Lapsánszky András

Az Egyesült Államok távközlési piaci szerkezetének első meghatározó eleme, hogy ALEXANDER GRAHAM BELL 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, a telefonra, a szabadalom pedig a monopólium alapja lehet. 1877-ben BELL és a vele korábbiakban megállapodott befektetők Bell Telephone Companynéven vállalatot alapítottak, amely szinte rögtön versenyre kelt a hatalmas Western Union Company (továbbiakban: Western Union) vállalattal a telefonpiac megszerzéséért.[1] Ekkor ugyanis a Western Union (amely az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legismertebb távíró-szolgáltató vállalata volt) már kifejlesztette saját telefonkészülékeit és számos szabadalmat is kapott a telefonszolgáltatás területén.[2] Ennek eredményeként a Western Union végül 1879 novemberében peren kívüli egyezség keretében lemondott a telefon területén megszerzett szabadalmairól, érdekeltségeiről és követeléseiről.[3] Az egyetemes szolgáltatás fogalma, tartalma miatt megemlítendő, hogy a Western Union elleni piaci küzdelmet BELL képviseletében THEODORE N. VAIL vezette.

A távközlési liberalizáció megértéséhez nélkülözhetetlen a távközlés fejlődését, berendezkedését és működését közel száz éven keresztül meghatározó természetes monopólium,[1] illetve közszolgáltatási rendszer elemzése. A tanulmány a távközlési monopóliumok és közszolgáltatási struktúra bemutatására tesz kísérletet a „fejlett távközléssel rendelkező piacgazdaságok” igencsak változatos modelljein és távközlés-ellátási mechanizmusain keresztül.

A távközlés fejlődését és liberalizációját meghatározó, fejlett távközléssel és piacgazdasággal rendelkező országok keretébe azokat az országokat soroltam, amelyek a) a távközlés fejlődésének kezdeteitől fogva napjainkig töretlenül élen jártak, valamint b) meghatározó szerepet képviseltek ba) a távközlés gazdasági és technológiai fejlődésében, illetve bb) a liberalizáció világszerte egyre szélesebb körű kibontakoztatásában [és c) gazdasági berendezkedésük: piacgazdaság, vegyesgazdaság].