3. szám, 2004. október

Első oldal

Majtényi László: Első oldal

Tanulmányok

Drinóczi Tímea: Az információszabadság elhelyezkedése az alapjogi rendszerben, különös tekintettel a más alapjogokkal való kapcsolatára

Tóth András: A közvetítő-választás és a számhordozhatóság szabályozása, illetve szerepe a hatásos távközléspiaci verseny előmozdításában (2. rész) 

Bocsok Viktor: Az elektronikus közbeszerzés egyes kérdései (1. rész)

Háttér

Dudra Attila, Váczi Nóra, Csáki Katalin: Az árprés elmélete és hazai gyakorlata az infokommunikációs szektorban (2. rész) 

Joggyakorlat

Parti Katalin: Gondolatok a szerver-lefoglalásokról

Bencsik Márta: A szankcióalkalmazás gyakorlata – Az Országos Rádió és Televízió Testület hatósági tevékenysége 2004-ben

Orosz-Várkonyi Réka, Varga András: A Matáv Rt. referencia összekapcsolási ajánlata az új szabályozás tükrében 

Hírek

Mióta a világ világ, az emberek ismerik azt az érzést, amelyet közönségesen csak szabadságvágynak nevezünk. Ez valószínűleg lényegében változatlan a múló időben, de a társadalmi vágyakkal, jogosultságokkal, intézményekkel jellemezhető szabadságigény már a történelem által nyújtott lehetőségek által meghatározott, és mindig az adott kor kihívásaira válaszol.

Így lesz ez a digitális korban is.

Ahogyan az információszabadság gyakorlati elismerése nélkül biztosan nem született volna meg a kései modernitás, azaz nem lett volna szabad szólás és szabad választás sem; elektronikus információszabadság nélkül biztosan nem lesz az előttünk álló időben sem deliberatív demokrácia, sem általában demokrácia.

Az Egyesült Államok 1966-ban elfogadott információszabadság-törvényét 1996-ban módosították az ún. „elektronikus információszabadság módosítás”-sal. Ezzel dördült el az elektronikus információszabadság-szabályozás startpisztolya.

Három éve megváltozott az élet, szabadsághiányos korba került az egész civilizált világ. Ebből következően a világon ma minden szabadságszerető embernek tennie kell valamit azért, hogy a Világkereskedelmi Központ leomló tornyai ne temessék maguk alá a politikai szabadság és a magánélet szabadságának intézményeit. Még ha belenyugodnánk is abba – magam ezt sem ajánlanám –, hogy büntetőeljáráson kívül is rendszeresen ujjlenyomatokat kérjenek tőlünk, hogy úton-útfélen optikai vagy egyéb biometrikus azonosításokat végezzenek – akár tudtunkon kívül – rajtunk, azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Nagy Testvér hirtelen akkorát nőtt, hogy talán együtt is eltörpülünk mellette.

A szabadság története arra int bennünket, hogyha az állam hatékonyabban figyel bennünket, csak akkor van esélyünk a szabadságunkat megőrizni és továbbadni a gyermekeinknek, ha mi magunk is hatékonyabb eszközökkel figyeljük és elszámoltatjuk az államot. Az információszabadság ebben az összefüggésben a megfigyelő megfigyelésének is nevezhető.

Magyarország az 1992. évi kombinált adatvédelmi-információszabadság törvény és a hazai adatvédelmi-információszabadság gyakorlat alapján rövid időre az információs jogok egyik mintaadó országa lett, külföldön állami és jogvédő intézmények, jogalkotók és partizán jogvédők gyakran hivatkoztak a magyar mintára. Néhány év alatt azonban elvesztettük az információs jogok terén megszerzett előnyünket, ma már nem csupán nem számítunk minta-országnak, de az információszabadság terén lemaradásunk nyilvánvaló. Az információs kor új technológiáinak alkalmazása közvetlen hatással van az információs jogok gyakorlására, az állampolgárok jogainak érvényesíthetőségére, az alapvető jogok védelmére. A közérdekű adatok elektronikus úton való megismerhetősége a társadalom számára új lehetőségeket nyit meg.

Az elektronikus információszabadság törvénybe iktatásának hosszabb távon egyébként nincs is alternatívája, kivéve, ha a letérnénk a választott jogállami fejlődési pályáról. Minél később iktatjuk törvénybe az elektronikus információszabadságot, annál magasabbak lesznek a késedelem társadalmi költségei és annál csekélyebbek a társadalmi hasznok.

A magyar elektronikus információszabadság törvénynek mindenekelőtt majd rendelkeznie kell a közérdekű adatok jól körülhatárolt csoportjának elektronikus közzétételéről. Ehhez társul az ugyancsak meghatározott szervek számára a honlap-fenntartási kötelezettség. Ki kell találni azokat az általános, valamint intézménycsoportokra, illetve egyes szervekre irányadó közzétételi listákat, melyek az általuk meghatározott adatok közzétételének kötelezettségét írják elő.

Meg kell oldani az elektronikus módon közzétett adatok könnyebb fellelhetőségét is. Ezért a majdani törvénynek rendelkeznie kell központosított metaadatbázis(ok) felállításáról.

Foglalkoznunk kell az elektronikus információszabadságnak az e szabadságjog hagyományos változatához közelebb eső oldala elektronikus megvalósulásával: a közérdekű adat megismerése iránti igények elektronikus előterjesztésének lehetőségével. A törvénynek lehetővé kell tennie az elektronikus adatigénylést, és meg kell határoznia az ehhez, valamint a teljesítéshez szükséges garanciákat.

Az elektronikus információszabadságról szóló törvényt a leghatékonyabban a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításával lehet megalkotni. Ennek során gondoskodni kell a hagyományos információszabadság védelméről, és, amennyire lehet, a szabályozásnak technológia-semlegesnek kell lennie, de szolgálnia kell az esélyegyenlőség érvényre jutását, valamint, tekintettel az általánosnak mondható szegénységre, az ingyenes e-hozzáférés állami támogatását is pártolni kell.

Nem kevésbé fontosak a bíróságok átláthatóságának szektorális garanciái sem. Már nem halogatható sokáig az igazságügyi tájékoztatásról szóló, kegyúri jogosítványokat is tartalmazó rendeleti szabályozás átírása. Ideje lenne a jogszabályok és a bírói határozatok elektronikus megismerhetősége terén is bepótolni azt, ami még a jogállami forradalom egyik elsődleges feladata lett volna. Amíg az elektronikus információszabadság elveit is kielégítő, a bírói jog és az igazságügyi szervezet működésének megismerhetőségét, átláthatóságát biztosító törvény nem lép hatályba, a demokrácia érezhető hiányosságával, működési zavaraival kell együtt élnünk.

Majtényi László

Első fokon ismét vesztett a Vodafone, a bírósági ítélet szerint tisztességtelen volt az átalánydíjas GPRS-alapú Internet-szolgáltatás adatforgalmi korlátozása. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület és az internetezők érdekeit védő NETÉRT Egyesület tavaly szeptemberben indított közhasznú pert a Vodafone ellen egy szerződésmódosítás miatt, amely a GPRS-alapú Internet-szolgáltatásra vonatkozik. A 2003. február 15-től érvényes módosítás szerint a cég saját döntése alapján korlátozhatja vagy megszüntetheti a szolgáltatás nyújtását, ami a NETÉRT szerint jogszerűtlen, ugyanis a Vodafone korlátlanként reklámozta és értékesítette GPRS-szolgáltatását, sok esetben két éves hűségnyilatkozattal. A Fővárosi Bíróság 2004. július 8-i elsőfokú, nem jogerős ítéletében helyt adott a felperesek keresetének. A NETÉRT közleménye szerint a bíróság kimondta, hogy a Vodafone adatforgalmi korlátozása tisztességtelen volt az előfizetőkkel szemben, és ezáltal érvénytelen. A Vodafone Magyarország megfellebbezi a döntést. (Index)Az ENSZ a szabad szoftverek elterjedése mellett tette le a voksát. Még a tavalyi év során tartotta az ENSZ azt a nagyszabású konferenciát, melynek során arra keresték a választ, hogy miként lehetne a digitális megosztottságot áthidalni, azaz miként lehetne változtatni azon, hogy a fejlett országok mellett a fejlődő nemzetek is hozzáférhessenek a legmodernebb számítástechnikai eszközökhöz, technológiákhoz. Az ENSZ International Open Source Network (IOSN) részlege abban látja a megoldás kulcsát, hogy a fejlődő országok számára olyan szoftvereket kell biztosítani, amiknek költségeit még megengedhetik maguknak. Például nyíltforrású alkalmazásokat – augusztus 28-án több ilyen szoftvert is igyekeztek népszerűsíteni. 28-a idén az első Software Freedom Day, azaz Szoftver Szabadság Napja volt, melynek népszerűsítésében az IOSN is részt vett. Olyan helyeken került sor események megrendezésére, mint India, Banglades, Malajzia, Fülöp-szigetek és Vietnam. A távol-keleti régiókban azt a felfogást igyekeztek propagálni, miszerint a nyíltforrás nagy lehetőségeket hordoz magában a fejlődő országok számára. (Terminál)

A francia kormány közreműködésével együttműködés jött létre a franciaországi lemezkiadók és érdekképviseleteik illetve a nagyobb Internet-szolgáltatók között a világhálón zajló illegális zenefájl-cserélgetés visszaszorítása érdekében. A jogtulajdonosok visszajelzései alapján az Internet-szolgáltatók előbb üzenetet küldenek az illegális utat választóknak, amelyben felszólítják őket, hogy hagyják abba a nem jogszerű letöltéseket, különben szankciókkal sújtják őket. Majd ha erre nem reagálnak, akkor a szolgáltató felfüggesztheti az Internet-hozzáférést, amelyhez persze rendelkeznie kell bírósági végzéssel.
Mindeközben az USA-ban a szövetségi fellebbviteli bíróság mostani döntése megerősítette azt a korábbi határozatot, miszerint a fájlcserélgető hálózatokat működtető szervezetek nem vonhatók felelősségre a szerzői jogok megsértése miatt. A döntés szerint a fájlcserélgető hálózatok – bár a kalózmásolatok terjesztését is lehetővé teszik – számos legális cél érdekében is felhasználhatóak, és a p2p szoftverek készítői nem felelősek a felhasználók tetteiért. A bíróság felhívta továbbá a kongresszus, valamint a zeneipar képviselőinek figyelmét arra, hogy a gyors technológiai fejlődés miatt nem ajánlatos olyan irányba módosítani a szerzői jogokat védő törvényt, amely kivételes helyzetbe hozná, és tulajdonképpen bebetonozná a már piacon lévő cégeket és az általuk forgalmazott lejátszókat. Ettől függetlenül az Amerikai Zenei Ipari Szövetség (RIAA), mely már eddig is több mint négyezer felhasználót perelt be, újabb 896 személy ellen indított eljárást, és folytatja a hadjáratát a p2p-szoftverek felhasználói ellen. (SG, IDG, MAHASZ)

Az elmúlt időkben a rendőrség nyomozati érdekekre hivatkozva több Internet-szolgáltatónak lefoglalta, és elszállította telephelyéről szervereit. Mivel a bizonyítási eljárásban elegendő lenne a jogsértő tartalmakat lemásolni, jegyzőkönyvezni, ezért felmerül a kérdés, vajon az informatikai ismerek hiánya okozza-e ezeket az intézkedéseket, amelyek fölösleges károkat okoznak a szolgáltatóknak, és magának a világhálónak is, hiszen ezzel nem csupán a jogellenes tartalomhoz való hozzáférést, de több száz, vagy ezer legális honlap elérhetőségét is megakadályozták, az Internet-szolgáltatót pedig üzletileg lehetetlen helyzetbe hozták. A témában az Inforum INFOMEDIÁTOR augusztus 4-én szervezett sajtóbeszélgetést. DR. PESZLEG TIBOR őrnagy (ORFK) álláspontja szerint ritkán, csak kirívóan súlyos esetben foglalja le a rendőrség a szervert, többnyire megelégszik az illegális tartalom külön adathordozóra mentésével. Informálta a jelenlévőket, hogy az ORFK készített erre egy belső módszertani útmutatót. DR. LASSÓ GÁBOR bíró szerint néhány esetben kötelező a lefoglalás, így ha az adott dologgal követték el a bűncselekményt, egyéb esetekben azonban valóban elegendő az adatok rögzítése, ehhez azonban előfeltétel, hogy azok kétségtelenül azonosíthatók legyenek, és később a tartalom ne legyen megváltoztatható. Az Infomediátor kérdésére, hogy tartalom esetében a szerver az elkövetés eszközének minősül-e, azt a választ adta, hogy ez mérlegelés kérdése. Ugyancsak kérdéses, hogy ha eltúlzott a kényszerítő intézkedés, így szükségtelenül került sor a szerver lefoglalására, milyen feltételek mellett ítél meg a bíróság kártérítést. Mind DR. PESZLEG TIBOR, mind DR. LASSÓ GÁBOR leszögezték, hogy az Internet szolgáltatónak nincs ellenőrzési kötelessége az általa biztosított tárhelyen, és mindaddig nem felel a jogellenes tartalomért, amíg arról nem szerez tudomást. Ha azonban felhívás érkezik hozzá a jogellenes tartalom eltávolítására, és annak nem tesz eleget, úgy beáll a felelőssége. DR. PESZLEG TIBOR jobb együttműködést szeretne az Internet szolgáltatók és a rendőri szervek között a bűnüldöző tevékenység során. (Prím, Infomediátor)

Magyarország számára is komoly figyelmeztetést jelenthet az a vizsgálat, amelyet az Európai Bizottság indított a földi sugárzású digitális televíziózás bevezetésére adott állami támogatásokról. A Bizottság arra keres választ, hogy jogszerűen támogatták-e a korszerűbb technológiára való áttérést Berlinben és Svédországban. A megindított vizsgálatok precedens jellegét a bizottság is hangsúlyozza, éppen a több tagország által tervezett átállás miatt. Mindezek hátterében az áll, hogy az állami támogatások technológia-semlegesek és diszkriminációmentesek legyenek. Van ugyanis alternatív megoldása a digitalizációnak, méghozzá a kábelhálózatok vagy a műholdas műsorelosztás korszerűsítése. Ezzel a jelenlegi 40-50 csatorna helyett 150-200 programot tudnának a háztartásokba vinni a szolgáltatók, igaz, drágábban, mint a földi terjesztés. A Bizottság szerint fontos, hogy az állami beavatkozás ne torzítsa a piacot az alternatív megoldások kárára. (Népszabadság)

Törvénytervezetet készített az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az elektronikus információszabadságról. A tervezet és az adatvédelmi törvény hozzá kapcsolódó módosítása ősszel kerül az Országgyűlés elé, az IHM szakmai vitára bocsátotta a jogszabályokhoz kapcsolódó téziseit. A törvénytervezettel a minisztérium reményei szerint ismét a legjobb nemzetközi példákat veszi át az ország, „a cél az, hogy az elektronikus információszabadság az állampolgárokat egyszerre óvja és szolgálja, azaz az állam átláthatóságának széles spektrumú biztosítása mellett, az állampolgárok személyes adatainak fokozott védelme biztosítva legyen.” Az adatvédelmi törvény módosításának szükségességét a nyilvánosságra hozott tézisek az informatikai eszközök és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások térhódításával indokolják. A közérdekű adatok fogalmának meghatározásakor figyelemmel kell lenni a technológiasemlegességre; meg kell teremteni a közérdekű adatok elektronikus úton történő igénylésnek jogszabályi alapjait; a közérdekű adatok elektronikus úton történő igénylésének és megismerésének szabályozása során az igénylő személyes adatainak védelmére különös gondot kell fordítani; az adatvédelmi biztos számára a közérdekű adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogvitákban ügydöntő hatáskört kell biztosítani; a nagyobb állami vagy önkormányzati szervek esetében a belső adatvédelmi felelős a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos feladatokat is lásson el; meg kell határozni a döntés-előkészítéssel összefüggő adat fogalmát, valamint meg kell vizsgálni, hogy adható-e alkotmányos normatartalom a belső használatú adatok automatikus nyilvánosságkorlátozására – áll az IHM téziseiben. Az IHM álláspontja szerint az információszabadságra vonatkozó magyar szabályozás mindezidáig nem az adatok felhasználására, hanem az azokhoz való hozzáférési jogra helyezte a hangsúlyt, és ez ellentétben áll az EU a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelvének megközelítésével. Az irányelv értelmében létre kell hozni az országos illetékességű szervek közérdekű adatokat tartalmazó honlapjainak, adatbázisainak, illetve nyilvántartásainak központi elektronikus jegyzékét, valamint egy egységes közadat-keresőrendszert, amely biztosítja az ezen szervek kezelésében levő közérdekű adatokhoz való integrált, egységes szempontok szerinti elektronikus hozzáférést. Az adatvagyon hasznosítása során versenysemleges módon, az egyes piaci szereplők közötti diszkriminációt kizárva kell eljárni, vagyis ha az adatokat a közfeladatot ellátó szerv olyan kereskedelmi tevékenysége körében hasznosítja, amely kívül esik közfeladat körén, az azokhoz való hozzáférést – ideértve a költségtérítést is – a nem közfeladatot ellátó szervekkel azonos feltételek mellett kell lehetővé tenni. Az IHM az Alkotmány a jogbiztonság követelményéről szóló cikkelyére hivatkozva szorgalmazza azt is, hogy a Magyar Közlöny és a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye elektronikus változatát bárki számára, azonosítás nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni. A minisztérium biztosítaná a bírósági ítéletek nyilvánosságát is: a felsőbíróságok ügydöntő határozatait az Interneten tétetné közzé anonimizált formában, az alsóbb fokú bíróságok ítéleteihez való hozzáférést pedig az iratbetekintési jog újraszabályozásával biztosítaná. (Index)

Szeptember végéig megteremtik az elektronikus cégeljárás bevezetéséhez szükséges informatikai hátteret. Így nem lesz akadálya, hogy januártól érvényesüljenek az idevágó törvényi szabályok: a cégbíróságokon hozzáláthatnak a kft.-k és az rt.-k papír alapú bejegyzési kérelmeinek digitalizálásához. A munka jelentőségét növeli, hogy az eddig külön hálózatban működő cégbíróságok végre bekapcsolódnak a bíróságok nagy informatikai rendszerébe, így hozzájuthatnak mindazokhoz az adatbázisokhoz – például a legfelsőbb bírósági ítéletekhez, jogszabály-magyarázatokhoz vagy a BM népesség-nyilvántartási okmányirodai regisztrációihoz –, amelyeket jelenleg nélkülöznek. Az Országgyűlés tavaly nyáron módosította a cégtörvényt, bevezetvén az e-utat. A rendelkezések lépcsőzetesen lépnek életbe. A kérelmek januárban kezdődő digitalizálása után szeptemberben megnyílik az elektronikus út az rt.-k valamennyi és a kft.-k némely változásbejegyzési kérelmei előtt. Egy év múlva már a kft.-k számára is teljes lesz az elektronikus eljárás, amit a későbbiekben valamennyi gazdasági társaság számára biztosítani kell. A szakemberek az eljárás felgyorsulását és a költségek – az ügyfél, valamint az állam számára egyaránt kedvező – csökkenését remélik az e-cégregisztrációtól. Dolgoznak azon is, hogy – az érdemi, azaz bírói döntéseket nem igénylő kérdések megoldása végett – célszerű „intelligens nyomtatványok” készüljenek az eljáráshoz. (Világgazdaság)

A Nemzeti Hírközlési Hatóság augusztus 31-én kiírta a harmadik generációs mobiltelefon-szolgáltatás frekvenciapályázatát. Három frekvenciablokkért a Magyarországon már jelenlevő szolgáltatók versenghetnek, a negyediket pedig egy új mobilcég kaphatja meg. A pályázat eredményeként egyenként kétszer 15 MHz sávszélességű (duplex) FDD és 5 MHz sávszélességű TDD frekvenciablokk nyerhető el. A nyertes cégeknek az egyszeri frekvenciahasználati díj egy részét, 5,5 milliárd forintot még az év végéig ki kell fizetniük, a díj teljes összegét a szolgáltatók ajánlatai és a később megállapított éves frekvenciahasználati díjak is befolyásolják. A frekvenciaengedélyeket 15 évre adják ki a szolgáltatóknak, a nyerteseknek 2006 januárjában Budapest belső területén el kell indítaniuk a szolgáltatást, 2008 januárjára pedig a fővároson kívül a megyeszékhelyeken is működő UMTS-hálózattal kell rendelkezniük, ez a kikötés az új piaci szereplőre nem vonatkozik. A negyedik, új szolgáltatónak kínált frekvencia iránt 4-5 befektető érdeklődik. A pályázatok leadási határideje november 2, az eredményhirdetés december 1-én lesz, a szerződéseket pedig még idén megkötik a nyertesekkel. KOVÁCS KÁLMÁN, informatikai miniszter azt is elmondta, hogy a frekvenciagazdálkodással összefüggő rendelet szerint nincsen arra kényszer, hogy az augusztus 31-ei pályázatra jelentkezők számára feltétlen ki kell adni mind a négy frekvenciát, valamint rendelet nem zárja ki, hogy akár további pályázatokat írjanak ki a tárgyban. (Magyarország.hu, MTI)

Az Európai Bizottság ezúttal azt vizsgálja, hogy a Microsoft nem tesz-e túlságosan domináns szerepre szert a digitális jogok védelmének (DRM) piacán. A trösztellenes eljárás a Microsoft és a Time Warner arra vonatkozó tervét vizsgálja, hogy fölvásárolják a digitális média és a szórakoztatóelektronika számára „kalózbiztos” programokat gyártó ContentGuard nevű céget. (Világgazdaság)

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu