81. szám, 2023. december

Tisztelt Olvasó!

Napjainkban a tudományos igényű, szakmai folyóiratok köre rendkívül széles. Az érdeklődők néhány kattintással hozzáférhetnek tekintélyes folyóiratok teljes archívumához, s válogathatnak a számukra érdekes, a figyelmüket felkeltő tanulmányok között. Ennek a folyamatnak természetes velejárója a folyóiratok különböző szempontok szerinti rangsorolása. A folyóiratok szerkesztői, közreműködő munkatársai az egyes lapszámok megjelenése között nagy energiát fektetnek abba, hogy munkájuk eredménye szakmai elismerést vívjon ki. Vajon melyek azok a követelmények/főbb elvárások, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a szakmai közönség elismerően nyilatkozzon egy folyóiratról? Véleményem szerint ezek a tényezők a következők: (1) elismert szerzők; (2) aktuális/naprakész, tudományosan megalapozott tanulmányok; valamint (3) könnyen hozzáférhető/elérhető lapszámok. Ezeket a szempontokat az Infokommunikáció és Jog című folyóirat messzemenőleg kimeríti. Az elmúlt több mint másfél évtizedben lehetőségem nyílt arra, hogy figyelemmel kísérjem a folyóirat állandóan megújuló tartalmát, amely máig is folyamatosan fenntartja érdeklődésemet, hiszen kurrens módon tárgyalja az információs társadalom különböző, aktuális kérdéseit. Tartalma rendkívül sokrétű, a jogtudomány művelőinek széles körét szólítja meg.

Örömmel ajánlom figyelmébe a folyóirat legújabb lapszámát, amelyben helyet kap:

(1) A véleménynyilvánítás szabadságának és a cenzúra kérdésének, illetve ehhez kapcsolódóan a Skokie-ügy és tanulságainak vizsgálata. A tanulmány kitér arra is, hogy a hetvenes évek joggyakorlata milyen hatással van napjaink online gyűlöletbeszéddel kapcsolatos szabályozására.

(2) Egy empirikus felmérés eredményeinek ismertetése, amely a Covid–19 járványhelyzet előtti és utáni első éves joghallgatók jogi informatikai kompetenciájának felmérésére irányult. A tanulmány négy kutatási kérdéskörön keresztül a pandémia előtti és utáni mérések eredményeinek az összehasonlítását mutatja be.

(3) A digitális adatok és adatáramlások értékének makrogazdasági aspektusból történő mérésének elemzése, amely többek között kitér a digitális adatok értékének meghatározására is.

(4) Annak vizsgálata, hogy vajon a magyar büntetőeljárásban, így elsősorban nyomozás során van-e lehetőség a biometrikus azonosítóval zárolt számítástechnikai eszköz feloldásának kikényszerítésére. A büntetőeljárás során is biztosított alapvető jogok, garanciális szabályok érvényesülése, illetve az okoseszközökön tárolt bizonyítékokhoz való hozzáférés igénye jelenik meg komoly dilemmaként.

(5) Az adat lehetséges ellenszolgáltatási funkciójának széleskörű kutatása, amelynek részét képezi többek között az információs önrendelkezési joggal kapcsolatosan felmerülő problémák, versenyjogi és fogyasztóvédelmi kérdések, továbbá a személyes adatok feletti vagyoni érdekek elismerésére irányuló magánjogi lehetőségek elemzése.

(6) Az Internet of Things eszközökhöz kapcsolódó kiberbiztonsági és adatvédelmi kérdések vizsgálata, továbbá a vonatkozó uniós jogi keretrendszer bemutatása, amely különös jelentőséggel bír az IoT-eszközök elterjedésének köszönhetően.

(7) Végezetül egy részletes beszámoló az EUMSZ 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő fejleményekről témakörben tartott képzési programról.

Kutatási orientációmból fakadóan leginkább azon tanulmányok állnak közel hozzám, amelyek a bűnügyi adatokkal, illetve a bűnüldözési célú adatkezeléssel kapcsolatos témaköröket tárgyalnak, azonban rendkívül üdítőn hat az is, amikor lehetőségem nyílik kiszakadni ebből a körből és pusztán szakmai kíváncsiságból megismerni vagy legalábbis bepillantást nyerni a mindennapi munkámhoz képest „idegennek” és „ismeretlennek” tekinthető jogi kutatási területekbe. A magam részéről állíthatom, hogy ez a kettősség a jelenlegi lapszámban is érvényesül. Bízom abban, hogy a tanulmányok elolvasását követően a kedves Olvasó is hasonlóan érez majd.

Jánosi Andrea
egyetemi docens,
Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar,
Bűnügyi Tudományok Intézete