33. szám, 2009. augusztus

Első oldal

Polyák Gábor: Első oldal

Tanulmányok

Szentkuti Dániel: Versenyteremtés az energetikában. Gyógyírt jelenthet-e a jelentős piaci erő jogintézményének alkalmazása a villamosenergia szektor versenyproblémáira?
Szathmáry Zoltán: Az információs társadalom devianciái. A zaklatásról és a cyber-stalkingról
Héberger Ádám: Védjegybitorlás az internetes árverések során – (Magánjogi) felelősség a német jog szabályai szerint (1. rész)

Első megjelenés

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon
Bódis Richárd: A hálózati zárak alkalmazásának versenyjogi kérdései
Spránitz Gergely: A médiajog, mint a közösségi versenyjog szektorspecifikus szabályozási ága
Szigeti Tamás: Az információs hatalom korlátozása tengeren innen és túl

Fórum

Faludi Gábor: A szerzői közös jogkezelés mint szabályozott monopólium

Joggyakorlat

Mészáros Bernadett: Elektronikus cégeljárás és az elektronikus cégiratok archiválása

Ajánló

Christián László: Az okoskodó közönség, a demokrácia ideálja és a szólásszabadság
Járdán Tamás: Útmutató jogászoknak az elektronikus beadványokhoz

Hírek

 

Az Alkotmánybíróság 71/2009. (VI. 30.) számú határozata számos ponton szakított az utóbbi évek médiát érintő alkotmánybírósági döntéseiből kiolvasható rossz gyakorlatokkal. A köztársasági elnök által az Alkotmánybíróság elé utalt médiatörvény-módosítás meglepően egységes – az MDF kivételével minden más parlamenti párt által magáévá tett – politikai akaratot fejez ki a jelenleg a piacon lévő országos kereskedelmi rádiók piacon tartására. Az alkotmánybíróság által végül megsemmisített módosítás lehetővé tette volna a rádiós műsorszolgáltatási jogosultságok határozatlan idejű meghosszabbítását, az Országos Rádió és Televízió Testület szerepét pedig gyakorlatilag a pártpolitikai akarat érvényesítésére korlátozta volna. A történet számos érdekes kérdést vet fel – a politika és a kereskedelmi média kapcsolatától az ORTT jelenlegi helyzetén át a permanens médiatörvény-alkotásig –, itt azonban kizárólag az alkotmányossági szempontokat vizsgálom.

Az Alkotmánybíróság határozata először is abban tér el az elmúlt időszak határozataitól, hogy megfelelő időben született. Mivel a köztársasági elnök indítványát az alkotmánybírák még az országos analóg rádiók pályáztatásának lezárulta előtt elbírálták, nem alakult ki az a helyzet, ami a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat következtében előállt. A 2007-es határozat egy tízéves indítványt megválaszolva mondta ki a médiatörvény pályáztatási rendszeréről, hogy az gyakorlatilag minden elemében alkotmánysértő. Az érthetetlen módon elhúzódó döntéshozatal így megkérdőjelezte a médiarendszer kialakítása folyamatának legitimitását, akkor, amikor e folyamat már lényegében lezárult. Formális jogi következménye nincs ugyan e helyzetnek, de az kijelenthető, hogy az Alkotmánybíróság halogató hozzáállása nélkül ma másképp nézne ki a magyar médiarendszer, helyi és országos szinten egyaránt. Az országos rádiós pályázattal kapcsolatban ezt a veszélyt akkor is sikerült elkerülni, ha az ORTT egyes tagjai – abszurd jogi érveléssel – az alkotmánybírósági határozat megszületéséig el sem indították volna a pályáztatást.

A médiaszabályozással kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlat másik fő bűne a tényleges – (média)politikai, médiapiaci – körülmények teljes mértékű figyelmen kívül hagyása, az alkotmánybírósági érvelésekben a szinte minden valóságalapot nélkülöző „alkotmányjogi fikciók” túlsúlya. A határozatok indoklásai minden esetben formális – dogmatikailag persze rendszerint helytálló – érvekre támaszkodnak, amelyek nem veszik figyelembe a vizsgált rendelkezések tényleges alkalmazását, illetve e jogalkalmazásnak a médiaszabadságra gyakorolt hatását. A formális érvelés egyik legszembetűnőbb példája az ORTT függetlenségének többek között a szabad mandátum elvére és a határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetőségére alapozott megállapítása [46/2007. (VI. 27.) AB hat.]. Az ehhez hasonló életszerűtlen indokolások egy jövőbeli médiajog-alkotást is igen károsan befolyásolnak, mert jóváhagynak olyan rendelkezéseket, amelyekhez képest a médiaszabadságot kevésbé veszélyeztető megoldásokat könnyen találhatnánk.

Legújabb határozatában az Alkotmánybíróság szakított e gyakorlatával, és a médiatörvény módosításáról kimondta, hogy az nem más, mint „a konkrét esetre (a Sláger és a Danubius Rádió jogosultságának lejárta miatt) hozott törvényi szabály”, amely „a két jelenlegi országos kereskedelmi rádiós műsorszolgáltatót alkotmányos indok nélkül privilegizálja” [71/2009. (VI. 30.) AB hat.]. Az ORTT-tagok szavazati arányainak módosítása is kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy „a lejáró műsorszolgáltatási jogosultságok ismételt meghosszabbítása az ORTT döntéshozatala során ne ütközzön jogi akadályokba”. Sőt a határozat a digitalizációnak a rádiós piacon várható hatásait is részletesen tárgyalja. Egészen biztos, hogy le lehet vezetni olyan, dogmatikailag kifogástalan érvelést, ami alapján a médiatörvény-módosítás alkotmányosnak minősülne. Ez az érvelés azonban nem foglalkozna azzal, hogy ezt a törvényt ki, mikor, milyen médiapiaci helyzetben alkotta. Egy ilyen érvelés azonban átsiklana afölött, hogy a jogalkotót – az Országgyűlésben tevékenykedő pártokat – a törvénymódosítás elfogadásakor nagy valószínűséggel a médiaszabadsággal összeegyeztethetetlen megfontolások vezérelték. Ez egyúttal arra is rámutat, hogy az Alkotmánybíróság valamiféle általános alkotmányjogi igazságra hivatkozva nem háríthatja el azt a felelősséget, hogy döntéseivel közvetlenül befolyásolja a határozataival érintett társadalmi viszonyokat, adott esetben a médiarendszer kialakítását.

A médiaszabadság érvényesülését kiválóan előmozdító határozat egyetlen hibája ugyanakkor éppen az, hogy a médiaszabadságot csak közvetve, a vállalkozás és a foglalkozás szabadságára támaszkodó érveléssel védelmezi. Az alkotmányellenesség fő indoka az, hogy „a jogalkotó a foglalkozás szabad megválasztásához, az adott vállalkozás gyakorlásához való jogot egyes piaci szereplőktől meghatározatlan időre teljes egészében elvonta”. Ehhez képest a médiaszabadság annyiban jelenik meg az érvelésben, hogy „különösen nagy súllyal esik latba, hogy mindez a tömegtájékoztatás területén történt”. A határozat egyáltalán nem vizsgálja, hogy a módosítás a médiaszabadság vonatkozásában szükséges és arányos korlátozás lenne-e. Mindenesetre különös, hogy akkor, amikor a „kitüntetett fontosságú” vélemény- és médiaszabadság [ld. 30/1992. (V. 26.) AB hat.] sérelme is megállapítható lenne, érvelésében az Alkotmánybíróság a vállalkozás szabadságára támaszkodik, ami, bár dogmatikailag a véleményszabadsággal egyenrangú alapjog, tartalma mégis kevésbé határozott és kidolgozott. A pályáztatás szabályainak tervezett módosítása kizárta volna a rádiós piacra való, esélyegyenlőségen alapuló belépést. Ez nemcsak a rádiós műsorszolgáltatás, mint vállalkozás gyakorlásának lehetőségét vonja el meghatározatlan időre a lehetséges új szereplőktől, de – ahogy erre a köztársasági elnök is utalt az indítványában – akadályozza „a teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű tájékoztatáson” alapuló „demokratikus közvélemény” működését is [ld. 37/1992. (VI. 10.) AB hat.]. A pályáztatás, mint a külső pluralizmus biztosításának egyik eszköze, és ehhez kapcsolódóan műsorszolgáltatási jogosultság határozott időtartama éppen azt a célt szolgálja, hogy minden vélemény és minden érdekcsoport egyenlő eséllyel jelenhessen meg a médiapiacon és – mindenekelőtt – a vélemények piacán. A pályáztatás hiánya az analóg országos rádiók piacán olyan kvázi-monopolhelyzetet teremt, ami a vélemények sokszínűségét is veszélyezteti. Persze, ha az Alkotmánybíróság gyakorlatával szemben kritikaként fogalmazódik meg, hogy a valóságot figyelmen kívül hagyó „alkotmányjogi fikciókra” épül, akkor azt is el kell ismerni, hogy az országos kereskedelmi rádiók szerepe a véleményformálásban – nagy valószínűséggel a jövőben is – korlátozott, ráadásul a tartalmi sokszínűség más szabályozási eszközökkel is előmozdítható. Ha azonban a pluralizmust nem csak politikai kategóriaként értelmezzük, akkor annyit megállapíthatunk, hogy az értékrend és az ízlés formálásáért e rádiók is felelősek. Így nézve megint csak van annak jelentősége, hogy a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlói időnként nyílt versenyben megmérettessenek.

Hiányérzet marad a határozat azon megállapítása után is, amely szerint a parlamenti frakciók létszámával arányos szavazati jog – ami hatásában maga a tökéletes frakciófegyelem – „alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az ORTT-nek a műsorszolgáltatási jogosultság megújításával kapcsolatos független működését”. Egy jövőbeli médiatörvény megalkotásának alkotmányossági szempontból egyik legfontosabb kérdése a médiafelügyeleti intézményrendszer függetlensége. A 46/2007. (VI. 27.) AB határozatban az Alkotmánybíróság – a már említett formális és a valóságtól elszakadó érveléssel – elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy eltávolítsa a médiafelügyeletet a pártpolitikától. Az új határozat ezzel szemben mintha kísérletet tenne a határok megvonására. Sajnos azonban ebből is csak annyit tudunk meg, hogy a szavazati arányok frakciólétszámhoz kötése már a formális függetlenséget is veszélyezteti, az azonban nem derül ki, hogy miért. Pedig a jogalkotót éppen ennek kifejtése terelhette volna mértéktartóbb irányba. A legutóbbi médiatörvény-tervezetek az erősítik, hogy a jogalkotó csak nagyon határozott alkotmánybírósági elvárások mentén hajlandó csökkenteni a média politikai befolyásolását. Ahogy az elmúlt évek médiát érintő döntései, úgy sajnos – minden erénye ellenére – a 71/2009. (VI. 30.) AB határozat sem ad ilyen határozott alkotmányossági támpontokat.

 

Polyák Gábor

2009. június 28-ától a 14 éven aluli kiskorúak számára is igényelhető személyazonosító igazolvány, így ezután a kiskorúak számára sem feltétlenül szükséges európai utazásaikhoz kiváltani az útlevelet. A 14 éven aluli kiskorú számára illetékmentes a lakcímigazolvány kiadása is, ha az a szülő, törvényes képviselő nevének, telefonszámának feltüntetése érdekében, vagy e kérelemre feltüntethető adatok megváltozása miatt történik. A személyazonosító igazolvány kiadása lehetővé teszi a kiskorú gyermekek számára is a szabad mozgás jogának gyakorlását az Európai Unión belül anélkül, hogy a szülőnek többletráfordítással útlevelet kelljen készíttetnie a kiskorú részére. A szülő vagy törvényes képviselő nevének és telefonszámának a kiskorú lakcímigazolványába történő bejegyzése a 14 éven aluli gyermekek biztonságát szolgálja. A kiskorúak számára történő személyazonosító igazolvány kiadásával és a szülők, törvényes képviselők nevének és aktuális telefonszámának a lakcímigazolványba történő bejegyzésével kapcsolatos eljárásrendről bővebb információt talál 2009. június 28-ától a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala honlapján az Okmány kiállítás – Személyazonosító igazolvány és Lakcímigazolvány menüpont alatt. (EUvonal – EU Tájékoztató Szolgálat)

A szerzői jogi és a védjegyoltalmi jogszabályok szigorítására tett javaslatot a thai Kereskedelmi Minisztérium Szellemitulajdon-védelmi Osztálya. A törvénymódosítás értelmében a hamisítványok vásárlói és a hamis termékek értékesítési láncának minden résztvevője büntethetővé válna – írta az Intellectual Property Watch. Az 1994-ben elfogadott Szerzői jogi törvény és az 1991-es Védjegytörvény módosítását tervezik Thaiföldön. A módosító javaslatok szerint a hamis termékek megvásárlói és a hamisítványok előállításában és forgalmazásában közreműködők is büntethetővé válnának. Az intézkedésekkel elsősorban a zene- és filmkalózkodás, valamint a védjeggyel ellátott termékek hamisításának visszaszorítását célozzák meg. A hatályos thai rendelkezések csak a hamisítványok gyártóinak és értékesítőinek büntethetőségére adnak lehetőséget. A thai Kereskedelmi Minisztérium Szellemitulajdon-védelmi Osztályának munkatársai szerint azonban a jogszabályok ebben a formában idejétmúltak és a kívánt cél eléréséhez nem nyújtanak segítséget a hatóságoknak. Álláspontjuk szerint amellett, hogy szükséges az értékesítési láncban a gyártókon és forgalmazókon kívül az egyéb közreműködőket (így az ilyen célra használt helyiségek bérbeadóit) is büntetni, a potenciális vevők elrettentésére is szükség van. A módosító javaslatok szerint a kalózlemezek és a hamis márkajelzéssel ellátott termékek vásárlása legfeljebb 1000 bát (USD 29) pénzbüntetés megfizetését vagy kötelező közérdekű munka elvégzését vonná maga után. A szerzői jogi szabályozásra vonatkozó módosítás 50 ezer és 400 ezer bát (USD 1470 – 11760) közötti pénzbüntetés, illetve három hónaptól két évig terjedő börtönbüntetés kiszabhatóságát írná elő a kalóztermékek gyártásához, tárolásához és értékesítéséhez használt ingatlanok bérbeadói számára. A védjegyoltalmi rendelkezéseket módosító javaslat a hamisítványok előállításhoz, tárolásához és értékesítéséhez használt ingatlanok bérbeadóira vonatkozóan 200 ezer és 400 ezer bát (USD 5880 – 11760) közé tenné a kiszabható pénzbüntetés, illetve kettő és négy év közé az elrendelhető szabadságvesztés mértékét. Emellett ez utóbbi javaslat szerint azok, akik a fogyasztók megtévesztése céljából védjegyek imitációjával látják el a termékeiket minimum hat hónap börtönbüntetésre és 50 ezer bát pénzbüntetés megfizetésére, maximum pedig – a hatályos rendelkezéseket fenntartva – négy év szabadságvesztés és 400 ezer bát pénzbüntetés megfizetésére lennének kötelezhetők. PAJCHIMA TANASANTI, a Kereskedelmi Minisztérium Szellemitulajdon-védelmi Osztályának vezetője a javaslatokkal kapcsolatban elmondta, hogy a módosító rendelkezések jelenleg a kormány és a parlament jóváhagyása előtt állnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy véleménye szerint ezek elfogadása nem fog akadályba ütközni, köszönhetően annak, hogy a 2008 decemberében hivatalba lépett miniszterelnök beiktatása óta a kormány nagyfokú elkötelezettséget mutat a szellemi tulajdon védelmének irányában. 2009 januárjában a thai kormány a miniszterelnök elnökletével a szellemi tulajdonjogok megsértésének visszaszorítására nemzeti testületet is felállított. (JogiFórum.hu)

A független francia lemezkiadókat tömörítő Société civile des Producteurs de Phonogrammes en France (SPPF) szerzői jogi jogsértés miatt pert indított a YouTube ellen. A szervezet 10 millió euró kártérítés megítélését és a jogsértő videók eltávolíttatását kéri a bíróságtól. Szerzői jogok megsértése miatt pert indított a független francia lemezkiadókat tömörítő SPPF a világ legnagyobb videómegosztó portálja, a YouTube ellen. A szervezet közleménye szerint több mint 100 olyan fájl érhető el a YouTube honlapján, amelyek az SPPF tagjainak jogtulajdonát képezik, és amelyek feltöltését ezek nem engedélyezték. A közlemény szerint 2008-ban az SPPF már kérte a videók eltávolítását, amit a portál üzemeltetői meg is tettek, de a fájlok azóta ismét elérhetővé váltak. A lemezkiadók keresetükben most 10 millió euró kártérítés megítélését és a jogsértő videók eltávolíttatását kérik a bíróságtól. A Google tulajdonát képező YouTube képviselői a hírre reagálva közölték, hogy álláspontjuk szerint a felelősség az ügyben az SPPF tagjait terheli. Közleményük szerint a YouTube a jogvédelem területén a platform üzemeltetői és kreatív tartalmak előállítói közötti együttműködésben látja a megoldást. Ennek érdekében hozták létre a Content ID programot, amely lehetőséget kínál a jogtulajdonosoknak arra, hogy a portálra feltöltött fájlokat figyeljék, és ha az engedélyük nélkül feltöltött tartalmakra bukkannak, akkor ezek jogsértő voltát a YouTube üzemeltetői felé jelezzék. Amennyiben a jogtulajdonosoktól panasz érkezik, az érintett fájlokat eltávolítják a honlapról. A videómegosztó portál képviselői szerint a honlap üzemeltetetői a Content ID programon keresztül már több francia vállalkozással és független kiadóval is közreműködnek, de mint írják, az SPPF a YouTube által kezdeményezett jogvédelmi lehetőséggel ez idáig nem élt. (JogiFórum.hu)

A huszonhét európai uniós tagállam miniszterei rábólintottak arra az Európai Bizottság által múlt év szeptemberében javasolt és az Európai Parlament által áprilisban elfogadott új hatósági szabályozásra, mely a mobil barangolás költségeinek helyenként drasztikus lefaragását célozza az Európai Unió tagállamaiban. “A Miniszterek Tanácsa ma egyhangúlag elfogadta a barangolásra vonatkozó új szabályozást, vagyis túl vagyunk az utolsó eljárási akadályon, és a fogyasztók már július 1-től élvezhetik az új szabályozás előnyeit. A Tanács tehát az Európai Parlament példáját követi, az ugyanis áprilisban elsöprő többséggel az új szabályozás mellett szavazott. Ez jó hír az európai polgároknak, mivel így nyaralás közben nyugodt lélekkel, a „számlasokktól” való félelem nélkül használhatják külföldön mobiltelefonjukat” – mondta VIVIANE REDING hírközlési biztos a Miniszterek Tanácsának döntését méltatva. Bár a biztosasszony szerint a döntés minden európai polgár számára kedvező, az árfolyamváltozások és a megnövekedett adóterhek miatt a magyarországi operátoroknál minden bizonnyal drágább lesz külföldről telefonálni – figyelmeztetett korábban a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH). Ennek oka, hogy a törvény euróban szab meg hatósági árakat, melyeket egy évben egyszer lehet csak átváltani a nemzeti valutára – a most aktuális tarifákat a tavaly nyári, 230 forintos euróárfolyamon határozták meg, így hiába csökken a hívásindítás kiskereskedelmi ára nettó 46 eurócentről 43 centre, a hívásfogadásé pedig nettó 22 centről 19 centre, mindezt bőséggel kompenzálja az azóta sokat gyengült forint helyzete, illetve a távközlési szolgáltatások ÁFA-kulcsának emelése. Az elfogadott rendelet értelmében a következő két évben tovább csökkennek majd a beszédroaming-tarifák: 2010. július 1-ig 0,39 euróra, illetve 0,15 euróra, végül 2011. július 1-ig 0,35 euróra, illetve 0,11 euróra változik a hívásindítás és a hívásfogadás nettó ára minden uniós szolgáltatónál. Ezen változások magyarországi hatásait az árfolyamváltozás miatt egyelőre nem lehet megbecsülni, csak reménykedhetünk abban, hogy a forint erősödni fog, így a külföldi mobilozás is biztosan olcsóbbá válik. Az árfolyamhatásoktól függetlenül mégsem kizárt, hogy kevesebb összeg kerül végül a számlára, különösen a rövidebb beszélgetések esetén, az új szabályozás ugyanis előírja, hogy a külföldről kezdeményezett hívások harmincadik másodpercétől és a külföldön fogadott hívások első másodpercétől kezdve másodpercalapú számlázást kell alkalmazniuk az operátoroknak. A fogyasztók a percalapú számlázás miatt uniós szakértők szerint jelenleg hozzávetőlegesen 20 százalékkal többet fizetnek kezdeményezett és fogadott hívásaikért, mint amennyit azok tényleges időtartama indokolna. Öröm az ürömben, hogy a törvény életbelépésével várhatóan dráguló beszédroaming-tarifák mellett az árfolyamhatás és az áfaemelés ellenére júliustól a magyarok számára is olcsóbbá válhat a külföldi SMS-ezés az Unión belül, illetve lényegesen csökken az uniós adatroaming díja. A most megszavazott törvény szerint a rövid szöveges üzenetküldés az Unió tagállamaiban barangolva legfeljebb nettó 11 eurocentbe kerülhet a nyártól — ez a hatóság kalkulációi szerint az árfolyamváltozás ellenére is 50-60 százalékos árcsökkentést eredményezhet. (HWSW.hu)

A Magyar Szabványügyi Testület jóváhagyása után magyar nemzeti szabvánnyá vált a nyílt irodai szoftvercsomagok alapértelmezett formátuma, az open document format (odf), így a következő években eltűnhet a jelenleg általánosan alkalmazott, ám hivatalosan már nem javasolt .doc formátum. Az Open Document Format Alliance Magyarország (ODFA) közleménye szerint az odf bevezetése magyar szabványként szabványügyi szempontból rutineljárás ugyan, mégis fontos mérföldkő a gyártó- és platformfüggetlen közigazgatás megteremtésében, mivel ezzel véget érhet a Microsoft monopolhelyzete a magyar közigazgatásban és a közoktatásban. Az állami szolgáltatások felhasználói, azaz az állampolgárok közvetlenül is érdekeltek az ilyen típusú szabványok közigazgatási alkalmazásában, mivel egy valóban nyílt e-közigazgatási rendszer esetében nem kell megvásárolniuk a drága, zárt forráskódú irodai szoftvereket ahhoz, hogy használhassák az állam által működtetett informatikai közműveket. A közlemény emlékeztet arra, hogy az idén áprilisban BAJA FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára bejelentette, megnyitják a közigazgatási és közoktatási piacot az Európai Unió által ajánlott nyílt szabványokat alkalmazó szoftverek előtt. A 2006 óta ISO szabványként nyilvántartott dokumentumformátumot széles körben alkalmazzák. Az utóbbi három évben világszerte több tucat ország, például Belgium, Brazília, Horvátország, Dánia, Franciaország, Japán, Malajzia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Oroszország, Dél-Afrika, Svájc és Svédország minősítette nemzeti szabvánnyá. Az informatikai rendszerek együttműködése miatt kiemelkedően fontos a megfelelő szabványok alkalmazása. Az ezeket nem teljesítő rendszerek, formátumok ugyanis többletköltséget rónak a közintézményekre, mivel nem teszik lehetővé a költséghatékony, nyílt szabványú szoftverek alkalmazását, illetve az informatikai rendszerek egyes elemeinek továbbfejlesztését, cseréjét és a szolgáltatók valódi versenyeztetését (Prím.hu)

Nem meglepő, hogy az Intel fellebbezést nyújtott be a milliárd eurós büntetéssel járó európai ítélet ellen. Az azonban már igen, hogy mindezt emberi jogainak megsértésével indokolja. A világ legnagyobb processzorgyártóját májusban, közel egy évtizeden át húzódó eljárássorozatot követően büntette meg az Európai Bizottság, és 1,06 milliárd euró bírság megfizetésére, valamint az inkriminált üzleti gyakorlat azonnali beszüntetésére szólította fel. A vállalat már akkor élesen támadta a határozatot. PAUL OTELLINI elnök-vezérigazgató úgy vágott vissza Brüsszelnek, hogy kijelentette, semmiféle kár nem érte az európai vevőket, és a Bizottság nem értette meg a processzorpiac természetét. Kifogásolta azt is, hogy a Bizottság szerinte nem fogadott be releváns, cáfoló bizonyítékokat. Ennek ellenére a Luxembourgban székelő európai Elsőfokú Bíróságnak benyújtott fellebbezését nem erre építi fel a vállalat, hanem emberi jogainak megsértésére, írja a Wall Street Journal. A magazinnak az Intel egy szóvivője is megerősítette, hogy emberi jogi szempontokat vet fel a beadvány, ugyanakkor további részleteket nem árult el, a bírósági dokumentumok pedig nem nyilvánosak. Az Intel nem az egyetlen cég, mely ezzel a módszerrel próbálkozik kikezdeni a Bizottság drákói ítéleteinek jogi megalapozottságát. A francia Saint-Gobain Glass ablaküveggyártó például egy 899 millió eurós büntetését követően nyúlt ehhez a módszerhez. Az emberi jogi érvelés lényege, hogy ezeknek az ügyeknek a lehetséges bírságok nagysága miatt büntetőjogi kategóriába kellene esniük, hiszen egyszerre elrettentő és megtorló erővel rendelkeznek, és mint ilyeneket, igazságügyi bíróság előtt kellene tárgyalni. Az emberi jogok azon része, hogy a független és pártatlan bírósághoz fűződő jog alapvető és mindenkit megillet, a vállalatokra is vonatkozik. Az Intel tehát nem magát a határozatot vitatja, hanem az egész eljárás legalitását igyekszik megkérdőjelezni azáltal, hogy az állítja: a Bizottság által lefolytatott nyomozás, majd az Intel által a vádakra adott válaszok alapján a büntetés kiszabása nem elégíti ki a függetlenség és pártatlanság kritériumait, mivel a nyomozás, vád és ítélet egy kézben összpontosul. Jelen esetben NEELIE KROES versenyjogi biztosról van szó, aki felügyelte a vizsgálatokat, majd meghozta a döntést, és a teljes Bizottság elé terjesztette, mely elfogadta azt. Máshogyan fogalmazva, az Intel, perverz módon, az ellene felhozott vádak és ítélet jogi besorolásának súlyosbításán igyekszik. Kérdéses persze, hogy ha sikerrel is jár, vajon egy független bíróság előtt meg tudná-e védeni magát, és vajon nem részesülne még súlyosabb büntetésekben, melyek akár személyi következményekkel is járhatnak – hiszen ha képes volna megcáfolni a Bizottság döntését, akkor ezt is megtehette volna. KROES a Journalnak nyilatkozó szóvívője szerint nincs szükség teljesen független és pártatlan döntőbíróságra, mivel a Bizottság minden egyes döntését meg lehet fellebbezni, és a független európai bíróság elé lehet citálni. A szóvivő szerint a büntetések nagysága irreleváns abban a kérdésben, hogy az eljárás büntetőjogi kategóriába esik-e, avagy sem. A brüsszeli versenyjogi csapat szerint az elrettentő erejű bírságok hatalmas sikert arattak eddig, és leszámoltak azzal a vélekedéssel, hogy a versenyjogi visszaélések jelentéktelenek dolgok. (HWSW.hu)

A Microsoft és a Yahoo! bejelentették, hogy az online hirdetési tevékenységüket illetően együttműködési megállapodást kötöttek. A szerződés lényege, hogy a Yahoo! átveszi a Microsoft keresőmotorját, a Binget, ennek ellenében felvállalják a prémium hirdetési piac menedzselését, a jövedelmeken pedig osztozik a két vállalat. Ezzel a Microsoft piacot vásárolt, a Yahoo! pedig jelentős bevételhez jut a jövőben, s a két cég reményét fejezte ki, hogy közösen a piacot uraló Google számottevő versenytársává tudnak felnőni. A most megkötött szerződés 10 évre szól, s erre az időre a Microsoft megszerezte a Yahoo! keresőtechnológiájának licencét, melyet – elvileg – továbbfejlesztenek majd. Ugyanakkor a közös vállalkozásban a Bing lesz az elfogadott keresőmotor, bár lesznek olyan területek, ahol a Yahoo! a sajátját használja továbbra is. A reklámok értékesítését és a teljes hirdetési mechanizmust a Yahoo! fogja szervezni, de a cégek fenntartják a külön elszámolást, s mindkét helyen megmarad a hirdetési üzletág. A Yahoo! saját oldalain generált hirdetési jövedelmek 88 százalékét garantálja a Microsoft partnerének az első öt évben, s nem kérik a korábbi szerződések felbontását vagy módosítását. A megállapodás nem érinti a cégek egyéb internetes vállalkozásait – e-mail, azonnali üzenetküldő szolgáltatások stb, s nem általános érvényű, csak a kereséssel kapcsolatos reklámok esetében alkalmazandó. Az átállásra 3-6 hónapot szánnak, kivéve a Yahoo! Panama nevű hirdetési technológiájának lecserélését a Microsoft AdCenter technológiájára, itt 12 hónap a türelmi idő. Némi személyzeti átfedés is lesz, STEVE BALLMER, a Microsoft elnök-vezérigazgatója azt jelentette be, hogy több Yahoo!-mérnököt átvesznek vállalatához, ugyanakkor ma még nem ismert mértékben elbocsátanak dolgozókat a Yahoo! érintett részlegeitől. A két cég összességében optimistán nyilatkozott a szerződés után: mindketten a jövedelmek emelkedését, a piaci pozíció erősödését várják a közeljövőben. (ITcafé.hu)

A televízió készülékek után fizetendő üzembentartási díj hatékonyabb beszedése, a díjfizetés ellenőrizhetősége, és a befizetések „közös kasszába“ juttatásának érdekében együttműködési megállapodást kötött az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Műsorszolgálta­tási Alap. A megállapodást pénteken írta alá DR. SZIKORA JÁNOS, az APEH elnöke, DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az ORTT elnöke és DR. DÖMÉNY PÉTER, a Műsorszolgáltatási Alap igazgatója. Egy évvel ezelőtt a televízió készülékek üzembentartási díjával kapcsolatos előírások hatékonyabb betartatásáról egyeztetett az állami adóhatóság és a médiahatóság elnöke. Az APEH-hoz érkezett adatok alapján ugyanis úgy tűnt, hogy sokan “elfelejtik” teljesíteni a kötelezettségüket, és nem fizettek televízió készülék üzembentartási díjat, jóllehet a médiatörvény alapján televízió készülék üzembentartási díjat kell fizetni annak, aki vendéglátóhelyen, szállodában, vagy más kereskedelmi egységben nyilvános területen televízió készüléket üzemeltet. Az APEH ezért az önkormányzati adóhatóságok bevonásával egyezteti a bejelentések alapján, kinek kellene, és ki fizet ténylegesen Tv üzembentartási díjat. A televízió készülék üzembentartási díjat az APEH által rendszeresített nyomtatványon – a választott bejelentés gyakoriságnak megfelelően – kell teljesíteni a kötelezetteknek. Az ORTT egy évvel ezelőtti számításai szerint lényegesen nagyobb befizetés lenne az indokolt a kereskedelmi egységekben, vendéglátóhelyeken, szállodákban üzemeltetett televízió készülékek után. A kiemelkedő érdeklődésre számot tartó események idején úgy, mint a Forma 1-es futamok, vagy a nyári sportesemények, illetve az Olimpiai játékok, Világ- és Európa bajnokságok idején ugyanis éttermek, kávézók vendégcsalogatásra használják a közvetítések nagy képernyős kivetítését, de a díjfizetés a készülék üzemeltetése után már nem feltétlenül jelenik meg a “közös kasszában”. Az állami adóhatóság adatai szerint (bevallásban bejelentett adatok alapján) 2007. decemberében majdnem 38 ezer készülék után, 2008 decemberében már több mint 43 ezer bejelentett készülék után voltak kötelesek üzembentartási díjat fizetni a kötelezettek. 2007-ben az üzembentartási díjból egész évben több mint 619 millió forintot vallottak be, ez 2008-ban már 973 millió forintot tett ki. Az állami költségvetésről szóló törvény, valamint a médiatörvény az APEH – mint az üzemben tartási díj beszedésével megbízott – számára kötelezettséget ír elő arra, hogy a televízió készülék üzemben tartási díjat beszedje, és azt továbbítsa a Műsorszolgáltatási Alapba. A most aláírt együttműködési megállapodás kitért erre is, illetve arra, hogy a jövőben az adóhatóság rendszeresen adatot szolgáltat a médiahatóságnak az üzembentartási díj beszedéséről, arról, hányan fizetnek üzembentartási díjat, a “bevallott”, üzemeltetett készülékek számáról, és a Műsorszolgáltatási Alaphoz utalt összegekről. A beszedési költségek levonása után ugyanis valamennyi jogcímen az Alapba befolyt üzembentartási díj negyven százalékát a Magyar Televízió Részvénytársaságnak, huszonnyolc százalékát a Magyar Rádió Részvénytársaságnak, huszonnégy százalékát a Duna Televízió Részvénytársaságnak juttatja az ORTT. A befolyt összeg egy százaléka a Testület, egy százaléka – egymás között egyenlő arányban – a Magyar Rádió Közalapítvány, a Magyar Televízió Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány működési költségeinek fedezetét, hat százaléka pedig a közszolgálati műsorok támogatására kiírandó pályázatok céljait szolgálja. Az APEH és az ORTT megállapodott abban is, hogy az együttműködés gyakorlati tapasztalatait minden év május 31-éig közösen áttekintik és a tapasztalatok alapján szükség esetén módosítják. (ORTT)

Az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) továbbra is komolyan foglalkozik az újabb legfelső szintű doménnév-kiterjesztések átalakításával. Az ICANN jelentősen liberalizálná a legfelsőbb szintű doménekre (gTLDs) vonatkozó szabályozást, a szervezet pénteki, Hong Kongban megrendezett csúcstalálkozóján ez az egyik fő napirendi pont. Jelenleg a nem országkódokat jelentő gTLD-k három vagy több betűből állhatnak, összesen 21 ilyen doméntartomány létezik, amelyből hét bárki által igénybe vehető. Az angolszász üzleti alapokon nyugvó jelenlegi szabályozásban a .com, .biz., .net, .info stb. kiterjesztések mindegyike árulkodik a mögötte rejlő tartalomról is, egyúttal védelmet is nyújtanak a jogosulatlan felhasználás különböző formái ellen. Felhasználói igények alapján lehetséges lesz olyan új domén-neveket is kiosztani, amelyek városokra, (pl. .paris), régiókra (pl. .africa), jótékonysági tevékenységre (pl. .green), vagy mindennapi szavakra (pl. .food, .wine) utalnak. Vannak olyan társaságok, amelyek saját nevüket szeretnék lefoglalni, mint például a .deloitte. Az új doménkiterjesztések akár szókapcsolatokat is magukban foglalhatnak és az informatikai háttér támogatja majd a kínai, arab vagy egyéb írásmódokat is. Az ilyen és hasonló végződések általánossá válásával azonban megsokszorozódhat a visszaélések lehetősége is, így a védjegyoltalmi és szerzői tulajdonjogi kérdésekről jelenleg is tárgyalások folynak. Sokan tartanak attól is, hogy a kiterjesztések számának növekedésével éppen a jóhiszemű felhasználók járnak majd rosszabbul, mert üzleti érdekeik védelme érdekében több bejelentést kell tenniük, ami által megsokszorozódnak a különböző adminisztrációs és díjfizetési kötelezettségek. Szélsőséges esetben akár több száz új doméntől kell majd megóvniuk saját terméküket, és mindez majd több millió dollárba is kerülhet. Az új legfelsőbb szintű doméntartományok bevezetésével egyidejűleg megváltozhat a domének kiosztásának módja is, de ennek részletei még nem tisztázódtak. Az ICANN egyértelműen támogatja a liberalizációt, szerintük ezzel nagyfokú kreativitást biztosíthatnak az internetet különböző szolgáltatások nyújtására használó személyeknek és szervezeteknek. Megsokszorozódhatnak az online arculatépítés lehetőségei és könnyebbé válna az internetes keresés is. Az új doméntartományokat bárki igénybe vehetné, a visszaéléseket pedig magasabb díjráta bevezetésével szűrnék ki, ami azt jelenti, hogy kb. 185 ezer dollár lenne csak a regisztráció, de ez különböző járulékos jogi költségekkel együtt akár a félmillió dollárt is elérheti. Tudvalévő, hogy most a világon bárhol viszonylag alacsony összegért lehet doménneveket bejegyeztetni és ezzel sokan vissza is élnek, de a díjak növelése önmagában csak az azt megfizetni tudó nagyvállalati felhasználókon segíthet, a kisebb vállalatok és a harmadik világbéli felhasználók nem fognak ilyen összegeket kifizetni. Az évek óta zajló tárgyalások mindenesetre még legalább két évig folytatódnak, az első újfajta doménnevek regisztrációjára 2011-ig várni kell. (JogiFórum.hu)

Nyilvánosságra hozta szerzői jogi törvényének tervezett módosítását az új-zélandi kormány. A felülvizsgált 92A jelzésű kiegészítő paragrafus továbbra is megtartja az internetkapcsolat felfüggesztésének lehetőségét, mint az illegális letöltőkre kiszabható szankciót, de ennek alkalmazását többszöri figyelmeztetés és jogerős bírósági döntés előzné meg. Ha az eredeti 92A. klauzula (Section 92A) hatályba lépett volna, Új-Zéland lett volna az első olyan ország a világon, amely törvényi szinten írja elő az internetkapcsolat felfüggesztését, mint az illegális letöltésért kiszabható szankció lehetőségét. A tervezett módosítás azonban az állampolgárok és a jogvédők heves ellenállásába ütközött, ezért a kormány kénytelen volt a rendelkezés bevezetését átmenetileg felfüggeszteni. A helyzetet kezelendő, július elején összeült egy jogi, gazdasági és internetes szakértőkből álló munkacsoport, amelynek javaslatai alapján megszületett a szerzői jogi törvénymódosítás felülvizsgált és átdolgozott változata. Az új elképzelések szerint egy három fokozatból álló rendszert vezetnének be az országban a törvénymódosítás elfogadását követően. Az első lépésben a jogtulajdonosoknak lehetőségük nyílna panaszt emelni az internetszolgáltatóknál a feltételezett jogsértővel szemben, amely a vele szemben érkezett panaszról értesítené előfizetőjét. Amennyiben a jogsértés megismétlődik, az előbb említett folyamat is megismétlődne, annyi különbséggel, hogy az értesítés mellett egy figyelmeztető üzenetet is mellékelnének, amelyben felszólítják a feltételezett jogsértőt, hogy hagyjon fel tevékenységével. Ha a jogsértés a figyelmeztetés ellenére újból megismétlődik, a jogtulajdonos kérheti a Copyright Tribunal-t, az ún. Szerzői Jogi Bíróságot, hogy rendelje el a jogsértő nevének és adatainak átadását. Ezt követően a jogtulajdonos a bíróságon is panaszt emelhet a feltételezett jogsértő ellen, amelyről a Bíróság értesítené az érintettet. A panasz kézhezvételét követően a jogsértő dönthet úgy, hogy a bírósági tárgyalás helyett él a jogszabály által biztosított közvetítő igénybevételének lehetőségével, és megpróbál peren kívül megegyezni a jogtulajdonossal. Amennyiben a közvetítés sikertelennek bizonyul, az ügy visszakerül a Szerzői Jogi Bíróság döntési hatáskörébe. A testület, ha a jogsértés ténye bebizonyosodik, nagy összegű pénzbírságot szabhat ki, vagy akár az internetkapcsolat átmeneti felfüggesztését is elrendelheti. Az új-zélandi kereskedelmi miniszter, SIMON POWER a tervezett módosítással kapcsolatban hangsúlyozta, az illegális letöltés rendkívüli károkat okoz az ország kreatív iparának, amelyet a kormány nem nézhet tétlenül. Mint mondta, nem látja akadályát annak, hogy a jogszabály rövid időn belül elfogadásra kerüljön, mivel úgy véli, hogy a jogszabály fair és korrekt módon kezeli a problémát. (JogiFórum.hu)

A francia Kulturális Minisztérium a Francia Posta leányvállalatát, az Exteliát bízta meg azzal, hogy a nemrég megszavazott Hadopi törvény értelmében eljárhasson. A Hadopi törvény az illegális internetes letöltők ellen készült, a szerzői jog védelmét tűzte ki célul. Az Extelia elsődleges feladata az lenne, hogy felderítse, beazonosítsa az illegális letöltőket, valamint létrehozzon egy olyan adatbázist, amelyben a szerzői jogsértésekkel gyanúsított személyek nevét, címét, IP-címét tárolják. Az Extelia feladata lesz az is, hogy figyelmeztesse őket először e-mailben, majd a visszaesőket ajánlott levélben, hogy törvénybe ütköző műveletet hajtottak végre. Az új törvény értelmében a kalózkodáson ért internetezők internethozzáférés-felfüggesztést és pénzbüntetést is kaphatnak. (posta.hu)

Az elmúlt két évben különösen elharapódzott a hanglopás Magyarországon. Más országból származó illegális filmfelvételre a hazai mozikból felvett szinkronhangot illesztenek, s az így magyarított kalózfilm a mozis premierrel gyakorlatilag egy időben már le is tölthető a netről. Míg tavaly egész évben 12 filmhangot loptak az országban, idén június végéig ugyanennyit, ezért hazánkat vizsgálja az MPA, az amerikai Motion Picture Association. A filmek szerte a világon meghatározott sorrendben kerülnek a közönség elé: először megtekinthetőek a mozikban, majd megvásárolhatóak DVD-n, vagy az on-demand rendszerek által akár legálisan, egy szerényebb összeg fejében letölthetőek a netről s végül megérkeznek a televíziók képernyőjére. Az on-line kalózkodás azonban átlépve az imént említett közbülső lépcsőfokokat – és megspórolva azok anyagi vonzatait – már a mozi-megjelenéssel egy időben hozzáférhetővé teszi a premierfilmeket. Jelenleg a friss mozifilmek 90%-a kamerázás útján kerül fel a netre. Nálunk sincs ez másképp, csupán annyi a különbség, hogy a kép legtöbbször már más országból származó illegális felvételeken rendelkezésre áll, itthon pedig már csak a magyar hangot kell hozzátenni. Az amerikai Motion Picture Association, az MPA egy adatbázist üzemeltet, mely tartalmazza, a világban mikor milyen mozi-hangot tulajdonítottak el. „Tavaly 12 filmhangot loptak hazánkban, s ezzel az eredménnyel „méretarányosan” olyan országokkal állunk egy szinten, mint Törökország, Ukrajna és Oroszország. Idén azonban tovább romlott a helyzet, s június végéig ugyanennyi hanglopás történt, ezért hazánk mozi-biztonsági állapotát vizsgálja az MPA.” – nyilatkozta KÁLMÁN ANDRÁS, az ASVA igazgatója. Hogy a jelenségnek a hatóságok és a mozisok elejét vegyék, a stúdiók és a laborok kidolgoztak egy új módszert, mellyel kópiánként képesek megjelölni a film-hangot is oly módon, hogy mind az analóg, mind a digitális hangban elrejtenek egy, csak az adott kópiára jellemző jelet/jelzést. Innen kezdve nyomon követhető az adott hang útja: melyik moziban futott, illetve hangrögzítés esetén beazonosítható, hol is történt a felvétel. Az MPA vizsgálat értelmében a jövőben fokozottabb ellenőrzés várható. A mozik személyzete biztonsági intézkedésekkel megakadályozhatja a film-hang illegális felvételét. Tettenérés esetén rendőrségi bejelentés is történik, aminek eredményeképp az elkövetőt akár őrizetbe is vehetik, és gyorsított eljárásban pénzbírságtól két évig terjedő szabadságveszítésre is ítélhetik. (ASVA)

Új, gyorsabb és olcsóbb eljárást vezetne be a védjegy-tulajdonosok segítésére az ICANN. A Uniform Rapid Suspension System (egységes gyors felfüggesztési rendszer) valamennyi felsőszintű domain esetén alkalmazható lenne. Az URS célja, hogy költséghatékony és korszerű eljárást biztosítson a márkatulajdonosoknak a védjegyek megóvására, és ezáltal az internetes fogyasztóvédelmet is előmozdítsa. Mivel egyszerűsített eljárásról van szó, kérdéses esetekben, amikor nem egyértelmű, kit illet a használati jog, vagy versenytársaik vitáiban nem alkalmaznák. Csak olyankor, amikor egyértelmű a védjegy sérelem. 200 dollár befizetése ellenében a márkatulajdonos panaszt nyújthat be az általa kifogásolt domain használat ellen (egyszerre akár 25 domaint felsorolhat). Ilyenkor a domaint „fagyasztják” – vagyis a weboldal elérhető marad, de a webcím eladására, átadására nincs lehetőség. A használót értesítik, akinek 14 napja van, hogy reagáljon a vádakra. A válasza és az eredeti panasz ezek után egy vizsgálóbiztoshoz kerül, aki ugyanazt a három alapkérdést ellenőrzi, mint a jelenleg alkalmazott UDRP eljárás során. Ha a panasz megalapozottnak bizonyul, akkor a domaint zároltan tartják a regisztrációs időszak végéig – törlésre, vagy a panaszosnak való átadásra azonban nincs mód. A tervek szerint mindkét fél fellebbezhetne a döntés ellen. Ha a panaszt elutasítják, a panasztevő kezdeményezhet egy új eljárást az UDRP szerint, vagy egy bíróságon. Ha a panaszt elfogadják, a bejegyeztető ismételt megfontolást kérhet egy „URS ombudsmantól” a döntés önkényes volta vagy pl. elfogultság miatt. Egy gyakorlati példa: Ha pl.az „XYZW Márka” egy számítógépgyártót jelöl és az xyzwmarka.com oldalon valaki más klikkelős reklámokat publikál, akkor a webhelyet zárolják. Ellenben ha egy xyzwmarka-computers.com oldalon „XYZW Márka” számítógépeket árulnak, a keresetet az URS szerint elutasítják. A domain nevek és a védjegyek közötti viták kezelésére szolgáló egységes vitarendezési eljárást, az UDRP-t, az ICANN 1999 végén vezette be. Az UDRP hatásköre a .com, .net, .org, .biz, .info és .name általános felső szintű domainekre terjed ki, valamint azon országkódok felső szintű domainjeire, amelyek önkéntes alapon vállalták az eljárás alkalmazását. Az UDRP rendelkezései szerint a panasztevőnek három együttes tényt kell bizonyítania. Első feltétel, hogy a kifogásolt domain névnek azonosnak vagy megtévesztően hasonlónak kell lennie a panasztevő védjegyével. Másodszorra, a panasztevőnek bizonyítania kell, hogy a másik félnek nincs semmilyen joga vagy jogos érdeke az érintett domainnel kapcsolatban. Végül feltétel annak bizonyítása is, hogy a domaint rosszhiszeműen regisztrálták és használták. (domainabc.hu)

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu