Mezei Péter

Mezei Péter: Thou Shalt Sample! Pozitív változások a samplingelés amerikai gyakorlatában¹ – 2018/2. (71.), 47-53. o.

Számos alkalommal nyílt már lehetőségem a digitális zenei szerzői jogok izgalmas kérdéséről, a hangmintázási eljárásról értekezni. E munkák a sampling amerikai, magyar és német szerzői jogi megítélését tárgyalták, ám közel tíz éve annak, hogy a kéziratokat lezártam/lezártuk. A 2010-ig tartó időszak szerinti amerikai status quo lényege, hogy idegen hangfelvétel (és a benne foglalt zenemű, illetve előadóművészi teljesítmény) részletének vagy egészének – a hangmintának vagy sample-nek – az átvétele egy új hangfelvételbe az eredeti jogosult(ak) vagyoni jogait és – a kontinentális európai jogrendszerekben – a személyhez fűződő jogait is érint(het)ik. Előzetes engedély nélkül csak akkor mentesülhet a felelősség alól a hangmintázó zenész, ha magatartása beilleszthető a szabad felhasználások esetei közé, ideértve az Egyesült Államok szerzői jogából ismert fair use tesztet.

BŐVEBBEN

Mezei Péter: Tisztul a kép a RapidShare körül? A DDL szolgáltatók felelősségének korlátozása* – 2010/6. (41.), 191. o.

A videomagnóknak a szórakoztatóiparra gyakorolt esetleges negatív hatásaival kapcsolatban az alábbi hasonlattal kongatta meg a vészharangot Jack Valenti 1982-ben: „Azt kell mondjam, hogy a videomagnó olyan az amerikai filmproducernek és az amerikai nézőközönségnek, mint a bostoni fojtogató az otthon egyedül lévő nőnek.”[1] A gyakran merev és túlzó megfogalmazásairól ismert Valentivészjósló hangjait viszont az USA Legfelsőbb Bírósága sem hallgatta meg, s a híres Betamax ügyben teret engedett a videomagnók terjedésének.[2]

BŐVEBBEN

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu