Cikk letöltése PDF-be

1.1. Stratégiák és akciótervek

Magyarországon az információs társadalom fejlődését elősegítendő több kormányzati stratégiai koncepció és akcióterv készült, az intézményesített cél elérésének érdekében ezekre építve jelentek meg mind a hazai, mind az Európai Unió által finanszírozott pályázatok. A terület fejlesztésére vonatkozóan a 2003-ban megjelent Magyar Információs Társadalom Stratégia[1] tartalmazott stratégiai leírásokat, míg az alapinfrastruktúra fejlesztésére vonatkozó első átfogó dokumentumot 2004 második felében kezdték el előkészíteni – Nemzeti Szélessávú Stratégia néven – az akkori Informatikai és Hírközlési Minisztériumban. A koncepció több szakmai vitát, illetve módosítást követően végül Nemzeti Szélessávú Stratégia 2005[2] (NSzS 2005) címmel jelent meg.[3]

Az ezt követő években a magyar „információs társadalom” kiegyensúlyozottabb fejlődése, illetve a programok hatékonyságának javítása érdekében az állami szerepvállalás többszöri újragondolására volt szükség. Ennek eredményeként jelent meg 2008-ban – immáron a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozó Infokommunikációs Főosztály gondozásában – a Szélessávú Akcióterv (SZAT), a Digitális Írástudás Akcióterv (DIAT) és az E-gazdaság Akcióterv (EGAT), amelyek 2009-ben frissítésre kerültek – megvalósításukra azonban már nem marad ideje az akkori kormányzatnak.

Az információs társadalom[4] kialakulásának és fejlődésének motorja az infokommunikációs hálózat, az ehhez kötődő eszközök és a rajtuk nyújtott szolgáltatások, melyet többségében gazdasági szereplők birtokolnak, de fejlődéséhez szükség van a kormányzati és a civil szféra kooperációjára, illetve interakcióira. „A távközlési, az informatikai és a médiaágazatok konvergenciája általánosan érzékelhető, mind több területet felölelő, átható folyamat. A folyamat jelentőségét aláhúzza, hogy e három ágazat technológiáit együttesen információs társadalmi technológiáknak (IST) nevezik, kifejezve meghatározó szerepüket a társadalmi előrehaladásban”.[5] Az információs társadalom három alapvető pillérre épül:

  1. a technológiai eszközök elérhetőségére, és az ezek használatához nélkülözhetetlen elektronikus hírközlő hálózat meglétére (infrastruktúra);
  2. a technológiai eszközöket és az általuk elérhető használni képes/tudó emberekre (digitális írástudás);
  3. és a tartalomra (digitalizált információk).

Az információs társadalom fejlődése a pillérek komplex egységének összehangolásán, a megvalósítás mikéntjén múlik – mindhárom tényező együttes megléte teremthet csak permanens fejlődést. A következőkben számba vesszük, hogy milyen eredményeket hozott az eddigi 5 db magyarországi szélessávú infrastruktúrafejlesztési pályázat.

1.2. A magyarországi szélessávú infrastruktúra-fejlesztési pályázatok vizsgálata

Az Európai Unió tagországaiban uniós forrásokból fedezett szélessávú infrastruktúra-fejlesztési pályázatok kapcsán 2003. december és 2010. május között összesen 62 db döntés született vitás versenyjogi kérdésekről.[6] Mindez nem csak azt mutatja, hogy a tagországok éltek a szélessávú infrastruktúra-fejlesztési támogatás lehívásával, hanem azt is, hogy az európai liberalizált távközlési piacon szinte minden uniós országban merült fel valamilyen versenyjogi akadály a közösségi források felhasználása miatt.

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium – melynek az infrastruktúra-fejlesztési pályázatokkal foglalkozó főosztálya 2006-tól a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban működött tovább, 2008-tól a Miniszterelnöki Hivatal részeként folytatta tevékenységét, 2010-től pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került – a már említett Magyar Információs Társadalom Stratégiában (2003), de leginkább az annak folytatásaként megjelenő Nemzeti Szélessávú Stratégia 2005-ben határozta meg elsődleges célként az európai uniós szintre történő felzárkózást és a versenyképesség növelését az IKT szektor állami támogatásával. A 2003 előtt már igénybe vehető fejlesztési adókedvezményt követően a HHÁT 2 és HHÁT 3-as pályázatok voltak az első, hazai forrásból finanszírozott szélessávú infrastruktúra-fejlesztést ösztönző konstrukciók, amelyekre cégek pályázhattak. Annak érdekében, hogy 2010-re az ország egész területén elérhetővé váljon a szélessávú internet-szolgáltatás, további 3 pályázat került meghirdetésre – a GVOP 4.4.1, a GVOP 4.4.2. illetve a GOP 3.1.1 –, amelyek viszont már európai uniós forrásból lettek finanszírozva.

A pályázati kiírások elsődleges célja – az EU Bizottság által is megfogalmazott – szélessávú szakadék áthidalása, amely magában foglalja a területi, a régiók közötti és a régiókon belüli különbségek mérséklését. Kiemelten kezelendő a vidéki és az alacsony népsűrűségű területek szélessávú internettel való ellátottságának növelése, ahol a nagy földrajzi távolságok miatti magas költségek és az alacsony kereslet (alacsony népsűrűség, rosszabb fizetőképesség) indokolják az állami beavatkozást.

A szélessávú infrastruktúra-fejlesztés két – időben és a támogatottak körében is elkülönülő – irányvonal mentén került végrehajtásra:

  • A szélessávú internet-ellátottság növelése azokon a kisebb, jelenleg még kevésbé ellátott és üzletileg kevésbé vonzó településeken, ahol a szélessávú szolgáltatás nyújtásához szükséges infrastruktúra állami támogatás hiányában csak később vagy egyáltalán nem épülne ki.

Szélessávú hálózatok kiépítése távközlési szolgáltató támogatásán keresztül valósuljon meg oly módon, hogy a hálózat a távközlési szolgáltató tulajdonába kerüljön.

  • A szélessávú hálózatok önkormányzatok általi kiépítésének támogatása Magyarország üzletileg kevésbé vonzó településein, oly módon, hogy a helyi önkormányzatok a szolgáltatókat nyílt pályázat keretében válasszák ki, és a hálózat önkormányzati (közösségi) tulajdonban maradjon.

A felsorolt pályázatokon túlmenően a Közháló program irányult még internet-hozzáférési pontok biztosítására – amely azonban a szolgáltatók részéről viszonylag kismértékű beruházást igényelt.

Legjobb gyakorlatok hiányában a közösségi forrásfelhasználás módjait folyamatos útkeresés jellemezte. A pályázatokat kiírók eleinte csak a korábbi hibák tapasztalatait tudták felhasználni új koncepciók készítésére, lévén 2005-ig alig volt nemzetközi példa, ami alapján más országoktól tanulni lehetett volna.

A magyarországi szélessávú infrastruktúra-fejlesztésekben az eddigi állami szerepvállalás értékelése az alábbi hipotézis vizsgálata alapján kerül bemutatásra:

H: A gazdaságpolitikai döntéshozók a Magyarországon 2009-ig megvalósított, összesen 5 db államilag támogatott szélessávú infrastruktúra-fejlesztési pályázat során a közösségi jelleggel, vagy közösségi tulajdonban működő elektronikus hírközlő infrastruktúrának hatásában és kiterjedésében csak erősen korlátozott, hiánypótló szerepet szántak.

A hipotézis azt feltételezi, hogy a gazdasági döntéshozók 2009-ig az alapvetően liberalizáltnak tekintett elektronikus hírközlési piacon csak azon esetekben fordítottak közösségi forrásokat a szélessávú infrastruktúra fejlesztésére, amennyiben a NUTS5 (a későbbiekben LAU2) szinten számba vett településeken szélessávú internetelérési lehetőség hiányát feltételezték. A hiánypótlás érdekében közösségi forrásokból támogatott beruházások a szélessávú internet elérési lehetőségének biztosítását tűzték ki célul olyan településeken, ahol üzleti alapon az ehhez szükséges infrastruktúra nem épült meg. Fejlesztéspolitikai szempontból viszont nem kezelték elkülönülten a távolsági hálózati és az elérési hálózati fejlesztéseket, s ennek megfelelően nem foglalkoztak azzal sem, hogy az elektronikus hírközlő hálózat mely részeinél lenne indokolt a közösségi jelleggel történő üzemeltetés.[7]

 

1. táblázat. Magyarországi szélessávú infrastruktúrafejlesztési pályázatok

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján
* 2003 – 1EUR ≈ 262,23HUF (év végi árfolyamon)
2004 – 1EUR ≈ 245,93HUF (év végi árfolyamon)
2005 – 1EUR ≈ 252,73HUF (év végi árfolyamon)
2007 – 1EUR ≈ 253,35HUF (év végi árfolyamon)
Dőlt betűvel jelölt: a GOP 3.1.1-es konstrukció értékelése a kézirat 2011. augusztusi lezárása idején is tart, a pályázatok elbírálásra kerültek, a kivitelezési munka lezárult, de pontos számok még nem állnak rendelkezésre.

 

1.3. A hipotézis vizsgálata

1.3.1. Vizsgálati módszertan

A vizsgálathoz rendelkezésre állt mind az öt pályázati kiírás, illetve az azok révén megvalósult/megvalósuló beruházások eredményeit mutató adatsor. Ezek elemzésével a hipotézis vizsgálható.

1.3.2. A vizsgálat eredménye

HHÁT-2 és HHÁT-3

A két pályázati konstrukció nevének különbözősége tartalmi különbséget is takar: az eredeti elképzelés szerint a HHÁT-2 szélessávú internet-hozzáférés megvalósítására vonatkozott, míg a HHÁT-3 pályázatok ugyanerre, de csak innovatív megoldások támogatásával. A kiíró célja volt, hogy olyan területekre jusson el a szélessávú infrastruktúra, ahová önerőből még várhatóan sokáig nem építenék ki azt a szolgáltatók (GÁL, 2008).

A HHÁT-2-es pályázatok sikerét látva az IHM döntéshozói további forrást csoportosítottak át a területre és végül ennek eredményeképpen –nem az eredeti elképzelés szerint – született meg a HHÁT-3-as kiírás. A befogadott pályázatok technológiai szempontból viszont nem léptek túl a korábbi szinten.

A pályázatokkal kapcsolatban több gond is felmerült. Egyrészt a kiíró nem rendelkezett adatbázissal arról, hogy Magyarország mely területein érhető el szélessávú internetszolgáltatás, és nem rendelkeztek az ország egészére a hálózati infrastruktúrára vonatkozó alapadatokkal. Ennek következtében a pályázók a már korábban üzleti alapon lefedett településekre is különösebb gond nélkül beadhattak – és be is adtak – pályázatokat. A pályázatok ráadásul szabadon összeválogatott településkörre vonatkozhattak, így valójában nem érvényesült a kezdeti alapelv (hogy csak olyan területeket támogassanak, ahová a szolgáltatók önerőből még várhatóan sokáig nem építenének ki szélessávú infrastruktúrát). A pályázatok összehasonlítására mindemellett nem létezett módszertan, és a kiírás sok szempontból pontatlan volt – így fordulhatott elő, hogy egy adott településre több nyertes pályázat is született (pl. Apostag esetében).

 

2. táblázat. A HHÁT-2-es kiírás eredményei[8]

Pályázók száma Összeg
Pályázó (db) 41
  Nyert (db) 36* 905 043 000 Ft
  Nem nyert (db) 7 178 000 000 Ft
Pályázati igény összesen 1 083 043 000 Ft
Lehívott támogatás 737 043 000 Ft
Adminisztratív költségek 40 000 000 Ft
Forrás/lefedett háztartás (db) 31 403** 23 470 Ft

* Végül csak 27 pályázat került elszámolásra
** Lefedett háztartások száma

 

3. táblázat. A HHÁT-3-as kiírás eredményei[9]

Pályázók száma Összeg
Pályázó 8
  nyert 6 246 353 250 Ft
  nem nyert 2 142 066 750 Ft
Adminisztratív költségek 40 000 000 Ft
Összesen 428 420 000 Ft

 

A HHÁT 2 és HHÁT 3 pályázatok keretében NUTS5 településszinten számolva 458 db településre jutott el valamilyen szélessávú internetelérési lehetőség, míg ha figyelembe vesszük a NUT5 alatti szintet (településrészeket) is, ez kiegészül +16-tal (összesen tehát 474 db).

GVOP 4.4.1

A GVOP 4.4.1-es kiírás a szélessávú infrastruktúra bővítéséről az IHM-HHÁT-2 („Szélessávú internet-infrastruktúra kiépítésének és a szolgáltatás beindításának támogatása Magyarország üzletileg kevésbé vonzó településein”) és az IHM-HHÁT-3 („A szélessávú internetelérés terjedését elősegítő innovatív, technológia-intenzív infrastruktúra-fejlesztések és szolgáltatói modellek támogatása”) 2003-as pályázatok folytatása. A HHÁT 2-3 pályázatok széles pályázói réteg támogatását célozták meg, alacsonyabb támogatási összeg mellett.

A GVOP célként csak a konkrét támogatható tevékenységet, a szélessávú hálózatok kiépítését tartalmazta, más oldalról viszont megadta a lehetséges kedvezményezettek körét és a projekt megvalósításának jellegét is. A célokat nem részletezte, azonban pontosította a projekt megvalósításának módját.

A pályázat kapcsán bebizonyosodott, hogy a célcsoportnak számító, mintegy 400–500 KKV-nak minősülő (főleg KTV szolgáltatást nyújtó) távközlési vállalkozás nem képes nagy volumenű szélessávú infrastruktúra-beruházások végrehajtására.

Az alacsony pályázati kedv, illetve képesség ellenére a GVOP 4.4.1-es pályázat alapvetően egybeesett a célcsoport igényeivel, javította a réspiacon működő fejlesztésorientált, de korlátozott tőkeerejű KKV-k versenyképességét. Ugyanakkor a létrejövő szélessávú infrastruktúra hozzájárult a regionális versenyképességi különbségek enyhítéséhez is, de nagyobb volumenű szélessávú fejlesztéseket erre a támogatási eszközre alapozva a jövőben sem lehet megvalósítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy a GVOP 4.4.2 kínálta támogatási forma előtérbe került és a források súlypontja is ide tevődött át.[10]

GVOP 4.4.2

A GVOP 4.4.2-es pályázati kiírást előkészítő projekt a nemzetközi példák és a hazai önkormányzati gyakorlat alapján azt a kiinduló feltételezést fogalmazta meg, hogy a hazai önkormányzatok önállóan – magukra hagyatva – nem képesek megfelelő hatékonysággal egy újabb, és számukra merőben profilidegen tevékenységet felvállalni, különösen akkor, ha tevékenység kezdő (előkészítő) fázisát nekik kell finanszírozni. Az önkormányzatoknál általában nincs megfelelő projektmenedzsment kapacitás piaci viszonyok között működő projektek kezelésére. Ez az állítás kiemelten vonatkozik a hátrányos helyzetű, önhibáján kívül forráshiányos önkormányzatokra, amelyek e pályázati rendszerben a szélessávú elektronikus kommunikáció szempontjából a legfontosabb célcsoportot alkotják. Ebből következően elméletben egy ilyen támogatási konstrukció kulcsa a partnerségi rendszer kialakítása, kikényszerítése lehet, mert ezzel biztosítható a megfelelő szakmai, illetve financiális háttér a:

  • projektekelőkészítéséhez,
  • aberuházás megvalósításához,
  • azinfrastruktúra működtetéséhez és
  • megfelelőszolgáltatások biztosításához.

A 4.4.2-es pályázatban megjelenő modell szerint az önkormányzatok partner bevonásával tervezhették, építhették és tarthatják fenn a szélessávú hálózatot. A cél a 4.4.1-hez hasonlóan itt is az volt, hogy piaci alapon gazdaságosan nem kiszolgálható területre juthasson el a szélessávú szolgáltatás.

A 4.4.2-es célcsoportjába – első közelítésben – települési önkormányzatok és települési önkormányzatok önkéntes, valamint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 10. §-a szerinti társulásai (azaz jogi személyiséggel rendelkező társulások, amelyek költségvetési szervként működnek) tartoznak. A támogatási cél szerint az elmaradott területek lefedettségének megoldása a fő szempont, így a 85/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet 30. § (1) bek. a) pontjában definiált tervezési-statisztikai régiókban, illetve az itt megjelölt kistérségekben fekvő települések, és e települések társulásai (lakosságszámtól függetlenül) jogosultak támogatásra.

A 4.4.2-es pályázati kiírás sikeresebb voltát bizonyítja, hogy háromszor annyi projektjavaslat érkezett, mint a 4.4.1-es pályázati kiírásra (a nagyobb forrásfinanszírozási hányad, illetve a nagyobb keretösszeg fordította a szolgáltatók figyelmét a 4.4.2-re).

 

4. táblázat. A 4.4.2-es pályázat eredményei

Nem nyert Nyert Összesen
Lefedett települések száma (darab) 458 378 836
Lefedett háztartások száma (darab) 224 317 241 409 465 726
Lefedett lakosság (fő) 581 884 636 078 1 217 962
Igényelt támogatás (millió forint) 9 667 10 541 20 208
Elnyert támogatás (millió forint) – 10 040 10 040

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

Lefedettségi adatok monitorozása

Az alábbi településhatárokkal készített térkép jól mutatja – a nyertes pályázatokon keresztül megépült (vagy korszerűsített) hálózattal rendelkező – települések magyarországi elhelyezkedését. Ugyanakkor az eltérő kiterjedésű (az Alföldön nagyobb, de kevesebb, míg a hegyvidéken több, de kisebb kiterjedésű) települések miatt, a régiók közötti különbségekre nem kapunk egyértelmű választ.

A lefedettség vonatkozásában – a települések kiterjedésétől függetlenül is – megállapítható a dél-alföldi régió egyértelműen magas érintettsége. A számszerűsített adatok (grafikon) alapján Dél-Alföld 62%-os területi érintettsége kirívóan magas értéknek számít.

A településszerkezeti felépítés (települések száma – népesség) alapján is a dél-alföldi régió települései bizonyultak a legsikeresebbnek a pályázatok terén. Talán nem meglepő a nyugat-magyarországi régió alacsony részvétele, de Észak-Magyarország esetében – az alacsony penetrációs értékek miatt – a leszakadás veszélye fenn áll.

 

1. ábra. A pályázati kiírásokban érintett települések területi elhelyezkedése

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

A pályázati kiírásban érintett települések körét érdemes összehasonlítani egy komplex IKT eszköz-ellátottsági mutatóval.

A magyarországi elektronikus hírközlő hálózat fejlődését a 2003–2008 közötti időszakban[11] abban az esetben lenne lehetséges precízen bemutatni, amennyiben létezne a hálózati infrastruktúra-fejlesztésekről éves szintű, átfogó adatgyűjtés. Az ilyen jellegű statisztikai adatokat tartalmazó adatbázis létrehozása azonban igen költséges, és sok esetben nem is lenne indokolható az adatszolgáltatók irányában (az elméleti legjobb elemzés megvalósítása tehát adatok hiányában nem lehetséges). Léteznek azonban olyan mutatószámok, amelyek segítségével jól lehet jellemezni a magyarországi infokommunikációs infrastruktúra fejlődését a feltüntetett időszakban:

A) 100 lakosra jutó internet-előfizetések száma;
B) 100 lakosra jutó kábeltelevízió-előfizetések száma;
C) 100 lakosra jutó mobiltelefon-előfizetések száma;
D) 100 lakosra jutó lakossági PC-k száma.

A mutatók önmagukban még nem az infrastruktúra fejlettségét mutatják, hanem az irántuk megnyilvánuló fogyasztói keresletet (különösen igaz ez a PC-k számánál). Azonban a kereslet miatt a távközlési infrastruktúra oldaláról a kínálat csak akkor biztosított, ha azt ki lehet szolgálni. Különösen igaz ez az internet-előfizetésekre, illetve a kábeltelevízió-előfizetésekre.[12] A mobil előfizetési igényeket szintén nem lehet kiszolgálni az alapinfrastruktúra fejlesztése nélkül (a mobiltornyokon lévő cellákhoz el kell juttatni a minél nagyobb sávszélességet). A PC használatához önmagában nincs szükség szélessávú infrastruktúrára, azonban a számítógép és az internet lakossági terjedése szoros kapcsolatban van egymással: az otthoni számítógép-ellátottság mértéke előre vetíti az internet-előfizetéssel rendelkező háztartások arányának változását. A hazai internet-penetráció alakulása során kialakult az a „hüvelykujj-szabály”, mely szerint a heti rendszerességgel internetezők aránya 2–3 éves távlatban követi a PC-ellátottság mutatóját. Az elmúlt 3 évben (2007–2009) az internethez hozzáférők aránya közel megegyezett a számítógéppel rendelkezők arányával, ami annak a következménye, hogy a munkahelyi, illetve iskolai számítógép-használat maga után vonta az otthoni igényt is, így alig 1–2% azok aránya, akik használnak számítógépet, de nincs internet-hozzáférésük.

Az egzakt adatsorok együttes kezelésével kialakítható egy mutatószám, ami az infokommunikációs infrastruktúra magyarországi fejlődését jól reprezentálja. A mutatószámokra azonban kistérségi szinten van szükség, viszont a jelzett időszakban ilyen mélységű adatokat egyetlen magyarországi kutatóintézet, még a KSH sem gyűjtött. A GKIeNET-nél[13] viszont rendelkezésre álltak olyan adatok a vizsgálandó területekre vonatkozóan, amelyekhez modellbecslést illesztve, kis hibahatárral előállíthatók voltak kistérségi, vagy akár települési szinten is az adatsorok. A fejlődéshez elegendő volt a 2003-as, 2005-ös, 2007-es, 2008-as éveket vizsgálni, mert ezekből is láthatóvá vált a területileg kiegyensúlyozatlan fejlődés. Az előállított komplex IKT fejlettségi mutatószám – IKT eszköz-ellátottság mutató – már alkalmas az eltérő fejlődési ütem vizsgálatára.

 

2. ábra. Kistérségekdecilisek alapján képzett csoportokban elfoglalt helyezésének változása 2003–2008 között az IKT eszköz-ellátottság mutató alapján és a pályázati kiírásokban érintett települések területi elhelyezkedésének összehasonlítása[14]

 

 

A bal oldali térkép még nem tartalmazhatja a jobb oldali térképen pirossal jelölt, GOP 3.1.1. révén megvalósuló beruházások hatását. A kékkel jelölt kistérségek viszont jól látható módon igen nagy átfedésben vannak a bal oldali térképen szürkével és zölddel jelölt kistérségekkel. Mindez azt mutatja, hogy az állami támogatással megvalósított alapinfrastruktúra-beruházások nem csak ellensúlyozni tudják a relatív lassabban fejlődő kistérségek IKT eszközellátottságának lassabb fejlődési ütemét (és az igénybevétel miatt ezek használatát), hanem katalizálni is képesek azokat, a többiekhez mérten gyorsabb fejlődést eredményezve.

A pályázatok megvalósulási helyszíneit azonban más oldalról is érdemes vizsgálni. Ha a fenti két térképre domborzati ábrázolást tennénk, rögtön láthatóvá válna, hogy a pályázatok a legtöbb esetben olyan helyen kerültek megvalósításra, ahol síkságok vannak, vagyis könnyű terepviszonyok. Ebben az esetben a kivitelezés gazdaságosabban volt megvalósítható (erdőkben, dombos vidékeken nehezebb és így költségesebb az építés). Például a Zalai dombság kifejezetten rossz IKT alap-infrastruktúrával jellemezhető viszonyai pontosan ennek következtében maradtak meg.

A pályázatok lefedettségi, ellátottsági arányát vizsgálva is szembeötlők az egyes országrészek közötti különbségek.

 

3. ábra. Pályázatok –lefedettségi, ellátottsági arány
Pályázatok – Lefedettségi, ellátottsági arány

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

 

4. ábra. A területi elhelyezkedés vizsgálata a pályázók köre alapján

 Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

A vállalkozások hálózatépítési (korszerűsítési) törekvéseiben a pályázati kiírás célkitűzéseinek csak az ellátottság növelésére vonatkozó része beazonosítható. Az elmaradott, üzletileg kevésbé vonzó települések számának csökkentésével a lefedettség növelésére irányuló szándék a háttérben maradt. A fejlesztések többsége Magyarország középső (elmaradottnak nem mondható) részére, a Duna-tengely köré csoportosul.

Az önkormányzatok (illetve önkormányzati társulások) figyelembe véve a kiépülő GOP 3.1.1 pályázat által érintett településeket is, már egyértelműen olyan településeket, településcsoportokat céloznak meg, amelyek esetében pályázati kiírás feltételei is teljesülnek.

Adatletöltési sebesség

A pályázati forrásból épített, illetve korszerűsített hálózatok többségében (594) a névleges adatletöltési sebesség 1 Mb/s-nál nagyobb megvalósult szolgáltatási szintértéket mutat, 1 Mb/s alatti hozzáférés pedig csak mindösszesen 11 településen van. Az 1 Mb/s alatti szélessávú elérés – egy kivételével – az önkormányzati tulajdonú hálózatoknál fordul elő.

Az önkormányzati hálózatok többsége szélessávú (HFC vagy tisztán koaxiális) vezetékes infrastruktúra. Az adatátviteli képességet a hálózat már nem korlátozza, de a hordozóhálózat kapacitása már jelentősen korlátozó tényező lehet.

 

5. ábra. Pályázat (települések) – adatletöltési sebesség (2008)

 Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

A távolsági hálózat optikai közeghordozón

A következő térkép nem az optikai lefedettséget, hanem a hozzáférési hálózatok forgalmát aggregáló és szélessávú interneteléréshez igénybe vett optikai elérések területi elhelyezkedését mutatja be. A térkép nem veszi számba a településen kicsatolással rendelkező, de a szélessávú eléréshez nem használt (nem hírközlési célú) hálózati eléréseket. Ezen túlmenően a HFC (szélessávú KTV) kiépítésű hálózatok esetében sem jelenik meg az egyébként koaxiális kapcsolaton keresztül elért optikai felhordó kapacitás. Ezekben a térségekben az optikai lefedettség valamivel kedvezőbb képet mutathat, lévén a vonalhálózati távolságban lévő települések között nem szükséges az optikai kiépítés (minőségi szolgáltatás ettől még nyújtható). Természetesen a technikai fejlődésből (pl. VOD szolgáltatások) származó magasabb sávszélesség igény előbb-utóbb kikényszerítheti a hálózatok átstrukturálását, melynek következtében közelebb kell menni optikával az előfizetőhöz. Ebben az értelemben viszont a térkép jól mutatja azokat a településeket, ahol a fejlesztésnek egy következő lépcsője elkerülhetetlen. Nagy sávszélességű, nagy kapacitással rendelkező felhordó hálózat nélkül a pályázati forrásokból megépített hozzáférési hálózatok könnyen elszigetelődhetnek. A meglévő kapacitások kihasználtságának viszont gátat szabhat az aggregált hozzáférés magas ára is.

Mindezek alapján (2009. májusi időponttal bezárólag) a magyarországi települések mintegy 48%-ában érhető el az optikai felhordó hálózat (a GOP 3.1.1 kiépülésével várhatóan további 150–200 db település bekötése fog ezen felül megvalósulni).

Technológia alapú szolgáltatói verseny

A technológia alapú szolgáltatói verseny az egy településen saját hálózati infrastruktúrával rendelkező szolgáltatók (és vagy hálózattulajdonosok) közötti viszonyt fejezi ki. A technológiai versenyben a Magyarországon közel 100%-os PSTN hálózati, de csak 82%-os szélessávú lefedettséggel rendelkező xDSL vezet (az országos átlag felett) 85%-kal.

A KTV modem és a WLAN a települések 50%-ában, míg mindhárom technológia 28,6%-ában elérhető (2009. május).

 

5. táblázat. Elérési hálózatban alkalmazott technológiák

Technológia xDSL KTV modem WLAN KTV modem+WLAN+xDSL
Települések száma 740 432 441 249
Aránya 85,0% 49,6% 50,6% 28,6%

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

6. ábra. Pályázat (települések) – optikai felhordó hálózat

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

7. ábra. Pályázat (települések) – szolgáltatók száma

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

Ezt az arányt tükrözi a szolgáltatói versenyhelyzetet területi szinten bemutató térképi ábrázolás is. Versenyhelyzet (beleértve a folyamatban lévő GOP 3.1.1 –es településeket is) a települések több mint felében (56%) már kialakult.

Az infrastruktúra alapú verseny kapcsán viszont az értékelésben egy szempontot ki kell emelni: sajnos a GVOP pályázatok HFC hálózatai nem igazán lesznek alkalmas arra, hogy azokat egy esetleges versenyt élénkítő szabályozás következtében más szolgáltató is használni tudja. A kiépített optika ugyanis általában 12 szálas kivitelben került megvalósításra. Az átvitel többségében analóg (vagyis a rádiófrekvenciás jelet modulálják fénnyel – ez nem kompatibilis IP alapon) és településenként jellemzően minimálisan egy szálpárt használtak fel. Tehát ha a 12 optikai szál be is megy a településre (és ez még a jobbik eset), akkor ott a belső hálózatban leválasztották a szálpárat, és a fennmaradó 10 megy a következő településre, majd így tovább. Mindez egyértelműen fa struktúra, vagyis ha a lefektetett optikát más célra is akarnánk hasznosítani, akkor jelentős technológiai váltásra is szükség van. Ebből következik, hogy az érintett településeken ugyan épült állami források felhasználásával – jó minőségűnek mondható – elérési hálózat, melyet viszont a hálózatok átadásakor pontosan arra nem lehetett használni, amire elsősorban építették: szélessávú internet elérésére. Az aggregált hozzáférés árai magasak, az önkormányzatok nehezen találnak olyan működtetőket, akik az üzletileg nem igazán vonzó területeken szívesen szolgáltatnának.

2007 óta persze a HFC hálózatokat (önerőből) fejlesztették (többségük ma már visszirányúsított, vagyis alkalmasak internetszolgáltatás nyújtására), de a probléma láttatja, hogy megfelelő ellenőrzés hiányában az eredetileg szélessávú internet elérését támogató közösségi programból miként lett magántulajdonú kábeltévé-hálózati fejlesztés.

Penetráció (vállalások teljesítése)

A nyertes és vesztes pályázatok között a legszembetűnőbb különbség a vállalt penetrációs adatokban látható. A pályázók átlagosan 14%-os, illetve 37%-os penetrációval számoltak egy, illetve öt év múlva. A vesztes pályázatok esetében egy év múlva átlagosan 10%-os penetrációt terveztek, míg a nyertesek 18%-ot. Öt év múlva a vesztes pályázatok esetében 34%, a nyertes pályázatok esetében 39% a tervezett ellátottság. Összehasonlítva a hazai és nemzetközi adatokkal, még a veszteseknél átlagosan megtalálható szerényebb 10%-os egy év alatt teljesítendő penetrációs cél is nehezen teljesíthető. A nyertesek 18%-os átlagos penetrációs célkitűzése elemző szemmel megvizsgálva „merésznek” nevezhető. Az ismert adatok alapján megállapítható, hogy azon pályázatok voltak sikeresebbek, melyek akár rövid, akár középtávon magasabb penetrációs mutatókat terveztek. Ez egyértelműen következett a pályázatok pontozási rendszeréből. Ugyanakkor az irreálisan magas vállalások kontrollja (pl. fizetőképes kereslet, vagy a már meglévő szolgáltatói potenciál alapján) nem történt meg. A sikeres pályázatok 18% és 39% közötti vállalást tettek.

Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a nyertes pályázatokban tett penetrációs vállalások nem reális számításokon alapultak. Figyelembe véve, hogy a települések többségén nem csak egy, hanem két-három szélessávú infrastruktúra is verseng, 20% feletti penetrációt mindösszesen 25 településen regisztráltak 2008-ban. A vállalások teljesülése szempontjából ez alig 3,6%-os teljesülésnek felelne meg.

 

8. ábra. Pályázat – penetráció

Forrás: IHM, GKM, MEH adatok alapján

 

A pályázatok utóértékelései során több hiányosság került feltárásra. Korábban is utaltam rá, de itt is kiemelem, hogy a GOP 3.1.1-es pályázatot megelőző konstrukcióknál nem állt rendelkezésre pontos adat a magyarországi szélessávú infrastruktúráról, és a támogatás mikéntjére nem létezett legjobb gyakorlat. A GOP 3.1.1 kiírását megelőzően készült el az első ilyen jellegű felmérés[15], amely a végpontok felől (és szándékosan nem szolgáltatói adatközlés alapján) mérte fel, hogy hol érhető el NUTS5 szinten (3152 település) szélessávú kapcsolat (256 Kb/s letöltési és 64 Kb/s feltöltési irányt adva meg definícióként szélessávra). A felmérés jó hátteret biztosított a GOP 3.1.1-es pályázat kiírásához, azonban láthatóvá vált, hogy a települések szélessávval való lefedése és a verseny biztosítása valószínűsíthetően egy nagyon jelentős problémába fog ütközni: a távolsági hálózat jelentős hiányosságai alapvetően korlátozni fogják a jövőbeni szélessávú infrastruktúra-fejlesztéseket. Ez a kutatási eredmény vezetett először a tervezett, de végül nem megvalósított GOP 3.1.2 pályázat előkészítéséhez, majd a Nemzeti Digitális Közmű koncepciójának születéséhez, amelynek megvalósítását az akkori politikai vezetés már szintén nem tudta elkezdeni. A probléma megoldása ugyanakkor a 2010-től felálló új kormány számára is feladat, amelyet valószínűsíthetően a Nemzeti Hálózat nevet viselő program fog megpróbálni kezelni.

1.4. Összegzés a hipotézis vizsgálata kapcsán

A bemutatott állami beavatkozások eredményei mutatják, hogy a programok nem kezelték elkülönítetten a távolsági hálózati és elérési hálózati fejlesztéseket, és leginkább a „legyen végre mindenhol szélessávú internetelérés” politikai törekvés mentén kerültek megvalósításra. A legnagyobb hatású infrastruktúra-fejlesztési támogatás a GVOP 4.4.2-es pályázat volt, ennek kapcsán 378 település szélessávú lefedése valósult meg valamilyen módon – és ez volt az egyetlen pályázat, ahol a kiépült infrastruktúra elvben közösségi tulajdonban maradt. A megvalósítás során azonban a kivitelezők itt is trükkökkel éltek, a közösségi forrásokból támogatott hálózati szakaszok magántulajdonban lévő szakaszokkal lettek összekötve (vagyis önmagukban működésképtelenek), sok esetben pedig az önkormányzatok titkos megállapodásokat kötöttek a kivitelezőkkel, hogy a pályázati fenntartási kötelezettségek lejártát követően a hálózat tulajdoni joga is az üzemeltetőé legyen valamilyen formában.

A pályázatok során egyedül a GVOP 4.4.2-esnél volt cél, hogy a közösségi forrásfelhasználással épülő hálózati szakaszok közösségi tulajdonban is maradjanak, de a fenti okok miatt ezek többsége is lényegében magánhálózatnak tekinthető. Magyarország településszámát tekintve az összes állami forrásbevonással megvalósított program kis hatással volt a magyarországi elektronikus hírközlő hálózat egészére vonatkozóan. Viszont néhány magyar tulajdonú vállalkozás (pl. PR Telekom, Tarr, Opticon) ezen programok hatására tudott jelentős ügyfélszám növekedést elérni, és infrastruktúráját jelentősen fejleszteni.

A fentiek alapján igazoltnak látom, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók a Magyarországon 2009-ig megvalósított, összesen 5 db államilag támogatott szélessávú infrastruktúra-fejlesztési pályázat során a közösségi jelleggel vagy közösségi tulajdonban működő elektronikus hírközlő infrastruktúrának hatásában és kiterjedésében csak erősen korlátozott, hiánypótló szerepet szántak – így a hipotézist igazoltnak látom.

 

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje, és a GKIeNET Kft. ügyvezető igazgatója.

[1] Az 1998–2002 közötti kormányzati szakaszban készült Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS) és ezt megelőzően a Széchenyi Terv tartalmazott informatikai fejezetet. A 2003-ban megjelent Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) ugyanakkor kijelölte a 2002-ben hatalomra került kormányzat által szükségesnek tartott intézkedések fő irányait, kiemelt prioritásként kezelve a szélessávú elektronikus kommunikáció terjedéséhez szükséges tartalom- és infrastruktúrafejlesztést. Részben a fejlesztési célok megvalósításához kívántak kedvező hátteret biztosítani a 2004. január 1-jén hatályba lépett Elektronikus Hírközlési Törvénnyel (EHT) is.

[2] Az Európai Bizottság az eEurope akcióterv részeként kérte fel az uniós tagállamokat, hogy 2003 végéig dolgozzák ki szélessávú nemzeti stratégiájukat az uniós és tagállami törekvések összehangolása érdekében. Ezt a kötelezettséget Magyarországnak is teljesíteni kellett a 2004. május 1-jei csatlakozás után, melynek eredményeként született a Nemzeti Szélessávú Stratégia (NSzS) 2005-ben.

[3] Informatikai és Hírközlési Minisztérium: Nemzeti Szélessávú Stratégia. IHM, Budapest, 2005.

[4] A információs társadalom definiálásának céljából született nemzetközi (van Dijk, J.A.G.M.: The Network Society: Social Aspects of New Media. The Netherlands, 1991; Castells, M. [1996]: The Rise of the Network Society, The Information Age: Economy, Society and Culture. Vol. I., Blackwell, Cambridge, MA and Oxford, UK.), és hazai tanulmányok (Dessewffy, T.: A kocka el van veszve. Információs Társadalom Szakkönyvtár. Budapest, Aula, 2002.; Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése. Információs Társadalom szakkönyvtár, Aula, Budapest), mindegyike megegyezik a tekintetben, hogy az életvilág különböző szintjeire beépülő műszaki-technikai háttér „csak” a korai adaptációs szakaszra jellemző, ezért szükséges és elégséges feltétele az információs társadalom terjedésének.

[5] Abos Imre – Sallai Gyula: A távközlés-, információ- és médiatechnológia konvergenciája. Vol. 2007/7., Magyar Tudomány, pp. 844–851

[6] European Commission.: Commission decisions on State aid to broadband (2003–2009). A letöltés helye: http://ec.europa.eu/competition/sectors/telecommunications/broadband_decisions.pdf. A letöltés ideje: 2010.09.02.

[7] A vizsgálat kapcsán felmerült, hogy a Közháló programot is elemezni lenne szükséges. A program – beleértve a Sulinet alprogramot is – azonban alapvetően közintézmények IP alapú összeköttetését biztosítja, amelyet az intézmények jelenleg elsősorban internetelérésre használnak. A Közháló szervezése során az állam alapvetően IP alapú összeköttetést bérel, ugyanakkor az egész konstrukció szolgáltatás alapú, azaz a magyar állam mint megrendelő különböző szolgáltatások együttes megvásárlásával biztosítja a Közháló működését – saját hálózati infrastruktúrát tehát nem épít(ett) ki. A végponti aktív eszközök (routerek, switch-ek) az egyedüli megrendelő tulajdonát képező hardverelemek, az ügyféloldali végberendezéseket (pl. xDSL modemeket) szintén a szolgáltató adja. Ennek megfelelően a Közháló program jelen cikk témája miatt nem releváns.

[8] Informatikai és Hírközlési Minisztérium: Szélessávú elektronikus kommunikáció. A letöltés helye: http://w3.webliga.hu/ir/images/broadband_hun.pdf. A letöltés ideje: 2008.10.06.

[9] Informatikai és Hírközlési Minisztérium: Szélessávú elektronikus kommunikáció. A letöltés helye: http://w3.webliga.hu/ir/images/broadband_hun.pdf. A letöltés ideje: 2008.10.06.

[10] Gál András: Szélessávú infrastruktúrafejlesztési pályázatok magyarországi tapasztalatai. Budapest, HTE, 2008, Vol. 16. Távközlési Szeminárium konferencia kiadvány.

[11] 2003 előtti évekre nem állnak rendelkezésre adatsorok, amelyekből legalább kistérségi szinten előállítható lenne a vizsgálathoz szükséges adattábla.

[12] Az utóbbi esetében az „utolsó mérföld” minden esetben az alapinfrastruktúra megújításával járt együtt.

[13] A szerző a GKIeNET ügyvezető igazgatója.

[14] Kis Gergely: Az állami szerepvállalás értékelése a magyarországi elektronikus hírközlő hálózati fejlesztésekben. Ph.D. disszertáció, 2010. Budapesti Corvinus Egyetem.

[15] Amelyet a GKIeNET végzett, így a kutatásban a szerző részt vett.