18. szám, 2007. március

Éppen tíz éves beadványok egy részére válaszolt az Alkotmánybíróság az 1/2007. (I. 18.) AB határozattal. Az indítvány egyebek között kifogásolta, hogy a médiatörvény az ORTT-tagok, illetve a kuratóriumi elnökségek megválasztásával kapcsolatos jelölési jogot a parlamenti pártoknak, a Panaszbizottság esetében pedig a pártok jelöltjeiből álló ORTT-nek biztosítja. Márpedig – érveltek az indítványozók – az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI. 10.) AB határozata az alkotmány 61. §-ában foglalt véleményszabadságnak a rádiózásban és a televíziózásban történő biztosítása érdekében alkotmányos követelményként fogalmazta meg: a leendő médiatörvény zárja ki, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak. E határozat értelmében a parlament és az abban képviselt politika pártok meghatározó tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban éppúgy alkotmányellenes, mint a kormányé. Az indítványnak erre a részére az AB egyáltalán nem reagált.Más beadványelemek elbírálására elegendő volt a tíz esztendő. Az indítványozók álláspontja szerint az is a véleménynyilvánítási szabadság sérelmét jelenti, hogy a Panaszbizottság eljárására vonatkozó rendelkezések (49. §) nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a Panaszbizottság egyetlen műsorszám kapcsán vizsgálja a kiegyensúlyozottság követelményének érvényesülését. Márpedig az Alkotmánybíróság említett 1992-es határozatában az is szerepel, hogy a vélemények bemutatásában, illetve a tájékoztatásban a sokféleséget a rádió és a televízió egészét tekintve kell biztosítani. Vagyis ha majd megvalósul a közszolgálati és a kereskedelmi rádiózás és televíziózás versenye, akkor a kiegyensúlyozottságnak ezek egészében kell érvényesülnie. De addig sem az egyes műsorokban külön-külön, hanem a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió teljes programjában. A véleményszabadságot korlátozó kiegyensúlyozottság követelményének közszolgálaton túli érvényesítése igazolásaként pedig a frekvenciák „szűkösségének” 1992-ben még kétségkívül fennálló helyzetét nevezi meg az AB.

A mostani, tizenöt évvel későbbi helyzetet azonban a testület úgy értékeli, hogy miután a földfelszini frekvencián történő műsorszórás mellett létrejött a műholdas és kábeles műsorszolgáltatás, és a távközlési technológia gyors fejlődése (digitális kábel, Internet, DSL) újabb lehetőségeket kínál, immár megvalósult a külső pluralizmus. Ugyanakkor az alkotmánybírák álláspontja szerint ez a sokszínű műsorkínálat önmagában nem teszi szükségtelenné a kiegyensúlyozottsági követelmény (belső pluralizmus) előírását. Vagyis a kiegyensúlyozottság a közpénzből létrehozott és működtetett közszolgálati műsorszolgáltatók mellett továbbra is vizsgálandó azon kereskedelmi rádiók és televíziók esetében, amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik. Ennek alkotmányos indoka pedig a véleménypluralizmusnak az alaptörvény 61.§ (4) bekezdésében szereplő célja. A kommentátor kétkedő kérdése: ha a véleménypluralizmus a frekvenciák „szűkösségének” megszűnte után is megalapozza a kiegyensúlyozottság követelményét, akkor vajon ez miért nem vonatkozik az ugyancsak nem „szűkös” nyomtatott sajtóra?

A fontolva haladó Alkotmánybíróság végülis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a médiatörvény 49. §-a azért nem korlátozza aránytalanul a véleménynyilvánítás szabadságát, mert a műsor jellegétől függően lehetővé teszi a kiegyensúlyozottság több műsorszámban történő vizsgálatát. Ugyanakkor a kifogás tárgya éppen az volt, hogy a törvény nem zárja kifejezetten ki annak egyetlen műsorszámon való számon kérését. Éppen ez az a belső pluralizmus, ami a „szűkösség” megszűntével a kereskedelmi műsorszolgáltatók tekintetében bizonyosan alkotmányellenes.

A testület az indítványozói kérelmeknek helyt adva megsemmisítette a médiatörvény 48. §-ának (3) bekezdését, amely felhatalmazta a Panaszbizottságot, hogy a 4. § alá nem tartozó – vagyis nem kiegyensúlyozottsági – panaszügyek elintézésének rendjét maga határozza meg. A törvény értelmében az ilyen ügyekben a PB a panasz megvizsgálása után született állásfoglalásáról tájékoztatja a panaszost, az érintett műsorszolgáltatót, valamint – ha ezt szükségesnek tartja – a közvéleményt. A törvény által a PB-nek adott felhatalmazás annál is inkább alkotmánysértő, mert ennek nyomán az ORTT mint jogalkotó hatáskörrel nem rendelkező szerv a PB ügyrendjének szabályozása során jogokat és kötelezettségeket állapított meg állampolgárok számára.

Vagyis a törvény és az annak nyomán kibocsátott ügyrend értelmében kétféle panaszbizottsági eljárás létezett egymás mellett. Az egyik a törvény 49. §-a szerinti, melyet a sérelmet szenvedett kifogást tevő kezdeményez a törvény 4. §-ában foglalt kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének sérelme esetén, és amelyben közigazgatási határozatnak minősülő, az ORTT előtt megfellebbezhető állásfoglalás születik. A másik, amelyet a törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a PB ügyrendje ír elő, és amely nem a 4., hanem más, például a gyűlöletkeltést tilalmazó 3. § alá tartozó panaszügyek elintézésére szolgál. A PB gyakorlata szerint általában ez utóbbi eljárást nemcsak a sérelmet szenvedett, hanem bárki kezdeményezheti.

Megjegyzendő, hogy a 4. § alá nem tartozó panaszok esetében sem a törvényben, de még az ügyrend szabályai között sem található alapja annak, hogy a PB nem vizsgálja az érintettséget. A PB által kialakított gyakorlat szerint azt, hogy egy panaszt a 4. § alá tartozónak ítélnek-e, nem annyira a panasz tartalma, mint inkább az a tény határozza meg, hogy a PB szerint szűken értelmezett sérelmet szenvedett kifogást tevőtől érkezett-e. Miután pedig ilyen panasz meglehetősen ritkán érkezik, az eljárások messze túlnyomó többsége nem a 4. § alá tartozik.

A határozatnak ezzel a részével kapcsolatban csak az a kérdés vár magyarázatra, hogy egy nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényhelyet, amelynek alapján nap mint nap alkotmánysértő panaszbizottsági döntések születnek, miért kellett további fél évre hatályban tartani, hiszen a testület az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezést 2007. június 30-i hatállyal semmisítette meg.

Halmai Gábor

A Bizottság ma bemutatta a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv korszerűsített, egységes szerkezetbe foglalt szövegét. Az első olvasatot követően az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nagy vonalakban egyetért az európai audiovizuális ágazat jövőbeli jogi kereteivel kapcsolatban. A főként az Európai Parlament által szorgalmazott új szabályok a technológiai fejlődéssel kívánnak lépést tartani, és Európában új, egyenlő feltételeket biztosítanak a most formálódó audiovizuális médiaszolgáltatások számára (lekérhető videofilmek, mobiltelevízió, audiovizuális szolgáltatások digitális televízión). Az európai televíziós és filmes vállalatok rugalmasabban hozhatnak majd létre digitális tartalmakat, amelyeket aztán a hirdetések révén ingyenesen kínálhatnak a fogyasztók számára. Az új irányelv ismét kiáll az európai audiovizuális modell alappillérei: a kulturális sokszínűség, a kiskorúak védelme, a fogyasztóvédelem, a médiapluralizmus és a faji és vallási alapú gyűlölet elleni harc mellett. A Bizottság emellett a nemzeti médiaszabályzó testületek függetlenségének biztosítását is javasolja. Az új irányelv egységes szerkezetbe foglalt szövege most második olvasatra az Európai Parlament és a Tanács elé kerül. A második olvasat folyamán még megállapodásra kell jutni a Bizottság azon javaslatáról, amely garantálná a nemzeti szabályozó testületek függetlenségét a nemzeti kormánytól és az összes audiovizuális médiaszolgáltatótól, illetve működésének pártatlanságát és átláthatóságát. A Bizottság úgy véli, hogy a médiahatóságok függetlensége a demokráciában létfontosságú, a médiapluralizmus biztosítása érdekében pedig elengedhetetlen. Az Európai Parlament első olvasatban határozottan támogatta ezt a javaslatot. (EU Rapid)

A Bizottság úgy döntött, hogy az ismételt figyelmeztetések után hivatalos felszólító levelet küld Németországnak azon jogszabály elfogadása ellen, amely „jogszabály alóli felmentést” nyújtana a Deutsche Telekomnak a német szélessávú piacon elfoglalt domináns helyzetének ellenére. Az ügyet gyorsított eljárás keretében intézik, amelynek során Németországnak 15 napon belül kell választ adnia a levélre. A Bizottság a lehető leghamarabb az Európai Bíróság elé kívánja terjeszteni az ügyet. Az útjára indított új jogsértési eljárás a német hírközlési törvényt illető nem régen hatályba lépett módosításokra vonatkozik. E módosítások, amelyekre a német kormány 2006 tavaszán tett javaslatot, felmentenék a verseny alól az arra vonatkozó igényét megfogalmazó és részben még mindig a német állam tulajdonában lévő Deutsche Telekom AG nagyon nagy sebességű internet-hozzáférési hálózatát (VDSL). E „jogszabály alóli felmentés” a Bizottsággal és a többi tagállam szabályozó hatóságaival folytatott konzultáció nélkül történne, amely konzultáció azonban – az átláthatóság és a belső piac jobb működése érdekében – kötelező az EU hírközlési szabályai értelmében. VIVIANE REDING, az EU hírközlésért felelős biztosa, valamint NEELIE KROES versenypolitikai biztos már 2006 októberében levelet küldtek MICHAEL GLOS német gazdasági miniszternek, amelyben komoly aggodalmuknak adtak hangot a törvénytervezetet illetően, és jogsértési eljárások megindítását helyezték kilátásba, amennyiben a törvényt nem hozzák összhangba a közösségi joggal – a levélküldés sajnos nem járt eredménnyel. A Bizottság véleménye szerint a német törvény mostani formájában veszélyezteti a Deutsche Telekom jelenlegi konkurenciájának versenyhelyzetét, és megnehezíti az új versenytársak belépését a német piacra. (EU Rapid)

A Kormány elfogadta a televíziózás és rádiózás digitális átállásáról szóló stratégiát. A határozat szerint a digitalizáció jelentősen mérsékli az eddigi frekvencia szűkösséget, hiszen a jelenlegi frekvenciatervek szerint is lehetővé vált elvileg akár 30, később pedig akár 80 televízió csatorna digitális földfelszíni sugárzása – szemben a jelenlegi hárommal. Emellett az esetleg felszabaduló frekvenciákon új elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, valamint a mobiltelefon és a földfelszíni műsorszórást ötvöző konvergens szolgáltatásokat – például mobil televízió – lehet bevezetni. A digitális átállás nemcsak a földfelszíni műsorszórást érinti, hanem valamennyi digitális műsorterjesztésre használt platformot: a kábeltelevíziós hálózatokat, a műholdas műsorszórást és a Magyarországon 2006-2007-ben megjelent hagyományos vezetékes telefonhálózaton történő internetes műsorterjesztést (IPTV) is. A határozattal a Kormány az erős multiplex modell bevezetése mellett döntött, vagyis az állam csak a frekvenciát pályáztatja, és nem szól bele a multiplexek működésébe. A multiplexeket elnyerő szolgáltatók azzal az adóval kötnek sugárzási szerződést, amellyel szeretnének, illetve annyi és olyan adót sugároznak, amennyire piaci igény van. A stratégia értelmében az állam nem fogja támogatni a digitális földfelszíni sugárzás vételéhez szükséges készülékek és set-top-boxok vásárlását. SARKADY ILDIKÓ, a Miniszterelnöki Hivatal médiapolitikai főtanácsadója szerint ugyan indokolt esetben, rászorultsági elv alapján támogatható lehet 2011 után a digitális átalakítók beszerzése, ugyanakkor hozzátette: valószínűleg kevés olyan háztartás lesz négy év múlva, ahol ne lenne már ilyen. (FigyelőNet, Index)

A tavalyi döntésnek megfelelően Brüsszelben az európai hírközlési hatóságokat tömörítő ERG/IRG szervezetek PATAKI DÁNIELT, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) elnökét választották 2008-ra a szervezetek elnökének, közölte az NHH pénteken. PATAKI az idei évben a szervezetek alelnöke lesz. Személyében első ízben kerül az európai hírközlési szabályozás legfontosabb szervezeteinek élére kelet-európai vezető. Megválasztása után PATAKI DÁNIEL elmondta, hogy a hírközlés szakmai szervezeteinek vezetőjeként nagyon szoros együttműködésre törekszik az Európai Bizottsággal, valamint a bizottság információs társadalomért és médiaügyekért felelős biztosával, VIVIANE REDINGGEL, akivel közös az elkötelezettségük az európai uniós barangolási (roaming) díjak csökkentése mellett. Az elkövetkező időszak feladatai közül kiemelte a fogyasztói érdekek érvényesítését, az európai hírközlési szektor versenyképességének növelését, a hírközlési szektor intézményi és szabályozási megújítását. Különösen fontosnak nevezte az EU jelenleg érvényben lévő hírközlési keretszabályozásának folyamatban lévő megújítását, a magyar érdekek szem előtt tartásával. Az ERG/IRG élén PATAKI DÁNIEL az olasz hírközlési hatóság, az AGCOM vezérigazgatóját, ROBERTO VIOLÁT váltja majd. A jelenleg 33 tagot számláló IRG-t (Independent Regulators Group, Független Szabályozók Csoportja) 1997-ben alakították meg az akkori EU tagállamok, továbbá Svájc, Norvégia, Lichtenstein és Izland szabályozó hatóságai, hogy elősegítsék az egységes európai távközlés-szabályozás kialakítását, az alapelveket tisztázó és a legjobb gyakorlatot rögzítő dokumentumok közös kidolgozásával. A szervezethez az NHH elődje, a Hírközlési Felügyelet 2002-ben csatlakozott. Az Európai Bizottság a 2002-ben megszületett új hírközlési keretszabályozás folyamatos jó működésének biztosítására hívta életre tanácsadó szerveként az ERG-t (European Regulators Group, Európai Szabályozók Csoportja), tagjaiként első alkalommal nem a tagállamok küldötteit, hanem a független szabályozó hatóságok vezetőit megnevezve. A két csoportnak azonos elnöke van, akinek így kiemelkedő szerepe van az egységes európai távközlés-szabályozás kialakításában. (PrímOnline)

Bőséges kritika érte a távközlési adatok megőrzéséről szóló, tavaly márciusban elfogadott európai uniós direktívát, az azzal harmonizáló jogi szabályozás kidolgozásán munkálkodó tagállamok között mégis vannak olyanok, melyek önszorgalomból az előírtnál beljebb nyomulnának az állampolgáraik magánszférájába. Németországban a fiktív adatokkal létrehozott e-mail fiókokat tiltanák be, Hollandia pedig a mobilszolgáltatókat kötelezné arra, hogy tárolja: ügyfelei pontosan hol tartózkodtak a telefonhívások alatt. Mindez aggasztó hangsúlyeltolódás jele lehet a hagyományosan a magánszféra védelmének élharcosaként fellépő Európa privacy-politikájában. A távközlési adatok megőrzéséről szóló direktívát tavaly márciusban szignálták a tagállamok igazságügy-miniszterei. A terror elleni harc jegyében fogant szabályozás szerint a szolgáltatóknak Európa-szerte legalább fél, legfeljebb két évig kell tárolnia a vezetékes és mobilhívások, valamint az internet-hozzáférések felhasználók azonosítására alkalmas adatait. Az egyes kormányok a megszabott intervallumon belül maguk dönthetnek a megőrzési idő hosszáról, de a direktívával harmonizáló törvényeket legkésőbb 2009-ig életbe kell léptetni. A szabályozás a kommunikáció tartalmának rögzítésére nem, csak a felhasználó azonosítására alkalmas adatok gyűjtésére terjed ki. Ezek közé tartozik a hívott telefonszám, a beszélgetés időtartama, mobilhívások esetén a cellainformációk, valamint az internetre való csatlakozás, az e-mailek és az internetes telefonhívások adatai. Magyarországon már a 2004-ben hatályba lépett, elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (EHT) is kötelezi a szolgáltatókat arra, hogy a felhasználót azonosító adatokat három évig megőrizzék. (it.news.hu)

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) tájékoztatása szerint a Szerzői Jogokkal Kapcsolatos Reformszövetség (CLRA) tagjai közös, nyílt levélben fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, JOSÉ MANUEL BARROSÓHOZ, s a levélben aggodalmukat fejezik ki a szerzői jogdíjfizetési rendszer reformjának elhalasztása miatt. Az európai IKT iparági szövetségek, valamint a legnevesebb hardvergyártók vezetői által is aláírt levél arra figyelmezteti a bizottság elnökét, hogy az elvileg egységes európai piacon a kontinens technológiai szektora kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kénytelen működni, illetve a jogtalan díjak túlzott és egyre növekvő mértékével is meg kell küzdenie. „Tarthatatlan, hogy a vásárlók akár nyolcszorosan fizetik meg a szerzői jogdíjat” – mondta KOVÁCS ZOLTÁN, az IVSZ elnöke. A jelenlegi szabályozás következtében az Európai Unióban 2006-ban mintegy 1,53 milliárd euró szerzői jogdíj folyt be, amely összeg 2007-ben becslések szerint 1,76 milliárd körül, 2008-ban pedig 2 milliárd euró felett várható. Elemzések szerint minden egyes beszedett euró az eladások számának csökkenése és az iparági versenyképesség visszaesése révén két euró veszteséget okoz. (it.news.hu)

Bár egyre jobban terjed az internet-használat Magyarországon, az elektronikus ügyintézés előnyeit még igen kevesen élvezik. Néhány település már felismerte a lehetőséget, de még Kelet-Európához képest is le vagyunk maradva. Alapvető problémát okoz, hogy a lakosság nem rendelkezik megfelelő technikai háttérrel, így nem tudja kihasználni az e-ügyintézés nyújtotta már meglévő lehetőségeket sem. Beszédes adat, hogy az Eurostat (Európai Közösségek Statisztikai Hivatala) 2005-ös jelentése szerint a lakosság 57 százaléka nem használt számítógépet, míg hatvanhat százalék nem fér hozzá a világhálóhoz. 2002 és 2006 között mintegy 20 milliárd forint értékben írt ki a témához kapcsolódó pályázatokat a néhai Informatikai és Hírközlési Minisztérium. Akkor az önkormányzatok szolgáltató jellegét próbálták erősíteni. A legtöbb hazai pályázati program már lezárult, jelenleg az I. Nemzeti Fejlesztési Tervhez (NFT) kapcsolódó programok megvalósítása zajlik. Ezzel azonban nem értek véget a pályáztatások, hiszen a közeljövőben megnyílnak a II. NFT, más nevén Új Magyarország Fejlesztési Terv forrásai. Ezen belül indítják az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programot (EKOP), melynek alapelve, hogy pénzzel támogassák az eddigi eredményekre történő építkezést, valamint az eddig elért szakmai színvonal növelését. (FigyelőNet)

Aki nem a Windows rendszereket használja, annak beletörik a bicskája az elektronikus adóbevallásba. Az elektronikus adóbevallás immár nemcsak lehetőség, hanem egyre szélesebb körben kényszer is, a vállalkozásoktól az idei évben a legtöbb adatszolgáltatást már csak így fogadják el. A bevallásra az APEH saját fejlesztésű ABEV-programja használható, ez a szoftver azonban kizárólag windowsos környezetben fut, vagyis a linuxos és a macintoshos felhasználók el vannak zárva az elektronikus bevallás örömeitől. Az adóbevallás elektronizálása (lehetőségként) elvileg üdvözlendő, a korszerű e-közigazgatás irányába mutató lépés, a Magyarországon megvalósult gyakorlat azonban többszörösen diszkriminatív. Az első indokolatlan megkülönböztetés, hogy nincs mindenkinek számítógépe – még az Európában e téren a legfejlettebbnek számító Svédországban is úgy kalkulálnak, hogy a népesség 25 százaléka nem lesz számítógép- és internet-használó. Erre válasz lehet talán, hogy a könyvelőnek úgyis van számítógépe – bár a könyvelőhöz fordulás sem kötelező –, az viszont bizonyos, hogy nem minden könyvelő használ Microsoft operációs rendszert. A problémát már az adóhatóságnál is többen jelezték, s a válasz minden esetben az volt, hogy már készül egy Java-alapú kitöltőprogram, amely az operációs rendszertől függetlenül bármilyen PC-n futtatható lesz majd; hogy mikor, azzal kapcsolatban nincs konkrét információ. (Népszabadság Online)

A jelenleg folyamatban lévő európai adatvédelmi hatósági eljárás során a nemzetközi pénzforgalmi ügyleteket bonyolító belga szervezet, a SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) az ún. biztos menedék (safe harbour) alapelvére hivatkozik az ellene folyó európai uniós eljárásban. A SWIFT egy titkos megállapodás alapján 2001 vége óta nyújt tájékoztatást az amerikai hatóságoknak, megkönnyítendő ezek terrorizmus ellenes harcát. A tavaly nyilvánosságra került ügy kapcsán folytatott eljárásban az európai adatvédelmi szervek végül úgy döntöttek, hogy a SWIFT adatkezelő (data controller), és ilyen minőségében köteles megfelelően gondoskodni a banki ügyfelek által részére átadott adatok megőrzéséről. A SWIFT ezzel szemben magát adatfeldolgozóként (data processor) látja, és érvei szerint ilyen minőségében nem kötik őt az adatkezelőkre vonatkozó szigorúbb szabályok. A safe harbour feltételrendszer lényege annak igazolása, hogy a külföldön tárolt adatok tekintetében biztosított az európai uniós adatvédelmi szabályoknak megfelelő védelem. A SWIFT erre hivatkozással akarja kimenteni magát az európai adatvédelmi szabályok megsértésének vádja alól, ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Egy európai adatvédelmi szakértő szerint ugyanis a SWIFT igazolhatja ugyan, hogy az általa Amerikába küldött adatok ottani védelme biztosított, ez nem sokat ér a hatósági eljárásban, mert attól az adatok továbbításának ténye még megvalósítja a jogsértést. Az egyetlen megoldás az adatok visszaszolgáltatása lenne. A másik nehézség a védelem számára az, hogy az SWIFT-et az európai hatóságok pénzügyi szervezetként kezelik és ezekre nem vonatkozik a „biztonságos kikötő” szabály. A SWIFT az amerikai szervek segítségével próbálja bizonyítani ennek ellenkezőjét, egyelőre nem sok sikerrel. (JogiFórum.hu)