34. szám, 2009. október

Első oldal

Gyenge Anikó: Első oldal

Tanulmányok

Mezei Péter, Németh László: A Direct Download Link (DDL) szolgáltatás szerzői jogi megítélése
Veszprémi Bernadett: Személyazonosítás az elektronikus közigazgatásban

Fórum

Békés Gergely: Internetszolgáltatók a fájlcsere ellen?

Joggyakorlat

Gelányi Anikó, Csepely-Knorr Tamás: A jogosulatlan wifi használat minősítése, avagy ha nyitva van az ajtó, akkor bemehetek?
Varga Balázs: Személyzeti nyilvántartó szoftver koncepciójának adatvédelmi jogi vizsgálata

Ajánló

Bódis Richárd: A szerzői jogtól az informatikai biztonságig

Hírek

A Google az információs társadalmi szolgáltatások egyik élharcos innovátora, de ezt a jellemzést mindeddig olyan projektek elindításának köszönhette, amelyek a digitális kort megelőzően kiépült iparágakat nem vagy csak alig érintették. A 2004-ben indított Google Könyvtár projekt azonban a digitális világot még épphogy csak kóstolgató könyvipar elevenébe talált, a forráshiányos könyvtárak számára sokak szerint mentőövet nyújtott, és ezzel már a szerzői jogászok figyelmének is a fókuszába került.

A Google projektjében a könyvek három csoportra oszlanak. Az elsőbe azok a művek tartoznak, amelyek szerzői jogi védelem alatt már nem állnak, vagy soha nem is álltak, mivel még a szerzői jogi védelem ideje előtt keletkeztek. A második csoportba azok a könyvek sorolhatók, amelyek védettek még, de már kikerültek a kereskedelmi forgalomból (out-of-print könyvek). Ennek egy alcsoportját képezik azok az „árva” könyvek, amelyek ugyan még valószínűleg védelem alatt állnak, de a szerzőjük ismeretlen, illetve nem tudjuk, hol tartózkodik. Az out-of-print könyvek nem ritkán árvák is egyben, de természetesen szép számban vannak olyanok, amelyeket – bár a szerző szeretné – a kiadónak egyszerűen az előállítási, forgalmazási, raktáron tartási költségek miatt nem éri meg újra kiadni. Végül egy harmadik csoportot alkotnak azok a könyvek, amelyek védettek, ismert a szerzőjük, és könyvesboltokban, kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Közös jellemzője valamennyi könyvnek, hogy igény van az olvasásukra, amit a piac az igény volumenéhez igazodva és az elérhetővé tétel költségeire tekintettel képes csak hatékonyan teljesíteni.

2006-ban az amerikai kiadók egy csoportja a Google ellen pert indított, mivel a védett művek – vagyis az utóbbi két csoportba tartozó könyvek – esetében a Google megsérti a szerzői jogaikat, sőt nem csak akkor teszi ezt, ha teljes műpéldányokat tesz hozzáférhetővé, hanem akkor is, ha néhány oldalnyi- sornyi részletekkel teszi ezt.

A Google – ahogy mindenki más – a védelem alatt már nem álló műveket kedvére digitalizálhatja és teheti hozzáférhetővé. Itt legfeljebb az jelenthet problémát, ha a közkincset kisajátítja, például elkezdi korlátozni a hozzáférést előfizetési díjjal. Az is egyszerű helyzet, ha ismert a szerző, a kiadó és kereskedelmi forgalomban is van a könyv. A Google-nak a könyv digitalizálásához a jogosultakkal meg kell egyeznie. Ezt a Google is elismerte, arra hivatkozva, hogy az ilyen műveket csak a jogosult előzetes hozzájárulásával akkor fog digitalizálni.

A könyvek második, heterogén csoportja szürke zóna: itt az objektív jogi védelem és annak szubjektív gyakorlása elválik egymástól. Nem csak az a gond ugyanis, hogy ezek a művek nem érhetők el az olvasók számára, hanem hogy ez sok esetben jogszerűen csak komoly nehézségek árán tehető meg. (A British Library szerint a saját könyvgyűjteménye 50 évesnél idősebb részének fele árva mű.)

A Google és a kiadók közti jogvita (class action) is erre a zónára koncentrál, aminek egy – a jogvitát lezáró ítélet nélküli –megoldása az amerikai jogban ismert olyan egyezség (settlement) lehet, amelyet a konkrét felek minden más, hasonló helyzetben lévő személyre (kiadóra és szerzőre) is kiterjedő hatállyal köthetnek meg. Ennek alapján a Google nem csak a közkincsbe tartozó, hanem az összes védelem alatt álló out-of-print, illetve árva könyvet digitalizálja és hozzáférhetővé teszi, meghagyva a lehetőséget a jogosultaknak arra, hogy jelentkezve a Google-nél akár kilépjenek a rendszerből, akár szerződjenek a Google-lal és ilyen módon legalizálják a Google tevékenységét. Aki ezt elmulasztja, az a bíróság által jóváhagyandó egyezség erejénél fogva a határidő lejártát követően elveszíti a perlési jogát a Google ellen. Az egyezség a 2009. január 5-e előtti művekre vonatkozik, a kilépő nyilatkozatot az egyezség-tervezet szerint 2011. április 5-ig lehet megtenni. Az egyezség hatálya az USA-ra terjed ki.

Az egyezség alapján a Google továbbra is digitalizálhat könyveket, előfizetéseket adhat el könyvtáraknak a teljes adatbázisa tekintetében, egyes könyveket értékesíthet online, hirdetéseket helyezhet el a könyvek lapjai mellett.

Az egyezség számos ismert problémára megoldást adhat: hozzáférhetővé válhat számos olyan könyv, amely ma nem elérhető, és az ebből származó bevételekből újra részesülhetnek a jogosultak. Több léptékkel gyorsulhat fel a kulturális örökség digitális feldolgozásának folyamata, az online könyvkereskedelem valódi e-book kereskedelemmé válhat. Ezek a hatások egyértelműen pozitívak.

Az ördög – ha van – itt is a részletekben rejlik. A szolgáltatók közül egyedül a Google-ra érvényes opt-out rendszer épp az ellenkezője a többi szolgáltatóra/felhasználóra alkalmazandó szerzői jogi rezsimnek. A többi szolgáltató továbbra is arra kényszerül, hogy maga keresse meg egyenként a jogosultakat – és ha nem találja, mérlegelje a jogsértő felhasználás következményeit. Az opt-out rendszer a gyakorlatban azt is jelenti, hogy aki 2011. április 5-ig nem lép ki az egyezség hatálya alól, annak a műve a Google szolgáltatása szempontjából quasi közkincs lesz (mivel jogait vele kapcsolatban a Google-lal szemben nem érvényesítheti). Még ha az egyszerű out-of-print művek tekintetében nagy is a valószínűsége, hogy a jogosultak jelentkeznek, vagy legalábbis mérlegelik a lehetőségeiket, az árva művek esetében inkább lehet számítani arra, hogy ezeket a Google az egyezség alapján ilyenfajta „akadályok” nélkül teheti majd hozzáférhetővé. Hiába lesz ugyanis védelem alatt formálisan a könyv, a Google ingyen hasznosíthatja – míg természetesen minden más szolgáltatóra továbbra is az általános szerzői jogi szabályok lesznek kötelezőek: behozhatatlan versenyhátrányba kerülve ezáltal, hiszen egy esetleges későbbi jogvita alól csak a Google mentesülne. Emiatt az a veszély is fennáll, hogy árva műveket digitalizálni hosszú távon csak a Google számára lesz kifizetődő lehetőség.

Ráadásul bár az egyezség hatálya csak az USA-ra terjed ki (azaz a szolgáltatások legálisan csak az USA területéről lesznek hozzáférhetők), ez hatással van az európai érdekekre is. Mindenekelőtt úgy, hogy kiterjed az USA-ban megtalálható európai könyvekre is (ezek java része out-of-print műnek minősül, mivel soha nem is voltak kereskedelmi forgalomban az USA-ban). Az európai szerzőknek nem lesz egyszerű megállapítani, mely műveiket teszik hozzáférhetővé az USA területére lehatárolt szolgáltatásban, még ha a szolgáltatás metaadatbázisa hozzáférhető is lesz számukra, hiszen azt továbbra is nehéz lesz megállapítaniuk, hogy a metaadatbázis ténylegesen a szolgáltatásnak megfelelő adatokat tartalmazza-e. Ennél is nagyobb probléma lehet azonban, ha a Google szolgáltatásán keresztül több európai mű lesz hozzáférhető az USA-ban, mint Európában – és akkor, ha valamennyi amerikai könyvtár, egyetem jogszerűen fogja használni a Google adatbázisát, már nem csak az európai könyvpiac kerül komoly versenyhátrányba, hanem az egyetemek, a képzés versenyképessége is csökkenhet.

A megoldás nem egyszerű: kulturális politikai, szellemitulajdon-politikai megközelítést is igényel, nem is elsősorban nemzeti, hanem európai szinten, még ha ezek a politikák éppen nincsenek is kizárólag közösségi hatáskörben. Az árva/out-of-print művek problémája igényel sajátos európai megoldást, de a többi szolgáltatás versenyképes helyzetbe hozása is feladat. Végül a legfontosabb európai kulturális digitalizálási projekt, az Europeana feltöltése lehet egy alternatíva, ha nem is a Google-t helyettesítő szolgáltatás. Ez pedig sürgető feladat Magyarország számára is. Jelenleg az Europeana megközelítőleg 5 milliós gyűjteményében 0,1 %-nyi (azaz körülbelül 5 ezer) könyvvel veszünk részt, míg a Google Books-on keresztül ma több mint 55 ezer magyar nyelvű könyv és könyvrészlet elérhető.

 

Gyenge Anikó

Október 1-én lépett hatályba a 2009. LX. törvény az elektronikus közszolgáltatásról. Szolgáltató állam, elektronikus ügyintézés, ügyfélközpontú közigazgatás, gyorsabb, hatékonyabb eljárás – ezek azok a fogalmak, melyek az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény általános céljaként megemlíthetők. A 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (a „Ket.”) eredeti szövege is nagy lendületet adott a közigazgatás megreformálásának és az elektronikus ügyintézésnek. Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény – bevezetőjéből is kiolvasható – célja, információs közszolgáltatással ellátni a gazdasági élet, a civil társadalom szereplőit. Gyorsítani kívánja és hatékonyabbá teszi a hatósági ügyintézést, szélesíti a nyilvánosság és a társadalmi kontroll szerepét. A törvény első paragrafusa felvázolja a szabályozás irányát, célját. Ez az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának technikai és fizikai feltételeinek meghatározásából, valamint a szolgáltatást nyújtók és az azt igénybe vevők jogainak és kötelezettségeinek leírásából áll. A törvény értelmében az elektronikus közszolgáltatás ingyenes és mindenki számára hozzáférhető kell, hogy legyen. A jogszabály részletezi az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának szabályait, meghatározza azon szervek körét, melyek elektronikus közszolgáltatás nyújtására kötelezettek. Az elektronikus közszolgáltatások jellemzően bárki által igénybe vehető szolgáltatások, bizonyos feltételek esetén pedig a szolgáltatások igénybevétele törvényben szabályozott módon kötelező is lehet. Az igénybevevő esetében fontos kritérium annak ingyenessége, valamint az igénybe vevő azonosíthatósága. Ennek a jogszabályban különböző biztonsági szintjei, fokozatai vannak. Az elektronikus közszolgáltatások nyújtására központi informatikai és kommunikációs rendszerek állnak rendelkezésre, ennek elemeit a jogszabály részletesen felsorolja. Külön jogszabályban kerül megállapításra a rendszerek egységes működését biztosító és biztonságát garantáló feltételrendszer. A megalkotásra váró részletszabályok rendelkeznek majd a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével végzett azonosításról, az elektronikus közszolgáltatások biztonságáról, az elektronikus közszolgáltatások működtetéséről, és azok igénybevételéről. (JogiFórum.hu)

2005-ben került sor utoljára a Magyar Reklámetikai Kódex módosítására. Tartalmában kibővítve és új szerkezetben készült el a 2009. szeptember 30-tól hatályos új Kódex, amely a magyar reklámipari szereplők (hirdető, reklámozó vállalatok, a reklámokat készítő ügynökségek és a közzétevő média) etikai vállalásának legfontosabb dokumentuma. Az azóta eltelt idő és bekövetkezett változások alapján eljött az ideje a Kódex bővítésének, újraszövegezésének. A kódex soha nem látott széleskörű egyeztetés és konszenzus eredménye, amelyet 2009. szeptember 16-án ünnepélyesen 26 reklámszakmai szervezet írt alá. Az előkészítő és egyeztető munkát az Önszabályozó Reklám Testület és a Magyar Reklámszövetség szakemberei végezték. Az alapot, mint szinte a világon mindenütt, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Kódexe jelentette, amelyet a nemzetközi gyártói kódexekkel is kiegészítettek. A korábbi Kódex alkalmazása során szerzett tapasztalatok, az aláíró szervezetek és tagvállalatok észrevételei segítettek a pontos és végleges szöveg kialakításában. A Kódex nemcsak tartalmában bővült jelentősen, hanem teljesen új – szándék szerint könnyebben követhető, „felhasználóbarát” szerkezetben készült el. Az első rész az általános elveket és szabályokat rögzíti, a második pedig a különös szabályokat – többek között számos termékkörre külön cikkelyben kitérve – fogalmazza meg. Számos új cikkely és pont került a Kódexbe, melyek az MRSZ reményei szerint még egyértelműbbé, pontosabbá teszik az etikai határokat, így a részletesebb megfogalmazás a reklámipar számára könnyebben követhetővé válik. NAGY BÁLINT a Magyar Reklámszövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a régióban elsőként Magyarországon, a Magyar Reklámszövetség jegyezte az első Reklámetikai Kódexet 1981-ben, és a Szövetség azóta is kiemelten fontos kérdésként és tagjaival szembeni alapvető elvárásként kezeli az etikus reklámozást. MARKOVICH RÉKA, a Magyar Reklámszövetség főtitkára kiemelte, hogy az etikai szabályozás- és eljárásrendszer teljes értékű működéséhez szükséges a fogyasztók ilyen irányú tudatossága. FAZEKAS ILDIKÓ, az Önszabályozó Reklám Testület főtitkára és egyben a nemzeti önszabályozó szervezetek tömörítő európai szövetség (EASA – European Advertising Standards Alliance) elnöke, a Kódex nemzetközi vetületéről szólt. (Magyar Reklámszövetség)

A teljes körű adósnyilvántartás kialakítása szükségtelenül, aránytalanul, elsősorban üzleti érdekeknek engedve korlátozná a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot – fogalmazott JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos. Az ombudsman álláspontja szerint a hozzájáruláson alapuló pozitív adóslista létrehozása az Országgyűlés fórumát megkerülve korlátozza az állampolgárok, köztük a jó adósok alkotmányos jogait. A Kormány korábban beterjesztette az Országgyűlésnek a teljes körű hitelinformációs rendszer felállításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint valamennyi hitelfelvevő, sokmillió állampolgár hiteladósságának adatai egy központi nyilvántartásba kerülnének. A központi hitelinformációs rendszer jelenleg is működik Magyarországon, azonban magánszemélyek vonatkozásában csak adósnyilvántartásként: főszabály szerint csak a minimálbér összegét meghaladóan, legalább kilencven napon át tartozók adatait tartalmazza. A törvényjavaslat szerint ezzel szemben nyilvántartanák azokat is, akik nem járulnak hozzá hiteladataik átadásához; akik kötelezettségeiknek időben, szerződéses vállalásaiknak megfelelően tesznek eleget. Az adatvédelmi biztos az új nyilvántartással kapcsolatban a nyilvánosság és az Országgyűlés bizottságai előtt is kifejtette azon álláspontját, amely szerint a teljes körű hitelinformációs rendszer létrehozására irányuló kezdeményezés a pénzügyi válságot ürügyként használva, alkotmányos cél híján, elsősorban üzleti érdekekből, szükségtelenül és aránytalan módon korlátozná az állampolgárok – köztük a megbízható adósok – alkotmányos jogait. Az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága a törvényjavaslatot a biztos érvelése nyomán nem találta általános vitára alkalmasnak. A pénzügyi szféra az eredeti célt most oly módon próbálja elérni, hogy a teljes hitelinformációs rendszert „önkéntes” módon valósítaná meg. A több piaci szereplő által kezdeményezett modellben a banki ügyfelek által kötendő hitelszerződésekbe olyan hozzájáruló passzus kerülne, amely felhatalmazná a bankokat, hogy a jó adósok adatait is továbbítsák egy központi rendszerbe. Az adatvédelmi biztos aggályosnak tartja, hogy egy gazdasági érdekcsoport az erre rendelt Országgyűlés fórumát megkerülve önkényesen kívánja korlátozni az állampolgárok, köztük a jó adósok alkotmányos jogait. A hasonló, formális önkéntességre alapozott, de valójában a gazdasági kényszer miatt nem önkéntes jogkorlátozást eredményező megoldások ellen a korábbi adatvédelmi biztosok már 1998-tól határozottan felléptek, kiemelve azt, hogy az üzletág szabályozása nem alapulhat a pénzügyi szervezetek által önkényesen meghatározott szerződési feltételeken, hanem csak törvényen. Az adatvédelmi biztos felhívja a hitelinformációs rendszerek üzemeltetőit, valamint az ilyen rendszerek számára adatokat szolgáltatni kívánó vállalkozásokat, hogy a rendszer melletti érveikkel az országgyűlési képviselőket győzzék meg. Ha a szektor egyes szereplői mégis a formális „önkéntes” hozzájáruláson alapuló rendszerek létrehozása mellett döntenek, az adatvédelmi biztos vizsgálni fogja a hozzájárulás valós önkéntességét. JÓRI ANDRÁS felhívja továbbá minden adatkezelő figyelmét a kezelt adatok banktitok jellegéből adódó, valamint a Btk. személyes adattal visszaélés közelmúltbeli módosításából adódó fokozott jogi kockázatokra. (OBH)

Az Országos Rádió és Televízió Testület az 1712/2009. (IX. 2.) számú határozatával úgy döntött, megváltoztatja joggyakorlatát a televíziókban sugárzott telefonos nyereményjátékok jogi minősítésével kapcsolatban. Az ORTT a döntését az Európai Unió Bíróságának C-195/06. számú ítéletében foglalt iránymutatás alapján hozta meg, amely kifejti: “(…) azok az adások vagy adásrészletek, amelyekben a televíziós műsorszolgáltató lehetővé teszi a közönség számára különleges telefonszám közvetlen tárcsázásával, így tehát ellenérték fejében, az e televíziós műsorszolgáltató nyereményjátékában való részvételt,(…) a távértékesítés körébe tartoznak, ha az említett adás vagy adásrészlet szolgáltatás nyújtására vonatkozó valódi ajánlatnak minősül, számításba véve a játékot magában foglaló adás célját, a játék jelentőségét az adás egészét tekintve, figyelembe véve a játék időtartamát, a tőle remélt gazdasági hatást az adástól várthoz képest, valamint a jelölteknek feltett kérdések irányultságát (…)” Az ORTT álláspontja szerint a magyarországi műsorszolgáltatók műsoraiban vizsgált telefonos nyereményjátékok megfelelnek az Európai Unió Bírósága által megállapított feltételeknek, így a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) fogalmai szerint televíziós vásárlásnak minősülnek. Az ORTT ezért a jövőben vizsgálni fogja, hogy a műsorszolgáltatók e műsorszámok közzétételekor eleget tesznek-e a televíziós vásárlásra vonatkozó törvényi követelményeknek. A Testület konzultációt követően a műsorszolgáltatóknak a jövő év elejéig türelmi időt biztosított.(ORTT)

Sértené a választás titkosságát és a szavazatok egyenlőségének elvét, ha papír helyett sms-ben lehetne szavazni, ezért a kérdésről nem lehet népszavazást tartani – így döntött az Országos Választási Bizottság augusztusi ülésén. A hitelesítendő kérdés úgy hangzott: “Kezdeményezzük a választási eljárásról szóló törvény módosítását úgy, hogy a választási eljárásban a választók szavazataikat papír helyett sms-ben adják le”. Az OVB elutasította a kérdés hitelesítését, és emlékeztetett rá: a szolgáltatóknak rögzíteniük kell az sms-eket, ezáltal visszakereshetővé válna a szavazat, ami így elveszíteni titkosságát. Az sms-ben szavazással nem lehet garantálni azt sem, hogy tényleg az szavazzon, akié a telefon, és nem lehet megakadályozni, hogy egy szavazó több telefonról több szavazatot adjon le. A testület szerint az sms-ben szavazás korlátozná a választójogot, sértené a választási eljárás tisztaságának elvét és nem lehetne megakadályozni a csalást. (MTI)

JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos kezdeményezésére a Büntető Törvénykönyv augusztus 10-től hatályba lépő módosításának értelmében a jogtalan haszonszerzési célból való adatkezelés bűncselekménynek minősül. A törvénymódosítással lehetővé válik a felelősségre vonás azon esetekben, amikor az internetes postafiókon keresztül kéretlen üzenetekben (spamekben) kínálnak megvételre jogtalanul összeállított email címeket, elérhetőségeket, személyes adatokat tartalmazó adatbázisokat a küldők. Bűncselekménynek minősül az illegálisan összeállított direkt marketing célú adatbázisok, listák készletezése, fejlesztése, kereskedelme, illetve küldése is. A hatályos törvények szerint direkt marketing célú elektronikus üzenet csak a címzett előzetes hozzájárulásával küldhető. A megvételre felajánlott adatbázisok általában több száz személy nevét, elérhetőségét és egyéb személyes adatait tartalmazzák, amelyek többnyire jogszerűtlen forrásból származnak, illetve ilyen célú felhasználásuk jogellenes az érintettek hozzájárulásának hiányában. A törvénymódosítással megerősödik a személyes adatok védelme – hangsúlyozta az ombudsman. (OBH)

Még a következő választások előtt terítékre kerülhet az “internetadó” a brit törvényhozásban – állítja STEPHEN TIMMS, a “Digitális Britannia” vizsgálatért felelős államtitkár. Havi 50 pennyt fizetne mindenki, akinek van vezetékes telefonvonala, a befolyt összegből országos szélessávú hálózat épül. Az Egyesült Királyság politikusai is felismerték, hogy kritikus fontosságú egy teljes országot lefedő szélessávú hálózat létrehozása. Ez azonban erősen forrásigényes vállalkozás, s még az erős gazdasággal rendelkező Nagy-Britannia költségvetésében is komoly tényező. A nagyobb települések esetében nem okozna komolyabb problémát, de a közel negyedmillió négyzetkilométeres területű ország vidéki településszerkezete miatt a megcélzott 90 százalékos lakossági lefedettség megsokszorozza a költségeket. Emiatt születhetett meg az “internetadó” javaslat, ami a nevével ellentétben nem az internetkapcsolatokat adóztatná meg, hanem a vezetékes telefonvonalakat. Az új adónem neve valójában az adóból befolyt pénz felhasználási céljaira utal, ugyanis a brit kormány többek közt ebből a pénzből építené ki a szélessávú optikai hálózatot országszerte. Az adót minden aktív vezetékes telefonelőfizetés után meg kellene fizetni, ami éves szinten 6 angol fontos kiadást jelentene a briteknek. A közel 30 millió vezetékes telefonelőfizetés után évente 175 millió font bevétele lenne az államnak, amit teljes egészében hálózatfejlesztésre fordítana. A tervek szerint 2012-ig a lakosság 90 százalékát fednék le szélessávval, azonban ekkorra ez még csak 2 Mbps sávszélességet jelentene garantáltan. A program végső célja a 100 Mbps-nél gyorsabb hálózat kiépítése szintén 90 százalékos lefedettséggel, aminek a céldátuma 2017. A tervezett internetadó része lenne az új pénzügyi törvénynek, ezért amennyiben sikerül még a választások előtt elfogadtatni, akkor a következő ciklusban is viszonylagos védettséget élvezne a program, hiszen az eltörléséhez vagy megváltoztatásához törvényt kell módosítani, ami a két házas brit parlament esetén nem egyszerű. Nem véletlen, hogy a konzervatív ellenzék erősen kritizálja a kezdeményezést. Az egyik legnagyobb kritika, hogy miközben más fejlett országok a 100 Mbps sebességű vagy annál gyorsabb hálózatok gyors kiépítésén fáradoznak, az Egyesült Királyság célkitűzése 2012-ig mindössze a 2 Mbps sávszélesség, ami már most bőven alulmúlja a közösségi médiával és multimédiás tartalmakkal teletűzdelt online világ igényeit. A következő generációs, 100 Mbps feletti sebességet csak 2017-re ígérik, amikor már a mobilhálózatok is képesek lesznek a mainál jelentősebb adatátviteli sebesség elérésére, s a drága vidéki optikai hálózat okafogyottá válhat. Az évente 1800 forintos internetadót ráadásul azok is fizetik, akik az internet előnyeit egyáltalán nem akarják/tudják kiaknázni, s a nagy sebességű hálózat sem érdekelné őket. Eközben a briteknél a nagy sebességű hálózatokra nagyon is támaszkodó fájlcsere össztűz alatt van, s valószínűsíthetően a francia példát követve a szigetországban is korlátozható lesz majd azoknak az internetelérése, akiket többször is rajtakapnak a jogvédett tartalmak illegális letöltésén. (HWSW.hu)

Amint azt sejteni lehetett, az amerikai Igazságügyi Minisztérium nem hagyta egyből jóvá a Microsoft és a Yahoo! együttműködési megállapodását a webkeresők területén, hanem átfogó vizsgálatot indított annak feltárására, hogy az ügylet hogy befolyásolja a piaci versenyt. A Microsoft és a Yahoo! július végén döntöttek úgy, hogy egyesítik webkeresési tevékenységüket. A 10 évre szóló exkluzív megállapodás értelmében a Yahoo! a Microsoft új keresőjét, a Binget fogja alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a Microsoft hozzájut korábbi riválisának keresési forgalmához. Míg a Microsoft a keresőmotorra koncentrál, addig a keresőhöz kapcsolódó reklámhelyek értékesítése nagyobb részt a Yahoo! kezében összpontosul majd. A felek megosztoznak a bevételeken, a Microsoft a Yahoo! oldalain realizált bevétel 88 százalékát utalja át a Yahoo! számára az együttműködés első öt éve során. Az Igazságügyi Minisztérium a következő hetek során a lehető legtöbb információt kéri majd be a cégektől a keresők fejlesztésével, a hirdetési árakkal vagy éppen a termékstratégiával kapcsolatban, a Microsoftnak és a Yahoo!-nak azt kell bebizonyítania, hogy a megállapodás nem hátráltatja a piaci versenyt. A kiterjedt vizsgálatra egyébként számítottak is a vállalatok, már a megállapodás bejelentéskor. “ (HWSW.hu)

Az ULX és a Red Hat az egyik győztes szállító a szoftverlicencek beszerzésére kiírt központosított közbeszerzési eljárásban. A Miniszterelnöki Hivatal 2009. április 2-án tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy megnyitotta a hazai költségvetési intézmények valamint a köz- és felsőoktatás számára az évente beszerzett Microsoft-termékek – azaz a zárt forráskódú, tulajdonosi szoftverek – mellett a nyílt forráskódú szoftverek beszerzésének lehetőségét is. A hivatalos nevén a „Keretmegállapodás kötése a 168/2004. (V. 25.) Kormányrendelet hatálya alá tartozó, illetve a központosított közbeszerzési eljáráshoz önként csatlakozó intézmények által korábban beszerzett szoftverlicencek bővítésére, kiegészítésére, meghosszabbítására, verziókövetésére, cseréjére valamint új szoftverlicencek beszerzésére és kapcsolódó szolgáltatások teljesítésére” tárgyú eljárás nyílt szabványú és nyílt forráskódú szoftverekre szóló részteljesítéseinek eredményhirdetése alapján az ULX mellett a FEFO, a Freesoft, a Kventa, a Multiráció, a WSH és a Navigator szállíthat a kiírásnak megfelelő szoftvereket a közigazgatás számára. Az ULX széles portfóliót fog szállítani, többek között a Red Hat nyílt forráskódú vállalati szoftverinfrastruktúrájának teljes készletét, az operációs rendszertől kezdve az adatközpontszoftvereken át egészen a JBoss köztesréteg, illetve alkalmazás-fejlesztő környezetekig. Ezenkívül a Red Hat ökorendszeréhez tartozó egyéb nyílt forráskódú megoldások közül a Zimbra nyílt forráskódú levelező- és csoportmunka megoldás, illetve a nyílt forráskódú adatbázis szerver, a Postgres vállalati változata, a Postgres Plus és annak eszközei is bekerültek a portfólióba. (ITcafé.hu)

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu