14. szám, 2006. augusztus

A ’90-es években az „internet és szabályozás” viták középpontjában az a kérdés állt, hogy lehetséges-e és szabad-e az államnak beavatkoznia az internet használatába, és ha igen, akkor milyen mértékben? Voltak, akik technológiai alapon tagadták az állam képességét az internet szabályozására, voltak, akik a szólásszabadságra hivatkozással érveltek az állami szabályozás ellenében, de sokan voltak azon az állásponton is, hogy amit az állam a való világban megtehet, azt megteheti a virtuális térben is. Ahogy az a gyakorlatban lenni szokott, egyik szélső álláspont sem dominálta a fejlődést. Az internet alapjaiban megőrizte szabad jellegét, ugyanakkor számos területen megjelent az internetet érintő állami szabályozás is. A status quo kialakulása lényegében két elv mentén történt meg: 1) amit tilos megtenni a való világban, azt tilos az online térben is gyakorolni, 2) ha valamilyen érdeket védenie kell az államnak a fizikai valóságban, akkor azt az inteneten is meg kell tennie. Jellemzője volt ennek az időszaknak az is, hogy az internet szabadságharcosai és az internet-szolgáltatók többé-kevésbé egy táborban voltak, és közösen léptek fel a túlzó állami beavatkozási szándék ellen.

A technológia fejlődése és az új üzleti lehetőségek megjelenése azonban időközben megváltoztatta a ’90-es évekre jellemző felállást. A szélessávú internet-szolgáltatások megjelenése és a nagy üzleti haszonnal kecsegtető, szélessávú tartalom-szolgáltatások nyújtásának lehetősége megbontotta az állami beavatkozás réme által teremtett egységet a felhasználói és szolgáltatói érdekek között, és egy új szabályozási vitához vezetett, ami a „net neutrality debate”, azaz „hálózat-semlegességi vita” néven vált ismertté. A vita hátterében az áll, hogy az előfizetői infrastruktúrát is tulajdonló internet-szolgáltatók felismerték, hogy érdemes kihasználniuk a vertikális integráció nyújtotta előnyöket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az infrastruktúrát is birtokló internet-szolgáltató számára kedvezőbb, ha nem csak mezítlábas internet kapcsolatot (hazai szabályozási terminológiával adatátviteli szolgáltatást) értékesít, hanem a keletkező, új sávszélességből fenntartja a maga által nyújtott tartalomszolgáltatások számára a rendelkezésre álló átviteli kapacitást vagy annak egy részét. Ezt az elképzelést egyes amerikai szolgáltatók úgy fordították le a gyakorlat nyelvére (elkerülendő a nyílt diszkrimináció vádját), hogy a nagy sávszélességet igénylő tartalmak számára – emelt díjas szolgáltatásként – hajlandók előfizetői hálózatukon átviteli prioritást biztosítani.

Az internet-szolgáltatók tavaly év végén postázták vonatkozó ajánlataikat a legnagyobb tartalomszolgáltatónak, többek között a Google-nek és az eBay-nek. Ez a lépés rövid időn belül az internet szabályozása körüli viták újraéledéséhez vezetett az Egyesült Államokban. A tartalomszolgáltatók azonnal követelni kezdték az ilyen típusú „pozitív diszkrimináció” tilalmának törvénybe iktatását, a saját előfizetői hálózattal rendelkező internet-szolgáltatók pedig hevesen tiltakoztak a felvetés ellen. Az állami szabályozó, az amerikai Kongresszus, azóta is értetlenül szemléli az internetet érintő szabályozási kérdések tekintetében eleddig szokatlan helyzetet. A szabályozói zavart jól jelzi, hogy az év eleje óta a Kongresszus mindkét háza foglalkozott a kérdéssel, több bizottsági meghallgatásra, törvényjavaslat benyújtására és leszavazására is sor került. Kezdetben a Szenátus volt aktívabb és inkább az internet-szolgáltatók érveinek elfogadására hajlott, azonban május-júniusra a nagy szavazóbázist képviselő fogyasztói érdekképviseletek lobbizásának eredményeként a Képviselőház Jogi Bizottsága elfogadott és a plénum elé terjesztett egy röviden „Internet Freedom and Nondiscrimination Act” néven hivatkozott törvényjavaslatot. A javaslat célja, hogy védelmet nyújtson a szélessávú internet-szolgáltatók szabad versenyt sértő és diszkriminatív magatartásával szemben. Ennek érdekében a hálózat tulajdonosoktól és üzemeltetőktől megkövetelnék, hogy 1) másokkal ésszerű és diszkriminációmentes feltételekkel kapcsolódjanak össze, 2) olyan ésszerű és diszkriminációmentes módon üzemeltessék hálózataikat, hogy a velük kapcsolatban nem lévő tartalomszolgáltatók, szolgáltatások és alkalmazások egyforma eséllyel érjék el a fogyasztókat, 3) tartózkodjanak a felhasználók azon lehetőségének korlátozásától, hogy az általuk kívánt jogszerű tartalmat, szolgáltatást vagy alkalmazást igénybe vehessék. Ezek a szabályok kísértetiesen hasonlítanak az európai távközlési keretszabályozás liberalizációs elveihez. A hasonlóság nem véletlen, mivel a szabályozás párti érdekcsoportok a vita kirobbanása óta folyamatosan hivatkoztak az európai távközlési liberalizáció sikerére. Ennek ellenéra a „net neutrality” vita elsősorban nem a távközlési liberalizációról szól. Az „Internet Freedom and Nondiscrimination Act” ugyanis nem az egyes klasszikus távközlési szolgáltatások (mobil és vezetékes hang) oldaláról közelíti meg a kérdést, hanem a tartalomszolgáltatások szabad elérésének védelme áll a középpontjában és csak másodlagosan, mintegy természetes következményként terjeszti ki a védelmet az interneten elérhető egyéb szolgáltatásokra (pl. internetes telefon) és alkalmazásokra (pl. webmail). Ez a megközelítés indokolt is, mivel az internet tekintetében csak elméletileg lehet távközlési (adatátviteli) és egyéb ráépülő tartalomszolgáltatásokról beszélni. Ez abból az egyszerű összefüggésből következik, hogy nincs internetes tartalomszolgáltatás adatátviteli szolgáltatás nélkül, az internetszolgáltatás – mint adatátviteli szolgáltatás – pedig lényegében értéktelen tartalomszolgáltatás nélkül. Ebből a viszonyból adódóan a „net neutrality” vita tulajdonképpen az internetes tartalomszolgáltatás és az internet használat szabadságáról szól, és ezért a ’90-es évek tartalom szabályozási vitái egyenes ági örökösének kell tekintenünk. A korábbi időszakhoz képest jelentős eltérés viszont az, hogy jelen esetben a szabadság biztosításának eszközének éppen a szabályozás kialakítása vagy fenntartása tűnik.

A „net neutrality” vita még korántsem zárult le. A képviselőházi törvényjavaslat valószínűleg csak az első komolyabb megálló. Mindazonáltal két tanulságot már most levonhatunk a történésekből: 1) A szélessávú internet technológiák robbanásszerű fejlődése sokszorosára értékeli fel az interneten elérhető tartalom, szolgáltatások és alkalmazások jelentőségét. 2) A „kevesebb szabályozás – jobb szabályozás” gyakran hangoztatott elvének gyakorlati alkalmazásával érdemes csínján bánni, mert az internet használók szabadságát elsősorban az alapul szolgáló infrastrukturális szolgáltatások műszaki és üzleti jellege határozza meg.

Rátai Balázs

280,5 millió eurós bírságot vetett ki a Microsoftra az Európai Bizottság. A büntetés indoka, hogy az EU szerint a Microsoft még mindig nem teljesítette maradéktalanul a két éve márciusban rá kirótt kötelezettségeket, amelyek monopolhelyzetéből fakadó előnyeit hivatottak csökkenteni. A mostani büntetés a második hatalmas összeg, amelyet a cégnek ki kell fizetnie: két éve márciusban 497 millió euróval sújtotta az EU az amerikai szoftveróriást, így eddig összesen 777 millió euróra rúg a bírságok összege. Brüsszel a bírságot azzal az indokkal vetette ki, hogy a vállalat a korábban, többszöri vita után leszögezett december 15-i határidőre sem teljesítette az anti-tröszt határozatban lefektetett elvárásokat, jelen esetben a windowsos személyi számítógépekkel és kiszolgálókkal való együttműködéshez szükséges teljes és pontos technikai dokumentáció kiadását, amely a kommunikációs interfészeket részletei. A Bizottság ebből kifolyólag június 20-ával bezárólag határozta meg visszamenőleg a napi 1,5 millió eurós büntetést, így nem használta ki a korábban felállított 2 milliós keretet. Emellett újabb, napi 3 milliós bírság kiszabását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a Microsoft továbbra sem hajlandó használható dokumentációt produkálni. Az új határidő ehhez 2006. július 31. A Microsoft állítása szerint szoftvermérnökök százai dolgoznak azon, hogy az EU számára megfelelő dokumentációt készítsenek. A Microsoft ismét fellebbez, és bírósághoz fordul, mivel semmilyen büntetést nem tart jogosnak, ekkora mértékűt pedig végkép elfogadhatatlannak vélnek a vállalatnál. (HWSW)

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy az augusztus végéig minden tagállamban bevezetendő biometrikus útleveleken 2009-től az utazók ujjlenyomata is szerepelni fog. Brüsszel szerint az ujjlenyomatok sokkal érzékenyebb adatnak minősülne, mint a fénykép, ezért azok védelmére még fejlettebb rendszert alkalmaznak majd. Az EU tagállamok még 2004-ben döntöttek a biometrikus útlevelek bevezetéséről. Elsőként 2005-ben Németország bocsátott ki biometrikus adatokat tartalmazó úti okmányokat. Az útlevélben elhelyezendő chip egy digitális fényképet, a tulajdonos nevét, születési idejét, állampolgárságát és egyéb adatokat és 2009-től két ujjlenyomatot tartalmaz majd. Az EU azon tagállamai, amelyek vízummentességet élveznek az Egyesült Államokba októbertől csak biometrikus útlevéllel utazhatnak vízummentesen Amerikába. Washington kétszer is elhalasztotta az új útlevelek bevezetésének dátumát és a biometrikus adatok helyett ideiglenesen elfogadta a digitális fényképes útlevelek használatát. Az Egyesült Államok 2006 nyarán kezdi el a biometrikus útlevelek kibocsátását. (EUvonal)

Az Európai Bizottság közzétette a külföldi mobiltelefon-használatért felszámított úgynevezett barangolási (roaming) díjak csökkentését szolgáló irányelv részleteit. Ezek szerint az unión belül a felhasználó hazájába, illetve egyik uniós országból a másikba irányuló mobilhívás felső tarifahatára nem haladhatja meg az 51 eurócentet percenként, illetve a helyi hívásé a 34 centet percenként, ha a felhasználó egy külföldi EU országon belül használja a hazai mobilját. Az új szabályozás kedvezőbb a távközlési vállalatoknak a tervezettnél, amelyben a külföldi tarifákat a hazaiakkal ígérték egy szintre hozni. A Bizottság javaslatában nem teljesül az sem, hogy teljesen eltöröljék a passzív barangolási díjat, amelyet a felhívottnak kell fizetnie, ha mobiltelefonjával külföldön tartózkodik. Azonban ezeket a díjakat is korlátozni kell: percenként 16-17 eurócent a terv. EU-átlagban jelenleg a passzív díjak mintegy 400 százalékkal haladják meg ezt a szintet. Egyelőre nyitott, hogy az új szabályozás még az idén vagy csak jövőre lép-e életbe. Az Európai Bizottság végleges szerdai döntését követően az új szabályozást még az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk. (Prím Online)

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa megállapította, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzatának az ügyvédek reklámozási gyakorlatára vonatkozó egyes rendelkezései, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének az ügyvédek internetes honlapjának tartalmát meghatározó állásfoglalása egyes pontjai a magyar és a közösségi versenyjogba ütközött. A GVH a Magyar Ügyvédi Kamarát eltiltotta a jogsértőnek minősített szabályok alkalmazásától, továbbá elrendelte, hogy a Kamara 2006. szeptember 15. napjáig szüntesse meg a törvénybe ütköző állapotot. A Kamara jogsértő magatartásáért 5 millió Ft versenyfelügyeleti bírság megfizetésére köteles. Az Etikai Kódexben és az állásfoglalásban rögzített tiltások, továbbá a korlátozás általános formája a GVH szerint érdemben megtilt minden reklámtevékenységet. A korlátozást erősíti az Elnökségi állásfoglalás azon szabálya is, mely tiltja a gazdasági reklámnak minősülő megjelölés használatát. A GVH szerint fenti szabályok a gazdasági reklám teljes megtiltása felé mutatnak, amit a jogállamiság, illetve az ezt szolgáló alapértékek nem tesznek indokolttá. (GVH)

A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) Tanácsának határozata szerint esetenként 10-50 százalékkal csökkennek négy jelentős piaci erejű vezetékes szolgáltató referencia összekapcsolási díjai. A díjak jelentős csökkentésével a szolgáltatók az NHH szerint kedvezőbb ajánlatokkal jelenhetnek meg a piacon. A referencia összekapcsolási ajánlatok (RIO) jelentik a távközlési piacon működő szolgáltatók közötti nagykereskedelmi szerződések alapját. A szolgáltatókat az NHH Tanácsa 2005-ös, a híváskezdeményezésre és hívásvégződtetésre vonatkozó határozataival kötelezte, nyújtsák be jóváhagyásra referencia összekapcsolási ajánlataikat. A verseny szempontjából kiemelkedően fontos, az előfizetők számára akár a hívásonként eltérő szolgáltató igénybevételének a lehetőségét biztosító közvetítőválasztás, amelyet a Tanács döntése nyomán a jövőben még kedvezőbb feltételekkel lehet majd igénybe venni. (NHH)

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa kihirdette az Emitel, az Invitel, a Magyar Telekom és a Monortel referencia hurokátengedési ajánlatára vonatkozó határozattervezetét, amely szerint a négy jelentős piaci erejű (JPE) szolgáltatónak jelentősen csökkentenie kell a hurokátengedés egyszeri és havi díjait és így a határozat életbelépése után tovább erősödhet a verseny a szélessávú hozzáférések piacán. Az NHH a teljes és részleges hurokátengedés havi és egyszeri díjainak csökkentésével tovább akarja élénkíteni a szélessávú versenyt a magyar távközlési piacon. A Hatóság azt várja, hogy a mostani döntés nyomán a szolgáltatók egyre több, részleges vagy teljes hurokátengedésen alapuló ajánlattal jelennek meg, bővítve ezzel a fogyasztók által igénybe vehető szolgáltatások körét. (NHH)

A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) Tanácsa 2009 január elsejére mindhárom magyarországi mobilszolgáltató hálózatában költségalapú szintre, várhatóan percenként 16,84 Ft-ra csökkenti a hívásvégződtetés díját. Az NHH a következő három évre szóló határozatával kiszámíthatóvá, átláthatóvá akarja tenni a piaci folyamatokat, a vezetékes- és mobilhálózatokból indított és a mobilhálózatokban végződtetett hívások nagykereskedelmi végződtetési díjait 2009 január elsejéig 40-50 százalékkal csökkenti, ezzel jelentősen hozzájárulva a vezetékes- és mobiltelefonálás fogyasztói árának további csökkenéséhez. A publikált határozattervezet nyilvános vitája után, valamint az EU-s jóváhagyást követően, a várhatóan szeptemberben megjelenő végleges határozat kötelezni fogja a szolgáltatókat, hogy 30 napon belül adják be jóváhagyásra saját modelljeik alapján a költségszámításaikat. A szolgáltatóknak nem kell beadni költségszámítást, ha elfogadják a Tanács által megállapított árszintet. Amennyiben a szolgáltatók saját költségszámítást adnak be, és abban bizonyítani tudják, hogy költségalapú díjuk eltér a Tanács által megállapított 16,84 Ft-tól, akkor ennek a díjnak az érvényesítésére 2009 január elsejétől kerülhet sor.

Az Európai Bizottság közleménye szerint a számítógépes programokat kiemelik a készülő közösségi szabadalmi irányelvből. Elfogadása után az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) is ehhez tartja majd magát. A Bizottság a múlt héten jelentette be, hogy a számítógépes programokat kiemelik a készülő közösségi szabadalmi irányelvből. Az irányelv tervezete szerint a szoftveres szabadalmak nem élvezik az egyéb szabadalmak védettségét, adott esetben és bíróság előtt érvényüket veszthetik. Ez ellentétes a Bizottság eddigi álláspontjával, miszerint az EPO a műszaki fejlődéshez hozzájáruló szoftveres szabadalmakat meg fogja adni. Mindezt korábban annak ellenére hangsúlyozták, hogy az Európai Parlament elvetette a szoftverszabadalmakra vonatkozó irányelvet. (Index)

Az Amnesty International (AI) alapításának 45. évfordulóján Irrepressible (elnyomhatatlan) néven kampányt indított az online cenzúra ellen. Az emberi jogi szervezet vasárnap arra szólította fel a világháló használóit, hogy csatlakozzanak az AI petíciójához. Ebben arra szólítják fel a kormányokat, hogy fejezzék be a weboldalak cenzúrázását. Az érintett vállalatok hagyjanak fel a hivatalos véleménnyel ellentétes megnyilvánulások elnyomásával. Az aláírók listáját az AI novemberben, az internet jövőjéről rendezett ENSZ-konferencián kívánja bemutatni.

A .eu domain nevek kapcsán kialakult első jogvita az a francia bíróság előtt indított peres eljárás volt, melyben az ellenérdekű fél szerint a felek közt kötött szerződések alapján nem lett volna lehetséges, hogy a belga védjegyjogosult bejelentse igényét az eurostar.eu internetes címre. A párizsi bíróság elutasította a nála benyújtott keresetet azzal, hogy a felek közt fennálló, a párhuzamos névhasználat jogi feltételeit rendező szerződéses megállapodás megtiltotta a hasonló domain név regisztrációját. Ezt követte az a választottbírósági eljárás, amely a Cseh Kereskedelmi Kamara mellett működő testület .eu ügyekben élvezett kizárólagos joghatóságán alapulva e testület előtt indult. A felperes szerint a regisztrációs kérelmet rosszhiszeműen nyújtották be, mert ellentétes a felek közt fennálló szerződés általános céljával és az alperesnek általában sem volt jogalapja kérelmezni a domain név bevezetését, hiszen védjegye ábrás szóvédjegy. Az alperes szerint egy ábrán látható védjegyen szereplő szövegnek megfelelő domainre akkor tarthat igényt az ábrás védjegy jogosultja, ha az azon szereplő szöveg minden része szerepel a kérelmezett domain névben és a szó maga nem ad alapot semmilyen félreértésre. Az eljáró testület szerint a domain név regisztrációjára a vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően került sor, mivel annak megadására a korábbi igénylő kérelmére került sor és a peres eljárás során a felperes által hivatkozott szerződés hatályosságát sem sikerült megfelelően igazolniuk a feleknek. A tanács megjegyezte továbbá, hogy a regisztráció során az igénylő félnek elektronikus úton kell igazolnia, hogy a kérelem jóhiszeműen került benyújtásra és nem sérti harmadik személy fennálló jogát. (JogiFórum.hu)

A versenyhivatal összesen másfél milliárd forint bírságot szabott ki az IBM-re, az SAP-ra és az ISH Kft.-re, amiért kartellbe tömörülve nyertek meg egyetemi közbeszerzéseket. És ez még csak a kezdet: jelenleg több kartelleljárás is folyamatban van informatikai cégek ellen. A zsíros falatokat megszerző útépítő kartellek példáját ellesve az informatikai cégek sem feltétlenül bízzák a versenyre a közbeszerzési tenderek eredményét. A napokban lezárult az első kartellügy, amelyet az informatikai szektorban tárt fel a versenyhatóság. Feltehetően nem ez lesz az utolsó eset, hiszen tavaly több kartelleljárás is indult informatikai cégek ellen. Az első lebukott kartell ügyében még 2004-ben indított vizsgálatot a GVH öt egyetem informatikai közbeszerzéseinek kapcsán, amelyeket rendre ugyanaz a három cég nyert el: az IBM, az SAP és az ISH Kft. Az ELTE Gazdasági és Műszaki Főigazgatósága, a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem Gazdasági és Műszaki Főigazgatósága és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum informatikai rendszereik modernizálása érdekében írtak ki közbeszerzési eljárást 2004-ben. Mind az öt, összesen nettó 13 milliárd forint értékű projektet eredetileg a három cég nyerte, de az ELTE esetében, a Közbeszerzési Döntőbizottság által megismételtetett eljárásban, végül egy másik vállalkozás lett a győztes. A GVH megállapította, hogy a cégek összejátszottak egymással annak érdekében, hogy együtt nyerjék el a tendereket, és erről titkos megállapodást kötöttek. Úgy hangolták össze magatartásukat, hogy például nyerési esélyüket növelő párhuzamos ajánlatokat tettek, sőt közösen befolyásolták a pályázati kiírás megfogalmazását is. Bár a GVH határozatát megfellebbező informatikai cégeknek a jogi eljárás lezárultáig nem kell kifizetniük a bírságot, a gyakorlatban a bíróságok több mint kilencven százalékban helyben hagyják a versenyhivatal döntéseit. (Magyar Hírlap Online)

Nem tesz további lépéseket a Legfőbb Ügyészség az RTL Klubbal és a TV2-vel kötött szerződések kifogásolt meghosszabbítása ügyében, mert erre nincs jogi lehetősége, ugyanakkor fenntartja azt a korábbi álláspontját, hogy az ügyben mulasztásos törvénysértések történtek. A Legfőbb Ügyészség az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kezdeményezésére megvizsgálta az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Magyar RTL Televízió Rt. (RTL Klub) között, valamint az ORTT és az MTM-SBS Rt. (TV2) között 1997. júliusában megkötött szerződések megújításával kapcsolatos közigazgatási eljárások jogszerűségét. A vizsgálat során megállapított, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértések miatt a Legfőbb Ügyészség a testület elnökéhez felszólalást nyújtott be, mellyel azonban a testület nem értett egyet. “A Legfőbb Ügyészség az ügyészi intézkedésben kifejtett álláspontját változatlanul fenntartja, további jogi lépés megtételét azonban a hatályos jogszabályok az ügyészség számára nem teszik lehetővé” – áll közleményükben. (Index)