17. szám, 2007. január

Az Alkotmánybíróság szerint a szólásszabadság kiemelt helyen áll az alapvető jogok között, és csak kivételes esetekben korlátozható. Ilyen kivételes, a nyilvános térnek csak egy meghatározott részére vonatkozó korlátozás az Európai Unió határokat átlépő televíziózásról szóló irányelvének a származási vagy vallási alapú gyűlöletkeltést tiltó cikkelye, amely – a magyar rádió-televízió törvénnyel összhangban – tiltja a gyűlöletkeltő tévéműsorokat: „a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a műsorszolgáltatásuk nem tartalmaz származási, nemi, vallási, vagy nemzetiségi alapú gyűlöletkeltést.”Ez a tilalom, amelyet a nézőt a passzív fogyasztó szerepébe helyező tévéműsorok egyidejű tömeghatása indokol, nem terjeszthető ki az internetre, hiszen az internetet aktívan és egyénileg – sokan sokféleképpen – használjuk. Míg a tévé és a rádió sajátosan ránk erőlteti műsorainak a tartalmát, internetezőként mi magunk döntjük el, mit választunk. Az interneten megjelenő gyűlölködés médiaspecifikus tilalmának nem lenne olyan alkotmányos indoka, mint a rádió-televízió törvényünkben, vagy a televíziós irányelvben megfogalmazott tilalomnak.

Az internet nem lesz kevésbé egyénien használható, viszont a televízió is egyre több szabadságot adhat a nézőnek, amiből következően, a televíziós irányelvből is előbb-utóbb el kellene hagyni a kommunikáció tartalmát szabályozó rendelkezéseket. Ezzel szemben, az Európai Bizottság által 2005. decemberében közzétett, és az Európai Parlament által 2006. decemberében első olvasatban tárgyalt, az audiovizuális média-szolgáltatásokról szóló új irányelv-tervezet csak a reklámszabályokat enyhítené. A televíziózásra vonatkozó, helyenként bővített tartalmi szabályokat ellenben kiterjesztené mindazokra a kereskedelmi alapon működő médiumokra, amelyeknek fő célja mozgó képek szolgáltatása. Az audiovizuális médiaszolgáltatások meghatározásának a tervezet vitája során való szűkítése ellenére sem lehetett a szólásszabadság korlátozása esetén szükséges pontossággal körülhatárolni az interneten közölt, gyorsan változó, keveredő tartalmak azon egyre növekvő részét, amelyekre az új szabályozás vontakozna. Az eddigi legszabadabb médium ilyen korlátozása a cenzúrát sajnos jól ismerő új tagállamok számára különösen veszélyes lenne, és az európai internetes gazdaság fejlődését is hátráltatná. Nem véletlen, hogy szólásszabadság-szervezetek és az internetszolgáltatók nem szerepelnek az irányelv-tervezet azon rövid felsorolásában, amely a tervezetet támogató, állítólagos széleskörű konszenzust hivatott alátámasztani.

A televíziózás önmagában is egyre megkérdőjelezhetőbb szabályozásának kiterjesztése az internetre még az irányelv-tervezet szerinti lineáris, a nézőt a passzív fogyasztó szerepébe helyező szolgáltatások esetén is vitatható, hiszen az internetet alapvetően egyénien használjuk. A tervezet szerinti nem lineáris, a nézői kontroll lehetőségét nyújtó szolgáltatások esetén pedig teljesen indokolatlan a tervezetben célként megfogalmazott enyhébb szabályozás helyett több területen – köztük a gyűlöletkeltés tilalmát illetően – valójában a lineáris szolgáltatásokra vonatkozóakkal azonos szabályokat alkalmazni. A tervezet nem tud – nem is tudhat – a szólásszabadság korlátozása esetén szükséges pontossággal határvonalat húzni a lináris, a nem lineáris, valamint azon internetes szolgáltatások között, amelyek nem tartoznának a irányelv hatálya alá.

Mi indíthatja mégis a szabályozás kiterjesztésének szorgalmazására a tervezet támogatóit, például a gyűlöletkeltés tilalmának esetében? Nyilvánvaló, hogy az internet minden korábbinál gyorsabb és hatékonyabb eszköze a szabad kommunikációnak, amit természetesen a gyűlölet terjesztői is igyekeznek kihasználni. De az internet gyors és kreatív működése páratlanul kreatív lehetőségeket ad a válaszadásra és a megelőző kommunikációra is: a gyűlölködés elítélésére, valamint a kisebbségi kultúrákat megismertető és megszerettető tartalmak közzétételére, ami hatékony ellenszere lehet az előítéletek táptalaját jelentő tudatlanságnak. Az internet segítheti az előítélet-ellenes oktatást is, ami a rasszizmus elleni fellépés legfontosabb eszköze.

Mégis szinte reflexszerűen szokott felmerülni, hogy a rasszizmus és más gyűlölködő tartalmak terjesztése az interneten olyan veszélyes, hogy az jogi tilalmat kíván. Ezt a megközelítést tükrözi az új irányelv-tervezet, abban a hitben, hogy egy politikai közösség a döntéshozó intézményein keresztűl képes meghatározni, hogy milyen, különböző közösségeket sértő, támadó internetes közlések tiltandók be a tartalmuk alapján, és az internet ilyen szabályozása működőképes is lesz. Az ezzel szemben álló, általam támogatott megközelítés szerint viszont túlságosan vakmerő ezen az úton elindulni. Éppen az rejt ugyanis magában nagyobb veszélyt, amikor az állam elkezdi mérlegelni, hogy mi minősül túlságosan sértő beszédnek. A jogi tilalmak óvatosnak tűnő megfogalmazása, valójában óvatlannak bizonyulhat, és célt téveszthet. A szólásszabadság tartalomalapú korlátozása mindig vélemények önkényes elhallgattatásának a veszélyével jár, és sok olyan, a társadalom többségét provokáló tartalom áldozatául eshet, amit éppen a gyűlölködés és az előítéletek elutasítása végett tennének közzé az interneten. A jogi tilalommal vissza lehet élni: könnyen fordulhat például egy kisebbségi, emberi jogi csoport élesebben is megfogalmazott véleménye ellen. Ráadásul, azok a fanatikusok, akik az interneten rasszista és egyéb gyűlölködő tartalmakat helyeznek el, valószínűleg megtalálnák a törvény kikerülésének módját.

Az internetes gyűlöletbeszéddel szemben – a bűncselekménynek minősülő közvetlen veszélyhelyzetet előidézö közlések kivételével – a jogi tilalom helyett az önszabályozás javasolható. Az önszabályozás révén az ilyen tartalmak azonnal lekerülhetnek a világhálóról, ha az internet-szolgáltatók érvényesítik a rasszizmus és más gyűlölködés elutasításának elemi normáját. A szolgáltató – aki ugyan nem az államot képviseli, de a szólásszabadságot ő sem korlátozhatja önkényesen – az Oláh Action című undorító játékot indokoltan távolította el. Az viszont később újra felkerült az internetre, ami az önszabályozás korlátait mutatja. De a médiaspecifikus jogi tilalom sem lenne hatékonyabb, az önszabályozás esetén viszont legalább az önkényes korlátozás veszélye kisebb, mint akkor, ha az állam avatkozik be a nyilvános kommunikáció folyamatába. Az önszabályozás a nem állami szereplők közreműködésére épít, ami azért is szükséges, mert ha a társadalom nem válaszol minél egységesebb elutasítással a gyűlölködésre – aminek az önszabályozás mellett más eszközeit is meg kell találnunk – akkor a kivételesen alkalmazható jogi korlátok sem érvényesülnek.

Nemcsak minden vezető politikusnak, hanem például népszerű zenészeknek és más művészeknek is hangot kell adniuk antirasszista meggyőződésüknek. A jogi tilalmak nem végezhetik el helyettünk a rasszizmus és más gyűlölködés elítélését. Az Alkotmánybíróság 1999-ben és 2004-ben is megerősített, a szólásszabadság magyarországi hagyományához méltó 1992-es határozata szerint: „Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással alakulhat ki.” Az interneten ennek az öntisztulásnak az egyik, tökéletlenségében is hasznos eszköze lehet az alapvető morális normákat követő önszabályozás.

Molnár Péter

Közösségi szintű távközlési szabályozó hatóságot állítana fel az EU illetékes biztosa annak érdekében, hogy egységes szabályok legyenek érvényesek a piac működésére vonatkozóan. VIVIANE REDING szerint a piaci szereplők közötti egységes versenyfeltételek megteremtésének leghatékonyabb és legkevésbé bürokratikus módja egy független, közösségi szintű távközlési hatóság felállítása lenne. A távközlési biztos kijelentése újabb jele annak, hogy Brüsszel fel kíván lépni azon tagországokkal szemben, amelyek védik a korábbi állami monopóliumokat a távközlési piacra belépni igyekvő új szereplőkkel szemben. REDING felszólalása azt is előrevetíti, hogy a 270 milliárd eurós uniós távközlési szektorra vonatkozó, várhatóan májusban vagy júniusban bemutatandó brüsszeli átalakítási terv igencsak mélyreható lesz. Várhatóan REDING javaslata a mobilcégek roaming-díjainak lefaragására vonatkozó, júliusban felvázolt elképzeléseihez hasonlóan igen nagy felzúdulást vált majd ki a szektor szereplői között. Emellett arról sem lehet megfeledkezni, hogy a biztos hónapok óta ádáz szócsatát vív a volt állami monopólium, a Deutsche Telekom (DT) piaci szerepét oltalmazó német kormánnyal, mely törvényt kíván elfogadtatni arról, hogy a DT átmeneti piacvédelmet kapjon a riválisokkal szemben a cég által kiépítendő, gyors adatátvitelt lehetővé tevő VDSL-hálózaton. Az ügy legújabb fejleménye, hogy német lapértesülések szerint az Európai Bizottság egy informális levélben azzal fenyegette meg a német kormányt, hogy az Európai Bíróság elé idézi, amennyiben jóváhagyja a Brüsszel szerint közösségi versenyszabályokat sértő jogszabályt. (Világgazdaság)Az amerikai igazságügyi minisztérium megvizsgálta a nemsokára kiskereskedelmi forgalomban is megjelenő operációs rendszert, és szerintük nem kell trösztellenes aggodalmaktól tartani. A hivatal a Microsoft elleni trösztellenes vizsgálat lezárásaként 2002-ben hozott megállapodás keretén belül rendszeresen ellenőrzi, hogyan áll a cég és operációs rendszerei. Az ebből a célból létrehozott bizottság hosszasan tesztelte a Vistát és az Internet Explorer 7-et, és szerintük semmilyen kiugró problémával nem találkoztak. A jelentés szerint az egyik leglényegesebb lépés a Microsoft részéről az volt, hogy elérhetővé tett egy szoftvert, mely felkészíti a külsős fejlesztőket a programokra. Az igazi kérdés azonban az, hogyan értékeli majd a helyzetet a jelek szerint jóval szigorúbb Európai Bizottság, mely már a valós büntetésig is eljutott. (PrímOnline)

Ha minden jól megy, egy év múlva tömegesen jelennek meg a Weben és a hirdetésekben a nem latin betűs domainek. Egy korszak végére ért az ICANN. Az internet olyan, mint egy tizenöt emeletes ház, és a nemzetközi domain-nevek bevezetése körülbelül olyan, mintha egyenként akarnánk ennek az épületnek kicserélni a tégláit, magyarázta a fő domain-felügyelő szerv, az ICANN vezérigazgatója, miért késlekednek a tamil vagy a mandarin karakterek bevezetésével. A politikai nyomás ellenére tehát az ICANN inkább a fontolva haladás politikáját folytatja, ügyelve arra, hogy a rendszer legalább olyan jól működjön a nagyszabású változást követően is, mint eddig. A tervek szerint a nemzetközi domainnevek először 2007 végén jelenhetnek meg hivatalosan a Weben, de már idén decemberben megkezdődik a tesztelés. Az ICANN három éve kezdte el fejleszteni a kiterjesztett domain-rendszert. (Index)

A Microsoft november végén határidőre benyújtotta az Európai Bizottsághoz (EB) a Windows-zal együttműködő szerver-operációsrendszerek fejlesztését lehetővé tévő dokumentáció kiegészítését. Brüsszel egy héttel előtte fejezte be a júliusban leadott iratanyag tanulmányozását, és mivel azt továbbra sem tartotta kielégítőnek, újabb bírságot helyezett kilátásba, ha a szoftvercég nem pótolja a hiányosságokat. Akkor JONATHAN TODD, a versenyügyi biztos szóvivője kendőzetlenül úgy fogalmazott, hogy „amit eddig átadtak, semmit sem ér.” Most azonban békülékenyebb hangot ütött meg, amikor közölte, hogy a Microsoft irathalmaza megérett a tesztelésre. Miközben az EB és a kinevezett biztos elemzi az anyagot, a licenc megvásárlása iránt érdeklődő vállalatokat is bevonják majd az információk tanulmányozásába – tette hozzá. Ha történetesen ezúttal az EB elfogadja is az anyagot, a Microsoft kálvária akkor sem ér véget, mert a következő vizsgálandó kérdés az lesz, hogy a szoftvercég nem kér-e túlzottan magas árat a technikai információkért. (HWSW)

Előzetes támogatást adtak az EU távközlési miniszterei VIVIANE REDING, az illetékes uniós biztos tervének, amely radikálisan, szabott hatósági árral csökkentené a külföldön történő mobiltelefonáláskor esedékes barangolási díjakat. Egyes ország-kombinációkban akár 2,75 eurót (703 Ft) is elkérhetnek a mobilszolgáltatók az EU-n belüli külföldi hívások minden percéért. A roaming-díjak jellemzően az öt-tízszeresét teszik ki azoknak a hívásdíjaknak, amelyeket a belföldi vezetékes hívások esetében számláznak. Iparági nyomásra a bizottsági tervezetben is maradna a roaming-díjak talán legvisszásabb jellemzője, vagyis az, hogy a hívott fél is fizet. Viszont a fogadott hívásokért percenként legfeljebb 16,5 eurócentet, azaz 42 forintot, míg a kezdeményezett hívásokért maximum 49 eurócentet, vagyis 125 forintot lehetne elkérni. Legalábbis a bizottság szerint: a tagállamok e kettőt egységesen kezelnék. Álláspontjukat nyárra alakíthatják ki. Vita volt még abban, hogy pontosan mire is terjesszék ki a hatósági árat. Egyes tagállamok az SMS-díjaknak is plafont szabnának. (nol.hu)

Internetes fórumokon gyakran kritizálják az APEH adóbevallásokhoz használt űrlapkitöltő rendszerét, az ABEV néven elhíresült szoftvert. Bár a fejlesztő, a 100 százalékban az APEH tulajdonában lévő Pillér Kft. az évek óta folyamatosan csiszolgatott szoftver sok gyermekbetegségét orvosolta, ennek ellenére képtelen volt a Windowson kívül más platformon működésre bírni. Jogos ugyanis a felhasználók azon igénye, hogy a Microsoft operációs rendszerén kívül más rendszeren is használhassák a szoftvert, ám a problémát egyelőre két nekifutásra sem sikerült megoldani. (it.news.hu)

Erősen vitatott döntést hozott a .com domain nevek jövőjének kérdésében az azok felügyeletéért és bejegyzéséért felelős szervezet, mely újabb hatévnyi monopóliumra bólintott rá. A döntés értelmében az Egyesült Államok-beli Verisign cég ellenőrzi a .com domain címeket 2012-ig, ráadásul a regisztráció árát legalább négyszer emelhetik a következő hat év alatt. A felügyeleti jog hovatartozásáról döntő ICANN vezetőségének megoszlott a véleménye a döntést illetően. A kritikusok szerint a döntés virtuálisan jóváhagyta a Verisign örökös monopóliumát a szimbolikus jelentősséggel bíró .com domainek felett. A döntés az ICANN és a Verisign közti per végét is elhozta, melyet egymás ellen indítottak a cégek. A pert a Verisign azon bejelentése robbantotta ki korábban, hogy Site Finder néven új keresőszolgáltatást jelentett be. Amikor a felhasználók egy .com végű domaint kerestek, mely lejárt vagy nem is létezett, a Site Finder a Verisign oldalára továbbította őket, felkínálva a lehetőséget, hogy megvegyék azt ahelyett, hogy szimplán egy hibaüzenetet jelenítenek meg. Miután az ICANN kérését követően becsukták a Site Findert, a Verisign feljelentést tett, melyben az állt, hogy a net-felügyelet nincs felhatalmazva ilyesmire. Erre reagálva, az ICANN viszontperelt. Egy rendkívüli megbeszélést követően végül az ICANN vezetőségének kilenc tagja szavazott az átdolgozott döntés mellett, öten szavaztak ellene, míg egy döntéshozó tartózkodott. A megállapodás most a Kereskedelmi Minisztériumhoz került, mely kimondja a végső döntést az ICANN által hozott döntések felett. Az ICANN ezután nyilatkozatban úgy tájékoztatott, hogyha a Kereskedelmi Minisztérium jóváhagyja a megállapodást, az szabad utat ad a Verisign és a ICANN jövőbeni hatékony együttműködésének, és megkönnyíti a ICANN gondnokságát az internetes domainek koordinációja felett. (HVG Online)

Az EU-tagállamok mintegy felében váltott ki különböző fokú ellenállást a postai szolgáltatások liberalizálásának utolsó fázisára benyújtott bizottsági terv. A belső piaci biztos, CHARLIE MCCREEVY által – még októberben – előterjesztett indítvány szerint 2009 végéig kellene felszabadítani az 50 grammnál könnyebb küldemények továbbításának jogát, ez nagyrészt továbbra is az állami-közüzemi jelleggel működtetett postai szervezetek privilégiuma. A miniszteri ülésen a terv ellen főleg Francia- és Olaszország ágált, de komolyabb fenntartásokat hangoztatott Görögország és Luxemburg, továbbá több kelet-európai tagállam – közöttük Magyarország – illetékese is. A maradék, védett szegmens felszabadításával szemben az a legfőbb érv, hogy itt nagyszámú, de kis jövedelemforrást jelentő küldeményről van szó, amelyeket gyakorta kell távoli körzetekbe kézbesíteni. A franciák érvelése szerint ezeknek a területeknek az ellátása kereskedelmi alapon nem szervezhető meg nyereséges módon, ezért itt fenn kell tartani az univerzális ellátás követelményét, ezt a mostani helyzetben csak a meglévő postai szervezetek tudnak szavatolni. A piacnyitással szembeni további ellenvetés úgy szól, hogy az 50 grammnál kisebb küldemények forgalmának felszabadítása után a magánvállalatok gyorsan kihasítanák maguknak a – vállalkozások egymás közötti forgalmát tartalmazó – legjövedelmezőbb szegmenst, és a szegényebb körzeteket meghagynák az ilyen-olyan mértékben állami tulajdonú vagy közüzemi jellegű postai szolgáltatóknak. A francia ipari miniszter ezért azt követelte, hogy a 2009-es dátumot eleve valamilyen tájékoztató jellegű időpontként kezeljék. (Világgazdaság)

Az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Bírósághoz fordul, mivel Magyarország nem tett eleget az elektronikus hírközlés közösségi jogi szabályozásából eredő kötelezettségének. Az irányelv értelmében Magyarországnak 2004. május 1-ig meg kellett volna szüntetnie az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására – ideértve a műsorterjesztő adatátviteli szolgáltatásokat – vonatkozó korlátozásokat. Magyarország azonban a mai napig nem szüntette meg a médiatörvény azon rendelkezését, mely szerint a kábeltelevíziós szolgáltatók a magyar lakosság mindössze egyharmadának nyújthatnak kábeltelevíziós szolgáltatásokat. A Bíróságnak benyújtott előterjesztés az EK-Szerződés 226. cikke szerinti jogsértési eljárás utolsó lépése. NEELIE KROES versenypolitikai biztos a következőket nyilatkozta: „Örömmel fogadtam, hogy Magyarország vállalást tett a médiatörvény módosítására, azonban most itt az idő, hogy a magyar kormány késedelem nélkül eleget tegyen ígéretének. A médiatörvény kábeltelevíziós szolgáltatókat sújtó korlátozása a magyarországi fogyasztók választási szabadságának kárára korlátozza a versenyt a szélessávú szolgáltatások piacán.” 2005-ben a magyar kormány nem kapta meg a médiatörvény módosításához szükséges parlamenti többséget. A magyar kormány ígéretet tett arra, hogy ebben az évben előterjeszti az egyharmados korlátozás megszüntetésére irányuló új javaslatát, de ez eddig nem történt meg. (EU Rapid)

„Fehér Könyv a szellemi tulajdon védelméről – 2006” címmel jelent meg a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács által az elmúlt évben útjára indított kiadványsorozat második kötete, amely csokorba gyűjtve tárgyalja az innováció, az iparjogvédelem és a szerzői jog időszerű kérdéseit. A kötet fel kívánja hívni a gazdasági élet szereplőinek, a gazdaságpolitikai döntéshozóknak a figyelmét a tudásalapú gazdaságban nélkülözhetetlen szellemitulajdon-védelmi szemlélet fontosságára. A kötet tanulmányai olyan fontos szerzői jogi kérdésekkel foglalkoznak, mint az online zenei szolgáltatások, az adatbázisok védelme, a szabad felhasználások és a műszaki intézkedések, az ún. „Creative Commons” témaköre, az internet-szolgáltatóval szemben fennálló adatszolgáltatási igény. A kötet harmadik fejezetének tanulmányai a szellemi tulajdon védelmének aktuális kérdései közül a domainnév-regisztráció és vitarendezés szabályaival, a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba kivitelre kerülő gyógyszeripari termékekkel kapcsolatos kényszerengedélyek közösségi és hazai szabályozásával, a közösségi védjegyrendszer eddigi magyarországi tapasztalataival, valamint a Polgári Törvénykönyv reformja kapcsán az üzleti titok és a know how témakörével foglalkoznak. Ez az újabb tanulmánykötet teret biztosít a 2006. év szellemitulajdon-védelmi kihívásainak az elemzéséhez, új szabályozási javaslatok megvitatásához, hozzájárulva ezáltal a szellemitulajdon-védelmi tudatosság további erősítéséhez. (mszh.hu)

A minisztériumok többsége továbbra sem tartja be az elektronikusinformáció-szabadságról szóló törvényt egy ezt vizsgáló jelentés szerint. Már egy éve életbe lépett az elektronikusinformáció-szabadságról szóló törvény, a 12-ből 9 minisztériumnak mégsem sikerült az előírásokat teljesíteni – derül ki a NOSZA Egyesület jelentéséből, mely a jogalkotas.hu oldalon jelent meg. A számon kért törvény célja, hogy mindenki számára ingyenesen, elektronikus úton elérhetők legyenek bizonyos közérdekű adatok. Ennek értelmében a minisztériumoknak kötelességük honlapjukon megjelentetni az általuk készített jogszabály- és rendelettervezeteket és ezeket bárki számára véleményezhetővé tenni. A véleménynyilvánításra 15 napot kell biztosítani. Ha érkezik javaslat, de nem építik be a törvénytervezetbe, meg kell indokolni, ezt miért nem tették. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a törvény szerint a minisztériumoknak adataikat és a jogszabálytervezeteket honlapjukon kívül egy központi Közadatkeresőbe is el kell juttatni. Az adatbázist a gazdasági és közlekedési miniszter tartja fenn, ennek ellenére saját minisztériumának jelenlegi adatai nem találhatók meg benne. A mulasztásra ráadásul nincs is szankció. (Origo.hu)

Szerzői jog megsértése miatt indított a rendőrség eljárást, miután egy szerveren letölthető filmeket, zenéket és számítógépes programokat tettek közzé. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) közölte, hogy a nyomozók az elmúlt héten lefoglalták a szervert és szakértők bevonásával megkezdték a vizsgálatot. A jogsértésről a Pro Art Szövetség a Szerzői Jogokért Egyesület értesítette a rendőrséget. A szervezet igazgatója elmondta, úgy tudja, hogy a most lefoglalt illegális magyarországi szerver egy jól szervezett nemzetközi hálózat része, és üzemeltetői feltehetőleg már az 1990-es évek vége óta jogsértő tevékenységet folytatnak. Az egyesület igazgatója szerint az említett site „a nagykereskedések nagykereskedéseként” működött, és olyan friss zenealbumok is letölthetők voltak onnan, amelyek még meg sem jelentek. A szerveren tárolt hét terabájtnyi adat több ezer filmnek és zenei albumnak felel meg. A BRFK gazdaságvédelmi főosztálya jelentős vagyoni hátrányt okozó szerzői, vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűntett megalapozott gyanúja miatt három budapesti lakos ellen indított eljárást.