72. szám, 2019. június

Első oldal

Grad-Gyenge Anikó: Első oldal

Tanulmányok

Németh Szabolcs: A közösségi oldalak szolgáltatóinak jogi felelőssége – Rendszertani elemzés (I. rész)
Tatár Attila: A tárhelyszolgáltatók körében felmerülő felelősségi kérdésekről
Mezei Kitti: A pénzintézetek ellen intézett kibertámadások büntetőjogi vonatkozásai
Gaszt Csaba: A mesterséges intelligencia szabályozási kérdései, különös tekintettel a robotikára
Kolláth Mihály Gábor: A sajtó-helyreigazítás magyarországi kritikája a XXI. század technológiai változásainak
tükrében
Mike Nimród: Security or Privacy? Shuffling the Puzzle of Blockchain Compatibility with the EU-GDP

 

Az Infokommunikáció és Jogot – valamint további 21 jogi szaklapot – olvashatja a számítógépén is!
A Szakcikk Adatbázis Pluszban a Kiadó folyóiratait a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejűleg éri el.

Az Európai Unió Parlamentje és Tanácsa 2019 tavaszán elfogadta DSM-nek rövidített, a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló irányelvet (2019/790/EU), és ezzel egyidőben a műsorszolgáltató szervezetek egyes online közvetítéseire, valamint televíziós és rádiós műsorok továbbközvetítésére alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló (az ún. kiegészítő szolgáltatásokról szóló), rendeletként tárgyalt, végül irányelvvé puhult normát (2019/789/EU). Mindkét irányelv az éppen leköszönő Európai Bizottság kiemelt projektjeként, az EU nagy ambíciójú szerzői jogi reformcsomagja részeként született, és a teljes reformcsomag két legfontosabbnak tekinthető, eddig elfogadott eleme.Már a szerzői jog internetre költözését megalapozó 2001/29/EK irányelv is úgy vonult be az EU-s jogalkotás történetébe, mint a valaha volt legtöbbet lobbizott irányelv, ezt a dicsőséget azonban a DSM-irányelv játszva orozta el tőle. A valaha volt leghosszabb szerzői jogi irányelv dicsősége is ezt a szöveget illeti immár, nyilván nem véletlenül: az előbb említett lobbierők lenyomata lehet, hogy igen részletes magyarázatokkal minden kívánságot igyekeztek kielégíteni a készítők.

A DSM-irányelv számos szempontból eltéríti a szerzői jog hajóját az eddigi útról, még ha ezek a szempontok nem is feltétlenül a gyakorlatot fogják új alapokra helyezni, ezek közül emeljük ki alább a legfontosabbakat.

A szerzői jogi védelem erősségét kritizálók nagy eredménye lehet, hogy a 2001-es – célja szerint – teljes körű szabályozást követően új szabad felhasználásokkal bővült a paletta, az újonnan bevezetett szabad felhasználások ráadásul mind kötelezően átültetendők (az egy tudományos célú szöveg- és adatbányászat kivételével) – szemben az eddigi, tagállamok számára nyitva álló lehetőségekkel. További újdonsága ezeknek a szabad felhasználásoknak, hogy képesek kezelni határon átnyúló helyzeteket is (ld. az oktatási célú, elektronikus rendszerekben való hozzáférhetővé tételt).

A kereskedelmi forgalomból kikerült művekkel kapcsolatos egyedülálló megoldás kerül bevezetésre (nem feltétlenül a teljes jogbiztonság elérésével): e művek tekintetében ugyanis a DSM-irányelv mindhárom jellemző jogosítási mechanizmust beveti: a szerző akár engedélyezheti egyedileg is a felhasználást, de hagyhatja közös jogkezelésben is a kereskedelmi forgalomból már kiesett műve felhasználását, ha pedig a tagállamban nem létezik közös jogkezelési mechanizmus az adott felhasználásra, akkor a kulturális örökségvédelmi intézmények akár szabad felhasználás útján is lehetővé tehetik a felhasználást.

A digitális transzformáció jogi leképezése a sajtótermékek előállítóinak új szomszédos joga is: bár a kiadók a legtöbb európai országban mindezidáig hiába küzdöttek saját szerzői/szomszédos jogi státuszért, a hírportálok, keresőmotorok híraggregátorok tevékenysége olyan mértékben alakította át a működési feltételeiket, hogy az uniós jogalkotó is szükségesnek érezte a beavatkozást a tartalomelőállítók javára. Hogy a spanyol és a német jogban már kudarcot vallott modell javított változata, amelynek értelmében a sajtótermékek kiadói 2 éves, díjigényként érvényesíthető engedélyezési jogot kapnak a keresőmotorokkal, híraggregátorokkal szemben, valóban visszatereli-e a revenue stream egy részét hozzájuk, még a jövő zenéje.

Végül említeni kell a 17. cikket, amely a legtöbb vihart kavarta az egyeztetések során, és amely jó eséllyel ugyanezt fogja kiváltani az átültetés idején is. Nagy, jelentős kodifikációs előrelépés egyes zene- és audiovizuális tartalmakat elérhetővé tevő platformszolgáltatók tekintetében, hogy egyértelműen rögzítésre került, hogy egyrészt ők maguk is felhasználók szerzői jogi értelemben, így a jogosultaktól a teljesítmények felhasználásához engedélyt kell kérniük, másrészt a megszerzett felhasználási jog nem csak rájuk, de igénybevevőikre is kiterjed. Ennyiben a hagyományos szerzői jog kiterjesztése történt meg. A jogsértésekért való felelősségük és a felelősség alóli mentesülésük összetett rendszere azonban mindenképp sajátos és a szereplők méretbeli különbségeinek, sokaságának, a helyzetek sokszínűségének megfelelően árnyalt is: újdonságnak tekinthető, hogy az, hogy milyen tartalmú felelősséggel tartozik a platform, a bevételei, az elért közönség létszáma fogja meghatározni. Újdonság, hogy arra az esetre, ha nem tud (bár szeretne és ezért mindent meg is tesz) felhasználási szerződést kötni a jogosultakkal, nem fog automatikusan teljes jogsértési arzenállal szembenézni. Újdonság továbbá a jogsértően hozzáférhetővé tett tartalmakkal kapcsolatos eltávolítási koreográfia, amelyben csak a két professzionális szereplőnek (jogosultnak, platformnak) lesz szerepe. Végül újdonság, hogy a jogérvényesítési mechanizmussal szemben az irányelv kifejezetten rögzíti, hogy a véleményszabadság egyes megnyilvánulásai (idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy utánzat készítésének céljára történő felhasználás) nem sérülhetnek a joggyakorlás és érvényesítés során.

Az újonnan alakuló Európai Bizottság programja a folyóirat jelen számának lezárásakor még nem ismert a nyilvánosság számára, így azt sem lehet tudni, hogy a Bizottság folytatja-e, és ha igen, mely irányban a reformokat. A felépült új rendszer hatékonyságának biztosításához azonban elengedhetetlen lesz legalább a jogérvényesítésnek az új konstrukciókhoz való igazítása.

Dr. habil. Grad-Gyenge Anikó
főszerkesztő
(tanszékvezető egyetemi docens, innovációs dékánhelyettes, BME GTK)

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu