79. szám, 2023. március

Bevezető gondolatok az „Infokommunikáció és Jog” című folyóirathoz

„Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az, ki a szürke Tengeren átkel,
A téli viharban Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg megújulót.
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.”

Több mint kétezer évvel ezelőtt, a görög demokrácia fénykorában, i. e. 442-ben írta Szophoklész, az Antigoné című drámában. Ettől szebben és magasztosabb módon – legalábbis véleményem szerint – azóta sem fejezte ki senki az EMBER képességeit és tulajdonságait, ezért (is) hajtsunk fejet Szophoklész költői és emberi nagysága előtt!

Mindezeket azért bocsátottam előre, mert jómagam is úgy vélem, hogy az embernél valóban „nincs semmi csodálatosabb”. Azért nincs, mert az emberi történelem során mindvégig jelen volt (és jelen van) az EMBER kettős énje: a kíváncsisága, a teremtés és az alkotás iránti vágya, a felfedezések iránti elkötelezettsége, miközben (sajnos) mindvégig jelen volt az ölés, a pusztítás és a rombolás iránti vágya is! Úgy vélem, hogy nem kell itt és most külön, példák sokaságával bizonyítanom ezen állításom megalapozottságát! Mindössze két találmányt: az atombombát és a számítógépet azonban nevesítenem kell. Az előbbit azért, mert önmagában is markánsan bizonyítja az EMBER itt hivatkozott kettős énjét, a másodikat pedig azért, mert álláspontom szerint az emberiség ez ideig elért, legnagyobb találmányáról van szó. Mi, magyarok pedig emeljük fel a fejünket és legyünk arra nagyon büszkék, hogy mindkét találmány megalkotásában – igaz, hogy alapvetően nem itthon, hanem az Egyesült Államokban – magyar származású tudósok játszottak döntő szerepet. Elegendő itt és most, az atombomba feltalálói közül csupán Kármán Tódorra, Szilárd Leóra, Wigner Jenőre és Teller Edére hivatkozni, illetve a számítógép megalkotói közül Neumann Jánosra utalni. Utóbbit egyenesen a számítógép atyájaként tiszteli, még ma is a történelem!

Közismert, hogy – meghatározó módon a számítógépnek és a számítógépes hálózatoknak köszönhetően – a XXI. század az információ forradalmának, és az információs társadalomnak a korszaka! Legalábbis e korszak kezdete. Az Információs Társadalom középpontjában már nem a gőzgép és az anyagi javak termelése áll, hanem a számítógép és az információ. Az a számítógép, amely hálózatot alkotva körbeöleli a földgolyót, és az emberek között biztosítja az információcserét, vagyis a kommunikációt. Az 1960-as és 1980-as években voltak szerzők, akik a kommunikációt olyan jelentősnek ítélték meg az emberiség történelmében, hogy egyenesen a kommunikációs eszközök fejlettsége alapján korszakolták azt. Eszerint az emberiség történelmében az információ öt nagy forradalmáról beszélhetünk. Az első a beszéd forradalma volt: amikor az ember kiemelkedett az állatvilágból, és a munkavégzés során szerzett és teremtett információt közvetlenül átadta társainak, utódainak. A második az írás forradalma volt: amikor az információátadás közvetetté vált, vagyis az információátadás és -átvétel ideje már nem volt feltétlenül azonos. Megkezdődött tehát az emberiség életében a tér és az idő legyőzése. A harmadik a könyvnyomtatás forradalma volt: amikor a sokszorosítás technikája az információk tömeges terjesztésének lehetőségét teremtette meg, s ezzel elősegítette a társadalmi fejlődés felgyorsulását. A negyedik a távközlés forradalma volt: amikor a távközlő hálózatok (az információs összeköttetések) körbeölelték a földet és a világ összezsugorodott. 2023-ban már az ötödik, az elektronikus információfeldolgozás forradalmának napjait éljük: amikor a kommunikáció új minőséggel gyarapodott és az ember-ember párbeszéd mellett megjelent az ember-gép párbeszéd, valamint feltárultak az információtárolás és -feldolgozás új, még messze kihasználatlan lehetőségei.

A Tisztelt Olvasó kezében tartott „Infokommunikáció és Jog” című folyóirat azért foglal el előkelő és különleges helyet a szakfolyóiratok egyre növekvő tengerében, mert helyet biztosít a fentiekkel kapcsolatos legfontosabb elméleti és gyakorlati kutatási eredményeknek, és ezzel hozzájárul a Magyar Információs Társadalom építéséhez. Ezt igazolja a Folyóirat jelen példánya is, amely a következő, rendkívül izgalmas kérdéseket kutatja, elemzi és vizsgálja: 1. ASP 2.0 – a vég csak a kezdet. 2. Hacking: Az információs rendszer és az adat elleni bűncselekmény értelmezése. 3. A bíróságok büntetőügyviteli digitalizációja. 4. A metaverzumban történő munkavégzés kihívásai, különös tekintettel az egyenlő bánásmódhoz való jogra. 5. A távmeghallgatásos eljárások tapasztalatai a büntető eljárásban, különös tekintettel a COVID–19 járványra. 6. Recenzió Török Bernát – Ződi Zsolt: A mesterséges intelligencia szabályozási kihívásai c. tanulmánykötetéhez. És végül 7. Mezőgazdasági géppel elszakított hírközlő optikai kábel kártérítési perében hozott bírósági ítélet.

Tisztelt Olvasó!

Azt hiszem, hogy igaza volt Yoneji Masuda japán professzornak akkor, amikor „Az információs társadalom” című, 1988-ban Magyarországon is megjelent, de 1980-ban publikált könyvében a következők szerint fogalmazott: „az információs társadalomban az emberiség előtt két út áll. A számítógép segítségével vagy hozzájárul az egyéni szabadság kiteljesedéséhez, vagy ellenőrzött társadalommá válik.”

A kötet első olvasásakor, már több mint harminc évvel ezelőtt is azért szurkoltam, hogy ne ez utóbbi útra „tévedjen” az emberiség… Ma is ezért drukkolok, bár az utóbbi évtizedek számítástechnikai és egyéb fejlesztései, valamint az emberiség újabb, egyéb „eredményei” nem sok reményt adnak nekem. És Önnek kedves Olvasó?

Prof. Dr. Torma András
egyetemi tanár,
Miskolci Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar