49. szám, 2012. április

Az új médiaszabályozás egyik sokak által üdvözölt következménye lehet, hogy az M1 csatornán több sportközvetítést nézhetünk, mint az elmúlt években. Ez ugyan ebben a formában nincs benne semmilyen jogszabályban, természetesen nem is lehet, a Médiatanács aktív közreműködésével mégis könnyen megjelenthetnek olyan sportesemények a közszolgálati csatornán, amelyeket évek óta nem láttunk ott, sőt, amelyeket eredetileg nem is az MTVA vásárolt meg.

A médiatörvény rendelkezése értelmében (a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 16-18. §) ugyanis a Médiatanács 2011 augusztusában jelentetett meg egy előkészítő dokumentumot a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események kizárólagos közvetítési jogáról. A Médiatanács január végén elfogadott határozata alig változtatott a korábbi anyagon, összesen 14 olyan esemény szerepel a listán, amelynek jogait a jövőben meg kell osztani legalább 80 százalékos lefedettségű, előfizetési díj megfizetése nélkül is hozzáférhető televíziós csatornával. Jelenleg három ilyen van (M1, TV2, RTL Klub), de az eddigi tapasztalatok alapján az országos kereskedelmi csatornák piaci alapon csak a legritkább esetben érdeklődnek magyar vonatkozású sportesemények iránt. Nagy valószínűséggel tehát az MTV fog ajánlatot tenni ilyen események közvetítésére, még akkor is, ha azt eredetileg valamelyik sportcsatorna vásárolta meg.

A listán ugyanis kizárólag sportesemények szerepelnek, ráadásul nem kizárólag a nemzeti válogatott mérkőzések, amelyek esetében leginkább legitim a cél, hogy az ország minden állampolgára láthassa külön előfizetés nélkül is, hanem labdarúgás, vízilabda, kézilabda és kosárlabda klubcsapatok nemzetközi mérkőzései is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy sportcsatorna megvásárolja egy világverseny vagy egy kupasorozat közvetítési jogát, akkor annak legértékesebb, magyar vonatkozású eseményeit át kell adnia annak a 80 százalék feletti elérésű csatornának, amelyik erre ajánlatot tesz, minden valószínűség szerint az MTV-nek. A feleket szerződéskötési kötelezettség terheli, a törvény megfogalmazása szerint a jogot „a piaci viszonyokhoz képest megfelelő ellenérték fejében” kell átadni, amennyiben nem sikerül megállapodni, jogvitás eljárásban a Médiatanács dönt. Nagyon izgalmas módszertani kérdés, hogy miként lehet megállapítani az árat akkor, amikor egy csatorna – esetleg egy nagyobb csomag részeként – megvásárolja egy eseménysorozat közvetítési jogát, majd ennek legértékesebb részét üzleti érdekei ellenére át kell adnia egy másik csatornának.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy ha éppen a legnagyobb érdeklődéssel várt, magyar vonatkozású meccsek jogát kell átadni, akkor egy sportcsatornának nem feltétlenül éri meg kifizetni egy világverseny közvetítési jogát, felkészülni a közvetítésre, kiutaztatni a riportert a helyszínre. Az új szabályozás könnyen oda vezethet, hogy azok a világversenyek, amelyeket az elmúlt években az igazán elszánt rajongók a sportcsatornákon követhettek, hamarosan eltűnnek a képernyőről, és nemhogy a háztartások 80 százaléka, de legrosszabb esetben senki nem láthatja majd ezeket. Lehet persze, hogy az MTV majd vállalja a jégkorong világbajnokságtól a vízilabda LEN-kupa küzdelmeken át a kosárlabda kupa küzdelmeken át mindenféle sportág és sportesemény közvetítési jogának megvásárlását. Ebben az esetben nem történik más, mint hogy ezentúl adófizetőként kötelezően mindnyájunknak ki kell fizetni a költségek ránk eső részét, függetlenül attól, hogy érdekel-e az adott közvetítés vagy sem.

Eddig a piac megoldotta a kérdést: a sportcsatornák kereskedelmi alapon megvásárolták a jogokat, aki akart, előfizetett egy olyan csomagra, ahol hozzáfért ehhez a tartalomtípushoz, aki nem akart, az nem. Ami a sportközvetítéseket illeti, ezentúl nem a néző dönt a saját preferenciájának és pénztárcájának megfelelő csomagról: a Médiatanácsnak köszönhetően az MTV döntéshozóitól függ majd, hogy miként alakítja át a sportközvetítések piacát. Lesznek olyan sportesemények, amelyeket az adóforintjainkból finanszírozva a köztelevízióban nézhetünk majd, bár a sportcsatornákon eddig is láthattuk őket, illetve lehetnek olyanok is, amelyeket eddig szintén láthattunk a sportcsatornákon, de ezek után nem fogunk, hiszen ilyen feltételek mellett nem is fognak licitálni a jogokért.

Különösen érdekes a kiemelt események listája abból a szempontból, hogy nemcsak a sportéletben betöltött szerepről van szó, hanem úgy tűnik, hogy a Médiatanács valamiféle sportágfejlesztési programot vállalt fel. Nehéz lenne bizonyítani, hogy például a férfi kosárlabda Eurochallenge és a női kosárlabda Euroliga kupaküzdelmei Magyarországon olyan jelentőségűek lennének, hogy szabályozási eszközökkel kellene garantálni a közvetítést. Ezek kifejezetten egy szűk kör számára vonzóak, nincs olyan adat (pl. mérkőzések helyszíni nézőszáma, médiavisszhangja, eddigi közvetítések nézettsége) ami alátámasztaná, hogy a kosárlabdaligák mérkőzései a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események lennének.

Kétségtelen tény persze, hogy a sportcsatornák nem mindenki számára hozzáférhetőek, lehetnek olyan háztartások, amelyek nagyon szeretnének sportközvetítést nézni, csak éppen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy megrendeljenek egy bővebb televíziós csomagot. Kérdés, hogy mekkora körről beszélünk (például a Sport1 a háztartások 65 százalékában fogható, de azt nem tudjuk, hogy a maradék 35 százalékban anyagi okokból, vagy például érdektelenségből nem fizetnek elő olyan csomagra, amely tartalmazza ezt a csatornát), illetve hogy azoknak, akik pénzügyi okokból nem tudnak sporteseményeket nézni, valóban ezzel a szabályozási eszközzel kell-e javítani az életminőségén.
A magyar szabályozás nem egyedi, számos uniós országban vannak hasonló rendelkezések. A kiemelt események listájának összeállítása azonban kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük a hazai médiaszabályozás filozófiáját. A sportközvetítési jogok kereskedelme alapvetően üzleti logika alapján működik, ennek köszönhető szerte a világon, így Magyarországon is a sportcsatornák növekvő száma, a sportközvetítések bővülő kínálata. A Médiatanács döntése ebbe a folyamatba avatkozik be, a magyar érintettségű sportesemények jelentős részét de facto kiemeli a piacról. Nem a hosszútávú hatások, a piac kiszámítható működése a fontos, hanem hogy legyen egy jól kommunikálható és népszerű döntés. Pontosan tudjuk, hogy ha egy közszolgálati csatornán megjelenik egy sportesemény, akkor a nézők egy része elégedetten leül a képernyők elé, egy másik részét teljesen hidegen hagyja a műsor. Alig vagyunk néhányan, akik átgondoljuk, hogy ebben az esetben a közszolgálati televízió nem piaci kudarcot korrigált és nem egy olyan tartalmat állított elő, amit a piac amúgy nem tett volna meg, hanem csak egyszerűen szabályozási eszközökkel a közszférába terelt valamit, ami korábban piaci logika alapján működött. Mostanában egyre több területen látunk ilyesmit, kezdünk hozzászokni.

Urbán Ágnes

Világszerte irányadó lehet a német bíróság ítélete a szerzői jogok és az internet viszonyát övező vitákban. A hamburgi tartományi bíróság a YouTube és a mintegy 60 ezer művészt és kiadóvállalatot képviselő Gema német szerzői jogi szervezet perében hozott elsőfokú, nem jogerős ítéletében zenei videók eltávolítására kötelezte a videó megosztó portált szerzői jogok megsértése miatt. A YouTube azzal védekezett, hogy csupán technikai lehetőséget biztosít felhasználóinak videók megosztására, ezért a jogi felelősséget nem a cég, hanem a felhasználó viseli a feltöltött tartalomért. A bíróság ítélete szerint azonban a portál úgynevezett közreműködői felelősséggel tartozik a videókért, ezért gondoskodnia kell arról, hogy csak rendezett szerzői jogi státuszú felvételek jelenjenek meg. 2009 óta nincs érvényes szerződés a Gema és a YouTube között, mivel a videók köré szerkesztett reklámokból származó bevételek megosztásáról nem sikerült megegyezniük, így emiatt az oldal csak korlátozottan működik, több ezer ismert mű nem érhető el Németországban. A felek egyetértenek, hogy a reklámbevételek 10,25 százaléka a szerzői jogok tulajdonosát illeti, de a Gema további 0,6 centet követel kattintásonként, vagyis az adott videó minden egyes megtekintése után 17 forintot. Eközben tovább nőtt a Német Kalózpárt népszerűsége, jelenleg országos szinten 12 százalékon állnak, a 14 és 29 év közötti korosztályban minden második személy rájuk voksolna. (sg.hu)

A brit zeneszerzőket tömörítő szervezet jelentése szerint a jogdíjbefizetések jelentősen növekedtek az online zeneboltoknak és a streaming szolgáltatóknak köszönhetően. Az iTuneshoz, a Spotifyhoz vagy az Amazonhoz hasonló online szolgáltatások révén növekszik a kifizethető jogdíjak mértéke. A 85 ezer dalszerzőt, zeneszerzőt és kiadót képviselő PRS for Music jelentése szerint 2011-ben 3,2 százalékkal növekedtek a kifizetett jogdíjak, a 2010-es 611,2 millió angol font helyett tavaly már 630,2 milliót (223 milliárd forint) kaptak meg a jogtulajdonosok. A jelentés kitér arra is, hogy a növekedés egyértelműen a digitális szolgáltatások és a nemzetközivé váló piacok hatása. A digitális terjesztés olyan erős növekedést produkált, hogy képes volt ellensúlyozni a CD- és DVD-eladások utáni jogdíjak drámai csökkenését. Az online bevételek a licencelt szolgáltatásokból (Spotify) és az eladások utáni jogdíjakból (iTunes) a teljes jogdíjpiac 45,3 százalékkal növekedtek egyetlen év alatt, így a szigetországban már 38,5 millió angol fontnyi bevétel származik. Ezzel az összes befizetett jogdíj több mint 6 százalékát adják az új generációs zeneterjesztési módszerek. Itthon a streaming zenei piac még mindig nem indult be igazán, néhány kezdeményezést leszámítva (pl. T-Mobile Zenecenter, Deezer) nincs jelentős kereslet, pedig az okostelefon-penetráció, a mobilinternet-használat és az egyéb webes szolgáltatások penetrációja mind azt mutatja, hogy semmi akadálya nem lenne a licencelt szolgáltatások terjedésének. Az akadály valószínűleg a felhasználók vonzódása az illegális (technikailag ingyenes) megoldásokhoz akkor is, ha azok kényelmetlenebbek és szűkebb kínálatot jelentenek. (hwsw.hu)

A tartalomipar szempontjából kedvező eredményekről számolt be a HADOPI. A világ legszigorúbb szerzői jogi szabályozása értelmében magáncégek monitorozzák a fájlcserélő hálózatokat, őket a Hadopi nevű szervezet felügyeli. Két legújabb jelentése az online kalózkodás csökkenését jelzi, az adatok elsősorban azt igazolják, hogy a következetes és gyors állami jogérvényesítés erőteljesen képes befolyásolni az emberek magatartását. Azok túlnyomó többsége (95%), akit a HADOPI egy alkalommal már figyelmeztetett a jogsértő magatartás lehetséges következményeire, felhagy tevékenységével, és ezért második figyelmeztetésre már nincsen szükség. Ebből következik, hogy a vizsgált időszakban jelentősen visszaesett a P2P használók száma (17-29% között) és a P2P hálózatokon mért forgalom (43-66% között) is Franciaországban. A világon szinten mindenhol esik a P2P forgalom, amelynek szerepét egyre inkább a stream és a direct download jellegű szolgáltatások veszik át, ugyanakkor a HADOPI olyan jelet nem tapasztalt, amely arra utalt volna, hogy a P2P használók más illegális forrásra tértek volna át Franciaországban. Az adatokból nem következik a legális online szolgáltatók azonnali piaci fellendülése. Miközben a rendelkezésre álló adatok szerint a zene- és filmipar bevételei 2011-ben még mindig csökkentek Franciaországban, az online forgalom fellendülőben van, számos zenei szolgáltató tudott jelentős bővülést elérni a piacon. Azt is az eredmények között tarthatja nyilván a HADOPI, hogy a megkérdezettek harmadát a HADOPI tevékenysége vezette arra, hogy rendszeresebben fogyasszon legális forrásból származó kulturális terméket. (Index.hu)

A Pirate Bay torrent oldal üzemeltetői az ellenük indított sikeres jogi támadásokra válaszként azt tervezik, hogy a szervereiket előbb-utóbb az űrbe menekítik. A sorozatos perekre válaszul az oldal már megszüntette a .torrent fájlok hosztolását, ma már kizárólag az úgynevezett “mágnes linkek” használhatóak a tartalmak letöltésére. Az egész oldal katalógusa így mindössze 90 megabájtnyi adatot jelent, az oldal immár nem felelős a letöltések vezérléséért. A legújabb elképzelésük azonban még tovább megy: az oldalt és adatbázisát drónokban helyeznék el, melyek alacsony pályán, a Föld felett lebegnek. A drónok vezérlése GPS alapokon működne, ezzel megoldható lenne, hogy az eszközök folyamatosan a megfelelő pozícióban maradjanak és a földi node-okat automatikusan tudnák kiszolgálni. A Pirate Bay üzemeltetőinek terve az, hogy egy alacsony fogyasztású, kompakt számítógépet helyeznének el minden drónban, melyek így 100 Mbps sávszélességet tudnának biztosítani akár 50 kilométeres távolságig. A kapcsolatot olcsó, irányított vezeték nélküli eszközökkel teremtenék meg a földi proxy szerverekkel. Így a szerverek lefoglalásához vagy megsemmisítéséhez már nem lenne elég egy rendőrosztag, támadó repülőgépeket kellene bevetnie a hatóságoknak. A Pirate Bay igazi szent háborút vív igazáért, ha a légi szervereiket megtámadják, azt már háborús cselekménynek minősítenék. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a különböző energiaforrások folyamatos ellátást tudnak biztosítani a rendszernek. Várhatóan csak arra fogják használni drónjaikat, hogy egy esetleges újabb szerverlefoglalás, leállítás után azonnal indítva néhány napig biztosítják a folyamatos működést. Az ötlet ugyanakkor veszélyeztetheti a polgári repülést is, egy esetleges baleset miatt nem csak a szerzői jogi jogsértésekért kellene felelniük.(hwsw.hu)

Világelsők vagyunk az elektronikus levelezésben, derült ki az Ipsos felméréséből. A húszezer internethasználó válaszain alapuló kutatás szerint a világ internetezőinek 85%-a tart így kapcsolatot embertársaival, míg hazánkban a felhasználók 94%-a kap és küld e-maileket. A magyar netes társadalom a közösségi oldalakon is aktívabb más országok felhasználóinál. Átlagban a netezők 62%-a használja a közösségi hálókat, míg a magyarok 70%-a fent van valamelyik oldalon, de számos szegmensben vannak még Magyarországon kihasználatlan lehetőségek. A VII. Barcamp Budapest – Web 2.0 Symposiumon elhangzottak alapján a kis- és középvállalkozói szektornak az online vásárlás lehetőségének a megteremtésében van óriási lemaradása, 24 százalékos költségcsökkenés mellett bevezetésével akár negyedével növelhetné a forgalmát. (Prim.hu)

Ismét a telefon- és internetadó kivetéséről szóló hírek jelentek meg a hazai médiában. Az első információk alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium 40-50 milliárd forint bevételt várna a mobil- és vezetékes hívásokra, valamint az internetforgalomra kivetendő adótól, de az is felmerült, hogy az új távközlési adó kizárólag a mobiltelefonok adatforgalmára vonatkozzon. A tervek szerint az új adót a szolgáltatók számláznák ki, a teher viszont a felhasználóké lenne, amely az áfa 27%-ra emelkedése után újabb terhet jelentene a lakosságnak minden sms, telefonhívás és internetezés után. Az ötlet nem újdonság, négy éve az akkori kormány a civil és szakmai szervezetekkel és a parlamenti pártokkal történt egyeztetés után állt csak el az internetadó bevezetésétől. Az adó célja akkor – a gazdasági világválságra és a szűkős költségvetésre hivatkozva – a kultúra finanszírozhatóságának szinten tartása lett volna. A hírekre Nyitrai Zsolt korábbi internetügyi felelős, a 2008-as koncepció fő ellenzője reagált: “Az internet műfaja teljesen önálló és különleges, ezért sem támogatjuk semmiféle megadóztatását, megsarcolását” (hvg.hu)

Sem politikai, sem más jellegű cenzúra nem éri hazánkban az internetet, állapította meg az OpenNet Initiative (ONI) kutatása. A Torontói Egyetem, a Harvard Egyetem és az ottawai SecDev csoport közös projektjének eredményei alapján a legkiterjedtebb internetes cenzúra a “nemzeti internet” létrehozását tervező Iránban van, a feketelista második helyét Kína érdemelte ki a “nagy tűzfal” üzemeltetésével (de a mikroblogok felhasználóinak is meg kell adniuk valós nevüket egy friss rendelet alapján). A Közel-Kelet és Ázsia számos államára, köztük például a demokratikus Indiára is jellemző a világháló cenzúrázása, de Európában csak Törökország és Fehéroroszország esetében találtak az internet szűrésére utaló jeleket. A csoport négy szempontból vizsgálta az online tartalmak szűrését: politikai – kormányellenes, társadalmi – a lakosság többsége által sértőnek tekintett, biztonsági tartalmak, valamint egyes internetes kommunikációs eszközök tiltását vizsgálták. Megállapították, hogy a kormányok egyre innovatívabb megoldásokat alkalmaznak – az “új generációs szűrés” során a terjedelmes tiltólisták helyett célzott megfigyelést folytatnak, az ezekhez szükséges termékeket és szolgáltatásokat nagyrészt Szilícium-völgyi cégektől szerzik be. Magyarországon a kutatók szerint nincs bizonyíték arra, hogy a hatóságok akadályoznák a tartalmakhoz való hozzáférést. Az Európai Unió szigorúbb szabályozást kíván bevezetni a kommunikációs cenzúrát lehetővé tévő termékek és szolgáltatások ellenőrzésére, az új technológiák exportját feltételekhez kötné. (Prim.hu)

Egyre növekvő számban találkozhatunk vásárlásra buzdító ún. ,,böngésző” vírusokkal. A JS/Agent trójai kártevő érdekessége, hogy a böngészés közben egy párbeszédablakot jelenít meg a böngészőprogramban a felhasználót vásárlásra buzdítva. Amennyiben ezt eléri, törli magát a számítógépről, azonban ha úgy döntünk, hogy semmit nem veszünk, kártékony tevékenységbe kezd. Az ESET felmérése szerint az internethasználók 49%-a egyáltalán nem kattint a felugró ablakokra, azonban 29%-uk klikkel, ha olcsóbb vásárlási lehetőséget kínálnak fel nekik, míg további 25% a katasztrófahírek felbukkanásakor nyitja meg a tartalmat. (Prim.hu)

A hatályba lépő új szabálysértési törvényben már nem szerepel az adatvédelmi szabálysértés. Mivel a 2012. évi II. törvény már nem tartalmazza a szabálysértést, így 2012. április 15-től adatvédelmi ügyben csak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az illetékes, amely adatvédelmi hatósági eljárást folytathat le, eljárásában legfeljebb 10 millió forint bírságot szabhat ki. (adatvedelmiszakerto.hu)