1. Bevezető gondolatok a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő alkalmazhatóságáról

A mesterséges intelligencia hatását az élet számtalan területén érezhetjük: az üzleti életben, a munkaerő toborzásában, kiválasztásában, a termékek és szolgáltatások megtervezésében és kivitelezésében, a vásárlókkal való kommunikációban, az üzleti innovációban, az adminisztrációban stb. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy életünknek nincs olyan területe, melyre ne lenne hatása a mesterséges intelligenciának.

A mesterséges intelligencia alkalmazása azonban számos jogi kérdést is felvet. Mi történik, ha a mesterséges intelligencia hátrányosan megkülönböztet, jogsértést okoz vagy jogtalanul előnyben részesít? Milyen jogi előírások vonatkoznak az ilyen jogsértésekkel kapcsolatos perekre akkor, amikor a mesterséges intelligencia szoftvere is folyamatosan fejlődik, állandóan változik?

De mit is jelöl a mesterséges intelligencia kifejezés? Jelen tanulmánynak nem célkitűzése e fogalom teljes körű ismertetése, annyit azonban ehelyütt rögzíthetünk, hogy a kifejezés olyan intelligens, nem biológiai eredetű entitások, algoritmusok összességét jelenti, amelyek képesek információkat befogadni, azokat racionálisan feldolgozni és meghatározott cél elérése érdekében ezek alapján cselekedni. A mesterséges intelligencia elsődleges célja az emberi értelemben vett intelligencia és kognitív képességekkel rendelkező algoritmusok létrehozása. Ennek az intelligenciának rendelkeznie kell a gondolkodás, a döntéshozás, problémamegoldás és a tanulás képességével. A mesterséges intelligencia koncepciójának atyja, John McCarthy[1] megfogalmazása szerint: A számítástudománynak az a területe, amely emberi intelligenciát igénylő feladatokat megoldó számítógépes programok készítésével foglalkozik.[2]

A mesterséges intelligencia az Európai Bizottság fogalom-meghatározása szerint olyan rendszereket jelöl, melyek a környezetük elemzése és bizonyos fokú önállósággal járó cselekvéseik révén intelligens viselkedést mutatnak specifikus célok elérése érdekében. A MI-alapú rendszerek lehetnek: a) tisztán szoftver alapúak (kizárólag a virtuális világban tevékenykedő jellegűek, pl. hangasszisztensek, képelemző programok, keresőmotorok, beszéd- és arcfelismerő rendszerek stb.) vagy b) hardverbe ágyazott szoftverek (robotok, önvezető járművek, drónok vagy internetes applikációk).[3]

A mesterséges intelligenciára olykor önálló tudományterületként is történik utalás. A Digitális Jólét Program fogalomtára szerint: „A mesterséges intelligencia e pillanatban alapvetően egy tudományág, ami arra törekszik, hogy az emberihez hasonló tudással, memóriával, és szintetizáló képességgel ruházzunk fel gépeket”.[4]

A mesterséges intelligencia az 1950-es évektől folyamatosan fejlődik, és a szakirodalom is gyakran tárgyalja ezt a témakört. A XXI. században azonban újdonság ezen a területen, hogy a számítástechnikai fejlődés óriási léptékű az adatfeldolgozási képesség, illetve az adatok elérhetősége terén, mely a mesterséges intelligencia gyakorlati hasznosíthatóságában nagy áttöréseket eredményezett, gondoljunk például az orvos-diagnosztikára vagy az önvezető járművekre.

Jelen tanulmánynak nem az a célja, hogy sorra vegye a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságának területeit, sokkal inkább arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazható-e és milyen mértékben az igazságszolgáltatásban. Az utóbbi két évben többször olvashattunk olyan tanulmányokat, melyek elővetítették annak a lehetőségét, hogy a mestersége intelligencia felválthatja a bírákat, jogászokat, és a jogászi szakmában forradalmi megújulást fog hozni. Véleményem szerint ezek az állítások túlzók, de a mesterséges intelligencia több igazságszolgáltatási tevékenységre fog hatást gyakorolni, mint például az elektronikus okiratok, dokumentumok vizsgálata, felkutatása, a jelentős adatok összegyűjtése stb. Az ezekkel kapcsolatos elektronikus alkalmazások gyakorlatilag ma már széles körben elérhetők és alkalmazhatók.

2. Nemzetközi eredmények a mesterséges intelligencia alkalmazására az igazságszolgáltatásban

Az Európai Unió Tanácsa 2018-ban fogadta el az első európai etikai dokumentumot a mesterséges intelligencia igazságügyi rendszerekben való felhasználásáról. Ez a Charta[5] alapvetően alapelveket foglal össze, melyeket a politikai döntéshozóknak, a jogalkotóknak és az igazságügyi szakembereknek figyelembe kell venniük a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő alkalmazásánál.[6] A szakmai alapot elsősorban az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonyságának értékelésével foglalkozó bizottsága (CEPEJ) szolgáltatta, mely bizottságnak az volt az alapvető nézőpontja, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása az igazságszolgáltatásban hozzájárulhat a hatékonyság és a minőség javulásához.[7]

Az Európai Unióban folyó szakmai munkán kívül több eredményes nemzetközi példát is felhozhatunk arra, hogy a mesterséges intelligencia mennyiben alkalmazható az igazságszolgáltatási szektorban. Argentínában például megalkotásra került a „Prometea AI” elnevezésű intelligens program. A telefonon felhívható szoftver képes arra, hogy egy ügyiratszám alapján határozat-tervezeteket készítsen, korábbi precedenseket mérlegelve akár a bírósági ítélet tartalmára is tud javaslatot megfogalmazni. A program egyszerűbb jogi megítélésű ügyekben képes automatizálni az igazságszolgáltatási eljárásokat a megfelelő jogi nyelvezet használatával. Az argentin kerületi ügyészség szerint nagy segítséget nyújt a program a gyakorlatban, hiszen a segítségével heteken belül elintézhetők olyan ügyek, melyeket korábban hat hónap alatt bonyolítottak le. A program kapacitása is elképesztő: több mint 300.000 bírósági határozatot és 2000 jogerős ítélet előhívására képes, így megkönnyítve az érdemi határozat meghozatalát hasonló ügyekben.[8]

Észtország már meg is alkotta a világ első robot-bíráját, és már bárki számára elérhető a világhálón a Chatbot nevű alkalmazás, mely jogi tanácsokat osztogat a hozzá fordulóknak.[9] A kutatást Ott Velsberg vezető adatvédelmi tisztviselő irányította, és az alapvető célkitűzés egy olyan robot bíró kifejlesztése volt, ami képes kisebb – 7000 eurónál alacsonyabb – pertárgyértékű ügyeket elbírálni. A projekt még folyamatban van, és valószínűleg kezdetben a szerződéses jogviták elbírálásában fog szerepet játszani. A szerződéses felek feltöltik a rendszerbe a szükséges okiratokat, illetve más releváns információkat, a program pedig ez alapján döntést hoz, melyet meg lehet támadni egy emberekből álló bíróság előtt.[10]

Érdemes utalni az amerikai ún. DoNotPay nevű online szolgáltatásra is, amely ingyenes jogi segítséget nyújt az USA-ban a parkolási, közlekedési bírságolási ügyekben, illetve a légitársaságokkal szembeni igényérvényesítéssel összefüggésben. A szolgáltatás – sikeressége okán – az elmúlt években bővítette tevékenységi körét, igénybe vehető a fogyasztói jogvitákban, munkajogi kérdésekben, illetve menekültstátusszal kapcsolatos ügyekben is.[11]

A rövid nemzetközi kitekintést követően a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk meg, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszerben miként van jelen a mesterséges intelligencia, illetve a szakma képviselői hogyan vélekednek a robot bírók alkalmazhatóságáról.

3. A mesterséges intelligencia alkalmazása Magyarországon

Az Európai Unió kezdeményezésére Magyarországon is indult olyan kezdeményezés, mely a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazását segíti elő. Az innovációs és technológiai miniszter kezdeményezésére alakult meg 2018. október 8-án a Mesterséges Intelligencia Koalíció egyetemek, nemzetközi és hazai cégek, tudományos műhelyek, szakmai és közigazgatási szervek részvételével. A Koalíció alapvető célkitűzése a mesterséges intelligencia fejlesztési kereteinek és irányvonalainak meghatározása szakmai fórum keretein belül, részt vesz Magyarország mesterséges intelligencia stratégiájának kialakításában, valamint a mesterséges intelligencia által generált gazdasági és társadalmi hatások elemzésében.[12]

Az elmúlt évtizedekben a magyar igazságszolgáltatás igazgatási része ment keresztül jelentős technikai fejlődésen: megjelent a Via Video rendszer, mely lehetővé teszi az eljárás alanyainak és egyéb résztvevőinek távmeghallgatását, kiváltva a személyes megjelenéssel járó kellemetlenségeket és költségeket. A Digitális Bírósági Projekt kapcsán került bevezetésre az Ítélkezést Támogató Rendszer (ÍTR), az Ügyfél Iratbetekintő Rendszer (ÜIR), illetve a Lajstromirodai Iratbetekintő Rendszer (LIR).[13] Széles körben kötelezővé vált az elektronikus kapcsolattartás a bíróságokkal, és bevezetésre került az e-akta is.

Darák Péter, a Kúria elnöke 2017 tavaszán számolt be az University College London, a Sheffieldi és a Pennsylvaniai Egyetemek által végrehajtott kísérlet eredményéről, mely szerint egy mesterséges intelligencia az Európai Emberi Jogi Bíróság által tárgyalt ügyek százainak kimeneteléről adott helyes előrejelzést. A program 584 ügyet vizsgált, melyekben az Emberi Jogok Európai Egyezményének meghatározott cikkeit kellett alkalmazni, és ez alapján „jogsértő” vagy „nem jogsértő” eredményre jutott. A mesterséges intelligencia csak két hasonló ügyben adott hibás végeredményt. A kutatócsoport a kiváló végeredmény ellenére is arra a következtetésre jutott, hogy a program nem képes érzékelni a jogi minősítés finomabb árnyalatait. A Kúria elnöke a nemzetközi eredmények ellenére is azt hangsúlyozza, hogy az ítélkező tevékenységet nem lehet mesterséges intelligenciára bízni.[14]

Magyarországon is vannak óvatos kísérletek a robotika alkalmazására a jog világában: a Pécsi Tudományegyetem hallgatói az iLex startup mesterséges intelligencia alapú oktatási eszközétől tanulhatják a polgári jogot. Az iLex a csevegő robotot az IBM Cloud termékére építtette, mely tárhelyet és fejlesztőrendszert is biztosít a kognitív technológiás innovációhoz.[15]

Az óvatos magyar ellenérzéssel szemben elsősorban angolszász jogterületen bontakozott ki az az elméleti vita, mely a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban betöltött jelentőségéhez kapcsolódik, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy a robot bírók felválhatják-e az emberi bírák munkáját. A tanulmány következő sorai e körben elsődlegesen azt vizsgálják, hogy ebben a vitában milyen szempontok merülnek fel.

4. Bevezető gondolatok a robot bírók létjogosultságáról

A bíró által ellátandó feladatok összetett jellegűek: szerepe alapvetően aktív jellegű, az eljárás alanyaival interakcióban áll, vitát rendez, törekszik az egyezség létrehozására, olykor mediál, pervezetés és rendfenntartás keretében intézkedik, általános és speciális tájékoztatási kötelezettség terheli, szakmai vitát folytat más bírákkal, az igazságszolgáltatás egyéb résztvevőivel stb. Az, hogy ezek az egyes tevékenységek milyen mértékben jellemzik a bíró feladatvégzését, eltérőek az egyes országokban, illetve a konkrét bíró személyében is tapasztalhatunk diverzitást. Egyes bírák felelősség-teljesebben végzik feladatukat, míg mások esetében az érzelmek, az együttérzés és az erkölcsi normák dominálnak jobban.[16] Emiatt is nehéz megjósolni, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének milyen hatása lehet az igazságszolgáltatásra.

Lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése átalakítja a bírói szerepkör interaktív jellegét olyannyira, hogy a bírák ítélkező tevékenységét teljes mértékben átveszi a mesterséges intelligencia. Annak ellenére, hogy a robot bíró elképzelés jelenleg még gyerekcipőben jár, már most vannak határozott jelei annak, hogy később meghatározó jelentőségű lehet, bár vannak olyan álláspontok is, ahol kifejezetten népszerűtlen ez az elképzelés.

A robot bíró alkalmazása szempontjából lényeges kérdés, hogy a bírói tevékenység milyen feladatokat fog majd össze 10, 20 vagy 30 év múlva? Pontosabban megfogalmazva a kérdést: az igazságszolgáltatási tevékenységnek vannak-e olyan szegmensei, jellemvonásai, melyek garanciát nyújtanak arra, hogy a bírói tevékenység a jövőben kizárólag emberi tevékenység maradhasson, legalább meghatározott jogviták esetében? Ezekre a kérdésekre úgy válaszolhatunk, ha megvizsgáljuk azokat a változásokat, melyek a technológiai eredmények felhasználásában következtek be az ügyvédek, a bíróságok, illetve az igazságszolgáltatás egyéb résztvevőinek munkáját illetően. Egy biztos, a bírák, jogászok igazságszolgáltatásban betöltött szerepe, tevékenységei gyorsan változnak, és a technológiai fejlődés átalakította az igazságszolgáltatási rendszer egyes területeit. A technológia vívmányainak alkalmazása természetesen nem azonnal eredményezi az igazságszolgáltatásban betöltött szerepkör átalakítását, de kétségtelenül alkalmas a részfeladatok változtatására. Például a jogvitában érintett felet képviselő ügyvéd a mesterséges intelligencia alkalmazásával könnyebben tudja összegyűjteni a releváns adatokat, jogszabályokat, bírói döntéseket, ezáltal pontosabban határozható meg a fél nyerési esélye is, és az ily módon összegyűjtött anyag is más formában kerül a bíróság elé.[17]

Az USA gyakorlatában a mesterséges intelligenciát elsőként a büntetőügyekben alkalmazták, elsődlegesen az elkövető bűnismétlési hajlandóságának kimutatásához, illetve az ítélet meghozatalához szükséges információk összegyűjtéséhez.[18] Ezek a fejlődési lépcsőfokok hatással vannak a bírák munkájára és feladataira is olyan értelemben, hogy kiszakítanak egy-egy részterületet a hatáskörükből, de valószínűleg arra még nem alkalmasak, hogy a bírák igazságszolgáltatásban betöltött szerepét megreformálják. A mesterséges intelligencia fejlődése azonban valószínűsíthetően ennél nagyobb hatással lesz a bírákra és az ítélkező tevékenységre, de ehhez vizsgálnunk szükséges azt is, hogy a bírák milyen szerepkört töltenek be a modern társadalmakban.

5. A technológiai változás három szintje

A technológia már három ponton volt hatással az igazságszolgáltatási rendszer átformálására. Az első alapvető változás az ún. „támogató technológia”, mely azt jelenti, hogy a technológia vívmányai segítségével az igazságszolgáltatás alanyai magasabb szinten tudnak tájékozódni. A második jelentős pont a „csere technológia”, mely alapján meghatározott tevékenységeket – melyeket korábban emberek végeztek – programok hajtanak végre. A harmadik szint az ún. „elosztó technológia”: a technológia megváltoztatta a bírói munkavégzés jellegét, hiszen az ítélkezési tevékenységhez több adat rövidebb időn belül rendelkezésre áll, így a bírói mérlegelési tevékenységhez kevésbé szükséges a gyakorlati tapasztalat.[19] Különösen a második és a harmadik szint alkalmas arra, hogy változást hozzon a bírák ítélkezési tevékenységében, szerepkörében.

Jelenleg a legtöbb igazságszolgáltatási reform a modern technológia alkalmazásában az első és a második szintet célozza meg, mely tulajdonképpen a mesterséges intelligencia legegyszerűbb formájának alkalmazását jelenti. Például a legtöbb technológiai fejlesztés kiegészíti és támogatja a bírósági hatáskörbe tartozó eljárások működését (lásd elektronikus kapcsolattartás). Ez valójában az első szintje a technológiai fejlesztéseknek, melynek eredményeként a jogkereső közönség többsége elektronikus kapcsolattartásra jogosult (és meghatározott körben köteles is), és a lehető legrövidebb időn belül jut hozzá a problémáját érintő megoldási lehetőségekhez, vagy a konkrét jogvitájához kapcsolódó lényeges adatokhoz. Az interneten több olyan webhely is működik, ahol jogi problémákkal kapcsolatos információkat helyeznek el, így a jogkereső közönség növekvő számban kap választ kérdésére az online szolgáltatásokon keresztül, az elmúlt években az online jogi tanácsadással foglalkozó cégek száma is növekvő tendenciát mutat.

Az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva a videokonferencia lehetősége fejlődött, bevezetésre került sok országban a távmeghallgatás jogintézménye, illetve az e-mail által, valamint az elektronikus kapcsolattartás lehetősége csökkentette a bíróságok előtt való személyes megjelenés kötelezettségének számát, ez tekinthető a technológiai fejlődés második szintjének. Ezen a második szinten azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a technológiai támogatások alkalmasak változást előidézni a bírói meghallgatások menetében. Ebben a körben kell példaként megemlítenünk az online vitarendezési lehetőségeket meghatározott jogvitákban (például a fogyasztói jogvitákban).[20]

Más technológiai eredmények a harmadik szintbe olvadnak és mind az egyeztető eljárásokat, mind más igazságügyi eljárásokat képesek támogatni azáltal, hogy sokkal részletesebb online tanácsot kapnak a felek egy mesterséges intelligencia által működtetett technológiától, mely képes figyelembe venni a különböző lehetőségeket és alternatívákat is. A legújabb igazságügyi technológiai fejlesztések alkalmasak arra, hogy előre jelezzék a döntés tartalmát, ezzel változást okozva az igazságügyi rendszerben. A hagyományos döntéshozatali mechanizmusokkal ellentétben ezek a programok alkalmasak arra, hogy szofisztikáltabb döntési javaslatokat fogalmazzanak meg, mert képesek valamennyi alternatívát egyszerre figyelembe venni. Ezen a harmadik szinten működő technológiák alkalmasak arra, hogy elsőként a bírák munkáját támogassák a döntés meghozatalában, majd az egyre magasabb fejlettségi szint elérésével ki is szoríthatják az emberi tényezőt. Kezdetben természetesen a technológiai hatások csak az alacsonyabb szintű döntések meghozatalára korlátozódnak. Például Új-Zélandon egy egyetemi projekt keretében kifejlesztettek egy olyan számítógépes alapú döntéshozatali modellt, mely előrejelzi az országban a balesetekkel kapcsolatos kártérítési igények kimenetelét. Vagy Mexikóban alkalmazzák az ún. Expertius rendszert, mely alkalmas arra, hogy javaslatot tegyen az ügyben eljáró bírónak a döntés meghozatalára, konkrétan arra, hogy a felperes jogosult-e nyugdíjra vagy sem.[21]

A mesterséges intelligencia az elmúlt ötven évben folyamatosan fejlődött, de az elmúlt évtizedig az eredményeket az igazságszolgáltatási szektoron kívül hasznosították. A mesterséges intelligencia eredményei azonban napjainkban beszivárognak a jog területére is, és ez a folyamat részben műszaki, részben jogi problémák elemzésének szükségességét veti fel. A programok kezdetben a bírói feladatok közül az elemző funkciókra összpontosíthatnak, és a dokumentumok felkutatása körében betöltött feladata révén tud változást előidézni a bírók munkavégzésében. Ezek a programok alkalmasak arra, hogy több ezer oldalas szöveget áttekintsenek és kiválasszák a releváns dokumentumot sokkal rövidebb idő alatt, mint amennyit mindez emberi közreműködéssel igényelne. Az idő- és költség-tényező szempontjából is előnyösebbek, hiszen – az emberrel ellentétben – akár folyamatos munkavégzésre is képesek.

6. Az online bíróságok és online vitarendezések hatása

A technológiai fejlődés más szegmensei is eredményezhetik az igazságszolgáltatási szerepkör újragondolását: ezzel összefüggésben az online bíráskodás elterjedése emelhető ki. Ezek az online vitarendezési lehetőségek az ügyek meghatározott körében alkalmasak a bírósághoz fordulás jogát biztosítani költséghatékonyan, ezzel támogatva a bírák és az igazságszolgáltatási szervezetrendszer munkáját. Ezek a megoldások az igazságszolgáltatás demokratizációját segítik elő, bár nem eredményezik robot bíró alkalmazását, de annak a rendszernek a kereteit mindenképpen megteremtik, ahol már mesterséges intelligencia hozza meg a döntéseket. Ezek a technológiák általában nem a robot bíró alkalmazására fókuszálnak, hanem az online tevékenység elterjesztésére törekednek. Például fokozottabb az igény az elmúlt években az online bíróságok létrehozására, de ezek az elképzelések alapvetően arra irányulnak, hogy a rendszerbe ne legyen fizikai értelemben vett bíróság, azaz a bíróság épületébe nem kell az érintett feleknek elmenniük, de a peres eljárás egy olyan virtuális térben zajlik, ahol a jogvita rendezésénél a fizikai bíróság hatásköre változatlan formában megmarad.

Az Egyesült Királyságban például 2015-ben javaslat született online bíróság felállítására a 25.000 £ alatti polgári jogviták elbírálására.[22] A javaslat szerint az online bíróság több szinten működik: Az első szinten a jogvitában érintett felek információkat juttatnak be egy online rendszerbe a problémájukról, a rendszer a jogvitát kategorizálja, tájékoztatást nyújt a jogokról és a kötelezettségekről, és megoldási lehetőséget kínál fel az adott jogvitára. Ezen a szinten az a cél, hogy a felek maguk oldják meg a jogvitájukat az online rendszer által felkínált javaslatot figyelembe véve. Ha az első szint nem vezet eredményre, a második szinten az online rendszer virtuális segítőt biztosít, aki áttekinti a felek jogvitájával kapcsolatos információkat és dokumentumokat, és segítséget nyújt a probléma megoldásában közvetítői tevékenység, vagy tárgyalások folytatása révén. Ez a szint tulajdonképpen az alternatív vitarendezésnek felel meg. A harmadik szint jelenti a tényleges online bíráskodást elektronikus kapcsolattartással és elektronikus beadványokkal, konferencia hívásokkal stb. Az online eljárás eredményeként hozott ítélethez ugyanazon joghatások fűződnek, mint a fizikai bíróság által hozott határozatokhoz.

Chief Justice Warren nevéhez fűződik egy másik modell, ahol a technológia alapvetően támogató jellegű, ennek elnevezése az osztott tárgyalóterem modell.[23] A fizikai értelemben vett tárgyalótermek ebben az elképzelésben továbbra is megmaradnak, de az eljárás résztvevői, bírák, ügyvédek, felek, az esküdtszék tagjai stb. élet nagyságú képernyők vagy holografikus kivetítések útján vehetnek részt a tárgyaláson gyakorlatilag bármilyen tényleges fizikai helyszínről bejelentkezve. Ezt a modellt erősítik a videokonferencia-technológiák, mint például a Skype, de a bíróságok számára megmaradnak a fizikai értelemben vett bírósági tárgyalótermek, és a bíróságon történő tényleges megjelenés lehetősége. Ha egy ilyen jellegű bíróság a gyakorlatban működőképes, akkor innen már csak egy lépés a robot bíró alkalmazása. A robot bíróval működtetett online bíróság lehetővé teszi a peres felek számára, hogy a jogvita elbírálásához szükséges információkat bárhonnan távolról biztosítsák, és maga a program szolgáltat igazságot a döntés meghozatala útján.

Az online vitarendezési platform kialakítása az Európai Unióban (ODR) az online bíráskodás egy másik tipikus esete. Itt a fogyasztói jogvitában érintett felek az internet és a technológia segítségével olcsón és hatékonyan tudják jogvitájukat rendezni. Ez a megoldás szintén támogatja a mesterséges intelligencia alkalmazását, mert megteremti azt a közeget vagy platformot, mely alkalmas a robot bíró befogadására. Az ODR rendszer alapvető jellemvonása, hogy a jogvitában érintett feleknek nem kell személyesen találkozniuk, mivel az egész eljárás internetes kapcsolattartáson alapul. A mesterséges intelligencia által történő döntés-hozatali mechanizmust is alkalmazzák az online vitarendezési platformon: a felek által szolgáltatott információk alapján a szakértők által összeállított algoritmusok által a rendszer automatikusan generálja a határozatot.[24]

Hollandiában a Rechtwijzer, egy fejlett alternatív vitarendezési program – mely magában foglalja az ODR technológiai megoldásait – segít azoknak a pároknak, akik különválásban vagy a házasság felbontásában érintettek. A program kérdéseket tesz fel a feleknek és a hozzátartozóiknak, és különböző megoldási lehetőségeket kínál ezen információk alapján.[25] A program információkat, eszközöket szolgáltat, további weboldalakra utal és személyre szóló tanácsokkal próbálja meg a feleket rávenni arra, hogy problémájukat oldják meg saját maguk. Ha a program által kínált megoldási lehetőségek nem voltak hatásosak, akkor a program végső megoldásként információt és személyes elérhetőségeket ajánl a feleknek mediátor, jogi képviselők, vagy egyéb eljárási lehetőségek formájában. A részt vevő személyek tapasztalatai alapján hasznos a szoftver működése, de a felek többsége még mindig szükségesnek vélte harmadik személy közreműködését egy esetleges megállapodás létrehozásánál.

Az alternatív vitarendezés körében bekövetkezett technológia fejlődés abba az irányba mutat, hogy a mesterséges intelligencia valószínűleg meg fog jelenni a joggyakorlatban is. Ha ezek a technológiák hatékonyan tudnak működni az alternatív vitarendezés körében, akkor a bírósági eljárásokban is jól hasznosítható a mesterséges intelligencia. Sőt az alternatív vitarendezési technológiák gyakorlati alkalmazása során gyűjtött tapasztalatok birtokában a robot bíró program tovább fejleszthető, finomítható.[26]

7. A bírák helyettesíthetőségéről

A legújabb technológiai megoldások segítséget nyújtanak az embereknek a jogvitájuk gyors megoldásában, vagy pontosítják a jogvita kereteit, melyek megkönnyítik a bírák döntéshozatalát. Például a technológia segítséget nyújthat különböző megoldási lehetőségek kidolgozásában, és a mesterséges intelligencia alkalmas alternatívák feltérképezésre, felkínálására vagy a döntéshozatalt támogató tevékenységek ellátására. Mindezek alapján tulajdonképpen beszélhetünk Mesterséges Jogi Intelligenciáról is, mely rendszer képes szakértőként jogi tanácsokat adni vagy esetleg konkrét jogvitában döntést hozni.

A mesterséges intelligenciának az igazságszolgáltatási rendszerben betöltött szerepe jelentős lehet, tekintve hogy hasznosítható a peres és nemperes eljárásokban is. Ezzel összefüggésben joggal merül fel a kérdés, hogy ezek a folyamatok – mármint a mesterséges intelligencia becsatornázása az egyes eljárásokba – hatással lesznek-e az ügyvédek és a bírák igazságszolgáltatásban betöltött szerepére, mivel a technológia fog elvégezni bizonyos döntés-hozatali és elemzési folyamatokat.[27] A többségi álláspont szerint az igazságszolgáltatáson kívüli hatás valószínűleg jelentősebb lesz, a mesterséges intelligencia alkalmazásának hatására 20 éven belül több olyan munkakör is megszűnhet, ahol az emberi közreműködést felválthatja a mesterséges intelligencia.[28] Arról már kevesebb szakmai diskurzus szól, hogy a mesterséges intelligencia (esetleg a robot bíró) alkalmazása miként fog hatni az igazságszolgáltatásbeli munkakörökre, és hogy eredményezheti-e azt, hogy egyes bírák munkáját teljesen új technológiák váltsák fel.

Az egyértelmű, hogy a jövőben az igazságügyi munka meghatározott részét technológiai folyamatok fogják végrehajtani, különösen azokban a szektorokban, ahol a mesterséges intelligencia kiépíthető és alkalmazható. Ezzel összefüggésben a mesterséges intelligencia és a jogi információs rendszerek már kifinomult elágazási és adatkeresési technológiát használhatnak olyan bonyolultabb „döntési fák” létrehozására, melyek a jogvita lehetséges eredményeire utalnak. Ezen kívül a fejlettebb mesterséges intelligencia rendszerek nem csak az emberi intelligenciát utánozzák, helyettesítik, de további és különleges intelligens rendszerek (neurális hálók) létrehozására is alkalmasak. A rendszer kérdéseket tesz fel vagy felhasználja a felhasználókkal kapcsolatban már rendelkezésre álló adatokat, majd ezt követően a jogvitával kapcsolatban tesz fel kérdéseket annak érdekében, hogy pontosan körvonalazza a konkrét jogvitát. A program ezt követően a jogvitára alkalmazza a jogszabályi előírásokat, és ebből következtetéseket von le. Ezt akként teszi meg, hogy a szabályokat alkalmazza a konkrét tényekre. Az ily módon nyert döntés lehet döntési javaslat vagy a jogvitát érdemben eldöntő végleges határozat is. Ezek a rendszerek folyamatosan frissíthetők, akár új adatok is bevihetők és a gépi tanulás lehetővé teszi a rendszer folyamatos fejlesztését is.

Mindezek alapján jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy a technológiai fejlődés eredményezheti-e a bírák helyettesítését mesterséges intelligenciával? A válasz az, hogy valószínűleg nem, vagy legalábbis kezdetben nem. Ennek részben az az oka, hogy oly sok tényező befolyásolja a bírói döntéshozatalt. A bírák a bizonyítékok mérlegelésével határozzák meg a tényállást, sokat számít az intuitív jellem, valamint az a képesség, hogy az emberek képesek felmérni döntéseiknek a társadalomra gyakorolt hatását.[29] Ennek ellenére a mesterséges intelligencia támogatja a felek döntéshozatalát (például azáltal, hogy pontosabban prognosztizálja a jogvita eredményét), és képes egyes bírósági munkamozzanatok és döntéshozatal támogatására is (például azáltal, hogy határozati javaslatot fogalmaz meg).

Ezek a technikai vívmányok több kérdést is felvetnek, mint például milyen lesz a jövőben a bírák és a bíróságok igazságszolgáltatásban betöltött szerepe, felmerülnek adatkezelési problémák, vagy annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az igazságügyi és végrehajtási funkciók szétválasztásának módja hogyan történhet meg. Ezen túlmenően vannak kérdések a szellemi tulajdonnal kapcsolatban, valamint arról is, hogy egy esetleges robot bíró működtetésénél az input információkat ki szolgáltatja, ki gyakorolja az irányítás jogkörét, vagy hogy mennyire biztosítható az algoritmusok átláthatósága. Azok, akik támogatják a robot bíró bevezetését, nem foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, hogy a bíráknak milyen szerepük van a társadalom fejlődésében, mely az ítélkezési tevékenységen túlmutató kérdés, de valóban fontos szegmensei vannak, mint például a jogállamiság megszilárdítása a társadalom tagjaiban.[30]

8. A robot bíró

A robot bíró alkalmazhatóságával összefüggésben alapvetően az a kérdés tehető fel, hogy a technológia fejlettsége elérheti-e azt a szintet, hogy a tárgyalótermekben az embereket felváltja a robot bíró, aki vezeti a tárgyalásokat és meghallgatásokat, és képes bonyolultabb, összetettebb megítélésű jogvitákban is a döntéshozatalra, illetve hogy a technológia milyen módon segítheti vagy támogathatja az ilyen jellegű munkát?

Harvey egyszerűsített módon írja le, hogy a robot bírónak milyen módon kellene működnie, utalva arra az algoritmusra, melyeket a jogi adatbázisoknál alkalmaznak. Ezek az adatbázisok a természetes nyelvi kifejezések alapján működtetik kereső funkciójukat a releváns anyag összegyűjtéséhez. A robot bírónak természetesen ennél többet kellene tudnia: egyrészről az ismétlődő eseteket át kellene alakítania mintákká, melyeket későbbi jogeset kapcsán alkalmazna, majd a konkrét jogesettel össze kell tudnia vetni a rendelkezésére álló jogforrásokat, esetjogot, és ezt meghaladóan elemző feladatot is el kell végeznie a végső döntés meghozatalához. Ez az elemző feladat követeli meg a szükséges algoritmusok kidolgozását, melyek alkalmasak az összehasonlító és prediktív elemzésre, illetve a valószínűségi elemzés egy olyan formáját alkalmazzák, mely hasznos és informatív eredményhez vezet. Harvey modelljében azonban megmarad az emberi bírói döntéshozatal.[31]

Kísérleteket hajtottak végre mesterséges intelligencia programok segítségével az esetek kimenetelének szöveges információk alapján történő előrejelzésére (prediktív analízis). Aletras és munkatársai kifejlesztettek egy programot, amely szövegesen elemezte az emberi jogok megsértésével kapcsolatos döntéseket az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogában, hogy felfedezzék az ítéletek mintázatait. A program ezeket a mintázatokat megtanulta, és 79 %-os pontossággal képes volt megjósolni a konkrét ügyben hozandó döntés tartalmát. Ez egy példa a program öntanulási képességére, hiszen a számítógépes program képes volt elemezni a múltbéli adatokat, ezek alapján pedig olyan szabályokat dolgozott ki, melyek a továbbiakban általánosságban voltak alkalmazhatók. A gépi tanulás lehetővé teszi a számítógépes programok számára, hogy összetett feladatokat a saját tapasztalataik alapján oldjanak meg, és ne kézzel betáplált funkciók révén.[32] Surden megítélése szerint a gépi tanulás azonban az eredményesség szempontjából korlátokba ütközhet. A gépi tanulást alkalmazó programok csak azokban az esetekben hasznosíthatók, ahol a korábban elemzett esetek hasonlóak az újként érkező szituációkhoz. Ha egy ilyen mesterséges intelligenciának olyan új esetet kell elemeznie, melyre nincs hasonló korábbi precedens, akkor lehet, hogy nem képes megfelelő előrejelzést adni, vagy döntési javaslatot megfogalmazni. Ezek a problémák akkor is felmerülhetnek, ha a korábbi esetek mintázata nem elég nagy ahhoz, hogy a számítógépes program felfedezze a mintákat és hatékony általánosításokat hozzon létre.[33]

Figyelemmel arra, hogy a mesterséges intelligencia kutatói több jelentős sikert értek el az igazságszolgáltatáson kívüli szektorokban, ezek az eredmények viszont azt mutatják, hogy a prediktív elemzés akkor is sikeres, ha a program több, újszerű esettel találkozik. Például a közelmúltban a Google DeepMind kutatói sikeresen kifejlesztettek egy mesterséges intelligencia programot, az AlphaGo-t, hogy a Go komplex játékot az európai mesternél is magasabb szinten játszhassák, és ez a program is a gépi tanulás meggondolása alapján készült. Vagy a mesterséges intelligencia ezen változatát például az orvosi területen is nagyon eredményesen alkalmazzák a diagnosztikában.Noha a jog bonyolultabb bármely stratégiai játéknál, ezek a sikerek mégis azt sugallják, hogy a robotbíró képes megtanulni az ítélkező tevékenységet a jogszabályok és a bírósági esetjog elsajátításával, és hogy ezek az alapelvek hatékonyan hasznosíthatók a mesterséges intelligencia program kidolgozásánál. Figyelembe véve a más területeken elért eredményeket, a mesterséges intelligencia fejlesztésére fordított erőket és forrásokat, alapvetően az jósolható, hogy a következő évtizedben megjelennek a kifinomult robot bírók.[34]

9. A robot bírók fejlesztésével kapcsolatban felmerülő kérdések

A bíráknak a társadalomban betöltött általános funkcióján kívül vannak bizonyos speciális tényezők, melyek különösen fontosak a mesterséges intelligencia fejlesztése és a bírák döntési funkciója szempontjából. Ezek a tényezők összességében azt sugallják, hogy a mesterséges intelligencia helyettesíthet bizonyos ítélkezési funkciókat, azonban felmerül a kérdés, hogy megfelelő módon-e, és hogy milyen körülmények indokolhatják az emberi hatáskör fenntartását.

Az első ilyen tényező a jogi felhatalmazás kérdése, nevezetesen hogy egy számítógépes program vagy automatizált folyamat rendelkezik-e azzal a jogi felhatalmazással, hogy egy „hús-vér” bíró helyett határozatokat hozzon. Ki hozza meg ezeket a határozatokat, és ki rendelkezik az ilyen döntés meghozatalához szükséges jogi felhatalmazással? A programozó, a politikai döntéshozó, az emberi döntéshozó vagy maga a számítógép vagy automatizált rendszer?[35]

A második jelentős kérdés az, hogy a törvényeket hogyan lehet lefordítani pontosan olyan kódokká, parancsokká és funkciókká, melyeket egy számítógépes program képes megérteni. A jogi nyelvezet ugyanis rendkívül árnyalt, és sok esetben szövegösszefüggésbeli megértést is igényel. A számítógépes programozók és az informatikai szakemberek ritkán rendelkeznek jogi, politikai vagy közigazgatási képesítéssel, tapasztalattal. Ennek ellenére ezeknek a szakembereknek a feladata, hogy a jogszabályokat és az ítélkezési gyakorlatot lefordítsák számítógépes kódokra és parancsokra, mert ezáltal teremtik meg a döntéshozatal autonóm folyamatát. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ezeket a kódokat állandóan frissíteni kell a jogszabály-módosítások, új bírósági esetjog és a bonyolult átmeneti rendelkezések miatt.

A harmadik tényező, mely alapvetően nehézségek okozhat a robot bírák kifejlesztésével összefüggésben, a bírói diszkrecionális jogkör gyakorlása. A számítógépes programok a logika szabályait követik, a bemeneti információkat algoritmussá formálják, és egy előre meghatározott lehetséges eredményt képesek produkálni. Az effajta merevség vitathatatlanul összeegyeztethetetlen a diszkrecionális jogkör gyakorlásával. A diszkrecionális jogkörben hozott döntéseknél a bírónak figyelembe kell vennie a társadalmi értékeket, a felek szubjektív tulajdonságait, illetve minden egyéb releváns körülményt.

A diszkrecionális jogkör gyakorlásán kívül arra is szükséges felhívni a figyelmet, hogy a bíró ítélkezési tevékenységét és a konkrét ügyben hozott határozatot számos más tényező is befolyásolni képes: például a felek képviseletének minősége, a felek rendelkezésére álló erőforrások, a döntéshozó felkészültséges stb. Olyan egyszerűbb tényezőket is figyelembe kell venni, mint például hogy mikor és mit ettek az eljárás alanyai, a döntéshozatal milyen napszakban történt, a döntéshozónak aznap összesen hány határozatot kellett hoznia, személyes értékek, emberi megérzések (intuíció), az eljárás alanyainak megjelenése, érzelmek stb.[36] Ha a bírák munkáját átveszi a mesterséges intelligencia, nyilvánvalóan ezek a tényezők nem fognak érvényesülni.

A mesterséges intelligencia bevezetésével összefüggésben utolsó tényezőként azt is figyelembe kell venni, hogy összeütközésbe kerülhet a szintaxis és a szemantika közötti filozófiai különbséggel: egy számítógépes program ugyanis rendelkezik szintaxissal (a működés formális struktúrájával), de nem rendelkezik szemantikával (azaz a működés mögötti értelemmel). A digitális technológia az információkat elvont szimbólumok, nevezetesen számkódok alapján dolgozzák fel. A technológia képes ezeket a szimbólumokat feldolgozni, különböző kombinációk alapján összepárosítani, de nem értik ezeknek a folyamatoknak a jelentését. Ez ellentétes az emberi elmével, amely megérti az általa feldolgozott információkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a számítógépes programok képesek lesznek az emberi gondolkodás szimulálására, de még sok idő kell ahhoz, hogy ténylegesen képesek legyenek a gondolkodásmód duplikálására. De ha az emberi döntéshozatalhoz szükséges információk bonyolultabbá válnak, az embereknek nem lesz más lehetősége, mint hogy a mesterséges intelligenciára támaszkodjanak a döntések meghozatala során.[37]

10. A bírákat támogató technológiák

A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban betöltött szerepével összefüggésben leggyakrabban a robot bírák jutnak eszünkbe, melyek alkalmasak az ítélkező tevékenység egyes területein az emberi munka helyettesítésére. A mai gyakorlatban azonban sokkal inkább jelentősek azok a technológiai fejlesztések, melyek a bírák munkájának támogatását tűzték ki célul. A mesterséges intelligencia rendszerek fejlesztése során is inkább arra kell törekedni, hogy az igazságszolgáltatás hatékonysága növelhető legyen, nem pedig arra fókuszálni, hogy az emberi tényező teljes mértékben kivezetésre kerüljön. Ezért a jelenlegi fejlesztések középpontjában nem a robot, hanem a „ko-bot” bíró kidolgozása áll.

Az információ alapú mesterséges intelligencia programok alkalmasak az emberi döntéshozatal támogatására. Ez a program képes határozat-tervezetet készíteni, melynek felhasználásával a bíró a saját érvelését, diszkrecionális jogkörét vagy egyéb körülményeket is figyelembe véve hozza meg saját határozatát.[38]

11. Záró gondolatok

A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban betöltött funkciójával kapcsolatban nem az a kérdés, hogy van-e létjogosultsága ebben az ágazatban, hanem hogy mikor és mennyiben formálja át az egyes szerepköröket. A jelenleg kifejlesztett és alkalmazott technológiai megoldások máris hatást gyakoroltak a bíróságok munkamódszerére: bizonyos értelemben tehermentesítést eredményeznek, hiszen emberi közreműködés nélkül támogató funkciókat látnak el, megjósolják a jogvita lehetséges kimenetelét, mellyel a bíróságon kívüli vitarendezést is ösztönzik.

A mesterséges intelligencia alkalmazható az igazságszolgáltatás egyes területein, segítségével időt nyerhetünk bizonyos – kevésbé érdekes, inkább technikai jellegű – munkamozzanatok automatizálásával (pl. nyomtatványok kitöltése vagy bírósági határozatok kigyűjtése). Ám jelen pillanatban kijelenthetjük, hogy a mesterséges intelligencia nem alkalmas jogi kérdésekben döntések meghozatalára, ezért egyhamar nem fogja helyettesíteni az ügyvédeket és a bírákat. Ennek oka pedig alapvetően abban keresendő, hogy az ítélkezést nem lehet technológiának tekinteni. A polgárok, vállalkozások konfliktusos emberi viszonyokat visznek a bíróság elé, ezek egy része vagyonjogi jellegű, míg más részük személyi állapottal kapcsolatos, vagy lehet személyes jellegű is, mint például egy becsületsértő cikk publikálása. A bírói ítélkezés magában hordoz egy értékelő elemet is, mely középpontba helyezi a bíró személyét; a bíróban meghatározó pszichológiai folyamatok zajlanak: a tényállással összefüggésben a megismerés, a bizonyítékok mérlegelése körében pedig a meggyőzés kialakulása. A bíró eljárása alkotó jellegű művelet, bevett tradicionális módszerekkel.[39]

A Kúria elnökének itt ismertetett gondolatmenetével alapvetően egyetértünk, ugyanakkor szükséges felhívni a figyelmet Richard Susskind professzor gondolataira is: „Akik azzal nyugtatják magukat, hogy egy gép sosem fogja tudni eléggé komplexen megérteni a jogi ügyeket, és ezáltal felelős döntések meghozatalára sem lesz képes, azok tökéletesen félreértik a mesterséges intelligencia működésének elvét.” A professzor példaként a számítógépes sakkprogramot hozza fel: elképzelhetetlen gyorsasággal elemzik a potenciálisan szóba jöhető összes lépést, és végül érzelemmentesen hozzák meg azt a döntést, mellyel legvalószínűbb a győzelem. Eközben nincsenek tudatában annak, hogy „okosan” vagy „szépen” játszanak-e, ugyanakkor kegyetlen hatékonysággal. A döntési képességet legjobban a múltbéli esetek és az írott szabályok ismerete alapozza meg.[40]

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

 

Dr. Nagy Adrienn
Intézetigazgató, egyetemi docens,
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar,
Európai és Nemzetközi Jogi Intézet,
Polgári Eljárásjogi és Nemzetközi Jogi Tanszék

 

[1] John McCarthy (1927-2011) matematikus volt, az ő nevéhez fűződik az „artificial intelligence” kifejezés megalkotása 1955-ben

[2] A mesterséges intelligencia ma, és szerepe a XXI. század technológiai forradalmában; Joghallgatók Önképző Szervezete 2018.; http://josz.elte.hu/wp-content/uploads/2019/03/JO%CC%88Sz-MI-projekt-v4.pdf [2019. 08. 30. ] p. 16.

[3] Mező Ferenc – Mező Katalin: Interdiszciplináris kapcsolódási lehetőségek a mesterséges intelligenciára irányuló cél-, eszköz- és hatásorientált kutatáshoz; Mesterséges Intelligencia 2019/1. szám p. 10.

[4] Mező Ferenc – Mező Katalin: Interdiszciplináris kapcsolódási lehetőségek a mesterséges intelligenciára irányuló cél-, eszköz- és hatásorientált kutatáshoz; Mesterséges Intelligencia 2019/1. szám p. 11.

[5] https://rm.coe.int/ethical-charter-en-for-publication-4-december-2018/16808f699c [2019. 07. 29.]

[6] E témáról lásd részletesen Pusztahelyi Réka: Bizalmunkra méltó MI – A mesterséges intelligencia fejlesztésének és alkalmazásának erkölcsi-etikai vonatkozásairól; Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica 2019/2. sz. (megjelenés alatt)

[7] ifj. Lomnici Zoltán: A mesterséges intelligencia megjelenése az igazságügyi rendszerekben – jönnek az online tárgyalások? http://alaptorvenyblog.hu/blog/a_mesterseges_intelligencia_megjelenese_az_igazsagugyi_rendszerekben_jonnek_az_online_targyalasok [2019. 08. 10.]

[8] Molnár Orsolya: „Hasta la vista, baby” https://arsboni.hu/hasta-la-vista-baby/ [2019. 08. 30.]

[9] Balogh Judit: M.I vs J.O.G – Azaz „mesterséges intelligencia” versus „jogászság okos generációja”; https://arsboni.hu/m-i-vs-j-o-g/ [2019. 07. 30.]

[10] Sándor Lénárd: A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási szerepkörben

https://makronom.mandiner.hu/cikk/20190416_a_mesterseges_intelligencia_igazsagszolgaltatasi_szerepkorben [2019. 08. 30.]

[11] Rácz Zoltán: Az ügyvédi hivatás jövője a robotika fejlődésének fényében; ADVOCAT 2019/1. sz. 11. o.

[12] Molnár Orsolya: „Hasta la vista, baby”

https://arsboni.hu/hasta-la-vista-baby/ [2019. 08. 30.]

[13] ifj. Lomnici Zoltán: A mesterséges intelligencia megjelenése az igazságügyi rendszerekben – jönnek az online tárgyalások?

http://alaptorvenyblog.hu/blog/a_mesterseges_intelligencia_megjelenese_az_igazsagugyi_rendszerekben_jonnek_az_online_targyalasok [2019. 08.10.]

[14] Darák Péter: (Mesterséges) bírói intelligencia; p. 1.

https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/z_dr_darakpeter.pdf [2019. 08. 10.]

[15] Rácz Zoltán: Az ügyvédi hivatás jövője a robotika fejlődésének fényében; ADVOCAT 2019/1. sz. p. 12.

[16] A bírák igazságszolgáltatásban betöltött sokrétű szerepéről lásd részletesebben Sourdin, Tania – Zariski, Archie (eds.): The Responsive Judge: International Perspectives; Springer Nature, Singapore 2018.

[17] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1115.

[18] Liptak, Adam: Sent to Prison by a Software Program’s Secret Lgorithms; https://www.nytimes.com/2017/05/01/us/politics/sent-to-prison-by-a-software-programs-secret-algorithms.html [2019. 08. 25.]

[19] Sourdin, Tania: Justice and Technological Innovation; Journal of Judicial Administration 2015/25. p. 96.

[20] A személyes kapcsolattartási lehetőségek csökkentésének hatása van a bírák munkájára, illetve az eljárás alanyainak szerepére is, ezzel kapcsolatban lásd Rowden, Emma: Distributed Courts and Legitimacy: What Do We Lose the Courthouse?; Law, Culture and the Humanities 2018/14. p. 263.

[21] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1118-1119.

[22] Online Dispute Resolution Advisory Group: Online Dispute Resolution for Low Value Civil Claims (Report, Civil Justice Council, February 2015) p. 6-7.
https://www.judiciary.uk/wp-content/uploads/2015/02/Online-Dispute-Resolution-Final-Web-Version1.pdf

[23] Chief Justice Marilyn Warren: Embracing Technology: The Way Forward for the Courts; Journal of Judicial Administration 2015/24. p. 227-232.

[24] A témáról lásd részletesebben Bánfai Edina: A digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása az online vitarendezés terén; Európai Jog 2019/4. sz. p. 27-32.; Szőke Gergely László: Online vitarendezés 1. r.; Infokommunikációs és Jog 2005/6. sz. p. 41-46.

[25] Bickel, Esmée A – J van Dijk, Marian A – Giebels, Ellen: Online Legal Advice and Conflict Support: A Dutch Experience; Report, University of Twente, 2015. március p. 5.

[26] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1122.

[27] Erről lásd részletesen Susskind, Richard: Tomorrow’s Lawyers: An Introduction to Your Future; Oxford University Press 2017.

[28] Ezzel kapcsolatban lásd Mélypataki Gábor – Lipták Katalin: Munkajogi és gazdasági kihívások a jövő munkaerőpiacán; International Journal of Engineering and Management Sciences (IJEMS) (megjelenés alatt)

[29] Australian Law Reform Commission: Technology: What It Means for Federal Dispute Resolution; 1998/23. p. 101.

[30] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1124.

[31] Harvey, David: From Susskin to Briggs: Online Court Approaches; Journal of Civil Litigation and Practice 2016/5. p. 93.

[32] Aletras, Nikolaos: Predicting Judicial Decisions of the Eurpean Court of Human Rights: A Natural Language Processing Perspective; PeerJ Computer Science 2016/1. p. 15-16.

[33] Surden, Harry: Machine Learning and Law; Washington Law Review 2014/89. p. 105.

[34] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1126.

[35] Erről a kérdésről lásd részletesen Justice Perry, Melissa: iDecide: Administrative Decision-Making in the Digital World; Australian Law Journal 2017/91.

[36] E tényezők kifejtésének rendkívül gazdag szakirodalma van, pl. Hayley Bennett – G A (Tony) Broe: Judicial Neurobiology, Markarian Synthesis and Emotion: How Can the Human Brain Make Sentencing Decisions?; Criminal Law Journal 2007/31.; Maria Agthe – Matthias Spörrle – Jon K Maner: Does Being Attractive Always Help? Positive and Negative Effects of Attractiveness on Social Decision Making; Personality and Social Psychology Bulletin 2011/37.; Justice Michael Kirby: Judging: Reflections ont he Moment of Decision; Australian Bar Review 1999/18.; John Tierney: Do You Suffer from Decision Fatigue?; New York Times (online) 2011. augusztus 17. stb.

[37] Searle, John: Can Computers Think?; in: Chalmers, David J (szerk.): Philosophy of Mind: Classical and Contemporary Readings; Oxford University Press 2002. p. 669-671.

[38] Sourdin, Tania: Judge v Robot? Artificial intelligence and judicial decison-making; UNSW Law Journal Volume 41 2018/4. p. 1130.

[39] Darák Péter: (Mesterséges) bírói intelligencia; p. 1.
https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/z_dr_darakpeter.pdf [2019. 09. 10.]

[40] Átformálja a mesterséges intelligencia az igazságszolgáltatást
https://jogaszvilag.hu/atformalja-a-mesterseges-intelligencia-az-igazsagszolgaltatast/ [2019. 12. 20.]