Első oldal
Gyenge Anikó: Első oldal
Tanulmányok
Faludi Gábor: A szerzői mű egysége védelmének egyes kérdései
Telek Eszter: Lex Informatica, lex Licentia. Alternatív szerzői jog?
Ződi Zsolt: A Google, a jogi adatbázisok és a szöveg számítógépes uralásának három módja
Joggyakorlat
Liber Ádám: Személyes adatok nemzetközi továbbítása. Az új adatvédelmi törvény margójára
Rippel-Szabó Péter: A televíziós sportközvetítési jogok használatának engedélyezésére irányuló szerződések
Krausz Miklós: Az internetes ingatlanhirdetések szerzői jogi védelme
Hírek
Az Európai Unió lengyel elnöksége 2011. október 11-én sikerre vitte azt az irányelv-tervezetet, amelyet ezt megelőzően négy elnökség is hiába próbált (ha egyáltalán próbálta, mert aki eleve ellenezte, az nem töltötte ezzel az elnökségi idejét). Az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók szomszédos jogi oltalmának korábban harmonizált 50 éves védelmi idejét először 95, majd 70 évre felemelni kívánó bizottsági tervezetről a cseh, a spanyol, a belga, és a magyar elnökségnek sem sikerült megállapodást tető alá hoznia: a blokkoló kisebbség – nem mindig azonos összetételű, de elegendő számú – tagjai (köztük sokáig Magyarország is) folyamatosan hiúsították meg az elfogadást.
Az irányelv-tervezet vállalt célja volt, hogy a zenei előadóművészeknek a mainál erősebb védelmet biztosítson, hivatkozva arra, hogy az előadóknak ma már gyakran jelentősebb részük van egy-egy zenemű sikerében, mint magának a zeneszerzőnek, ezt pedig a jogaik „ereje” nem tükrözi. Jelentőségük növekedése indokolhatja, hogy a védelmi idejük is közelítsen a szerzőkéhez, még ha az irányelv azt végül elérni nem is akarta/tudta (Az előadóművészeket a módosítás alapján megillető 70 éves védelem ugyanis csak látszólagos megfelelés, hiszen a szerzőket az életükben és azon túl 70 évig illeti meg a védelem, az előadóművészeket pedig az előadásuk hangfelvételben foglalt rögzítésétől fogva fogja megilletni.) Az előzetes hatásvizsgálat során a Bizottság felfedezte azt is, hogy a zenei előadóművészek egy nem elhanyagolható létszámú csoportja, az ún. háttér-zenészek gyakran egyszeri fizetésért „adják el” jogaikat akár később hatalmas sikerű, és ilyen módon jelentős bevételekkel járó rögzítések tekintetében is, ami méltánytalannak tűnik, és emiatt valamiféle orvoslást érdemel. Míg az előadóművészek esetében ilyen, morálisnak is tekinthető megfontolások játszottak szerepet a javaslat benyújtásában, addig a hangfelvétel-előállítók esetében a cél kimondva is az volt, hogy a fájlcseréből kieső jövedelmeik valamilyen módon utánpótlásra kerüljenek addig is, amíg ez utóbbira nem születik megfelelő technológiai, jogi, szociológiai válasz. A kieső jövedelmek visszapótlása fedezetet teremthet a fiatal tehetségek nagyobb támogatására, illetve a régi felvételek új kiadására.
A tervezetről a Tanácsban, az Európai Parlamentben és a szaksajtóban lefolytatott vita igen kiélezett volt, aminek még szélesebb platformot adott, hogy még a javaslat támogatói is elismerték, hogy a szöveg kodifikációs szempontból igen gyenge minőségű, az átültetése komoly kihívás lesz minden nemzeti szabályozó számára. A módosítási vita során az ellenérvek is sok teret kaptak.
Az ellenérvek között felmerült, hogy a háttér-zenészek esetében aligha várható a tervezettől érdemi javulás, mivel jogaik adminisztrációja igencsak foghíjas (50 évvel ezelőtti szerződések nehezen rekonstruálhatók, ha egyáltalán írásban kötötték őket, a háttérzenészek közül sokat fel sem tüntettek, így már a beazonosításuk is problémás lehet). A felmondás csak a hangfelvétel-előállítói jogok közkincsbe kerülését eredményezi, de nem kerülnek 50 év után közkincsbe azok a felvételek, amelyeknek az előadója visszakapta a jogait (ilyen esetben kiadhatja más hangfelvétel-előállító a felvételt, csak nem keletkeznek rajta jogai; kérdés, megéri-e ez a kiadónak). Ilyen módon pedig a közkincs érdemben nem fog gyarapodni legalább 20 évig. A hangfelvétel-előállítók tekintetében inkább általános, szakpolitikai ellenérvek hangzottak el: egyrészt az, hogy a védelmi idő felemelése alkalmatlan eszköz a fájlcsere elleni harcra, másrészt az, hogy ez önmagában nem ösztönzi a hangfelvétel-előállítókat az újabb piaci modellek keresésére, és az is, hogy igen kevés olyan felvétel van, amely még az 50+ években is sikeres, emiatt pedig nem kellene az összes felvétel védelmi idejét meghosszabbítani.
Az elfogadott irányelv végül 50-ről 70 évre emelte a zenei előadóművészek hangfelvételben rögzített teljesítményein és a hangfelvétel-előállítók hangfelvételein fennálló jogok védelmi idejét. Az irányelv egyúttal meghosszabbította a korábbi, az előadóművész jogait a hangfelvétel-előállítóra átruházó szerződéseket azzal, hogy az 50+ évekre egy speciális szerződés-felmondási okot vezet be. (Ennek az érvényesítése az előadóművészek számára a jogaik visszaszállását, a hangfelvétel-előállítók számára pedig a jogaik idő előtti megszűnését eredményezheti.) A korábban az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók között kötött szerződések fennmaradása esetére az előadóművészek számára egy speciális, közös jogkezelésben érvényesíthető díjigényt is megállapított az új szabályozás akkor, ha a szerződés alapján már nem járna nekik díjazás, mert egyszeri alkalommal kifizették őket. Ezek a speciális szabályok nem csak a korábban kötött, hanem az új szerződésekre is irányadók, vagyis az 50+ években mindenképp sajátos, meglehetősen összetett rezsim fog érvényesülni.
A vita tehát immáron lezárult, a pro és kontra érvek felsorakoztatása után az irányelv mellett szólókat találta hangsúlyosabbnak az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Ahhoz azonban, hogy az irányelv ne a negatív várakozásokat váltsa valóra, hanem – esetleg ezek mellett is – ténylegesen erősödjön a hangfelvétel-előállítók és az előadóművészek védelme, a tagállamok – és a Bizottság – most még nem dőlhetnek hátra elégedetten. A következő két évben (2013. november 1-ig) át kell ültetni a szabályokat a nemzeti jogokba, megteremteni a kiegészítő rendelkezéseknek egy átlátható, könnyen alkalmazható rendszerét, aminek létrehozásához bizonyosan nem elég az irányelv egy-az-egyben való átültetése. És még ha ez meg is történik, a nemzeti jogalkotó feladata ezzel sem teljesül: szükség lesz a szabályozással érintett többi érdekelt igényeinek figyelembevételére is, amire viszont az irányelv nem ad semmiféle támpontot sem. És persze megmarad nemzeti és európai szinten is az alapprobléma: a fájlcseréből származó bevételkiesés orvoslása. Ez a gond ugyanis a védelmi idő emelésével nem csak, hogy nem csökkent, hanem inkább nőtt, hiszen még több védett teljesítmény tekintetében lehet majd jogot sérteni.
A munka európai szinten sem áll meg: maga az irányelv ad felhatalmazást arra, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy az audiovizuális előadóművészek nincsenek-e ugyanolyan gyenge pozícióban, mint a zenei előadóművészek. (Meglepetés lenne, ha erre a kérdésre végül elutasító lenne a válasz.) 2011 őszén bizottsági konzultáció indult az audiovizuális iparágat érintő szerzői jogi kérdésekről is egy Zöld Könyv formájában, és persze a hosszú ideje előkészítés alatt álló közös jogkezelési irányelv is fogja érinteni a most meghosszabbított védelmi idejű jogosultakat.
Gyenge Anikó
Az interneten keresztül megvalósuló személyiségi jogi jogsértés sértettje kártérítésért a lakóhelye szerinti tagállam bíróságához is fordulhat- mondta ki az Európai Bíróság két összevont ügyben hozott ítéletében. Az alperesek mindkét eset kapcsán vitatták az eljáró bíróság joghatóságát, arra hivatkozva, hogy nincs kellően szoros kapcsolat egy tagállamban történt internetes közzététel és egy másik tagállam területén a jó hírnévben okozott állítólagos kár között. A Bíróság szerint valamely tartalom interneten való közzététele különbözik a nyomtatott sajtótermékek területileg behatárolt terjesztésétől, mivel e tartalmat az egész világon nyomban letöltheti meghatározhatatlan számú felhasználó. Ez növeli a személyiségi jogi jogsértések súlyát, másrészről megnehezíti a jogsértésekből eredő kár tényleges helyének megállapítását. E körülmények között az állítólagos kárt azon hely szerinti bíróság tudja leginkább megítélni, ahol “a sértett érdekeinek központja” található, így a sértett lakóhelye szerinti bíróság hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió területén okozott teljes kár megtérítésének elrendelésére, egyben kimondja, hogy az “érdekközpont” természetes személyek esetében általában megfelel a lakóhelynek. Emellett a Bíróság azt is kiemeli, hogy a sértett bármely más, olyan uniós tagállam bíróságához is fordulhat, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt. Ebben az esetben azonban a megkeresett bíróság nem az egész EU-ban, hanem kizárólag a bíróság helye szerinti állam területén bekövetkezett kár elbírálására lesz jogosult. (Prim.hu)
A köznyelvben Stopping Online Piracy Act néven ismert, amerikai internetes kalózkodás elleni törvény tervezete még a nagy vihart kavart elődjénél is szigorúbb javaslatokat tartalmaz. A republikánus és demokrata képviselők által egyaránt támogatott tervezet teljes neve Enforcing and Protecting American Rights Against Sites Intent on Theft and Exploitation Act a jól hangzó E-PARASITE rövidítést viseli, és sokkal szélesebb skálán határozza meg célpontjait, mint az eddigi szabályozás. Az előterjesztés már nem csak azokat a weboldalakat tekinti üldözendőnek, amelyek elsődleges, vagy kizárólagos tevékenysége jogsértő, hanem minden oldalt, ahol jogsértő tartalom bukkan fel. Ezekért közvetlenül a szolgáltatókat teszi felelőssé, ha azok nem tudják azonosítani a jogellenes tartalmat hozzáférhetővé tevő felhasználót. Ennek megfelelően a a tárhelyszolgáltatók, keresőmotorok, blogszolgáltatók, kép- és videómegosztó oldalak fenntartóinak egyben bíróságként és rendőrségként is el kellene járniuk, vagy büntetésre számíthatnak. A törvény a Kínai Nagy Tűzfalhoz hasonló, egy folyamatosan frissített feketelistára helyezett oldalakkal szembeni cenzúrarendszert is bevezetne, amely az államok területén kívül elhelyezett szerverekről érkező jogsértő tartalomhoz való hozzáférést hivatott meggátolni. A listára került oldalakra mutató linkeket más weboldalakról, blogkommentekből, és a keresők találati listáiról is a törvény erejével töröltetnék. A példátlan szigorítás további elemeként pénzügyi blokádot is bevetne, az amerikai online hirdetéskiszolgáló rendszereket, és a Paypalhoz hasonló netes fizetési megoldásokat kötelezné, hogy feketelistás oldalakkal szakítsák meg a kapcsolatot. Az elvárások összeegyeztethetetlenek a YouTube vagy a Twitter működésével, de valószínűleg a gyakorlatban betarthatatlanok, és az amerikai alkotmányba is ütközhetnek, mindezek ellenére a szigorúbb online törvényekért régóta nagy erővel lobbizó szórakoztatóipari cégek kitörő örömmel fogadták a tervezetet. (Index.hu)
Az új olasz e-kereskedelmi törvény tervezete szerint a szolgáltatókat köteleznék a tartalomszűrésre, és adatbázisokat kellene építeniük az olyan szolgáltatást kínáló oldalakról, ahol szerzői jogi, márkavédelmi visszaélések, illetve szabadalommal kapcsolatos bűncselekmények történnek. A szankciók között szerepel, hogy a jogsértéssel meggyanúsított felhasználókat akár azonnal, mindenféle jogi eljárás nélkül lekapcsolhatják az internetről. A francia szabályozásnál is szigorúbb, az ACTA szerződés (Anti Counterfeiting Trade Agreement) egyik korábbi verziójára emlékeztető olasz tervezet jogászok szerint több elemében jogellenes, a való életben alkalmazhatatlan, ráadásul katasztrofális hatással lenne az internetszolgáltatói iparágra. (Index.hu)
Az európai vállalatok 99,8%-át adó kis- és közepes vállalkozások alulinformáltak és bizalmatlanok a digitális megoldásokkal szemben – derült ki egy, a 2011. harmadik negyedévben végzett nemzetközi felméréséből. A 661 válaszadó véleménye alapján az e-kereskedelem, e-számlázás, a közösségi hitelezés és a cloud computing még mindig csak a nagyvállalatok által ismert technikák. Becslések szerint a teljes európai kereskedelem alig két százalékát teszi ki az elektronikus kereskedelem, és évente a számlák mindössze öt százaléka kerül kizárólag elektronikusan kikibocsátásra. A felmérésből jól látható például, hogy amíg a Skandináv országok szívesebben használják az elektronikus számlázást, addig ez a kelet-európai országokban már kevésbé elterjedt. Az eredményeket a magyar és a kelet-európai cégek a magas ár, és az állami ösztönzés hiánya mellett az online biztonsági kockázatokat és a tájékozatlanságot jelölték meg gátló tényezőként. Az összes megkérdezett 48 százaléka még nem hallott a cloud computingről, de 55 százalékuk számára ismeretlen az egyes személyek között közvetlenül, a klasszikus pénzintézetek közvetítése nélkül online létrejövő pénzügyi tranzakció, a személyközi hitelezés is.
A felmérés rámutat, hogy a későbbi irányelvek kidolgozásakor figyelembe kell venni a regionális különbségeket és a szakértők véleményét is, mivel a kisvállalatok bevonása és mobilizálása kulcsfontosságú tényező az európai versenyképesség fenntartásához. (Prim.hu)
„Egy új, korszerű és egységes európai adatvédelmi jogra van szükség” jelentette ki VIVIANE REDING, az EU igazságügyi biztosa a német Zeitnak adott interjújában. REDING az Európai Bizottság alelnökeként az egységes európai adatvédelmi jog megalkotását és bevezetését tűzte ki célként már egy júniusi beszédében is, mivel véleménye szerint jelenleg “egy nagy összevisszaság” van a jogterületen. A probléma okát az 1995-ös adatvédelmi irányelv implementációjában látja, mivel az Európai Unió tagországai nagyon eltérő módon ültették azt át jogrendszereikbe. Elvárhatónak tartja, hogy a jövőben mindenki ellenőrizhesse az adatai felhasználását – még olyan világméretű adatkezelő cégek esetén is, mint a Facebook vagy a Google – sőt, a cégeknek kelljen bizonyítani, hogy az érintett adatait jogszerűen kezelték. Az információs társadalomba vetett bizalmat úgy erősítené a gyakorlatban, hogy aki meg akarja szerezni egy felhasználó adatait, annak előzetes beleegyezést kelljen beszereznie az információk gyűjtéséhez, és ezután is tájékoztatnia kell az illetőt arról, hogy mi történik majd az adataival. Mindenkinek joga lesz ahhoz, hogy bármikor töröltesse a róla tárolt információkat, valamint az internetes szolgáltatókra is kiterjesztené a 2009-ben a távközlési cégek számára előírt tájékoztatási kötelezettséget, azaz a cégeknek értesíteniük kellene az érintetteket, ha valaki illetéktelenül az adataikhoz juthatott. Az interjúban kiemelte, hogy az internet nem lehet egy jog nélküli terület, a szabadságnak ott a határa, ahol sérülnek a felhasználók személyiségi jogai. Az új szabályozás az internetes cégeknek is nagyobb jogbiztonságot adna, mivel nem kellene akár 20 tagállam helyi előírásainak megfelelniük, adatvédelmi hatóságánál regisztrálniuk, csak a székhelyük szerinti illetékesnél, a megkötött megállapodások pedig minden európai uniós tagországban érvényesek lennének. Az új adatvédelmi jogszabály erősítené az alapelveket, világosan szabályozná a felelősségi köröket és lehetőségeket nyújtana szankciókra is, de nem kíván az innovációk útjába állni. „Ez egy hatalmas munka, de hamarosan be fogom mutatni a jogszabály első tervezetét” – nyiltakozta a biztos. (SG.hu)
Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös levélben fordultak az Európai Unióhoz az új adatvédelmi törvény kapcsán. A civil szervezetek az EU jogba ütközőnek tartják, hogy az adatvédelmi biztosi tisztséget a törvény az ombudsman mandátuma lejárta előtt szünteti meg, másodsorban a Bizottság vs. Németország – ECJ C-518/07 ítéletre hivatkozva kétségbe vonják, hogy az új adatvédelmi hatóság az EU elvárásainak megfelelő mértékben független lesz. A kérelem következtében induló eljárásban az Európai Bizottság dönthet úgy, hogy megvizsgálja az ügyet, és jogsértési eljárást kezdeményez. A szervezetek kérelmüket JOSÉ MANUEL BARROSO úrnak, VIVIANE REDING asszonynak és a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoportnak is eljuttatták. (Dataprivacy.hu)
Nyilvánosak az egészségügyi fekvőbeteg ellátó intézmények adósságállományára vonatkozó adatok az adatvédelmi biztos októberi állásfoglalása alapján. Nem tarthatók vissza a számok sem döntéselőkészítő jellegükre, sem pedig az adatvédelmi törvényre való hivatkozással. Egy országgyűlési képviselő az egészségügyi fekvőbeteg ellátó intézmények adósságállományára vonatkozó adatokat kívánta megismerni, de kérését az illetékes minisztérium elutasította. JÓRI ANDRÁS szerint ezek a közérdekű adatok megismeréséhez való jog alapján bárki által megismerhető adatok, és nem állja meg a helyét az az álláspont, mely szerint az adósságra vonatkozó adatok adatvédelmi okból nem adhatók ki intézményi bontásban. Az adósság a kórház (vagy fenntartója) mint jogi személy adata, e körben a személyes adatok védelmére nem lehet hivatkozni. A szóban forgó adat nem minősül döntés megalapozását szolgáló adatnak, mivel egy költségvetési támogatás felhasználásával működő intézmény adósságállományának pontos mértéke, mint tény önmagában nem von maga után döntést. (Adatvedelmibiztos.hu)
A GVH munkatársai előzetes bejelentés nélkül tartottak helyszíni szemlét két megyei lapkiadó vállalat székhelyén, illetve telephelyén, gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának feltételezett megsértése miatt. Az Axel Springer-Magyarország Kft., és az Inform Média Kft. valamint ez alkalommal nem ellenőrzött további kiadókkal szemben március óta folyik versenyfelügyeleti eljárás, mivel a GVH információi szerint azok között 2000-ben létrejött szerződések kölcsönös versenytilalmat, illetve árak egyeztetésére vonatkozó megállapodásokat tartalmaztak. Ennek értelmében a felek kölcsönösen nem támadták meg egymás megyei/regionális piacait, és nem csak a vasárnapi lapok, hanem bármilyen nyomtatott lap, és a helyi elektronikus média esetében is alkalmazták. Feltételezhető a hivatal szerint, hogy a vállalkozások egyeztetéseket folytattak a lapárakra és a hirdetési árakra vonatkozóan is. A versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a nevezett vállalkozások a jogsértést elkövették, az eljárás csak a tények tisztázására és ezen keresztül a feltételezett jogsértés elkövetésének bizonyítására irányul. (GVH Sajtószoba)
A sajtószabadsággal foglalkozó független munkacsoport jött létre Brüsszelben, amelynek feladata, hogy ajánlásokat dolgozzon ki az Európai Unió számára a médiaszabadság és -pluralizmus tiszteletben tartására, védelmére, támogatására és előmozdítására. A NEELIE KROES európai bizottsági tag által kezdeményezett csoport elnöke Lettország volt államfője, VAIRA VIKE-FREIBERGA professzor lesz, tagjai HERTA DÄUBLER-GMELIN korábbi német igazságügyi miniszter, LUÍS MIGUEL POIARES PESSOA MADURO, az Európai Bíróság egykori főtanácsnoka és egy technológiai magazin főszerkesztője. (Jogiforum.hu)
Elindult az NMHH hotline-szolgáltatása a káros és jogellenes internetes tartalmak bejelentésére, a www.internethotline.hu. A honlapon – és hamarosan egész napos telefonügyeleten is – bárki bejelentheti az interneten tapasztalt általa jogellenesnek vélt tevékenységeket, úgy mint szélsőségesen erőszakos vagy megbotránkoztató tartalmakat, visszaélést képmással, videofelvétellel, vagy egyéb személyes adattal, vagy például olyan bűncselekmények észlelését, mint pedofília, rasszizmus, zaklatás, vagy drogfogyasztásra, egyéb bűncselekményre való csábítást. A bejelentést követően az NMHH felkéri a jogellenes tartalmat tároló szerver gazdáját, hogy távolítsa el a kifogásolt állományt, illetve azok eltávolítása érdekében a hatóság együttműködik a rendőrséggel, és felvételét kérte az INHOPE (Internethotline-szolgáltatások Nemzetközi Szövetsége) nevű nemzetközi szervezetbe is. (NMHH)
Öt ország hírközlési hatósága írta alá Bécsben azt az NMHH-s tervezet alapján készült nemzetközi frekvenciakoordinációs egyezményt, amely az országhatárok mentén is lehetővé teszi a negyedik generációs mobilszolgáltatások bevezetését a 800 MHz és 2,6 GHz sávban. Az osztrák, horvát, szlovák, szlovén és magyar hatóságok megállapodását várhatóan a cseh és olasz igazgatás is jóváhagyja majd. Az egyezmény révén megfelelő ellátottságot biztosító negyedik generációs mobilhálózatok építése válik lehetővé minden egyes aláíró ország határövezetében anélkül, hogy azok a szomszédos államban üzemelő szolgáltatásokat zavarnák. (NMHH)
Több garanciális elemet tartalmaz az előfizetői és felhasználói jogok védelmében az NMHH elnökének 6/2011. (X.6) számú rendelete, amely az elektronikus hírközlési előfizetői szerződéseket szabályozza. A módosítást a közösségi szabályozás, a 2004 óta eltelt időszakban kialakult hatósági jogalkalmazói, valamint szolgáltatói üzleti gyakorlat változásai indokolták. A rendelet pontosítja a szolgáltatók általi egyoldalú szerződés-módosítások lehetőségeit. A szerződés teljesítésével, és ezen belül a szolgáltatás minőségével kapcsolatos követelmények megsértése esetén bővülnek az előfizetőket megillető jogosultságok, és ezentúl a kis- és középvállalkozások számára is lehetővé válik, hogy az előfizetőket megillető védelemben részesüljenek. A rendelet tételesen előírja a szolgáltatók által elkészítendő általános szerződési feltételek formai követelményeit (oldalszám, tartalomjegyzék), kötelező fejezetcímeit és azok sorrendjét, így biztosítva az áttekinthetőség követelményét. Ennek révén az előfizetők (felhasználók) könnyebben tudják összehasonlítani az egyes szolgáltatók által előírt szerződési feltételeket, illetve saját szolgáltatójuk általános szerződési feltételei között is könnyebben eligazodhatnak. Az új szabályozás az egyedi előfizetői szerződésekkel kapcsolatban is számos új, garanciális elemet tartalmaz. (NMHH)
A Google, a Facebook és a többi nagy internetes társaság innovatív éllovasokból fokozatosan információszerző és gondolatcsere-szolgáltatókká válhatnak, ezért egy nap vagy állami felügyelet alá kerülnek, vagy az állam fogja működtetni őket – jelentette ki a Pretty Good Privacy (PGP) nevű szoftver alkotója. JON CALLAS szerint ezek alapellátást és -szolgáltatásokat nyújtó közműcégekké válnak. A társaságok két csoportra, a termékgyártókra (Apple, Microsoft, Samsung) és a szolgáltatókra (Google, Facebook, Amazon) különülnek el. Mi nem fizetünk a szolgáltatásaik használatáért, viszont a partnereik fizetnek értünk, vagyis a termékek mi magunk vagyunk, így attól kell tartani, hogy ha a piac szereplői nem szabályozzák az adatvédelmi kérdéseket, úgy az állam fog beavatkozni. Az állam ugyanakkor annál keményebben avatkozik majd be, minél inkább azt érzékeli, hogy egyre kisebb a piaci verseny. Az online cégeknek meg kell tanulniuk partnerként és nem termékként kezelni a felhasználókat, különben átvehetik az államok a webóriások irányítását. (SG.hu)