31. szám, 2009. április

Az Országgyűlés 2008. december 15-i ülésnapján elfogadta a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) módosításáról szóló 2008. évi CXII. törvényt, amelynek köszönhetően az 57/A-C. §-okkal kiegészült ki a Szjt.). Az új szakaszok rendelkeznek az árva mű fogalmáról, és ezzel együtt a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó, az árva művekre vonatkozó egyes felhasználások új hatósági engedélyezési rendszeréről. E tekintetben az Szjt. rendelkezéseit a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, valamint az árva művek felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokról szóló – még egyeztetés alatt álló, tehát elfogadásra nem került – kormányrendelet-tervezet (a továbbiakban: tervezet) rendelkezései egészítik ki.

Egy mű „árvává válását” egyetlen okra lehet visszavezetni, mégpedig a szerzőjére vonatkozó információ hiányára. Ennek az információhiánynak az elsődleges oka pedig az, hogy a védelem keletkezése – eltérően az iparjogvédelmi oltalmaktól – nem kötődik előzetes eljáráshoz, illetve nyilvántartásba vételhez, hanem a mű keletkezésétől fogva illeti meg a szerzőt. A szerzői művekre és alkotóik személyére vonatkozó egységes nyilvántartás hiánya pedig olyan adatok ismeretlenné válásához vezethet, amelyekre elengedhetetlenül szükség van a felhasználási engedélyek beszerzése céljából.

A szerző – így például a név és az elérhetőség, az életben létre vagy halálra utaló adatok – fellelhetőségének a lehetetlenné válása miatt tehát az ilyen művek ún. nagyjogos (tehát a szerző kizárólagos engedélyezési körébe tartozó) felhasználására ez idáig jogszerűen nem kerülhetett sor. Ennek következtében az árva művek jogszerű „felhasználhatatlansága” komoly akadályt jelentett a kulturális javak teljes feltárásában, illetve a nyilvánosság körében való ismertté tételében.

Az árva művek felkarolása az Európai Unió Bizottságának „i2010 Digitális Könyvtárak” projektjéhez is kapcsolódik, amelynek a céljai között szerepel többek között az egyes művek szerzői jogi státuszának tisztázása, az egyes tagállamok intézményei – így pl. könyvtárak, archívumok – közötti együttműködés szorosabbá és ezáltal hatékonyabbá tétele, továbbá egy európai könyvtár létrehozása. Ennek keretében merült fel az olyan „rejtve” maradt műveknek a kérdése, amelyek elárvultak, és amelyekre vonatkozóan az engedélyezési rendszer kidolgozásra vár. E körben az audiovizuális művek és a könyvek kerülnek elsősorban szóba.

Meg kell említeni továbbá az Európai Bizottság alatt 2006-ban létrejött ún. Magas Szintű Szakértői Csoportot (High Level Expert Group), amely az árva művek szerzői jogi kérdéseinek vizsgálatával foglalkozott. Az említett szerzői jogi alcsoport által kiadott jelentésekből megállapítható, hogy az árva művek felhasználásával kapcsolatos kérdéseken kívül a művek árvává válásának megakadályozását szolgáló megoldási javaslatok is szóba kerültek.

Az árva művekre vonatkozóan elfogadott törvénymódosításnak megfelelően a Magyar Szabadalmi Hivatal lesz jogosult minden olyan alkotás – értve ezalatt szerzői műveket és előadóművészi teljesítményeket – esetében felhasználási engedélyt adni, amely alkotás szerzője ismeretlen vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodik, és az adott mű felhasználásának engedélyezése nem tartozik közös jogkezelés körébe. Fontos kiemelni, hogy „szerző” alatt nemcsak az alkotót értjük, hanem azokat a jogosultakat is, akik a felhasználási jogokkal rendelkeznek. Így egy megjelent könyv esetében nemcsak a szerzőre, de annak kiadójára, illetve elhunyt szerző esetében a szerző örököseire is gondolni kell.

A közös jogkezelés körébe tartozó felhasználási módok kivétele a Magyar Szabadalmi Hivatal hatásköréből azzal függ össze, hogy az ilyen művek esetében eleve nem lehet szó „árvának” minősítésről, hiszen ezek tekintetében az engedély megadására a közös jogkezelő szervezet jogosult. Egy vers előadásának rádióban történő elhangzása a közös jogkezelés körébe tartozik, így e tekintetben a jogosult minden esetben a közös jogkezelő szervezet (jelen esetben az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, a továbbiakban: Artisjus) lesz, éppen ezért „árva műről” nem beszélhetünk. Ebből az következik, hogy miután a szerző, illetve a jogosult (pl. a kiadó) nem ismert vagy ismert, de nem fellelhető (pl. természetes személy, aki ismeretlen helyen tartózkodik), fontos annak a kérdésnek a tisztázása, hogy az adott mű felhasználásának engedélyezése a közös jogkezelés körébe tartozik-e vagy sem.

Folytatva az előző gondolatmenetet, az engedélyezési rendszer egyik alapeleme tehát, hogy a kérelmezőt bizonyítási kötelezettség terheli. E szerint a kérelmezőnek, tehát a reménybeli felhasználónak az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket kell megtennie a szerző felkutatása érdekében. A kormányrendelet-tervezet segítséget nyújt abban, hogy a bizonyításnak milyen sarokpontokon kell haladnia. A bizonyítás során a kérelmezőnek az adott műtípus és a kiválasztott felhasználási mód figyelembe vételével kell eljárnia. Kézenfekvő tehát, hogy pl. egy színdarab előadásának az internetre történő feltöltésére vonatkozó kérelem esetében a keresés jellege eltér attól a keresési módtól, amelyet egy olyan kérelmezőnek kell lefolytatnia, aki például egy könyvet kíván újra kiadni.

Az utóbbi példán keresztül – vagyis ha a kérelmező egy már kiadott könyvet szeretne újból kiadni – a bizonyítás menete a következőképpen alakul. Abban az esetben, ha a könyv szerzőjének neve bár ismert, de a személyére vonatkozó további adat (alapvetően az elérhetősége) nem áll a reménybeli felhasználó rendelkezésére, akkor a kérelmezőnek lehetősége van azt a korábbi kiadót felkeresni, amely – vélhető módon – rendelkezik a felhasználási jogokkal. Erről a kiadóról közben kiderülhet, hogy megszűnt, és a felhasználási jogok jogosultjára vonatkozó további információ nem áll rendelkezésre. Ebben az esetben javasolt a közös jogkezelő szervezethez fordulni. Irodalmi művek szerzőinek, illetve azok leszármazottjainak felkutatása esetében az Artisjus-hoz lehet fordulni. Az Artisjus szerzői adatokat tartalmazó adatbázisa, továbbá a jogutód-nyilvántartása megfelelő forrást jelenthet a könyv szerzőjének, illetve örököseinek felkutatásához. Abban az esetben, ha az Artisjus nyilvántartásában sem szerepel a szerző, illetve a szerző örökösére vonatkozó adat, az egyesület felhívást tesz közzé honlapján. Ezt a felhasználónak is meg kell tennie, mégpedig országos napilapban, esetleg az internet segítségével. Egy közzétett hirdetés ugyanis további segítséget nyújthat a szerző, illetve jogosult felkutatásában. További tájékoztatást nyújthat ebben az esetben még például a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése.

Összességében a példa is illusztrálja, hogy a kérelmező a felhasználási engedélyt csak azzal a feltétellel kaphatja meg, ha a kellőképpen alátámasztja, hogy a szerző felkutatása érdekében minden, az adott helyzetben általában elvárható intézkedést megtett, és a kutatás így sem vezetett eredményre.

A költségek tekintetében meg kell említeni, hogy az eljárás egyrészt igazgatási szolgáltatási díj fizetéséhez kötött, másrészt a jövedelemszerzésre vagy jövedelemfokozásra irányuló felhasználás esetében kötelező annak a felhasználási díjnak a letétbe helyezése, amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatal esetenként állapít meg.

Fontos még kiemelni, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal által az árva művekre adott felhasználási engedély terjedelme az Szjt.-ben törvényileg korlátozott. A bemutatott példánál maradva tehát a kérelmező könyv kiadására szóló felhasználási engedélye öt évnél hosszabb időtartamra nem szólhat, továbbá a Magyar Köztársaság területén kívül eső területekre nem vonatkozik. Az engedély nem kizárólagos, tehát más felhasználó (pl. egy kiadó) is kaphat ugyanennek a könyvnek az újrakiadására engedélyt. Fontos kiemelni, hogy a felhasználási engedélyt kapott kérelmező nem válik jogosulttá arra, hogy további engedélyt adjon más személy részére. Az engedély korlátjának minősül, hogy a felhasználó nem fordíthatja le a művet. A Magyar Szabadalmi Hivatal által nyújtott engedély ugyanis nem vonatkozik az átdolgozásra sem.

Az „elárvult” könyv újrakiadásának példája sejteti, hogy az újonnan alkotott jogintézmény remélhetőleg egyrészt újabb fejezetet nyit meg a könyvtárak és digitális archívumok tevékenységében, másrészt talán egyéb kedvező „mellékhatása” is lehet, így például egy új szakma kialakulásához, „kultúraközvetítési régészet” megjelenéséhez is elvezethet.

Bendzsel Miklós

Az Országos Rádió és Televízió Testület évek óta egy fontos feladatának tekinti a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezései megtartásának számonkérését, és az előírásokat megsértő műsorszolgáltatók szankcionálását. A kiskorúak jogainak védelme érdekében folytatott az ORTT szülőket megszólító televíziós szpot-kampányt „Ne a televízió nevelje fel a gyereket!” címmel, amely a tudatos médiafogyasztásra hívta fel a figyelmet. Az ORTT a műsorok rendszeres figyelésén túl 2008-ban célvizsgálatot is lefolytatott a médiatörvény kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályok érvényesülésének ellenőrzésérezése, amely ezúttal három kereskedelmi és három közszolgálati csatorna hétvégi gyermekműsor kínálatát vette nagyító alá. A vizsgálat a TV2, az RTL Klub, a Viasat3 illetve a közszolgálati csatornák műsorára terjedt ki, amivel egyúttal lehetőség nyílt a kereskedelmi és a közszolgálati kínálat összevetésére is. A médiahatóság korábbi fellépéseinek hatására a műsorszolgáltatók normakövető magatartása – legalábbis a gyermeksávok esetében – erősödni látszik, azonban az is megállapítható, hogy a médiatörvény kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezései továbbra sem teljesülnek maradéktalanul, ezért a Testület a jövőben még több figyelmet szentel ezekre a műsorszámokra, rendszeresen, hetente ellenőrizni fogja a hétvégi gyermeksávokat. A gyermeksávokat vizsgáló tanulmány és a szakvélemények az ORTT honlapján olvashatók.

2009 áprilisától a pendrive-ra is szerzői jogdíjat kell fizetni, ugyanúgy, ahogyan a memóriakártyákra: az adathordozók árában száz, illetve ezer forintos nagyságrendű változással kalkulálhatunk. Az ARTISJUS Jogdíjközleménye – amely 2009 január 1. és 2009. december 31. közötti időtartamra (időbeli hatály) határozza meg a jogdíjakat – szerint az adattárolási kapacitás növekedésével arányos rendszerben kell ezentúl jogdíjat fizetni a hordozható háttértárak után. SZINGER ANDRÁS, az Artisjus főigazgatója a Pénzcentrumnak adott interjújában elmondta, hogy szerinte nincs másról szó, mint hogy a technológia fejlődésével újabb-és újabb adathordozókról hallgatunk zenét, nézünk filmet. Már a nyolcvanas években is megfizettünk a magnókazetták jogdíját, aztán jött a videokazetta, a CD, a DVD- most pedig a pendrive és a memóriakártya van soron. A legutolsó felmérések szerint a felhasználók 35 százaléka zenét, 6 százalékuk pedig filmet tárol az USB-kulcsokon, a memóriakártyánál ez az arány 46 és 9 százalékos. A főigazgató kifejtette továbbá, hogy négy kivétellel (Nagy-Britannia, Írország, Luxemburg, Málta) az összes EU- tagállamban fizetnek a vásárlók hasonló jogdíjat a különböző adathordozók után – igaz, nem mindenhol jelölik ezt hologramos matricával. Tehát ha külföldről hozunk be pendrive-ot, jó eséllyel akkor is benne van a termék árában a jogdíj, csak nem a magyar jogosultakat juttatjuk bevételhez. Ha valamely itthon forgalmazó kereskedő más országban már megfizette a díjat, az Artisjus igazolása alapján azt visszaigényelheti. (JogiFórum.hu)

Hiányosak, nem kellően pontosak, ezért a személyes adatok védelme szempontjából sem megfelelőek azok a törvényi előírások, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtését és az ilyen információgyűjtés engedélyezésének, ellenőrzésének rendszerét szabályozzák. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos hivatalból folytatott vizsgálatot és törvénymódosítást kezdeményezett. Az internetes szolgáltatások, például az elektronikus levelezés, a csevegőprogramok, a bárki számára hozzáférhető tárhely szolgáltatások magáncélú használata visszavonhatatlanul a magánélet természetes részévé vált. A magánéletnek ez a része ugyanolyan védelmet igényel, mint a magánszféra más területei, például a magánlakás és a levéltitok. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvénynek egyértelmű választ kell adnia arra, milyen hírközlési szolgáltatás figyelhető meg titokban, továbbá végezhető-e on-line házkutatás, azaz az internetre csatlakozó otthoni számítógép vagy más informatikai eszköz adattárolójának távolról, észrevétlenül történő átkutatása. Ha a törvényalkotó úgy dönt, hogy igen, akkor ezt a magánszférához való jog, valamint a személyes adatok védelméhez való jog legkisebb korlátozásával, a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtő tevékenységek között kell szabályozni. A titkos információgyűjtés célszemélyeit csak kivételesen, nyomós nemzetbiztonsági érdekből szabad csoportismérvek alapján meghatározni. A szükségtelenül rögzített adatokat ésszerű időn belül törölni kell és pontosan meg kell határozni a törlés határidejét. A nemzetbiztonsági feladatok törvényi elhatárolása nem konzekvens, így a titkos információgyűjtés külső engedélyezési jogköreinek elhatárolása sem teljesen következetes. Ezért a nemzetbiztonsági törvény módosítása szükséges ahhoz, hogy ki lehessen zárni az engedélyezési hatáskörök ütközését. Ki kell alakítani a külső engedélyezési eljárások hatékony ellenőrzésének rendszerét, mert demokratikus jogállamban nem folyhat közhatalmi tevékenység jogorvoslati lehetőség és ellenőrzés nélkül – mutatott rá JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos.

Mégsem változtatja meg a felhasználási feltételeit a Facebook, ezért egyelőre nem tárolják a cég adatbázisában a felhasználók által feltöltött tartalmakat a profil törlése után. A felháborodást keltő új rendszer bevezetéséről nem mondtak le teljesen közösségi oldal vezetői, csak elhalasztották azt. Tiltakozást váltott ki a jogvédők és a közösségi oldal látogatóinak a körében, hogy a Facebook vezetése úgy változtatta meg a honlap felhasználási feltételeit, hogy a felhasználók nem törölhették az általuk feltöltött adatokat a cég adatbázisából még azután sem, hogy megszüntették a profiljukat. A tiltakozás hatására a Facebook most úgy döntött, hogy visszaállítja az eredeti felhasználási feltételeket, amik február előtt voltak érvényben, ameddig egy mindenki számára elfogadható megoldást nem talál a problémára. MARK ZUCKERBERG a Facebook alapítója korábban azt írta a blogján, hogy azért van szükség arra, hogy a felhasználókról szóló adatokat örökké tárolják, mert csak így működhet következetesen a szolgáltatásuk. A Facebook kísérlete a felhasználási feltételek megváltoztatására ugyanakkor összefüggésben lehet azzal, hogy a cég a közelmúltban hirdetők számára próbálta értékesíteni az adatbázisát, melyben 170 millió emberről találhatóak részletes információk. (Piac & Profit)

Kilencvenöt évig védenék az előadóművészek szerzői jogait az EU-ban – derült ki abból a jelentésből, melyet az EP jogi ügyekért felelős bizottsága hagyott jóvá. A jelenlegi 50-ről 95 évre emelnék az európai előadóművészek szerzői jogi védelmét – az erről szóló irányelvtervezetet még tavaly júliusban ismertette az Európai Bizottság, az Európai Parlament szakbizottsága pedig most szavazott róla. A védelmi idő meghosszabbítása azt is jelentené, hogy a zenészek öregkorukban is biztosan számíthatnak eme – gyakran egyedüli – bevételi forrásukra. A képviselők jóváhagyták azt a rendelkezést is, melynek értelmében egy speciális alapot hoznának létre, amelybe a lemezcégek a művészek által biztosított jogokból befolyt bevételek 20 százalékát fizetnék be. Az előadóművészek ebből az alapból a meghosszabbított időtartam alatt, azaz 45 évig, éves kifizetésre lennének jogosultak. A szakbizottság mindemellett arra kérte az Európai Bizottságot, hogy a rendelkezés életbe lépését követően három évvel, majd azt követően minden negyedik évben vizsgálja meg, hogy a szerzői jogok meghosszabbított védelme ténylegesen javított-e az előadóművészek szociális helyzetén. (Bruxinfo)

A mobiltarifák újabb szabályozására készül az Európai Bizottság (EB) annak érdekében, hogy rábírja a tagállamok nemzeti hatóságait: jobban igazítsák hozzá a díjakat a hívások költségeihez. Az Európai Unió végrehajtó testületénél Bulgária verte ki a biztosítékot. Miközben a balkáni ország az EU legszegényebb tagállama, ott fizetik az emberek a legtöbbet – percenként átlagosan 15,09 eurócentet – a mobiltelefonálásért. A készülő új szabályozás előírja majd a tagállamoknak, hogy három éven belül csökkentsék a tényleges költségek szintjére a mobiltelefonálás tarifáit. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy FABIO COLASSANTI, a bizottság információs társadalom igazgatóságának főigazgatója levelet írt VESZELIN BOZSKOVNAK, a bolgár hatóság elnökének, s ebben igen erélyesen a díjak jelentős csökkentésére szólította fel. A nemzeti hatóság első tervezetében még mintegy 40 százalékos csökkentésre tett javaslatot, majd felülvizsgálta álláspontját, egyes feltételezések szerint a szolgáltatók erőteljes közbenjárására. Az Európai Bizottság azt szeretné elérni, hogy a díjak az Európai Unió minden tagállamában három éven belül 2 eurócentre mérséklődjenek a tagállamokban. Európában az elmúlt években 40 százalékkal csökkentek a végződtetési díjak, ám tagállamonként még mindig nagyon eltérőek a tarifák. A szakértők szerint emellett az is aránytalanságot jelent, hogy a mobilvégződtetési díjak nagyságrendekkel magasabbak a vezetékes tarifáknál. (VG.hu)

A sajtótörvény módosítását kéri, valamint az önszerveződés erősítését tervezi a Magyar Lapkiadók Egyesülete. A nyomtatott sajtó meglévő problémáit a gazdasági válság várhatóan felerősíti, ezért a kiadóknak közösen, minden lehetséges módon fel kell lépniük a szakma érdekében – áll a szervezet közleményében, amely megkerülhetetlennek nevezi a sajtótörvény megújítását. A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy tegyen lépéseket a sajtóalap lehetőségének megteremtéséért, valamint dolgozza ki és széles szakmai körben bocsássa vitára a sajtóparlament koncepcióját. Az Alkotmánybíróság időközben megsemmisítette a sajtótörvény azon előírását, ami szerint az időszaki lap nyilvántartásba vételét meg kell tagadni, ha az időszaki lap „tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik”. A határozat szerint a sajtótörvény „azzal, hogy megtiltja annak a lapnak a regisztrációját, amely vélhetően személyiségi jogi sérelmet fog megvalósítani, illetve azzal, hogy elrendeli a bármely személyiségi jogi sérelmet megvalósító időszaki lapnak a nyilvántartásból való mérlegelés nélküli törlését, a sajtó- (és ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítási) szabadság szükségtelen és aránytalan, tehát alkotmányellenes korlátozását valósítja meg”. (NOL.hu)

Az IIPA, a Nemzetközi Szellemi Tulajdonvédelmi Szövetség független szervezetként mindenévben helyzetjelentést küld az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának, mely egyben ajánlásokat is tartalmaz. A vázolt kép közép- és hosszútávon befolyásolja az egyes országok részvételét a szellemi tulajdonvédelmet igénylő iparágakban – például a szabadalmak, védjegyek egyre több iparágban válnak alapvetővé –, nem is beszélve a film- zene- szoftver- és média-iparról. Magyarország évek óta, javulás nélkül a „Megfigyeltek Listáján” található, és a 2009. február 17-én közzétett idei „SPECIAL 301” jelentés tanúsága szerint 2009-ben sem lesz ez másként. Az IIPA (Nemzetközi Szellemi Tulajdonvédelmi Szövetség) „SPECIAL 301” jelentése 48 országot vizsgálva minden évben körbejárja a szellemi tulajdon elleni jogsértések kérdéskörét, elemzi, hogy milyen intézkedések és reformok lennének szükségesek a kalózok elleni küzdelemben, illetve alapvető piaci korlátozások bevezetésére tesz javaslatot. Az idei jelentésben a legnagyobb hangsúlyt az on-line lehetőségek teremtette kihívások kapták. Az IIPA idén 13 országot helyezett a kalózkodás szempontjából „Kiemelten Megfigyeltek Listájára”: Argentínát, Bruneit, Kanadát, Chilét, Egyiptomot, Indiát, Indonéziát, Mexikót, Pakisztánt, Kínát, a Fülöp-szigeteket, Oroszországot és Thaiföldet. Az IIPA javaslata alapján 25 ország – köztük Magyarország – a „Megfigyeltek Listáján” található. A jelentés szerint a kalózkodás mértéke Paraguayban a leglesújtóbb. Magyarország kapcsán a „SPECIAL 301” rámutat, hogy sem a fogyasztók, sem a törvényhozók nem támogatják teljes mértékben a jogvédelem ügyét, ugyanakkor megemlíti, hogy az elmúlt évben a jogvédők és a joggyakorlók továbbra is együttműködtek a kalózok elleni küzdelemben. A rendőrök, a vámosok, az ügyészek és a bírák szellemi-jogvédelmi oktatásban részesültek, ám a rendőrség – bár alapvetően jó munkát végzett az internetes bűnözők lefülelése terén –, sajnos nem rendelkezik elég fejlett technikai bázissal ahhoz, hogy ezt a súlyos problémát megfelelő módon kezelni tudja. A jelentés úgy látja, hogy hazánkban az ügyészek és a bírák még mindig nem tekintik igazán súlyos bűnnek a szellemi jog megsértését, s az effajta ügyekben meghozott ítéletek nem elég elrettentő erejűek. A jogvédők – köztük az ASVA, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány – abban reménykednek, hogy a kormány által 2008-ban létrehozott új Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) jelentős eredményeket mutat majd fel 2009-ben, s így Magyarországon mind az internetes, mind a „piaci” kalózkodás csökkenő tendenciát mutat majd. (ASVA)

Az Európai Bizottság összehangolt koncepció alapján törekszik a rádióspektrum tehermentesítésére és jövőbeli használatának alakítására, hogy az unió polgárai számára biztosítsa a digitális televíziózás előnyeit és az interaktív televíziós szolgáltatások egyre bővülő körét, amelyeket több átviteli módon is el lehetne érni, például földfelszíni, műholdas, kábeles, internetes és mobiltelefon-hálózatokon keresztül. Ennek érdekében a tagállamokban fokozatosan leépítik a nagy spektrumigényű analóg műsorokat és egyre inkább átállnak a digitális műsorszórásra. Az analóg földfelszíni műsorszórás leállítása általában véve jól halad Európában: öt tagállamban mára teljes mértékben megvalósult (Németországban, Finnországban, Luxemburgban, Svédországban és Hollandiában), 2010-re pedig az EU egész területén nagy előrelépés várható e téren. A teljes leállásra az unió által kitűzött 2012-es cél majdnem minden tagállam esetében tarthatónak látszik. Mivel a digitális műsorszórás rádióspektrum-használatát tekintve gazdaságosabb, kapacitások szabadulhatnak fel új alkalmazások, mint például a nagy felbontású tévé, a mobilkommunikáció és a vidéki területeken üzemeltetett széles sávú vezeték nélküli szolgáltatások számára. Ez serkenti az innovációt és új lehetőségeket kínál a távközlési és a médiaágazat növekedésére, ezzel pedig hozzájárul az európai gazdaság fellendítésére tett erőfeszítések sikeréhez. A Bizottság közös koncepció kialakítására törekszik a digitális átállás következtében felszabaduló sávszélesség felhasználását illetően, hogy az abból származó előnyöket a lehető legnagyobb mértékben a belső piac és az 500 milliós uniós lakosság hasznára fordíthassa. Az ország területét részlegesen lefedő digitális földfelszíni televízióadást eddig 21 tagállamban (Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Lettország, Málta, Hollandia, Finnország, Svédország, Szlovénia, Egyesült Királyság) vezettek be. További öt tagállam (Ciprus, Írország, Lengyelország, Portugália és Szlovákia) bejelentette, hogy legkésőbb 2010-ben bevezetik a digitális szolgáltatásokat. Románia még nem közölte szándékát. Luxemburgban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban, Németországban, Belgium flamand régiójában és Ausztria jelentős részében már leállították az analóg földfelszíni műsorszórást, Ausztria fennmaradó részében, Észtországban, Dániában, Spanyolországban, Máltán és Szlovéniában pedig 2010 végéig tervezik megvalósítani a teljes leállást. Az analóg földfelszíni műsorszórás leállására 2010 vége és 2012 vége között fog sor kerülni Belgium vallon régiójában és a fővárosi régióban, Bulgáriában, Cipruson, Csehországban, Görögországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Litvániában, Lettországban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban. Lengyelországban a végső leállás legkésőbb 2015-ben várható. (EU Rapid)