ABSZTRAKT

A geo-blocking jelensége a digitális korszak új kihívásainak egyike. A geo-blocking a diszkrimináció egyik modern formája, amely a fogyasztók között földrajzi elhelyezkedésük alapján tesz különbséget, végső soron befolyásolja az érintett polgár helyzetét, és akadályt képezhet az egységes piacon is. A digitális időszámítás számos megoldandó kérdést helyezett a jogalkotó asztalára az elmúlt években, amelyek egyike a területi alapú tartalomkorlátozás (geo-blocking) jelensége.

A Juncker vezette Európai Bizottság (2014-2019) már 2015-ben elfogadta a digitális egységes piac (DSM) stratégiáját, amely az egységes belső piac új – digitális – dimenziója megteremtésével kijelölte az EU innováció felé vezető útját. A DSM stratégia és a digitális célok megvalósítása érdekében számos jogalkotási aktus keletkezett az új jelenségek kezelésére és a technológiai modernizáció előnyeinek kiaknázása végett. Ezen tanulmányban a geo-blocking jelenség kerül bemutatásra, részben a gyakorlati szempontokra, részben pedig a szabályozásra (a geo-blocking rendelet) tekintettel.

A 2019-2024-es, Ursula von der Leyen által vezetett Bizottság programjában a hat prioritás között nevesíti a digitális korra felkészült Európa megteremtését (amely felvértezi a polgárokat az újgenerációs technológiákkal) két másik, ezen téma szempontjából releváns programponttal. A prioritások között szerepel az európai életmód előmozdítása is, amelyek szükségképpen összekapcsolódnak, hiszen életünk – életmódunk – szerves részét képezik okos eszközeink és digitális jelenlétünk is egyre nagyobb mértéket ölt, különösen most, a COVID-19 világjárvány idején. Az innovációt a jelenlegi rendkívüli helyzet, a COVID-19 okozta egészségügyi veszélyhelyzet is felgyorsította, hiszen távmunkavégzésre, távoli kapcsolattartásra és okos eszközeink állandó alkalmazására kényszerít bennünket. A digitális jólét megvalósítása tehát szervesen kapcsolódik életmódunkhoz is. A digitalizáció és fejlesztés, valamint a közös európai életmód előmozdítása metszetében találhatjuk az egységes piacot, amelyen európai életmódunk egy jelentős aspektusát – a szabad mozgást és határon átnyúló ügyleteink intézését – megélhetjük akár online jelenlétünk révén is. A belső piac az a dimenzió, amelynek megfelelő működése érdekében az uniós intézmények jogalkotási aktust fogadhatnak el. A belső piac működéséhez pedig az akadályok lebontása, illetve az akadályok megszüntetése érdekében tett intézkedések elengedhetetlenek. A területi alapú tartalomkorlátozás – mint belső piaci akadály – elleni közös fellépés szerepet kap a digitális jólét megteremtésében is, azzal, hogy a belső piac megfelelő működése elősegítését támogatja az elektronikus kereskedelem és elektronikus tartalomelérés ösztönzésével.

A tanulmány célja, hogy a geo-blocking fogalmához kapcsolódó kérdéseket röviden, leíró jelleggel bemutassa a belső piachoz kapcsolódó társadalmi, gazdasági és jogi környezet szempontjából.

Kulcsszavak: geo-blocking, területi alapú tartalomkorlátozás, digitális egységes piac, geo-diszkrimináció, digitalizáció, innovatív társadalom, digitális felkészültség

1. BEVEZETÉS

Napjaink információs forradalmában a technológiai modernizációs folyamat, különösen a digitalizáció térnyerése olyan mértéket öltött, amely mind a társadalomban, mind a gazdaságban visszafordíthatatlan változásokat eredményez(ett). Az online vásárlás és kommunikáció már nem újdonság számunkra, többségében megszoktuk, használjuk, és elvárjuk azok zökkenőmentességét. E technológiai modernizációs folyamatban kulcsfontosságúak a különféle okos-eszközök (okostelefon, számítógép, tabletek, stb.), amelyek szerves részét képezik mindennapjainknak, legyen szó akár hivatalos ügyintézésről, akár szabadidős tevékenységekről. Talán most, 2020-ban, a COVID-19 koronavírus világjárvány miatt kialakult veszélyhelyzetben még inkább rádöbbenhetünk arra, hogy mennyire megkerülhetetlen tényezővé váltak okos eszközeink életünkben. A veszélyhelyzetre tekintettel kihirdetett rendkívüli jogrendben számos európai uniós tagállam fogadott el távoktatással, távmunkavégzéssel és kijárási korlátozásokkal kapcsolatos intézkedéseket, amelyek mindegyike az okos eszközök alkalmazásának kedvez. Eszközeink megkönnyíthetik életünket, kényelmesebbé és időhatékonnyá tehetik ügyintézésünket, de bizonyos esetekben fejtörést is okozhatnak nekünk azzal, hogy életünk könnyebbé tétele helyett (megoldandó) technikai nehézségek elé állítanak minket. Ez utóbbi előfordulhat többet között akkor, ha a böngésző a „this content is not available in your country” üzenettel fogadja érdeklődésünket, tehát, amikor az elérni kívánt online tartalmat a szolgáltató korlátozza vagy elérhetetlenné teszi tekintettel földrajzi elhelyezkedésünkre. Manapság a legtöbb applikáció kéri a helymeghatározás[1] engedélyezését a program megfelelő működéséhez, azonban sokszor ezáltal el is vágjuk magunkat az applikáció további használatától. Tanulmányom ezt a diszkriminatívnak tekinthető jelenséget mutatja be, amely a határokon átnyúló online tevékenységünk során vált megfigyelhetővé és amely komoly gazdasági[2] hatásokkal járhat.

Az Európai Unióban (EU) a területi alapon történő tartalomkorlátozás olyan akadálynak minősül, amely a belső piac működését hátrányosan érint(het)i. Az indokolatlan geo-blocking szegmentálja a tagállami piacokat a nemzeti határok mentén, és lehetővé teszi bizonyos gazdasági szereplőknek, hogy a fogyasztók diszkriminálásával nyereséget halmozzanak fel. Ezt felismerte az EU és élve az EUMSZ 114. cikkében a belső piac megteremtéséhez és működtetéséhez kapcsolódó hatásköreivel, rendes jogalkotás keretében, az Európai Bizottság javaslatát követően az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a 2018/302 rendeletét[3] (a továbbiakban: geo-blocking rendelet). A rendelet kidolgozását megelőzően készített bizottsági hatástanulmány[4] összegzi, hogy a területi alapú tartalomkorlátozásnak milyen hatásai vannak a gazdasági folyamatokra és a piaci mechanizmusokra, és ezek alapján mely megoldási alternatívák hozhatnak megoldást az esetlegesen káros hatások ellensúlyozására. A geo-blocking gazdasági hatásai már a 2015-ös Digitális Egységes Piac stratégia (DSM) bevezetésekor érezhetők voltak. A Bizottság által végzett hatásvizsgálat szerint a probléma oka az, hogy „az ügyfelek, különösen a fogyasztók, de a kisvállalkozások is egyre növekvő érdeklődést mutatnak a határokon átnyúló vásárlás iránt. Azonban ezen fogyasztók és vállalkozások azt tapasztalják, hogy a más tagállamokban lévő kereskedők megtagadják a számukra történő eladást vagy eltérő árakat alkalmaznak annak következtében, hogy a vevő egy másik tagállamból származik.” A 2015-ben készített Mystery Shopping felmérés kimutatta, hogy „a határokon átnyúló vásárlások kicsit több mint egyharmada volt sikeres (37%). Találhatunk racionális okokat a határokon átnyúló értékesítés elkerülésére, például a fogyasztói rendelkezések különbségei, az eltérő áfa kulcsok, a határokon átnyúló szállítási megoldások nehézségei. Ennek ellenére számos korlátozás – pl. digitális tartalmakhoz való hozzáférés korlátozása, tiltása – indokolatlan és igazolhatatlan lehet.”[5] Tekintettel arra, hogy a hatástanulmány alapján a geo-blocking károsnak tekinthető a belső piacra nézve, a Bizottság javaslatát követően a Tanács és a Parlament megalkotta a geo-blocking rendeletet.

A rendelet preambuluma is tartalmazza, hogy a geo-blocking jelenség akadályt képez a belső piac megfelelő működésében. A rendelet (1) preambulumbekezdése rögzíti, hogy „a belső piacban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében nem elegendő csupán a tagállamok közötti állami szintű akadályokat felszámolni. Ezen akadályok felszámolását alááshatják olyan magánfelek, akik vagy amelyek a belső piaci szabadságokkal össze nem egyeztethető akadályokat teremtenek.” Erre maga a preambulumbekezdés konkrét példát is említ, rögzíti, hogy „ez abban az esetben fordul elő, amikor egy adott tagállamban tevékenységet folytató kereskedő letiltja vagy korlátozza a hozzáférést online interfészéhez (például weboldalaihoz és alkalmazásaihoz) az olyan vevő számára, aki vagy amely valamely másik tagállamból kíván határokon átnyúló ügyleteket lebonyolítani”. Szintén ezen bekezdés definiálja is magát a jelenséget: „e gyakorlat „területi alapú tartalomkorlátozás” néven ismert”. A következőkben a jelenség részletesebb bemutatására törekszem, kitérve a geo-blocking rendelet egyes tartalmi elemeire is.

2. A GEO-BLOCKINGRÓL

A geo-blocking magyar fordításban területi alapú tartalomkorlátozásként került be a hazai jogi terminológiába, azonban jómagam nem érzem ezt kellően pontosnak, ezért inkább az angol kifejezést fogom használni a tanulmány során. A geo-blocking azon kifejezések közé tartozik álláspontom szerint, amelyeket meghatározni, körülírni lehet ugyan magyarul, de pontosan, egy kifejezéssel vagy terminussal lefordítani nem lehet (vagy legalábbis eddig álláspontom szerint nem sikerült) a tartalom pontos lefedése mellett. A geo-blocking egyszerre a piacra hatással lévő, főképp digitális jelenség, diszkriminatív kereskedői gyakorlat amely befolyásolhatja a vevők vásárlási döntéseit, jogi megfelelési (compliance) eszköz, hogy csak néhány fontos szempontot soroljunk fel. Ezért objektív értékelhetősége attól függ, hogy milyen szempontok szerint vizsgáljuk. Jómagam az uniós jog, a belső piac szempontjai és a vevők érdekei mentén vizsgálom a kérdést.

2.1. A geo-blocking jelentése

A geo-blocking kifejezés önmagában földrajzi helyzetre tekintettel történő akadályozást, blokkolást jelent, amely nem teszi lehetővé, hogy a vevők elérjenek tartalmakat, ezáltal befolyásolja az online kereskedelmet és gazdaságot. Ahogy a geo-blocking rendelet (1) preambulumbekezdése is rögzíti, arról van szó, amikor egy adott tagállami (vagy harmadik országból származó) kereskedő letiltja vagy korlátozza a hozzáférést online interfészéhez egy (másik) tagállamban található vevő számára annak földrajzi elhelyezkedésére tekintettel. A geo-blocking mint tevékenység tehát megvalósítja a geo-diszkriminációt. A megkülönböztetés lehet indokolt, illetve objektív szempontok szerint indokolható, és indokolatlan. A geo-blocking rendelet – hasonlóan a belső piac harmonizációjáért felelős uniós jogi aktusokhoz – az indokolatlan korlátozással szemben kíván fellépni. Viszont kifejezetten nem tér arra ki, hogy mi tekinthető indokolt megkülönböztetésnek. Indirekt módon, az 1. cikk (1) bekezdésében utal a 2006/123/EK irányelv (szolgáltatási irányelv) 20. cikkének (2) bekezdésére, amely a megkülönböztetés tilalma körében rögzíti, hogy a tagállamok nem zárják ki eleve az igénybevételi feltételek különbözőségének lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják. Tehát a megkülönböztetés akkor megengedett, ha azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják. Továbbá a rendelet az 1. cikkben (hatály) rögzíti azokat az eseteket, amelyekre a rendelet nem alkalmazható. A belső piaci jogszabályokhoz hasonlóan nem alkalmazható a geo-blocking rendelet a tisztán belföldi ügyletekre (tehát kell határon átnyúló elem a geo-blocking rendelet megsértéséhez). Ez nem jelenti, hogy például hazai viszonylatban ne valósulhatna meg a geo-blocking azzal, ha valamely kereskedő nem biztosítja a hozzáférést online interfészéhez a magyar vevő magyarországi IP-címéről. Azonban ez az eset nem kerül a rendelet hatálya alá, mert valamennyi releváns eleme egy államban zajlik. A rendelet kizárja hatálya alól a szolgáltatási irányelv (2006/123/EK irányelv) 2. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységeket[6], valamint az adózás területén alkalmazandó szabályokat, továbbá a szerzői és szomszédos jogok területén alkalmazandó szabályokat, így különösen a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (22) meghatározott szabályokat. A szerzői joggal védett audiovizuális alkotások területi engedélyezésének ezen stratégiából való kizárása érdekes, és több kérdést is felvet meglátásom szerint.[7] Szemben az adózással és a többi (szolgáltatási irányelvben is rögzített) fenti kivétellel, melyek mindegyike a szuverenitáshoz kapcsolódik, felmerül az audiovizuális alkotások rendelet hatálya alóli kivonásának indoka. Miért hiányzott a tagállamok szándéka a szerzői joggal védett audiovizuális alkotások beépítésére?[8] E kizárással bizonyos geo-diszkrimináció továbbra is következmények nélkül maradhat. Ha figyelembe vesszük, hogy a tagállamokban az audiovizuális tartalmakra eltérő árak vonatkoznak, megérthetjük, hogy a tagállamok érdeke e tárgyban nem azonos és nehezen közelíthető. Vannak gazdaságilag fejlettebb tagállamok, amelyekben lényegesen magasabb árak is kiszabhatók, míg vannak kevésbé fejlett gazdaságok, ahol ugyanazon körülmények alkalmazása vezetne a fogyasztók hátrányos megkülönböztetéséhez.[9] Tehát ez – álláspontom szerint – egyfajta pozitív geo-diszkrimináció az audiovizuális tartalmak esetében. Jómagam egyetértek ezzel a megkülönböztetéssel, amely az audiovizuális szolgáltatások körében lelhető fel, mert indokolhatónak tartom a fogyasztók közötti jelentős gazdasági különbségekkel. Véleményem szerint tisztességtelen lenne ugyanazokat az árakat alkalmazni például Magyarországon, mint például Luxemburgban. Előfordulhat, hogy majd a rendelet felülvizsgálatakor – amelyet a rendelet maga két évvel a hatályba lépést követően kötelezőnek[10] írt elő – sor kerül az audiovizuális szolgáltatások rendeletbe építésére, és az árak az EU-ban mindenütt azonosak lesznek. Jelen pillanatban azonban úgy vélem, hogy ez esetben az egyenlő elbánás elve egyenlőtlenséghez vezethetne, hacsak nem a legkedvezőbb árakat fogják általánosítani EU-szerte. Ez utóbbi megoldásra azonban csekély esélyt látok. Így e terület harmonizálása, vagy egységesítése talán (még) nem a tagállamok érdeke.

A rendelet meghatározza tehát, hogy mely eseteket zár ki hatálya alól, ahelyett, hogy pozitívan a tényleges tevékenységeket, magatartásokat rögzítené. A hatály negatív módon való meghatározása is azt igazolja, hogy a fogalom meghatározása rendkívül bonyolult, mert az szerteágazó, több módon megvalósítható magatartásokat rögzít. A preambulum több gyakorlati esetet is rögzít, amelyek segítenek a jelenség példák útján való megértésében.

A meghatározást, a jelenség precíz leírását nehezíti továbbá az is, hogy maga az említett rendelet fogalom meghatározásokra vonatkozó 2. cikke nem tartalmazza sem a „tartalom” sem pedig a „tartalomkorlátozás” kifejezést. Rögzíti viszont az online interfész meghatározását a 2. cikk 16. pontjában, a következőképpen: „bármely, a kereskedő által vagy nevében üzemeltetett szoftver, ideértve a weboldalakat vagy azok egy részét és az alkalmazásokat – többek között a mobilalkalmazásokat[11] – is, amely arra szolgál, hogy a vevőknek hozzáférést biztosítson a kereskedő áruihoz vagy szolgáltatásaihoz annak érdekében, hogy ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában ügyletet bonyolítsanak le.” Tehát a geo-blocking[12] ténylegesen azt jelenti, hogy a vevő földrajzi helyzetére tekintettel a kereskedő tiltja vagy korlátozza a hozzáférést az online interfészéhez. A tartalom álláspontom szerint szűkebb kifejezés, mint az online interfész. Dogmatikai érdekesség és szabályozási hiányosság álláspontom szerint, hogy a tartalom és tartalomkorlátozás kifejezéseket nem határozza meg a rendelet, de a címben és a preambulumban is több alkalommal megjelennek ezen terminusok. A pontos jogszabályi meghatározás hiánya és a rendelet hatálya alól kizárt esetek mutatják a geo-blocking jog nyelvén való megfoghatóságának korlátozott voltát.

A geo-blocking jelenség és problémakör általában a digitális gazdasággal hozható kapcsolatba, azonban létezik „offline verziója” (a megkülönböztetés egyéb formái alatt) is. Ezt maga a rendelet is tartalmazza, (1) preambulumbekezdésében. Geo-blocking valósul meg akkor is, amikor „egyes kereskedők az áruikhoz és szolgáltatásaikhoz való – online és offline – hozzáférés tekintetében más tagállambeli vevőkkel szemben eltérő általános hozzáférési feltételeket alkalmaznak”.

2.2. A geo-blocking mint globális jelenség

A fogalom megértését követően célszerű annak globális jellegéről is szót ejteni. A geo-blocking jelenség nem európai specifikum, a digitális kérdések határokon átnyúló jellege miatt nem áll meg az Európai Unión belül vagy annak határainál. Az EU által e körben elfogadott jogszabályok ennélfogva akár extraterritoriális hatállyal is bírhatnak, hiszen a belső piacra (és a digitális egységes piacra is) csak olyan termékek és szolgáltatások kerülhetnek harmadik országokból, amelyek tiszteletben tartják az uniós sztenderdeket, és a fogyasztóknak és a vevőknek egyenlő bánásmódot biztosítanak. Az uniós szintű szabályok – mint amilyen az itt tárgyalt geo-blocking rendelet is – funkcióit tekintve elmondható, hogy az Unión belül kívánnak egyenlő bánásmódot teremteni a fogyasztók között. A jogszabályok egy része extraterritoriális hatállyal bír, erre talán a legismertebb példa a 2016/679/EU általános adatvédelmi rendelet (GDPR rendelet).[13] A geo-blocking jelensége kapcsán ez azt jelenti, hogy egy adott tartalmat vagy szolgáltatást ugyanúgy elérhetővé kell tenni egy magyar vevő, mint például egy német, svéd vagy francia, vagy épp máltai számára, a hozzáférést nem lehet tartózkodási helyre vagy állampolgárságra tekintettel indokolatlanul korlátozni vagy akadályozni. Ahogy az EU-n kívülről érkező szolgáltatások és tartalmak esetén sem lehet a fogyasztók között állampolgárságuk vagy Unión belüli tartózkodási helyük alapján indokolatlanul különbséget tenni. A geo-blocking rendelet is bír extraterritoriális hatállyal. A rendelet rögzíti a (4) preambulumbekezdés végén, hogy „az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás és az állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján történő megkülönböztetés egyéb formái olyan, harmadik országokban letelepedett kereskedők tevékenységének következtében is megvalósulhatnak, akik vagy amelyek nem esnek az említett irányelv hatálya alá”. Tehát, amennyiben a harmadik országból származó kereskedő szolgáltatni akar az EU területén, meg kell felelnie a rendeletben foglaltaknak. A következőkben összefoglalom a geo-diszkriminációhoz kapcsolódó jogi problémákat.

2.3. A geo-blocking mint diszkriminatív gyakorlat

A geo-blocking amellett, hogy a digitális gazdaság új terminusa, az egyenlő bánásmódhoz és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó vizsgálódásoknak is új területeket nyújt. A geo-blocking ugyanis a fogyasztók között földrajzi helyzetükre tekintettel tesz különbséget (geo-diszkrimináció), amely kizárólag kivételes esetben lehet igazolható, hasonlóan a többi szabad mozgáshoz kapcsolódó, valamely közérdeken (közrend, közbiztonság, közegészségügy, környezetvédelem, közerkölcs, stb.) alapuló, cél eléréséhez szükséges és azzal arányos korlátozáshoz. A digitális javak, tartalmak szabad áramlása a Digitális Egységes Piac stratégia szerves része, az egységes belső piac új aspektusa, amely megfelelő működése az EU elsődleges érdekei közé tartozik, már a 2000-es évek eleje óta (pl. eEurope stratégia, stb.).[14] Ezt a trendet az ursula von der leyen által vezetett, 2019 decemberében felállt új Európai Bizottság is folytatja. Ahogy már fentebb említésre került, a Bizottság prioritásként határozta meg az elkövetkező öt éves intézményi ciklusban a digitalizáció előmozdítását. Rendkívülinek és előremutatónak tekinthető meglátásom szerint az, hogy az új bizottsági portfólióban a digitális korra felkészült Európa[15] mellett megfogalmazásra került az emberközpontú társadalom és az európai életmód előmozdítása[16] is. Ezek együttes értelmezése lehetővé teszi, mind az uniós polgársághoz, mind a digitális jólét témaköréhez kapcsolódó fogalmak új színezetet kapjanak. A Bizottság hat prioritása közül jelen tanulmány szempontjából az említett három kifejezetten releváns, hiszen a geo-blocking elleni uniós fellépés javíthatja a fogyasztók helyzetét, így az európai életmód előmozdításában[17] is szerepet kap amellett, hogy kiemelkedő a digitális korra felkészült Európa c. célkitűzés megvalósításához. Ugyan a rendeletet még az előző bizottsági ciklusban terjesztették elő jogalkotásra, jelen intézményi terminusban kerülhet sor annak felülvizsgálatára és esetleges módosítására. A harmadik fent említett prioritáshoz, az emberközpontú gazdasághoz pedig azáltal kapcsolódhat, hogy hozzájárul az uniós polgárok életmódjának, életszínvonalának fejlesztéséhez és a határon átnyúló online ügyletek ösztönzéséhez azzal, hogy lebontja a tartalmakhoz férés előtt álló akadályokat. Mindezzel pedig elősegíti az egyenlő bánásmód térnyerését és biztosítását az online interfészeken is. Az egyenlő bánásmódnak az adatvédelemben és a digitális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés kapcsán is meg kell valósulnia, amely folyamatban a geo-blocking elleni fellépés kulcsfontosságú eszköze lehet a megfelelés biztosításának. A 2018/302-as geo-blocking rendelet (3) preambulumbekezdése szerint figyelembe kell venni azt, hogy a jelenség oka a tagállamok jogszabályai közötti számos eltérésre vezethető vissza. Példálózó jelleggel említi azon eltéréseket, amelyek különböző nemzeti standardokhoz vagy az uniós szintű kölcsönös elismerés vagy harmonizáció hiányához vezetnek és még mindig jelentős akadályokat jelentenek a határokon átnyúló kereskedelemben. A rendelet szerint ezek az akadályok továbbra is a belső piac széttöredezettségéhez vezetnek, és gyakran azt eredményezik, hogy a kereskedő területi alapú tartalomkorlátozást alkalmaz. Tehát a jelenséget nem a rosszhiszemű kereskedők idézik elő, hanem a szabályozási környezet teszi (tette) lehetővé, annak következményeként állt elő. Így tehát álláspontom szerint a geo-blocking elleni hatékony jogi fellépés nemcsak a belső piac működését teheti eredményesebbé a harmonizáció révén, hanem akár compliance, a jogi megfelelés és megfeleltethetőség eszköze is lehet a digitális dimenzióban, amely hosszú távon további következtetésekhez vezethet.

2.4. A geo-blocking rendelet személyi hatályáról és a tartózkodási hely alapján történő megkülönböztetésről

Álláspontom szerint a geo-blocking – amely alatt értjük a vevők eltérő bánásmódját állampolgárságuk, lakóhelyük vagy letelepedési helyük alapján[18] – következménye, eredménye a geo-diszkrimináció. Fontos néhány fogalmat tisztázni, hogy érthető legyen, pontosan kiket fedhetünk le a fogyasztók, vevők és kereskedők címszóval, tehát, hogy kik tartozhatnak a rendelet személyi hatálya alá.

Fogyasztók alatt a rendelet meghatározása szerint olyan természetes személyeket értünk, akik kereskedelmi, ipari és kézműipari, valamint szakmai tevékenységükön kívül eső célból járnak el. Tehát, amikor a természetes személy privát célból jár el, akkor tekinthető fogyasztónak, egyébként kereskedőnek minősülne. A kereskedő terminust is meghatározza a rendelet, azonban az tágabb, mint a fogyasztó, hiszen nemcsak természetes személy, hanem jogi személy is lehet. A jogi személyeknek is igen tág körét határozza meg a rendelet: bármely természetes személy vagy – akár magán-, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely a kereskedő kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el. A rendelet azonban következetlen a vállalkozó kifejezés meghatározását tekintve, ugyanis a vevő kategóriájával részben lefedi azt, de nem rögzíti mit (kiket) ért alatta. A vevő ugyanis lehet fogyasztó (tehát nem professzionális céllal eljáró természetes személy) és vállalkozás, amely valamely tagállamban letelepedési hellyel rendelkezik és az Unión belül kizárólag végfelhasználás céljából vásárol árut vagy vesz igénybe szolgáltatást, vagy ezen szándékokkal jár el. A megkülönböztetés a fogyasztókat és a vállalkozásokat is érinti tehát akkor, amikor saját használatra vásárolnak árukat és szolgáltatásokat, kizárólag professzionális, üzletszerű és szakmai célokkal lefedett esetekben nem tekinthetők fogyasztónak vagy vevőnek a természetes személyek és a vállalkozások.

Érdekesség, hogy habár indirekt módon definiálja a rendelet a jelenséget a preambulumban, amikor példálózva nevesíti, tételesen, dogmatikusan a fogalommeghatározások cikk alatt nem találjuk a geo-blocking fogalmát. Ennek oka talán az lehet, hogy a fogalom rendkívül kiterjesztően értelmezendő, több magatartást is lefed és rendeletben történő rögzítése lehetővé tenné szűkebb értelmezését vagy bizonyos – eredményét tekintve diszkriminatív – magatartások kihagyását. A rendelet címe tartalmazza annak funkcióját és így a geo-blocking bizonyos fogalmi elemeit is, amely szerint „a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről” szól. Ez lényegében magában foglalja a geo-blocking főbb fogalmi elemeit is, hiszen a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozásról vagy a megkülönböztetés egyéb formáiról van szó. Ráadásul, az uniós polgárok harmadik országokban való tartózkodásuk esetén is érintettek lehetnek geo-diszkriminációban. Lakóhelyük, letelepedési helyük mellett aktuális tartózkodási helyükön is érheti megkülönböztetés őket, amely jogi szempontból további érdekes kérdéseket (pl. a GDPR-al és hatásaival való gyakorlatias összevetés) vethet fel.

A geo-blocking tehát a megkülönböztetés egy formája, amely sokkal inkább eredménye bizonyos tevékenységeknek vagy mulasztásoknak, mint módja vagy eszköze. Aikaterini Mavropoulou szerint a földrajzi blokkolás az a technológia, amely nem engedélyezi egy adott földrajzi helyről származó felhasználó számára a weboldal elérését, egy termék online vásárlását vagy online szolgáltatás igénybevételét.[19] Számomra a geo-blocking sokkal több, mint egy technológiai jelenség. Természetesen, ez a megkülönböztetés technológiai módszere, amely a vevőkkel szembeni egyenlő bánásmód megsértését eredményezi bizonyos adataik, nevezetesen tartózkodási helyük alapján. A geo-blocking olyan gyakorlatokra vonatkozik, amelyeket főként az online kereskedők használnak, és amelyek eredményeként megtagadják a hozzáférést saját tartalmaikhoz, interfészükhöz.

Az igazi jogi dilemma a megkülönböztetéshez kapcsolódó esetleges gazdasági szempontok és vevők tartózkodási helye – mint személyes adat – alapján való hozzáférés-korlátozása és/vagy kizárása között érhető tetten meglátásom szerint. Ugyanis a vevők ⹂tartózkodási helye” személyes adat, amely alapján egyik uniós polgár sem különböztethető meg. A tartózkodási hely alapján való hozzáférés biztosítás több dimenzióba helyezhetné az európai polgárokat, így akár piaci szempontok szerint nézve egyes tagállamokban tartózkodó polgárok „értékesebbek” lennének más tagállamban tartózkodó polgároknál. A tartózkodási hely alapján való megkülönböztetés tehát olyan személyes adaton alapul, amelyet az általános adatvédelmi rendelet védendő jogi tárgyként rögzít (4. cikk, (1) bekezdés).[20] A GDPR 5. cikke kimondja, hogy a személyes adatokat törvényes, tisztességes és átlátható módon kell feldolgozni, amely magában foglalja az adatok tulajdonosának kifejezett engedélyét.[21] Ez különféle keresőmotorok (illetve az azokat üzemeltető vállalkozások) felelősségéhez vezet, amelyek hozzájárulásunk kérése nélkül továbbítják helyadatainkat, és ezzel elősegítik megkülönböztetésünket is.[22]

2.5. A „geo-blocking kollízió”: a kereskedők gazdasági érdekei és a vevők megkülönböztetésmentességhez fűződő jogai

A geo-blocking jelensége (jogászként szemlélve) sokkal inkább a piaci szereplők gazdasági érdeke és a vevők (pontosabban közülük a természetes személy fogyasztók) személyes adatokhoz fűződő jogai, mint két látszólagos ellenpólus közötti kollízióban ragadható meg, semmint technikai kérdésekben. A kérdés az, hogy a belső piacot hátrányosan érintő jelenség rendelet útján való felszámolása (illetve, hatásainak minimalizálása) képes-e egyensúlyt teremteni a két látszólagos ellenpólus között. Látszólagosnak nevezem, hiszen valójában a piaci szereplőknek is az a hosszútávú érdeke, hogy a vevőknek egyenlő hozzáférést biztosítsanak, különben sérülhet a piaci mechanizmusokba vetett bizalom[23] a vevők részéről. Ez pedig jelenleg, amikor az online vásárlás és az e-kereskedelmi ügyletek száma növekvő tendenciát mutat az EU-ban[24], nem kívánatos.

A fogyasztóközpontú attitűd a digitális korban új dimenzióba lépett, amelyre különösen az online szolgáltatásokat nyújtó cégeknek kell tekintettel lenniük – ha hosszú távon a piacon szeretnének maradni, hiszen a piac növekedésével a kínálat is bővült. A bizalom természete szükségszerűen változott a fogyasztói magatartások változásával. A fogyasztás online térben való megvalósulásával a bizalom szerepe – álláspontom szerint – megnőtt. Ennek egyik lehetséges indoka, hogy a fizikai valóságban kötött ügyletek során lehetőségünk van megnézni, megérinteni a termékeket, kipróbálni azokat, mielőtt döntést hoznánk azok megvásárlását illetően. Másrészt, a vásárlások (adásvételek) többsége a digitális kor előtt anonim módon történhetett, kivéve a jelentősebb ügyleteket, pl. ingatlan vagy jármű adásvételeket. Amennyiben a vásárló készpénzzel fizetett egy kisebb ingó dologért, akár teljesen anonim is tudott maradni a folyamat. Ezáltal egy személyesen kötött, készpénzes adásvételi ügyletnél meglátásom szerint nehezebb a vevő adatait megszerezni, ezek alapján leprofilozni költési szokásait, közvetlen marketing útján – adatait felhasználva – megkeresni. A digitális társadalmakban ez az anonim és minimális adattal járó tranzakció-folyamat megváltozott. Személyes adataink (nevünk, bankkártyánk fizetési adatai, számlázási címünk, szállítási címünk, stb.) társulnak adásvételi ügyleteinkhez. Sőt, a vásárlás további feltételekhez is kötött, példának okáért a szolgáltatások igénybevételéhez általában regisztrálnunk kell az adott oldalon vagy applikációban, melynek során megadjuk alapvető személyes adatainkat (nevünk, e-mail címünk, születési hely és idő, stb.). Majd, mikor úgy döntünk, hogy vásárlunk, akkor további adatainkat is a szolgáltató rendelkezésére bocsátjuk. A fenti személyes adatok kiadása, külső szereplő részére történő rendelkezésre bocsátása szükségszerűen bizalmat feltételez. Ebből következik, hogy a vevők adatainak biztonságos kezelése létfontosságú eleme az online cégek megítélésének[25], amely reputációhoz szervesen kapcsolódik gazdasági sikerük is. Az online bizalom[26] fenntartásához nagymértékben hozzájárul az interfész működésével, adatok kezelésével kapcsolatos információk vevők részére rendelkezésre bocsátása is, meglátásom szerint.

2.6. A geo-blockinghoz kapcsolódó egyes bírósági döntésekről

A jelenség egyes hatásai (megkülönböztetés, gazdasági hatások) egyre több intézmény számára váltak láthatóvá. Különösen az Európai Unió Bírósága (EUB) közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatában mutatkozik meg, hogy nem hagyható figyelmen kívül a geo-blocking. Az EUB foglalkozott többek között a szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó kérdésekkel. A C-403/08. sz., Football Association Premier League és társai ügyben a Bíróság kifejtette, hogy “Az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekódoló kártya segítségével más tagállamokban nézzék”.[27] Ez a 2011-es ítélet azt mutatja, hogy a geo-blocking már létező jelenség volt jóval a DSM stratégia és a geo-blocking rendelet kidolgozása előtt is, és az EUB a jelenség nevesítése nélkül megvizsgálta az esetet és indokolatlannak tartotta a korlátozást. A Bíróság a jelen esetben vizsgálta az engedélyek rendszerének megkülönböztető hatását, és megállapította, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a területi alapon megsértették.

A C-28/18. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Deutsche Bahn AG ügyben[28] az EUB megállapította, hogy a SEPA közvetlen terheléssel történő fizetés lehetősége nem függhet a nemzeti területen való tartózkodás feltételektől, mivel az ilyen típusú záradékok, amelyek egyfajta fizetési módszer alkalmazásához bizonyos államban történő tartózkodást írnak elő, nem tartják tiszteletben az EU fogyasztóinak egyenlő bánásmódját. Így, egy ilyen szerződéses kikötés ellentétes az uniós joggal. Az ítélet 35–36. pontjában a Bíróság tükrözi a geo-blocking rendelet szellemiségét, még úgy is, ha az ügy korábban kezdődött meg, mint hogy a jogszabály hatályba lépett volna. A geo-blocking jelenség mostantól egyre gyakrabban kerülhet majd a jogalkalmazók asztalára tagállami szinten, és – álláspontom szerint – az EUB-től is egyre több előzetes döntéshozatali eljárás során kérelmezett értelmezés várható egyes magatartások diszkriminatív jellegét illetően.

3. ZÁRÓ GONDOLATOK

Az európai uniós jogfejlesztés szempontjából dicséretesnek tekinthető, hogy az EU a DSM keretében elfogadta a geo-blocking rendeletet. Szabályozási szempontból indokoltnak és korszerűnek tekinthető az, hogy a rendelet felülvizsgálati klauzulát iktatott be hatályba lépésétől számított két év elteltével. Ezt a felülvizsgálati kötelezettséget a koronavírus világjárvány elnapolta ugyan, azonban épp a vírus miatt kapott a digitális szféra a korábbiaknál is nagyobb figyelmet, így a revízió során a korábban elvártnál lényegesen több tapasztalat és jó gyakorlat megosztására kerülhet majd sor. A felülvizsgálat során jómagam javaslom a fogalom meghatározások körét bővíteni (pl. a tartalom, a tartalomkorlátozás és a vállalkozás kifejezések definiálásával), valamint a meghatározott fogalmakat pontosítani.

A jogszabály egyszerre kísérli meg közelíteni a tagállami jogszabályokat a belső piac működésének hatékonyabbá tétele érdekében, megfelelőséget biztosítani a vállalkozások jogkövető magatartását tekintve és feloldani a fogyasztók tartózkodási helye – mint személyes adat – valamint a kereskedők gazdasági érdekei látszólagos ellentétéből eredő egyes problémaköröket. Személyes tapasztalataim szerint számos akadály lebontásra került, egyre ritkábban találkozunk a címben is szereplő („this content is not available in your country”) felirattal.

A geo-blocking jelensége – ahogy ezt fentebb kifejtettem – nem európai sajátosság, globális jelenség. A rendelet hatálya extraterritoriális, azonban ez csak egyirányú. Értem ez alatt azt, hogy a harmadik országból származó kereskedők, akik az EU-ban szeretnének interfészükön szolgáltatást nyújtani, hozzáférést kell adjanak valamennyi uniós polgárnak, tartózkodási helyétől függetlenül. Viszont az EU-n kívüli, harmadik országok esetében nincs ilyen megkötés.

A rendelet, habár még az előző bizottsági ciklusban került elfogadásra, remekül illeszkedik az új Bizottság programjának prioritásaihoz is, nevezetesen az európai életmód előmozdítása és a digitális korra felkészült Európa koncepciókhoz, kiegészítve az emberközpontú társadalom szempontjaival. Ezért véleményem szerint nagy hangsúlyt fektetnek majd a felülvizsgálat lefolytatására.

A bizottsági prioritások rávilágítanak a fogyasztók gazdasági és humán jellegű jelentőségére egyaránt. A geo-blocking, mint a diszkrimináció egyik új, talán legkevésbé érzékelhető, de annál jelentősebb formája. A vevőket ugyanis nem származási helyük, hanem tartózkodási helyük alapján különbözteti meg.

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

 

Kiss Lilla Nóra PhD
tudományos munkatárs,
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar,
Európai és Nemzetközi Magánjogi Tanszék

[1] Szabó Balázs: New tendecies in e-government in the European Union; Curentul Iuridic, Volume: 71. No. 4.:pp. 90-101.

[2] Duch-Brown, Néstor and Martens, Bertin: The Economic Impact of Removing GEO-Blocking Restrictions in the EU Digital Single Market (May 24, 2016), Institute for Prospective Technological Studies, Joint Research Centre. Digital Economy Working Paper 2016/02.
Elérhető: SSRN: https://ssrn.com/abstract=2783647 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2783647

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2018/302 rendelete (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról.

[4] Commission Staff Working Document Executive Summary Of The Impact Assessment Accompanying the document proposal for a Regulation Of The European Parliament And Of The Council on adressing geo-blocking and other forms of discriminiation based on place of residence or establishment or nationality within the Single Market, COM(2016) 289 final, SWD(2016) 173 final. Elérhető: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/impact-assessment-accompanying-proposed-regulation-geo-blocking (letöltés: 2020.04.15.)

[5] European Commission: Commission Staff Working Document Executive Summary of the Impact Assessment, Accompanying the document proposal for a Regulation Of The European Parliament And Of The Council on addressing geo-blocking and other forms of discrimination based on place of residence or establishment or nationality within the Single Market {COM(2016) 289 final} {SWD(2016) 173 final}.

[6] A 2006/123/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdése szerint:
Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tevékenységekre:
a) általános érdekű nem gazdasági szolgáltatások;
b) pénzügyi szolgáltatások, úgymint banki, hitelezési, biztosítási és viszontbiztosítási, foglalkozási vagy magánnyugdíj, értékpapír, befektetési, alapokkal kapcsolatos, fizetési és befektetési tanácsadás jellegű szolgáltatások, beleértve a 2006/48/EK irányelv I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat;
c) elektronikus hírközlési szolgáltatások és hírközlő hálózatok, valamint a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások, a 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK, a 2002/22/EK és a 2002/58/EK irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében;
d) a közlekedés területén nyújtott, a Szerződés V. címének hatálya alá tartozó szolgáltatások, beleértve a kikötői szolgáltatásokat;
e) munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásai;
f) ellátási struktúrán belül vagy azon kívül biztosított egészségügyi szolgáltatások, függetlenül nemzeti szintű szervezésük vagy finanszírozásuk módjától, illetve attól, hogy köz- vagy magántulajdonban vannak-e;
g) audiovizuális szolgáltatások, beleértve a mozgófényképészeti szolgáltatásokat, függetlenül előállításuk, elosztásuk és továbbításuk módjától, valamint a rádiós műsorszórást is;
h) szerencsejátékok, amelyek pénzértékkel rendelkező tétekkel járnak, beleértve a sorsolásos játékokat, a játékkaszinókban folytatott szerencsejátékot és a fogadási ügyleteket;
i) azok a tevékenységek, amelyek közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak, a Szerződés 45. cikkében foglaltaknak megfelelően;
j) a szociális lakhatás, gyermekgondozás, a családtámogatás és a tartósan vagy ideiglenesen rászoruló személyek támogatása terén nyújtott szociális szolgáltatások, amelyeket az állam vagy az állam által megbízott szolgáltató vagy az állam által ilyenként elismert jótékonysági intézmény nyújt;
k) magán biztonsági szolgáltatások;
l) hivatalos kormányaktus útján kinevezett közjegyzők és bírósági végrehajtók által nyújtott szolgáltatások.

[7] Europe’s Geoblocking Decision: What You Need to Know, Bloomberg, Retrieved 1 February 2017; and Netflix, Amazon given quotas for EU-produced video, face new tax, Ars Technica, 25 May 2016., elérhető: https://www.bloomberg.com/news/articles/2016-05-25/europe-s-geoblocking-decision-what-you-need-to-know (letöltve: 2020.11.30.)

[8] Vezzoso, S.: Geo-blocking of Audio-visual Services in the EU: Gone with the Wind?, available at: https://www.competitionpolicyinternational.com/geo-blocking-of-audio-visual-services-in-the-eu-gone-with-the-wind/ (letöltés: 2019. 12. 10.)

[9] Például, A Spotify eltérő árakon nyújtja a prémium előfizetést, amely eltérő elbánás biztosításának alapja a felhasználók származási országa. Magyarországon a prémium előfizetés díja 4,99 EUR / hónap, a családi csomag 7,99 EUR / hónap, míg a hallgatói prémium csak 2,49 EUR / hónap. Romániában csak egy típusú prémium számla érhető el, amelynek havi ára 5 EUR. Ugyanezek a szolgáltatások Németországban, Franciaországban és Luxemburgban kétszeres áron érhetőek el (személyenként 9,99 EUR / hónap, családonként 14,99 EUR / hónap, hallgatónként 4,99 EUR / hó). Dániában duó-pack is megvásárolható két személy számára, amely nem minden tagállamban érhető el. Máltán a prémium összege egyedül 6,99 EUR / hó, míg a családi csomag 10,99 EUR / hónap, és nincs a hallgatói kedvezmény. Észtországban ugyanazok az árak érvényesek, mint Máltán, de a különbség az, hogy hallgatói engedmény elérhető, a szolgáltatás 3,49 EUR / hónap. Az aktuális árakat 2020 tavaszán a Spotify oldaláról gyűjtöttem, változtatva, hogy melyik országban tartózkodom épp. Elérhető: www.spotify.com/hu/premium

[10] A rendelet felülvizsgálatáról nem találtam releváns információt az Európai Unió honlapjain, ezért az Europe Direct ügyfélszolgálatánál érdeklődtem. 2020. május 26-án emailben adott tájékoztatásuk szerint: “A rendelet 9. cikkével összhangban az első értékelést 2020. március 23-ig kellett volna elvégezni. Ez magában foglalja a rendelet végrehajtásának értékelését, valamint a szabályozási körök lehetséges bővítésének értékelését, továbbá a tagállamok végrehajtási intézkedéseit és mindezek hatásait az üzleti gyakorlatra. Sajnos a COVID-19 pandémia miatti vészhelyzet és a prioritások kiigazítása miatt a Bizottság értékelésének eredményei 2020. március 23-ig nem álltak rendelkezésre, és néhány további hétbe telhet, mire a jelentés végleges elfogadása megtörténik. A Bizottság azonban továbbra is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy amint azt a körülmények lehetővé teszik, közzétegye értékelő jelentését honlapján (https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/geo-blocking-digital-singlemarket).“

[11] Szabó Balázs: Good examples of m-government in Hungary; Curentul Iuridic, Volume 73., No.2.: pp. 68-80.

[12] Kiss Lilla Nóra: A general summary on Geo-blocking in the EU, European Studies – The Review of European Law, Economics and Politics, vol. 6, 2019, pp. 92-105.

[13] Lásd még többek között: Alexander, Garrelfs: GDPR Top Ten #3: Extraterritorial applicability of the GDPR

Explaining the territorial scope of the GDPR and the situations in which its obligations apply outside the European Union, elérhető: https://www2.deloitte.com/ch/en/pages/risk/articles/gdpr-extraterritorial-applicability.html (letöltve: 2020.12.10.), valamint Imran, Ahmad: Extraterritorial Scope of GDPR: Do Businesses Outside the EU Need to Comply?, elérhető: https://www.americanbar.org/groups/business_law/publications/blt/2018/04/01_speirs/ (letöltve: 2020.12.10.)

[14] Chochia, Arnil – Kerikmäe Tanel: Digital Single Market as an Element in EU-Georgian Cooperation, Baltic Journal of European Studies, Volume 8: Issue 2, pp. 3-6.

[15] Lásd még többek között: Pató, Viktória Lilla: Újabb mérföldkőhöz érkezett az Európai Bizottság a Digitális Európa felé vezető úton, elérhető: https://eustrat.uni-nke.hu/hirek/2020/12/16/ujabb-merfoldkohoz-erkezett-az-europai-bizottsag-a-digitalis-europa-fele-vezeto-uton (letöltve: 2020.12.16.)

[16] Ehhez lásd még többek között: Lilla Nóra, Kiss – Orsolya Johanna, Sziebig: European Way of Life: Making an omelette without breaking the eggs?, megjelent 2020. december 16-án a Constitutional Discourse oldalán, elérhető: https://www.constitutionaldiscourse.com/post/lilla-n%C3%B3ra-kiss-orsolya-johanna-sziebig-european-way-of-life-making-an-omelette-without-breaking (letöltés: 2020.12.20.)

[17] Kiss, Lilla Nóra – Sziebig, Orsolya Johanna: Le mode de vie européen dans l’ombre du Covid-19 : perspectives hongroises, In: Hélène, Pauliat; Séverine, Nadaud (szerk.) La crise de la COVID-19 : comment maintenir l’action publique?, Limoges, Franciaország : LexisNexis (2020), 492 p., pp. 261-267.

[18] Peresztegi-Nagy, Imola: előadás, 2019. 10.19-én, az ELTE EU Business Law kurzus; és az Európai Bizottság oldala: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/faq/geo-blocking-faq (letöltés: 2019.12.10.)

[19] Mavropoulou, A.: Geo-blocking of the audiovisual services in the EU: an indispensable measure or a barrier to a modern Europe?, Tilburg Law School Master’s Thesis, elérhető: http://arno.uvt.nl/show.cgi?fid=148183). (letöltés: 2019.12.10.)

[20] Maksó Bianka: Concepts and Rules in the General Data Protection RegulatIn: Kékesi, Tamás (szerk.) MultiScience – XXXI. microCAD International Multidisciplinary Scientific Conference, Miskolc, Magyarország: Miskolci Egyetem, (2017) pp. 1-7., elérhető: http://www.uni-miskolc.hu/~microcad/publikaciok/2017/e2/E2_2_Makso_Bianka.pdf (letöltés: 2019. 12. 10.)

[21] Maksó Bianka: Adatvédelmi kihívások a digitális gazdaságban, In: Miskolczi, Bodnár Péter (szerk.) XII. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója, Budapest, Magyarország: Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, (2018) pp. 242-251.

[22] Nyman-Metcalf, K.; Papageorgiou, I. F.: The European Union Digital Single Market—Challenges and Impact for the EU Neighbourhood States, Baltic Journal of European Studies, Volume 8: Issue 2, pp. 7-23.

[23] A vásárláshoz és a vásárlás pszichológiájához kapcsolódó bizalomról lásd többek között: Lee Hao Suan Samuel, M. S. Balaji & Khong Kok Wei: An Investigation of Online Shopping Experience on Trust and Behavioral Intentions, Journal of Internet Commerce, 2015, 14:2, 233-254, DOI: 10.1080/15332861.2015.1028250

[24] A statisztikák szerint „az EU-ban az internethasználók 68% -a vásárolt online online 2017-ben; 10 internethasználó közül csaknem 7 választott online vásárlást 2018-ban; viszont a kereskedők gyakran továbbra is objektív okok nélkül megtagadják a másik tagállamból származó fogyasztóknak történő értékesítést, vagy ugyanolyan kedvező árak biztosítását, mint a helyi vásárlóknak nyújtott kedvezmények. Csak a weboldalak 37% -a engedi meg másik tagállamból származó fogyasztóknak, hogy pontosan elérjék a tartalmakat az utolsó lépésig, a megrendelés megerősítéséig. Összességében növekszik az e-vásárlók aránya az internethasználók körében, a legmagasabb arányt a 16–24 és a 25–54 éves korcsoportokban találják meg (mindegyik 73%). Az e-vásárlók aránya jelentősen eltér az EU-ban, a román internethasználók 26% -ától az Egyesült Királyság 87% -áig.”
Az e-kereskedelem gazdasági szempontja fejlődik. Az e-vásárlás szokásai terjednek, idő és költséghatékonyságának köszönhetően. „A legtöbb vásárlás, (az e-vásárlók legalább egyharmada), ruhákat és sportcikkeket (64%) fed le, a második helyen az utazási és üdülési szálláshelyek foglalása áll (53%), harmadikként pedig háztartási cikkeket (45%) vásárolnak, népszerű továbbá az online rendezvényjegy-vásárlás (39%) és viszonylag gyakori a könyv, magazin és újság (32%) vétel. Ötnél kevesebb e-vásárló vásárolt telekommunikációs szolgáltatásokat (20%), számítógépes hardvert (17%), gyógyszereket (14%) és e-tanulási anyagokat (7%). További információkért lásd Peresztegi-Nagy Imola diáit.

[25] PWC: 9 reasons reputation is becoming a currency, elérhető összefoglaló a Digital Fitness nevű applikációban

[26] A digitális korban a bizalom (többek között) a PWC szerint az „új fizetőeszköz” a cégek számára. Erről lásd a PWC applikációjában 2020. áprilisában közzétett feljegyzést. (Jelenleg már nem elérhető). Lásd még a témában: https://www.huffpost.com/entry/trustthe-new-currency-in-_b_14228792?guccounter=1 (letöltve: 2020.11.30.)

[27] C-403/08., Football Association Premier League and Others ügy, ECLI:EU:C:2011:631.

[28] C-28/18., Verein für Konsumenteninformation v Deutsche Bahn AG ügy, ECLI:EU:C:2019:673.