60. szám, 2014. december

Első oldal

Polyák Gábor: Első oldal

Tanulmányok

Szőke Gergely László: Az érintettek és az adatkezelők adatvédelmi attitűdje – európai tapasztalatok
Görög Márta: Absztrakt
Czékmann Zsolt: Helyi önkormányzatok a digitális kor kapujában – Kihívások és lehetőségek (1. rész)

Háttér

Nemeslaki András, Sasvári Péter: Az információbiztonság-tudatosság empirikus vizsgálata a magyar üzleti- és közszférában

Joggyakorlat

Tóth András: Az Európai Bizottság 2014. évi ajánlása az ex-ante szabályozásra esélyes elektronikus hírközlési releváns termék- és szolgáltatáspiacokról
Detrekői Zsuzsa: Blokkolás Magyarországon – hogyan jutottunk el a gyermekpornográfia elleni küzdelemtől a szerencsejáték-oldalak blokkolásáig

Ajánló

Mezei Péter: Új szerzői jogi Nagykommentár: végre!

Hírek

A parlament 2014 decemberében fogadta el a médiatörvény újabb módosítását, amely elsősorban a közszolgálati médiaszolgáltatás intézményi kereteinek átalakítására irányult. A módosítás a korábban önálló részvénytársaságként működő Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda jogutódjaként létrehozta a Duna Médiaszolgáltató Részvénytársaságot, amely 2015. március 15-től minden közszolgálati televíziós, rádiós és online tartalomszolgáltatás, illetve a közszolgálati hírügynökségi tevékenység szolgáltatója.

Az összevonás azonban önmagában nem hoz jelentős változást a közszolgálati média működésében. A részvénytársaságok intézményi önállósága valójában eddig is látszat volt, munkavállalók, vagyon és döntési mozgástér nélkül ugyanis a részvénytársaságok valódi működésre képtelenek voltak. Viszont föléjük épített a jogalkotó egy klasszikus felügyeleti rendszert, politikai és társadalmi kontrollra hivatott Kuratóriummal és Közszolgálati Tanáccsal, sőt a Kuratórium az egész médiarendszer egyetlen olyan intézménye, amelybe ellenzéki pártok is delegálhattak tagokat. Eközben persze a szabályozás a Kuratóriumban minden döntéshez biztosította a kormánypárti többséget, hanem azért is, mert a Kuratórium az érdemi működés nélküli részvénytársaságok működését felügyelte, amiből következően neki magának sem jutott érdemi feladat. A közmédia költségvetésének elosztásáról döntő testületből ki is hagyták.

2010-ben a jogalkotó formálisan nem vállalta föl azt a döntést, hogy egybeolvasztja a teljes közmédiát. Ehelyett létrehozta a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot (MTVA). Az MTVA a közmédia lelke és esze, a közmédiát érintő minden döntésben érintett. A teljes közszolgálati vagyon kezelője, a közszolgálati média munkavállalói túlnyomó többségének munkáltatója. A közszolgálati médiaszolgáltató tőle rendeli meg a közszolgálati műsorszámok gyártását, önálló mozgástere ebben ki is merül. Egy olyan rendszerben, ahol négy önálló részvénytársaság osztozik a közszolgálati feladatokon és pénzeken, még akár indokolt is egy koordináló szervezet. Az MTVA mozgástere e szerepnél azonban jóval szélesebb, ráadásul úgy, hogy e szervezetet kivonták a közszolgálati felügyeleti rendszer alól. Az MTVA egyszemélyes vezetőjét, sőt még a felügyelőbizottságát is a Médiatanács elnöke nevezi ki és hívja vissza indoklás nélkül.

Még ha el is fogadjuk, hogy az eddigi közmédia-rendszerben volt helye valamiféle MTVA-nak, akkor is felmerül a kérdés, hogy mi szükség lehet koordinációra egy olyan rendszerben, ahol a közmédia minden tevékenységét egyetlen részvénytársaság végzi. Az MTVA viszont nemcsak megőrzi eddigi erejét, hanem erősödik is. Eddig nem ő döntött arról, hogy a közmédia feladatainak ellátására szolgáló, a törvényben meghatározott összegű közpénz az egyes közmédia-részvénytársaságok között hogyan oszlik meg. Erre a feladatra a jogalkotó létrehozta a Közszolgálati Költségvetési Tanács nevű testületet, amelynek tagjai a közmédia-részvénytársaságok vezérigazgatói és az MTVA vezérigazgatója, valamint az Állami Számvevőszék egy delegáltja. E Tanács működéséről a Mérték Médiaelemző Műhely által indított közérdekűadat-igénylés és pereskedés útján annyit sikerült megtudnia a nyilvánosságnak, hogy a Tanács közszolgálati koncepció és megalapozott számítások nélkül hozza a döntéseit. A mostani törvénymódosítás a Közszolgálati Költségvetési Tanácsot megtartja ugyan, de döntéshozóból véleményező testületté gyengíti. A költségvetésnek a különböző közszolgálati tevékenységek közötti felosztására vonatkozó döntést ezentúl az MTVA hozza, a Tanács legfeljebb kicsit lassíthatja a döntéshozatalt.

Az MTVA ráadásul saját jogrendszert is kap. Rá csak korlátozottan vonatkozik a szerzői jogi törvény, a munkajogi szabályozás, a vagyonkezelési szabályok, a közbeszerzési törvény, az útdíj-törvény, vagy éppen az ÁFA-törvény. Az MTVA a nemzeti vagyon kezelőjeként a vagyongazdálkodás körében gyakorlatilag bármikor eltekinthet a nyilvános pályáztatástól. A törvény ennél persze árnyaltabban fogalmaz, de a meghívásos pályáztatás feltételeit sikerült úgy megfogalmazni, hogy azok igen széles esetkörben alkalmazhatók.

A törvénymódosítás „A közszolgálati média stratégiai terve és a közszolgálati érték mérése” című fejezete szerint a közmédia-szolgáltató minden évben stratégiát alkot, ami „alapul szolgál a közszolgálati médiaszolgáltatás működéséhez, valamint a közszolgálati médiaszolgáltató és az Alap közötti együttműködéshez”. A stratégiaalkotásnak azonban ebben a formában legalább két okból nincs értelme. Mivel a törvény pontosan megmondja, hogy mennyi (köz)pénz áll a közmédia rendelkezésére, ezért nincs az a stratégia, ami ne pont ennyi pénz elköltésében látná a kívánatos jövőt. A közmédia szabályozásának alapvető hibája az előre rögzített költségvetési keret, mert ez sem hatékonyságra, sem a közszolgálati funkciók újragondolására nem ösztönöz. A médiatörvény elfogadásakor ezt a megoldást „normatív finanszírozásként” reklámozták, ami azonban éppen csak azzal kapcsolatban nem határozott és határoz meg semmilyen szempontot, hogy az egyes tartalomszolgáltatásokra a rögzített összegből mennyi jut.

A másik ok, ami miatt a stratégiaalkotás csak látszatintézkedés, az az, hogy nincs következménye. A törvényben rögzített költségvetési támogatás összegét nem befolyásolja, és arra sincs ráhatása, hogy a közmédia indítson-e új tartalomszolgáltatást vagy ne. Ezt a döntést ugyanis továbbra is a Médiatanács hozza meg: évente felülvizsgálhatja a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és dönthet arról, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató számára fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásait vagy megváltoztatja azok rendszerét. Anélkül, hogy az elkészült stratégiát figyelembe kellene vennie.

A stratégia egyetlen helyen kap szerepet: amikor a Közszolgálati Költségvetési Tanács véleményt mond az MTVA által készített költségvetésről, akkor többek között ezt a stratégiát is figyelembe veszi. De az MTVA a Tanács véleményét figyelmen kívül is hagyhatja, és így a stratégia is csak az MTVA tetszése szerint befolyásolja a költségvetési tervezést.
Ugyanígy nincs semmilyen következménye a „közszolgálati érték mérésének”. A „közszolgálati érték” (public value) mérésére egyre több európai országban találunk példát. Ez a mérés azonban egy-egy bevezetni tervezett új szolgáltatás előzetes értékelését szolgálja, ami alapján tényleges döntés születik arról, hogy a szolgáltatás mennyiben szolgálná a közszolgálati célokat, és milyen mértékben torzítaná a médiapiaci viszonyokat. Az Európai Bizottság az ilyen jellegű eljárások bevezetését elsősorban azért ösztönzi, mert ezek segítségével garantálható, hogy egy-egy új közszolgálati szolgáltatás aránytalanul korlátozza vagy torzítsa az online és a digitális tartalomszolgáltatási piac működését. Ehhez képest a magyar szabályozás már létező szolgáltatások értékelését írja elő, és az értékelés eredményéhez semmilyen következményt nem fűzne. Akár az is előfordulhat, hogy a közmédia megállapítja, hogy az általa működtetett valamely tartalomszolgáltatás semmilyen közszolgálati értékkel nem rendelkezik, aztán fenntartja változatlanul a szolgáltatást.
A stratégia-alkotást és az értékelést a közmédia-szolgáltató maga végzi, nyilvános konzultációról vagy objektív külső értékelőről nem esik szó. Hogy mindez valóban európai megoldásnak tekinthető-e, az végső soron az Európai Unió hiszékenységén múlik.

 

Polyák Gábor

Letelt a Windows böngészőválasztó képernyőjét kikényszerítő öt éves megállapodás. Az Európai Unió a 2000-es években indított versenyfelügyeleti eljárást a böngészőpiac monopolizálása miatt a Microsoft ellen, miután a cég rendszeresen újabb és újabb alkalmazásokkal bővítette ingyenesen az operációs rendszer kínálatát. Az Internet Exporerrel a böngészők, a Media Playerrel pedig a médialejátszók területén terjesztette ki a Microsoft a Windowszal szerzett dominanciáját más piacokra, így hosszas tárgyalás után 2009-ben megállapodott az Európai Bizottsággal arról, hogy öt éven keresztül egy böngésző választóképernyőt mutat az operációs rendszer a telepítését követően, amelyen helyet kapnak a versenytársak, így a Firefox, az Opera és a Chrome, valamint több, kevéssé ismert szoftver is, véletlenszerű sorrendben. A böngészőválasztó képernyő koncepciója nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a Netmarketshare adatai szerint az európai böngészőpiacot érdemben nem befolyásolta annak 2009 végi bevezetése. A rendszergazdák számára írt tudásbázis-cikk szerint a böngészőválasztó képernyőt aktiváló frissítés december 17-től már nem érhető el, és a browserchoice.eu oldal tartalmát is törölte a Microsoft. (hwsw.hu)

25 százalékos büntetőadót vet ki a brit kormány számos online vállalkozásra. A brit pénzügyminiszter parlamenti beszédében hangsúlyozta, hogy a multinacionális cégeknek is be kell fizetniük az őket illető adóterheket. Ezt célozza az új “elterelt-profit adó” (diverted profits tax), amelyet kifejezetten az olyan vállalkozásokra szabtak, amelyek különböző kiskapuk kihasználásával csak minimális adót fizetnek az Egyesült Királyságban szerzett profitjuk után. A 25 százalékos kulcsot április elsejei indulással vezeti be az ország, az új adónem részleteit, az elterelt profit definíciójával december 10-én hozták nyilvánosságra. A brit pénzügyminisztérium mintegy 1 milliárd font bevételre számít az intézkedés eredményeként a következő öt évben, és reményeik szerint az új adó megakadályozza majd, hogy a nagy (jellemzően amerikai) vállalatok adóparadicsomokba mentsék az Egyesült Királyságban generált nyereségüket. A Google saját adatai szerint például 17 milliárd eurós európai bevétele után alig 27,7 millió euró társasági adót fizetett be, de számtalan más amerikai nagyvállalat (Amazon, Facebook, Apple, Starbucks, stb.) is aktívan kihasználja az európai országok eltérő adózási szabályait és elképesztő sikerrel optimalizálják a társasági adóra vonatkozó adókulcsot – gyakorlatilag nulla közelébe. Amennyiben a brit példa működőképesnek bizonyul, akkor azt gyorsan követheti a problémával régóta birkózó Németország, Franciaország vagy Spanyolország is. (hwsw.hu)

Megszűnhet Spanyolországban a Google News szolgáltatás az új szerzői jogi törvény miatt. A Spanyol Újságkiadók Egyesülete közleményben kérte a spanyol és EU-s szervek közreműködését annak érdekében, hogy versenyjogi beavatkozással kötelezzék a Google-t a News szolgáltatás további üzemeltetésére. Az Egyesület szerint a spanyol News “nem csak egy akármilyen szolgáltatás, lévén domináns piaci pozíciót élvez”, ezért működésének beszűntetése “kétségtelenül negatívan érinti a polgárokat és a spanyol vállalkozásokat is.” Az ügy előzménye, hogy a lapkiadó szervezetek által kilobbizott új spanyol szerzői jogi törvény (Ley de Propiedad Intelectual) januártól jogdíjat állapít meg a hírkeresőbe átvett címek és rövid kivonatok után is, melyet a Google elfogadhatatlannak tart, ezért bejelentette a spanyolországi News szolgáltatás december 16-tól történő leállítását. Míg a hasonló szabályozást tartalmazó új német szerzői jogi törvény lehetővé teszi, hogy e jogdíjról a kiadók lemondjanak és egyéni megállapodás keretében a tartalmakat ingyen a Google rendelkezésére bocsássák (novemberre szinte valamennyi német kiadó lemondott a jogdíjáról), a spanyol törvényben ez a lehetőség nem szerepel. A keresőóriás azonban a bevételt egyáltalán nem hozó, reklámmentes Hírek fenntartására nem akar az új törvény miatt költeni, hanem inkább az összes, a törvény hatálya alá tartozó forrást eltávolítja belőle, így a spanyol nyelvű szolgáltatását leállítja. A Google lépése európai kontextusban nyomásgyakorlásként is értelmezhető – a cég igyekszik bemutatni, hogy népszerű szolgáltatásai az európai internetes ökoszisztéma szerves részét képezik, amelyek létezésével mindenki nyer. A kiadói szövetség közleménye is ezt erősíti meg és látványosan szembemegy saját korábbi érveivel, mivel a szolgáltatás megszűntetésével jelentős forgalomtól estek el, a spanyol híroldalak forgalma két számjegyű százalékkal esett vissza a korábbi hét azonos napjának forgalmához képest. (hwsw/Index)

Létrejött az Elektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtára (ELDORADO). A magyar könyvtárak új elektronikus szolgáltatásának célja, hogy 2015 első negyedévétől a közkincsnek számító teljes magyar könyvtári állomány otthonról is elérhető legyen az interneten, ezáltal a már kereskedelmi forgalomban nem kapható kiadványok is digitális formában újraéledjenek. A két év alatt 250 millió forintból kifejlesztett rendszerben a folyóiratoktól a könyveken keresztül a nyomtatványokig mindenféle dokumentum megtalálható lesz, és emellett a program a dokumentumok jogtisztaságát is képes lesz biztosítani. A projektben számítanak a könyvtárak, a kiadók és a jogkezelők együttműködésére is, hogy a forgalomból kikerült, szerzői jog által védett dokumentumok is visszahelyezhetők legyenek a piacra. (sg.hu)

Jelentősen szigorítaná az EU a kémszoftverek eladását. Decembertől a kémprogramok eladása is a polgári és katonai felhasználású árucikkek exportjának ellenőrzéséről szóló wassenaari egyezmény hatálya alá tartozik, ugyanakkor Németország létrehozna egy szakértői csoportot, amely felderítené a jelenlegi szabályozás kiskapuit és javaslatokat tenne azok befoltozására. Az ilyen termékek 5 milliárd eurós piacának a felét ugyanakkor nyugat-európai cégek birtokolják, melyek komoly hátrányba kerülhetnek az export korlátozásának következtében. A kémtermékek legnagyobb kiállítását szervező Telestrategies szerint német cégek az elmúlt években többek között Indonéziába, Libanonban, Malajziába, Kuvaitba, és az USA-ba; míg tavaly Katarba, Marokkóba és Svájcba is exportáltak kémprogramokat több tízmillió euró értékben. Azért szükséges az eladások erősebb ellenőrzésre, mert rossz kezekben ezek a technológiák az elnyomás és az emberi jogsértések eszközeivé válhatnak. A darthmouthi egyetem szakértői ugyanakkor hibás lépésnek tartják az egyezmény alkalmazását, és még tovább mennek, álláspontjuk szerint minden olyan rendszer exportját ellenőrizni kellene, amelyek képesek az adatok megszerzésére és továbbítására. (sg.hu)

A Sony Pictures teljes rendszerét le kellett állítani egy belső adatokat és filmkópiákat is elérő hackertámadás miatt. A kibertámadás következtében az amerikai Sony Pictures Entertainment munkatársait világszerte arra kérték, hogy ne csatlakozzanak a globális vállalati hálózathoz, és ne nyissák meg céges levelezésüket sem, a saját mobil eszközeiken pedig kapcsolják ki a wifit a munkahelyen. A támadók állításuk szerint minden titkos információt megszereztek a cég rendszereiből, többek között titkos és szigorúan titkos információkat is. Bizonyítékként az ellopott adatok egy részét már közzétették, köztük a stúdió levelezését, fájlneveket és jelszavakat, valamint pénzügyi adatokat, és még be nem mutatott filmeket is. A Sony ügyvédje felszólította a médiát, hogy ne használja fel a lopott adatokat, amelyek a támadás nyomán szivárogtak ki az internetre, mivel a cég nem járult hozzá a kikerült adatok közléséhez, terjesztéséhez, megosztásához. A hackerek pénzt követeltek azért cserébe, hogy a teljes adatbázist ne hozzák nyilvánosságra, illetve a Sony szerint a támadás célja az volt, hogy a The Interview című vígjátékot ne mutassa be a stúdió. (sg.hu)

Jelentős szerzői jogdíjcsökkentés jön januártól. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület decemberben jóváhagyott 2015-ös jogdíjtervezete alapján a vendéglátó üzletek által fizetett zenei jogdíjak átlagosan 19,5 százalékkal csökkennek, és az újonnan zenét játszó üzleteket első évben további 10, a másodikban 5 százalékos kedvezménnyel ösztönzik majd a nyilvános zenefelhasználásra. Egy gazdasági tanulmány eredményei alapján a szerzők, előadók és kiadók egyszerűsítik a befizetés és a díjszámítás rendszerét is. Az Artisjus több hazai háttérzene-szolgáltatóval dolgozott ki megállapodást arról, hogy az üzlet tulajdonosa a szolgáltatón keresztül a jogdíjfizetést is el tudja intézni, leegyszerűsítve ezzel az ügyintézés menetét. Az új tarifarendszer a zeneszolgáltatást is folytató üzletek díjkalkulációja során a nekik otthont adó település lélekszámát veszi figyelembe, ezzel megszűnik az eddigi közigazgatási alapú besorolás, illetve a meghosszabbított nyitvatartási idő súlya is csökken. Az egyébként fizetendő jogdíj negyedénél is nagyobb megtakarítás érhető el összesen, ha a szolgáltatók vállalják azt is, hogy legalább 35 százalékban a kisebb zenei piacokról, például a magyar zenék közül válogatnak. Az Artisjus reményei szerint közép- vagy hosszabb távon képes lehet ellensúlyozni a díjcsökkentés hatását a becsatlakozó üzletek és vendéglátóhelyek száma, a több helyen szóló zene pedig sikeresebb vendéglátóiparhoz vezethet. (sg.hu)

A bírósághoz fordulnak Németországban a titkosszolgálat szoftverhibákat megvásárló gyakorlata miatt. A nulladik napi szoftverhibák gyakran több ezer dollárért kelnek el, rendkívül keresettek nemcsak a bűnözők, hanem a különböző cégek és a hatóságok által is. November elején vált ismertté, hogy 2020-ig az ilyen biztonsági sebezhetőségek felvásárlására 4,5 millió eurót akar költeni a német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND), és az így megszerzett tudás segítségével akár feltörhetné az SSL-titkosítást is. A sebezhetőségek közpénzek felhasználásával történő vásárlása ugyanakkor a német Btk. 202c szakaszába, az úgynevezett hackerparagrafusba ütközhet a Trend Micro IT-biztonsági cég szerint. A bíróság feladata annak megválaszolása lehet, hogy a titkosszolgálat milyen mértékben tevékenykedhet a feketepiacon és milyen dolgokat tehet meg, illetve vásárolhat. (sg.hu)

A magánszféra lesz az új tabu a következő évtizedre egy adatvédelmi szakértők véleményét kutató felmérés szerint. A Pew Research Center által készített, 2500 szakértő véleményét összegző tanulmány megállapítja, hogy a kutatók 55 százaléka szerint nem jöhet létre a következő évtizedben olyan biztonságos, széles körben elfogadott infrastrukturális háttér, amely egyszerre segíti a vállalati innovációt és biztosítja a felhasználók magánéletének hatékony védelmét. A megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint és a következő generációk nem fogják értékelni és megérteni a digitális térben privát szféránk védelmének és adataink biztonságának jelentőségét, a törvényalkotók és a techvilág vezető szereplői nem lesznek képesek arra, hogy a következő évtizedben megnyugtató megoldást találjanak napjaink digitális világának egyik legvitatottabb kérdésére. (Index)

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu