Cikk letöltése PDF-be

Tanulmányunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy megvalósít-e, s amennyiben igen, úgy mely bűncselekményt követi el az, aki más személy által előfizetett Internet szolgáltatást használja az arra jogosult tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek vizsgálata során összesen nyolc olyan esetet vázolunk fel, mely szerintünk e kérdéskörbe vonható, mivel a híradások beszámolói, illetve saját szakmai, esetlegesen hétköznapi tapasztalataink alapján joggal merülnek fel büntetőjogi szempontból is releváns problémaként.

1. Jelszóval védett hálózat elleni cselekmények

Elsőként abból indulunk ki, hogy az előfizető jelszóval védekezik a hálózatba való behatolás ellen, így az ahhoz való csatlakozás feltétele, hogy az elkövető ezen biztonsági intézkedés kijátszásával fér hozzá az Internet szolgáltatáshoz. Ezen alapesetnek két fajtáját különböztethetjük meg aszerint, hogy az előfizetési díj ellenében korlátlan vagy korlátozott internet-hozzáférést biztosít-e a szolgáltató.

1.1. Forgalmi korlát-mentes Internet használat

Az elkövető számítógépével a sértett jelszavának feltörésével kapcsolódik rá a sértett vezeték nélkül megosztott internet-kapcsolatára és azon adatforgalmat bonyolít le. Mivel a korlátlan internet-használat lényege, hogy a jogosult tetszőleges mértékben, a szolgáltató befolyásától mentesen veheti igénybe a világhálót, így tényleges kárt nem okoz az előfizetőnek, hiszen egyes kivételes esettől eltekintve az ő Internet használatát semmilyen hátrány nem éri az illegális csatlakozó miatt. Előfordulhat azonban az, hogy az előfizető és a jogosulatlan internetező egy időben, egymástól függetlenül generál olyan mértékű adatforgalmat – például filmek, zeneszámok letöltésével – mely az előfizető által érzékelhető sávszélesség-csökkenése miatt a szolgáltatás pillanatnyi minőségét rontja. Ebben az esetben ez a minőségromlás kárként jelenik meg a sértett terhére, mivel a szolgáltató által részére biztosított sávszélességet nem tudja kihasználni. (Vagyis az általa megfizetett drágább szolgáltatás helyett jelenleg csak egy olcsóbb díjtételnek megfelelő sebességet tud elérni.)

Tekintettel azonban arra, hogy az elkövető már a jelszó jogosulatlan felhasználásával/feltörésével bűncselekményt valósított meg, így az egyéb, felmerülő bűncselekmények (lopás, csalás stb.) megállapításának feltételéül szabott egyéb követelmények teljesülését nem kell vizsgálnunk. Jelen esetben tehát a Btk. 300/C. § (1) bekezdésébe ütköző számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt kerül sor az elkövető büntetőjogi felelősségre vonására. A sértettet ért esetleges minőségbeli hátrány pedig a büntetés kiszabásnál kap jelentőséget, ahol ezt súlyosító körülményként fogja a bíró értékelni.

Egyedi esettől függően, annak összes körülményét vizsgálva felmerülhet annak kérdése, hogy az elkövető cselekménye mennyire veszélyes a társadalomra. Amennyiben az elbíráláskor a döntéshozó személy úgy ítéli meg, hogy a cselekmény már nem, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen[1], akkor megrovásban részesíti a terheltet.

1.2. Forgalmi korláttal rendelkező Internet használat

Megismételve az előző példánál írtakat, ez esetben is a Btk. 300/C. § (1) bekezdésébe ütköző számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény valósul meg és amennyiben az elkövető nem csak belépett a hálózatba, hanem azon keresztül az internetes adatforgalmat is bonyolított, akkor súlyosító körülményként kell figyelembe venni a sértettet ért kár nagyságát.

Természetesen ezzel halmazatban (együtt) a törvényi feltételek megléte esetén megállapítható minden olyan további bűncselekmény, melyet az elkövető a jogosulatlan belépést követően valósít meg. Ennek bővebb kifejtése azonban már jelen írásnak nem tárgya.[2]

2. Jelszóval nem védett hálózat elleni cselekmények

Az általunk második alapesetként felvázolt halmaz egyes elemeinek közös tulajdonsága, hogy az előfizető – szándékosan vagy tudatlanságból/figyelmetlenségből – elmulasztott jelszóval védekezni a hálózatba való behatolás ellen, így az elkövető biztonsági intézkedés kijátszása nélkül fér hozzá az Internet szolgáltatáshoz. Ezen alapesetnek is két fajtáját különböztethetjük meg aszerint, hogy az előfizetési díj ellenében korlátlan vagy korlátozott internet-hozzáférést biztosít-e a szolgáltató.

2.1. Forgalmi korlát-mentes Internet használat

Az első alapeset jelen esettel párhuzamba állítható példájánál kifejtettekre (korlátlan Internet használat jellemzői, károkozás megvalósulhat-e) utalnánk vissza azzal, hogy csupán a jelszó hiánya az, ami miatt az ott kifejtett két bekezdés közül csak az elsőre hivatkozhatunk.

A cselekmény büntetőjogi minősítése azonban éppen emiatt az egy különbözőség, a jelszó hiánya miatt teljesen másképp alakul. Számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés nélkül ugyanis fel sem merülhet a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény megállapítása. Milyen egyéb bűncselekmények jöhetnek tehát szóba?

Megvalósul-e lopás?

Ezen bűncselekmény megállapíthatóságának feltétele, hogy a jogtalan eltulajdonítási szándékkal elvett (elkövetési) tárgy olyan idegen, „testi” és ingó (elmozdítható) dolog legyen, aminek pénzben kifejezhető forgalmi értéke van. Vizsgáljuk hát meg, hogy adatforgalom, illetve az ahhoz való jog rendelkezik-e ezekkel a jellemzőkkel:

  • idegen, hiszen az elkövető sem a szolgáltatóval, sem az előfizetővel nem azonos és tőlük jogosultságot sem kapott/kaphatott[3]. Idegen dolgok esetén azonban van egy kivétel, amikor a nem az elkövető tulajdonában lévő ingóság mégis anélkül kerülhet adott személy birtokába, hogy ezzel bűncselekményt követne el. Ez pedig az elhagyott, gazdátlan, uratlan dolgok birtokbavétele. Nem tekinthető azonban uratlannak az olyan dolgok, amelyek nem szándékosan, hanem tévedésből, figyelmetlenségből kerültek ki a tulajdonos birtokából[4]. Az tehát, hogy az előfizető tudatlanságból vagy egyéb, hasonló okból nem állította be a jelszókérést alapértelmezésként, nem jelenti azt, hogy az Internet szolgáltatását „elhagyta” volna.;
  • testi, illetve amennyiben nem az, akkor törvényi rendelkezés folytán nem kell annak lennie. Vagyis osztja a villanyáram sorsát, mely nem természetszerűen, hanem a jogalkotó döntése folytán minősül dolognak. Ez azonban kivételes eset, s így nem lehet tágan értelmezni. Ami tehát a Btk. 333. § 1. pontjában részletezett dolog-fogalomban[5] nem szerepel, azt nem lehet mégis ekként figyelembe venni. Nézzük hát meg, hogy az Internet elérési lehetőség, illetve az azt kihasználva letöltött adatfolyam energia vagy vagyoni jogosultság-e. Könnyen beláthatjuk, hogy egyiknek sem minősül, így annak vételével analógiát alkalmaznánk, mely a magyar büntetőjogban a terhelt terhére vonatkozóan kizárt.
  • pénzben kifejezhető – az eltulajdonított dolog kiskereskedelmi ára, illetve villamos energia esetén az elkövetés időpontjában érvényes általános díjtétel alapján kiszámított – forgalmi értéke van, vagyis nem a sértettnek okozott kár, hanem az elvett dolog értéke számít. Korlátlan internet-használatnál ez semmiképp sem határozható meg, csupán azt lehet megállapítani, hogy az előfizetőt egyes speciális esetben, az egyidejű, nagy adatforgalmat bonyolító internet-használat folytán csökkenő sávszélesség miatt érheti kár. Bár ez a következő vizsgált példa témája már, de itt is leszögezzük, hogy korlátozott internet-használat esetén sem feltétlenül lehet forintosítani az elkövető által igénybe vett adatforgalom miatt a jogosultat ért kárt. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindkét esetben, a korlátlan és a korlátozott internet-használatra vonatkozó megállapításoknál a „kár” szót, vagyis egy nem lopási tényállási elemet használtunk.

Az előbbiekből levonható az a következtetés, hogy a lopási feltételként megkövetelt elkövetési tárgyra vonatkozó jellemzők már biztosan hiányoznak az ennek ellenére a köznyelvben „wifi-lopás”-ként[6] elterjedt jelenségből. Ezek után már csak teoretikus annak a kérdésnek feltevése, hogy a lopás többi tényállási elemével rendelkezik-e az általunk felvázolt eset: beszélhetünk-e elvételről az internet jogosulatlan igénybevétele esetén? Az internet használata, illetve az adatforgalom megszerzése nem egyenlő a magyar büntetőjog által megkívánt elvétellel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a dolog kikerül a birtokos tényleges rendelkezési köréből, majd az elkövető tényleges birtokába kerül úgy, hogy a korábbi birtoklás helyreállításának a reális lehetősége nem áll fenn[7]. Jelen esetben azonban az Internet nem válik elérhetetlenné az előfizető számára, vagyis a birtoklásának helyreállítása sem lehetetlen, hiszen az nem is szűnt meg.

A lopási feltételként megkövetelt elkövetési tárgyra vonatkozó jellemzők már biztosan hiányoznak az ennek ellenére a köznyelvben „wifi-lopás”-ként[8] elterjedt jelenségből.

Mindezek összefoglalásaként megállapíthatjuk tehát, hogy a lopás bűncselekményének feltételei – az ott megkövetelt elkövetési tárgy (dolog), az elkövetési magatartás (elvétel) és az elkövetési érték (csak kár lehet)- mindegyike hiányzik.

Megvalósul-e csalás?

Ezen bűncselekményt az követi el, „aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Vizsgáljuk hát meg, hogy ezen feltételek a jelszóval nem védett, az előfizető számára korlátlanul használható internet jogosulatlan igénybevétele esetén megvalósulnak-e:

  • jogtalan haszonszerzésnek tekinthető az egyébként díjtérítési-kötelezettséggel terhes szolgáltatás ingyenes használata;
  • más tévedésbe ejtése, illetve a már tévedésben lévő személy ezen téves feltételezésének el nem oszlatása/megerősítése. Ez látszólag megvalósulni látszik azzal, hogy az előfizető „képében” mutatva magát veszi igénybe az Internetet, ám azzal, hogy a rendszer automatikusan teszi lehetővé a szolgáltatás igénybevételét, hiányzik az a megtévesztett természetes személy, akinek léte a törvényi tényálláshoz szükséges.[9]

Leszögezhetjük tehát, hogy ezen cselekmény csalásként sem értékelhető, hiszen annak egyik eleme (a tévedésben lévő természetes személy) hiányzik.

Az előzőekben kifejtettek alapján tehát sem a lopás, sem a csalás, sem számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény alá nem vonható az a magatartás, miszerint valaki más, jelszóval nem védett számítástechnikai rendszerének korlátlan Internetes szolgáltatásához csatlakozik és ott esetlegesen adatforgalmat kezdeményez.

2.2. Forgalmi korláttal rendelkező Internet használat

A korlátlan Internet használatnál írtak ez esetben is fenntarthatók, a különbség csupán abban van, hogy a jogosulatlan csatlakozó által okozott kár a használt mennyiség és a havi előfizetési díj arányából kiszámítható. Mint ahogy ezt az a szabálysértési ügyben hozott bírósági végzés[10] is tette, amely helyben hagyta azt a szabálysértési hatósági döntést (határozatot), miszerint az eljárás alá vont személy az általa kb. 3,8 megabájtnyi mennyiségben bonyolított adatforgalom alapján a havi 7 ezer forint előfizetési díjat fizető sértettnek (8,63 ≈) kilenc forint kárt okozott és ezért őt lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt[11] figyelmeztetésben részesítette.

Az általunk korábban felvázoltak miatt azonban már egyértelmű, hogy a szabálysértési hatóság és a bíróság is tévesen ítélte meg (és el) az eljárás alá vont személy jogosulatlan Internet használatát lopásként. A jogérzékünket sértő döntés továbbá attól sem lesz kevésbé fájó, ha tudjuk, hogy a figyelmeztetés a szabálysértési eljárásban alkalmazható legenyhébb szankciónak tekinthető.

Az eljárás alá vont személy az általa kb. 3,8 megabájtnyi mennyiségben bonyolított adatforgalom alapján a havi 7 ezer forint előfizetési díjat fizető sértettnek (8,63 ≈) kilenc forint kárt okozott és ezért őt lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt figyelmeztetésben részesítette. Az általunk korábban felvázoltak miatt azonban már egyértelmű, hogy a szabálysértési hatóság és a bíróság is tévesen ítélte meg (és el) az eljárás alá vont személy jogosulatlan Internet használatát lopásként.

Az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban visszautalnánk a korlátlan Internet használattal rendelkező előfizető jelszóval nem védett rendszeréhez[12] csatlakozó személy magatartásának büntetőjogi minősítésével kapcsolatban korábban írtakra, vagyis arra, hogy ez a cselekmény korláttal terhes Internet szolgáltatás esetén sem valósít meg egyet sem a magyar büntetőjog által jelenleg ismert bűncselekmények közül.[13] Végül megjegyeznénk, hogy mind a korlátlan, mind a korlátozott szolgáltatás esetén megvalósulhat más bűncselekmény, amennyiben a jelszóval nem védett rendszerbe belépő a jogosulatlan csatlakozást követően kifejtett egyéb tevékenységével megvalósít más bűncselekményt.[14] (Itt elsőként a magántitok jogosulatlan megismerése, levéltitok megsértése, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, közösség elleni izgatás, vagy a tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűncselekménye merülhet fel.) Ebben az esetben természetesen amiatt sor kerül büntetőjogi felelősségre vonására, de pusztán a belépéssel még büntetlen[15] előkészületi cselekményt követett el.

3. A német joggyakorlat

Tekintettel arra, hogy a magyar gyakorlat a tárgyi témában még semmiképp sem mondható teljesnek, ugyanakkor más országokban – jelen esetben a vizsgálat tárgyát képező Németországban – a vezeték nélküli Internet kapcsolatokkal összefüggő visszaélésekkel összefüggésben számos ítélet született. Az alábbiakban tehát különböző kárfelelősségi lehetőségek felvetésére kerül sor, majd a német bírói esetjog rövid bemutatására kerül sor.

3.1. Kártérítési felelősség a wifi hálózatok (jogosulatlan) felhasználásával összefüggésben

A korábbiakban kifejtettek alapján általánosságban megállapítható, hogy a jogosulatlan wifi használat az előfizetőnek egyes esetekben kifejezett vagyoni kárt okoz. A károkozás történhet a sávszélesség „elvonásával” – amely a szolgáltatás minőségének romlásával jár, vagyis az előfizető szempontjából „lelassul az Internet” – illetve meghatározott forgalommal rendelkező előfizetők esetén a jogosulatlan használat a forgalom növekedésével – és így az előfizető kifejezett megkárosításával jár. Ugyanakkor kérdéses, hogy milyen esetekben kerülhet sor tisztán polgári jogi igények érvényesítésére – tekintettel arra, hogy a szolgáltatók forgalmi adat megőrzésére, illetve kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettsége legtöbbször a büntetőjogi – ezen belül is a súlyosabb megítélésű – bűncselekmények üldözésével összefüggő nyomozás érdekében szükséges adatok kiadására korlátozódik. A tárggyal összefüggő hazai szabályozás (amely a forgalmi adatok megőrzésével összefüggésben egy éves időszakot ír elő)[16] alapján az elektronikus hírközlési szolgáltató a nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, valamint nemzetbiztonsági szolgálat részére köteles kiszolgáltatni az általa kezelt adatokat. A polgári perrendtartásról szóló törvény hatályos szövege szerint a peres felek a bizonyítékokat maguk kötelesek szolgáltatni, illetve a keresetlevélben szerepeltetni kell a peres felek nevét, lakóhelyét, és perbeli állását.[17] Ennek következtében a károkozó ismeretének hiányában polgári kártérítési igény iránti kereset benyújtásának sincs lehetősége. Megjegyzendő, hogy sem a vonatkozó Uniós szabályozás,[18] sem az Európai Közösségek Bíróságának gyakorlata[19] nem tartalmaz kógens szabályt a személyes adatok ilyen célra történő kiszolgáltatásával összefüggésben, illetve az előbbiekben hivatkozott ítélet kifejezetten a tagállamok jogalkotására bízza, hogy olyan jogszabályt hoznak-e létre, amely alapján a forgalmi adatok polgári igények érvényesítésére is kiadhatóak. Ennek megfelelően marad a más peres eljárásokkal összefüggő gyakorlat – büntető feljelentés azokban az esetekben, amikor büntetőjogi tényállás megvalósítása is megtörtént, és a bírósági ítélet – illetve a személyes adatok – birtokában polgári jogi kereset indítás, illetve magánfélként a polgári jogi igény büntetőeljárásban történő elbírálása.[20] Ugyanakkor általánosságban megállapítható, hogy hazai jogunk szerint wifihálózat jogtalan használatából eredő kárának megtérítésére – az alperes ismeretének hiányában – az előfizető polgári keresetet nem érvényesíthet. Így az az előfizető, aki hálózatát védtelenül hagyja – biztosítva ezzel a lehetőséget harmadik személyek számára a csatlakozásra – az ebből fakadó kárát köteles maga viselni – amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg.

3.2. A (mögöttes) polgári jogi felelősség szerzői jogsértések esetén – a jogsértő eltiltása[21] és kártérítési felelősség megállapítása[22]

Az előző pontban általánosságban vizsgált károkozási-kártérítési felelősséggel ellentétben az alább vizsgált kérdéskör lényege, vajon megállapítható-e a mögöttes, illetve kártérítési felelőssége annak az előfizetőnek, aki védelmi intézkedés (jelszó) nélkül üzemeltette wifi hálózatát, amelyet harmadik személy(ek) jogosulatlanul használva szerzői jogsértést követtek el. Az alapeset bemutatásához egy relatív egyszerű példa szolgálhat: a szerzői jog jogosultja észlelve a szerzői jogsértést – pl. egy torrent rendszeren észleli, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló műpéldány elektronikus másolatát egy adott IP címről megosztják – eljárást indít, melynek során a nyomozó hatóság az elektronikus hírközlési szolgáltatót megkeresve az előfizető részére adott időpontban kiosztott IP cím, illetve személyes adatok alapján az adott előfizetőt vonja (büntető)eljárás alá. Ennél a pontnál még nem vizsgáltuk, hogy a nyomozó hatóságok, illetve az eljáró bíróságok vajon mennyiben fogadják el az előfizető esetleges védekezését arra vonatkozóan, hogy az adott jogsértő magatartást nem ő követte el, ugyanakkor példánkat kiegészíthetjük egy – a gyakorlatban is megjelenő – védekezéssel: az előfizető a kérdéses időszakban igazoltan külföldön tartózkodott, számítógépe kikapcsolt állapotban volt. Ezt követően – akár nyomozati szakban, akár bírósági szakban, de az eljárást vélhetőleg megszüntetik az előfizetővel szemben, illetve vele szemben felmentő ítélet születik. Ezek után azonban felmerülhet az előfizető mögöttes felelőssége, esetlegesen akár kártérítési felelőssége, annak következtében, hogy a védtelenül hagyott wifi kapcsolat működtetésével lehetőséget (csatornát) biztosított harmadik személyek számára jogsértő magatartások végrehajtására – az Internet nyújtotta anonimitás látszólagos álcája mögött.

Vajon megállapítható-e a mögöttes, illetve kártérítési felelőssége annak az előfizetőnek, aki védelmi intézkedés (jelszó) nélkül üzemeltette wifi hálózatát, amelyet harmadik személy(ek) jogosulatlanul használva szerzői jogsértést követtek el.

3.3. A Düsseldorfi Tartományi Bíróság ítélete[23]

A tárgyi eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint az előfizető minden védelmi intézkedés nélkül üzemeltette wifi kapcsolatát, amelyen keresztül – a fenti példához hasonlóan szerzői jogi védelem alatt álló tartalmak megosztására került sor. Az előfizető magatartásával összefüggésben az eljáró bíróság általánosságban állapította meg, hogy az internet (wifi) előfizető által elvárt minimális biztonsági követelmények közé tartozik az alapszoftverek által biztosított védelem beállítása (jelszóvédelem). A wifi hálózathoz való jogosulatlan hozzáférés veszélyét az előfizető (jelszavas) kódolással minimalizálhatta volna, amelyre számos wifi router alapbeállítása lehetőséget biztosít. A bíróság álláspontja szerint, amennyiben ezen követelményeknek az előfizető nem tesz eleget „mivel azokat életidegennektartja” úgy viselnie kell az ebből fakadó következményeket.

A wifi hálózathoz való jogosulatlan hozzáférés veszélyét az előfizető (jelszavas) kódolással minimalizálhatta volna, amelyre számos wifi router alapbeállítása lehetőséget biztosít.

A német jog alapján zavarónak (Störer) minősül az a személy, aki valamilyen módon szándékosan ok-okozati összefüggésben hozzájárul a védett javak megsértéséhez, illetve ezzel összefüggésben az elvárható biztonsági intézkedéseket elmulasztotta.[24]

A tárgyi ügy alperese ennek megfelelően az eljáró bíróság álláspontja szerint köteles az előfizetésén keresztül elkövetett szerzői jogsértésekkel felhagyni, illetve köteles az azokból fakadó károk viselésére. Ezzel összefüggésben a bíróság osztja a Kölni (B. v. 8. Mai 2007, Az.: 6 U 244/06) illetve a Hamburgi Tartományi Bíróság (B. v. 11. Okt. 2006, Az.: 5 W 152/06) által kifejtett álláspontot.[25]

A bíróság az alábbiak szerint összegezte a tárgyi ügy megítélését: „az alperes egyes – tőle elvárható – biztonsági intézkedések megtételét mulasztotta el. Olyan új veszélyforrást teremtett, melynek felügyeletére csak a felperesnek volt közrehatása. Objektív szempontból az alperes harmadik személyek számára lehetővé tette, hogy azok (az alperes) személyazonossága mögött elrejtőzve – a felperes által harmadik személyek számára biztosított anonimitás álcája mögött – büntetlenül és a felderítéstől való félelem nélkül szerzői jogsértéseket kövessenek el. Ennek megfelelően legalább azon biztonsági intézkedések megtétele elvárható az alperestől, amelyeket egy átlagos szoftver felajánl.”[26]

A Düsseldorfi Tartományi Bíróság fent ismertetett ítéletében megállapította tehát az előfizető felelősségét, és egyúttal eltiltotta a jogsértő magatartástól.

Az előbbiekben részletezett gondolatmenet alapján hazánkban is elképzelhető lenne olyan jogalkalmazási gyakorlat kialakítása, mely alapján az Internet előfizető védtelenül hagyott (Internet) elérési pontján keresztül elkövetett szerzői jogi visszaélésekkel összefüggésben a károsultak az Internet-előfizető mögöttes kártérítési felelősségének megállapítását kérik megállapítani az Szjt. 94. § (2) bekezdése alapján. Ezen felelősségi megoldással összefüggésben ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van a köztudatban mindenkor elfogadható általánosan elvárható gondosságnak – különös tekintettel az alkalmazott védelmi intézkedésekre, illetve azok szintjére. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a fenti ítélethez hasonló magyar ítélet még nem született.

3.4. A Kölni Tartományi Bíróság ítélete[27]

Az előzőekben ismertetett ügyhöz hasonlóan, a tárgyi ügyben is védelmi intézkedés nélkül működtetett wifi hálózattal összefüggő ítéletében a Kölni Tartományi Bíróság jogi személy felelősségével kapcsolatosan foglalt állást. Az alapügy különlegessége, hogy a szerzői jogi jogsértéseket a tárgyi ügyben a jogi személy előfizető ügyvezetőjének kiskorú gyermeke követte el.

A bíróság álláspontja szerint azáltal, hogy az alperes harmadik személyek számára a korlátlan Internet hozzáférés lehetőségét biztosította, felróható módon lehetővé tette, hogy – a jogszerű kereteket meghaladva – szerzői jogi védelem alatt álló művek letöltésre kerülhessenek. Annak, hogy jelen esetben egy kiskorú személy – nevesül a felperes egyik gyermeke – követte el a szerzői jogi jogsértéseket a tárgyi eljárás szempontjából jelentősége nincsen. A német joggyakorlat alapján szellemi alkotások jogának megsértése esetén – így szerzői jogi jogsértések esetében is – a társaság mellett, annak vezető tisztségviselője (jelen esetben ügyvezetője) is felelősségre vonható, amennyiben személyes magatartása a jogsértésben közre játszott.[28] A bíróság álláspontja szerint ezen felelősségi alakzat a tárgyi ügyben is megállapítható, tekintettel arra, hogy az ügyvezető felróható mulasztása tette lehetővé harmadik személyek számára jogsértő magatartás elkövetését.

Hasonló ítéleteket hozott a müncheni városi bíróság, valamint a hamburgi tartományi bíróság is,[29] amikor megállapította a szülők felelősségét gyermekük szerzői jogi jogsértéséért – attól függetlenül, hogy az alapügyben a gyermekek számítástechnikai ismerete meghaladta a szülőkét. Ugyanakkor az osztrák legfelsőbb bíróság egy közelmúltban hozott ítéletében ezzel ellentétes álláspontot képviselt.[30]

3.5. A Frankfurti Tartományi Bíróság ítélete[31]

A fentiekben ismertetett ítéletek közös vonása, hogy mindegyik esetben védelmi intézkedés nélkül működtetett Internet kapcsolattal összefüggő ügyben született ítélet – amelyekben az előfizetők felelősségét az eljáró bíróság minden esetben megállapította. Ugyanakkor az alábbi ügyben védett Internet kapcsolattal rendelkező előfizető wifi hálózatát használták jogosulatlanul harmadik személyek – ugyancsak szerzői jogsértések elkövetésével összefüggésben. Az alábbi ügyben tehát a kérdés másik irányból jelent meg: vajon megállapítható-e az Internet előfizető objektív felelőssége saját hálózatával összefüggésben – akár abban az esetben is, amennyiben védelmi intézkedéseket használ rendszere integritásának biztosítására.

A tárgyi ügy felperese egyebek között azzal is érvelt, hogy az előfizető nem a számítástechnikai piacon rendelkezésre álló legfejlettebb védelmi intézkedést alkalmazta (WPA2 védelmi intézkedés), hanem egy egyszerű kódolás nélküli WEP rendszert.

A bíróság álláspontja szerint a sajtóban rendszeresen megjelennek a wifi visszaélésekkel kapcsolatos hírek, ennek megfelelően az ilyen hálózat előfizetője egyéni jelszó beállításával köteles biztosítani, hogy harmadik személyek hálózatát jogosulatlanul ne használhassák. A bíróság véleménye szerint ezzel összefüggésben az is magától értetődő, hogy az általános gyári jelszavakat az előfizető egyéni jelszóra köteles lecserélni. Az is általánosan elvárt, hogy a routereket az előfizetők ne az ablak, vagy a házfal közvetlen közelébe helyezzék el, annak érdekében – hogy az előfizető a (wifi jel) sugárzást lehetőség szerint minél inkább saját falai között tartsa.

A tárgyi ügyben az elektronikus hírközlési szolgáltató által átadott adatok szerint a kérdéses időszakban az előfizető IP címéről kapcsolat állt fenn az Internettel – noha saját állítása szerint számítógépét kikapcsolta, illetve rendszerét – ideértve a wifi routerét is – áramtalanította. A hírközlési szolgáltató által rendelkezésre bocsátott adatok alapján tehát az alperes volt köteles érdemben bizonyítani azt, hogy a jogsértést nem ő követte el – hanem adott esetben rendszerén keresztül harmadik személyek.

Tekintettel azonban arra, hogy az adott előfizető a tárgyi időszakban igazoltan külföldön tartózkodott, továbbá hogy harmadik személy az alperes személyi számítógépéhez nem rendelkezett hozzáféréssel, így a szerzői jogi visszaélést csak harmadik személy követhette el, aki az előfizető wifi hálózatához hozzáférést szerzett, és azt használva visszaéléseket követett el.

Ugyan a bíróság megállapítja, hogy a német jog szerint a jogsértésért az is felelős, aki a jogsértéshez ok-okozati összefüggésben hozzájárult, ezt azonban nem ismerte fel – ugyanakkor fel kellett volna ismerje, és az elvárható eszközökkel meg kellett volna akadályozza. Ugyanakkor a frankfurti bíróság álláspontja szerint ez a felelősségi alakzat nem terjed ki harmadik személyek szándékos jogsértéseire, tekintettel arra, hogy ellenkező esetben csupán a felhasználók csupán abban az esetben mentesülnének a felelősség alól, amennyiben számítástechnikai rendszerüket a legfejlettebb védelmi intézkedésekkel látnák el, illetve viselnék az ezzel járó költségeket.

A szövetségi (legfelsőbb) bíróság általános álláspontja szerint az a személy, aki bármilyen veszélyhelyzetet teremt – függetlenül annak jellegétől – alapvetően köteles azon szükséges és elvárható intézkedések megtételére, amely harmadik személyek károsodását megakadályozza.

Ugyanakkor minden veszélyhelyzet nem szüntethető meg megelőző intézkedésekkel. Ennek megfelelően olyan biztonsági intézkedések megtétele várható el általánosan, amelyet egy körültekintő, az általános szemlélet szerint elővigyázatos személy kielégítőnek tart más személyek kárának elkerülése érdekében, és amelyek tőle az adott körülmények között elvárhatóak. Az, hogy harmadik személyek a wifi hálózaton keresztül az Internethez hozzáférést szerezhetnek általánosan közismert, ugyanakkor túl általános veszély ahhoz, hogy a tárgyi ügy előfizetőjére vonatkozóan konkrét következtetések – illetve az alperes ismereteire vonatkozó – megállapítások születhessenek. A bíróság megjegyzi továbbá, hogy az ilyen visszaélésekkel kapcsolatos hírek a felhasználókban elsősorban saját rendszerük integritásával, illetve adataik védelmével összefüggő aggodalmakat keltenek, és sokkal kevésbé feltételezik harmadik személyek szerzői jogainak megsértését a wifi hálózat visszaélésszerű felhasználásával.

Ennek megfelelően a frankfurti bíróság a keresetet elutasította, az előfizető felelősségét a tárgyi ügyben nem állapította meg.

Az előbbiekben bemutatott három ítélet azért is érdekes, mivel amíg a magyar Ptk. a 84. § (1) bekezdés b) illetve e) pontjaiban egyaránt felveti az abbahagyás, eltiltás, illetve a polgári jogi kártérítés lehetőségét, addig a német BGB 1004. § található Störerhaftung csak abban az esetben jelenik meg, amennyiben igazoltan fennáll az ok-okozati összefüggés, valamint a szándékosság az adott személy magatartása, valamint a jogsértés között. Ez a felelősségi alakzat a német jogban azonban kártérítési felelősséget nem alapoz meg, továbbá csak abban az esetben állapítható meg, amennyiben az eredmény (kár) nem az adott személy (károkozó) jogellenes és felróható magatartásának eredménye – ebben az esetben ugyanis kártérítés megállapításának van helye.[32] Ezek szerint az az Internet-előfizető, aki rendszerén harmadik személyeknek a világhálóhoz hozzáférést enged, a német joggyakorlat alapján felel azok szerzői jogsértéseiért, amennyiben a hozzáférés és a jogsértés között ok-okozati összefüggés felfedezhető. Ugyanígy felelős a wifi előfizető is, amennyiben rendszerét védtelenül hagyja – és így harmadik személyek számára a jogsértő magatartás kifejtését biztosítja.[33] Annak, hogy az adott jogsértő magatartást az előfizető gépéről követték el, avagy a nyitott wifi hálózat felhasználásával jutottak a jogsértést elkövetők a világhálóra különös jelentősége nincsen, hiszen a mindkét esetben rendelkezésre bocsátott Internet-csatlakozás nélkül a jogsértés lehetősége nem állt volna fenn.

3.6. A Wuppertal-i Bíróság ítélete[34]

Az alábbi ítéletben eljáró bíróság tovább cizellálta a korábbiakban bemutatott ítélkezési gyakorlatot, és azzal összefüggésben foglalt állást, hogy a havi előfizetéssel – azaz forgalmi korlátozás nélküli használati joggal – rendelkező Internet-előfizető védtelenül hagyott rendszerének illetéktelen igénybevétele milyen megítélés alá esik.

Az alapügy tényállása szerint az elkövető az utcáról vette igénybe a sértett védtelenül hagyott wifi hálózatát, mi több, annak tényét egy chatprogramon keresztül másokkal is megosztotta. A bíróság megállapítása szerint az elkövető ezzel ellenszolgáltatás nélkül igénybe vette az előfizető(k) Internet hozzáférését, noha erre vonatkozóan a sértett hozzájárulásával nem rendelkezett. Noha a sértettet ezzel a használattal közvetlen kár nem érte – tekintettel arra, hogy ún. „flatrate” előfizetéssel rendelkezett – az előfizető mégis büntető feljelentést kezdeményezett a rendőrségnél – amely az elkövető számítógépe mellett annak tápkábelét is lefoglalta. A vád álláspontja szerint az elkövető magatartása megsértette a német telekommunikációs törvény (TKG) 89. § (1) bekezdésében foglalt lehallgatás tilalmát[35] és ezzel a TKG 148. § (1) bekezdés 1. pontja szerint büntetendő magatartást fejtett ki.[36] A wifi router a német jog megítélése szerint elektromos telekommunikációs berendezés, és ennek folytán a TKG 89. § alá tartozó berendezés. A bíróság álláspontja szerint – amely egy szövetségi legfelsőbb bírósági ítéletre hivatkozik, amely a radarjelző készülékekkel összefüggésben született[37] – a TKG-benmegjelölt „üzenet” fogalom rendkívül tágan értelmezendő és ennek megfelelően magába foglalja a szolgáltató által az előfizető részére adott időpontban kiosztott – és az elkövető által jogosulatlanul felhasznált – IP címet is. Ezzel a bíróság álláspontja szerint a lehallgatás tényállása megvalósult.

Ezen felül az elkövető az ítéletben foglaltak szerint megsértette a szövetségi adatvédelmi törvény (BDSG) 43. illetve 44. §§-ait is.[38] Ennek előfeltétele, hogy a jogsértés személyes adatokkal összefüggésben történjen. A BDSG 3. § (1) bekezdésében a személyes adattal összefüggésben adott meghatározott fogalom nagyban hasonlít a magyar adatvédelmi törvény személyes adat fogalmának első fordulatához, azaz bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel kapcsolatos személyi vagy tárgyi adat.[39] Ezen adatok körébe tartoznak egyebek közt az IP címek és a hozzáférési adatok, mivel – különös tekintettel az IP címre – az ilyen adatok alapján egy adott személy visszakövethető, azonosítható. Azzal hogy az elkövető a wifi routerhez hozzáfért, személyes adatok kerültek lehívásra. A német jog szerinti tényállásszerű magatartáshoz szükséges továbbá, hogy az elkövető jogtalan előnyszerzési, vagy károkozási célzattal kövesse el az adott cselekményt. A bíróság megállapítása szerint az elkövető magatartása egyértelműen az ingyenes Internet használatot célozta, amelyért egyéb esetekben ellenszolgáltatást szükséges fizetni. Ezen használat erejéig a jogtalan előnyszerzés célzata mindenképpen megállapítható. Mindemellett az elkövető nem lehetett tisztában azzal, hogy a sértett „flatrate” előfizetéssel rendelkezik, ennek hiányában pedig az elkövető által eszközölt teljes forgalmat a sértett lett volna köteles megfizetni.

A fenti érvelést követve az eljáró bíróság álláspontja szerint a védtelenül hagyott wifi hálózat jogosulatlan igénybevétele büntetendő cselekménynek minősül. Ugyanakkor a bíróság csupán figyelmeztetésben részesítette az elkövetőt – tekintettel arra, hogy a jogi helyzet mindeddig tisztázatlan volt. Mellékbüntetésként húsz napra 5–5 eurós pénzbüntetést szabott ki – melynek végrehajtását felfüggesztette – annak érdekében, hogy az elkövetőt a jövőbeni illegális szörfözéstől visszatartsa.

3.7. A München-i Tartományi Bíróság ítélete[40]

Az alábbi ügy kiemelt jelentősége abban rejlik, hogy a büntetőügyben folyt nyomozás eredményeként a nyomozóhatóságok rendelkezésére álló iratanyagokba a sértett részére nyújtható-e betekintés – ezzel összefüggésben megszerezhetőek-e egy büntetőeljárás során összegyűjtött személyes adatok a polgári peres eljárás megindításának érdekében.

Az alapügy sértettje 2008 januárjában nyújtott be szerzői jogsértéssel összefüggő feljelentést a müncheni ügyészséghez, azt állítva, hogy ő a szerzői jogi jogosultja az általa előállított erotikus/pornográf filmeknek. A sértett előadása alapján szerzői jogát Internetes fájlcserélő rendszereken sértették meg, egyúttal csatolta az ezzel kapcsolatos hálózati adatokat. Az ügyészség a nyomozást 2008. február végén megszüntette. A sértett irat betekintési kérelmét az ügyészség elutasította, ezt követően került sor a tárgyi kérelem bírósági felülvizsgálatára.

A bíróság álláspontja szerint a sértett kérelme nem az eljárás megismerésére, sokkal inkább polgári jogi igényének érvényesítésére irányul, attól függetlenül, hogy a szerzői jogi jogsértést a nyomozás során feltárt felhasználók követték el, vagy ismeretlen harmadik személyek. Ugyanakkor a bíróság határozott álláspontja szerint a nyomozó hatóságoknak nem feladata tisztán polgári jogi igények érvényesítésében történő közreműködés – anélkül, hogy valamilyen bűncselekmény megállapítására sor kerülne.

Ezen felül a sértett által szerzői jogi védelem alatt álló műveknek minősített filmek címe is aláássa azok szerzői jogi védelmét.[41] Ugyanakkor az ilyen – szexuális kíváncsiságot illetve kielégülést szolgáló – filmeket tároló személyek személyes adatainak kiszolgáltatása nagymértékű behatást jelentene azok intimszférájába. A bíróság álláspontja szerint egy példával élve „a sértett kérése nem ahhoz hasonlítható, hogy mi található a telefonkönyvben, sokkal inkább ahhoz, hogy ki mikor miről beszélt a telefonon.”[42]

Az ügyészség elutasító végzésében szereplő indokok, vagyis az, hogy az érintett személyek információs önrendelkezési jogát, továbbá a személyes adatok védelmét előbbre valónak tartotta, semmiképp sem minősíthető hibás álláspontnak sem, már csak azért sem, mert az érintettek vonatkozásában szerzői jogi jogsértés megállapítására nem került sor. A betekintési kérelemnek abban az esetben lehetne a bíróság álláspontja szerint csupán helyt adni, amennyiben valamennyi érintett meghallgatására sor kerülne, amely a nyomozó hatóság tekintetében túlzott teherrel járna, nem is beszélve arról, hogy személyüket érintő adatok vonatkozásában a meghallgatottak is számot tarthatnának az irat betekintésre. Ennek hiányában pedig a nyomozati iratok anonimizálására kellene sor kerüljön, amely ismételten csak túlzott erőfeszítés eredményeként érhető el.

Ennek fényében a bíróság helyben hagyta az ügyészség irat betekintési kérelmet elutasító végzését.

Összefoglaló

A fentiekben néhány – a témához kapcsolódó – ítéleten keresztül kísérletet tettünk a büntető-, illetve polgári jogi igények érvényesítésére vonatkozó német bírói gyakorlat bemutatására. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy anyagi jogunk – épp a kárfelelősség megállapításával, illetve a rendelkezésre álló reparációk tekintetében eltér a német szabályozástól – továbbá sem távközlési törvényünkben, sem a hazai adatvédelmi törvényben nem találunk a fenti ítéletben ismertetettekhez hasonló szankciót – így a német bíróság okfejtése csupán gondolatébresztőként szolgálhat a hazai jogszabályok értelmezése mellett.

JUHÁSZ KÁROLY, a Nemzeti Hírközlési Hatóság munkatársa, a hírközlési fogyasztói jogok korábbi képviselője 2007 áprilisában adott nyilatkozatában[43] úgy foglalt állást, hogy „A vezeték nélküli hálózatok illetéktelen használata jogszabályba ütközik, tehát tilos. Amennyiben valaki nem védi le a saját vezeték nélküli hálózatát, és így más rá tud csatlakozni akkor az az ő hibája, és ennek összes folyományát viselnie kell.” Remélhetőleg fenti tanulmány valamennyiben hozzájárul a tárgyi kérdés jogi problémáinak megvilágításához.

 

 

Gelányi Anikó a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar Doktori Iskolájának doktorandusza, ügyészségi titkár, Budapesti X. és XVII. kerületi Ügyészség.

Csepely-Knorr Tamás a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar Informatikai és Kommunikációs Jogi Kutatóintézet kutatója.

[1] Btk. (Büntető Törvénykönyv) 71. §

[2] Mivel nem lenne célszerű túlságosan messzire vezető, csupán elméleti síkon felmerülő példákkal szétaprózni a dolgozatot, így csak lábjegyzetben jegyezzük meg, az is előfordulhat, hogy egy gyári beállítás szerinti jelszóval védett eszközhöz jogosultsággal rendelkező ugyanezen gyári beállítású jelszóval védett más termékkel érintkezve anélkül csatlakozna annak rendszeréhez, hogy ehhez ténylegesen fel kellene törnie a jelszót. (Vagyis két különböző, ám azonos hálózati névvel és felhasználói jelszóval rendelkező router tulajdonosai gépeikkel – tudtuk nélkül – egymás hálózatára kapcsolódnak.) Ebben az esetben a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, mely csak szándékosan (egyenes vagy eshetőleges szándékkal) követhető el, nem valósul meg. (Ezen bűncselekménynek tehát nincs gondatlan alakzata, az eshetőleges szándék meglétéhez pedig azt kell bizonyítani, hogy a jogosultság nélkül csatlakozó magatartásának következményeibe belenyugodott. Ennek feltétele, hogy a (más rendszeréhez történő) kapcsolódást és annak jelentőségét észlelje, felismerje.)

[3] Kérdés ugyanakkor, hogy az a felsorolt személyek birtokában áll-e egyáltalán, avagy kizárt, hogy az egyéb kapcsolódó részektől lecsupaszított világháló-fogalom birtokolható legyen.

[4] Büntetőjog Különös Rész, Ötödik, átdolgozott kiadás, Dr. Belovics Ervin, Dr. Molnár Gábor, Dr. Sinku Pál, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2005, 650. oldal

[5] „dolog: a villamos- és gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában – illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának – biztosítja.”

[6] Angolul „piggybacking”-nek, azaz potyaszörfözésnek hívják ezt a jelenséget. Hazánkban sokan a „wardriving” szóval azonosítják, mely szó szerint „az adott területen található nyílt és zárt hálózatok felderítését” jelenti.

[7] Büntetőjog Különös Rész, Ötödik, átdolgozott kiadás, Dr. Belovics Ervin, Dr. Molnár Gábor, Dr. Sinku Pál, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2005, 650. oldal

[8] Angolul „piggybacking”-nek, azaz potyaszörfözésnek hívják ezt a jelenséget. Hazánkban sokan a „wardriving” szóval azonosítják, mely szó szerint „az adott területen található nyílt és zárt hálózatok felderítését” jelenti.

[9] Gondoljunk csak a számítógépes csalás büntetőjogban való „meghonosodására”. Ezen tényállás beiktatásával éppen azt a joghézagot akarta kiküszöbölni a jogalkotó, hogy természetes személy passzív alany hiányában adott elkövetés mellett a csalás nem volt megállapítható.

[10] Szegedi Városi Bíróság végzése

[11] Az 1999. évi LXIX. törvény 157. § (1) bekezdésének a) pontja szerint „aki húszezer forintot meg nem haladó értékre lopást (…) követ el, úgyszintén aki e cselekmények elkövetését megkísérli” szabálysértést követ el és „százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” A lopás bűncselekményének feltétele tehát az, hogy az elkövetési érték legalább 20.001 forint legyen, illetve ez alatti értéknél ne legyen megállapítható olyan minősítő körülmény (üzletszerűség, dolog elleni erőszak stb.), ami a szabálysértési értékre való elkövetés mégis bűncselekményként lesz minősíthető.

[12] Bár a jelszóval nem védett hálózathoz csatlakozás tehát nem bűncselekmény, mégis a Szegedi Városi Bíróság végzését véleményező laikusok között ez terjedt el. Sokan felvetették ezért közülük, hogy ne terhelje a felhasználó semmilyen tájékozódási kötelezettség (vagyis ne kelljen meggyőződnie arról, hogy az előfizető tudatosan nem akart-e jelszót alkalmazni vagy csak megfeledkezett erről), hanem általános vélelemként vezessék be azt, hogy aki nem védi hálózatát, az ezzel a ráutaló magatartásával beleegyezett annak használatába. Magyarázatként hozzáfűzték, hogy „az ember felelős az általa üzemeltetett berendezésekért.” (www.caracallablog.blog.hu Nyitott wifi-hálózat jogtalan használata, megtekintve: 2008. július 22.) Ez a felfogás –bár indokolható – nehezen tartható annak ismeretében, hogy a lopás ugyanúgy megvalósul akkor is, ha a betörő a tulajdonosok feledékenységét, felelőtlenségét kihasználva megy be a lakásba, hiszen annak ajtaját sem azért hagyták nyitva az ott lakók, hogy így lehetőséget adjanak a ház berendezési tárgyainak elvitelére, mivel azokra már nem tartanak igényt.

[13] Napjaink operációs rendszerei egyébként automatikusan keresik a környezetükben a nyílt hozzáférésű vezetékmentes hálózatokat, amelyekhez felhasználói beavatkozást minimálisan (kapcsolódásra vonatkozó felajánlás elfogadása) vagy egyáltalán nem igénylő módon csatlakozhatnak is. Vagyis előfordulhat, hogy tudtunk nélkül teremtjük meg magunknak az internetezéshez való lehetőséget, bár ezen opció tényleges kihasználása természetesen már aktív magatartást kíván. (Hiszen véletlenül nem indíthatom el böngészőt, ahhoz rá kell kattintanom az adott ikonra. Kivétel azonban ez alól is van: egyes programoknál, például e-mail alkalmazások, csevegő programok, fájlcserélők esetén lehetséges olyan beállítás, amely alapján aktív internet kapcsolat esetén a program automatikusan adatforgalmat generál.)

[14] Tipikusan ilyen eset, amikor egy alkalmazott által használt„sebezhető” laptopon keresztül az elkövető a cég egész hálózati rendszerét feltérképezi és a szervereken tárolt valamennyi adatot (e-mail címek, munkatársak adatai, szerződések stb.) megszerzi. Egy egyszeri figyelmetlenség kihasználása folytán óriási kár okozva ezzel az adott vállalatnak.

[15] Egyes esetekben büntetendő az előkészületi cselekmény is, de ezen bűncselekmények (pl. légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése) esetén is csak az igazán „közeli” előkészítő tevékenységek minősülnek tényleges előkészületnek.

[16] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Ehtv.) 159/A. § (1) bekezdés, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 68. § (1) bekezdés, valamint egyes esetekben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 200. § (1) bekezdés c) pont alapján.

[17] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bekezdés illetve 121. § (1) bekezdés b) pont.

[18] Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.), az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-ei 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-ei 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o. és – helyesbítése – HL 2004. L 195., 16. o.), valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-ei 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet 514. o.)

[19] Promusicae kontra Telefónica de Espana SAU C-275/06 sz. ügyben 2008. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2008, I-00271. o.] 70. pontja

[20] Be. 54. § illetve 335. § (1) bekezdés.

[21] Vö. Btk. 329/A. §, Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pont, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 94. § (1) bekezdés b) pont.

[22] Szjt. 94. § (2) bekezdés.

[23] OLG Düsseldorf December 27, 2007; Az.: I-20 W 157/07 http://www.dr-bahr.com/news/news_det_20080218150054.html (2009. augusztus 1-jei állapot)

[24]  “Störer ist, wer in irgendeiner Weise willentlich und adäquat-kausal zur Verletzung eines geschützten Guts beigetragen und zumutbare Sicherungsmaßnahmen unterlassen hat (BGH, NJW 2004, 3102, 3205 – Internetversteigerung).”

[25] Az ítéletek szöveges formában elérhetőek: http://www.lawcommunity.de/volltext/278.html (2009. augusztus 1-jei állapot) illetve http://www.telemedicus.info/urteile/Internetrecht/Filesharing/580-OLG-Hamburg-Az-5-W-15206-Eltern-haften-fuer-Filesharing-durch-Kinder.html (2009. augusztus 1-i állapot)

[26] „Der Antragsgegner hat zumutbare Sicherungsmaßnahmen unterlassen. Er hat eine neue Gefahrenquelle geschaffen, die nur er überwachen kann. Objektiv gesehen hat er es Dritten ermöglicht, sich hinter seiner Person zu verstecken und im Schutze der von ihm geschaffenen Anonymität ohne Angst vor Entdeckung ungestraft Urheberrechtsverletzungen begehen zu können. Von daher ist es gerechtfertigt, ihm zumindest die Sicherungsmaßnahmen abzuverlangen, die eine Standardsoftware erlaubt.”

[27] OLG Köln Mai 8, 2007, Az.: 6 U 244/06

[28] „Es entspricht indes gefestigter Rechtsprechung und Auffassung in der Fachliteratur, dass bei Verletzungen von Immaterialgüterrechten, speziell auch von Urheberrechten, neben der von ihm vertretenen GmbH auch deren Geschäftsführer jedenfalls dann auf Unterlassung haftet, wenn er durch eine eigene Handlung die Rechtsverletzung verursacht hat (vgl. BGH GRUR 85, 248, 250 – Sporthosen – m.w.N. auf die umfangreiche ältere Rechtsprechung; Schricker-Wild, 3. Auflage § 97 Rz 39; Möring/Nicolini/Lütje 2. Auf-lage § 97 Rz 39; Fromm/Nordemann, 9. Aufl. § 97 Rz 16: Wandtke/Bullinger/v. Wolff § 97 Rz 19).”

[29] Landgericht München I, Beschluss v. 19.06.2008, Az. 7 O 16402/07; OLG Hamburg, Beschluss v. 11.10.2006, Az. 5 W 152/06 http://www.telemedicus.info/urteile/Internetrecht/Filesharing/580-OLG-Hamburg-Az-5-W-15206-Eltern-haften-fuer-Filesharing-durch-Kinder.html (2009. augusztus 1-jei állapot)

[30] http://merlin.obs.coe.int/redirect.php?id=11352 (2009. augusztus 1-jei állapot)

[31] OLG Frankfurt am Main, Juli 1, 2008, Az.: 11 U 52/07.
                http://web1.justiz.hessen.de/migration/rechtsp.nsf/bynoteid/491DC84480D45962C12574810037C35A?Opendocument (2009. augusztus 1-jei állapot).

[32] Eine Störerhaftung begründet lediglich einen Unterlassungsanspruch, niemals dagegen einen Schadensersatzanspruch (BGH GRUR 02, 618 – Meißner Dekor; GRUR 04, 860 – Internet-Versteigerung I; LG Mannheim, CR 07, 537; a. A. Piper/Ohly, OWG, 4. Aufl. § 8 Rn. 152). Auf die Störerhaftung kommt es nur an, wenn der eingetretene Erfolg nicht auf einer rechtswidrigen und schuldhaften Handlung des in Anspruchgenommenen Schuldners beruht.

[33] Der Inhaber eines Internet-Anschlusses, der einem Dritten den Zugang zum Internet ermöglicht, kann nach den Grundsätzen der Störerhaftung bei Verletzung einer Überwachungspflicht für die von einem Dritten begangenen Schutzrechtsverletzungen haften, wenn die Zugangsmöglichkeit hierfür adäquat kausal war. Dieselben Pflichten sollen auch den Inhaber eines Internet-Anschlusses treffen, der eine unverschlüsselte WLAN-Verbindung betreibt (LG Hamburg, CR 2006, 780; LG Mannheim, MMR 2007, 537 sowie OLG Karlsruhe, Beschluss v.11.06.2007 – 6 W 20/07; OLG Düsseldorf, Beschluss v. 27.12.2007, I-20 W 157/07, zitiert nach Juris, OLG Hamburg, Beschluss v. 11.10.2006Az.: 5 W 152/06; OLG Köln, Beschluss v. 08.05.2007, Az.: 6 U 244/06).

[34] AG Wuppertal April 3, 2007, Az.: 22 Ds 70 Js 6906/06 http://www.aufrecht.de/index.php?id=5649 (2009. augusztus 1-jei állapot).

[35] § 89 Abhörverbot, Geheimhaltungspflicht der Betreiber von Empfangsanlagen
Mit einer Funkanlage dürfen nur Nachrichten, die für den Betreiber der Funkanlage, Funkamateure im Sinne des Gesetzes über den Amateurfunk vom 23. Juni 1997 (BGBl. I S. 1494), die Allgemeinheit oder einen unbestimmten Personenkreis bestimmt sind, abgehört werden. Der Inhalt anderer als in Satz 1 genannter Nachrichten sowie die Tatsache ihres Empfangs dürfen, auch wenn der Empfang unbeabsichtigt geschieht, auch von Personen, für die eine Pflicht zur Geheimhaltung nicht schon nach § 88 besteht, anderen nicht mitgeteilt werden. § 88 Abs. 4 gilt entsprechend. Das Abhören und die Weitergabe von Nachrichten auf Grund besonderer gesetzlicher Ermächtigung bleiben unberührt. http://bundesrecht.juris.de/tkg_2004/index.html (2009. augusztus 1-jei állapot).

[36] § 148 Strafvorschriften.
(1) Mit Freiheitsstrafe bis zu zwei Jahren oder mit Geldstrafe wird bestraft, wer
1. entgegen § 89 Satz 1 oder 2 eine Nachricht abhört oder den Inhalt einer Nachricht oder die Tatsache ihres Empfangs einem anderen mitteilt oder […] http://bundesrecht.juris.de/tkg_2004/index.html (2009. augusztus 1-ei állapot)

[37] Entscheidung der Bundesgerichtshof vom 11.12.1980 (4 StR 503/80) http://www.bundesnetzagentur.de/enid/FAQ/Radarwarngeraete_ux.html (2009. augusztus 1-jei állapot)

[38] § 43 Bußgeldvorschriften
[…] (2) Ordnungswidrig handelt, wer vorsätzlich oder fahrlässig
3. unbefugt personenbezogene Daten, die nicht allgemein zugänglich sind, abruft oder sich oder einem anderen aus automatisierten Verarbeitungen oder nicht automatisierten Dateien verschafft,
§ 44 Strafvorschriften
(1) Wer eine in § 43 Abs. 2 bezeichnete vorsätzliche Handlung gegen Entgelt oder in der Absicht, sich oder einen anderen zu bereichern oder einen anderen zu schädigen, begeht, wird mit Freiheitsstrafe bis zu zwei Jahren oder mit Geldstrafe bestraft.
(2) Die Tat wird nur auf Antrag verfolgt. Antragsberechtigt sind der Betroffene, die verantwortliche Stelle, der Bundesbeauftragte für den Datenschutz und die Informationsfreiheit und die Aufsichtsbehörde. http://bundesrecht.juris.de/bdsg_1990/index.html (2009. augusztus 1-jei állapot).

[39] BDSG 3. § (1) bekezdés: § 3 Weitere Begriffsbestimmungen
(1) Personenbezogene Daten sind Einzelangaben über persönliche oder sachliche Verhältnisse einer bestimmten oder bestimmbaren natürlichen Person (Betroffener).
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § E törvény alkalmazása során: 1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat

[40] Landgericht München_I, Beschluss v. 12.03.2008 – Az.: 5 Qs 19/08 http://www.webhosting-und-recht.de/urteile/Landgericht-Muenchen_I-20080312.html (2009. augusztus 1-jei állapot)

[41] „Bei den von der Antragstellerin hergestellten Filmen handelt es sich um Werke wie „Titten im Spermaglück” oder „Los spritz ich komm“, was den eigenen Vortrag, es handele sich um „erotische/pornographische“ Werke eindrücklich untermauert.“

[42] „Es handelt sich hierbei nicht – wie die Antragstellerin meint – um eine Information, die einem Eintrag in das Telefonbuch vergleichbar wäre. Vielmehr ginge es – um im Bild zu bleiben – um die Frage wer mit wem was (!) am Telefon besprochen hat.”

[43] http://www.origo.hu/vendegszoba/techbazis/20070411nhhhfjk.html (2009. augusztus 1-jei állapot)