33. szám Archives | INFOKOMMUNKIÁCIÓ ÉS JOG

Szigeti Tamás: Az információs hatalom korlátozása tengeren innen és túl* – 2009/4. (33.), 159-164. o.

A hatalomkorlátozás XVII–XVIII. századi gondolat, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a modern alkotmányosság egyik alapköve. A hatalmi gócok potenciálisan veszélyeztetik a polgárok szabadságát, amelyre a jognak reagálnia kell. A klasszikus hatalmi ágak elválasztása, megosztása ennek a gondolatnak az első történelmi objektivációja. A három hatalmi ággal leírt képlet mintául szolgál az alkotmányos keretek kialakításához, azonban vétek lenne az alapgondolatot szem elől téveszteni, és a hatalomkorlátozást a hatalmi ágak megosztásával bevégzettnek tekinteni.

A XX. század technikai fejlődése, információs forradalma nemcsak a polgárok, de az állam mindennapjait is átalakította. Az informatika új lehetőségeket nyújtott az állam rendfenntartó, nemzetbiztonsági, gazdasági, jóléti stb. funkciója terén; az adatkezelés mennyiségi növekedése és minőségi javulása nyilvántarthatóvá tett kontinensnyi embert, ráadásul már korántsem csak az állam számára.

BŐVEBBEN

Spránitz Gergely: A médiajog, mint a közösségi versenyjog szektorspecifikus szabályozási ága* – 2009/4. (33.), 152-157. o.

szakcikkek

Az Európai Közösségben a gazdasági verseny általános szabályozása tagállami és közösségi szinten egyaránt létezik, bizonyos értékhatárok fölött utóbbi alkalmazandó a tagállamival szemben. Azonban egyes szabályozott iparágakban[1] a versenyjog egyedüli alkalmazása piaci kudarcokhoz vezet, ezért a hatékony verseny (Competiton on the merit) biztosítása érdekében szükséges az adott szektorra irányadó külön szabályok – versenyjogi normákkal párhuzamosan történő – alkalmazása.[2] A média is egy olyan iparág, amelyben nélkülözhetetlen a szektorspecifikus rezsim léte és alkalmazása. Ez tagállami szinten biztosított szabályozás, ami közösségi szempontból szükségképpen töredezett. A média közösségi léptékű koordinációja kizárólag az audiovizuális politika szemszögéből, a szabályozási keretet biztosító, a „Határok nélküli televíziózásról” szóló 1989-es irányelv,[3] valamint az azt modernizáló 1997-es irányelv[4] és 2007-es „audiovizuális médiaszolgáltatásokról” szóló irányelv[5] mentén valósul meg.

BŐVEBBEN

Bódis Richárd: Hálózati zárak alkalmazásának versenyjogi kérdései* – 2009/4. (33.), 146-151. o.

szakcikkek

E tanulmány célja egy kevéssé vizsgált probléma, a hálózati zárak kérdésének többoldalú bemutatása. A téma aktualitását az iPhone forgalmazásával kapcsolatos jogesetek, illetve az azokban született döntések adják, melyek rávilágítottak a hálózati zárak versenykorlátozó mivoltára. Ebből kifolyólag a tanulmány is abból indul ki, hogy a hálózati zárak alkalmasak a piaci verseny torzítására, és e tétel bizonyítására a hálózati zárakkal kapcsolatos szolgáltatói gyakorlatot törekszik bemutatni.

BŐVEBBEN

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon* – 2009/4. (33.), 136-144. o.

szakcikkek

Az elektronikus sajtójogról, mint önálló jogtudományi területről Magyarországon ugyan csak pár évtizede beszélhetünk, azonban a rádiózást, mint műsorszolgáltató tevékenységet már az 1920-as évektől jogszabályok rendezték hazánkban. A Rádió honi megjelenése és jogi szabályozásának kezdetei a HORTHY MIKLÓS kormányzó nevével fémjelzett korszakra, vagyis a két világháború közötti időszakra tehetők.

A magyar „Rádiójog” kialakulása szerves egységben történt azzal a technikai fejlődéssel, amely a 19. század végén és a 20. század elején végbement, és amely elvezetett a „beszélő újság”, a rádió megszületéséhez. A honi szabályozás színvonala a technikai fejlődés adott szintjén és nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is igen jónak tekinthető. A korszak kiteljesedő „rádiójogi” szabályozása koherens, korszakos jelentőségű volt.

BŐVEBBEN