5. szám, 2005. február

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény megszületése óta valamennyi magára valamit is adó szereplő kritizálja a törvényt, és recepteket fogalmaz meg arra nézve, hogyan kellene azt kijavítani, átírni, a kukába dobni. A médiatörvényeknek ez általában is sorsuk, de a magyarországi változat, úgy tűnik, sokat kibír, hiszen kilenc év alatt érdemi módosításra nem került sor, és a médiarendszer képes működni az adott törvényi keretek között. A köztelevízió műsorainak színvonalát láthatóan kevéssé befolyásolja a kuratóriumok összetétele és a hozzájuk kapcsolódó politikai, jogi vita, ahogy a kereskedelmi televíziók térhódítását sem csökkenti a kiskorúak védelmét szolgáló szabályrendszer működtetése.

A digitális televíziózás, ezen belül is a digitális földfelszíni televíziózás hamarosan várható beköszönte azonban újra fogja írni a médiatérképet, azt a térképet, amelyet a jogalkotó annak idején, 1996-ban meglehetősen gondosan épített ki. A médiatörvény egyik erénye, hogy a becsült piaci mérethez viszonylag pontosan illeszkedő médiapiaci, médiapolitikai struktúrát vázolt fel, amelyet az ORTT-nek már csak a konkrét szereplőkkel kellett kiszíneznie (ennek sikerét most ne részletezzük). Az elmúlt hét év bizonyította, hogy a kigondolt struktúra működőképes, a két kereskedelmi televízió már nyereséget termel, és a köztelevízió vergődése sem pusztán a források hiányára vezethető vissza. A műholdak, kábelek révén pedig már értékelhető kínálat van további magyarnyelvű adásokból, hogy a félszáz sugárzó és a még több kábeles helyi műsorszolgáltatóról már ne is beszéljünk. A digitális földfelszíni televíziózás révén azonban az eddigi uralkodó három földfelszíni csatorna helyére néhány éven belül akár több mint egy tucat, mindenki számára fogható csatorna léphet. Ez mindenképpen újra kell, hogy írja a médiatörvényt, hiszen annak minden eleme az analóg műsorterjesztésre, ezen belül pedig a földfelszíni – korlátos számú – csatornák hegemóniájára épült.

Ahogy a médiatörvény születése idején, úgy most is a változás jellegzetességeinek megismerésére, a nálunk előbbre tartók tapasztalatainak feldolgozására lesz szükség ahhoz, hogy a más országokban már megtapasztalt kudarcok, a diszfunkcionálisan elköltött közpénzek, a bukott vállalkozások helyett a technológia fejlődése által kiváltott kényszer a fogyasztók, a piac számára valóban hozadékot, az új lehetőségek kihasználását jelentse. A tapasztalatok alapján ennek érdekében döntéseket kell meghozni, olyan döntéseket, amelyeknél a politikai, médiapolitikai, médiapiaci megfontolások nem hagyják figyelmen kívül a technikai feltételeket, és paradigmaváltással, a „bőség zavarát” felismerve a tartalomszolgáltatás és az ehhez kapcsolódó egyéb szolgáltatások kínálta lehetőségek új dimenzióit nyitják meg.

Könnyen lehet, hogy a médiatörvény piackijelölő szerepét a digitális korszakban át kell értékelni és funkcióját valóban a piacra lépés lehetőségeinek biztosításában kell megjelölni. A napról napra változó technikai lehetőségek ugyanis a bőség mértékét és jellegét nem teszik pontosan prognosztizálhatóvá. Ugyanakkor azonban a digitális televíziózás, a digitális tartalomkínálat nem pusztán technikai kérdés, hanem elsősorban annak a kérdése, hogy lesz-e, és ha igen, milyen forrásokból sokszínű tartalom. A szabályozásnak a hagyományos televíziózás-fogalom helyett a tartalomkínálat fogalmát kell tudnia jogi keretek között megfogalmazni.

A nagy kérdés az, hogy a digitális korszakban mi az, amit változatlanul a médiatörvény keretei között, mi az, amit a távközlési szabályok között, és mi az, amit más jogszabályok keretei között kell elhelyezni. És mi az, amit már „államilag” nem kell szabályozni.

A médiaszabályozásnak a digitális korszakban is a pluralizmust és az emberek tájékozódáshoz fűződő jogának gyakorlását kell biztosítania. De az új korszakban már nem a szűkösség kezelési technikája révén, hanem a piac működési feltételeinek biztosítása révén, ugyanakkor gondosan ügyelve arra, hogy az emberek tájékozódáshoz fűződő alkotmányos joguk keretében megfelelő mennyiségű és minőségű tudáshoz juthassanak.

Az olyan szakkifejezések, mint az „erős/gyenge multiplex szolgáltató” az alapvető médiaberendezkedést fogják meghatározni, hiszen biztosan másképpen alakul a műsorszolgáltatási lehetőségek kitöltése, ha az állam (erre hitelesített szerve, az ORTT) dönt minden egyes lehetőségről, és akkor, ha elfogadja, hogy a digitális csomagok kínálatának kialakítása és az ezen belüli mozgási lehetőségek a vállalkozások kompetenciájába kerüljenek.

A „korlátos jószágra” kialakított feltételrendszer fontos – és a világban tapasztalható koncentrációs törekvések ellenére működő – eleme volt a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Ez a szabályrendszer azonban a digitális világban változtatás nélkül már nem működtethető. Az az evidens szabály, amely eddig megtiltotta, hogy földfelszíni frekvencián tematikus csatornát lehessen indítani, nyilvánvalóan megakadályozza a földfelszíni multiplexek működőképes feltöltését, ahogy az országos földfelszíni csatornák birtoklásának szigorú limitje is meghaladottá válik.

A „video on demand” és más hasonló szolgáltatások, a műsorszámokhoz kapcsolható tartalmi kiegészítések vagy a piaci lehetőségek óhatatlanul újragondoltatják nem csak a műsorszolgáltatás fogalmát, de a reklámozás eddig viszonylag egyértelműnek tekintett szabályait is. Ha a század technikai csodáit bemutató ismeretterjesztő filmről néhány kattintással eljuthatok az egyik találmányt mostanában hasznosító autógyár legújabb típusának leírásáig, sőt a lakásomhoz legközelebbi dealer címéig, úgy nyilvánvaló, hogy a tartalmi lánc elemei egyre szervesebben kapcsolódnak és mechanikus (akár funkció szerinti, akár technikához kötött) szétválasztásuk nehezen tartható.

De kérdés az is, hogy fenntarthatóak-e a médiatörvény kiegyensúlyozottságot biztosító szabályai, avagy már a műsorszolgáltatókra és a fogyasztókra lehet bízni, hogy a lehetőségek kihasználásával biztosítsák a plurális, sokszínű tájékozódás lehetőségeit? Az Egyesült Államokban a „fairness doctrine” feladásával nőtt a rádiók népszerűsége, de kérdés, hogy a hazai politikai paletta elviseli-e, ha nem jogi alapon, hanem valós – és egyben médiaképes – teljesítménnyel lehet majd csak képernyőre kerülni.

Timár János

A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) decemberben a négy frekvenciára kiírt harmadik generációs mobilszolgáltatási pályázatok közül három pályázatban nyertest hirdetett. Az NHH döntése szerint az „A” blokk nyertese a T-Mobile Magyarország Rt. összesen nettó 17 milliárd forintot, a műszakilag legelőnyösebb „C” blokkban a szolgáltatási jogot elnyerő Pannon GSM pedig 19 milliárd forintot fizet. Az NHH döntése szerint a Vodafone Magyarország Rt. is harmadik generációs szolgáltatási joghoz jutott. A vállalat az árbevétel arányos fizetési opciót tartalmazó, úgynevezett „B” blokkban nyerte el a jogosultságot. A negyedik frekvenciára kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánították, miután a jelentkezőket nem tudták nyilvántartásba venni különböző hiányosságok miatt. A frekvencira a svéd Tele2 és a dán TDC pályázott. A negyedik frekvenciát a tervek szerint csak 2006 után pályáztatják újra. Időközben a magyarországi harmadik generációs mobilrendszerek kiépítésére vonatkozó az első hálózatszállítási szerződés is megszületett. A T-Mobile Rt. három pályázó – a svéd Ericsson, a finn Nokia és a német Siemens – közül többfordulós tárgyalássorozat után a Ericsson ajánlatát választotta. (Index, Világgazdaság)

Elutasította az Európai Bíróság a Microsoft beadványát az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt rá kirótt büntetések felfüggesztéséről. A bírósági határozat szerint a Microsoft nem tudott meggyőző érveket felvonultatni az Európai Bizottság márciusi jogorvoslatának felfüggesztése mellett, nem tudta bizonyítani, hogy azok komoly és helyrehozhatatlan károkat okoznának az üzletmenetében. A Microsoftnak az Európai Bizottság által kiszabott eredeti büntetésnek megfelelően tájékoztatnia kell versenytársait a hálózati alkalmazásai eddig titokban tartott műszaki megoldásairól. A Bíróság ezen kívül megerősítette, hogy a Microsoftnak a számítógépgyártók számára fel kell kínálnia a lehetőséget, hogy az operációs rendszert a Windows Media Player nélkül telepítsék. A Bizottság által kiszabott pénzbírságot a Microsoft már befizette. A vállalatnak két hónapja van arra, hogy a mostani határozat ellen fellebbezést nyújtson be. A Microsoft kedvező fejleményként értékeli, hogy a Bíróság elismerte a teljes körű fellebbezés során mérlegelendő, megalapozott érveit. (Index, IT.news, Prím)

A Novell novemberben bejelentette, hogy a Microsofttal kötött megállapodás keretében 536 millió dollár készpénz fejében eláll a NetWare operációs rendszerrel kapcsolatos trösztellenes bírósági pertől. A bejelentést követően azonban a cég ismét eljárást kezdeményezett a Microsoft ellen, azt állítva, hogy a Microsoft az 1990-es évek közepén törvénytelen eszközökkel, tisztességtelen piaci magatartással szorította vissza a WordPerfect szövegszerkesztő és a QuattroPro táblázatkezelő piaci részesedését. A Novell szerint a Microsoft egyrészt olyan alapvető információkat tartott vissza a Windowsról, amelyek hiánya lehetetlenné tette versenyképes irodai szoftverek gyártását, másrészt piaci erőfölényével visszaélve megakadályozta, hogy a PC-gyártók a WordPerfectet és a QuattroPrót telepítsék új számítógépeikre. (HWSW, Terminal)

Egymilliárd dolláros kártérítésre ítéltek három amerikai spam-küldőt. Egy iowai Internet-szolgáltató, a CIS Internet Services háromszáz, kéretlen leveleket küldő céget perelt be négy évvel ezelőtt, amikor ügyfelei egyetlen nap alatt 10 millió spamet kaptak. A hatalmas kártérítési összeg az iowai spam-törvénynek köszönhető, mely kéretlen levelenként akár 10 dolláros büntetés kiszabását is lehetővé teszi. Ugyanakkor a szövetségi spam-törvény, az ún. Can-Spam hatását vizsgáló elemzések szerint a kéretlen reklámlevelek túlnyomó többsége továbbra is törvénysértő. A törvény szerint a felhasználók részére lehetőséget kell biztosítani az adott kereskedelmi szervezettől, cégtől érkező levelek lemondására, és a küldeményben közölni kell az ehhez szükséges információkat. (Prím, HWSW)

Washington szövetségi főváros fellebbviteli bírósága decemberben kimondta, hogy az amerikai hanglemezkiadó cégeket magába tömörítő RIAA (Recording Industry Association of America) az Internet-szolgáltatásokat biztosító cégektől nem kérheti ki azon számítógépes felhasználók nevét, akik feltehetően internetes P2P szolgáltatásokat vesznek igénybe és ezzel illegális tevékenységet folytatnak. Januárban egy missouri bíróság hozott hasonló ítéletet, azzal indokolva a RIAA kérelmének elutasítását, hogy amíg nem bizonyítható, hogy az adott felhasználó konkrét ügyben megsértette a szerzői és a szomszédos jogokat, addig a felhasználó vonható nem felelősségre. A RIAA egészen a közelmúltig csak a P2P szolgáltatások mögött álló cégeket, így többek közt például a Napstert és a Kazaa-t vette célkeresztbe, az utóbbi időkben azonban a P2P megoldásokat igénybe vevő egyéni felhasználók ellen is hadjáratot indított. (SG)

Az Európai Unió Tanácsa Lengyelország megváltozott álláspontja miatt bizonytalan időre levette napirendjéről a számítógépes találmányok szabadalmaztathatóságát lehetővé tévő irányelv. A Tanács eredetileg 2004. december 21-én fogadta volna el ismételten a direktívatervezetet, azonban WLODZIMIERZ MARCINSKI, lengyel tudományos és informatikai miniszterhelyettes a tagországok szakminisztereit tömörítő testület ülésén a döntés elhalasztását indítványozta, amit ellenvetés nélkül annak minden tagja elfogadott. A kis- és középvállalkozások érdekvédelmi szervezetei és a nyílt forráskód hívei szerint olyan irányelv kell, ami megfelelő szabadalmi védelmet biztosít a számítógépes találmányoknak, de magát a szoftverkódot nem teszi levédhetővé. A szoftverfejlesztésre többet költő nagyvállalatok szerint azonban több milliárd eurónyi kutatás-fejlesztési kiadás mehet veszendőbe, ha a fejlesztéseket nem védi szabadalom. (Index, Prím)

Az IBM úgy határozott, hogy a nyílt forrású szoftverek fejlesztői részére felszabadítja mintegy ötszáz szabadalmazott technológiáját. A vállalat ezzel a lépéssel a nyílt forrású közösséget szeretné bátorítani, és növelni akarja ennek a fejlesztési modellnek az elfogadottságát. A cég vállalása szerint a szabadalmakat azok a fejlesztők használhatják, akik az Open Source Initiative által elfogadott licenc alapján dolgoznak. Az IBM ezzel együtt fenntartja a jogot, hogy a nem nyílt forráskódú kereskedelmi szoftverek készítőin számon kérje az esetleges szabadalomsértést. (Prím, HWSW)

Elektronikus aláírást alkalmazó, elektronikus ügyintézésre alkalmas rendszer kezdte meg működését Budapest IX. kerületében. A kerület honlapján a kerület lakói helyiadó-bevallással, gépjármű-adóval és parkolási engedéllyel kapcsolatban intézhetik ügyeiket. A honlapra látogatók figyelemmel kísérhetik a kapcsolódó aktuális jogszabályokat, illetve segítséget kaphatnak az elektronikus ügyintézés lépéseihez, tájékozódhatnak továbbá aktuális adóegyenlegükről, letölthetik, vagy kitöltés után elektronikusan aláírva rögtön be is küldhetik a szükséges nyomtatványokat. A ferencvárosi önkormányzat és a Netlock Kft. megállapodásának értelmében száz digitális aláírást ingyen igényelhetnek a kerület polgárai. (HWSW)

Több milliárd forintnyi támogatást nyert el hat település az önkormányzati elektronikus ügyintézés bevezetését segítő uniós informatikai pályázaton. A gazdasági versenyképesség operatív program (GVOP) „Szolgáltató önkormányzat, az önkormányzatok információszolgáltató tevékenységének fejlesztése” című pályázatán eddig hat nyertest hirdettek. Eger, Kecskemét, Szekszárd, Szombathely, Pécs és Veszprém önkormányzata a saját erővel együtt összesen 3 milliárd forintból fejleszthet elektronikus ügyintézési rendszereket. A támogatást többek között online közigazgatási információk szolgáltatására; az e-ügyintézés gyakorlati megvalósítására, hatékonyságának, átláthatóságának és a folyamat irányíthatóságának növelésére fordítják. A nyerteseknek a fejlesztéseket két éven belül meg kell valósítaniuk. (Magyarország.hu)

Az Országgyűlés 2004. december 20-án elfogadta a Nemzeti Audiovizuális Archívumról (NAVA) szóló törvényt. A törvény (2004. évi CXXXVII. törvény a Nemzeti Audiovizuális Archívumról) lehetővé teszi egy új, az elektronikus médiában keletkezett audiovizuális tartalmakat megőrző közgyűjtemény létrehozását. A tervek szerint 2005 második felében tesztüzemben, 2006. január 1-jétől pedig élesben működő NAVA a magyar országos (és a jelenlegi tervek szerint később helyi) elektronikus médiában keletkezett és sugárzott magyarországi előállítású műsorszámokat gyűjti, ezeket tartalmilag feldolgozza (katalogizálja), digitális formában tárolja, valamint a nyilvános archívum keretein belül a nyilvánosság számára helyben vagy a kutatás és oktatás számára létesített közintézményekben, oktatási intézményekben igénybe vehető dedikált hálózaton online hozzáférhetővé teszi. A gyűjtőkörbe az M1, az M2 és a Duna TV, illetve az RTL Klub és a TV2 műsorai tartoznak. (Prím, Index)

Piacfelosztó kartell gyanúja miatt házkutatást tartottak a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai három informatikai cég, az IBM Magyarország Kft., az SAP Hungary Kft. és az International System House (ISH) Kft. irodáiban. Az Index – GVH által „nem cáfolt” – értesülései szerint felsőoktatási intézmények közbeszerzési pályázataival függ össze az eljárás: az érintett cégek több konkurens piaci szereplő szerint egymással egyeztetve léptek fel öt hazai egyetem gazdasági információs rendszerekre kiírt pályázataival kapcsolatban, és a négy eddig lezárt tender mindegyikét megnyerték. (Index)

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa szerint a Budapest egyes kerületeiben és néhány vidéki városban szolgáltató Egyesült Magyar Kábeltelevízió Kft. (EMKTV Kft.) által alkalmazott általános szerződési feltételek a programcsomagok változtatására vonatkozóan egyoldalú szerződésmódosítást tesznek lehetővé. A jogsértés miatt 5 millió forint bírságot szabtak ki. Az eljárás megindításának oka az volt, hogy az EMKTV Kft. 2003 januárjától az inflációt meghaladó mértékben emelte kábeltelevíziós szolgáltatása havi előfizetési díjait, majd 2003 tavaszán műsorkiosztását változtatva ismételten módosította előfizetési díjait, illetve 2003 őszétől ismételten egyoldalúan változtatott műsorkiosztásán. A Versenytanács az EMKTV Kft. az általános szerződési feltételeit nem először minősítette gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek. (GVH)

Az Európai Unió tagországainak telekommunikációs hatóságait tömörítő szervezet (European Regulatory Group) a mobiltársaságok roaming díjait kívánja megvizsgálni a következő hat hónapban. A vizsgálat első részében a szervezet részletes kérdőívet küldött a díjakkal kapcsolatban az összes európai mobilszolgáltatónak. A vizsgálat célja a szabad versenyt érintő problémák kiküszöbölése. A roaming miatti magas hívásdíjak ugyanis károsak az uniós polgárok és az európai ipar versenyképessége szempontjából. Elképzelhető, hogy testület végül árplafont határoz meg a külföldi mobilhívásokra. A vizsgálattal párhuzamosan az Európai Bizottság több mobilszolgáltató ellen folytat versenyjogi eljárást ugyanebben a kérdéskörben. (Index, FigyelőNet)

A lakossági hitelállomány jelentős kockázatot hordoz, ezért a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete támogatja a pozitív adóslista bevezetését, amely csökkenthetné a hitelezők kockázatát és áttételesen a hitelfelvevők költségeit. A pozitív adóslista a jelenlegi központi hitelinformációs rendszernél jóval terjedelmesebb adatbázis lenne, miután erre minden olyan magánszemély felkerülne, akinek valamilyen hitelszerződése van és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek (kamat- és tőketörlesztés) rendre eleget is tesz. Az adóslista bevezetése ugyanakkor adatvédelmi aggályokat is felvet. (FigyelőNet)

Jogerősen megnyerte a Vodafone-nal szemben indított pert az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE). A per tárgya az a szerződésmódosítás volt, ami a Vodafone Rock ’n’ Roll előfizetést használó ügyfeleit érintette: míg 2002. július 15-től a szolgáltató korlátlan Internet-hozzáférést ígért a GPRS-képes készülékkel rendelkezők számára, 2003. február 10-én adatforgalmi korlátozást vezetett be a szolgáltatásra. Az OFE a módosítást lehetővé tevő szerződési feltétel érvénytelenségének kimondását kérte, mivel az álláspontja szerint tisztességtelen és jogszabályba ütköző. A Fővárosi Ítélőtábla az OFE keresetét alaposnak találta, megállapítva, hogy a Vodafone Rt. által alkalmazott általános szerződési feltételek 2003. február 10-i módosítása, mely alapján jogosult a szolgáltatás korlátozására, érvénytelen. A bíróság kötelezte továbbá az alperest, hogy az érvénytelenség megállapítását országos napilapban tegye közzé. (HWSW)

A Fővárosi Bíróság első fokon elutasította a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő civil szervezet keresetét, mellyel a TASZ 2004. novemberében az Alkotmánybíróságot perelte be közérdekű adat közlésének megtagadása miatt. Az ítélet rövid indoklásában a bíróság kiemelte: az Alkotmánybíróság a per tárgyát képező eredeti indítvány tekintetében adatkezelőnek minősül, és érvényesek rá a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályok. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítvány nem tekinthető adatnak. (JogiFórum)

Negyvenmillió forintra bírságolta a Gazdasági Versenyhivatal a T-Mobile-t a Relax díjcsomaggal kapcsolatos tájékoztatás miatt. A mobilszolgáltató a „gondtalan telefonálás” ígéretével hirdette díjcsomagjait, a versenyhivatal szerint azonban a részleteket illetően már megtévesztő volt a tájékoztatás. A szolgáltató jelezte: a döntéssel nem ért egyet, a határozat ellen bírósági keresettel él majd. (Index)

Az Európai Unió illetékes bizottsága vita nélkül megszavazta, hogy a jövőben minden EU-állampolgár útlevelében két biometrikus azonosítót kell elhelyezni. Így a digitális fénykép mellett 2008-tól kötelezően az ujjlenyomatot is őrzi az útlevél. A szabályozás ellen korábban több nemzetközi emberi jogi szervezet és európai adatvédelmi biztos is tiltakozott. Az EU fő érve a szabályozás mellett, hogy az új eljárással nem lehet hamisítani a dokumentumokat, illetve hogy egyértelműen azonosítható az útlevél tulajdonosa. (Origo)