39. szám, 2010. augusztus

Első oldal

Polyák Gábor, Majtényi László: Első oldal

Tanulmányok

Detrekői Zsuzsa: Szabályozható-e az internet?
Horváth Edit Írisz: Az e-tárgyalás a polgári perben. Az e-tárgyalás és az európai jogalkotás
Koltay András: A nyomtatott sajtó önszabályozása az Egyesült Királyságban: A Press Complaint Commission

Joggyakorlat

Dudás Ágnes: Adójogi kérdések szoftverfejlesztésnél, különös tekintettel a FLOS szoftverekre
Szabó Imre: A “The Pirate Bay” ügy elsőfokú ítélete a magyar büntetőjog tükrében

Ajánló

Járdán Tamás: Egyedi alkalmazásfejlesztési projektekről kezdőknek és érdeklődőknek

Hírek

Az Országgyűlés által elfogadott, a Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az Országos Rádió és Televízió testületet összevonó, illetve a közszolgálati intézményeket átalakító rendelkezések látszólag csak közvetve, viszonylag távolról érintik a sajtószabadságot. A médiatartalmakat és a médiapiacot érintő előírásokat a szabályozás egyáltalán nem tartalmaz, kizárólag a kereskedelmi és a közszolgálati média felügyeletével, illetve szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Nem kell azonban nagyon mély elemzést végezni ahhoz, hogy kiderüljön, a törvényben kialakított szervezeti keretek a sajtószabadság érvényesülését ellehetetlenítik.

Az NHH és az ORTT helyébe lépő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság egyfelől közös főnök alá helyezi, másfelől viszont érdemben nem integrálja a Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az Országos Rádió és Televízió Testületet. A konvergens hatóság létrehozása mellett egyébként komoly szakmai érvek szólnak, a hazai jogalkotó által megvalósított összevonás azonban sem a döntés-előkészítés, sem a döntéshozatal során nem biztosít a jelenleginél nagyobb lehetőséget a média- és távközlés-politikai szempontok együttes figyelembevételére. Médiatanács név alatt továbbél egy működésében, hatásköreiben és finanszírozásában önálló médiahatóság, az NHH Tanácsa helyett pedig dönt a hatóság elnök. Intézmények átnevezése sem olcsóbb, sem hatékonyabb, sem szakmaibb működést nem eredményez, ha a feladatok egyébként nincsenek érdemben újragondolva. Ezzel talán az utolsó esélyét szalasztottuk el egy hatékonyan működő, a piaci szereplők által komolyan vehető, önmagát nem kizárólag politikai intézménynek tekintő szabályozóhatóságnak.

Nemzetközi kuriózum a leginkább hadi vállalkozások szervezetére emlékeztető vezetési modell. A létrejövő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, kilenc évre, több mint két parlamenti ciklusra, aki újabb és újabb kilenc évekre is kinevezhető. A takarékosnak reklámozott modellben az elnök, aki külön fizetésért a Médiatanács elnöke is két államtitkári rangú elnökhelyettest nevez ki, akiket, ha gondolja, indoklás nélkül bármikor visszahív. A két(?) hivatal élén két főigazgató áll, akiket, ki más, az elnök nevez ki, és akiket indoklás nélkül ugyancsak visszahívhat. Továbbá a Szervezeti és Működési Szabályzatban meghatározottak szerint, a takarékosság jegyében korlátlan számban főigazgató-helyetteseket is kinevez, és őket is hasonlóképpen hívja vissza. A főigazgatók államtitkári, helyetteseik helyettes államtitkári juttatást kapnak. Szintén ő nevezi ki a korábbi közszolgálati részvénytársaságok vagyonának, illetve a médiarendszerben elosztható támogatásoknak a kezelésével megbízott Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alapn vezérigazgatóját. Mindezeken túl az elnök egy személyben átveszi az NHH Tanácsának összes hatáskörét

Az ORTT-ről hosszú ideje nem gondolja senki, hogy jelenlegi formájában fenn kell tartani. A hatályos médiatörvényben létrehozott szervezeti keretek azonban nem önmagukban vezettek az intézmény működésének teljes kudarcához. Sőt a most elfogadott törvényt az ORTT-re vonatkozó szabályok mellé állítva világossá válik, hogy a korábbi médiatörvényben felvázolt rendszer a politikailag elfogulatlan működés érdemi garanciáit tartalmazta, még ha ezekkel a garanciákkal a pártok hitvány módon rendszeresen vissza is éltek. Összehasonlítva a most elfogadott rendelkezésekkel, a legszembetűnőbb különbség az, hogy az ORTT-ben nem alakulhatott ki olyan helyzet, hogy a testületet egyetlen politikai erő uralja. A Fidesz az eddigi szabályozás szerint nemhogy a kétharmados többségét nem tudta volna rávetíteni a testületre, de még a döntéshozatalhoz általában szükséges egyszerű többségért is meg kellett volna dolgoznia; ez persze magyarázza a sietséget a jogalkotásban. Az új eljárási rendben viszont a Fidesz akár egyedül is jelölheti és meg is választhatja az irányító testületek és szervek mindegyikét.

Az ORTT működésének kudarca alapvetően abból ered, hogy tagjainak többsége, és még inkább a tagokat delegáló pártok nem szakmai munkaként, hanem a politikai és gazdasági érdekérvényesítés tereként értelmezték mindig az ORTT-t. A legfontosabb – frekvenciaosztó és pénzosztó – döntések többségénél minden józan megfontolást felülírtak a politikai alkuk vagy éppen a személyes érdekek. A most elfogadott törvény a szervezeti keretek átalakításával egyáltalán nem garantálja a, szakmai működést. Egyetlen dolgot garantál: a kormánypártok, illetve, legyünk megengedőek, az általuk támogatott személyek akaratának korlátozás nélküli érvényesülését.

A szakmában közismert, hogy a Nemzeti Hírközlési Tanács korábban eredményesen állt ellen korrupciós nyomásnak. Csak a 900 MHz-es frekvenciasáv (negyedik mobilszolgáltató) értékesítéséből – melynek pályáztatását az NHH korábban jó okkal eredménytelennek nyilvánította – az elvárt állami bevétel húszmilliárd forint. Ennek pályáztatása a korábbiakkal ellentétben minden belső és külső kontrollt nélkülöző, átláthatósági garanciát sem tartalmazva is megtörténhet. Az új hatósági modellben ugyanis a távközlés területét érintő minden döntésben a hatóság elnökének befolyása szinte korlátlan.
A Médiatanács jelölési és választási rendje, amellett, hogy az intézmény működését kizárólag politikai alkuktól teszi függővé, gyakorlatilag garantálja, hogy a testületben kormányoldali többség érvényesüljön. Ez a testület jelöli a közmédiumok – egyébként igencsak megkurtított mozgásterű – vezérigazgatóit, anélkül, hogy a jelöltet bármiféle szakmai megmérettetésnek kitenné. A vezérigazgató-jelöltről az a Közszolgálati Kuratórium dönt, amelynek elnökét szintén a Médiatanács delegálja, így, bár az ellenzéki pártok elérték, hogy a Kuratóriumban mindegyikük képviselve legyen, a Kuratórium kormányoldali többsége is garantált. A Médiatanács elnökét megnevező miniszterelnöktől a közmédiumok vezérigazgatóiig tehát nagyjából egyenes az út. A jelenlegi politikai helyzetben, a kialakult politikai kultúrában az olyan formális függetlenségi garanciák, mint a kizárólag a törvénynek alárendelt működés, a kétharmados választás nem elegendőek.

Nagyon messze kerültünk már attól az alkotmánybírósági ideától, amely szerint az „Alkotmány megköveteli a rádió és a televízió szabadságát az államtól és egyes társadalmi csoportoktól. Nem lehet tehát olyan jogosítványuk, amelyekkel a műsorkínálatot egyoldalúvá tehetik, vagy tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhatnak. (…) Az állami szervektől való szabadság követelménye – a műsorok tartalmát illetően – a törvényhozással és a Kormánnyal szemben egyaránt fennáll.”.

Kérdés, hogy az új tagokkal megerősített, forradalmasított Alkotmánybíróság majd az elvek felől tekint-e a törvényre vagy a törvény felől az elvekre.

Polyák Gábor

Finnországban július 1-én életbe lépett az a szabályozás, amely a széles sávú internetkapcsolathoz való hozzáférést állampolgári joggá nyilvánította. Ennek értelmében július 1-jétől az ország teljes területén minden polgár és vállalkozás számára biztosított a legalább 1 Mbit/s letöltési sebességű előfizetés lehetősége, azaz mostantól bárki, aki az állandó lakhelyén elő akar fizetni internet-szolgáltatásra, hozzájuthat ehhez a sávszélesség-minimumhoz. A helyi hírközlési hatóság 26 távközlési vállalatot vont be az egyetemes szolgáltatók körébe, ezek felelősek a kötelező széles sáv biztosításáért a számukra kijelölt területeken. A szabályozás azt nem írja elő, hogy milyen technológiával kell biztosítania országszerte a sebességminimumot, az a szolgáltatókon múlik, hogy vezetékes vagy vezeték nélküli megoldást alkalmaznak-e. Az egyetemes internet-szolgáltatási kötelezettség az állampolgárok állandó lakhelyére és a cégek telephelyeire vonatkozik, például a nyaralókra nem. A szolgáltatás és a megkövetelt minőségértékek meglétét a hírközlési hatóság rendszeresen ellenőrzik majd – közölték. Finnországban már ma is viszonylag magas az internet-penetráció. A skandináv ország körülbelül 5,2 millió lakosának mintegy 85 százaléka használ valamilyen technológiájú hozzáférést, széles sávon 30,8 százalék kapcsolódik a világhálóra. A minisztérium az egyetemes szolgáltatási kötelezettség bevezetésétől azt reméli, hogy azokon a ritkán lakott, nehezen megközelíthető vidékeken is, ahova a szolgáltatók eddig üzleti okokból nem vitték el a hálózatot, lendületet vesz a gazdasági fejlődés. (ITcafé.hu)

Az Európai Bizottság a június 30-án konzultációt indított a hálózatsemlegességgel kapcsolatban felmerült fontos kérdésekről. A konzultáció során olyan kérdések kerülnek majd szóba, hogy az internetszolgáltatóknak lehetővé kell-e tenni, hogy bizonyos forgalomszabályozó módszerek segítségével egyes forgalomtípusokat preferáljanak másokkal szemben; hogy az ilyen forgalomszabályozó módszerek okozhatnak-e problémákat, és előnytelen hatásai lehetnek-e az egyes felhasználókra nézve; hogy vajon a különböző internetszolgáltatók közötti verseny és az új távközlési keretszabályozás átláthatósági követelményei elegendőek-e ahhoz, hogy elkerüljük a fogyasztók szabad választásából adódó potenciális problémákat; és hogy vajon a tisztességes internet-piaci feltételek fenntartásához az EU-nak kellene-e további lépéseket tenni, vagy az iparágnak kell meghagyni az irányító szerepet. A konzultáció a hálózatsemlegességgel foglalkozó bizottsági jelentés alapjául fog szolgálni, amely előreláthatóan ez év végén lát napvilágot. 2010. szeptember 30-ig minden érdekelt fél véleményt nyilváníthat, legyen az tartalom- vagy hálózatszolgáltató, fogyasztó, üzleti vállalkozás vagy kutató. (EU Rapid)

Őszre elkészül Magyarország infokommunikációs stratégiája – mondta FELLEGI TAMÁS nemzeti fejlesztési miniszter az NHH és az IVSZ, valamint a HÉT és a HTE által 2010. július 1-jén, Budapesten megrendezett Kihívások az infokommunikációban konferencia megnyitó előadásában. Az iparági szereplők részvételével megrendezett eseményen a tárcavezető elmondta: idén őszre elkészül egy átfogó, a teljes kormányzati ciklus cselekvési tervét kijelölő infokommunikációs stratégia. Az alapdokumentum szakmai előkészítéséhez a minisztérium párbeszédre hívja az érintett vállalkozói szervezeteket. A konferencia programja és az előadások elérhetőek az IVSZ honlapján. (NHH)

Akár több milliárdos kártérítési pert is indíthatnak a Sláger Rádió és a Danubius Rádió tulajdonosai az állam ellen, miután a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében mindkét perben kimondta, az ORTT törvénytelenül járt el. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, aki emiatt mondott le tavaly ősszel a médiahatóság elnöki posztjáról az fn.hu-nak azt mondta, újabb perek várhatók. Jogerősen pert nyert a Sláger Rádió az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) ellen. JAKUS LÁSZLÓ, az amerikai Emmis által üzemeltetett Sláger Rádió pénzügyi igazgatója közleményében azt írta, a Fővárosi Ítélőtábla szerdán helybenhagyta a Fővárosi Bíróság januári ítéletét, amely szerint az ORTT már be sem fogadhatta volna a NeoFM pályázatát, ezért nem nyilváníthatta volna nyertessé, és nem is köthetett volna a céggel műsorszolgáltatási szerződést sem. A Sláger Rádió „elvárja” az ORTT-től, hogy a jogerős ítéletben foglaltaknak tegyen eleget, azaz haladéktalanul mondja fel a Neo FM műsorszolgáltatási szerződését, és hozzon jogszerű döntést az országos rádiós frekvenciapályázatok ügyében. „Ennek eredménye a Sláger Rádió meggyőződése szerint csak az lehet, hogy a Sláger Rádió visszakapja frekvenciáját” – írta a pénzügyi igazgató, aki szerint az adó készen áll arra, hogy pályázatának törvényes elbírálása esetén azonnal megkezdje műsorszolgáltatását. Hasonló döntés született a Danubius Rádió esetében. Az ítélet szerint jogellenesen járt el az ORTT, amikor nem zárta ki alaki hibák miatt a pályázók közül az Advenio Zrt-t, sőt, azt a pályázat nyertesének nyilvánította. Mivel a bíróság egyik esetben sem mondta ki a műsorszolgáltatási szerződés semmisségét, így a Class FM és a NeoFM rádióknak nem kell elhallgatniuk. A NeoFM rádiót működtető FM1 Zrt. közleményt adott ki, amelyben azt írják, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be a felperesi keresetnek helyt adó résszel szemben. Ugyanakkor az Országgyűlés a jogerős ítélet megszületését követően a médiatörvény olyan módosítását fogadta el, amely megszünteti a hatóság kötelezettségét a szerződés felmondására irányuló kötelezettség lefolytatására. (FN.hu)

Az Európai Bizottság 12 tagállamot szólított fel (Ausztriát, Ciprust, Észtországot, Finnországot, Görögországot, Magyarországot, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Portugáliát és Szlovéniát), hogy az audiovizuális médiaszolgálta­tásokról szóló irányelv alapján fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében sürgősen tegyék naprakésszé nemzeti műsorszórási szabályozásukat. Az említett irányelv a digitális korszak kihívásainak megfelelően korszerűsíti a műsorszórásra vonatkozó uniós szabályokat, valamint az európai tévénézők jogi védelmének javítása érdekében szabályozza az olyan szolgáltatások nyújtását és igénybevételét, mint az internetes televíziózás, a lekérhető video-szolgáltatások és a mobiltelevíziózás. A tagállamoknak 2009 végéig kellett – érintett jogszabályaik módosításával – az irányelvet nemzeti jogukba átültetniük. Máig 12 tagállam nem teljesítette az előírásokat, azaz vagy nem hajtott végre maradéktalanul minden szabályt vagy azok végrehajtásáról nem értesítette a Bizottságot. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy indokolással ellátott véleményt küld ezeknek a tagállamoknak. Ha két hónapon belül nem értesítik a Bizottságot az irányelv teljes körű végrehajtására szolgáló intézkedéseikről, a Bizottság az ügyet az Európai Bíróság elé utalhatja. Az EU tagállamainak 2009. december 19-ig kellett átültetniük nemzeti jogrendjükbe az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, de az említett időpontig mindössze három ország – Belgium, Románia és Szlovákia – értesítette a Bizottságot annak teljes körű végrehajtásáról. Az Európai Bizottság 2010 januárjában – a jogsértési eljárás első lépéseként – felszólító levél formájában tájékoztatást kért 23 tagállamtól. Ebből 12 tagállam – Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország – időközben tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az irányelvnek való megfelelés érdekében módosította nemzeti szabályozását. (EU Rapid)

Huszonhárom európai ország több mint száz civil szervezete írta alá azt a három EU biztosnak a múlt héten eljuttatott levelet, amelyben az elektronikus kommunikáció forgalmi adatainak kötelező gyűjtését és megőrzését előíró uniós szabályok visszavonásának kezdeményezik. Az aláírók között polgári szabadságjogokkal foglalkozó szervezetek, emberi jogvédő és adatvédő szervezetek mellett megtalálhatók a telefonos segélyvonalakat és más hasonló szolgáltatást nyújtók, újságíró érdekvédelmi szervezetek, jogászok és orvosok, szakszervezetek, fogyasztóvédők és ipari egyesületek is. Az Európai Unió 2006-ban elfogadott adatmegőrzési irányelve kötelezővé teszi, hogy a telefon- és internetszolgáltatók felhasználóik elektronikus kommunikációjáról megkülönböztetés nélkül adatokat gyűjtsenek. A múlt heti, biztosoknak címzett levél rámutat arra, hogy a szabályozás az érintetteknek, például újságírókkal, segélyvonalakkal és üzleti partnerekkel fenntartott, bizalmasan kezelendő kapcsolatait teszi ki annak, hogy azok illetéktelenek számára hozzáférhetővé váljanak, vagy azokkal bármilyen módon visszaéljenek. „A készletező adatgyűjtés bizonyítottan felesleges és káros, ráadásul több európai államban alkotmányellenes” – fogalmaz a levél. (JogiFórum.hu / EKINT)

Az Országgyűlés T/351. szám alatt tárgyalta és elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely módosítja a csődtörvény, az egyéni vállalkozókról szóló törvény, az elektronikus tértivevényről szóló törvény, a Pp. és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény egyes rendelkezéseit. A Magyar Közlöny 2010. évi 108. számában jelent meg az egyes elektronikus eljárások módosításáról szóló 2010. évi LIX. törvény, amely jelentős – általában egy éves – halasztást vezetett be az egyes kötelező elektronikus eljárások alkalmazásában. (JogiFórum.hu)

Július 1-én az Európai Bizottság bemutatta a jövőbeli uniós szabadalom fordításának szabályairól szóló javaslatát, amely az egységes uniós szabadalom megvalósításának utolsó láncszeme. Ma Európában egy szabadalom megszerzése tízszer annyiba kerül, mint az USA-ban. Ez akadályt gördít a kutatás-fejlesztés és az innováció útjába, valamint aláássa Európa versenyképességét. Ezért kell Európának olyan lépéseket tennie, amelyek révén a feltalálók megfizethető áron helyezhetik találmányaikat oltalom alá egyetlen, az Európai Unió egész területét lefedő és minimális fordítási költségekkel járó szabadalom révén, anélkül, hogy nemzeti szinten hitelesíttetni kellene az adott szabadalmat, mint ahogyan azt jelenleg tenni kell. Az új javaslat az Európai Szabadalmi Hivatalban (EPO) már sikeresen működő három nyelvű rendszerre épül, és amennyiben elfogadásra kerül, drasztikusan csökkentené a jelenlegi fordítási költségeket. A jelenlegi európai szabadalmi rendszer, különösen a fordítási követelmények tekintetében nagyon költséges és bonyolult. Az Európai Szabadalmi Hivatal – egy 37 ország (EU 27 + 10 egyéb európai ország) részvételével működő kormányközi szerv – vizsgálja meg a szabadalom iránti kérelmeket, és felel az európai szabadalom biztosításáért, ha a vonatkozó feltételek teljesülnek. Annak érdekében azonban, hogy a megadott szabadalom hatályos legyen egy tagállamban, a feltalálónak nemzeti szinten hitelesítést kell igényelnie. Ez fordítási és adminisztratív költségekkel is jár. Az említett költségek miatt a legtöbb feltaláló találmányát csupán kevés számú tagállamban szabadalmaztatja. Egy 13 országban hitelesíttetett európai szabadalom például 20 000 EUR-ba kerül, amelyből közel 14 000 EUR-t tesz ki a fordítások díja. Egy európai szabadalom ára ezért több mint tízszerese egy amerikaiénak, amely körülbelül 1 850 EUR -ba kerül. (JogiFórum.hu)

Az EP plenárisa 2010. július 8-án megszavazta az USA-nak történő bankiadat-átadási egyezmény (SWIFT) új verzióját. A képviselők négy hónappal ezelőtt elutasították a korábbi szöveget, mivel úgy vélték, az nem garantálja megfelelően az európai polgárok adatainak védelmét. Az időközben a szövegbe került biztosítékok mellett a képviselők elérték, hogy a második félévben elkezdjék az európai adatfeldolgozó rendszer kiépítését. Ez feleslegessé tenné, hogy tömegesen adjanak át adatokat az Egyesült Államok hatóságainak. A Parlament nagy többséggel szavazta meg az ALEXANDER ALVARO képviselő által jegyzett jelentést, amivel az EP elfogadta a terror elleni küzdelmet szolgáló SWIFT-egyezményt. A banki adatoknak az amerikai hatóságoknak történő átadásáról szóló jogszabály idén augusztus 1-jén léphet hatályba. „Februárban az EP nagyon világos üzenetet küldött. Tudattuk, hogy a Lisszaboni Szerződés több lehetőséget adott a számunkra, és több felelősséget is jelent” – mondta a jelentéstevő a szavazást megelőző vitában. ALEXANDER ALVARO hozzátette, a tárgyalások során az EP-nek sikerült elérnie, hogy javaslatai belekerüljenek az egyezmény szövegébe. ALVARO kiemelte, hogy az egyezmény nem fog vonatkozni az uniós országok közötti adatcserére, csak az unió és harmadik országok közötti pénzügyi tranzakciókra. Az egyik fő ok, amely miatt az EP februárban nem támogatta az egyezményt, az európai adatok tömeges átadása volt. A képviselők most az egyezmény megszavazásának fejében elérték, hogy amerikai mintára az EU is elkezdi felállítani saját, a terrorizmus finanszírozását nyomon követő programját. Amennyiben ez megtörténik, az unió területén is ellenőrizni lehet majd az adatokat, és így csak a terrorizmushoz valóban köthető információkat továbbítják majd az amerikai hatóságoknak. Az új egyezménybe bekerült az is, hogy az uniós Europolnak joga lesz az USA felé történő adatátadások leállítására. Az Europolnak az amerikai hatóságok minden kérését meg kell vizsgálnia, és csak a terror elleni harc szempontjából indokolható, szükségesen minimális adatmennyiséget szabad majd átengednie. A szöveg szerint független nyomozókból álló testületet is felruháznak azzal a joggal, hogy beavatkozzanak, ha az adott amerikai kérést nem tartják indokoltnak. Az egyezmény tiltja az adatok algoritmikus vagy automatikus szűrését, a kereséseknek a meglévő, a terrorizmussal kapcsolatos információkon kell alapulniuk. Az európai polgárok mindazon jogorvoslati eljárásokat igénybe vehetik majd, amelyekhez az Európában tárolt adatok esetén is folyamodhatnának. Az adatokat csak a vizsgálat idejére lehet megőrizni. Az amerikai félnek évente listát kell készítenie a fel nem használt információkról, és öt éven belül meg kell semmisítenie azokat. (EuVonal.hu)

Nagy átalakulás előtt áll a legfőbb ügyészség informatikai- és iratkezelési rendszere: a papír alapú adminisztrációt rövidesen elektronikus iratkezelés váltja fel. Beszámoló az Ügyészségi eljárások elektronizálása című, 2010. július 28-án a Legfőbb Ügyészségen tartott sajtótájékozta­tóról. Az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) keretében (EKOP-1.A.1.-08/C-2009-2010), 613.800.000 forint uniós- és állami támogatásból megvalósuló projekt jelen pillanatban – ütemterve szerint – a beszerzési eljárás előkészítésének befejezésénél jár, és 2011 első negyedévének végére, a fejlesztési- és telepítési folyamatok befejezésének időpontjában tekinthető használatra késznek. Az Ügyészségnek természetesen kötelezettsége időt szánnia a felhasználók (dolgozók) oktatására, a rendszer teljes körű bevezetésére. A gyakorlatban ekkor valósul meg a projekt tárgyában foglalt elektronikus irat- és dokumentumkezelési rendszer. Tekintve, hogy az egyes ügyészségek egységes, de önálló ügy- és ügyiratkezeléssel rendelkeznek, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy rendkívül széles körű kapcsolatrendszert tartanak fent (ez a nyomozóhatóságoktól kezdve a bíróságokon, ügyvédeken keresztül a közigazgatási szerveken át egészen a magánszemélyekig terjed) óriási mennyiségű irat mozog a különböző székhelyű ügyészségek között. E dokumentumok nem kizárólag, de jellemzően papír alapúak, így az adatok szerint a csaknem 600 ezer büntető- és 300 ezer nem büntető ügy által évente generált ügyiratszám eléri a 6 millió darabot. Az elektronikus irat- és dokumentumkezelési rendszer elsődleges célja, hogy a fennálló, nem digitalizált ügyiratmennyiség legalább kétharmadát elektronizálja, így rendkívül nagy mértékű papír-, illetve helyspórolásra lesz lehetőség. A rendszer bevezetése nem pusztán informatikai-fejlesztési cél, hanem egyrészről az ügymenet egyszerűsítése, valamint egy takarékos, felhasználó- és környezetbarát infrastruktúra létrehozása. Ezek következményeként valósulhat meg a két legfontosabb gyakorlati célkitűzés, a papír alapú iratmozgatás kiváltása és a kézbesítés felváltása. (JogiFórum.hu)

A titoktörvény módosítását kezdeményezte a jogalkotónál JÓRI ANDRÁS. Az adatvédelmi biztos javasolja az ún. közérdek-teszt beemelését a törvénybe, illetve, hogy titoksértés esetén, a büntetőeljárás során a bíróság minden esetben vizsgálja felül a minősítés indokoltságát. A minősített adatok védelmének újrakodifikálása jogharmonizációs okok miatt 2004-ben kezdődött, mert a magyar törvény nem volt kompatibilis a NATO és az EU minősítési szabályokkal. 2009 decemberében az Országgyűlés megszavazta a minősített adat védelméről szóló törvényjavaslatot, amely felváltotta a korábban hatályban lévő törvényt. A törvényjavaslatot az adatvédelmi biztos véleményezte; javaslata alapján a hatályos törvény rögzíti, hogy ha a biztos az indokolatlan titokminősítés módosítására szólítja fel az adatkezelőt, akkor az adatkezelő bírósághoz fordulhat, ha ezt elmulasztja, a minősítés az adatvédelmi biztos álláspontjának megfelelően módosul. A biztos kifogása nyomán a jogalkotó elvetette, hogy a keletkezésétől számított 25 évig titkosnak minősítsék a kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület üléséről készült összefoglalót, emlékeztetőt, továbbá kép- és hangfelvételt. A minősített adatok védelméről szóló törvény szabályozása új koncepción alapszik, megszűnt a korábbi, titokköri jegyzékekre épülő szabályozás. Az eredeti jogalkotói cél az volt, hogy a minősítés ne terjedjen ki mechanikusan a jegyzékekben szabályozott adatkörre, csak érdemi mérlegelés után meghatározott adatokra. A titokköri jegyzék intézményének megszüntetése azonban többletgaranciákat követel. A garanciák közül kimaradt az egyik legfontosabb: a nyilvánossághoz fűződő közérdek mérlegelésének kötelezettsége az adat minősítése/újraminősítése során. JÓRI ANDRÁS álláspontja szerint aggályos, ha csak az adatok titokban tartásához fűződő érdekeket vizsgálják, figyelmen kívül hagyva az adatok hozzáférhetőségéhez fűződő érdekeket. A minősítés ugyanis alapvető jogokat korlátoz. Ha e jogok figyelembe vételére nincs mód a minősítési és a titok-felülvizsgálati eljárásban, akkor a törvény nem képes a jogkorlátozás arányosságát garantálni. (JogiFórum.hu / OBH)

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu