30. szám, 2009. február

Csak azért nem lett országos botrány a földfelszíni digitális műsorszórás televíziós és rádiós platformjának 2008. decemberi indulásából, mert addigra az ország közvéleményét a nyilvánvaló pénzügyi válság és a mind fenyegetőbbnek látszó átfogó gazdasági válság hírei már kellően sokkolták ahhoz, hogy ilyen apróságokkal az emberek törődjenek. Évekig tartó rákészülés, szaktanulmányok sora, kormányhatározat, valamint a digitális átállás sikeres beindítása és lebonyolítása érdekében kidolgozott és elfogadott törvény, Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia jogalkotási koncepció, csak győzzük sorolni, mi minden is történt odáig, hogy lényegében üresen elstartolt a televíziós és a rádiós digitális multiplex.

Az persze, hogy egy amúgy hírértékű esemény végülis miért tűnik el a tömegmédia süllyesztőben, a szakmai elemzés számára sem érdektelen, hisz annyit mindenképpen mutat, hogy ami esetleg a média- és hírközlés szabályozással foglalkozók csőlátásának középpontjában van, az mennyire kevéssé érinti és érdekli a köznapi embereket. A szakmai előkészítés során sokan mondtuk, hogy például a rádiózás digitális átállásával talán most még nem kellene foglalkozni. Egyrészt nálunk erre valós, tömeges fogyasztói igényt mindeddig semmilyen szakanyag nem tudott előre jelezni, másrészt a nemzetközi szabályozási környezet sem sürgeti a dolgot, hisz az Európai Bizottság, bölcsen, lényegében nem erőlteti az analóg-digitális technológiai átállást a rádiózásban, s még csak nem is ajánl céldátumot az analóg földfelszíni rádiós műsorszórás leállítására.

A médiapolitikusokat és a jogalkotókat persze mindez hidegen hagyta, sőt, mintegy Petőfi Megy a juhász a szamáron című verse főhősének tehetetlen indulatát követve ők is egy nagyot ütöttek a szamár fejére. Amikor ugyanis kiderült, hogy nem tudják a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. év. LXXIV. törvényben (Dtv.) megszabott határnapig, 2008. október 31-ig kiírni a televíziós multiplexek és a rádiós multiplex üzemeltetési jogára a pályázatot, s ezért törvényt kell módosítani, a módosítási javaslatot benyújtó, az öt parlamenti pártot képviselő médiapolitikusok egy füst alatt egyúttal indítványozták, hogy legyen átállási céldátum a rádiózásban is, mégpedig 2014. december 31. Igaz, ezt enyhítették azzal, hogy a lakosság 94%-át el kell érniük az adott időpontig a digitális műsorszolgáltatásoknak, és legalább a lakosság háromnegyedének rendelkeznie kell megfelelő vevőkészülékkel. Ez azért még így is párját ritkító rendelkezés, olyan jogalkotási hungarikum, amivel megint példát mutatunk a világnak!

Ez a példa – a jogalkotók minden bizonnyal nemes szándékaival ellentétesen – a szabályozni kívánt piac ismeretének hiányát mutató, akarnok-voluntarista jogalkotás iskolapéldája. Ezt persze megint csak utólag fogják elismerni, ha egyáltalán, azok, akik a törvényjavaslat indoklásában a következőket fogalmazták meg: „ …az analóg rádiós műsorterjesztés lekapcsolási határnapjának hazai kijelölését döntően a digitális műsorszolgáltatás és a vételre alkalmas készülék-forgalmazás elősegítése, ösztönzése indokolja.” A szakpolitikusok nagyvonalúan eltekintettek attól, ami iránt nincs fogyasztói kereslet és kimutatható társadalmi haszonnal sem jár, felesleges szabályozással is ösztönözni. A törvényerőre (2007. évi CLIV. tv.) emelkedett módosítás nyilvánvalóan olyan előfeltevésre épít, ami egyszerűen tévedés, s csak remélhetjük, hogy talán nem kerül majd sokba az országnak.

A magyar televíziós multiplex beindulásának kálváriája már összetettebb kérdéskör. Közismert, hogy a televíziós földfelszíni műsorszórás analóg-digitális átállásának folyamata, a különböző szabványok szerinti DTT platformok bevezetése a világban mindenütt az állami (és nemzetközi) szabályozás megszabta koordináták között haladt és halad. Való igaz, hogy e téren hazánknak súlyos adósságai halmozódtak fel az ezredfordulót követő években, hisz sokáig – a tanulmányok gyártásán kívül – semmi nem történt. Amikor azután megmozdult a szakigazgatás, abban sem volt köszönet: hiába indult el nálunk a legelsőként megjelent brithez képest egy évtized késéssel a DVB-T platform, hiába volt más országok tucatnyi rossz és jó példája előttünk, amit egyébként a közpénzből készített szakértői anyagok is világosan feltártak, az idő mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megtanuljuk a leckét! A magyar DVB-T platform beindításának a Dtv.-ben lefektetett és az egész pályázati eljárásban is megnyilvánuló kicsinyes politikai mikromenedzselése totális csődöt mondott, szakzsargonban kifejezve kormányzati kudarcnak tekinthető, s e kétes minőségben minden bizonnyal be is fog kerülni majd a tankönyvekbe.

Számomra, aki két évtizede foglalkozom médiaszabályozással az a legborzasztóbb ebben a tanmese-szerű történetben, hogy a média szabályozása körüli virtuális Bermuda-háromszögben rendre eltűnik a racionalitás, s hihetetlen rendelkezések bukkannak elő a semmiből, amelyek forrása persze később nagyonis lokalizálható. Senki nem tudta hitelt érdemlően megindokolni például, hogy mi szükség van a multiplex-pályáztatás folyamatába beiktatni az eseti parlamenti bizottságot, amint a Dtv. tartalmazza. Lehet persze, hogy egy valós politikai erőtérben ilyet nem is kell megindokolni, mondván, hogy „a jogalkotó így gondolta”, de a jogalkotásról szóló, hatályban lévő törvény azért mégiscsak mond valamit arról, hogy az ilyen ötpárti ötletelés sem lehet(ne) parttalan.

Senki nem tudja elmagyarázni, hogy azt miért kellett előírni a Dtv-ben [39.§ 2. e], hogy „az állampolgárok tájékozódását szolgáló, e törvény hatálybalépésekor legalább négy éve működő, legalább két, hír-, illetve közéleti tartalmú műsorokat szolgáltató televíziós műsorszolgáltató”-nak már a pályázat kiírása során kötelezően helyet kell teremteni valamelyik multiplexben, fittyet hányva arra, hogy ez sem nekik, sem a multiplex üzemeltetőnek nem áll érdekükben a műsorterjesztési piacon kialakult üzleti modellek logikája szerint. Most a törvényi rendelkezésben körülírt két műsort – HírTV, ATV – lehet kódoltan sugározni a nagy semmibe a nem létező nézőközönségnek, csakhogy erre már a legcinikusabb honatya sem meri mondani, hogy „a jogalkotó így gondolta.”

Egy évszázaddal ezelőtt az önnön-pusztulása felé sodródó Osztrák-Magyar Monarchia értelmisége azzal vigasztalta/áltatta magát, hogy a helyzet úgymond reménytelen, de nem komoly. Sajnos tévedtek: amint tudjuk, a reménytelen helyzet végülis komolyra fordult, noha az uralkodó mindent megfontolt és meggondolt. Most az infokommunikációs szektor szabályozásával foglalkozó szakértő még egy bon mot kedvvért sem merné állítani, hogy a helyzet nem komoly. Igaz, azt sem, hogy reményteli.

Gálik Mihály

Együttműködési megállapodást írt alá a román elektronikus médiát felügyelő Nemzeti Audiovizuális Tanács (CNA) elnöke, RASVAN POPESCU és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke, MAJTÉNYI LÁSZLÓ. Az együttműködés célja, hogy a határokat átlépő televíziós adásokkal kapcsolatos panaszokat is kezelni tudja a médiahatóság, jelenleg ugyanis számos, nagyrészt a magyarországi közönséget megcélzó adás áll román joghatóság alatt. A megállapodás szerint a jövőben a hatóságok értesítik egymást a másik fél joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatókkal kapcsolatos panaszokról. Ezt követően január 9-én, pénteken Pozsonyban találkoztak a szlovák, a cseh és a magyar médiahatóságok képviselői. A találkozó résztvevői megvitatták az érintett médiahatóságok eddiginél szorosabb együttműködésének lehetőségét, melynek legfontosabb területei a kiskorúak védelme, a határokon átnyúló televíziózás, az Európai Uniós jogharmonizáció. A megbeszélésen felmerült a magyar és román médiahatóságok közötti együttműködés közép-európaivá szélesítése, többoldalúvá tétele. Európában számos regionális hatósági együttműködésre találunk példát, a balti államoktól a mediterrán szabályozó hatóságok fórumáig. Közép-Európában – a román-magyar egyezményen kívül – még nem jött létre hasonló együttműködés. A pozsonyi találkozó ebben az irányban tett első lépés lehet. A találkozó arra is lehetőséget adott, hogy a hatóságok képviselői egyéb kérdéseket is megvitassanak, így különösen az indokolatlan erőszakot és a pornográfiát tartalmazó műsorszámok elleni hatósági fellépést, a műsorszolgáltatókkal szembeni szankcionálási gyakorlatot, és a műsorszolgáltatási díjak mértékével, országonkénti eltérésével kapcsolatos kérdéseket. A megbeszéléseket a felek tavasszal Prágában folytatják.

A Tv2 és az RTL Klub is beperelte az Antenna Hungáriát, amiért csak neki előnyös szerződést akart ráerőszakolni a két nagy országos kereskedelmi csatornára. A digitális átállási törvény kimondja, hogy a feleknek a digitális műsorszórásról meg kell állapodniuk, de ennek részleteit nem szabályozza. A TV2 szerint azért nem tudtak megegyezni, mert a vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem biztosítottak elegendő időt a megállapodás részleteinek tisztázására, ráadásul az Antenna Hungária egyoldalú feltételeket tartalmazó, saját erőfölényét tükröző szerződést kívánt a csatornával aláíratni. Hasonlóan perre készül az RTL Klub is, sőt az Index információi szerint a csatorna Alkotmánybírósághoz is fordult, mondván, hogy az alkotmányos alapjogokat sértik a digitális átállásról szóló törvényben rájuk vonatkozó passzusok. Az alkotmány ugyanis tiltja a diszkriminációt, márpedig csak a két nagy országos kereskedelmi adónak kell december 1-ig véglegesen döntenie, hogy felmegy-e a digitális multiplexekbe, a többi csatorna bármikor elszánhatja magát. Ráadásul az RTL Klub szerint ez a gyakorlat sérti az alkotmányban biztosított vállalkozás szabadságát, emellett a normavilágosság és a szerzett jogok sérelmével jár. Az alkotmánybírósági beadvánnyal párhuzamosan a csatorna is a bírósághoz fordul, hogy állapítsa meg: az Antenna Hungária életszerűtlen, egyoldalúan előnyös szerződéseket akar ráerőszakolni a csatornákra. Időközben a Viasta3 is bejelentette: korábbi szándéknyilatkozat ellenére nem megy fel a digitális földfelszíni platformra. (Index)

Az Európa Tanács kezdeményezésére 2009. január 28-án immár harmadik alkalommal rendezték meg az Európai Unió országaiban az Adatvédelmi Napot, amelyen az adatvédelmi hatóságok felhívják a figyelmet az adatvédelem, és információszabadság fontosságára. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos kezdeményezésére a nap magyarországi fő programja a „World Wide Identity“ konferencia lesz, amelynek témája az internetes adatvédelem, az elektronikus adatgyűjtés, adatkezelés problémái, jelenségei és megoldásai.
Közös álláspontra jutottak az Európai Unió tagországainak távközlési ügyekért felelős miniszterei az ágazat reformjáról, amelynek célja a verseny növelése, a fogyasztók jobb és olcsóbb kiszolgálása. A brüsszeli találkozón elért megállapodás azonban jelentősen eltér az Európai Parlament nemrégiben kialakított álláspontjától, és mivel a két intézmény közösen dönt a témában, még hosszas egyeztetések várhatók a végleges egyezmény létrejötte előtt. Brüsszeli várakozások szerint a végső döntésre aligha lehet számítani tavasz előtt. Mind a tagországok, mind az EP álláspontja kevésbé radikális, mint az Európai Bizottság eredeti tervei, így például egyikük sem kíván uniós távközlési szuperhatóságot létrehozni, ellentétben VIVIANE REDING biztossal. De míg a parlament felállítana egy kisebb jogosítványú testületet, a tagországok a nemzeti hatóságok közti együttműködés fokozását is elegendőnek tartják e célra. REDING szerette volna kiterjeszteni a brüsszeli bizottság vétójogát is, ezt a törekvést azonban már az EP is jelentősen tompította, a tagállamok pedig csupán azt tennék lehetővé, hogy a szóban forgó esetekben a nemzeti hatóságok figyelembe vegyék a végrehajtó testület véleményét. A spektrumkezelésben, a felszabaduló új hullámhosszok elosztásában a bizottság uniós koordinációt tartott volna helyesnek, de a tagországok ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a kérdés maradjon nemzeti hatáskörben. Számos elemében mindazonáltal közel van vagy egyezik is az uniós intézmények álláspontja. (HVG.hu)

Bár a keresőóriást olyan vádak érték, melyek szerint lépéseivel az internet semlegességét ásná alá, a Google közlése szerint csupán a felhasználóknak nyújtható jobb sebesség érdekében szeretné a távközlési szolgáltatókkal való megállapodásokon keresztül. A Wall Street Journal számolt be arról, hogy a Google a legnagyobb távközlési szolgáltatókkal olyan megállapodásokat kíván kötni, melynek keretében azok egy „gyors sávot” biztosítanának felhasználóiknak a keresőóriás szolgáltatásainak eléréséhez. Bírálói szerint mindez ellentétes a Google korábbi alapelveivel, hiszen a cég korábban az internet semlegességének egyik legnagyobb támogatójaként tüntette fel magát, mondván a hálózati adatforgalomnak egyforma prioritással kell zajlania, nem lehet például gyorsabb elérést biztosítani egyik vagy másik weblaphoz. A keresőóriás telekommunikációs és médiafelelős szakértője, RICHARD WHITT a társaság hivatalos blogján publikált bejegyzésben magyarázta el a cég elképzeléseit. Az itt olvasható információk szerint továbbra sem tartják helyesnek a hálózaton zajló adatforgalom rangsorolását, ugyanakkor a szolgáltatókkal való együttműködés keretében a távközlési cégek olyan gyorsítótárakat üzemeltetnének, melyek például a YouTube-on elérhető videók gyorsabb elérését tenné lehetővé az internetezők számára. Ez a megoldás ugyanakkor WHITT szerint nem ellentétes az internet semlegességgel, hiszen különböző cache-elési megoldásokat jelenleg is számos társaság használ, a Google-ön kívül sok egyéb internetcég számítógépei a világ számos pontjának adatparkjaiban működnek. Azzal a lépéssel, hogy a fizikailag is közelebb lévő, tehát gyorsabban elérhető gyorsítótár-gépeken keresztül leklónozzák a végfelhasználók által lekért tartalmakat, a szolgáltatók gyorsíthatják az oldalak, multimédiás anyagok betöltődését anélkül, hogy külső gerinchálózataik forgalmát, vagy az ezzel kapcsolatos költségeket növelnék. Összességében WHITT a cache-elési megoldást a nyílt internet egyik leginnovatívabb megoldása. A Google Global Cache nevű saját fejlesztésű letöltésgyorsító megoldását a Google szóvivője egy sor internetszolgáltatóval teszteli jelenleg, ezeket azonban nem nevezte meg a társaság szóvivője a Bloomberg érdeklődésére. (Origo)

2009. január elsejei hatállyal a miniszterelnök újabb öt évre a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának elnökévé nevezte ki PATAKI DÁNIELT. A közlekedési hírközlési és energiaügyi miniszter, szintén január elsejei hatállyal öt évre az NHH Tanácsának tagjává nevezte ki SPAKIEVICS SÁNDORT, RAVASZ PÉTERT és ROZGONYI KRISZTINÁT. A Tanács további három tagja változatlanul BÁNHIDI FERENC, DEBRECZENI SÁNDOR és SIMON GÉZA.

Áprilisban jóváhagyhatja az „adatroamingról“ szóló javaslatot az Európai Parlament. A cseh elnökség ígérete szerint az új szabályok még az első félévben életbe léphetnek. Az Európai Parlament várhatóan első olvasatban elfogadja az Európai Bizottság által 2008 októberében előterjesztett második roaming rendeletet, amely így az eredeti tervek szerint időben életbe léphet – közölte a témában tartott csütörtöki parlamenti meghallgatás után a téma jelentéstevője, az osztrák néppárti PAUL RÜBIG. A jelentéstevő szerint nagy az egyetértés a Tanács és az EP között a mobil adatforgalom – sms-ek, mms-ek, videó és zeneletöltések – roamingja kapcsán. RÜBIG szerint az első roaming szabályozás nyomán már nincs vita a tagállamok és a képviselők közt a szabályozás hasznosságát illetően. A Bizottság javaslata szerint a jelenleg átlagosan 29 centbe kerülő roaming sms-ek árát 11 centben maximalizálnák, egy megabájtnyi külföldön a mobilunkra letöltött adat költsége pedig egy euró lehetne legfeljebb. A jelentéstevő azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy a roamingszabályozások csak kötött időtávra érvényesek, s mihelyt az érdemi piaci verseny nyomán valóban lemennek a fogyasztói árak, a szabályozás hatályát veszti. (JogiFórum)

Elhalasztotta a két országos kereskedelmi rádió – a Sláger és a Danubius – idén novemberben lejáró koncessziójának megpályáztatását a médiahatóság. Az ORTT elnöke szerint törvénysértő döntés született. A médiahatóság tagjának közlése szerint – kétharmados többséggel felkarolva a Fidesz által delegált SZALAI ANNAMÁRIA javaslatát – úgy döntöttek: addig nem lépnek az ügyben, amíg az Alkotmánybíróság nem hozza nyilvánosságra a decemberi médiatörvény-módosítás normakontrolljának eredményét. Törvénysértőnek nevezte a döntést MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az ORTT elnöke, aki – mint mondta – a napokban közzé is teszi az ügyben megfogalmazott különvéleményét. A hatályos médiatörvény egyetlen újrázást tesz lehetővé, valamint előírja, hogy a koncesszió lejárta előtt 12 hónappal meg kell pályáztatni a jogosultságot. Ezt tavaly november közepén meg kellett volna tennie a testületnek, de az óév utolsó napján lejárt frekvenciamoratórium miatt erre csak most lett volna mód – mondta. MAJTÉNYI LÁSZLÓ hozzátette: kezdeményezni fogja a kérdés ismételt napirendre tűzését, és nem gondolja, hogy „örökkön örökké érvényben maradna“ a most hozott döntés. A parlament által négypárti egyetértésben, nagy szótöbbséggel elfogadott médiatörvény-módosítás lényege, hogy kétharmados többséggel az ORTT döntene ugyan a műsorszolgáltatási jog megújításáról, ám ezt nem a médiahatóság belső – kormánypárti és ellenzéki arányokat kiegyensúlyozó – metódusával, hanem a parlamenti frakciók létszáma alapján számítanák. További újdonság lesz a módosítás hatályba lépése esetén, hogy a súlyos törvényszegés a jogosultság megújításának kizáró körülménye lenne. Aláírás előtt a szöveget előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz utalta december végén az államfő, aki akkor vélemény- és sajtószabadságot illető aggályait hangoztatta. (MTI)

A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) új, megbízott főigazgatója visszavonta azt a közbeszerzési kiírást, melyet a „Microsoft (vagy azzal egyenértékű) és Novell (vagy azzal egyenértékű) szoftverlicencek, valamint kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére” hirdettek meg még az év elején, 25 milliárd forint keretösszegre. A Microsoftot (MS), illetve annak stratégiai partnerét, a Novell-t „a közérthetőség kedvéért” nevesítő kiírás jóvoltából újabb huszonötmilliárd forint közpénzt költhettek volna a közigazgatási, illetve oktatási intézmények által használt számítógépes programok bérlésére, miközben még az előző közbeszerzéssel kapcsolatos jogvita sem zárult le. Többek között a jogvitára hivatkozik az új kiírást visszavonó Központi Szolgáltatási Főigazgatóság is. A tavalyi tendert a Gazdasági Versenyhivatal támadta meg bíróság előtt, a pert első fokon elvesztették. A GVH fellebbezést nyújt be. A tavalyi, 25 milliárdos közbeszerzést (amelyet az előző évekhez hasonlóan, az MS beszállítói nyertek) az EU versenyjogi biztosánál támadták meg a nyílt forráskódú – azaz szabadon terjeszthető és fejleszthető, többségében ingyenes – szoftverek terjesztői, akik a szoftveróriás monopóliumának bebetonozását látták a szoftvertenderben. (NOL.hu)

Hangos felháborodást keltett SILVIO BERLUSCONI olasz miniszterelnök decemberi eleji nyilatkozata, ami szerint az internetet szabályozni kell. A bejelentést az súlyosbítja, hogy mindehhez a világ vezető ipari hatalmait tömörítő G8 fórum elnökségi pozícióját kívánja felhasználni, írja a The Register. A Reuters értesülései szerint BERLUSCONI az olasz postai dolgozóknak mondta, hogy a G8 ugyan szabályozza a pénzügyi piacokat, de a következő G8 csúcstalálkozón javaslatot fog tenni arra, hogy egy nemzetközi egyezmény keretén belül miként lehetne szabályozni az internetet. BERLUSCONI nem tért ki arra, hogy az „internet szabályozása” pontosan mit jelent, a megjegyzés azonban annak ellenére váltott ki hangos nemtetszést a kommentátorok között, hogy az olasz média többsége a miniszterelnök zsebében van. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Olaszország 2001 után újra vezető szerephez jut a G8-országok között, így ők is fogják szervezni az ipari hatalmak csúcstalálkozóit és a napirendi pontokat is ők fogják megszabni. A baloldali L’Unita napilap szerint a miniszterelnök megjegyzése aggasztó, ugyanis az internet szűrését vagy korlátozását csak diktatórikus rezsimeknél figyelhetjük meg, így Olaszország könnyen Kína, Irán vagy Kuba sorsára juthat. A La Stampa szerint az olasz bloggerek arra készülnek, hogy tiltakozó akciókat indítsanak a kormány bármely internetkorlátozási lépése ellen, illetve weboldalaikra már BERLUSCONI-ellenes grafikákat helyeznek el. (HVG.hu)

Decembertől az internetszolgáltatóknak nemcsak vállalniuk és mérniük kell a csomagjaikban kínált garantált le- és feltöltési sebességet, hanem a garantált értékeket szerepeltetniük is kell hirdetésekben, amennyiben abban szerepel a csomagban elérhető „akár” sávszélesség nagysága. Az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének a fogyasztók védelmével összefüggő követelményeiről szóló szeptemberi kormányrendelet szerint a garantált sávszélesség értékét az adott díjcsomagnál, a sávszélesség megadása mellett, minden esetben, így az általános szerződési feltételeikben és a hirdetésekben is fel kell tüntetni. Korábban a szolgáltatók a garantált értékeket csak az általános szerződési feltételeikben adták meg, de ott sem feltétlenül egy helyen az elvi maximumot tükröző értékkel. A garantált sávszélesség az a le- és feltöltési sebesség, amelyet a szolgáltató az előfizetői hozzáférési pontokon az esetek 80 százalékában garantál. A garantált le- és feltöltési sebesség azonban sok esetben nagyon nagymértékben eltér az elvi maximumtól, így gyakran előfordul, hogy a fogyasztó csak az elvi maximum alapján választ és egészen más minőségű szolgáltatást kap, mint amit elvárt volna az ajánlatok, hirdetések alapján. Éppen ezért az NHH a fogyasztók megfelelő tájékoztatása és a tudatos döntések érdekében is nagyon fontos adatok megjelenítését kiemelten figyeli, mint azt a közelmúltban megjelentett 2009-es piacfelügyeleti tervében is jelezte. A hatóság várakozásai szerint a garantált értékeket is tartalmazó hirdetések megjelenése, illetve az, ha az ajánlatokból kimarad az elvi maximumot jelző „akár” sávszélesség bemutatása, a szélessávú internet szolgáltatások piacán tisztább, átláthatóbb, a fogyasztók érdekeit a mainál jobban szolgáló helyzetet fog teremteni.
A svéd kormány olyan hamisítás elleni jogszabályon dolgozik, mely lehetővé tenné, hogy a szerzői jogok birtokosai könnyebben lefülelhessék azokat a felhasználókat, akik fájlcserélő rendszerek segítségével jogvédett tartalmat osztanak meg. Az új szabályozás, mely az Európai Unió szellemi tulajdonjogok védelmét előirányzó direktíváján alapul, komoly vitákat váltott ki, hiszen a svéd jogszabályok eddig nem kezelték olyan szigorúan a P2P alapon működő tartalommegosztást, mint más EU-s országok. A svéd politikusok azt remélik, hogy a 2009 áprilisában életbe lépő jogszabály, mely lehetővé tennék a számítógép IP címe alapján történő azonosítást, megkönnyíti a bíróságok és ügyvédek munkáját. Egyúttal lehetővé tenné, hogy a felhasználó által megosztott fájlok mennyisége alapján az okozott kár anyagi vonzata is megbecsülhető legyen. Habár a tervezet szerint azok a felhasználók, akik nem töltenek fel tartalmat, nem kerülnének azonosításra, az ismételt letöltést már büntetné a törvény. Az új szabályozás támogatói szerint a szerzői jogok birtokosai komoly bevételektől esnek el az illegális letöltések miatt, így nagyobb védelemre van szükségük. Az ellenzők ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a zene és filmipar képviselői visszaélhetnének a felhasználók adataival. (JogiFórum)