Az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletének 2018. május 25-től alkalmazandó szabályai szerint az adatvédelmi tisztviselő kinevezése számos adatkezelő esetében kötelezővé válik. A kinevezés szabályairól a források általában egy-egy kérdés vagy ágazati szempont kiemelése révén adnak tájékoztatást, ezért szükségesnek látszik egy összefoglaló jellegű írás megjelentetése.
Örvendetes, hogy újabb szerzői jogi áttekintő művet üdvözölhetünk a piacon. A méltán, nemcsak ingyenes hozzáférhetősége miatt nagyra becsült Proart szerzői jogi kézikönyv1, a nemrég frissített Szerzői Jog nagykommentár elektronikus változata2, és a rendelkezésre álló egyetemi tankönyvek/jegyzetek3 mellett az SZTNH kiadta a Szerzői jog mindenkinek, olvasásra csábító című, jól kezelhető, optimális terjedelmű (kb. 360 A/5-ös oldal) művet.
A Replika és az Információs Társadalom folyóiratok szerkesztői rendkívül innovatív és ötletes kezdeményezéssel álltak elő 2017/3 és 2017 1. számukkal, amelyekben azonos témakörben, egymásra hivatkozva és összekapcsolva jelentettek meg 9 tanulmányt és 2 konferencia beszámolót. A magyar társadalomtudományban két okból is eredeti és komoly hatású ez az ötlet; egyrészt azért mert az olvasó közönség illetve elérhetőség ily módon sokkal tágabb lehet az egyébként sajnos szűkös hazai szakmai érdeklődők körében, másrészt az adott témakör feldolgozási mélysége is sokkal alaposabb, többoldalú, módszertani szempontból is szerteágazóbb lehet.
2016 tavaszán az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács megállapodásra jutott az Adatvédelmi rendelet1 szabályait illetően, amely 2018. május 25. napjától alkalmazandó, és amely az újításai miatt komoly kihívás minden adatvédelemmel foglalkozó szakember számára. Az új szabályozásra régóta szükség volt, hiszen a korábbi szabályozásnak keretet adó 95/46/EK irányelv2 hatályba lépése óta lassan 20 év telt el, és gyökeresen változott meg a szabályozási környezet: a GDPR elsődleges célja, hogy a mai információs technológiákhoz alkalmazkodva védje a személyes adatokat a digitális világban.
Egyes pesszimista nézetek szerint az orwelli Nagy Testvér mára valóban beköltözött az otthonunkba, azonban az 1949-ben megjelenő kiváló disztópiában leírtaktól eltérően nem a televízióból néz ránk kötelező jelleggel a nap huszonnégy órájában, hanem a számítógépünkbe, mobiltelefonunkba, tabletünkbe férkőzött be. Ám nagyon meg sem kellett ehhez erőltetnie magát, ugyanis mind önként, saját akarat-elhatározásunkból töltöttük le a programot, amely Big Brother helyett a valóságban a Facebook nevet kapta.
A digitális világ[2] mindenki számára más jelentéstartalommal bír lakóhelytől, életkortól, beállítottságtól függően. Egyet azonban mindenki elismer: az új technológiák begyűrűztek mindennapjainkba, átszövik életünket és rohamléptekben fejlődnek, így kényszerítve a modern világban élő embert, hogy folyamatosan lépést tartson a változásokkal.[3]
Az online világ új teret nyitott meg nemcsak a hétköznapi életben, hanem a világgazdaságban is. Ennek egyik domináns szereplője az EU, amelynek 28 különböző hagyományokkal rendelkező tagállamát egységbe toborozni nem egyszerű feladat. A közös, minden országra vonatkozó szabályok pedig fontosak, hiszen így maradhat az EU erős szereplő a nemzetközi környezetben, és így alakíthat ki egy egységes belső piacot tagjai számára.
Az Európa gazdaságát is sújtó 2008-as pénzügyi válság rámutatott arra, hogy a gazdasági stabilitás elérése és fenntartása érdekében alapvető változtatásokra van szükség. E célt szem előtt tartva került kidolgozásra az Európa 2020 stratégia. A dolgozat a stratégia prioritásai között megfogalmazott egyik célkitűzéssel, az Intelligens növekedés: tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakításának témakörével foglalkozik. Tekintve, hogy az innovatív megoldások leginkább az iparra jellemző sajátosságokat takarnak, az innováción alapuló gazdaság kiépítését az ipar egyik alágazata, a gyógyszeripar területén vizsgálja, összhangban az egységes hatályú európai szabadalommal.[2]
A XXI. század nagy kihívása a nyugati demokráciák számára, hogyan egyensúlyozzanak a különböző alapjogok biztosítása érdekében.[1] Miközben garantálni szeretnék a lehető legteljesebb mértékű szabadságot az emberek számára, bizonyos cselekedeteket nem hagyhatnak figyelmen és korlátozáson kívül.[2] Az egyensúly alapjának megteremtéséhez az egyik legfontosabb kérdés azt eldönteni, hogy mit utálunk jobban? A gyűlölködést (legyen az rasszizmus, antiszemitizmus, iszlamofóbia, xenofóbia, homofóbia stb.) vagy más szabadságok elnyomását jelentő korlátozását ezen megnyilvánulásoknak.
1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu
Weboldal: hvgorac.hu