Fizessen elő folyóiratunkra!

Az Infokommunikáció és Jog folyóirat informatikai jogi, távközlési (hírközlési) jogi és médiajogi témájú írásokat közöl.

A folyóiratban helyet kapnak többek között adatvédelmi, szerzői jogi, versenyjogi kérdések, a személyiség védelemmel, az elektronikus kereskedelem szabályozásával, és az elektronikus közigazgatással foglalkozó írások.

ELŐFIZETÉS

INFORMATIKAI JOG | HÍRKÖZLÉSI JOG | MÉDIAJOG | HÁLÓZATOS IPARÁGAK

Spránitz Gergely: A médiajog, mint a közösségi versenyjog szektorspecifikus szabályozási ága* – 2009/4. (33.), 152-157. o.

Az Európai Közösségben a gazdasági verseny általános szabályozása tagállami és közösségi szinten egyaránt létezik, bizonyos értékhatárok fölött utóbbi alkalmazandó a tagállamival szemben. Azonban egyes szabályozott iparágakban[1] a versenyjog egyedüli alkalmazása piaci kudarcokhoz vezet, ezért a hatékony verseny (Competiton on the merit) biztosítása érdekében szükséges az adott szektorra irányadó külön szabályok – versenyjogi normákkal párhuzamosan történő – alkalmazása.[2] A média is egy olyan iparág, amelyben nélkülözhetetlen a szektorspecifikus rezsim léte és alkalmazása. Ez tagállami szinten biztosított szabályozás, ami közösségi szempontból szükségképpen töredezett. A média közösségi léptékű koordinációja kizárólag az audiovizuális politika szemszögéből, a szabályozási keretet biztosító, a „Határok nélküli televíziózásról” szóló 1989-es irányelv,[3] valamint az azt modernizáló 1997-es irányelv[4] és 2007-es „audiovizuális médiaszolgáltatásokról” szóló irányelv[5] mentén valósul meg.

BŐVEBBEN

Bódis Richárd: Hálózati zárak alkalmazásának versenyjogi kérdései* – 2009/4. (33.), 146-151. o.

E tanulmány célja egy kevéssé vizsgált probléma, a hálózati zárak kérdésének többoldalú bemutatása. A téma aktualitását az iPhone forgalmazásával kapcsolatos jogesetek, illetve az azokban született döntések adják, melyek rávilágítottak a hálózati zárak versenykorlátozó mivoltára. Ebből kifolyólag a tanulmány is abból indul ki, hogy a hálózati zárak alkalmasak a piaci verseny torzítására, és e tétel bizonyítására a hálózati zárakkal kapcsolatos szolgáltatói gyakorlatot törekszik bemutatni.

BŐVEBBEN

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon* – 2009/4. (33.), 136-144. o.

Az elektronikus sajtójogról, mint önálló jogtudományi területről Magyarországon ugyan csak pár évtizede beszélhetünk, azonban a rádiózást, mint műsorszolgáltató tevékenységet már az 1920-as évektől jogszabályok rendezték hazánkban. A Rádió honi megjelenése és jogi szabályozásának kezdetei a HORTHY MIKLÓS kormányzó nevével fémjelzett korszakra, vagyis a két világháború közötti időszakra tehetők.

A magyar „Rádiójog” kialakulása szerves egységben történt azzal a technikai fejlődéssel, amely a 19. század végén és a 20. század elején végbement, és amely elvezetett a „beszélő újság”, a rádió megszületéséhez. A honi szabályozás színvonala a technikai fejlődés adott szintjén és nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is igen jónak tekinthető. A korszak kiteljesedő „rádiójogi” szabályozása koherens, korszakos jelentőségű volt.

BŐVEBBEN

Szádeczky Tamás: Az elektronikus írásbeliség és problémái – 2009/3. (32.), 67-71. o.

Az írásbeliség fejlődésében az írás feltalálása után három forradalmat különböztethetünk meg.[1] Az első forradalom a fonetikus értéket hordozó alfabetikus írás feltalálása volt a Kr. e. 13. században, amely különválasztotta a szöveget a tartalomtól. A második a XV. században a JOHANNES GENSFLEISCH GUTENBERG által feltalált könyvnyomtatás volt, amely lehetővé tette az írott művek elérhetőségét a nagy tömegek számára. A harmadik forradalom – melyet elektronikus írásbeliségnek nevezünk – jelenleg zajlik, és bár történelmi távlat híján nem tudjuk pontosan meghatározni a mibenlétét, azt kijelenthetjük, hogy jelentős mértékben megváltoztatta az írásbeli kommunikáció minden lényeges struktúráját, mindamellett, hogy az ezt megelőző forradalmak által elért vívmányokat is meghagyta. Ez jelenti a kulcsot a digitális kultúrához és az információs társadalomhoz.

BŐVEBBEN

Vikman László: Az informatikai biztonság szabályozása a magyar jogban – 2009/2. (31.), 57-60. o.

Napjainkra szinte minden jelentősebb szervezet – legyen bár állami vagy piaci – működésében fontos szerepet játszik a különböző informatikai eszközök használata, üzemeltetése, akár főtevékenységként, akár működést segítő eszközeként. Ennek ellenére az alkalmazott informatikai eszközökkel, szoftverekkel, szervezeti megoldásokkal szemben támasztott biztonsági kritériumokkal átfogóan aránylag kevés magyar jogszabály foglalkozik. Uniós irányelv, vagy rendelet sem született még ezzel az igénnyel, annak ellenére, hogy az informatikai biztonsággal kapcsolatos felhasználói tudatosság növelését, az ezzel kapcsolatos legjobb gyakorlatok, és know-how terjesztését célul kitűző közösségi intézmény, az ENISA[1] 2004 óta működik.

BŐVEBBEN

Polyák Gábor: A médiatörvény-tervezet jogharmonizációs hiányosságai* – 2009/1. (30.), 3-8. o.

Egy új médiatörvény megalkotásának fontos ösztönzője és egyúttal fontos mércéje az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2007 decemberében elfogadott közösségi irányelv. A tavaly novemberben, majd részben átdolgozott formában idén januárban nyilvánosságra hozott médiatörvény-tervezet előkészítői természetesen tisztában voltak a jogharmonizációs kötelezettséggel. A tervezet[1] azonban számos olyan szabályozási megoldást tartalmaz, ami nem csak az irányelvvel nincs összhangban, de a közösségi jog alapintézményeit is sérti.

BŐVEBBEN

Csáki Gyula Balázs: Kérdésfelvetések az e-közigazgatás fogalmának meghatározása körében – 2008/7. (29.), 277-280. o.

A tanulmány célja, hogy rávilágítson néhány, az elektronikus közigazgatással kapcsolatos elméleti probléma fennállására, és kísérletet tegyen arra, hogy meghatározza azokat a kiindulási pontokat, melyeket célszerű lenne figyelembe venni akkor, ha meg kívánnánk adni az e-közigazgatás témakörében folyton előbukkanó és oly sokszor használt kifejezések definícióját, mint például e-government, e-kormányzat, e-governance stb. A legelső kérdés mindenekelőtt azonban az, hogy vajon valóban szükség van-e arra, hogy ilyen definíciókat alkossunk. Amennyiben a válasz igen, tehát meg kívánjuk adni ezen új jogi és a jog világán többször túlmutató kifejezések jelentéstartalmát, akkor a második kérdés az, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy letisztult, mindenki (de legalábbis a többség) által elfogadott és a gyakorlatban alkalmazható, következetes fogalmi kört alkossunk.

BŐVEBBEN

Tóth András: Versenykorlátozó megállapodások az energetikában – 2008/6. (28.), 242-247. o.

A versenykorlátozó megállapodások lehetővé tehetik a részes felek számára, hogy piaci hatalomra tegyenek szert és a fogyasztók kárára növeljék az árakat vagy csökkentsék a kibocsátást, esetleg kizárják a piacról versenytársaikat.

1. A versenykorlátozó megállapodások tilalma

Az EKSz[1] 81. cikk (1) bekezdése – és ehhez hasonlóan a Tpvt.[2] 11. §-a – tiltja a kereskedelmi aktivitást (akár ingyenesen) bármilyen formában kifejtő vállalkozások közti kölcsönös akaratkinyilvánításában megnyilvánuló tagállamok közti kereskedelmet érintő megállapodást (függetlenül formájától és jogi kötő erejétől), vállalkozások testületének döntését, a verseny kockázatát kiiktató összehangolt magatartást (pl. érzékeny információk cseréje), amennyiben az a verseny korlátozását célozza vagy ilyen hatása van.

BŐVEBBEN

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu