76. szám, 2021. augusztus

Tisztelt Olvasó!

Ma már senki sem kételkedik abban, hogy információs/hálózati/digitális társadalomban élünk. Az elnevezés és a tartalom még vita tárgyát képezi, mint ahogyan az is, hogy ez jó lesz-e nekünk vagy a vesztünkbe rohanunk. Amit ellenben biztosan tudunk, hogy a digitális technológia átformálta az életünket, legyen szó a hétköznapi tevékenységeinkről, kapcsolattartási formáinkról, „barátkozási” szokásainkról, a magunkról kialakult és kialakított képről, munkavégzésről, vásárlásról, szinte bármiről. Nem új keletű történet, hogy egy új technológia közvetlenül vagy közvetve hatással van az életünkre és társadalmunkra, nagyjából erről szól az emberiség története onnan kezdve, hogy eszközhasználó állatok lettünk. Amiben mégis más az elmúlt pár évtized, az a változás léptéke. Olyan mértékben felgyorsult a fejlődés, a korszakalkotó találmányok, megoldások megjelenése és elterjedése, hogy sokszor a tegnap sci-fije a ma valósága. Ezeket a változásokat adaptáljuk, a kimaradás már nem realitás, már nem vonhatjuk ki magunkat ezekből a folyamatokból, mert az egyet jelent a társadalomból, gazdaságból és számos emberi kapcsolatból kivonulással, amely a legtöbbünk számára elfogadhatatlan veszteség lenne. A társadalom mint az emberek közössége pedig felveszi a tempót, az egyénekkel együtt változik. E változásoknak pedig vissza kell köszönniük a társadalmi viszonyokban és az ezt szabályozó rendszerekben. Nincs irigylésre méltó helyzetben a mindenkori jogalkotó, ha követni és szabályozni próbálja ezt az új környezetet. Márpedig a jognak igazodnia kell a szabályozás tárgyához, ha átfogóan nézzük, akkor a társadalomhoz. A jogrendszer nem egy abszolút szabályrendszer, mint a fizika törvényei, e szabályok dinamikus kapcsolatban vannak a szabályozás tárgyával, hatnak egymásra, és ezt a jogalkotónak le kell követnie, különben a szabályrendszer széteshet. Különösen nehéz ez egy gyorsan változó rendszerben, ahol a korábban ismert folyamatok mellett állandóan új jelenségek tűnnek fel és tűnnek el, amelyek hatása bizonytalan. A kérdés, hogy milyen stratégiával érdemes jogalkotónak a technológiai fejlődés által generált társadalmi változásokat kezelni. Lehet passzív és kivárhatja egyes új tenden­ciák „beérését” és a kialakult társadalmi gyakorlatot rögzítheti, de ebben az esetben csekély a ráhatás lehetősége. A proaktivitás utat mutathat, de nincs rá garancia, hogy ezt az út egybeesik a fejlődési tendenciákkal. Hasonló a helyzet a generális és speciális szabályozási megoldásokkal. Lehetőségek vannak, a feladat adott, a hogyan még nem, de azt biztosan tudjuk, hogy szabályozni kell az új helyzeteket. Éppen ezért a jog nagy valószínűséggel a társadalmi/technológiai változások hatására kénytelen lesz egyre gyorsabban változni.

Szerzőink ebben a lapszámban is ilyen változásokat vizsgáltak meg, legyen szó konkrét szabályok alkalmazásának tapasztalatairól vagy elvontabb, de meghatározó kutatási témákról. Az adatvezérelt gazdaságban megkerülhetetlen az adat és a személyes adatok keretek közötti kezelése, és ebben EU-szinten egy meghatározó lépés volt a GDPR megszületése. A tanulmányok között szerzőink foglalkoznak az adatvédelmi szabályok érvényesülésével, legyen az az uniós rendelkezések végrehajtásáért felelős tagállami szinten a végrehajtási deficit jelensége, a harmadik országba történő adattovábbítás lehetőségével és tendenciáival vagy a nemzetközi szinten elemzett post mortem adatkezelés helyzete. Különösen izgalmas téma a mesterséges intelligencia korlátlan (személyes)adat-éhségének kielégítése, ennek a szabályozási mikéntjének felvázolása. Nem tudjuk megkerülni a COVID–19 hatását sem, amely egyes digitális ágazatokban alapvető változásokat hozott, felgyorsítva vagy gyökeresen átalakítva a folyamatokat és szabályozásokat. Egy ilyen terület kerül itt bemutatásra a telemedicina révén, a szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogyan épült be a telemedicina a magyar egészségügyi szolgáltatások rendszerébe, hogyan került szabályozásra és ez a szabályozás mennyiben alkalmas hosszú távon a távorvoslás hazai jogi kereteinek biztosítására. A kapcsolattartási szokások eleve átalakulóban voltak, a pandémia és az azzal együtt járó karantén itt is jelentős változásokat hozott. A személyes kapcsolattartás mellett a kormányzati kommunikációban és különösen a közösségimédia-használatban már megindult változásokról körképet kapunk jelen számunkban.

Köszönjük szerzőinknek, hogy bepillantást nyújtanak a jog és infokommunikácós technológiák folyamatos változásaiba, és köszönjük az Olvasóknak, hogy osztoznak velünk a változások tudatos megélésében!

Czékmann Zsolt
főszerkesztő