Cikk letöltése PDF-be

Absztrakt

A keresethalmazatra vonatkozó általános szabályok a polgári perrendtartásban részletesen rögzítésre kerültek, a sajtó-helyreigazításra vonatkozó rendelkezések körében azonban egy közvetett szabály kivételével nem találunk speciális normát. A keresethalmazat megengedhetősége, illetve annak tiltása ugyanakkor alapvetően befolyásolja a sajtó-helyreigazítási perek mikénti lefolytatását. Az írás arra tesz kísérletet, hogy átfogó képet adjon az utóbbi évek sajtó-helyreigazítási perekben érvényesülő, keresethalmazati kérdéseket érintő bírósági gyakorlatról. A szerző értékeli a Kúria és az ítélőtáblák által a személyi és tárgyi keresethalmazati kérdésekre adott válaszokat abból a szempontból, hogy azok összhangban állnak-e a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével és de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a szükségesnek tartott változtatás irányaira nézve.

I. Bevezetés

A sajtó-helyreigazítás a jogrendszerünk azon intézménye, amelynek alkotmányos alapjai mélyen gyökereznek. Az Alaptörvény garantálja a sajtó szabadságát és sokszínűségét, a sajtószabadságra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvényben rendeli meghatározni.[1] Bár alapvetően a civiljog körébe tartozó jogintézményről van szó, nem a magánjogi kódex tartalmazza az anyagi jogi szabályokat, hanem a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.).[2] Az Smtv. kimondja, hogy ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.[3] Az Smtv. a helyreigazító közlemény közzétételének határidejét a különböző sajtószervek (napilap és internetes sajtótermék) valamint hírügynökség, továbbá a lekérhető és a lineáris médiaszolgáltatások esetén eltérő terminussal rögzíti.[4] A sajtó-helyreigazítás jogintézményét ugyanakkor azon eljárási szabályok keltik életre, amelyeket a polgári perrendtartás tartalmaz.[5] Az eljárási szabályok egyrészt a helyreigazító közlemény sajtószervhez történő eljuttatásának, másrészt a helyreigazítási per megindításának határidejére vonatkozó szabályokat konstituálják, továbbá a különleges eljárásnak az általános eljárási szabályoktól eltérő speciális rendelkezéseit, amelyek célja elsődlegesen az eljárás gyors, rövid határidőn belül történő lezárása.

Bár a sajtó-helyreigazítás jogintézménye a XX. század elejétől szerves részét képezi jogrendszerünknek,[6] a jogintézmény lényege nem változott. A sajtó-helyreigazítás alapvetően a személyiségijog-védelem keretén belül helyezhető el olyan jogvédelmi eszközként, ami a valótlan tényállítás, híresztelés, illetve a valós tény hamis színben való feltüntetése esetén egy helyreigazító közlemény megjelentetése útján hatékony jogorvoslatot képes biztosítani a sérelmet szenvedett félnek, egyfajta minimum kompenzációként.[7] A sajtó-helyreigazítás erkölcsi funkciója mellett alkalmas arra, hogy a személyiségvédelem objektív jogvédelmi eszközeként szolgáljon.[8]

Az anyagi és eljárási szabályok szerves egysége[9] azt a célt szolgálja, hogy egy gyors jogorvoslatot biztosítson a jogaiban sérelmet szenvedett fél részére.[10] Az általános, valamennyi polgári perre irányadó eljárásjogi jogintézmények közül a sajtó-helyreigazítási perekben is különös jelentősége van a keresethalmazatnak, mind alanyi (személyi), mind tárgyi értelemben. A keresethalmazatra vonatkozó általános szabályok a polgári perrendtartásban részletesen rögzítésre kerültek, a sajtó-helyreigazításra, mint különleges eljárásra vonatkozó rendelkezések körében azonban egy közvetett szabály kivételével nem találunk speciális normát. A keresethalmazat megengedhetősége, illetve annak tiltása ugyanakkor alapvetően befolyásolja a sajtó-helyreigazítási perek mikénti lefolytatását, kezdve onnan, hogy egy vagy több személy egy vagy több sajtóközlemény egy vagy több kijelentése miatt egy perben, vagy önálló perekben külön-külön tudja-e az igényét érvényesíteni. A polgári perrendtartás rendelkezéseiből azonban a jogalkalmazó nem kap egyértelmű választ ezekre a kérdésekre, így a bírói gyakorlat ismerete e körben elengedhetetlen. Helyes ugyanis az a megállapítás, amely szerint „a bírói gyakorlat az átlagostól eltérő, kifejezetten innovatív megoldásokat talál”.[11] Amennyiben a jogalkalmazó nincs tisztában a sajtó-helyreigazítási perekben speciálisan, a keresethalmazat kapcsán is érvényesülő „innovatív” bírói megoldásokkal, jogértelmezéssel, a szigorú határidőhöz kötött igényérvényesítési eljárás könnyen vezethet ahhoz,[12] hogy a jogosult elesik ezen jogvédelmi eszköz alkalmazásának lehetőségétől.

A jelen írás arra tesz kísérletet, hogy átfogó képet adjon az utóbbi évek felsőbb bírósági gyakorlatáról a sajtó-helyreigazítási perekben érvényesülő keresethalmazati szabályok gyakorlati alkalmazását érintően. A vizsgálódásainkat a sajtó-helyreigazítási eljárások céljával, az eljárások rapid jellegének érvényesülésével összhangban végezzük. A judikatúra elemzése alapján állást foglalunk abban a kérdésben, hogy a Kúria és az ítélőtáblák által kijelölt útirány helyesnek tekinthető-e a keresethalmazati kérdésekre adott válaszok kapcsán, azok összhangban áll-e a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével és az igényérvényesítő fél alapvető érdekeivel, egyben nyújt-e megfelelő garanciális szabályokat a sajtószerv, mint a per alperese számára a perbeli védekezésre. A felvetett problémák megoldásaként, de lege ferenda javaslatokat is megfogalmazunk. Az átfogó elemzésünket a keresethalmazat általános és sajtó-helyreigazítási perekbeli szabályainak bemutatásával kezdjük, majd külön vizsgáljuk a személyi keresethalmazattal, illetve a tárgyi keresethalmazattal kapcsolatos, a sajtó-helyreigazítási perekben felmerülő speciális kérdéseket.

II. A keresethalmazat mint eljárásjogi jogintézmény

Ahogy a régi Pp.,[13] úgy a hatályos eljárásjogi kódex is akként fogalmaz, hogy a sajtó-helyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet.[14] A sok évtizedes szabály első fordulata szorul különösebb értelmezésre, ugyanis a jogalkotó azon rendelkezése, hogy a sajtó-helyreigazítási per más perrel való egyesítésére nincs lehetőség, egyértelmű törvényi rendelkezés: még olyan perek esetén sem kerülhet sor az adott bíróság előtt folyamatban lévő perek egyesítésére, amelyeknek a tárgya egymással összefügg és amelyekben a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került sor.[15] Az egyesítési tilalom természetesen azt is jelenti, hogy a sajtó-helyreigazítási pert más, személyhez fűződő jogok védelmére szolgáló perrel sem lehet egyesíteni.[16] Ebből következően, azonos bíróság előtt folyamatban lévő két sajtó-helyreigazítási per egyesítésére sem kerülhet sor. Nemcsak, hogy külön perben kell érvényesíteni a személyiségi jogi igényeket, de természetesen a sajtó-helyreigazítás iránti perben a bíróság a személyhez fűződő jogok megsértésének egyéb jogkövetkezményei tárgyában sem hozhat döntést.[17]

Komolyabb értelmezési anomáliák merültek fel ugyanakkor a sajtó-helyreigazításra irányuló keresetek más keresetekkel történő összekapcsolása tekintetében, ami ténylegesen a keresethalmazat kérdését, mint a polgári eljárásjog klasszikus, jogirodalmi vitákkal érintett és a bírói gyakorlat által folyamatosan alakított területét érinti. A keresethalmazat esetén az a kérdés merül fel alapvetően, hogy egy perben csak két ellenérdekű fél, azaz egy felperes és egy alperes közötti eljárásban csak egyetlen igény, egyetlen követelés érvényesíthető-e.[18]

A keresethalmazat alanyi és tárgyi oldalról is vizsgálható. Alanyi (személyi) értelemben vett keresethalmazatról akkor beszélünk, ha az azonos perbeli pozícióban, azaz alperesi, illetve felperesi oldalon több fél szerepel időben egyszerre.[19] A továbbiakban részletesen szemléltetni fogjuk, hogy nem helytálló azon jogirodalmi megközelítés a sajtó-helyreigazítási perek tekintetében, amely szerint nem merülnek fel a felperes személyét érintően összetett, nehezebb megítélésű, illetve szakmai vitákat igénylő értelmezési nehézségek.[20] A polgári perrendtartás ugyanakkor ezen kérdéseket nem a keresethalmazat, hanem a pertársaság szabályai körében (Pp. 36–40. §) tárgyalja. Ebben az esetben több személy egymással szembeni igénye kerül egyidejűleg elbírálásra.[21] A hatályos perrendtartás csak a valódi személyi keresethalmazatot engedi,[22] a Pp. ugyanis akként rendelkezik, hogy a fél személye vonatkozásában egymással eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló több kereset (látszólagos személyi keresethalmazat) nem terjeszthető elő.[23] Mindez arra vezethető vissza, hogy látszólagos személyi keresethalmazat esetén a kereset nem minősülne határozott kereseti kérelemnek, ugyanis ilyen esetben a több felperes közül valamelyik javára, illetőleg több alperes esetén valamelyik alperes vonatkozásában nem születne ítéleti rendelkezés.[24]

Tárgyi keresethalmazatról akkor beszélünk, ha a perben több kereseti követelés kerül érvényesítésre,[25] illetve több kereset kerül együttesen előterjesztésre azzal, hogy kereset alatt érteni kell a jogállítást, a tényállítást és a kereseti kérelmet, valamint az ezeket összekapcsoló jogi érvelést.[26] A jogalkotó helyesen ismerte fel, hogy célszerűségi, perhatékonysági, illetve pergazdaságossági okokból indokolt teret adni annak, hogy egy perben több kereset is elbírálható legyen abban az esetben, ha azok egymással összefüggenek, ugyanis ilyenkor egyszerű bizonyítással, kevesebb költséggel, gyorsabban kerülhet a per lefolytatásra.[27] Tárgyi keresethalmazat esetén a felperes több keresete kerül előterjesztésre és elbírálásra, a keresetek egymástól függetlenek, azok párhuzamosan kerülnek elbírálásra és a bíróság valamennyi kereset tárgyában ítéleti döntést hoz.[28] A Pp. szerint valódi tárgyi keresethalmazatról akkor beszélünk, amikor több kereset kerül előterjesztésre azzal a feltétellel, hogy a keresetek ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból erednek és a keresetek között nincs olyan, amelynek elbírálása más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.[29] Látszólagos keresethalmazat esetén a felperes több keresetet terjeszt elő, de ezek közül valójában csak egynek az elbírálását kéri figyelemmel arra, hogy a keresetek egymástól függenek, illetve egymást kölcsönösen kizárják.[30] A látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén a több kereset egymással vagy eshetőleges vagy vagylagos viszonyban áll. Előbbi esetben a felperesnek úgy van több keresete, hogy a másodlagos, illetve többedleges keresetét csak arra az esetre terjeszti elő, ha az elsődlegesen megjelölt kereset megalapozatlan lenne, utóbbi esetben pedig a több felperesi, egymást kölcsönösen kizáró kereset esetén azok elbírálási sorrendjét a felperes nem határozza meg, de bármelyik keresetének megfelelő ítéleti rendelkezést kér.[31] A látszólagos tárgyi keresethalmazat a perrendtartás szerint akkor terjeszthető elő, ha a keresetek ugyanabból a jogviszonyból erednek, az egyes keresetek között nincs olyan, amelynek elbírálása más bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe tartozik és több alperes esetén valamennyi keresetet valamennyi alperes ellen indítják.[32] A bírósági gyakorlat szerint látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén a fél több keresetet terjeszt elő, de az egyes kereseteket nem külön-külön, nem egymástól függetlenül érvényesíti, azok egymástól kölcsönösen függenek, vagy mást kölcsönösen kizárják, ezért kielégítést azok közül csak egy nyerhet. Eshetőleges (eventuális) kereseti kérelmek esetén pedig a felperesnek több keresete van, de feltételesen, az elsődlegesen megjelölt kereset alaptalansága esetére terjeszti elő az elsődleges, másodlagos, harmadlagos stb. keresetét.[33] A meg nem engedett keresethalmazat – amennyiben a felperes hiánypótlási felhívás ellenére sem terjeszt elő a törvény rendelkezéseinek megfelelő keresetet – a keresetlevél visszautasítását eredményezi.[34]

A keresethalmazat megengedhetősége vonatkozásában mindig két szempont feszül egymással szembe: egyrészt az azonos vagy hasonló jogviszonyból eredő követelések egy perben való elbírálásának igénye, másrészt a perhatékonyság, illetve a perek gyors befejezése iránti igény, amelyet gátol, ha ténybeli és jogi alapjában egymástól különböző jogviszonyokból eredő követelések kerülnek egy eljárás keretében érvényesítésre.[35] Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor látszólag egymással szoros ténybeli és jogi kapcsolatban nem álló követelések egy perben való elbírálása tűnik célszerűbbnek, ez a megoldás jobban szolgálja a perhatékonyságot, ugyanis ilyenkor elkerülhető, hogy különböző perekben párhuzamosan ugyanolyan bizonyítás kerüljön lefolytatásra. A keresethalmazat jogalkotó általi megengedhetősége, illetve az ezt értelmező bírói gyakorlat számára is a legfontosabb szempont az arany középút megtalálása lehet, azaz olyan mértékben indokolt teret adni a személyi, illetve tárgyi keresethalmazatnak, hogy annak eredményeként az eljárások lefolytatása indokolatlan késedelmet ne szenvedjen a különböző, egymással szoros összefüggésben nem álló igények egy perben való érvényesítése miatt, ugyanakkor elkerülhető legyen a perek indokolatlan megsokszorozódása, és így azonos, vagy hasonló bizonyítási eljárások többszöri, több perben való lefolytatása. Nem véletlen, hogy a jogirodalom már az új Pp. megalkotását megelőzően is azt hangsúlyozta, hogy a felek érdekeit és a perhatékonyság elvét is figyelembe véve a valódi keresethalmazat szűk körű lehetővé tétele indokolt, kizárólag a hasonló ténybeli és jogi alapokon álló keresetekre szorítva ennek lehetőségét.[36]

A sajtó-helyreigazítási perek esetén különösen fontos szerephez jut a keresethalmazat problematikája, ugyanis a Pp. a sajtó-helyreigazítási perek különleges szabályai körében csak a más keresettel való összekapcsolás tilalmát fogalmazza meg és ily módon az eljárási törvény fentebb ismertetett általános, keresethalmazatra, illetve pertársaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ezeket azonban a bírósági gyakorlat eseti döntésekkel értelmezi, álláspontunk szerint gyakran túlságosan szűk körre korlátozva a keresethalmazat megengedhetőségét. Az egységesnek nem mondható bírói gyakorlattal szembeni kritikai észrevételek körében első helyen kell említeni, hogy a judikatúrának alapvetően tekintettel kellene lennie a megváltozott sajtóműködés által indukált tényekre, így azon új jelenségekre, amelyek a jelenlegi magyar sajtó, és különösen az online sajtó működését jellemzik.[37] Ilyen új jelenségként érzékelhető egyrészt strukturális oldalról, hogy létrejött Magyarországon egy olyan szervezet, jogi személy mint kiadó, illetve tartalomszolgáltató, amely nagyon sok sajtóterméket működtet, nemcsak a fővárosban, hanem valamennyi vármegyében külön-külön is mind online, mind offline sajtóterméket kiadva, gyakran azonos tartalommal közölve írásokat a különböző felületeken. Másrészt tartalmi oldalról érzékelhető nóvum az utóbbi években, hogy nemcsak az azonos kiadó, tartalomszolgáltató portfóliójába tartozó sajtótermékek írásainak tárgykörei egyeznek meg szinte szó szerint, hanem gyakran a különböző közlemények tényállításai is. Akár egy napon belül többször, akár egymást követő napokon számos alkalommal (jelentős részben) azonos tartalommal jelennek meg cikkek, azaz az azonos tartalom gyakran rendszeresen ismétlődik. Ezen új jelenségek mentén mutatunk rá az alábbiakban – részben a fennálló bírósági gyakorlattal ellentétben –, hogy hol látjuk meghúzhatónak a határt a még megengedhető és a már tiltott keresethalmazatok vonatkozásában, hogy a jogalkalmazás egységessége érdekében több esetben indokoltnak tűnik a sajtó-helyreigazítási perekre vonatkozó speciális keresethalmazati szabályok polgári perrendtartásban történő rögzítése.

A sajtó-helyreigazítási perekben az alaphelyzet az lehet, ha egy felperes egy alperessel szemben egy közlemény egy sérelmezett kijelentése miatt indít egy törvényszék előtt sajtó-helyreigazítási pert, függetlenül attól, hogy az a kijelentés egy olyan írásban került megfogalmazásra vagy egy olyan médiatartalomban hangzott el, amely több, a felperesre ugyancsak sérelmes kijelentést tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy az ilyen – egyébként a Pp. 496. § (6) bekezdésének a perek összekapcsolását tiltó szabályból szűken értelmezve következő – helyzet nem tartható a gyakorlatban. A legszűkebb értelemben vett keresethalmazati tilalmat fel kell oldani és lehetővé kell tenni – az észszerűség keretei között, a felperesi érdekek elsődlegessége mellett és a perbeli bizonyítás gyors és hatékony lebonyolítását szem előtt tartva, ugyanakkor az indokolatlan persokszorozódást is elkerülve –, hogy bizonyos esetben több felperes több közlemény több kijelentése tekintetében terjeszthessen elő egy sajtó-helyreigazítási perben igényt, a helyreigazító közlemény közzétételére vonatkozó alanyi jogát érvényesítve, azaz lehetővé téve mind a személyi, mind a tárgyi keresethalmazatot. Az alábbiakban azt kívánjuk bemutatni, hogy mely körben tartjuk indokoltnak, hogy mint megengedett keresethalmazat alapján egy perben legyenek érvényesíthetők az egy vagy több felperest érintő különböző kijelentések helyreigazítására vonatkozó igények, adott esetben több különböző alperessel szemben is.

III. A személyi keresethalmazat a sajtó-helyreigazítási perekben

A személyi keresethalmazatokat vizsgálva egyszerűbb helyzetben vagyunk, ugyanis a Pp. általános szabálya [173. § (3) bekezdés] generális jelleggel, így a sajtó-helyreigazítási perekre is kiterjedően tiltja a látszólagos személyi keresethalmazatot mind alperesi, mind felperesi oldalon. A valódi személyi keresethalmazat kérdése ugyanakkor mindkét peres pozícióban felmerül. A polgári perrendtartás fentiekben már hivatkozott azon szabályából kiindulva, amely szerint a sajtó-helyreigazítási keresetet más keresettel összekapcsolni nem lehet és azon rendelkezés alapján, amely szerint a perre annak a törvényszéknek van hatásköre és kizárólagos illetékessége, amelynek területén az alperes székhelye, illetve lakóhelye található, egyértelműen következik, hogy különböző törvényszék illetékességi területéhez tartozó alperesek csak különböző bíróságon perelhetők, azaz ezen szabályok eleve kizárják az alperesi oldalon a személyi keresethalmazatot. Az azonos törvényszék illetékességi területéhez tartozó különböző alperesekkel szembeni igény egy perben való érvényesítése az illetékességi szabály miatt ugyan nem tilalmazott, a bírói gyakorlat ugyanakkor ilyen esetben sem teszi lehetővé, hogy több alperese legyen a sajtó-helyreigazítási pernek. Ez a megközelítés következik a polgári perrendtartás azon szabályából, amely szerint a sajtó-helyreigazítási keresetet más keresettel összekapcsolni nem lehet. Amennyiben két alperes azonos tartalommal jelentet meg olyan közleményt, amely a felperesre nézve sérelmes és valamennyi írás ugyanazon kijelentése sérelmes a felperes számára, úgy teljes mértékben indokolt, hogy ugyanabban a perben kerülhessen sor az igényérvényesítésre mindegyik alperessel szemben. Ilyenkor ugyanis az ugyanazon kijelentések miatt ugyanazon bizonyítás lefolyatása szükséges, amely miatt indokolatlan a perek megtöbbszörözése. Különösen adekvát ez olyan esetben, amikor az alperesek székhelye azonos bíróság illetékességi területén található. Erre a célszerű pertársaság perrendtartásbeli azon szabálya is lehetőséget biztosít, amely szerint több alperes együtt perelhető, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Pp. 29. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható.[38] Azonos tartalmú írások azonos kifogásolt kijelentései tekintetében egyértelműen érvényesül az a feltétel, hogy a követelések hasonló ténybeli alapból erednek, még ha a jogviszony különbözősége fenn is áll az alperesek személyének különbözősége miatt.

Megfontolandó továbbá, hogy az illetékességi szabály módosításával és ilyen módon alperesi oldalon a személyi keresethalmazatot biztosító rendelkezés kimondásával a jogalkotó lehetővé tegye, hogy az azonos kiadóhoz, tartalomszolgáltatóhoz tartozó, de különböző törvényszékek illetékességi területéhez tartozó székhelyű alperesek ellen a sajtóhelyreigazítási igények a teljesen azonos tartalmú közlemények azonos tartalmú, felperes(ek) által kifogásolt kijelentései miatt egy törvényszék előtt legyenek érvényesíthetőek. Ez az illetékes törvényszék lehetne ilyen esetben a kiadó, illetve a tartalomszolgáltató székhelye szerinti törvényszék, vagy a felperes választása szerinti egyik alperes székhelye (szerkesztőség működési helye) szerint illetékes törvényszék. Ezzel elkerülhető egy olyan szituáció, hogy ugyanazon kiadóhoz, tartalomszolgáltatóhoz tartozó, de valamennyi vármegyében önálló online és offline szerkesztőséget fenntartó, önálló online és offline sajtóterméket megjelentető kiadóhoz, illetve tartalomszolgáltatóhoz tartozó sajtótermékek azonos tartalommal több vármegyében megjelent írásai miatt megsokszorozódjanak a peres eljárások és ugyanazon pert, ugyanazon bizonyítási szükséglettel adott esetben több különböző vármegyei törvényszék folytasson le. Erre a jelenlegi bírósági gyakorlatban van példa, ráadásul az is előfordul, hogy eltérő tartalommal születnek meg az ítéletek a teljesen azonos tárgyú különböző perekben.

A fentiek alapján vitatjuk azon jogirodalmi álláspontot, amely szerint alperesi oldalon sincs helye pertársaságnak, azaz nem helytálló az a megközelítés, hogy több alperessel szemben nem érvényesítheti a felperes a sajtó-helyreigazítási igényét még abban az esetben sem, ha egyébként azonos tartalmú közleményeket jelentettek meg a sajtószervek.[39] Továbbra is fenntartandónak és indokoltnak véljük azon bírósági gyakorlatot, amely szerint alperesi oldalon fennállhat pertársaság abban az esetben is, ha ugyanazon kiadónak, illetve tartalomszolgáltatónak egyrészt a nyomtatásban megjelenő, másrészt az internetes formátumú sajtóközleménye azonos tartalommal jelenik meg online, illetőleg offline módon, de külön-külön szerkesztőség szerkesztésében. Ilyen esetben a két, azonos kiadóhoz, illetve tartalomszolgáltatóhoz tartozó különböző szerkesztőség együttes perlése a cikkek azonos tartalma esetén megengedett. Amennyiben a felperes a sajtó-helyreigazítási perben nemcsak a szerkesztőséget állítja perbe, hanem a perköltségben történő marasztalás érdekében a kiadót, illetve tartalomszolgáltatót is, úgy ugyancsak lehet két alperese a sajtóhelyreigazítási pernek,[40] azaz megvalósulhat a személyi keresethalmazat.

A felperesi oldalon szintén indokolt megengedni a pertársaságot olyan esetben, amikor több felperesre vonatkozó azonos kijelentések miatt érvényesít igényt több felperes. Ilyenkor indokolatlan, hogy külön pert kelljen indítania az érintett felpereseknek,[41] hiszen ilyen esetben azonos bizonyítással érintett több per lenne folyamatban, ami a perek indokolatlan megsokszorozódásához vezet, amit célszerű elkerülni, tehermentesítve az igazságszolgáltatás rendszerét.

A bírósági gyakorlat a személyi keresethalmazatot felperesi oldalon lehetővé is teszi olyan esetben, amikor azonos tartalmú közlés több felperest érint, ilyenkor egy perben ugyanazon kijelentések helyreigazítását több személy is kérheti.[42] A törvényszéki gyakorlat is ezt támasztja alá, cáfolva azon jogirodalmi álláspontot, amely szerint a valódi személyi keresethalmazat kizárólag alperesi oldalon jöhet létre.[43] Ugyancsak megengedett lehet a személyi keresethalmazat alperesi oldalon akkor, ha ugyanazon tartalommal azért jelenik meg a sérelmezett sajtóközlemény különböző sajtótermékekben, mert a tartalmat először közlő sajtószerv kijelentéseit más sajtószervek sajtótermékei is átveszik, azaz a valótlan tartalmú kijelentéseket maguk is híresztelik. Mivel ilyen esetben ugyanazon kijelentésekre nézve kell a bizonyítást lefolytatni, indokolt megengedni a keresethalmazatot nemcsak akkor, amikor azonos törvényszék illetékességi területén működő sajtótermékekről van szó, hanem különböző törvényszékek illetékességi területéhez tartozó sajtószervek azonos tartalmú közleményeinek kifogásolt ugyanazon kijelentései miatt kell ugyanazon bizonyítási eljárást lefolytatni. Az eljárás nem húzódhat el arra figyelemmel sem, hogy a különböző alperesek eltérő módon védekeznek a perben,[44] hiszen az alperesi érdek is egységes, nevezetesen az, hogy egy perben egymást „erősítve” közös védekezési stratégiát kialakítva tudjanak azonos perbeli álláspontot kialakítani a különböző alperesi orgánumok. A törvényszéki gyakorlat egyértelműen akként foglalt állást, hogy amennyiben egy adott cikk egyidejűleg két felperesről tesz tényállítást, a felperesek által kifogásolt közlések két felperesre együttesen vonatkoznak, ezen közlések tekintetében mindkét felperes rendelkezik ugyanazon perben kereshetőségi joggal, figyelemmel, hogy a cikk írott szövegében mindkettőjükre vonatkozóan kerültek rögzítésre a közlések.[45]

A Fővárosi Törvényszék arra is rámutatott, hogy a személyi keresethalmazat megengedhető olyan esetben, amikor két felperesre vonatkozó azonos közlés azonos portálon és azonos cikkben jelent meg, amelyek ily módon egységes egészként értelmezhetők és úgy függenek össze, hogy abból részeket kiragadni nem lehet, mert akkor a lényeg elveszti a jelentőségét, ráadásul a felperesekre vonatkozó közlések esetén az egyik tartalom értékelése kihat a másikra, szétválasztásuk esetén sérülne a gyors és hatékony elbírálás elve, ami miatt a Pp. 496. §-a (6) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók, azaz a keresethalmazat megengedhető figyelemmel arra, hogy „a helyreigazítási perekben a keresethalmazat tilalmára vonatkozó rendelkezés nem zárja ki kategorikusan, hogy bizonyos feltételek megléte mellett összekapcsolhatóak legyenek kereseti kérelmek, ez pedig mind tárgyi, mind személyi keresethalmazat esetén irányadó. Szűk körben a személyi keresethalmazat is megvalósulhat, ha azonos tartalmú, egymással összefüggő szoros tárgyi és személyi érintettség valósul meg egy közlésben.”[46] A fővárosi törvényszéki gyakorlat általános jelleggel ismeri el a személyi, alanyi halmazat lehetőségét, különösen akkor, ha „a sérelmezett cikkben az alperes mindkét felperes személyére nézve azonos tartalmú sérelmezett közléseket híresztelt, és az azonos tartalmú közlések miatt I–II. r. felperesek jogosultak voltak együtt is peres eljárást indítani.”[47] A törvényszéki gyakorlat azt is hangsúlyozza, hogy a Pp. 496. § (6) bekezdéséből nem vonható le olyan következtetés, hogy a sajtó-helyreigazítási pernek ne lehetne egyidejűleg több felperese, különösen olyan esetben, amikor a sérelmezett írás nevesít több személyt egyidejűleg és velük kapcsolatban együttesen tesz több olyan tényállítást, amelyeket személyükben nem lehet rájuk vonatkoztatva elkülöníteni és az egymástól tartalmilag szétválaszthatatlan, szorosan összekapcsolódó, együttesen több személyt érintő közlések esetén nincs akadálya, hogy több felperes együttesen indítson sajtó-helyreigazítási pert.[48] Általános jelleggel ismeri el a törvényszéki gyakorlat azt is, hogy amennyiben egy-egy sérelmezett közlés egyidejűleg több jogalanyt is érint, nincs kizárva, hogy az igényüket egy keresetben érvényesítsék, mert ez nem minősül a sajtó-helyreigazításra irányuló kereset más keresettel való összekapcsolásának.[49] Nem minősül tiltott keresethalmazatnak és ily módon nincs helye a kereset visszautasításának, illetve az eljárás későbbi szakaszában az eljárás megszüntetésének, ha érintettségük esetén egyazon cikkben foglalt egyes kijelentések helyreigazítását több személy kéri ugyanabban a perben, feltéve, hogy az érintettségük közös, azaz ugyanabban a cikkben állítanak vagy híresztelnek róluk valótlannak ítélt tényeket.[50]

A hivatkozott eseti döntések alapján – az azokban foglalt megállapítások helyességét elfogadva – rögzíthető, hogy a sajtó-helyreigazítási perekben a személyi keresethalmazat (i) megengedett, az nem ütközik a Pp. 496. § (6) bekezdése szerinti, a keresetek összekapcsolását tiltó rendelkezésbe abban az esetben, ha (ii) több felperes úgy érvényesít igényt egy adott perben, hogy a rájuk vonatkozó kijelentések teljes egészében azonosak és mindegyikőjüket érinti, vagy egymással olyan szoros összefüggésben állnak, hogy csak együttesen értelmezhetők, értékelhetők és a sérelmes kijelentést tartalmazó közlemények azonos sajtótermékben, azonos időpontban jelennek meg. Nem indokolt tiltani továbbá a személyi keresethalmazatot felperesi oldalon abban az esetben sem, amikor azonos időben, de különböző sajtótermékekben jelenik meg ugyanazon valótlan tartalmú tényállítás oly módon, hogy az egyik sajtótermékben csak az egyik, a másik sajtótermékben csak a másik érintett személy kerül megnevezésre, ugyanis ilyen esetben is épp az szolgálja a pergazdaságossági, perhatékonysági szempontokat, hogy nem kényszerülnek az igényérvényesítő felek külön-külön per indítására, hanem igényük egy perben, egy bizonyítás lefolytatása eredményeként bírálható el. Megengedhetőnek tartjuk felperesi oldalról a személyi keresethalmazatot olyan esetben is, amikor nem feltétlenül azonos sajtó-közleményben, de azonos kiadóhoz, tartalomszolgáltatóhoz tartozó különböző sajtótermékben, vagy különböző kiadóhoz, illetve tartalomszolgáltatóhoz tartozó, de ugyanazon törvényszék illetékességi területén működő sajtószerv azonos vagy különböző sajtótermékeiben illetnek azonos tartalmú, vagy egymáshoz hasonló, illetve egymással szoros kapcsolatban álló kijelentésekkel különböző személyeket, akik az ebből eredő sajtó-helyreigazítási igényeiket egy perben érvényesíthetik, feltéve, hogy az igényérvényesítési határidőkre tekintettel a különböző megjelenések miatti igények egy perben való érvényesítése időben objektíve nem kizárt. A keresethalmazat megengedhetősége kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni a felperesek azon akceptálható igényét sem, hogy indokolatlanul ne kényszerüljenek több különálló peres eljárás megindítására akkor, amikor egy perben hatékonyabban, egyszeri bizonyítás lefolytatása alapján is elbírálható a jogvita. Gyakran találkozunk ugyanakkor olyan esetekkel, amikor a személyi keresethalmazat mellett felmerül azzal egyidejűleg a tárgyi keresethalmazat megengedhetősége is.

IV. A tárgyi keresethalmazat a sajtó-helyreigazítási perekben

A tárgyi keresethalmazat sajtó-helyreigazítási perekben ténylegesen a valódi tárgyi keresethalmazat esetét jelenti, a látszólagos keresethalmazat egyik alesete sem bír relevanciával, figyelemmel arra, hogy a felperesi igényérvényesítés nem vagylagosan és nem eshetőlegesen merül fel különböző sajtószervek különböző sajtótermékeinek különböző írásai, illetve médiatartalmai tekintetében, hanem a felperesek minél több különböző kijelentés miatti igényt kívánnak egy perben párhuzamosan, egymás mellett érvényesíteni. A kérdés ez esetben úgy merül fel, hogy hol húzzuk meg a határt a két szélső érték között: egy perben csak egy cikk egyetlen kijelentése miatt érvényesíthető igény, vagy (az illetékességi szabályok és a perindítási határidőkre figyelemmel ugyan, de) korlátlan számú sajtószerv korlátlan számú sajtóterméke korlátlan számú írása bármely kijelentése miatt érvényesíthető az igény ugyanazon perben, feltéve, ha a kijelentések mindegyike az adott felperes személyére vonatkozik. E körben az arany középút megtalálása vezethet a jogalkotói cél megvalósulásával összhangban álló, de egyben a felperesi igényekre is tekintettel levő olyan megoldáshoz, amely indokolatlanul nem sokszorozza meg a pereket, de nem is eredményez olyan összetett, különböző kérdésekre vonatkozó bizonyítási helyzetet, amely az eljárások lassabb befejeződését eredményezné. Egyetértünk azzal a jogirodalmi megállapítással, amely szerint a sajtó-helyreigazítási perek esetén a valódi tárgyi keresethalmazatra vonatkozó kiterjesztő értelmezés nem vezethet oda, hogy „a sajtó-helyreigazítás különleges jogvédelmi célja sérüljön”.[51] Nem vitatva, hogy a pertársaság túlzott mértékű megengedése a perek elhúzódását eredményezheti, illetve, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a sajtóper azon célját, hogy „rapid módon, a sajtó sajátosságaihoz, aktualitásához igazodóan biztosítsa a hiteles tájékoztatáshoz fűződő érdeket”,[52] kritikával illethető az a gyakorlat igényeivel nem összeegyeztethető megközelítés, amely szerint arra sincs lehetőség a jelenlegi bírósági gyakorlat alapján, hogy egy felperes a több különálló sajtóközlemény kapcsán felmerülő helyreigazítás iránti igényét, vagy eltérő médiatartalomban megjelenő kijelentések miatti igényét egy eljárásban érvényesítse,[53] feltéve, hogy a sajtóközlemények nem azonos tartalmúak.

Álláspontunk szerint indokolt, hogy a bíróság teret adjon a valódi tárgyi keresethalmazatnak minden olyan esetben, amikor az azonos tartalmú, így azonos bizonyítás lefolytatását igénylő kijelentésekről, vagy egymással szoros kapcsolatban álló, összefüggő olyan kijelentésekről van szó, amelyek nemcsak egy adott sajtószerv egy adott konkrét sajtótermékének egy adott írásában, illetve médiatartalmában jelentek meg, hanem akkor is, ha a megjelenés akár azonos sajtószerv különböző közleményeiben, médiatartalmaiban, vagy akár azonos kiadóhoz, tartalomszolgáltatóhoz tartozó különböző sajtótermékekben, vagy különböző kiadókhoz, tartalomszolgáltatókhoz tartozó különböző sajtótermékekben történt. Ugyancsak indokolt teret engedni a tárgyi keresethalmazatnak olyan esetben, amikor ugyanazon sajtótermék több különböző cikke, médiatartalma ugyanazon sérelmezett kijelentéseket közli, hiszen ez esetben a bizonyítás nem különböző, hanem azonos tartalmak tekintetében folytatható le. A határvonalat ott indokolt meghúzni, ahol a keresethalmozódás a bizonyítási eljárás indokolatlan elhúzódását eredményezné, azaz, ha egymással semmilyen kapcsolatban nem álló, különböző sajtószervek különböző sajtótermékeiben megjelenő, egymáshoz tartalmukban nem kapcsolódó sérelmezett kijelentésekről van szó, amelyeket csak az érintett személy (a potenciális felperes) köt össze. Ez alóli kivételként indokolt megengedni, hogy az ugyanazon sajtószerv ugyanazon sajtótermékének ugyanazon médiatartalmában, cikkében közölt, tartalmukban egymástól különböző kijelentéseket is egy perben érvényesítse az érintett felperes. Indokolatlanul vezetne a „pertöbbszöröződéshez”, ha a felperesek arra kényszerülnének, hogy a személyüket érintő egyetlen médiatartalom, illetve egyetlen cikk különböző, egymással tartalmi összefüggésben nem álló kijelentései miatt is külön pert kellene indítaniuk. A hivatkozott megengedhető valódi tárgyi keresethalmazatokra abban az esetben is lehetőséget látunk, ha a perindítást megelőző, a Pp. 495. § (1) bekezdése szerinti helyreigazító közlemény közzétételét kérő igénybejelentést tartalmazó érintetti írásbeli kérelem akár egy okiratban, akár – a 30 napos igényérvényesítési határidő betartásával – sajtószervenként vagy sajtótermékenként, illetve akár kijelentésenként is, de különböző okiratba foglalt kérelem formájában kerül előterjesztésre a későbbi alperessel szemben.

A bírósági gyakorlat a tárgyi keresethalmazatot megengedhetőnek tartja abban az esetben, amikor különböző időpontokban, de azonos szövegű írás jelenik meg a nyomtatott és az internetes sajtótermékben oly módon, hogy a kiadó és a hírportál üzemeltetője azonos, illetve egy tartalmi egységnek minősülő közleményen belül több sérelmezett kijelentés miatt történik igényérvényesítés és a szövegezésükben megegyező cikkek nem kívánnak külön-külön elemzést és értékelést.[54] Mindezeket megismételve, a Fővárosi Ítélőtábla egy konkrét eseti döntésében azt is megfogalmazta, hogy a Pp. 496. § (6) bekezdésének merev, formalista értelmezése és a benne foglalt keresetek egyesítésének tilalma miatt indokolatlan a felperest egy sajtómegjelenéssel kapcsolatban a perek többszörözésére kényszeríteni, de a keresethalmazat alóli kivételek köre nem tágítható oly módon, hogy ezen perrendtartásbeli tiltó szabályt eljelentéktelenítse. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint ugyanis indokolatlanul elnehezíti a per ténybeli és jogi tartalmának meghatározását és ezáltal összeegyeztethetetlen a sajtó-helyreigazítási per céljával és a Pp. 496. § (6) bekezdésének szabályával, ha ugyanazon a hírportálon, de különböző cikkekben megjelenő, csupán témájukban hasonló, de sem tartalmukban, sem szövegezésükben nem egyező kijelentések miatti egy perben való sajtó-helyreigazítási iránti igényt a bíróság megengedhetőnek tartana, ez esetben ugyanis mindegyik cikk külön-külön elemzést kíván, a sajtó-helyreigazítási kereset más keresettel való összekapcsolásának tilalma áll fenn.[55] Ezen fővárosi ítélőtáblai döntést hatályában fenntartó kúriai határozat azt is megerősítette, hogy a valódi tárgyi keresethalmazat megengedhetőségéről a sajtó-helyreigazítási perekben mindig a konkrét ügyekben érvényesített igények alapján kell állást foglalni, a sajtó-helyreigazítási per céljából kiindulva és „az annak érvényesülését biztosító speciális és a gyorsított eljárási rendet meghatározó rendelkezéseket együttesen alkalmazva”.[56] Hangsúlyozta a Kúria, hogy a keresetek „összekapcsolhatósága” abban az esetben megengedett csak, amikor közel azonos vagy teljesen azonos tartalmú ismételt közlésekre kerül sor. Vitatható ugyanakkor a Kúria azon megállapítása, hogy a sajtó-helyreigazítási perben érvényesített speciális jogvédelmet a különleges eljárási szabályok és nem a felperes által hivatkozott szempontok, a per sokszorozódásának elkerülése biztosítja és nem a Pp. alapelvei határozzák meg az egy perben érvényesíthető igény kereteit.[57] Álláspontunk szerint a perek sokszorozódásának elkerülése legalább olyan fontos, mint az eljárás gyors lezárulása. A kettő közötti egyensúly megtalálása körében ugyanakkor hangsúlyosabb kell, hogy legyen az „ügy urának”, azaz a felperesnek az igénye, így az, hogy nem több pert akar párhuzamosan indítani, hanem egy, de adott esetben kicsit elhúzódó perben kívánja érvényesíteni a különböző kijelentések miatti sajtó-helyreigazítás iránti igényét. Ezen esetekben ugyanis a felperes tisztában van azzal, hogy az egy eljárásban érvényesített több igény miatt az eljárás hosszabb időt vehet igénybe, azonban ez számára mégis előnyösebb, mintha párhuzamosan több pert indítana és több perben kellene az igényét érvényesíteni. Ezen felperesi érdek érvényesülésének a kúriai gyakorlat egyelőre gátat szab.

A meg nem engedett keresethalmazat ellenére az egy perben érvényesített felperesi helyreigazítási igények azt eredményezhetik, hogy a bíróság a keresetlevelet hiánypótlási felhívás nélkül visszautasítja, illetve a per későbbi szakaszában az eljárást megszünteti, így akár a másodfokú eljárásban is, ugyanis a bírósági gyakorlat arra az álláspontra helyezkedik, hogy ilyen esetben a meg nem engedett keresethalmazat miatti fogyatékosság, mint a „keresetlevél hiánya” nem pótolható.[58] A felperesi igényérvényesítés ekkor ellehetetlenül, ráadásul a bíróság a meg nem engedett keresethalmazatot hivatalból kell, hogy észlelje és annak jogkövetkezményét is hivatalból kell, hogy levonja.[59] A bíróság által egy adott konkrét ügyben meg nem engedhetőnek minősített keresethalmazatra figyelemmel a felperesek „jogvesztést”[60] szenvedhetnek el, ugyanis a későbbiekben már nincs lehetőségük az igények külön-külön perben történő érvényesítésére, figyelemmel a perindítási törvényi határidőre. Az utólagos „korrekcióra” különösen akkor nincs lehetőség, ha a tiltott keresethalmazat miatt a másodfokú bíróság, vagy a Kúria szünteti meg az eljárást. Ezen eljárási kötöttségek miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy a keresethalmazat sajtó-helyreigazítási perekbeli tilalmának fő szabálya alóli kivételeket a perrendtartás rögzítse, így egyértelművé téve az igényérvényesítő felperesek számára a rendelkezésükre álló polgári peres igényérvényesítési lehetőséget és ne az egyébként sem egységes és nem következetes bírói gyakorlat eseti döntéseitől függjön, hogy sikeresen tudják-e érvényesíteni sajtó-helyreigazítási perben a különböző igényeiket az érintettek.

V. Összegzés

A sajtó-helyreigazításra vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi normatív szabályoknak és az arra épülő jogfejlesztő bírósági gyakorlatnak a szerepét abban a társadalmi-gazdasági közegben lehet csak értelmezni, amelyben a jogintézmény a XXI. század Magyarországán érvényesül.[61] E körben különösen a digitális korszak jelentette speciális kihívásokra, az interneten megjelenő online sajtótermékek által a nap 24 órájában folyamatosan a médiafogyasztókra zúdított információsokaságra kell tekintettel lenni. Ezen aspektusból vizsgálva a sajtó-helyreigazítási perekben kardinális jelentőséggel bíró keresethalmazati kérdéseket, elsődlegesen az állapítható meg, hogy sem a normatív szabályozás, sem annak bírósági gyakorlata nem tekinthető kielégítőnek, nem szolgálja kellőképpen az igényérvényesítő felek érdekét és így nincs alapvetően összhangban a sajtó-helyreigazítás céljával. Jogbiztonsági, garanciális szempontból szükségesnek tartjuk a sajtó-helyreigazítási perekre specifikált keresethalmazati szabályok perrendtartásban való rögzítését. Ez lehet ugyanis a szilárd bázisa egy egységes bírósági gyakorlatnak, másrészt ez jelenthet garanciát arra is, hogy az ilyen típusú perekben kellő gyakorlati jártassággal nem bíró, a judikatúra finomra hangolt perjogi megoldásait kellő mélységében nem ismerő igényérvényesítő fél sajtó-helyreigazítás iránti igénye bírósági úton történő érvényesítése biztosított legyen, ne járjon számára jogvesztéssel az egyértelmű szabályozás és a nem egységes bírói gyakorlat kellő ismeretének hiánya.

Amennyiben ugyanis egyértelmű a keresethalmazat megengedhetősége, illetve tiltása körében a törvényi szabályozás és annak alapján egységes bírói gyakorlat alakul ki, úgy nem következhet be a hatályos normák és a judikatúra alapján nem kizárható, gyakran előforduló olyan eset, amikor a tiltott keresethalmazat miatt elesik a jogaiban sértett fél, hogy a helyreigazító közlemény alperes általi közzétételéhez fűződő alanyi jogát bírósági eljárásban érdemben érvényesíteni tudja. A jogalkotás számára szükségszerű feladatként tételezhető, hogy a jelenlegi lakonikus törvényi rendelkezéseket és nem egységes bírói gyakorlatot felváltó olyan, a sajtó-helyreigazítási perekre vonatkozó speciális normatív szabályozást alkosson, amelyre épülő konzekvens bírósági gyakorlat kiszámítható és egyben hatékony igényérvényesítési lehetőséget biztosít mindazok számára egy gyors eljárás keretében, akikről a sajtó valótlan tényt állított, híresztelt vagy való tényt hamis színben tüntetett fel. Indokolt a keresethalmazat megengedhetőségét olyan körben biztosítani, amely nemcsak a perek gyors lefolytatásához járul hozzá, de egyben azt is garantálja, hogy egymással párhuzamosan, egy időben megindítandó peres eljárásokban ne kelljen azonos bizonyítást a bíróságoknak lefolytatni. A perhatékonysági, pergazdaságossági szempontokat az jobban szolgálja, ha – szemben a jelenleg uralkodónak tekinthető azon felsőbb bírósági gyakorlattal, ami szűk körben engedi a keresethalmazat érvényesülését a sajtó-helyreigazítási perekben, ezáltal hozzájárulva a perek megtöbbszöröződéséhez – egy adott perben több alperes több cikkének több kijelentése miatt kerül sor egy hosszabb eljárásra, de elkerülve ezzel több másik potenciális pert. A kérdéskör komplex vizsgálata alapján az igazságszolgáltatás teljes működését figyelembe vevő olyan megoldás kialakítására van szükség, ami biztosítja a sajtó-helyreigazítás intézményének rendeltetésszerű működését, elkerülve, hogy az diszfunkcionálissá válva, inadekvát eszközként egy olyan kiüresedett jogintézménnyé váljon, ami nem nyújt kellő védelmet, objektív és gyors szankciót a személyiségi (személyhez fűződő) jogában sértett fél számára.

 

* A szerző egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék.

[1] Alaptörvény IX. cikk (2) és (6) bekezdés.

[2] Az új szabályozásnak a korábbi rendelkezésektől eltérő vonásaira nézve lásd: Kiss Tibor: A sajtóhelyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben, Magyar Jog, 2011/11. 651–658.

[3] 2010. évi CIV. törvény 12. § (1) bekezdés.

[4] 2010. évi CIV. törvény 12. § (2) bekezdés.

[5] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 495–501. §.

[6] A sajtó-helyreigazítási jog történetére nézve lásd: Dér Ferenc: Sajtójogi ismeretek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. 7–15. és Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979. pp. 384-385.

[7] Pribula László: Sajtóhelyreigazítási eljárás, IJOTEN, polgári eljárásjog, 155. szócikk, lezárás dátuma: 2002.08.11., 1.

[8] Törő Károly i. m. 111.

[9] Kisbán Tamás: A sajtóhelyreigazítás újrakodifikálásának kritikája. In Medias Res, 2014/2. 376.

[10] Petrik Ferenc: A személyiség jog védelme, a sajtóhelyreigazítás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 45.

[11] Pribula László: A sajtóhelyreigazítás kötelezettjének eljárási pozíciója. Jogtudományi Közlöny, 2021/4. 170.

[12] Pribula László: A sajtóhelyreigazítás bírósági gyakorlata. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012. 34.

[13] 1952. évi III. törvény 343. § (2) bekezdés.

[14] 2016. évi CXXX. törvény 496. § (6) bekezdés.

[15] 2016. évi CXXX. törvény 117. § (2) bekezdés.

[16] Petrik Ferenc i. m. 126.

[17] Kengyel Miklós: Magyar Polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. p. 415. és BH 1986.272. és Cserba Lajos: A sajtóhelyreigazítási eljárás. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog – Különös rész, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2004. p. 201.

[18] Pribula László: Szükséges-e a tárgyi keresethalmazat korlátozása?. Jogtudományi Közlöny, 2016/2. 77.

[19] Pribula László: Szükséges-e a tárgyi keresethalmazat. 77.

[20] Pribula László: A sajtóhelyreigazítás kötelezettjének eljárási pozíciója. Jogtudományi Közlöny, 2021/4. 163.

[21] Puskás Péter: Keresethalmazat, in: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog I–II. – Új Pp. – Kommentár a gyakorlat számára, Jogkódex Internetes Jogi Adatbázis, a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat.

[22] Gyarmathy Judit: A keresethalmazat fogalma, személyi keresethalmazat, in: Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez, a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár és Puskás Péter: Keresethalmazat, in: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog I–II. – Új Pp. – Kommentár a gyakorlat számára, Jogkódex Internetes Jogi Adatbázis, a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat.

[23] 2016. évi CXXX. törvény 173. § (3) bekezdés.

[24] Gyarmathy Judit: i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár.

[25] Pribula László: Szükséges-e a tárgyi keresethalmazat. 77.

[26] Nagy Adrienne – Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári eljárásjog I. Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2017. 251.

[27] Puskás Péter i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat

[28] Gyarmathy Judit i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár és Puskás Péter i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat.

[29] 2016 évi CXXX. törvény 173. § (1) bekezdés.

[30] Gyarmathy Judit i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár és Puskás Péter i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat.

[31] Gyarmathy Judit i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat, Wolters Kluwer Online Jogtár.

[32] 2016. évi CXXX. törvény 173. § (2) bekezdés a)–c) pont.

[33] Kúria Pfv.20.651/2022/5. számú precedensképes határozat.

[34] Puskás Péter i. m. a Pp. 173. §-ához fűzött magyarázat.

[35] Pribula László: Szükséges-e a tárgyi keresethalmazat. 78.

[36] Pribula László: Szükséges-e a tárgyi keresethalmazat. 77.

[37] A sajtóhelyreigazítás online környezetre vonatkozó specialitásaira nézve lásd: Kiss Tibor: Sajtóhelyreigazítás az interneten. Magyar Jog, 2006/11. 663–672.

[38] 2016. évi CXXX. törvény 37. § c) pont.

[39] Gyergyák Balázs: Sajtóhelyreigazítás a bírósági gyakorlatban. Infokommunikáció és Jog, 2014/2. 91.
2016. évi CXXX. törvény 499. § (1) bekezdés.

[40] Gyergyák Balázs i. m. 91.
2016. évi CXXX. törvény 499. § (1) bekezdés és BDT 2022.4456.

[41] Gyergyák Balázs i. m. 91.
2016. évi CXXX. törvény 499. § (1) bekezdés.

[42] Kúria Pfv.IV.20.315/2024/4. számú ítélet.

[43] Kovács Helga: A tiltott keresethalmazat és a lex specialis értelmezési elv a sajtóhelyreigazítási perben. Magyar Jog, 2023/5. 296. (A hivatkozott írás által citált Kúria Pfv.IV.21.016/2019/3. számú eseti döntés tartalma nem nyilvános, így azt ellenőrizni nem állt módunkban, hogy valóban értelmezhető-e úgy ez a döntés, hogy a felperesi személyi keresethalmazat kizárt lenne.)

[44] Kovács Helga i. m. 96.

[45] Fővárosi Törvényszék 39.P.21.857/2024/7. számú ítélet.

[46] Fővárosi Törvényszék 39.P.21.858/2024/8. számú ítélet.

[47] Fővárosi Törvényszék 31.P.21.859/2024/6/II. számú ítélet és Fővárosi Törvényszék 31.P.21.856/2024/8/II. számú ítélet.

[48] Gyulai Törvényszék 14.P.20.098/2024/13/I. számú ítélet.

[49] Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.316/2024/15. számú ítélet.

[50] Debreceni Törvényszék 10.P.20.970/2024/7/I. számú végzés.

[51] Pribula László: A sportolói tevékenységet érintő sajtóhelyreigazítás gyakorlata, 2. rész, Sportjog, 2021/1. 1. és Pribula László: Sajtóhelyreigazítási eljárás. 1.

[52] Gyergyák Balázs i. m. 91.

[53] Gyergyák Balázs i. m. 91.

[54] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pkf.25.714/2022/2. számú végzése, mellyel kapcsolatos alkotmányjogi panaszt visszautasította a 33385/2023. (VII. 27.) AB végzés.

[55] Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.655/2020/5. számú ítélet, BDT 2022.4456.

[56] Kúria Pfv.20.368/2021/4. számú precedensképes határozat, ami fenntartotta a Kúria Pfv.IV.21.016/2019/3. számú határozatában foglaltakat.

[57] Kúria Pfv.20.368/2021/4. számú precedensképes határozat.

[58] BDT 2022.4456.

[59] Kovács Helga i. m. 300.

[60] A tiltott keresethalmazatnak az egyes eljárási szakokban megnyilvánuló jogkövetkezményeire nézve lásd: Kovács Helga i. m. 298–302.

[61] Kiss Tibor: Elmélet és gyakorlat diszharmóniája a sajtójog területén. Infokommunikáció és Jog, 2006/4. 62–69.