66-67. szám, 2016. december

Az Infokommunikáció és Jog első száma 2004 júniusában jelent meg. Egy hónappal azután, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A jogharmonizáció, az európai minták és stratégiák megkerülhetetlen elemei voltak a jogi elemzéseknek. Fénykorát élte a hit az információs társadalomban és annak tervezhetőségében, az infokommunikációs piacok kilátásairól a dotcom-lufi után ismét meglehetősen bizakodóan beszélt mindenki. Biztosak lehettünk benne, hogy az infokommunikációs jog része lesz a beköszöntő szép új világnak. A folyóirat indulása után egy évvel elindult az első infokommunikációs szakjogász képzés, Balogh Zsolt György pécsi doktori programja mágnesként vonzotta a terület fiatal kutatóit. Pezsdítő élmény volt fiatal jogászként ezen a területen dolgozni.

Az első számmal mai szemmel nézve is magasra tettük a mércét, kiváló szerzők kiváló írásai indították útjára a lapot. A szerzők – Verebics János, Tóth András, Jóri András, Nagy Krisztina, Timár János, Gönczöl Tünde, Lenk Zsuzsanna és Magyar Csaba – mindegyike már akkor meghatározó alakja volt és azóta is maradt saját területének. A témák érdekes vetületét adják a 2000-es évek első fele informatikai jogi, távközlési jogi és médiajogi problématérképének.
Verebics János az elektronikus kormányzat és a jogi szabályozás kapcsolatáról írt, áttekintve a terület európai és a magyar stratégiáit (Magyar Információs Társadalom Stratégia!) és szabályozási elképzeléseit. 2004 óta ez a kapcsolat követhetetlenül sokszor változott, kereteit egy ideje a SZEÜSZ-ök misztikus világa adja.

A távközlési jog területéről két írás is volt az első számban. Gönczöl Tünde az összekapcsolási díjak és a kiskereskedelmi távbeszélő tarifák viszonyát, Tóth András a közvetítő-választás és a számhordozhatóság távközlési piaci versenyre gyakorolt hatásait elemezte. Azóta a technikai fejlődés – és a piaci koncentráció – mintha háttérbe szorította volna a liberalizációs eszköztárat, ma már sokkal kevesebbet beszélünk erről az egyébként nagyon izgalmas jogterületről.
Jóri András az elektronikus aláírásról szóló törvény aktuális módosításáról írt. Az akkori módosítás hosszú időre meghatározta az elektronikus aláírással kapcsolatos fogalomkészletet, és bevezette többek között az elektronikus archiválás szolgáltatást. Tavaly az elektronikus aláírási törvényt minden módosításával együtt elsöpörte az eIDAS rendelet, és a technikai fejlődés mára eljutott oda, hogy a tableten rögzített saját kezű aláírás is alkalmas joghatás kiváltására.

Nagy Krisztina és Timár János a magyar médiajog-történet mindmáig legsúlyosabb büntetését megalapozó Tilos Rádió-ügyet mutatták be: 30 napos felfüggesztés egy részeg ember élőben elhangzott, valóban vállalhatatlan, de egyúttal komolyan nem vehető megszólalásáért. Hol van már azóta az ORTT? Sőt a médiaszabályozás jelenlegi állapotában az ember már-már nosztalgiával gondol a régi, egyébként nem is olyan szép időkre.
Szintén a médiát érintő, de versenyjogi elemzést tettünk közzé Lenk Zsuzsannától, méghozzá a Népszabadság Ringier általi felvásárlásának versenyjogi megítéléséről. Miután 2014-ben a Ringier végül megvált a Népszabadságtól, bekövetkezett a médiaszabadság legváratlanabb és legcinikusabb megtiprása, a Népszabadság politikailag motivált bezárása. A bezáráshoz vezető út médiahatósági döntéseiből már nem lehet kiolvasni olyan mélységű jogi megalapozottságot, amire támaszkodva a GVH 2003-ban még hitelesen tudta képviselni azt az álláspontot, hogy a Népszabadság felvásárlása a lappiaci versenyre káros hatásokkal járna.

Az első szám záró tanulmánya szerzői jogi témájú: Magyar Csaba járta körül azt a kérdést, hogy milyen szempontok alapján állapítható meg egy szerzői jogi jogsértéssel okozott kár nagysága. A tanulmányban felvetett kérdések ma is vitákat és újabb írásokat alapoznak meg.

Volt már elektronikus kereskedelmi irányelv és törvény, de nem volt még Facebook, és általában is sokkal kevésbé volt bevett a kommentelés. Még előttünk állt az akkor még televíziós irányelv átfogó módosítása, a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások szabályozása; persze még a YouTube sem létezett, és a streaming legfeljebb távoli ígéretnek tűnt. 2016-ig kellett végül várni arra, hogy az európai szabályozás szembenézzen az amerikai gigászok jelentette kihívásokkal, és legalább egy-két erőtlen kísérletet tegyen az európai szabályozás kiterjesztésére. Abban az időszakban sokat írtunk és beszéltünk a földfelszíni televíziózás digitális átállásáról, ami aztán szépen csendben megvalósult. A 2000-es évek első évtizedében nem látszott fenyegető lehetőségnek a földfelszíni platformot működtető Antenna Hungária visszaállamosítása, ma viszont már nagyon világosan látjuk, milyen visszaélési lehetőségeket rejtett ez a lépés. A távközlési jog területén még bőven adott írnivalót a 2002-es szabályozási keret. Aztán jöttek az újgenerációs hálózatok, a hálózatsemlegesség, az over-the-top szolgáltatások, a szélessávú fejlesztések támogatása – kutatnivaló a távközlés területén is akadt bőven.

Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb jogterülete az adatvédelem volt, és ez még jó ideig így is marad. A közösségi hálózatok adatkezelési gyakorlata, a Google-lal szemben érvényesített „elfelejtődéshez való jog”, a Big Data jelenség, a „dolgok Internete”, Magyarországon az Infotv. elfogadása, majd a számos elemében koncepcionálisan új megközelítést jelentő európai adatvédelmi rendelet a kutatók számára is újabb és újabb lehetőségeket kínálnak.
Bár kezdetben úgy tűnt, a közösségi platformok elsősorban talán primer személyiségi jogi kérdéseket, és legfeljebb adatvédelmi kérdéseket vetnek fel, nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a problémák munkajogi kérdésekké nőjék ki magukat. A folyóirat számos szerzője szentelt annak a nem elhanyagolható kérdéskörnek írást, hogy a közösségi oldalakon hozzáférhető adatok mennyiben hasznosíthatók a munkáltatói oldalon, keresheti-e, vizsgálhatja-e a munkáltató azt, hogy mi is történik a facebookon, akár munkaidőben, akár azt követően.

Végigkövethettük a „szoftverszabadalomnak” csúfolt, a számítógépi programmal működtetett találmányok szabadalmi oltalmáról szóló irányelvtervezet bukását, ami talán az első volt abban a sorban, amelyben – legalábbis a szellemi tulajdonjogok területén – a (szak)politikai befolyás alatt lévő tömeg képes volt megakadályozni az uniós jogalkotási gépezet egyébként túl messzire nem törő kezdeményezését (a javaslat az Európai Szabadalmi Egyezmény uniós hatályú értelmezését végezte volna el, tisztázva a nem egészen kiegyensúlyozott értelmezési gyakorlatot).

Az uniós szabadalmi oltalom bevezetési folyamatának felgyorsulása szintén arra utalt, hogy az egységes belső piac ideája egyre intenzívebb támogatást élvez – legalábbis a nagy tagállamok részéről. Számos tanulsággal járt az a szakmai és politikai vita, amely a hatályos szabadalmi rendszer (és közvetve a gazdaságpolitikai érdekekre) gyakorolt hatásáról szólt, a figyelmes hallgató kihallhatta azokat a hangokat, amelyek a kisebb, fejletlenebb szellemi tulajdonjogi rendszerekkel (de adott esetben masszív feltalálói potenciállal) próbálták akadályozni, illetve érdekeiknek megfelelően finomítani a rendszert és annak hatásait.

A szerzői jogi reform örök téma a szakirodalom számára, még ha úgy is tűnik, hogy az európai Bizottság új sebességbe kapcsolt 2010 óta és ontja magából a szerzői jogi javaslatokat. Felnőni látszik egy új jogalkotó szerv is azonban, hiszen úgy tűnik, amivel a Bizottság nem mer vagy nem akar foglalkozni, azok a kérdések mind az Európai Bíróság asztalán landolnak és – eljárási körülményekből fakadóan – a Bíróság nem is teheti meg, hogy ne kíséreljen meg érdemi válaszokat fogalmazni a szerzői jog egyébként kardinális kérdéseire. Így ezen az úton tudunk meg egyre többet a nyilvánossághoz közvetítés szerzői jogi jelentéséről, tartalmáról és így egységesül a magáncélú többszörözések körében is a tagállamok joga.

A folyóirat főszerkesztő-váltása mindezen folyamatok közepette nem szólhat másról vagy többről, mint annak az ígéretnek a folytatólagos betartásáról, hogy a folyóirat nyitott platformja az infokommunikációhoz kapcsolódó újabb és újabb jogi és a jog társtudomány területein felmerülő problémákkal kapcsolatos szakmai álláspontoknak.

Grad-Gyenge Anikó – Polyák Gábor

A Német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium megjelentette a „Digitális platformok Zöld könyve” c. dokumentumot, amely a digitális platformok jogi és szabályozási rendszerét foglalja össze. A Zöld könyv része a „Digitális stratégia 2025” c. kezdeményezésnek. A „Zöld könyv” célja egy szabályozási keret létrehozása, a szabad és nyílt verseny során történő beruházások és innovációs projektek növeléséhez, illetve biztosítani kívánják az egyéni és vállalkozói alapvető jogokat, valamint az adatszuverenitást. A minisztérium a jövőben az új szabályozási keretek mellett több szabadságot kíván adni a digitális cégeknek. Nagy hangsúlyt kívánnak helyezni arra, hogy a túlzott szabályozás „nehogy csírájában elfojtsa az új ötleteket”. A tervek szerint az államnak fel kell lépnie az adatvédelem érdekében, de biztosítania kell annak a lehetőségét is, hogy „az adatok és azok felhasználása révén új üzleti modellek és új szolgáltatások jöjjenek létre.” A mindennapok részévé vált digitalizációval, és az azzal összefüggő adatmennyiség áramlással szembeni hangulat erősen pesszimista Németországban, mivel a felhasználók a technológiai óriásoktól „megfigyelve” érzik magukat. Legtöbbször nem is tudják, hogy ki, és milyen információkat gyűjt róluk, illetve mi történik a saját személyes adataikkal. A „Zöld Könyv” ezen a téren is transzparenciát kíván biztosítani. A „Grünbuch” része egy nyilvános, online kérdőív is, melynek eredményét, mint társadalmi véleményt a szabályozás során figyelembe kívánják venni. A projekt egyes kritikusai szerint téziseket és kérdéskatalógust megjelentetni és munkacsoportokat alapítani nem elegendő (Bündnis’90); egyes szakértői vélemények szerint a Szövetségi Gazdasági Minisztérium a helyes kérdéseket tette fel, de közel tíz éves késéssel; a német iparági szakmai szervezet (BITKOM) óv az egyedi német megoldásoktól. (eGov.hu)

Megjelent a Digitális Jólét Program harmadik (a gyermekvédelmi és az exportfejlesztési után egyben utolsó) stratégiája, a nyáron elfogadott Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája (DOS). A teljes projekt végrehajtását és menedzselését a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos vezényli le. A kormányhatározat értelmében 2016 végéig létre kell hozni a Digitális Pedagógiai Módszertani Központot, amely kidolgozza a tanulókra, a pedagógusokra, az intézményvezetőkre és valamennyi oktatási intézménytípusra vonatkozó digitális kompetencia követelmények keretrendszerét, illetve pilot programokat indít. 2018. december 31-ig a köznevelés és szakképzés valamennyi intézménye szupergyors internettel, illetve épületen belüli Wi-Fi hálózattal kell rendelkezzen. A DOS rendelkezik az intézmények digitális eszközállományának fejlesztéséről, illetve állagmegőrzéséről és karbantartásáról. A köznevelési és szakképzési intézményekben a pedagógusok munkáját a jövőben IKT pedagógiai asszisztensek támogatják majd, és kötelező lesz a rendszergazdai szolgáltatás is. Többek között a pedagógusok digitális kompetenciáinak fejlesztése is a program része, amely az életpálya-rendszerbe is beépítésre kerül. A kormány elrendeli továbbá a Nemzeti Köznevelési Portál (Okosportál) továbbfejlesztését. Az alapszintű digitális írástudás elsajátítására térítésmentes képzések indítását tervezik. A DOS keretében a kormány létrehozza a Digitális Felsőoktatási Kompetenciaközpontot, amely közreműködik a felsőoktatás szabályozási és akkreditációs feltételeinek felülvizsgálatában, és a képzési kínálat megújításában. A DOS célként tűzi ki az elektronikus oktatás-adminisztrációs szolgáltatások körének kibővítését, a tanulói életút szempontjából meghatározó adatbázisok összekapcsolását, valamint a megszerzett oktatási tanúsítványoknak az Oktatási Anyakönyv Rendszeren keresztül történő közhiteles, elektronikus hozzáférhetővé tételét. (ITCafe.hu)

Az Európai Bizottság utolsó figyelmeztetése Magyarország és 18 további tagország számára: a nagyobb szélessávú lefedettség érdekében hajtsák végre az árcsökkentésre vonatkozó szabályokat. Digitális egységes piac megvalósítása érdekében a Bizottság 19 tagállamot szólított fel arra, hogy a nagyobb szélessávú lefedettség érdekében hajtsák végre az árcsökkentésre vonatkozó szabályokat. Ezek a szabályok a meglévő fizikai infrastruktúra különböző ágazatok (energia, szállítmányozás stb.) közötti megosztását és újrafelhasználását célozzák meg, és végrehajtásuk nyomán a nagy sebességű internetkapcsolat bővítési költsége várhatóan akár 30%-kal csökkenhetnek. A Bizottság 2016 márciusában hivatalos értesítést küldött minden olyan tagállam számára, amely addig nem ültette át azt a nemzeti jogszabályokba, ezután közülük többen is jelezték a Bizottság felé, hogy teljes mértékben végrehajtották az irányelv rendelkezéseit. Az árcsökkentésre vonatkozó szabályok az Európai Bizottság által nemrégiben javasolt stratégiai hálózatfejlesztési célkitűzéseket segítik, amelyek alapján 2025-re minden főbb társadalmi-gazdasági tényező (például iskolák, egyetemek, kutatóközpontok, közlekedési csomópontok, a digitális technológiákra támaszkodó vállalatok, illetve valamennyi közszolgáltató, beleértve többek között a kórházakat és a hivatalokat is) rendkívül nagy – gigabites – sebességű kapcsolattal rendelkezzen (amely másodpercenként 1 gigabit adat letöltését/feltöltését teszi lehetővé a felhasználók részére). (eGov.hu)

2017-ben megszűnnek a barangolási (roaming) díjak az EU-ban. A Parlament és a Tanács elfogadta az EU-n belül külföldre utazóknak felszámított roamingdíjak megszüntetéséről szóló Bizottsági javaslatot. A Bizottság javaslata értelmében 2017. június 15-től meg fognak szűnni a barangolási díjak az EU-n belül utazó polgárok számára, a szolgáltatók pedig rendelkezni fognak olyan eszközökkel, amelyek birtokában meg tudják majd akadályozni a szabályokkal való visszaélést. Az uniós biztosok áttekintették az újonnan bevezetendő méltányos használati feltételeket, és egyetértettek abban, hogy ne vonatkozzon idő-, illetve mennyiségbeli korlátozás az uniós polgárok más EU-országokban történő mobilhasználatára vonatkozó díjszabás tekintetében. Az új szabályok szempontjából meghatározó jelentőségű lesz, hogy melyik országban van a mobiltulajdonos lakóhelye, illetve hogy melyik országhoz fűzik szoros szálak. A biztosi testület megvitatta azokat a tervezett szabályokat, amelyek – ha életbe lépnek – lehetővé fogják tenni az utazóknak, hogy SIM-kártyájukat, amelyet vagy a lakóhelyük szerinti országban, vagy egy olyan másik uniós országban szereztek be, amelyhez szoros szálak fűzik őket, ugyanolyan feltételekkel használhassák bármely más EU-országban. Ez vonatkozik például a határ menti ingázókra, a külföldön dolgozó, hazájukba gyakran visszalátogató munkavállalókra és az Erasmus program keretében külföldi tanulmányokat folytató diákokra. A mobiltulajdonosok külföldön is a belföldi díjszabás szerint telefonálhatnak, küldhetnek/fogadhatnak üzeneteket, illetve internetezhetnek majd mobilkészülékükön, és teljes hozzáférésük lesz az általuk előfizetett egyéb szolgáltatásokhoz is (pl. havi adatforgalmi csomagok). (EU Rapid)

Radikális változásokat hozhat az Európai Bizottság frissen bejelentett szerzői jogi reformja. Az online cégekre hárítaná a jogsértő tartalmak szűrését és újra megpróbálkozna azzal a két éve már kudarcot vallott módszerrel, amely keretei között a kiadók jogdíjat fizettethetnének, ha tartalmaikat harmadik felek „használják”. A tervezet több szervezet, különösen az online cégek körében váltott ki erős nemtetszést, miután az a jogvédett tartalmak szűrését teljes mértékben az online felületeket működtető vállalatokra hárítaná át, mindezek mellett olyan javaslatokat is tartalmaz, amelyek már több európai országban kudarcot vallottak – más, régóta szabályozásra váró területeket ugyanakkor figyelmen kívül hagy. Az ügyben többek között a Google, a Mozilla és az Open Rights Groups hangot adott elégedetlenségének. Az EU-s szerzői jogi szabályozások átfogó frissítése már igencsak időszerű, hiszen arra az elmúlt 15 évben nem volt példa – pedig az online világ mára köszönőviszonyban sincs a 2001-es állapotokkal. Sokak szerint ugyanakkor a most felvázolt előterjesztés nem sokat javít a területen uralkodó állapotokon, sőt ha lehet azokat még tovább rontja. A tervezet egyik leghangosabban kritizált pontja az online közzétett, szerzői jogvédelem alatt álló tartalmak védelmére vonatkozik: a javaslat szerint a jövőben minden tartalmat, legyen az zenei, videós, írott vagy képi, az azoknak megjelenési felületet biztosító, különböző online szolgáltatásoknak kellene szűrniük. Szintén erősen negatív visszhangot kapott a már több országban kipróbált törvényjavaslat, amely jogdíj fizetését írná elő a különböző online tartalmak harmadik felek által történő „használata” után – azok publikálását követően mintegy 20 éven keresztül. Hogy pontosan mi tartozik a „használat” kategóriájába, a tervezet nem részletezi, a kiadóknak így a törvény esetleges életbe lépésével nem kellene visszafogniuk magukat, a legkisebb említés után is tarthatnák a markukat a jogdíjakért. (HWSW.hu)

Októberben nagy erejű túlterheléses támadás érte az USA internethálózatát, amelyben IoT-eszközökből hoztak létre bűnöző botneteket a támadás kitervelői. A túlterheléses (DDoS-) támadás nemcsak azért számít kiemelkedő jelentőségűnek, mivel a világ legnépszerűbb internetes oldalai közül jó néhányat elérhetetlenné tett átmenetileg, hanem főként az alkalmazott módszer miatt: a támadók ugyanis az elsöprő erejű akciót részben IoT-eszközök, azaz például webkamerák vagy digitális felvevők segítségével hajtották végre.
A botnettámadás egy, az Egyesült Államok keleti partján, New Hamphire-ben üzemelő DNS-szolgáltató ellen irányult. Amelynek ügyfelei közé tartoznak például a Twitter, a PayPal, a Spotify, a GitHub, a Reddit, az Amazon, illetve a Netflix – így a túlterhelés miatt ezek az oldalak egy ideig elérhetetlenek voltak. A DDoS-t korábban megfertőzött, majd zombihálózatba kapcsolt eszközök százezreivel vezényelték le, a Dyn becslése szerint ezeknek mintegy 10 százaléka lehetett IoT-eszköz. A vállalat szakemberei több millió IP-címet regisztráltak, ekkora méretű támadást még sosem láttak. A szolgáltatáskiesés elsősorban a keleti parton történt meg, de részben átterjedt Európára is. Az eszközöket – legalábbis részben – egy Mirai nevű kártékony kód szervezte botnetbe, és bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy szervezett bűnözői csoportok használják fel. A biztonsági szakértők – és a közelmúltban már a nemzetbiztonsági hivatalok is – jó ideje hangosan figyelmeztetnek arra, hogy mind a gyártóknak, mind a felhasználóknak fel készülniük arra, hogy az elképesztő iramban terjedő internetképes IoT-eszközök kiemelt kockázatot jelentenek, mivel a bűnözői csoportok már rég meglátták bennük a lehetőséget. De a felkészülés és a védekezés elég vontatottan halad – akárcsak annak idején, amikor az okostelefonok megjelenése után sokáig nem akarták komolyan venni a biztonsági veszélyeket. (ITCafe.hu)

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálja a nemzeti mobilfizetési rendszerre vonatkozó magyar szabályozást. A Bizottság novemberben keresetet indított az Európai Unió Bíróságánál, amiért Magyarország „kizárólagos jogot biztosított egy üzemeltetőnek valamely szolgáltatás nyújtására”. Az országosan egységes mobilrendszert a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. és szerződött partnerei működtetik, ezen keresztül lehet fizetni a parkolásért és az autópálya-használatért. A keresetindítás jogalapját a szolgáltatási irányelv (2006/123/EK irányelv) vonatkozó cikkelyei adják. Magyarországon kívül még 8 másik tagállam ellen is indult kötelezettségszegési eljárás a szolgáltatási irányelv alapján. A tagállamoknak két hónap áll rendelkezésére, hogy értesítsék a Bizottságot a helyzet orvoslása érdekében hozott intézkedésekről. (kamaraonline.hu)

Közadatok megosztására fókuszáló pilotprogramba kezd a Lechner Tudásközpont. A weboldalba ágyazható, ingyenesen hozzáférhető tervezett adatbázis lehetővé teszi, hogy bárki könnyedén utánanézhessen építésüggyel és ingatlanokkal kapcsolatos adatoknak. Az országos építőipari adatok gyűjtőhelyeként ismert Lechner Tudásközpont – mely többek között az elektronikus építési napló üzemeltetője is – korábbi hasonló próbálkozásainak sikerén felbuzdulva ismét a közadatok hasznosítása mellett foglal állást. Közadatok egyszerű hozzáférhetőségét biztosító pilot program megvalósítását tervezi, amely első körben ingatlanportálok bevonásával tesz elérhetővé a széles közönség számára építésüggyel és ingatlanokkal kapcsolatos adatokat. A program célja, hogy az adatok könnyen és térítésmentesen elérhetővé váljanak minden érdeklődő számára, ezért a Tudásközpont együttműködési javaslattal kereste meg az ország vezető ingatlanportáljait. (lechnerkozpont.hu)

Köztes népszámlálás a virtuális térben. Az ország több mint 2100 településén 440 ezer magánháztartás címein és félezer intézetnél végezte el a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) idei mikrocenzusát. Az összeírás alkalmából a feladatot ellátó KSH végképp száműzte a papírt: a felvétel teljes egészében elektronikus úton történt. A hagyományos adathordozó nemcsak azért tűnik el, mert október 1-je és 9-e között a válaszokat interneten lehetett megadni – a papír kikopott az október 10-től kirajzó számlálóbiztosok kelléktárából is: kérdőívek helyett laptopokkal és tabletekkel érkeztek a megadott címekre. Az idei mikrocenzusban a minta nagysága is kivételes volt, mert az ilyenkor szokásos 2 százalék helyett a népesség 10 százalékát vonták be a felmérésbe. A megszokott kérdéseken túl ötféle egyéb kérdéssor kitöltésére kérték fel az erre vállalkozókat a társadalmi rétegződéstől, a jóllét személyes érzékelésétől a nemzetközi vándorláson át az egészségproblémákkal összefüggő esetleges gondokig. Az elektronikus útra terelt felvétel kiegészítő felmérései kitérnek a foglalkozások presztízsére is. Az adatok körültekintő értékelése érdekében itt tesznek fel kérdéseket tizenhatféle szabadidős tevékenység eltöltésére. A tévézést követően előbb az internetes közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Instagram) látogatása iránt érdeklődnek, majd a nem közösségi oldalak felkeresése iránt. A kérdezők igyekeztek tagolni a jelenséget, hogy lépést tartsanak a felhasználók szokásaival, így az eredményekből fogalmilag egyértelmű, az egyes osztályokon belül egynemű és értelmezhető információk keletkeznek. (vg.hu)