74. szám, 2020. október

Mindannyian tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy néhány hónap leforgása alatt – elsősorban az új típusú koronavírus járvány okozta egészségügyi világválság következtében – teljesen megváltozott az életünk. Hirtelen megnőtt az atipikus és a távmegoldások jelentősége. Távmunkában, home office-ban dolgozhatunk, gyermekeink távoktatásban vesznek részt, infokommunikációs eszközeink szerepe talán minden eddigi fejlődést felülmúlt azzal, hogy munkavégzésünk új kihívások elé állította (csak néhány mindennapi példát említve: távoli kapcsolatok működtetése és annak költségei, infrastrukturális beszerzések szükségessége, az internetkapcsolat minőségének jelentősége).

Az egészségügyi válsághelyzet természetesen nemcsak az egyének szintjén okozott teljes életmódváltást, hanem az állami szervek és az uniós, valamint a nemzetközi szervezetek életében is. Az apokaliptikus helyzetben „instant” (bár korántsem egyenértékű) megoldást nyújtott a technika, amely lehetővé tette az infokommunikációs technikai eszközök széles tárházának köszönhetően az online térben való tanácskozásokat, az elektronikus úton történő szavazásokat. Természetesen ez újabb kihívások elé állította ezen intézmények igazgatását, melyek egy része technika, más része pedig adatbiztonsági és kiberbiztonsági. A technikai fejlettség már évek óta rendelkezésre áll például online konferenciák rendezésére, megbeszélések szervezésére, ám a rendkívüli és azonnali átállás rávilágított a személyes kapcsolatok fontosságára, amelyek nem pótolhatók virtuális jelenléttel. A világjárvány egyszerre pörgette fel a technikai eszközök jelentőségét, emelte ki az atipikus megoldások szerepét és éreztette át a személyes kapcsolatok hiányának fájó jellegét. A jogszabályi környezet csak lassan képes e hirtelen változások követésére, rengeteg átmeneti rendelkezés született a válság menedzselésére és a megváltozott közeg in integnum restitutiójára. Utólag, a pandémiát követően majd levonhatjuk a következtetéseket ezekre vonatkozóan.

A modern eszközökről szerzett tapasztalataink alapján elmondható, hogy azok az új dimenzióban, az új igazgatási feladatok ellátása során is bizonyítani tudják létjogosultságukat mindennapjainkban. Még a legszegényebb régiókban is az okostelefonok a legelterjedtebb infokommunikációs eszközök, ezért feltétlenül hasznos – és a jelen helyzetben szükséges – ezek technikai megoldásainak (például applikációk) fejlesztése. A mobilapplikációk szerepe a járvány nyomon követésében is lényeges, hiszen még a kontaktkutatásban is alkalmazzák, ami a teszteléssel együtt kulcsfontosságú a vírus terjedésének megakadályozása szempontjából. A kontaktkutatást illetően az uniós vezetők megvitatták a Bizottság által a mobilalkalmazások közötti interoperabilitásról előterjesztett kezdeményezést és a közös közegészségügyi utas azonosító űrlappal kapcsolatos munkát, amely hasonlóképpen elősegíthetné a kontaktkutatást. Érezhető, hogy az okoseszközök alkalmazásának új dimenziói jelentek meg az elmúlt néhány hónapban, amelyek tartósak lesznek, a pandémiát követően is velünk maradnak majd. Különösen fontosak a víruskövető mobilalkalmazások, amelyek célja a járvány terjedésének követése és lassítása. Az applikáció számos előnye mellett felmerül természetesen az adatvédelemre vonatkozó jogi kérdés is. A Bizottság a tagállamokkal, az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel együttműködve összeállította a Covid–19-járvánnyal kapcsolatos alkalmazások kifejlesztésére vonatkozó irányelveit, hogy támogatást nyújtson az adatvédelmi szabályok betartásához. Az adatvédelemről szóló rész rögzíti, hogy az alkalmazásoknak teljes mértékben meg kell felelniük az uniós adatvédelmi rendelkezéseknek. Ennek alapján születhetett meg hazánkban is a „Vírusradar” elnevezésű applikáció, amely azt nézi, hogy a telefon tulajdonosa találkozott-e az elmúlt 14 napban olyan telefonnal, amelyre szintén telepítve van az alkalmazás, és annak használója bizonyítottan koronavírus-fertőzött. Kidolgozták továbbá a „Házi Karantén Rendszer” nevű mobilapplikációt, amely lehetővé teszi, hogy – a házi karanténban lévő emberek közreműködésével – az ellenőrzésre fordított erőforrások a vírus elleni védekezés egyéb területein legyenek bevethetők. Ennek a járványhelyzet terjedésekor, annak csúcsán lehet rendkívüli a jelentősége, mivel így jelentősebb emberi erőforrást lehet átcsoportosítani azoknak a házi karanténban lévő személyeknek az ellenőrzésére, akik nem tudnak élni az applikációval. E két hazai alkalmazás jó példája lehet annak, hogy a vírus okozta megváltozott körülmények szinte „kikényszerítik” a modernebb, „digitális” megoldásokat számos igazgatási területen.

Az aktuális lapszámban több szerző keresi a választ a megváltozott környezetben megjelenő jelenségekre, többek között a mesterséges intelligencia speciális területeken való alkalmazhatóságát vagy a digitális oktatás adatvédelmi kihívásait illetően.

Véleményem szerint a szerzők friss kutatási eredményeinek megismerése azon pozitívumok közé tartozik, amelyek – legalábbis a tudomány iránt elkötelezetteknek – jelenthetik a „szerelmet a korona idején”. Számunkra, az infokommunikációs jog kedvelői számára ez az utazás különös élményt jelent.

Búcsúzóul azt kívánom a kedves olvasók számára, hogy élve ezekkel a megoldásokkal (is), sikeresen és egészségben küzdjünk meg ránk váró kihívásokkal!

Szabó Balázs PhD
tanársegéd
Miskolci Egyetem ÁJK
Közigazgatási Jogi Tanszék