58. szám, 2014. június

Első oldal

Bodolai László: Első oldal

Tanulmányok

Vajkai András, Budai Balázs Benjamin: A közszolgálat informatikai hatékonysága
Jánosi Andrea: Az Európai Unió tagállamai közötti bűnüldözési célú információcsere hazai megítélése
Kondorosi András: Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás
Kóczián Sándor: Az illetlenség szabályozása az elektronikus médiában az Egyesült Államokban (3. rész)

Joggyakorlat

Gyergyák Ferenc: Sajtó-helyreigazítás a bírósági gyakorlatban
Kajtár Edit: Miért nem szólt? A várandósságra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről munkajogi szemszögből

Ajánló

Grad-Gyenge Anikó: Mindent a védjegyekről. Hiánypótló kommentár az IP könyvek piacán

Hírek

Az Alkotmánybíróság minap hozott döntése az internetes hozzászólások ügyében egy több mint tíz éves folyamat eredménye. Már az internet hőskorában a felhasználói – bármiféle szerkesztőségi ráhatást nélkülöző – tartalmat generáló fórumokkal kapcsolatban is felvetődött, vajon a világháló tényleg akkora szabadságot biztosít-e, mint ahogy a legtöbben elképzelik.

A fórumok a kétezres évek elején, afféle virtuális Hyde-parkként jöttek létre, szabad véleménynyilvánítást biztosítva bárkinek gyakorlatilag bármilyen témában, elég, ha csak regisztráltatja magát az erre szolgáló felületen. Mivel a regisztráció során megadott adatokat nem lehet ellenőrizni, ez anonimitást is biztosít a hozzászólóknak a regisztráció során megadott azonosító (nick) mögé bújva. A fórum felületét általában valamilyen tartalomszolgáltató biztosítja, másodlagos, közösségi szolgáltatásként.

Az anonimitást kihasználó visszaélések elkerülése végett az internetes társadalom viszonylag gyorsan kialakította önszabályozó rendszerét. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének kódexét alapul véve minden jelentősebb hazai fórumszolgáltató létrehozta a maga moderálási szabályzatát. A fórum alapesetben nem szerkesztett tartalom, a vitákat esetlegesen zavaró beírások felett többnyire a felhasználók közül választott moderátori testület ítélkezik.

A jogalkotás szokás szerint csak kullogott az újszerű jelenség mögött, miközben az addigi jogszabályokat csak nehezen lehetett alkalmazni az internetes társadalomra, de a jog megtalálta a maga sajátos csatornáit, fokozatosan lerombolva az internet korlátlan szabadságának mítoszát. Főleg az első becsületsértési és rágalmazási perek mutatták meg, hogy az interneten korántsem olyan könnyű elbújni: büntetőeljárás esetén a szolgáltatónak ki kell adni a kért email- vagy IP-címet, innentől kezdve egy óvatlanabb internetfelhasználó könnyen azonosítható. És természetesen megindultak a szolgáltatók ellen az első személyiségi jogi perek, nem ritkán igen nagy összegű kártérítési igénnyel.

Gyakorló ügyvédként az ilyen jellegű bírósági eljárásokat nem elsősorban a véleménynyilvánítás szemszögéből, hanem elhatárolás szempontból próbáltam megközelíteni, és miután az elhatárolások alapjául szolgáló Elektronikus Kereskedelemről szóló Törvényt (Ektv.) elkezdték alkalmazni a bíróságok, működött is a dolog.

Kezdetben mind a fórumokra, mind a blogokra, mind a cikkek alatti kommentekre lehetett alkalmazni a mentesítő jogszabályt, amelynek az „értesítés és eltávolítás” a lényege. Amíg a szolgáltató nem tud a jogsértő tartalomról, nem felel a jogsértő hozzászólásokért, amennyiben értesítik erről, és ennek ellenére nem távolítja el a tartalmat, beáll az egyetemleges polgári jogi, és akár büntetőjogi felelőssége a külső – gyakran azonosíthatatlan – felhasználó által feltöltött bejegyzésért. Ez egy viszonylag biztonságos, és kezelhető helyzetet jelentett mind a tárhely, mind az olyan tartalomszolgáltatók számára is, akik hozzászólási lehetőséget biztosítottak az általuk gyártott, szerkesztett cikkekhez.

Az ítélkezési gyakorlat a cikkekhez fűzött kommenteknél fordult meg először, minden előzmény nélkül, egyszer csak a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírója a korábbi ítélkezési gyakorlattal ellentétes ítéletet hozott, amelyet megerősített minden fellebbviteli fórum, így gyakorlatilag precedenssé vált. Ezt a kitaposott utat járta be az AB határozat alapügye is, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy időszaki napilapként, vagy internetes sajtótermékként bejegyzett tartalomszolgáltató állt. Az újságírószakmát megkavarta az az egybeesés, hogy az egyik bulvár internetes portál az új médiaszabályozás hatálybalépésekor tiltotta le a kommentelés lehetőségét. Sokan az új szabályoktól való félelemnek tudták be ezt, pedig ennél gyakorlatiasabb oka volt ennek: akkor kezdtek jogerőssé válni az előbb említett ügyekben hozott ítéletek. Nem tett jót a tisztánlátásnak a médiaszabályozás egyik felelősének a nyilatkozata sem: az új médiatörvény nem bünteti a kommenteket. Sokan erre hivatkoztak később, keverve a Ptk. és az Ektv. által behatárolt jogi eljárások gyakorlatával.

A hozzászólások megítélésének következő szűkített értelmezése a hírportálok címlapjára kiszerkesztett, ajánlóval ellátott blogok megítélése volt. Gyakorlattá vált, hogy néhány hírportál egyes érdekesebb blogokat, mint felhasználói, nem szerkesztett tartalmakat ajánlóval ellátva elkezd kihelyezni a címoldal egyik sávjába. A bírói értelmezés szerint ezzel már a szerkesztőség belenyúlt a külső tartalomba, tehát felelős a blogban leírtakért. Igaz, azt a technológia bukfencet nem tudta értelmezni, hogy ezek a blogok általában más platformon jelennek meg, más szerkesztőségi rendszer biztosít hátteret, mi több, a hírportálok szerkesztősége bele sem tud nyúlni a tartalomba, előfordulhat, hogy egy címlapszerkesztő által leellenőrzött külsős írásba a szerző később megváltoztat valamit, és ad abszurdum a tartalom úgy válik jogsértővé, hogy arról a hírportál nem szerez tudomást. Abban a kérdésben nem született még egyértelmű ítélet, hogy az így kiszerkesztett blogok kommentjeiért kit terhel a felelősség.

A nem kiajánlott blogok és a fórumok esetében maradt az Ektv. alkalmazása, legalábbis az elmúlt hónapban még találkoztam ilyen ítélettel. Amikor megkérdeztem az eljáró bírót, milyen logika alapján határolja el a bíróság, akkor azt újszerű megközelítést kaptam, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényben meghatározott sajtótermékekre vonatkozóan állapítják csak meg a felelősséget a hozzászólásokért. Ez is egyfajta tiszta helyzetet teremtett, egészen a minapi AB-határozatig, amely valószínűleg alapjaiban kavarja meg az eddig nagy nehezen fenntartott gyakorlatot. Ezekkel az elhatárolásokkal, billegő, de azért valamennyire kiszámítható bírói hozzáállással a blogok, fórumok még elketyeghettek volna egy darabig. Most lényegében azt történt, hogy az AB elé lett tolva egy jogértelmezési kérdés egy kialakult gyakorlat kis szegletével kapcsolatban, és az AB nem csak erre a kis szegletre vonatkozóan hozott egy szűkítő határozatot, hanem a teljes kérdéskörre. Ez sajnos taktikai hiba volt, de mivel nem volt egyértelmű, hogy a strasbourgi bíróság megkeresése előtt szükséges-e az alkotmányossági panasz vagy nem, ez a lépés az adott időpontban logikusnak tűnt. Egy ilyen AB döntést a legrosszabb eshetőségeket alapul véve sem modellezett le senki.

A jelenlegi jogértelmezés abszurditását az jelzi legjobban, hogy az Alkotmánybíróság érvrendszere egy súlyos tévedésen alapul: az alapügy kiindulópontja nem egy blogbejegyzés, hanem egy egyesület (Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete) honlapján megjelent közleményhez fűzött hozzászólás. Tehát nem sajtótermékről és nem klasszikus értelembe vett felhasználói tartalomról alkotott ítéletet az AB, hanem egy igencsak vitatott eszközökkel élő, ingatlanhirdetésekkel foglalkozó portál gyakorlatát bíráló közleményhez fűzött erőteljes vélemény miatt mondta ki a honlap közvetlen felelősségét. Ez nagyjából olyan, mintha az Ügyvédi Kamara hivatalos honlapján, egy kamarai közleményhez fűzött erőteljesebb megjegyzésért a kamara lenne a felelős.

Az AB-határozat ijesztő kaput tárt ki: ezentúl névtelenül bárki elhelyezhet jogsértő hozzászólásokat egy portálon magára nézve, majd perelheti a portált a személyiségi jogainak megsértése miatt. Egyébként, mint ahogy két alkotmánybírói különvéleménye is rámutatott, az AB nem modellezett le minden lehetőséget, és számos kérdésre nem adott jogi iránymutatást. Egy olyan dinamikusan fejlődő, változó műfajban, mint az internet világa, nem lehet késletett, elavult jogi megoldásokkal reagálni. Még ha könnyebb is a jogalkalmazónak a legkisebb ellenállás felé haladni, és mindenért a szolgáltatókat felelőssé tenni, ez csak időleges választ ad megoldatlan problémákra, jogi bizonytalanságban tartva az internetre épülő gazdasági szektor egészét.

Persze lehetnek még menekülési útvonalak: arra az esetre még nem történt bírósági ítélet, hogy kérelemre történő eltávolítás eseten – még ha a jogsérelem megáll is – jár-e a sérelemdíj a sértett félnek. De ha az eddig folyamatot elemezzük, a jövő nem sok reménnyel kecsegtet: ha jelentős összegű sérelemdíjakat ítélnek meg a bíróságok, akkor gyakorlatilag az internetes szólásszabadságot körbezárta a jog. Várhatóan jó eséllyel rátelepülnek ügyvédi irodák erre az üzletágra, mint a rendőrfotók ügyében, és a sérelemdíj újabb, reális sarcként vetül az internetes médiára: csak ezt kommentadót közvetlenül a pernyertes félnek fizetik majd meg a kiadók, persze adómentesen.

 

Bodolai László

2014. július 1-jétől a kezdeményezett hívások díja majdnem 19, a fogadott hívások díja pedig közel 27 százalékot csökken. A rendelet hatálya az Európai Unió területe mellett kiterjed Izlandra, Norvégiára valamint Lichtensteinre is. A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság közleményben jelezte: ellenőrizni fogják, hogy a hazai szolgáltatók a gyakorlatban is csökkentik-e roaming díjaikat. A rendeletnek köszönhetően az adatforgalom díja is 54 százalékot csökkent. (Origó)

Lekapcsolták a külföldi fogadóoldalakat. A honlapokat a NAV kérésére az NMHH tette elérhetetlenné, mivel az ilyen formában működő cégek nem rendelkeznem azokkal a magyarországi engedélyekkel, melyek a távszerencsejátékok üzemeltetéséhez szükségesek, hazai leányvállalattal nem rendelkeznek és adót sem Magyarországon fizetnek. Hazánkban távszerencsejáték szolgáltatást az a minimum 200 millió forint törzstőkével rendelkező vállalat nyújthat, amely az ehhez szükséges koncessziót az államtól megszerezte. További problémát jelentett, hogy a magyar hatóságok probléma esetén sem tudják garantálni a játékosoknak a nyeremény kifizetését. Az említett fogadóoldalakon tájékoztatás fogadja a látogatókat, melyben a hozzáférhetetlenné tételt tiltott szerencsejáték szervezésével indokolják. (Origó)

Kiküszöbölné a bonyolult jelszavak használatát az az új fejlesztés, melynek segítségével egy ujjlenyomat is elegendő lenne a fizetéshez. A FIDO (Fast Identity Online) biztonsági szövetség célja az egyszerű, mégis biztonságos online tranzakciók megteremtése. A programot mobiltelefonokra készítik majd, így a jelenleg is nagy népszerűségnek örvendő mobil fizetés biztonságosabb megoldásokkal működik majd. (Index)

Az Európai Parlament döntése értelmében legkésőbb 2017. október elsejéig minden uniós tagállamban be kell vezetni az eCall rendszert. A rendszer célja, hogy közlekedési baleset esetén a járművekbe épített intelligens egység azonnal értesítse a segélyhívó központot. A rendszer a baleset helyszínének pontos koordinátáit automatikusan továbbítja. A segélyhívó központból a diszpécser a riasztást a mentőkhöz, a tűzoltókhoz és a rendőrséghez továbbíthatja. Az eCall jelenleg is tesztelés alatt áll. A szakértők szerint a rendszernek köszönhetően 50 százalékkal csökkenthető lesz a közúti balesetek során a későn érkező segítség miatt bekövetkező halálesetek száma. (Index)

Továbbra is problémás a bankautomaták biztonsága. A European ATM Security Team tanulmányából kiderült, hogy a biztonságot nyújtó megoldásokat globálisan kellene alkalmazni, ugyanis a bűnözők Európában csak megszerzik az adatokat, de a pénzt már máshol veszik fel. A jelentés arra is kitért, hogy a bűnözők eszközei is rohamosan fejlődnek. A szakemberek szerint hiába a Chip&PIN módszer, ha az ellopott adatokat a bűnözők olyan országokban használják, ahol még lehetséges a chip nélküli kártyák használata. (Index)

Eltörölték a Google+ azon szabályát, mely szerint a felhasználók csak valódi nevüket használhatják az oldalon. A Google a Facebookhoz hasonló közösségi hálót kívánt létrehozni, ám saját bevallásuk szerint a valódi név használatának kötelezettségével sok potenciális felhasználót zártak ki. A cég szerint a változást sok felhasználó és régóta kérte, így eltörölték ezt a megkötést. (Index)

Az Európai Bizottság ajánlásaival a szerencsejátékok káros hatásaitól védené a fogyasztókat, a szerencsejátékot űzőket és a kiskorúakat is. Ezekben szerepel például, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaikban kötelezzék az internetes szerencsejáték szolgáltatókat arra, hogy a honlapon a felhasználókat tájékoztassák a kockázatokról is. Javasolják a regisztrációhoz kötött játékot is, melynek során a felhasználónak igazolnia kellene személyazonosságát és életkorát is. Emellett említik a kiskorúak védelmét célzó intézkedéseket is: a cél az lenne, hogy kiskorúak egyáltalán ne férjenek hozzá az ilyen jellegű játékokhoz, valamint törekedni kell arra is, hogy a lehető legkevesebbszer találkozzanak akár csak a hirdetéseikkel is. Javaslatot tettek arra is, hogy a játékosok az oldalon beállíthassanak maguknak egy anyagi keretet is, így könnyebben nyomon tudnák követni pénzük mozgását. A Bizottság szerint szükség lenne egy, a játékosok számára fenntartott segélyvonalra is. (Prím Online)

Töretlenül népszerű a Pirate Bay. Bár a torrentoldalt több internetszolgáltató is blokkolta és alapítói is börtönbe kerültek, a 2011-es évhez képest az oldal forgalma megduplázódott. A szakértők szerint ehhez az is hozzájárult, hogy az elmúlt három évben a Pirate Bay folyamatosan szerepelt a médiában, emellett regisztráció nélkül is használható. Néhány országban azonban belátták, hogy a tiltással nem lehet komoly eredményeket elérni, Hollandiában például egy egyetemi kutatás alapján a bíróság arra jutott, nem lehet tiltani a weboldal elérését. Ezt mondta ki 2011-ben az Európai Bíróság is, amikor az alapjogokkal ellentétesnek nevezte az oldal internetszolgáltatók általi blokkolását. (Index)

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint veszélyes méreteket öltött a kormányok által végzett tömeges megfigyelés, amely az utóbbi időben egyáltalán nem számít kivételesnek. A jelentés szerint az emailek tömeges megfigyelése csak a fenyegetés mértékéhez igazodva megengedhető, ezért független ellenőrző intézmények létrehozását javasolták. A jelentést a Közgyűlés kérésére készítették el, miután Németország és Brazília határozati javaslatot nyújtott be az internetes kémkedés ellen, melyben arra szólították fel az emberi jogi főbiztost, hogy foglalkozzon „a magánszféra védelmével a digitális kommunikációban”. (Prím Online)

Illegális filmfeltöltőket leplezett le a NAV. Az adóhatóság honlapján megjelent közlemény szerint az elkövető és társai a gyanú szerint magyar és külföldi internetes oldalakra töltöttek fel illegálisan filmeket, zenei albumokat és számítógépes programokat, ezzel több százmillió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoztak. A nyomozók a házkutatás során több, mint 7000 GB mennyiségű adatot zároltak. Az elkövetőknek szerzői jogok megsértése miatt kell felelni a bíróságon, büntetésük a különösen jelentős érték miatt akár tíz évig terjedő szabadságvesztés is lehet. (Prím Online)

A közeljövőben nem lesz új távközlési adattárolási szabály az EU-ban. Az Unió Bírósága április elején helyezte hatályon kívül a távközlési adattárolási irányelvet, miután az ügyben eljáró bírói testület megállapította, hogy a telefon- és az internetkapcsolatok tömeges tárolása konkrét indok nélkül különösen nagymértékű és súlyos beavatkozás az állampolgárok alapvető jogaiba. Emellett a bírák megállapítása szerint az így tárolt adatok segítségével nagy pontossággal térképezhető fel az emberek magánélete anélkül, hogy az érintett ebből bármit is érzékelne. Németország kivételével minden tagállamnak van saját, nemzeti jogszabálya a távközlési adattárolásra, ezért számukra felmerül a nemzeti jogszabály megalkotásának szükségessége. (sg.hu)

Adatvédelmi pert indíthat a Google ellen az EU. Az Unió adatvédelmi hatóságai elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy a Google kizárólag az európai keresőoldalak találatait törli a személyes adatok közül. Példaként: a Google kérésre eltávolította a brit google.co.uk keresőoldal eredményeit, azonban a google.com oldalét már nem. Adatvédelmi szakértők szerint ez az eljárás gyakorlatilag meghiúsítja az Európai Bíróság májusi döntésének célját. Július közepéig közel 91 ezer európai felhasználó kérte a Google-tól, hogy törölje személyes linkjeit a keresési eredményekből. (Index)

Csoportos keresetet nyújtottak be a Facebook ellen. A Europe vs. Facebook adatvédelmi csoport nyújtotta be a azt a keresetet a bécsi kereskedelmi bíróságra, amelyhez már több, mint 25 ezren csatlakoztak. Az űrlap kitöltése interneten is lehetséges, a személyazonosság pedig a személyi igazolvány beszkennelt változatával és a Facebook-profil csatolásával bizonyítható. Az ötletgazda Max Schrem, osztrák jogász és aktivista pontokba szedve fogalmazta meg, mi a baj a Facebook-kal, többek között azt is említette, hogy nem kérnek engedélyt személyes adataink felhasználásához, valamint megfigyelik és elemzik a felhasználói szokásokat. A keresethez azok az Egyesült Államokon és Kanadán kívül élő felnőtt magánszemélyek csatlakozhatnak, akiket a közösségi oldal írországi központja szolgál ki. Az osztrák aktivista szerint a kereset fő célja az, hogy a Facebook az európai állampolgárok alapvető jogait is tiszteletben tartsa, ami jelenleg azért nem valósul meg, mert a Facebook amerikai székhelyű, így kevésbé szigorú előírásokat kell betartania. (Origo)

A fogyasztók javára változtak a távollévő felek között kötött szerződések feltételei. Kedvezőbb feltételekkel vásárolhatnak a magányszemélyek a webshopokból az új Kormányrendeletnek köszönhetően. Mivel a vevő és az eladó ilyen esetekben nem találkozik egymással, és a vásárló nem tekintheti meg az árut üzlethelységben sem, a jogszabály különleges védelmet hivatott nyújtani a fogyasztó számára. Az új kormányrendelet többek között a határidőkön változtat, valamint tisztáz néhány eddig nem egyértelműen szabályozott kérdést. A legfontosabb változás, hogy a fogyasztó az eddigi 8 munkanap helyett 14 naptári napon belül állhat el a szerződéstől, a kereskedőnek pedig az eddigi 30 nap helyett már csak 14 nap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a vételárat visszafizesse a fogyasztó részére. (hwsw.hu)

Elindult a Nemzeti Mobilfizetési Rendszer. A szolgáltatáshoz eddig hat viszonteladó partner csatlakozott, köztük a három nagy mobilszolgáltató vállalat is. Lényeges változás az ad hoc mobilparkoláshoz képest, hogy nem csak a mobilegyenleg terhére lehet kezdeményezni a parkolást, hanem szolgáltatótól függően van lehetőség utólagos, bankkártyás és mobiltárcás fizetésre is. A szolgáltató képviselői a sajtótájékoztatón kihangsúlyozták, hogy a parkolást indító telefonszám, illetve SMS július 1-től megváltozik, az alapdíjak azonban változatlanok maradnak. Hazánkban a köztéri parkolások körülbelül felét mobillal fizetik, így fontos volt az átlátható, egységes rendszer létrehozása. A Nemzeti Mobilfizetési Rendszert a kormányzat már 2011 végén kilátásba helyezte azzal a céllal, hogy az állami érdekeltségű, elsősorban mobiltelefon segítségével, az előfizetés egyenlegének terhére is megvásárolható szolgáltatások értékesítését saját kézbe vegye, azonban kiderült, hogy az indulás nem biztosítható az eredetileg tervezett időpontra, így egy törvénymódosító indítványban idén év közepére módosították a rendszer indulásának időpontját. (hsws.hu, Prím Online)

Új kapacitásokkal bővül a digitális földfelszíni televíziós szolgáltatások kínálata. Az Antenna Hungária folytatja a digitális földfelszíni televíziós hálózatok fejlesztését, a D multiplex júniusi indítását követően az ötödik országos hálózat (E jelű multiplex) kiépítése első ütemének adóberendezései 2014. július 1-jétől folyamatosan állnak üzembe. Az új hálózat lakossági lefedettsége az első ütem kiépítése után 85%lesz, az Antenna Hungária az adásokat 34 telephelyről sugározza. (Prím Online)

Minden vállalkozást érinthet a reklámadó. A törvény minden jogi kötelezettségen túlmenő tájékoztatási, marketing vagy értékesítési tevékenységet saját célú reklámnak tekint, így a szóróanyagot, a saját honlapot, rendezvényeket, vagy akár a matricákat is. Amennyiben ezek éves összege eléri az 500 millió forintos határt, a cégeknek adót kell fizetniük utánuk. A júliusban elfogadott reklámadó-törvény módosításai alapján a közösségi médiában, kereső oldalakon elhelyezett hirdetések adókötelezettsége havi 2,5 milliós költés felett pedig átszáll a megrendelőre, ha a cég nem nyilatkozik arról, hogy befizeti az adót. (Index)

Véget ért az eBay és a Louis Vuitton 8 éve zajló jogvitája. Az LVHM több luxusmárka jogtulajdonosaként indított pert Franciaországban az eBay ellen arra hivatkozva, hogy az lehetővé tette a hamis áruk kereskedelmét, egyúttal jelezve azt is, hogy az aukciós oldalon fellelhető márkás termékek nagy része hamisítvány. A francia bíróság akkor az LVMH-nak adott igazat és az az eBay-t 38,6 millió euró megfizetésére kötelezte. Döntésüket azzal indokolták, hogy vállalat nem tett meg mindent azért, hogy megakadályozza a hamisítványok árusítását a saját honlapján. Ezt több évnyi fellebbezés, bírság, és további kapcsolódó perek követték. A per lezárásával a vállalatok bejelentették, hogy közös erőfeszítéseket fognak tenni a szellemi tulajdonjogok védelmében és az e-kereskedelemben fellelhető hamisítványok elleni harcban. Az elmúlt években több luxusmárka is beperelte az eBay-t, többek között a L’Oreal és a Tiffany. Az aukciós portál minden esetben azt állította, hogy időt, pénzt és erőfeszítést nem sajnálva igyekszik megakadályozni a hamisított termékek árusítását honlapján. (Jogi Fórum)

Elnézést kért az igazságügyi miniszter a volt adatvédelmi biztostól. Jóri Andrást mandátuma közben menesztették el, a megbízása megszüntetéséből eredő sérelemért az igazságügyi miniszter “Jóri András elnézését kéri és sajnálatát fejezi ki”. Jóri András a Népszava megkeresésére elmondta: értékeli a gesztust, ami egy jogi megállapodás része, a bocsánatkérés időzítését pedig a politikai kommunikációs technikának tudja be. A konkrét megállapodásról jogi képviselője elmondta, az egyezségnek feltétele volt, hogy álljanak el a személyi jogvitában még 2011 novemberében benyújtott strasbourgi emberi jogi keresetüktől. A volt adatvédelmi biztosnak a magyar állam69 millió forintot fizet ki, ami részben a menesztéséből fakadó erkölcsi kárt foglalja magában. (Népszava Online)

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu