetve annak bírósági felülvizsgálatán keresztül a médiatörvény 3. § (2) bekezdésének alkalmazási kerete is kristályosodott, ezért nem pusztán történeti, hanem dogmatikai érdekessége is van ennek a jogesetnek.

A törvény 3. § (2) bekezdése szerint a műsorszolgáltató – többek között – köteles tiszteletben tartani az emberi jogokat. Ennek az alapelvi rendelkezésnek az alkalmazása az ORTT első néhány évében komoly belső vitákat eredményezett. A Bár című műsort elmarasztaló ORTT döntés[20] kimondta, hogy a szereplők a csatornával megkötött szerződésekben a személyhez fűződő jogaik olyan részéről mondtak le, hogy azzal a műsorkészítők eszközévé kommercializálódtak, és ez a joglemondás társadalmi érdeket veszélyeztet. A műsorszolgáltatás sértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében és a médiatörvény 3. § (2) bekezdésében védett emberi méltóságot. A törvénysértésre tekintettel az ORTT egy alkalommal 30 percre felfüg­gesz­tette a műsorszolgáltatási jog gyakorlását.

A műsorszolgáltató által kezdeményezett bírósági eljárás igen hosszúra nyúlt, végül 2006 tavaszán vált jogerőssé a megismételt eljárásban a II. fokú bíróság döntése, amely végül az ORTT döntését hatályon kívül helyezte. A született négy bírósági döntés[21] mindegyikét nem ismertetjük részletesen, csak a jogalkalmazás szempontjából érdekes eredményről számolunk be.

Az első fontos eldöntendő kérdés az volt az ügy kapcsán, hogy az ORTT megállapíthatja-e személyhez fűződő jog sérelmét a törvény 3. § (2) bekezdése alapján. Az eljárás folyamatában akkorra már más ügyekben született Legfelsőbb Bírósági döntésre hivatkozva a végső ítélet[22] kimondta, hogy a 3. § (2) alapján az emberi jogok sérelme médiaügyben vizsgálható, nem azonos ugyanis a polgári jogi és a közigazgatási jogi viszony. A személyhez fűződő jogok védelmét a sérelmet szenvedő jogalany érvényesítheti a polgári perben. A médiatörvény 3. § (2) megsértését megállapító ORTT határozat bírósági kontrollja során azonban azt kell vizsgálni, hogy a műsorszolgáltató jogszerűen járt-e el. Az eljárás alanya nem a sértett, hanem a műsorszolgáltató, így tehát az ORTT akár a sértett beleegyezése nélkül is megállapíthatja az emberi jogok sérelmét.[23]

A jogalkalmazás szempontjából másik fontos elem annak eldöntése, hogy vizsgálhatja-e a hatóság a csatorna és a szereplők közötti szerződések jogszerűségét. Ennek kapcsán a bíróság megállapította, hogy az ORTT hatósági tevékenysége nem terjedhet ki a műsorszolgáltató és a játékosok közötti magánjogi jogviszonyra, csak a műsorszolgáltatás jogszerűségének vizsgálatára. Az ORTT nem a szerződésekben, hanem a műsorszolgáltatásban jogosult vizsgálni az alkotmányos alapjogok sérelmét. Mivel azonban az ORTT ebben a határozatában a csatorna és a szereplők közötti szerződés alapján, nem pedig a műsorszámok tartalomelemzése alapján mondta ki a 3. § (2) bekezdés sérelmét, ezért a határozat nem volt jogszerű.

Műsorszerkezeti követelmények

a) Közszolgálati műsorszámok főműsoridőben való sugárzása – Rttv. 8. § (2)

A körzeti és országos televízióknak főműsoridőben legalább 25 perc közszolgálati műsorszámot kell sugározniuk. A Viasat3 működése során folyamatosan sértette a médiatörvény e szabályát. Az ORTT az elmúlt hat év alatt (2003–2009) 40 alkalommal állapította meg a hivatkozott szakasz megsértését. A fokozatos szankcionálás elvét követve az ORTT eleinte csak figyelmeztette a műsorszolgáltatót, majd lassan növekvő mértékben kötbért, illetve bírságot állapított meg, 2008-tól pedig már élt a jogosultság felfüggesztésének szankciójával is. Összesen ez alatt az idő alatt 40 millió forint kötbért és bírságot, valamint 36 órányi felfüggesztést szabott ki a testület.[24]

Az ORTT döntéseit a bírósági gyakorlat visszaigazolta, és a szolgáltató kénytelen volt befizetni a korábban kirótt kötbéreket. A szankciók szigorodása és a bírósági megerősítés együttese láthatóan a felé vezetett, hogy a Viasatnak fel kellett volna adnia főműsoridős szerkesztési gyakorlatát. A joghatóság módosítását az is befolyásolhatta, hogy az országossá minősítést követően várható volt további kötelezettségnek, a főműsoridős egybefüggő 20 perces híradó elkészítésének számon kérése.

b) Országos műsorszolgáltatáshoz kapcsolódó követelmények – orszá­gos­sá minősítés eljárása

Az ORTT 2007 márciusában több más műsorszolgáltatóval[25] együtt elindította a Viasat3 országos televízióvá minősítő eljárását, majd pedig körzetiből országos vételkörzetűvé minősítette át a Viasat3 csatornát.[26] Erre minden oka meg is volt, hisz a mértékadónak tartott felmérések szerint már két évvel korábban is a háztartások több mint felében fogható volt a csatorna a kábelhálózatokhoz való kapcsolódás növekedésének eredményeként.

Az ORTT számára az eljárás során az is fontos szempontként jelent meg, hogy az azonos státuszú piaci szereplők azonos kötelezettségekkel bírjanak, azaz a Viasat3, amelyik ekkorra már érdemi versenytárssá kezdett válni a TV2 és az RTL Klub számára, ne mentesüljön azoktól a kötelezettségektől, amelyek versenytársait „terhelik”. Ilyen kötelezettség például a már említett főműsoridős egybefüggő 20 perces hírműsor sugárzásának kötelezettsége.

Az ORTT ez alól a szabály alól a médiatörvény kreatív értelmezésével mentesítette a szakosított műsorszolgáltatókat, nevezetesen a szintén országossá minősített Spektrum, Filmmúzeum és Sport1 csatornákat, de mivel a Viasat3 nem szakosított csatorna, így rá ez a kivétel nem vonatkozott. Egy elfogadható színvonalú, a csatorna brand-jét nem romboló, napi húszperces hírműsor elkészítésének költségét a szakértők havi 20–25 millió forintra becsülték,[27] de az ebből adódó évi 250–300 millió forint többletköltséget a műsorszolgáltató érthető okokból nem akarta vállalni. Maradt a határozat szokásos megtámadása a bíróságnál, amelyben a műsorszolgáltató vitatta az ORTT eljárásának jogszerűségét.

Az ORTT a függő jogi helyzetre tekintettel az országos státuszból következő kötelezettségek vizsgálatát felfüggesztette. Az elsőfokú bírósági döntés[28] az ORTT döntését hatályon kívül helyezte, azzal az érveléssel, hogy a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, ami alapján az ORTT országossá nyilváníthatná a műsorszolgáltatót.

A másodfokú döntés 2008 októberében[29] helyben hagyta az elsőfokú bíróság döntését, de egyben az ORTT-t új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint helytálló az elsőfokú bíróság megállapítása, ami szerint az ORTT-nek nincs hatásköre az országossá minősítésre, de téves az a következtetése, hogy a vételkörzet változásának esetére a törvény nem rendezi a műsorszolgáltatók helyzetét. Az új eljárásban az ORTT a vételkörzet adataiban bekövetkezett változást veheti nyilvántartásba.

Ezt az új eljárást azonban már a műsorszolgáltató nem várta be, s kérte, hogy 2009. május 1-jei hatállyal az ORTT törölje a csatornát a nyilvántartásból, ami meg is történt: ezzel az aktussal a harmadik legnagyobb nézettségű magyar kereskedelmi televízió kikerült a magyar joghatóság alól.[30]

Az ORTT és a Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt. közötti jogvitás eljárások több szempontból érdekesek, jól mutatják, hogy a jogszabályi keretek betartása, betartatása hogyan befolyásolja a műsorszolgáltatók piaci helyzetét. A „kiköltözések” hátterében gyanított műsorszolgáltatási díj[31] mellett a médiatörvény műsorszerkezeti követelményei, egyéb tartalmi korlátai, illetve az ORTT törvényességi kontrollja is komoly oka lehet a műsorszolgáltatók döntésének.

A joghatóság megszűnése óta több esetben érkezett panasz az ORTT-hez a Viasat3 által sugárzott műsorszámokkal kapcsolatban. Ezek nagy része a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok megsértését valószínűsítették. Az irányelv által kínált eljárásban ezekről a panaszokról az ORTT a legtöbbször tájékoztatta a joghatósággal rendelkező brit szabályozóhatóságot. A jövő kérdése, hogy egy új hazai médiaszabályozás alapján lesz-e lehetőség és szándék arra, hogy a kifejezetten magyar médiapiachoz kötődő szolgáltatók külföldi joghatósága ellen eljárások induljanak.

Következtetések

Az 1990-es évek közepén nagyon szegényes volt a magyar nyelvű televíziós kínálat, így talán indokolt volt a közszolgálati műsorszámok minimális arányának meghatározása a műsorszerkezetben, valamint a főműsoridőben való híradó-sugárzási kötelezettség előírása az országos tévécsatornák számára. Azt viszont, hogy ezek a szabályok 13–14 évvel később is még hatályban vannak, aligha indokolja bármi is: ma már meghaladja a nyolcvanat a magyar nyelvű televízió csatornák száma, s a háztartások háromnegyede vagy kábelen, vagy műholdon keresztül néz televíziót, sok-sok csatornához, köztük két magyar nyelvű hírcsatornához hozzájutva.

A magát szórakoztató csatornaként meghatározó Viasat3 profiljába a napi híradó készítése és sugárzása egyrészt nem illett bele, másrészt, érthetően, a híradókészítés magas költségeit sem akarták vállalni: a magyar piacról való kivonulást kimondó döntő végső oka, úgy tűnik, ebben keresendő.

A műsorszámok korhatáros besorolása az európai tapasztalatok szerint a műsorszolgáltatók és a nemzeti szabályozó hatóságok közötti viták örökzöld darabja. A műsorszámok kategorizálásában az egyes országok gyakorlatában nagy különbségeket találunk, s ennek fő okát a közízlésben és közfelfogásban meglévő különbségek képezik. Ez olyan körülmény, amelyet számtalan szakértői tanulmány elemzett már eddig is, és ezek végső soron mind arra a következtetésre jutottak, hogy „Az európai audiovizuális piacot jellemző markáns kulturális sokszínűség kizárja, hogy a műsorszámok korhatáros besorolása összehangoltan történjék [a Közösség tagországaiban].”[33]

Mindenesetre a tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy csatorna külföldön van bejegyezve, az automatikusan csökkenti a korhatáros besorolás körüli vitákat a műsorszolgáltató és a nemzeti szabályozóhatóság között. Ez a jelenség mintegy a józan ész érvényesülésének a bizonyítéka, hisz mondjuk a brit szabályozó hatóság, az OFCOM minden bizonnyal kevesebb érdeklődést mutat egy, a műsorát a magyar piacon terjesztő, de nála bejegyzett műsorszolgáltató tevékenysége iránt, mint teszi azt a magyar szabályozó hatóság, az ORTT.

Amellett, hogy a magyar szabályozás nincs tekintettel a mára kialakult televíziós modell törvényszerűségeire, az Európai Unió új, az Audiovizuális média-szolgáltatásokat szabályozó irányelvével (2007/65/EK) sincs összhangban. Az irányelv átültetésének késedelme, az erre szolgáló kétéves határidő elmulasztása nemcsak azért kínos, mert rossz fényt vet a magyar törvényhozásra, hanem azért is, mert további versenyhátrányt jelent az ország számára a televíziós piacon. Ez utóbbit tekintve a termékelhelyezés legalizálásának elmaradása minden bizonnyal jogvitákhoz fog vezetni a kö­zeljövőben a műsorszolgáltatók és az ORTT között, igaz, ezeket a vitákat a Viasat3 csatorna új üzemeltetője már páholyból nézheti.

A mai médiakörnyezetben – figyelembe véve a magyar televíziós piac sajátos szerkezetét, a nagyszámú, külföldi joghatóság alatt működő magyar nyelvű csatorna jelenlétét – a szabályozásnak és a szabályozóhatóságoknak (a médiahatóság mellett a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak) nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a piaci szereplők egy adott piacon hasonló versenyfeltételek mellett működhessenek. Úgy véljük ugyanis, hogy csak ilyen körülmények esetén nyílik lehetőség arra, hogy a médiaszabályozásban rögzített értékek és érdekek megfelelő védelme érvényre jusson.

 


Gálik Mihály tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Nagy Krisztina az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájának munkatársa.

[1] Kalmár, Csaba: Eltűnik a sárga karika a Viasat3-ról. Origo, 2009. április 28.
http://www.origo.hu/teve/20090428-eltunik-a-sarga-karika-a-viasat3rol.html

[2] Commission of the European Communities: Fifth Report from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the application of Directive 89/552/EEC “Television without Frontiers” {SEC(2006) 160} COM/2006/0049 final

[3] Pintér, Andrea: Az Európai Unió média szabályozásának fejlődése. Oktatási segédanyag a Médiaszabályozás tárgyhoz, Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézet. Kézirat, 2008

[4] Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása. A piacra lépés és a hozzáférés alkotmányjogi, közösségi jogi és összehasonlító jogi elemzése, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2008.

[5] Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról (Rttv.)

[6] Gálik, Mihály: Médiagazdaságtan. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. Aula Kiadó, Budapest, 2003

[7] ORTT (2006): Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről, p 271.

[8] 464/I-VII/2002. (III. 7.) sz. ORTT határozat

[9] 129/2005. (I. 26.), 200/2005. (II. 2.) ORTT határozatok

[10] Nagy, Krisztina: A piacra lépés és a joghatóság szabályozásának néhány kérdése a rádió- és televízió-műsorszolgáltatásban Magyarországon. Oktatási segédanyag a Médiaszabályozás tárgyhoz, Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézet. Kézirat, 2008, p 11.

[11] A példákat lásd: C-212/97. számú Centros kontra Erhvervs-og Selskabsstyrelsen ügy;
C-33/74. számú, Van Binsbergen kontra Bestuur van de Bedrijfsvereniging ügy; C-23/93. számú TV 10 kontra Commissariaat voor de MEDIA ügy, 21. bekezdés.Castendyk, Oliver – Dommering, Egbert – Scheuer, Alexander: European Media Law. Kluwer Law International, Alphen aan den Rijn, The Netherlands, 2008, illetve Commission of the European Communities: Fifth Report from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the application of Directive 89/552/EEC “Television without Frontiers” {SEC(2006) 160} COM/2006/0049 final

[12] ORTT: Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről p 272.

[13] Sanoma: Figyelő TOP 200 – A legnagyobb magyarországi vállalkozások a számok tükrében. Sanoma Budapest Zrt., 2007

[14] ORTT: Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről, pp 272-273.

[15] Gazdasági Versenyhivatal: Jelentés az ÁV-2/2007 ágazati vizsgálatról, 2009, 97. és 266. pontok

[16] Például a Jerry Springer Show

[17] 1.) 201/2005. (II. 2.) ORTT határozat: „…olyan megállapodást köt az ORTT a műsorszolgáltatóval, melyben a műsorszolgáltató vállalja a 23 359 915 Ft kötbér megfizetését, a zömében a kiskorúak védelmére vonatkozó törvényhelyek megsértése miatt kiszabott 74 759 894 Ft-nak (illetve a 86/2005 sz. előterjesztés elfogadása esetén 77 100 977 Ft-nak) pedig (tekintettel a perek bizonytalan kimenetelére és figyelembe véve a műsorszolgáltató és az ORTT között fennálló atipikus szerződést) a 20%-át, azaz 14 951 979 Ft-ot (illetve 15 420 195 Ft-ot) fizet meg.
2.) 901/2005. (V. 18.): „(1.) A Testület úgy dönt, hogy a határozat mellékletét képező táblázat szerinti ügyekben egyezséget köt a műsorszolgáltatóval.(2)…olyan megállapodást köt az ORTT a műsorszolgáltatóval, melyben a műsorszolgáltató vállalja a 10 219 600 Ft kötbér megfizetését.  A zömében a kiskorúak védelmére vonatkozó törvényhelyek megsértése miatt kiszabott 78 037 409 Ft-nak pedig (tekintettel a perek bizonytalan kimenetelére és figyelembe véve a műsorszolgáltató és az ORTT között a kötbérek kiszabásakor fennálló atipikus szerződést ) a 20%-át fizeti meg, azaz 15 607 482 Ft-ot.”

[18] 1106/2002. (VII. 11.) ORTT határozat. A törvénysértés idején még a piktogram jelzéses rendszert megelőző médiatörvénybeli szabály volt hatályban: „A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni.”

[19] 1494/2002. (X. 17.) számú határozattal elfogadott klasszifikációs állásfoglalás

[20] 113/2002. (I. 20.) ORTT határozat

[21] I. fok: 2. K. 30.274/2002/10.; 2Kf. 27.189/2003/6.; 4. Kf. 27.307/2005/4.

[22] Kf. IV. 37.230/2002/9

[23] A 3. § (2) bekezdés értelmezési keretét az Alkotmánybíróság 46/2007. számú határozatában is érintette. A határozat szerint Az ORTT a „közigazgatási eljárásban nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt. A Médiatörvény 3. § (2) bekezdése alapelvi rendelkezés. Az ORTT ennek megfelelően a közigazgatási eljárás során annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.”

[24] A műsorszolgáltató főműsoridőben alapvetően szórakoztató alkotásokat szerkesztett műsorba pl. 18:30 – 21:30: Hollywoodi csillagok (werkfilm) Charlie angyalai (krimisorozat), Mordillo (amerikai animációs sorozat), Egy rém rendes család, két lúd disznót győz (amerikai vígjáték).  Vagy egy másik nap 18.30.00: Smallville (amerikai sorozat) – folyamatban, 18.59.54: Monk, a flúgos nyomozó (amerikai sorozat), 20.04.05: Jóbarátok1. (amerikai sorozat), 20.34.26: Jóbarátok 2. (amerikai sorozat), 21.05.05: A sebezhetetlen (amerikai film). A közigazgatási eljárás során arra a megkeresésre, miszerint nyilatkozzon, hogy az adott műsorszámok közül melyik számít megítélése szerint közszolgálati­nak, a műsorszolgáltató rendszerint nem válaszolt.

[25] Filmmúzeum Zrt., a Spektrum TV Közép-Európai Műsorkészítő Zrt., a Sport I TV
Műsorszolgáltató Zrt., a Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt., a Z+ Műsorszolgáltató Zrt. és az HBO Zrt.

[26] 905/2007. (IV. 11.) ORTT határozat

[27] Heszler Róbert – Simon Krisztián: Ki megy Bogdányba? Marketing & Média, 2007., XII. évf. 8. sz., pp. 34–35.

[28] 17. K. 32.40412007111

[29] 4. Kf. 27.374/2008/10

[30] Túlmutat elemzésünk keretein, ezért csak megemlítjük, hogy 2009. szeptember 7-én a műsorszolgáltatót több mint hat éve irányító sikeres vezérigazgató, Kocsis Attila váratlanul megvált a Viasat Hungária Zrt.-től. A kiadott szűkszavú, semmitmondó hivatalos közlemény szerint „más lehetőségek miatt távozott”, s helyére az anyavállalat, a Modern Times Group fejlődő piacokért felelős operatív igazgatója, Camilla Hammer került.

[31]  Az országossá minősítéssel a Viasat3 műsorszolgáltatási díja lényegében nem változott (évi 36 121 557 Ft), ez az összeg alig több mint 1%-a volt csak a társaság 2006. évi árbevételének.

[32] Az országossá minősítéssel a Viasat3 műsorszolgáltatási díja lényegében nem változott (évi 36 121 557 Ft), ez az összeg alig több mint 1%-a volt csak a társaság 2006. évi árbevételének.

[33] Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the Economic and Social Committee: Study on Parental Control of Television Broadcasting. ” COM (1999)371 final