57. szám, 2014. március

Az elmúlt két évben kiléptem a klasszikus egyetemi, tudományos szerepből, hogy másképp, részben más motivációval csinálhassam ugyanazt. A média szabályozásával foglalkozni akkor, amikor a korábbi igazodási pontok és viszonyítási alapok eltűntek vagy értelmüket vesztették, nem tűnt vonzó lehetőségnek tudományos publikációkban elemezni a szabályozási és szakpolitikai képtelenségeket. A tudományos diskurzus szükségszerűen legitimálta volna a legitimálhatatlan helyzetet. A nyilvánosság torzulásairól, a médiapiac lerombolásáról, az újságírói mozgástér folyamatos szűkítéséről viszont muszáj volt beszélni. Ezért hoztuk létre a Mérték Médiaelemző Műhelyt. Jogi, közgazdasági, újságírói, szociológiai szempontból vizsgáltuk és értelmeztük a szabályozási és médiapolitikai lépéseket, és próbáltunk egy, a tudományosnál mindenképpen szélesebb nyilvánosságot és a feladathoz igazodó kommunikációs formát teremteni. Vizsgálódásaink és értelmezéseink elérhetők az interneten.

Van-e értelme egy olyan közegben a továbblépés irányairól beszélgetni, ahol a döntéshozó a közös gondolkodásra való nyitottság legkisebb jelét sem mutatja, ahol a tényleges változás esélyének hiánya, illetve az állásfoglalással járó kockázat az érintettek jelentős részét eleve elzárja a részvételtől? Legfeljebb annyiban, hogy magunknak igazoljuk, lehet másképp is. Lehet nyilvános vitákon, szakmai anyagokról folytatott párbeszéden keresztül szabályozási koncepciót készíteni, és lehet a magyar sajátosságokat nem figyelmen kívül hagyó jogállami megoldásokat kidolgozni. Tét nélkül, bármely jogalkotási folyamat befolyásolásának reménye nélkül.

Miután tehát elég sok mindent megtudtunk arról, mi tettek az új médiatörvények a médiarendszerrel és a nyilvánossággal, belefogtunk a médiaszabályozási és a médiapolitikai keretek újragondolásába. A Független Médiaközponttal együttműködésben, illetve a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával összeállítottunk hét szabályozási vitaanyagot, azokat online elérhetővé és kommentelhetővé tettük (mertek.eu/mediavita), szerveztünk hozzájuk egy-egy nyilvános vitát, végül a beérkezett véleményeket beépítettük az eredeti vitaanyagokba.

A szabályozási koncepció kiindulópontja, hogy a médiaszabályozás, illetve a teljes médiapolitikai arzenál célja a társadalmi párbeszédet előmozdító médiarendszer működési kereteinek megteremtése. A koncepció szerint a társadalmi párbeszéd többet jelent a plurális médiakínálat alkotmányos követelményénél. Jelent egyrészt olyan médiakínálatot és média-szerepfelfogást, amely a különböző álláspontok számára valódi vitalehetőséget biztosít, önmaga is kritikusan, reflexíven reagál a politikai és a gazdasági rendszer felől érkező üzenetekre, törekszik a folyamatok megértésére és megértetésére, és összességében aktív, ösztönző szerepet vállal a végletes társadalmi és politikai megosztottság megszüntetésében. A társadalmi párbeszéd ugyanakkor a közönséggel szemben is elvárást jelent. Megvalósulásának feltétele, hogy a közönség tagjai képesek nyitottan, de egyúttal kritikusan viszonyulni a média üzeneteihez. E hosszabb távú célkitűzés megvalósulását a médiaoktatástól, a tudatos médiafogyasztás erősítésétől várjuk.

A médiatartalom szabályozásában a koncepció szerint az általános polgári jogi és büntetőjogi korlátok mellett sajátos médiajogi szabályozásra és médiajogi szankciók kilátásba helyezésére legfeljebb az európai közösségi jog által egyértelműen elvárt esetekben van szükség. A médiajogi előírásokkal kapcsolatban nem az a kérdés, hogy kell-e a nyomtatott és az internetes sajtót szabályozni – meggyőződésünk, hogy nem kell –, hanem ma már egyértelműen az, hogy kell-e a televíziós és rádiós tartalmakat ilyen előírásokkal szabályozni. Az önszabályozás minden médium esetében megfelelően helyettesíteni képes a sajátos médiajogi előírásokat. Mivel azonban a szabályozás alapvető fontosságú társadalmi értékekre és problémákra reagál, elfogadhatónak tartunk egy olyan állami felügyeleti megoldást, amelynek célja nem a szankcióalkalmazás, hanem a szabályozással érintett társadalmi jelenségek médiabeli megjelenésének figyelemmel kísérése, nyilvános megvitatása, napirenden tartása. Álláspontunk szerint erre egy ombudsman-jellegű intézmény lenne alkalmas. A kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége a közszolgálati média mellett azon kereskedelmi szolgáltatások esetében lehet ez indokolt, amelyek a kevésbé tudatos hírfogyasztási szokásokkal rendelkező közönséget is elérik; e körbe az országos általános tematikájú szolgáltatások tartoznak. A kiegyensúlyozottság tartalmának pontosabb meghatározása, illetve annak számonkérése az érintett szolgáltatók bevonásával, önszabályozás keretében oldható meg.

A médiahatóság jövőjével kapcsolatos alapkoncepciónk a hatóság teljes megszüntetése volt, elsősorban – de nem kizárólag – a lesújtó hazai tapasztalatokra alapozva. A koncepció részletes kidolgozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy ez teljes következetességgel nem valósítható meg. A jelenlegi médiahatósággal ellentétben ugyanakkor létrehozható egy decentralizált és nagyon szűk önálló mérlegelési jogkörrel rendelkező intézményrendszer. A médiahatóság által ellátott feladatok jelentős része más hatóságokhoz, adott esetben hatósági jogkör nélkül működő állami médiaombudsmanhoz, illetve önszabályozó szervezethez telepíthető. A médiarendszer sokszínűségét közvetlenül érintő, elsősorban a piacra lépéssel és a piaci terjeszkedéssel kapcsolatos döntéseket továbbra is egy olyan testület hozza, amely összetételében a társadalmi sokszínűségét jeleníti meg. A szóba jöhető feladatokat viszont állandóan működő testület helyett a választási bizottsághoz hasonló szervezet is elláthatja.

A médiapiac szabályozásában a koncepció a jogalkalmazó mérlegelési mozgásterének lehető legszűkebbre szabására, a lehető legkiszámíthatóbb szabályozási környezet kialakítására törekszik. A rádiós pályázatokat a jelenleginél kötöttebb, a hatóság és a piaci szereplők számára egyaránt kisebb rugalmasságot biztosító, ugyanakkor egyszerűbb és kiszámíthatóbb eljárásban javasoljuk lefolytatni. A pályáztatás hosszabb időtávra rögzített frekvenciagazdálkodási terv alapján, kizárólag objektív, mérhető értékelési szempontok mentén zajlik, és a pályázati eljárásban kialakított működési feltételektől való eltérésre nagyon szűk körben ad lehetőséget. A műsorterjesztőket terhelő továbbítási kötelezettségeket a koncepció kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatás meghatározott szolgáltatásaira, valamint a helyi közösségi szolgáltatásokra tartaná fenn. A médiahatóság versenyjogi eljárásokba való olyan bevonását, amely a versenyhatóságra kötelező döntésben végződik, a koncepció megszüntetni javasolja, és a médiakoncentráció korlátozásában alapvetően – a hatályos szabályozás egyes elemeit megtartva – visszatérne a jogosultságok számához kapcsolódó korlátozásra.

A közszolgálatiság szabályozása a koncepció szerint olyan többszintű rendszerben valósulhat meg, amelyben a részletes feladat-meghatározás és ahhoz kapcsolódóan a költségvetési tervezés egy átlátható, a közszolgálati szervezeten kívüli szakmai döntéshozatal eredménye. A társadalmi megrendelés keretében tisztázni kell a közszolgálati tartalomkínálat szerkezetét, a közszolgálati feladatellátás körébe tartozó egyes tartalomtípusok arányait, a közszolgálati tartalomkínálat megvalósításához szükséges platformok és csatornák számát, a közszolgálati tartalomkínálat megvalósításához szükséges finanszírozási forrásokat. A koncepcióban felvázolt közszolgálati intézményrendszer nem tér el gyökeresen a korábbi magyarországi megoldásoktól és a jellemző európai modellektől. Bármilyen bonyolult intézményrendszer ugyanis nem jelent garanciát az egyoldalú politikai befolyásolással szemben. A külső nyomásgyakorlással szembeni legfontosabb garancia ezért végső soron a közszolgálati intézményrendszerben dolgozók közszolgálati elkötelezettsége, amit álláspontunk szerint a szervezeten belüli, formális és informális szakmai kontroll kiépítésével erősíthető.

A Mérték által kidolgozott és a különböző fórumokon megvitatott szabályozási koncepció az állam szerepét végső soron inkább a társadalmi jelenségek feltárásában és bemutatásában látja, a médiarendszer alakításának eszközeként jelentős részben a médiaoktatást és a szintén megújuló önszabályozást határozza meg, a médiarendszer jövőjét pedig a jogállami keretek közé visszaterelt, a társadalmi párbeszédet előmozdítani képes rendszerként vázolja fel.

Polyák Gábor

2014-től csökkennek egyes üres hordozók jogdíjai. 30%-kal csökkent a mobiltelefonok és 20%-kal a digitális televíziózásnál műsorrögzítésre használt eszközök jogdíja, de a díjfizetési kötelezettség januártól kiterjed már a táblagépekre is. 1982 óta magyar jogszabály, 2001 óta európai uniós irányelv is rendelkezik az üres hordozó díjról, mint a magáncélú másolatok esetére szóló kompenzáció eszközéről, de 2013-ban átfogó gazdasági elemzés készült a szerzők, előadók és kiadók jogkezelői bevonásával arról, hogy milyen díjterhelés lehet indokolt Magyarországon, és hogy az alkalmazott tarifarendszer megfelelő-e a célok elérésére. A tanulmány alapján a szabad zenei magánmásolások által generált fogyasztói többlet lényegesen meghaladja az üres hordozó díj bevételeket, de azt is kimutatta a felmérés, hogy európai összehasonlításban a magyar díjrendszer kevés hordozótípust fed le, és azokra nézve ezért fajlagosan viszonylag magas díjat terhel. Az eredményeket figyelembe véve a jogkezelők és a díjfizetők megállapodtak, hogy egy lépésben jelentősen csökkenjen a zenék és filmek másolására ma leggyakrabban használt két hordozótípus, a mobiltelefonok és a tévés set-top-boxok jogdíja, a befolyt díj 25%-át pedig kulturális célokra fordítja a Nemzeti Kulturális Alap. (Prim.hu)

Az Európai Parlament döntése alapján 2015. karácsonyától megszűnhetnek a roamingdíjak az Unióban. Az átfogó távközlési reformcsomagot a “behálózott kontinens” elnevezésű bizottsági rendeletjavaslat részeként fogadták el a képviselők elsöprő többséggel. Az Európai Bizottság közleményéből kiderül, hogy az egységes távközlési piac megvalósítását és a fogyasztói jogok kiterjesztését még 2005-ben tűzte ki céljául Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, amely eredményeként a Tanács döntését követően sikerülhet felszámolni az akadályokat, könnyebbé tenni az emberek életét és csökkenteni költségeiket, mely voltaképpen az Unió legfontosabb hivatása. Az Európai Bizottság számításai szerint az európai mobiltávközlési szolgáltatók 300 millió előfizetéstől esnek el a roamingdíj-politikájuk miatt, ami más üzleti területeket is hátrányos helyzetbe hoz. Mióta a hívások és a szöveges üzenetek díja 80 százalékkal csökkent, az adatroaming-díjak pedig egyes esetekben akár 91 százalékkal is alacsonyabbak lettek, az EU-ban 1500 százalékkal nőtt az adatroaming-használat. (SG.hu)

Az Európai Unió Bírósága érvénytelennek nyilvánította az adatok megőrzéséről szóló irányelvet. Két tagállami testület, az ír ítélőtábla (High Court), valamint az osztrák alkotmánybíróság (Verfassungsgerichtshof) a Bírósághoz fordult előzetes állásfoglalásért, és arra kérték a bíróságot, hogy vizsgálja meg az irányelv érvényességét az Európai Unió Alapjogi Chartája által is biztosított magánélet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való alapvető jogok tekintetében. A Bíróság megállapította, hogy az irányelvben két ellentétes érdek ütközik; az irányelv különösen súlyosan beavatkozott a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogba, ezért az érintett személyek joggal érezhetik azt, hogy magánéletük folyamatos megfigyelés alatt áll. Ugyan a bűnüldözés társadalmi szempontból különösen fontos, az uniós jogalkotó túllépte az arányosság elve által megszabott korlátokat, mivel többek között az irányelv hatálya korlátozás és kivétel nélkül mindenre kiterjedt, az adatok kategorizálása nélkül hat hónapos megőrzési időt írt elő, azonban nem tartalmazott kellő biztosítékokat az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférésekkel szemben. (ITcafe.hu)

Az Európai Bizottság csökkenteni szeretné az amerikai ICANN befolyását az internet szabályozására. Az USA lehallgatási és megfigyelési botrányának kirobbanása óta az Európai Unió már nem nagyobb kormányzati befolyásra, hanem nagyobb átláthatóságra és a kevesebb amerikai befolyásra próbál törekedni a világhálót meghatározó intézmények esetében, így a webcímek kezelését végző nemzetközi szervezetnél is. A legfelső szintű domain neveket jelenleg a kaliforniai székhelyű ICANN osztja ki globálisan, amely az amerikai kormányzat megbízása alatt működik, de eközben az ázsiai és európai ügyekért is felel, az ICANN Európáért felelős alelnöke szerint a különböző országoknak és kormányaiknak már eddig is volt befolyása a szabályozásra és ez a jövőben tovább erősödik majd. Neelie Kroes biztos szerint Európának erőteljes szerepet kell vállalnia a jövő internetének definiálásában a nem-állami szervezetek, tudományos intézetek és a magánszektor bevonásával. (hwsw.hu)

Jogsértő volt JÓRI ANDRÁS elmozdítása az adatvédelmi biztosi pozícióból. Az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében Magyarország megsértette az Uniós jogot JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos megbízatásának idő előtt történő megszüntetésével. A Bíróság szerint a személyes adatok védelméért felelős hatóságok függetlensége magában fogalja a hatóságok megbízatási idejének tagállamok részéről történő tiszteletben tartását. JÓRI megbízatása 2008 szeptemberétől 2014 szeptemberéig tartott volna, a Nemzeti és Adatvédelmi Információszabadság Hatóság felállításával azonban tisztsége megszűnt, és a Hatóság vezetésével nem őt, hanem PÉTERFALVI ATTILÁT bízták meg. A Bíróság ítéletében felhívta a figyelmet, hogy az adatvédelmi irányelv alapján létrehozott tagállami hatóságoknak külső befolyástól mentesen kell ellátni feladatukat, amely azt is jelenti, hogy politikai döntésektől függetlenül kell működniük. A tagállami hatóság megbízatásának idő előtti megszüntetése sérti ezt a követelményt – az érvelést az európai adatvédelmi biztos megbízatásának megszűnésére vonatkozó előírások is alátámasztják. Az uniós jog alapján Magyarországnak minél előbb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat, ellenkező esetben újabb, pénzügyi szankciók kiszabását indítványozhatja a Bizottság. (hvg.hu)

A jogellenes többszörözés nem befolyásolhatja a magáncélra készített másolatok után fizetendő díjak mértékét. Az Európai Unió Bírósága a C-435/12. számú ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy veszélyezteti a belső piac működését az a tagállami szabály, amely lehetővé teszi a jogellenes forrásból történő magáncélú többszörözést. A Bíróság nem tart elfogadhatónak olyan nemzeti szabályozást, amely nem tesz különbséget a jogszerű forrásból készített magáncélú másolatok és a hamis, illetve hamisított forrásból készítettek között. Ezen felül az ítéletben kiemelésre kerül a szerzői jogi jogosultak által nem engedélyezett cselekmények korlátozásának követelménye, valamint a magáncélú másolatok készítésének tagállami engedélyezése esetén a kivétel megfelelő alkalmazása. Utóbbi eset nem áll fenn, ha a jogszerű és jogszerűtlen magáncélú másolatok között jogi szempontból nincs különbség. A Bíróság ítéletében kihangsúlyozza, hogy a díjazási rendszernek érdekegyensúlyt kell teremtenie a szerzők, valamint a művek felhasználóinak jogai és jogos érdekei között. (jogiforum.hu)

A 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport véleményt bocsátott ki az adatsértési értesítésről (Personal Data Breach Notification). A vélemény megalkotását az indokolta, hogy az Unió elektronikus hírközlési szektorában harmonizált jogszabályokat alakítottak ki, és az a 2009-es ePrivacy Irányelv előírta az adatsértési értesítés intézményét. Ennek megfelelően az elektronikus hírközlési szolgáltatók kötelesek bejelenteni a személyes adatok megsértését az arra kijelölt nemzeti hatóság (hazánkban az NMHH) részére, továbbá az érintettnek is, amennyiben az adatsértés várhatóan hátrányosan érinti a magánszemély személyes adatait vagy magánéletét. Az irányelv alapján az érintettet csak akkor szükséges indokolatlan késedelem nélkül értesíteni a személyes adatok megsértéséről, ha az várhatóan hátrányosan érinti a magánszemély személyes adatait vagy magánszféráját. A most elfogadott vélemény annak elbírálását segíti, hogy milyen súlyosságú adatsértés teszi szükségessé az értesítés nyújtását, illetőleg milyen körülmények esetén lehet az értesítéstől eltekinteni. Fontos szempont, hogy a munkacsoport nem korlátozza a gyakorlati példákkal kiegészített iránymutatását csupán az elektronikus hírközlési szektorra, hanem általános értelmezést nyújt, mivel az adatvédelmi rendelet tervezete a személyes adatok megsértéséről való értesítést a jövőben valamennyi adatkezelésre kiterjedően általánossá kívánja tenni. (dataprivacy.hu)

Nem szüntetik meg a digitális eszközök átvizsgálását az amerikai határokon. A New York-i szövetségi bíróság döntése szerint az Amerikai Egyesült Államokba utazóknak továbbra is azzal kell számolniuk, hogy a repülőtereken a határőröknek konkrét gyanú nélkül is jogában áll átkutatni a notebookjaikat, MP3-lejátszóikat és más készülékeiket, illetve az ezeken tárolt különböző tartalmakat. A keresetet benyújtó kanadai férfi az amerikai alkotmányra hivatkozott, mivel 11 napra vették el tőle a notebookját a kanadai határon átvizsgálás céljából. A bíró érvelése alapján az eljárás lényegében nem különbözik az utazók csomagjainak hagyományos átvizsgálásától, és a vizsgálatokat szúrópróbaszerűen végzik el a hivatalnokok, így egymillió utas közül csak legfeljebb 5 érintett, továbbá annak, aki át akar kelni a határon, nem kötelező személyes adatokat tárolnia az eszközein. A döntést követően sajtófotósok hevesen támadták az ítéletet, szerintük a bíró elsiklott az alapvető alkotmányossági kérdések, például a sajtószabadság védelme felett. (SG.hu)

Az EU-ban működő adatfeldolgozók és a harmadik országban letelepedett további (al)adatfeldolgozók közötti általános szerződési feltételek kidolgozását javasolja a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport az Európai Bizottságnak. Az adatvédelmi irányelv alapján a Bizottság korábban már közzétett egy mintaszerződést a 2010/87/EU számú határozatában, amely a személyes adatok nem megfelelő szintű védelmet biztosító harmadik országok területén letelepedett adatfeldolgozók részére történő továbbítás esetén alkalmazandó, de a 2014 márciusában elfogadott munkadokumentum célja, hogy az adatmozgás megfelelő szintű védelmét abban az esetben is biztosítsa, ha egy EU-s adatfeldolgozó kíván harmadik országbeli alvállalkozót igénybe venni. A WP 214-es számú dokumentum egy újabb adattovábbítási ÁSZF-határozathoz szükséges kész szövegtervezetet is tartalmaz, ezzel az unió jogában létrejöhet az adatfeldolgozók viszonyát rendező szabályozás. (lexology.com)

Akadálymentesíteni kell a közszférához tartozó weblapokat. Elfogadta az Európai Parlament azt a tervezetet, mely szerint a közszférához tartozó és a létfontosságú közfeladatokat ellátó szervezetek honlapjait a jövőben a fogyatékos személyek számára is hozzáférhetően kell kialakítani. Amennyiben a tervezetet a Tanács is elfogadja, a jövőben az Európai Unió területén valamennyi weboldalt, és azok mobil vagy bármilyen más eszközről történő hozzáférésre kifejlesztett változatát is akadálymentesíteni kell. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a gyengénlátók számára nagyított betűméretek, interaktív hanganyagok, az értelmi fogyatékosok számára pedig a bonyolult összefüggések leegyszerűsített változata is elérhető lesz. Fennáll e kötelezettség a lakosság részére alapszolgáltatásokat nyújtó weboldalak, például a médiatárak, alapvető online banki és biztosítási szolgáltatások esetén is, de követelmény lesz a hálózati alapszolgáltatásokra, mint gáz-, távhő-, áram-, illetve vízszolgáltatások, a postai vagy közlekedéssel kapcsolatos szolgáltatásokra, egészségügyi és szociális ellátásokkal kapcsolatos online információszolgáltatásra, valamint kulturális vagy turisztikai tevékenységeket tartalmazó weboldalakra is. Az újonnan létesített weboldalakra várhatóan 2015. január 1-étől vonatkozik majd az új szabályozás, míg a jelenleg meglévő tartalmaknak 2017-től kell megfelelniük. (ITbusiness.hu)

2,5 milliárd forintba kerülő digitális archívum épül a hajdani ózdi kohászat területén. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA) feladata, hogy a magyar kultúrkincs alkotásait digitális formában rögzítse, és egy központi felületen elérhetővé tegye, ennek keretében jelentős mennyiségű nemzeti kultúrkincs digitalizálása történt meg, de jelenleg is ezer fő dolgozik azon, hogy különböző kulturális értékeket elektronikusan rögzítsen. Az Ózdon elhelyezett Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ fogja az egész országra kiterjedően kiszolgálni a folyamatosan bővülő, hatalmas állománynak az egységesített szabvány szerint digitalizálását, megőrzését, közzétételét. (index.hu)

A NAV állásfoglalásban mondta ki, hogy az archiválási törvény elvárásainak csak az elektronikus aláírással ellátott elektronikus számlázással lehet megfelelni. Egy éve fennálló értelmezési problémára adott választ a hatóság februárban, amikor kiemelte, hogy külön megállapodás hiányában az elektronikusan megküldött és befogadott számla elektronikus számlának minősül, amelyre azonban továbbra is szigorú archiválási szabályok vonatkoznak. Fontos, hogy egyértelműen bizonyítani tudják a felek, hogy a számla a kiállítás óta semmilyen változáson nem esett át, és valóban a kiállítójától származik, ezért az elektronikus formában megőrzött adatok tekintetében továbbra is figyelemmel kell lenni a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet előírásaira, annak ellenére, hogy 2013. január 1. óta már nem szerepel a törvényben, hogy digitális aláírás szükséges az elektronikusan kiállított és átküldött számlákon. (ITbusiness.hu)