20. szám, 2007. augusztus

Digitalizáció és a kereskedelmi televíziók. A fogalom és szervezet közti viszony közel sem annyira rossz, mint ahogy azt sokat tudni vélik. Az elmúlt évek médiakonferenciáin központi kérdés volt a digitalizáció és az ezzel összefüggő technológiai fejlesztések, jogi hézagok és kiskapuk, a különböző platformok, újabb és újabb végberendezések nyújtotta újabb és újabb szolgáltatások. Érdemes azonban a kissé konfúz helyzetben helyére tenni a dolgokat, hiszen a konvergencia hajlamossá tesz mindnyájunkat a néha a kelleténél is homályosabb, bonyolultabb gondolkodásra és főleg állásfoglalásra, amelynek persze oka lehet az ellenfél megzavarása is, egy olyan helyzetben, amelyben a piaci szereplők pontosan érzik, hogy óriási lehetőségeket rejt, de pontosan még senki sem tudja, hogy miként aknázhatja ki ezeket.

Mert kétségtelen, második médiaforradalmat élünk itthon és világszerte. A mosatni helyzet leginkább a 10 évvel ezelőttihez hasonlítható, amikor Magyarországon elindultak a kereskedelmi csatornák, illetve egy évvel korábban, hosszú vajúdás után megszületett a médiatörvény.

A fő kérdés, hogy az üzletágak, így a média, az informatika és a távközlés illetve az újabb és újabb átviteli rendszerek, az újabb és újabb audiovizuális szolgáltatások és végberendezések horizontálisan és vertikálisan is konvergens játszóterén ki, milyen módon, milyen határidőkkel akar és tud szabályozni, illetve mikor és mely területeken bízhatjuk a piac szereplőire a szabályozást, azaz mely területeken lehet majd ex-ante szabályok helyett áttérni az ex-post szabályozásra.

Egy dátum biztos, 2011 december 31.

Számunkra a digitális televíziózás legfontosabb kérdése a rentábilis üzleti modell megtalálása. Erről esett a legkevesebb szó a már említett konferenciákon. Azt gondolom, nem pusztán azért, mert mindenki titkolózik a másik előtt, hanem azért is, mert ebből a szempontból teljesen bizonytalan a jogi helyzet.

Egy csatorna sem rejtette véka alá az utóbbi néhány évben véleményét a digitális földfelszíni sugárzással kapcsolatosan. Sokszor sok helyen elmondták, hogy annyira nem örülnek a digitalizációnak, hiszen van egy meghosszabbított analóg frekvenciára szóló jogosultságuk; semmilyen érdekük nem diktálja, hogy áttérjenek a digitális rendszerre, amely egyszerre jóval több csatorna ingyenes vételét teheti lehetővé, és ilyenformán rontja a mai piaci részesedésüket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi televíziók ellene lennének a technológiai fejlesztéseknek, nagyon buták lennénk, ha ezt így gondolnánk, és persze azt is tudjuk, hogy van egy pontos uniós dátum, immár 5 évnyi közelségben, amelyre nem lehet nem reagálni.
Csak a hogyan a kérdés, ennek megválaszolása viszont biztos jogi hátteret feltételez, amely ez idáig csak részben áll rendelkezésre

A kereskedelmi csatornákat természetesen leginkább az érdekli, hogyan tudják legkisebb piacvesztéssel túlélni a digitalizációt.
Milyen új reklámozási formákat tesz lehetővé a törvény, feloldják-e a kereszttulajdonlási korlátokat, műsorszolgáltatóként a piac mely új területeire léphetünk be. Mindezek olyan kérdések, amelyek pl. egy kábel-szolgáltatónál már fel se merülnek, lásd triple-play szolgáltatás.
De vegyük sorra.
A TWF irányelv felülvizsgálata jelenleg is zajlik, a jelenlegi, utolsó változat főszabályként tiltja a termékelhelyezést a televíziós műsorokban, viszont számos kivételt enged. Kérdés, hogy a magyar szabályozók szigorúbban vagy a közösségi normákkal egyezően írják újra a magyar szabályokat.
Az új kihívásokhoz itthon egyelőre csak a júliusban hatályba lépett ún. digitális átállási törvény nyújt némi kapaszkodót. A törvény legfontosabb tétele, hogy lehetővé teszi 5 multiplex üzemeltetésére a pályázatok kiírását, meghatározza a pályázók körét, illetve, azt, hogy ki nem pályázhat. Többek között mi sem, mint műsorszolgáltató, tehát ezt a fajta vertikális konvergenciát eleve kizárja. De az a műsorterjesztő sem, akinek 300 ezernél több előfizetője van.
A must carry kötelezettségek kapcsán úgy tűnik, mintha egyértelművé tenné a jogszabály a mi átállásunk dátumát. Azt mondja, akkor köteles a multiplex üzemeltető betenni minket a csomagjába (szerződéskötési kötelezettség), ha 2009 december 31-ig lemegyünk az analóg platformról.
Ez a nyilatkozattételi kötelezettség egy pillanatra megijesztheti a kereskedelmi csatornákat, de ha jobban belegondolunk, mely szolgáltató merne bevállalni egy olyan csomagot amelyben nem szerepel az ország két legkedveltebb televíziója?! Mindenféle előzetes kötelezettségvállalás nélkül is.

És akkor elérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez a tartalom és ezzel együtt a csatorna brandjének jelentőségéhez, amelynek értéke üzleti szempontból most értékelődik csak fel igazán. A nézők/felhasználók nem platformot vagy végkészüléket fognak a jövőben sem választani, hanem tartalmat. Csak akkor fognak váltani, beruházni vagy többet fizetni, ha megkapják a számukra legvonzóbb műsort.
Vége annak a korszaknak, amikor ingyen hozzá lehetett jutni a nagy csatornák tartalmaihoz, hiszen ma már e csatornák egyértelmű célja, hogy az új és a hagyományos szolgáltatóktól díjat kérjenek. A vita inkább csak ennek mértékéről folyik.

A televíziós csatornák már ma sem pusztán műsorszolgáltatók, hanem tartalomszolgáltatók. Nem műsorokat gyártunk, hanem „datákat”, adatokat, amelyeket aztán különböző átviteli rendszereken, különböző platformokon és végkészülékeken látunk viszont. Már ma sem csak műsorfolyamot állítanak elő a műsorszolgáltatók, hanem a weboldalukon vagy éppen a telefonkészüléken is élvezhető rövid műsor-spotokat. Sőt, olyan tartalmakat is gyártanak, amelyek vagy csak részben, vagy egyáltalán nem is jelennek meg a hagyományos tévékészülék képernyőjén. A tv2 hírműsora, a Tények extra tartalmakkal, illetve egy-egy interjú hosszú változatával jelenik meg internes oldalán. Az Aktív rövid formátuma letölthető wap-on, a Megasztár döntőjét élőben lehetett nézni szintén a telefonkészüléken.
De visszatérve a jogi háttérre, ősszel várható a NAMS elfogadása és ezzel egy időben a médiatörvény módosítása, reményeink szerint a kereszttulajdonlási korlátok lazításával.
A digitalizáció a hagyományosnak mondható műsorszolgáltatók számára sem pusztán egy gyártási technológiát és egy átviteli rendszert, hanem egy sokkal összetettebb, elsősorban a nézők igényeire alapozó gondolkodást jelent. A nézői szokások mellé lehet rendelni a formátumot és a végkészüléket, és nem fordítva. Célunk, hogy a jogszabályok betartása mellett a technika által nyújtott legújabb lehetőségeket kihasználva újabb és újabb értékes és érdekes tartalmakat juttassunk el mindenféle úton és módon a felhasználóhoz, a nézőhöz.

Pánczél Andrea

Két évvel elhalasztanák az eredetileg 2009-re tervezett postapiaci liberalizálást az Európai Parlament képviselői. A közlekedési bizottság szavazásán a képviselők támogatták Franciaország és Luxembourg javaslatát arról, hogy csak 2011-re valósítsák meg a posta piac megnyitását. A képviselők szerint még két év felkészülési időre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen, hogy a leveleket Európa-szert mindenütt kikézbesítik, megfizethető költségek mellett. Időt kell hagyni arra is, hogy a postai szolgáltatók hozzászokjanak a versenyhez. A nehezebb levelek postai piacát már liberalizálták az Unióban. Az EU bizottsága, Németország, Nagy-Britannia és mások azt javasolták, hogy a 27 tagú unióban a levélforgalmat 2009-ben liberalizálják, azzal érvelve, hogy ezzel javul majd a szolgáltatás színvonala. A bizottság egyben azt is megkövetelné, hogy a postai szolgáltatók garantálják a közszolgáltatásokat – minden településen a hét öt napján az egyszeri levélkihordást és elvitelt. A kormányok a közszolgáltatás pénzügyi kérdéseinek tisztázását fontosnak tartják még azelőtt, hogy a rivális postai szolgáltató cégek piacra lépnek a liberalizálásra kijelölt időben. A kompromisszumos német javaslat értelmében az országoknak „saját ütemükben” kellene bizonyos határidőre megvalósítaniuk a posta piacnyitást, bizonyos átmeneti időre haladékot is kapnának azok, amelyek nem valósítanák meg 2009-re a piacnyitást. Az unió 12 új tagországa és a posta szempontból nehezebb településszerkezettel (pl. sok sziget) rendelkező országok 2013-ig kapnának haladékot a levélszolgáltatások liberalizálására. Azok az országok, amelyek már teljes egészében liberalizálták postai szektorukat, megtagadhatják majd a piacra lépést azon uniós országok cégeitől, amelyek 2011-ig vagy később sem nyitották meg a piacukat- javasolta a bizottság. (Világgazdaság)

Hatályba lépett az Európai Parlament és a Tanács rendelete a roaming-szolgáltatásról. Hatására az elkövetkező három hónapban jelentősen, esetenként 40-60 százalékkal csökkennek majd az Unión belüli roaming-szolgáltatás díjai. A rendelet nyomán a ma nehezen áttekinthető, országonként is nagyon különböző és indokolatlanul magas roaming-árak átláthatóak és a jelenleginél lényegesen alacsonyabbak lesznek. A rendelet szerint az uniós szolgáltatóknak minden ügyfelüknek fel kell kínálniuk az úgynevezett Euro-tarifát, de természetesen tehetnek a rendeletben foglaltnál is kedvezőbb ajánlatot. Az Euro-tarifa szerint az Unióban roamingoláskor a hívásfogadás díja legfeljebb nettó 24 Eurócent – 250 Ft-os euró/forint árfolyammal számolva legfeljebb bruttó 72 Ft lehet. Az Unióban barangolva a hívás (haza, vagy máshová az Unió területén belül) legfeljebb nettó 49 Eurócentbe kerülhet, azaz nem lehet drágább bruttó 147 Ft-nál. Az Euro-tarifa szerinti díjakat 2008. augusztus 30-án 2-2 centtel, 2009. augusztus 30-án pedig további 3-3 centtel csökkenteni kell. A szolgáltatóknak egy hónapon belül minden ügyfélnek személyes ajánlatot kell tenniük. Amennyiben az ügyfél az abban foglaltakat elfogadja, akkor a szolgáltatónak az új roaming-tarifákat egy hónapon belül aktiválnia kell – így jó esetben már augusztusban is olcsóbban lehet majd roamingolni az Unióban. Amennyiben az ügyfél nem reagál a szolgáltatói ajánlatra, akkor a rendelet kihirdetése után 3 hónappal – azaz szeptember végén – automatikusan „átkerül” az Euro-tarifába. Elképzelhető azonban az is, hogy valakinek már most jobb roamingtarifái vannak, mint amilyeneket a rendelet előír. Ebben az esetben ő az ajánlat megküldése után természetesen jelezheti majd a szolgáltatónak, hogy nem kéri az új árakat – és akkor maradnak a jelenlegi díjak. A szolgáltatók a rendelet végrehajtása során a tarifaváltásért nem számíthatnak fel külön díjat. A rendeletben foglaltak betartását a Nemzeti Hírközlési Hatóság fokozott figyelemmel fogja kísérni, az elkövetkező „átmeneti időszakban” pedig folyamatosan tájékoztatja a fogyasztókat a különböző határidőkről és tennivalókról. (NHH)

A Microsoft módosítani fogja a Windows Vistát annak érdekében, hogy a szoftveren bármilyen asztali kereső használható legyen. A Google egy közelmúltban az Igazságügyi Minisztériumhoz beadott beadványában azt sérelmezte, hogy a Microsoft úgy alkotta meg a Vistát, hogy megnehezítse a többi keresőprogram számára a működést. Bár a redmondiak tagadták ezt, most mégis úgy határoztak, hogy módosítják a szoftvert, hogy elkerüljenek egy újabb trösztellenes ügyet. A Windows Vista első javítócsomagjában (SP1) olyan módosításokat implementál a Microsoft, amelyek megkönnyítik a rivális keresőprogramok használatát. Az SP1-gyet tartalmazó Vistán a PC-gyártók vagy a felhasználók maguk állíthatják be, melyik keresőprogramot szeretnék alapértelmezetté tenni. A Microsoft emellett vállalta, hogy a szoftverfejlesztő cégek számára elérhetővé teszi azokat az információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Vistával együttműködő és abba zökkenőmentesen integrálódó asztali keresőt tudjanak fejleszteni. (HWSW)

Az Országgyűlés által, június 18-án nagy többséggel elfogadott törvény lehetővé teszi, hogy a televíziózás területén a digitális átállás 2009-ben megkezdődjön, és 2011 végére befejeződjön Magyarországon. A törvény alapján október végéig a Nemzeti Hírközlési Hatóság – az Országgyűlés egye eseti bizottságának jóváhagyásával – kiírja az átmeneti időszakban rendelkezésre álló négy digitális televízió műsorszóró (amelyek közül egy a közszolgálati műsorszolgáltató műsora analóg műsorszórásának leállítását követően nyílik meg), valamint a digitális átállást követően rendelkezésre álló további egy digitális televízió műsorszóró hálózat üzemeltetési jogára vonatkozó pályázatot. A törvény a multiplex-pályáztatás szabályozása mellett teljes egészében újraszabályozta a műsorterjesztési tevékenységet, továbbá rendezte a feltételes hozzáférési rendszerek, az alkalmazási program interfészek és az elektronikus műsorkalauz szabályozási kérdéseit.

A Belga Írók, Zeneszerzők és Kiadók Szövetsége (SABAM) fontos jogi csatát nyert annak a vitának a keretében, amelyben jogi ellenfele a Tiscali Internetes Szolgáltató. A 2007. június 29-i ítélet értelmében a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság elrendelte, hogy az internetes szolgáltató alkalmazza a szakértő által javasolt technikai megoldások egyikét annak érdekében, hogy megakadályozza az internetezőket a SABAM zenei repertoárjának a P2P szoftver segítségével történő illegális letöltésében. Az ítélet precedens értékűnek bizonyulhat. A Bíróság úgy rendelkezett, hogy a Tiscali (a közelmúltban Scarlet Extended Ltd. nevet felvett cég) hagyjon fel a szerzői jogok megsértésének – az ügyfelei felé illegális fájl átadáson keresztül folytatott – gyakorlatával, amely a P2P szoftver segítségével történt, és a SABAM zenei repertoárjához tartozó zeneműveket tartalmazó elektronikus fájlok átadását jelentette. Emellett a Tiscali írásban köteles értesíteni a SABAM-ot arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosít az ítélet végrehajtása érdekében. A Tiscali cégnek 6 hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy az ítéletet végrehajtsa, késedelem esetén pedig napi 2500 Euró bírságot lesz köteles fizetni. Az ítéletből kitűnik, hogy a bíróság a Tiscali által a magánélet titkosságára, a levéltitokra, valamint a szólás- és vélemény-kifejezés szabadságára vonatkozó jogokra hivatkozva előterjesztett egyetlen érvét sem fogadott el. Azt az érvet sem, hogy „a kért technikai intézkedések a P2P teljes tevékenységi körének az ellenőrzését jelentenék, felügyeleti jognak minősülnének, amely ellentétes az e-kereskedelemre vonatkozó szabályozással”. A bíróság kitartott azon álláspontja mellett, hogy a lezárásra vonatkozó rendelkezés ténye nem ró a Tiscali cégre olyan általános kötelezettséget, hogy a hálózatát állandóan ellenőrizze. A szakértő által meghatározott megoldások olyan „technikai jellegű eszközök”, amelyek a Tiscali hálózatán továbbított bizonyos információk blokkolására vagy szűrésére korlátozódnak.

Megtette a szükséges jogi lépéseket az Európai Bizottság, miután Németország a többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott nemrég elfogadott távközlésitörvény-módosításán. Az új törvény lehetővé teszi a Deutsche Telekom (DT) számára, hogy optikai hálózatra épülő VDSL-infrastruktúrájáról kizárja az alternatív szolgáltatókat, ez pedig az Európai Bizottság szerint összeegyeztethetetlen a közösségi joggal. Az ügy az Európai Bíróságra került. Az Európai Bizottság június végén fordult bírósághoz, mivel úgy véli, a jelenlegi német törvény megsérti az európai telekommunikációs szabályozást, mely lehetővé teszi egy hálózat használatát más szereplők számára is. Az új törvénnyel kapcsolatban Brüsszel már az előkészítési fázisban kifejezte nemtetszését, és annak beiktatása előtt is nyomatékosan figyelmeztette a német törvénykezőket. Mindezek ellenére a törvény hatályba lépett, és a német kormány nem tágított a tárgyalások ellenére sem. A DT lobbija meggyőzte a MERKEL-kormányt, hogy indokolt a kivételezés, ugyanis a 3 milliárd eurót felemésztő VDSL-hálózat megtérülése csak ekkor biztosítható, ráadásul ez új piac építését is jelenti. A DT mintegy 50 német városban tervez nagysebességű hálózatot kiépíteni, mellyel akár 70 megabites internetet is szolgáltathat, vagy lassabb hozzáférések mellé akár nagyfelbontású IP-tévét is. A közösségi jogi norma szerint azonban a szabályozásnak technológia- és szolgáltatás-semlegesnek kell lennie, vagyis az optikai átvitel irreleváns tényező, míg az infrastruktúra kétségtelenül távközlési célú, így nem képezhet kivételt – vagyis a DT érvelése értelmezhetetlen a szabályozás szempontjából. A Bizottság állásfoglalása szerint a DT továbbra is jelentős erőfölényt élvez a német piacon, ugyanis az ország 12,9 millió fővonalából 9 milliót tudhat magáénak, így a verseny korlátozása elfogadhatatlan. A jogerős bírósági döntés akár évek múlta várható csak. (HWSW)

Az Európai Parlament támogatta a prümi szerződés kiterjesztését az összes tagállamra. A 2005 májusában, eredetileg hét tagállam – Belgium, Németország, Spanyolország, Luxemburg, Franciaország, Hollandia és Ausztria – által aláírt prümi szerződés célja, hogy lehetővé tegye személyes adatok – eleinte DNS- és ujjlenyomat-információk – hatékony cseréjét a tagállami hatóságok számára a nemzetközi bűncselekmények, a terrorizmus és az illegális migráció elleni küzdelem elősegítése érdekében. Az EP által csütörtökön elfogadott, FAUSTO CORREIRA (szocialista, portugál) által jegyzett jelentésben a képviselők támogatták, hogy a szerződést mind a 27 tagállamra kiterjesszék. Az eredeti szöveget azonban módosították annak érdekében, hogy adatszolgáltatásra ne automatikusan, hanem csak akkor kerüljön sor, ha az szükséges és arányos mértékű. Az adatszolgáltatás feltételéül szabták a képviselők azt is, hogy csak akkor lehessen vele élni, ha „nagy a valószínűsége annak, hogy bűncselekményeket fognak elkövetni”. A gyűjtött adatokat nem lehetne kiadni harmadik országnak vagy nemzetközi szervezetnek. A bizonyos bűncselekményekkel vádolt magánszemélyek DNS-adatainak gyűjtése kizárólag az adott országban hatályos jogszabályok alapján, különleges esetekben lehetséges, és az adatgyűjtésnek meg kell felelnie a szükségesség és az arányosság követelményeinek – írja a jelentés. Egy most elfogadott módosítás értelmében minden tagállamnak biztosítania kell a hozzáférést a rendszerben tárolt DNS-adatokhoz, ezek azonban első körben csak egy referenciaszámot tartalmaznának, és nem tennék lehetővé a személy közvetlen beazonosítását. A tagállamok bűnüldöző hatóságai közvetlenül hozzáférnének a DNS-adattárhoz. Az adott ország hatósága csak akkor fedheti fel a személy kilétét vagy egyéb, rá vonatkozó adatot, ha a DNS-profilok összehasonlítása eredményt hozott – vagyis ha a nyomozást folytató hatóság birtokában lévő profil megegyezik egy az adatbázisban tárolttal. Az ujjlenyomat-adatbázishoz való hozzáférésre azonos szabályok vonatkoznának. A rendőrségek kutakodhatnának a járművek alváz-, illetve regisztrációs számait tartalmazó adatbázisban is. Bizonyos különleges adatok külön védelmet élveznének a képviselők javaslatai alapján. Szintén a parlament kezdeményezte, hogy az érintett megismerhesse és kijavíthassa a róla tárolt adatokat, valamint hogy alkalmazzanak hatékony szankciókat a személyes adatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályok megszegésénél. A képviselők módosítása szerint ha egyszer egy adatot egy konkrét terrorcselekmény megelőzése érdekében már felhasználtak, akkor azt haladék nélkül meg kell semmisíteni. Az adatszolgáltatástól számított két éven belül mindenképp törölni kell a felhasznált információt. Főszabály szerint bármely adatot csak három évig lehetne a rendszerben tárolni. (Európai Parlament Sajtószolgálat)

A Sun Microsystems által kifejlesztett Solaris operációs rendszer legújabb nyílt forráskódú verziójának GPL3 alatti közzététele jelenthet megoldást a General Public License harmadik változatának elfogadása körül évek óta zajló vitára. A nyílt forráskódú programokat alkalmazó informatikusok és felhasználók régóta egyetértenek abban, hogy a legtöbb szabadon alkalmazható és változtatható program használatát szabályozó GPL jelenleg alkalmazott második verziója elavult, azon változtatni kellene. Az időközben megszületett harmadik változat (GPL3) azonban nem talált kedvező fogadtatásra a közösségen belül, többek között azért, mert a nagy befolyással bíró LINUS TORVALDS élesen bírálta azt. Úgy tűnik azonban, hogy ez az elutasító vélemény lassan megváltozik. TORVALDS a héten olyan állásfoglalást tett közre, miszerint „ha a Sun valóban a GPL3 alatt fogja közzétenni az OpenSolaris nevű operációs rendszert, akkor az jó okot szolgáltat majd arra, hogy a Linux rendszermagra is az új feltételek legyenek irányadóak”. TORVALDS ugyan továbbra sem tartja megfelelőnek a GPL3-at, de gyakorlati szempontok miatt mindenképpen el akarja kerülni, hogy a két legfontosabb nyílt forráskódú alkalmazás továbbra is különböző licencek alatt legyen hozzáférhető (a Solarisra jelenleg az egyedi OpenSolaris alkalmazandó). A két forráskód egyazon feltételrendszer alatti közreadásával megszűnne az eddigi kettéosztottság, vagyis a programozók szabadon kombinálhatnák a két operációs rendszert. Így jogilag lehetségessé válna a Linux hardvertámogatásának kiterjesztése a Solaris rendszerekre, illetve a Linux is kihasználhatná a másik szoftver archiválási lehetőségeit – természetesen csak a technikai kérdésekre adandó megfelelő válaszok megtalálása után. (JogiFórum.hu)