37. szám, 2010. április

Az információs társadalom fejlesztésével, megvalósításával kapcsolatban szinte felsorolhatatlanul sokféle várakozás él a közgondolkodásban. E várakozások érintik – néhány területet önkényesen kiragadva – a gazdaság, az oktatás, a média és az állami élet megszervezésének, az állami szervek működtetésének kérdéseit. Az ezredforduló óta elmúlt évtized során mind az Európai Unió, mind Magyarország fejlesztési elképzelései, és az ezeket rögzítő dokumentumok között szép számmal találunk olyanokat, amelyek az informatikai eszközök kormányzati, közigazgatási és igazságszolgáltatási alkalmazásának útját egyengetik.

Az Európai Közösségek Bizottsága szerint napjainkban Európa jogi integrációjának előrehaladása főként azon múlik, hogy sikerül-e létrehozni azokat az eszközöket, amelyek az elfogadott jogi aktusok gyakorlati hatékonyságának fokozásához szükségesek. Tervek, közlemények sokasága igazolja az EU e téren kifejtett aktivitását. Szinte minden évre jut egy-egy fontosabb kezdeményezés. Csak az áttekintés végett említünk meg néhány fontosabbat ezek közül. Ilyen dokumentum a 2000-ben kidolgozott „eEUROPE 2002 An Information Society For All” című akcióprogram, továbbá a COM567-es „The Role of eGovernment for Europe’s Future”, a COM229-es „i2010: Európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” című, a COM173-as „i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára” című és a COM329-es „Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé” című bizottsági közlemény. A tervezetekből jól látható, hogy a jogi integrációnak kiemelt fontosságú területeként jelenik meg az e-kormányzati tevékenység, mely az e-közigazgatás és az e-igazságszolgáltatás fogalomkörét egyesíti.

E területeken az ügyletek, dokumentumok megbízhatóságának, hitelességének alapvető jelentősége van. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a kommunikációs infrastruktúra biztonságossá tételére, a dokumentumok hitelesítésére, az elektronikus aláírás és az elektronikus személyazonosítás megbízható módszereinek és sokoldalú garanciákkal biztosított szabályozási környezetének kidolgozására.

Az i2010 eGovernment cselekvési terv 2010-ig öt, az elektronikus kormányzattal összefüggő társadalompolitikai célt tűzött ki:

1. társadalmi integráció felgyorsítása érdekében minden polgár számára megbízható, innovatív elektronikus kormányzati szolgáltatások és az azokhoz való könnyű hozzáférés biztosítása.
2. átláthatóság, elszámoltathatóság, az adminisztratív terhek könnyítése és a hatékonyság növelése,
3. a közbeszerzések elektronikus elérhetőségének 100%-os biztosítása és 50%-uk elektronikus lebonyolítása,
4. kényelmes, biztonságos, interoperábilis és hitelesített hozzáférés a közszolgáltatásokhoz egész Európában,
5. a közösségi intézményekkel kapcsolatban gyakran felemlegetett demokrácia-deficit enyhítésére a hatékony közvita és a demokratikus döntéshozatalban való részvétel eszközeinek előkészítése és demonstrációja.

Rendkívül ambiciózus, a teljesítésükre kitűzött szoros időkeretek miatt szinte utópisztikus tervek ezek. Nagy kár, bár szinte természetesnek is tekinthetjük, hogy az egyébként helyeselhető célok megvalósítása még sok kívánnivalót hagy maga után.

A közigazgatás informatikai fejlesztései mellett számos e-igazságügyi projekt van jelenleg is folyamatban. Egyes tagállamokban – különösen figyelemre méltóak Ausztria, Finnország és Németország eredményei – nemzeti szinten számos projekt segíti a polgárokat, hogy hatékonyabban információhoz jussanak. A jogrendszerre, a jogalkotásra és az ítélkezési gyakorlatra vonatkozó információk elérhetők az interneten; a peres felek és a bíróságok közötti elektronikus kommunikációs rendszereket gyors ütemben fejlesztik, és határozott törekvések mutatkoznak teljes mértékben elektronikus eljárások bevezetésére is.

Az e-igazságszolgáltatás területén napirenden lévő legfontosabb közösségi szintű kezdeményezés a 2008-ban megfogalmazott stratégia. A dokumentum leszögezi, hogy a Bizottság az igazságügyi együttműködés előmozdítása érdekében ösztönzi az infokommunikációs eszközök felhasználását, s az e-igazságszolgáltatás fejlesztését a jogrendszerek korszerűsítése kulcsfontosságú elemének tekinti. A Bizottság felfogása szerint e-igazságszolgáltatás alatt azokat az informatikai fejlesztéseket kell érteni, amelyek javítják a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogának érvényesülését és a jogi eljárások hatékonyságát, akár valamely jogvita rendezésére, akár valamely magatartás büntetőjogi szankcionálására irányulnak.

A közösségi e-igazságszolgáltatási kezdeményezések eddigi legfontosabb eredménye a 2003-ban elindított, és azóta folyamatosan fejlesztett e-justice portál. Végső célként a stratégia azt vetíti előre, hogy a honlap az európai igazságügyi térség arculatává válik. A portál szolgáltatásaival elő kívánja mozdítani a könnyebb hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz, a tájékoztatást az egyes bűnügyek sértettjei számára, valamint közvetlen online hozzáférést kell majd biztosítania egyes európai eljárásokhoz, különösen a kisebb értékű követelések érvényesítése, az ún. bagatell-ügyek tekintetében. Hosszú távon pedig el kellene érni, hogy egyes eljárások teljes mértékben elektronikusan lefolytathatók legyenek. Ennek jogalapja már formálódik a közösségi jogban: ilyen például a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet vagy az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet.

E-kormányzati tervekről, formálódó szabályozási környezetről és megvalósult vagy éppen folyamatban lévő fejlesztésekről Magyarország vonatkozásában is van már mit mondanunk. Nagy reményekkel és a nagy tervekre jellemző túltengő optimizmussal készült el a 1126/2003. (XII. 12.) Korm. határozattal kihirdetett Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS). Bár a MITS szövege 2004 októbere óta nem módosult, és jól láthatóan a kormányzat környékén, mint hivatkozási alapot sem idézik fel már évek óta, mégis érdemes megőrizni emlékezetünkben, mint a magyar információs társadalom fejlesztésének egy különleges értékű vízióját. Az EU cselekvési programjaihoz hasonlóan ez a dokumentum is kiemelten kezeli az e-közigazgatással és az e-igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat. A MITS 2. sz. melléklete ugyanis kifejezetten az e-kormányzat – azaz a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és egyéb közszolgálatok – informatikai fejlesztésének stratégiáját és programtervét tartalmazza.

A 2009. év e téren megszületett jogalkotási eredményei különleges fényt vetnek a régi stratégiára. A Ket. 2009. október 1-jén hatályba lépett módosítása, az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. tör vény és a hozzá kapcsolódó, 2009. októberében megjelent végrehajtási rendeletek új keretet adtak a korábban elindult és évek óta zajló, sokszor bizonytalankodó fejlesztéseknek. Gyakorlatilag ezzel jött létre az e-kormányzati szolgáltatások új rendszere, amelyben a MITS nagyvonalú elképzeléseit láthatjuk megvalósulni. Nagy jelentőségű az a változtatás, amely a Ket.-ből határozottan kiemelte, és az elektronikus közszolgáltatási tör vény keretei közé helyezte át a hatóságokkal, egyéb állami szervekkel és a közszolgáltatásokat nyújtó szervezetekkel való elektronikus kapcsolattartás szabályait. Ezzel ugyanis egy szinttel magasabbra, e-kormányzati dimenzióba kerültek ezek a szolgál tatások, és így a továbbiakban nem a Ket. jogági kötődéséből és jellegéből következő közigazgatási karakter kap hangsúlyt. Mind az e-közigazgatás, mind az e-igazságszolgáltatás, mint állami alrendszerek számára azonos infrastruktúra áll rendelkezésre, s az ehhez való csatlakozás kötelező is e szervek számára.

Az elektronikus közszolgáltatások központi rendszere egységes és logikus keretbe foglalja az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat. Az elektronikus kormányzati gerinchálózat, a kormányzati por tál, az ügyfélkapu, a hivatali kapu, a biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatás, az elektronikus tárhely és központi rendszer cím, valamint a központi ügyfélszolgálat már megvalósult, működő elemei a rendszernek. A tör vény által megelőlegezett, de ma még nem működő két szolgáltatás – a központi archiválás és az elektronikus fizetéseket és elszámolás lehetőségét biztosító rendszer – pedig a közeli jövőre kijelöli a műszaki, technikai továbbfejlesztés irányát.

Balogh Zsolt György

2010. január 28-tól új időszak kezdődött az Unió hírközlési szolgáltatói számára: az EU 27 tagállamának hírközlési szabályozó hatóságai most üléseznek első alkalommal az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BEREC) tagjaiként. Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete elnevezésű új hírközlési szabályozó testületet az EU új távközlési szabályainak a Tanács és a Parlament által történő 2009. decemberi elfogadását követően hozták létre. A BEREC, melynek tagjai között 12 vezetékes és 10 mobil, az EU számos más tagállamában is működő távközlési vállalat, valamint több száz egyéb, határokon átnyúló szolgáltatási területtel rendelkező szolgáltató is található, kulcsfontosságú szerepet fog játszani az egységes távközlési piac és az Európa-szerte egységes szabályozás megerősítésében. A szakértői irodával támogatott új európai hírközlési szabályozási testület különösen a tisztességes verseny egységes távközlési piacon történő megvalósításáról gondoskodik. 2008-ban az európai távközlési ágazat bevételei 351 milliárd eurót tettek ki. A BEREC, az új európai hírközlési testület fontos szakvéleményeket fog kiadni az EU távközlési piacának működéséről. A BEREC a nemzeti hírközlési szabályozók függetlenül végzett tevékenységét is tanácsadással támogatja és egészíti ki, különösen a határokon átnyúló hatásokkal járó szabályozási döntésekben. A BEREC az „európai szabályozók csoportja” elnevezésű korábbi testület helyébe lép, amely kizárólag konszenzus alapján működött, és nem képezte az EU szabályozási folyamatának szerves részét. A BEREC irodájának végleges helyszínéről még nem született döntés, mivel ehhez mind a 27 tagállam kormányának egyetértése szükséges. A megállapodás megszületéséig a BEREC ideiglenes szélhelye Brüsszelben lesz. (EU Rapid)

A Microsoft és az Intel után egy újabb amerikai informatikai óriáscég, a Google is az Európai Bizottság versenyügyi vizsgálódásainak látóterébe került. Három vállalat panasza nyomán a brüsszeli testület levélben kérte a Google-t, hogy tisztázza, miként működteti internetes keresőmotorját, és értékesíti a keresésekhez kapcsolódó hirdetéseket. Egyelőre azonban nincs szó formális vizsgálat megindításáról. A panaszt benyújtók egyike az ár-összehasonlító oldalt működtető brit Foundem, amelynek alapítója, ADAM RAFF már a tavalyi év végén támadást indított a piacvezető internetes kereső ellen a New York Times hasábjain. RAFF akkor azt írta, hogy a Google az ő vertikális keresőt is tartalmazó honlapját már három éve gyakorlatilag „eltünteti” az internetről, nyilvánvalóan azért, mert a cégóriás versenytársat lát a szolgáltatásban. A Google úgy képes kihasználni domináns piaci pozícióját, hogy a kereső számára egyébként releváns és hasznos oldalakat a találati lista végére helyezi, vagy meg sem jeleníti – véli RAFF. Egy másik panaszos, a jogi szolgáltatásokkal foglalkozó és ezen a területen ugyancsak internetes keresővel rendelkező francia ejustice.fr hasonló vádat fogalmazott meg. Az amerikai tulajdonú, német vásárlási honlapot működtető Ciao from Bing pedig a Google hirdetésekkel kapcsolatos szerződési feltételeit támadta meg. A Google által dominált internetes keresési piacon tavaly élénkült meg a verseny, amikor a Microsoft tízéves megállapodást kötött a Yahoo!-val. Az ebben a hónapban az amerikai és az uniós versenyügyi hatóságok által is jóváhagyott egyezség értelmében a Yahoo! oldalai a Bing keresőt fogják használni, a hirdetési bevételeken pedig megosztozik a két cég. Az előző hónap statisztikái szerint az Egyesült Államokban az internetes keresések 17 százalékát a Yahoo!, 11,3 százalékát pedig a Microsoft kezelte, miközben a Google részesedése 65,4 százalék. Az európai piacon azonban sokkal nagyobb az utóbbi fölénye; tavaly novemberi adatok szerint 90 százalék áll szemben a Yahoo! és a Bing összesen 7,4 százalékával. (VG.hu)

A barangolásra vonatkozó uniós szabályozás 2010. március 1-jétől az európai mobilszolgáltatókat olyan összegkorlátozás felkínálására kötelezi, mellyel az Unión belüli külföldi útjukon mobiltelefonjukkal vagy laptopjukkal internetező ügyfelek elkerülhetik az úgynevezett „számlasokkot”, vagyis a csillagászati összegű számla okozta meglepetést. Az EU Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament által 2009 júniusában elfogadott barangolási szabályozás szerint az összegkorlátozás úgy működik, hogy figyelmeztetést követően az ügyfél külföldi internetes mobilkapcsolata megszakad, ha a számla elér egy előre meghatározott összeget. NEELIE KROES digitális politikáért felelős uniós biztos megállapította: „A barangolásos adatátvitelt követő számlasokk elleni védelem révén közelebb jutunk ahhoz, hogy európai útjaik során a fogyasztók bizalommal használják a mobilhálózatot internetezésre. E bizalom megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a magánfelhasználók és a vállalkozások kiaknázzák az internetben rejlő lehetőségek egész tárházát.” A barangolásra vonatkozó 544/2009/EK rendelet értelmében a mobilszolgáltatók 2010. március 1-jétől kötelesek ügyfeleiknek felkínálni az 50 eurós havi összegkorlátozás lehetőségét. A mobilszolgáltatók további összeghatárokat is felvehetnek kínálatukba. Az ügyfél figyelmeztetést kap, ha fogyasztása eléri az általa választott összeghatár 80%-át. 2010. július 1-jéig csak azokra az ügyfelekre alkalmaznak összeghatárt, akik ezt kifejezetten kérték. Ám 2010. július 1-jétől az alapértelmezett 50 eurós összeghatár kerül alkalmazásra mindazon ügyfelekre, akik addig nem nyilatkoztak. A tagállamok nemzeti távközlési szabályozó hatóságai felelnek azért, hogy a telefonos szolgáltatók az EU minden országában betartsák a barangolásos adatátvitelre alkalmazott összegkorlátozás rendszerére vonatkozó szabályokat. A fogyasztók a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti szabályozó hatóságához fordulhatnak, ha az összegkorlátozás kapcsán nehézségeik vagy kételyeik merülnek fel. (EU Rapid)

A lakosság többsége pozitívan ítéli meg a digitális átállást, derül ki a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) megbízásából az Ariosz Kft. által elkészített és immár második alkalommal publikált digitális átállás monitoringból. A reprezentatív kutatás alapján évente kétszer kiadott jelentés adatfelvétele 2009 októberében és novemberében zajlott, összesen 1500 háztartást megkérdezve személyes interjúk keretében a televíziózással, rádiózással és mobiltévézéssel kapcsolatos témákról. A digitális átállás keretében 2011 végéig megszűnik a jelenlegi analóg földfelszíni televízió vételi mód és helyébe a jobb kép- és hangminőséget, nagyobb szolgáltatásválasztékot nyújtó, a korlátos erőforrással, az ország számára rendelkezésre álló frekvenciakészlettel való hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő digitális földfelszíni televíziózás lép. Mindez azt jelenti, hogy a jelenleg még a földfelszíni analóg adást nézőknek 2011 végéig valamelyik másik televíziózási módra kell áttérniük. (NHH)

Az Alkotmánybíróságon támadja meg az április elsején életbe lépő titoktörvényt három civil szervezet, a beadványt a Transparency International Magyarország, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Intézet közösen jegyzi majd. A három szervezet képviselői úgy vélik: az új jogszabály visszalépést jelent, életbe lépésével sokkal könnyebb lesz adatokat titkosítani, kevesebb feltétele lesz a minősítésnek, és ezzel többek között a tényfeltáró újságírók munkája is megnehezedik. FÖLDES ÁDÁM, a Transparency International jogi tanácsadója közölte: azt tervezik, hogy közösen fordulnak az Alkotmánybírósághoz. Akár heteken belül elkészülhet a beadvány, amely tartalmilag nagyjából megegyezik a SÓLYOM LÁSZLÓ köztársasági elnökhöz decemberben eljutatott nyílt levéllel – fűzte hozzá. A szakértő kiemelte: érdemes a kérdést a strasbourgi emberi jogi bíróságig elvinni, ennek azonban feltétele, hogy kimerítsék a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket. FÖLDES ÁDÁM hangsúlyozta: megmaradtak azok az aggályaik, amelyeket megfogalmaztak az államfőnek elküldött decemberi levelükben. Fontos lenne, hogy csak az váljon titokká, amit valóban védeni kell. Meg kellene határozni, mik azok az adatok, amelyeket egyáltalán nem szabad minősíteni, ide tartozhat például az adminisztrációs hibák elrejtése, a verseny elkerülése vagy a jó hírnév védelme érdekében való titkosítás – fűzte hozzá. Akkor sem szabadna minősíteni, ha a nyilvánosságra hozatalhoz fűződő érdek erősebb, mint a minősítéshez fűződő érdek – mutatott rá. Fontos kérdés a jogorvoslat ügye, a bíróság ugyanis nem vizsgálja, hogy jogos volt-e egy adott adat titkosítása – mondta FÖLDES ÁDÁM. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL, az Eötvös Károly Intézet ügyvezető igazgatója is arról beszélt, hogy a jelenleg hatályos és az új szabályozás alapján sem biztosítható a bírói kontroll. A gyakorlat szerint ugyanis a bíróság csak formailag vizsgálja, tartalmilag nem a titkosított dokumentumokat, ha például egy újságíró bele akar nézni egy ilyen iratba. A bíróság nem hajlandó azt megvizsgálni, hogy valóban indokolt-e egy dokumentumnak a titkosítása – tette hozzá. A szakember szerint az új törvény kevesebb garanciát fogalmaz meg a titkosítással szemben, mint a korábbiak. Az új jogszabály életbe lépésével sokkal könnyebb lesz adatokat titkosítani, kevesebb feltétele lesz a minősítésnek. Ezzel egyebek mellett a tényfeltáró újságírók munkája is megnehezedik majd, a felelősségük viszont csökken – hangsúlyozta SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL. HÜTTL TIVADAR, a TASZ programvezetője is arról beszélt, hogy a jogszabály még az eredetihez képest is több ponton visszalépést jelent. A jogalkotás folyamata nagyon hirtelen, nagyon csendben ment végbe annak ellenére, hogy egy nagyon komoly alkotmányos jogot korlátozó törvényről van szó. (MTI)

Az Eötvös Károly Intézet szerint alkotmánysértő, hogy a választáson induló jelöltek megszerezhetik a választók adatait, ezért a civilszervezet az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult. Az Eötvös Károly Intézet azt kéri az Ab-tól: semmisítse meg a választási eljárásról szóló törvénynek azt a szabályát, amely lehetővé teszi, hogy a jelöltek és a jelölő szervezetek a választási kampány utolsó heteiben megszerezzék mind a nyolcmillió választópolgár nevét és lakcímét, akár nem, életkor vagy lakcím szerinti csoportosításban is – tartalmazza csütörtöki közleményük. A törvény még arra sem ad lehetőséget a választóknak, hogy megtiltsák adataik kiadását, így a polgárok semmilyen kontrollt nem gyakorolhatnak adataik felett. Az Eötvös Károly Intézet szerint ez a szabályozás megfelelő garanciák nélkül korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot, és kiüresíti a polgárok információs önrendelkezési jogát. A szabályozás tarthatatlanságát jelzi: az is lehetővé válik, hogy a választópolgárok listáját bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő személyek szerezzék meg – tartalmazza a civilszervezet közleménye.
(JogiFórum)

Mintegy kétmillió oldalnyi jogforrás, országgyűlési dokumentum és szakirodalom válik hozzáférhetővé az Országgyűlési Könyvtár Digitalizált Törvényhozási Tudástár elnevezésű projektjének eredményeként – tájékoztatta az Országgyűlés Sajtószolgálata az MTI-t szerdán. Az Európai Unió és az Európai Regionális Fejlesztési Alap 200 millió forintos támogatásával megvalósuló projekt célja, hogy hozzávetőleg kétmillió oldalnyi könyvet és időszaki kiadványt, történeti országgyűlési dokumentumot, jogforrást, valamint jogi, történettudományi és politikatudományi szakirodalmat digitalizáljanak – áll a közleményben. A szerzői jog által nem védett dokumentumok szabadon hozzáférhetők lesznek, a szerzői jogvédelem alatt állókat pedig dedikált könyvtári hálózaton érhetik el magyarországi könyvtárakban. A projekt biztosítja az Országgyűlési Könyvtár állományának védelmét is, a jövőben az olvasók által igényelt másolatokat ugyanis nem az eredeti dokumentumról, hanem a digitális másolatokról készítik. A digitalizálandó állomány 36 százaléka könyv (lexikonok, adattárak, monográfiák, tanulmánykötetek), 31 százaléka jogforrás (1945 előtti döntvények, közlönyök és egyéb hivatalos lapok), 24 százaléka időszaki kiadvány (jogi, politikatudományi és történettudományi folyóiratok); 9 százaléka pedig történeti országgyűlési dokumentum (jegyzőkönyvek, naplók, irományok, költségvetések, zárszámadások). A dokumentumok kétharmada 1945 előtti. Az alkalmazott OCR technológia révén a dokumentumok úgynevezett kétrétegű pdf-ben lesznek tanulmányozhatók, azaz az olvasók egy, az eredeti művel megegyező képet látnak, ugyanakkor lehetőségük nyílik a szövegben való keresésre is. (MTI)

JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos továbbra is határozattan ellenzi a pozitív adóslista, illetve az ún. teljes lista (nem fizetők és rendszeresen törlesztők) létrehozását. Meggyőződése, hogy az üzletág szabályozása nem alapulhat a pénzügyi szervezetek által önkényesen meghatározott szerződési feltételeken, hanem csak törvényen. Az ombudsman vizsgálni fogja a hozzájárulás valós önkéntességét, mert kérdéses az önkéntesség ott, ahol a gazdasági erőfölényben lévő hitelező áll szemben a hitelfelvevővel. Ha az új parlament megkezdi működését, a szabályozással kapcsolatos országgyűlési vita folytatását kezdeményezi a biztos. A formális önkéntességre alapozott, de valójában a gazdasági kényszer miatt nem önkéntes jogkorlátozást eredményező megoldások ellen elődeihez hasonlóan JÓRI ANDRÁS is következetesen fellép. Az ombudsman a sajtóból úgy értesült, hogy a szándékok szerint példátlanul széles körű, a közüzemi szolgáltatók és a telefontársaságok listáival összevont teljes körű adóslista kialakítására törekszik több magáncég. A pozitív vagy teljes adóslista létrehozása mellett az üzleti szféra a következő érveket sorakoztatta fel: a cél a lakossági eladósodás, a hitelezési kockázat csökkentése, a társadalom egészének pénzügyi stabilitásának elősegítése. További érvek a kamatlábak várható csökkenése, a jó adósok lehetséges privilegizálása (a rájuk terhelt kockázati felár csökkentése). Ezen érvelés szerint a pozitív hitelinformációs rendszer megteremtése nem a bankok érdeke, hanem – különösen a pénzügyi válság körülményei között – közérdek. A teljes adóslista megvalósítását lehetővé tevő előkészítő munka azonban jóval a pénzügyi válság kirobbanása előtt megkezdődött, vagyis a törekvés a pénzügyi válsághoz nem köthető. Jelentős közérdek természetesen a túlzott lakossági eladósodás, a csődöz vezető hitelfelvételek megakadályozása. A lakossági eladósodás korlátozására a pozitív adóslista vagy teljes lista azonban alkalmatlan. A kamatlábak csökkenésével, a hitelezés költségeinek leszorításával kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2006-ban készített háttéranyagot a pozitív adóslista magyarországi alkalmazási lehetőségeiről, amelyben az áll: „a pozitív adósnyilvántartásoknak a hitelköltségeket csökkentő hatását megfelelő számítási módszer hiányában nem lehet kimutatni”. Nem jó irányú folyamat az, ha a társadalom széles rétegeit érintő adatbázisok kialakításának gyakorlatát kizárólag üzleti szempontok határozzák meg, az ilyen vitáknak a parlament előtt kell lezajlaniuk – szögezte le JÓRI ANDRÁS. Az adatvédelmi biztos ezért a parlamenti vita folytatását fogja kezdeményezni az új országgyűlés megalakulása után. További kockázatot jelent adatbiztonsági, nemzetbiztonsági szempontból az, hogy az állampolgárok rendkívül széles köréről érzékeny adatokat tároló adatbázis kezelője egy magáncég, tekintettel az adatok érzékenységére és a személyi kör szélességére – hangsúlyozta a biztos.
(OBH)

Egy frissen közzétett francia tanulmány szerint a Hadopi-törvény tavaly szeptemberi elfogadása óta nem csökkent az illegális letöltés aránya az országban. Igaz a felmérés szerint az internetezők változtattak szokásaikon, és a törvény által célzott fájlcserélő oldalak helyett más forrásokat használnak a letöltéshez – írja a Digital Tv Europe portál. A Rennes Egyetem kutatói által készített felmérés szerint a kalózkodás és illegális letöltés visszaszorítását célzó Hadopi-törvény tavaly szeptemberi elfogadása egyelőre nem a kívánt hatással jár. Kutatásuk szerint a jogszabály bevezetését megelőző időszakhoz képest 2009 szeptembere és decembere között csökkenés helyett kismértékben, mintegy 3 százalékkal emelkedett a francia internethálózatokon megvalósuló illegális letöltések aránya. Igaz, a törvény rendelkezéseit a gyakorlatban még nem alkalmazzák: az első figyelmeztető levelek kiküldésére várhatóan a tavasz folyamán kerül majd sor. A kutatás szerint a jogszabályra válaszul a letöltésen nem, de a „beszerzési forrásaikon” változtattak az internetezők. Mivel a Hadopi-törvény a fájlcserélő oldalakon keresztül megvalósult illegális letöltést célozza, az internetezők ezek helyett egyre nagyobb arányban kezdtek el a streaming és a közvetlen letöltést kínáló weblapokon keresztül letölteni. A felmérés szerint a helyi online letöltő közösség 20 százaléka ez utóbbiakat használta a vizsgált időszakban. A kutatás szerint egyébként a legális letöltési szolgáltatásokat használó internetezők mintegy fele az illegális tartalomhozzáférési lehetőségeket is használja, bő negyedük az illegálisnak minősített fájlcserélő oldalakon keresztül is tölt le fájlokat. A francia Hadopi-törvény az illegális letöltők figyelmeztetésben részesítéséről, és az ezek hatástalansága esetén alkalmazható szigorú szankciókról rendelkezik. A jogszabály szerint amennyiben a jogsértő internetezők három figyelmeztetés kézhezvétele után sem hagynak fel törvénytelen magatartásukkal, nagyobb összegű pénzbírság megfizetésére kötelezhetők, valamint internetkapcsolatuk átmeneti felfüggesztésének lehetőségével is kénytelenek lesznek szembenézni. (JogiFórum)