13. szám, 2006. június

Bár az Európai Unió versenyhatóságánál már évek óta terítéken van a téma, VIVIANE REDING, az Európai Unió Bizottságának (Bizottság) Információs Társadalomért és Médiáért felelős biztosa csak múlt év őszén indított nyílt és határozott támadást a nemzetközi roaming díjak radikális csökkentése érdekében, és bejelentette, hogy a Bizottság javaslatot tesz a végfogyasztóknak felszámított nemzetközi roaming díjak szabályozására.

A javaslatból nagyvonalakban az körvonalazódik, hogy a Bizottság a nagykereskedelmi roaming díjak mértékét valamilyen módon a költségekhez közelítené, emellett szükségesnek tartaná a kiskereskedelmi szabályozást is két irányból annak biztosítására, hogy az árcsökkenés valóban eljusson a végfogyasztókhoz is. Egyrészt, a külföldön mobiltelefonról indított hívások díja nem térhetne el az adott szolgáltató azon díjcsomagjának megfelelő díjaitól, amelyet a fogyasztó a honos országában használ. Másrészt, a külföldön a mobiltelefonon fogadott hívásokért a szolgáltatók nem számíthatnának fel díjat. A szabályozás ezen tervezett elemeiről egyenként komoly tanulmányokat lehetne írni (a Vodafone például a konzultáció során komoly elemzéseket rendelt meg saját álláspontja alátámasztására) – jómagam azonban inkább a szabályozás módját szeretném érinteni.

A roaming szolgáltatás különösen érzékeny szabályozási téma, hiszen a nemzeti szabályozással direkt módon valójában az adott országba látogató külföldi előfizetők érdekei védhetők, míg a hazai szabályozó „saját” fogyasztóinak jóléte más nemzeti szabályozások hatásosságától függ. Ebből a nézőpontból mondhatnánk azt is, hogy az európai szintű megoldásra talán egyedül képes Bizottság felelős szervei meglehetős türelemmel viseltettek eddig a mobilszolgáltatókkal szemben.

A szabályozás előkészítése szempontjából talán egyszerűsíti, míg jogi szempontból tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a roaming piac (egész pontosan a nemzetközi roaming szolgáltatások nemzeti nagykereskedelmi piacai) szabályozása részét képezi a hírközlési keretszabályozásnak is. Ilyen értelemben még kevésbé vitatható a szabályozás – elvi – szükségessége. Vitatható azonban, hogy mi indokolja, indokolja-e valami az általánosan alkalmazandó keretszabályozáson kívüli szabályozás választását.

A közösségi jogszabály megalkotása mellett szólhat, hogy a tagállami szabályozó hatóságok a Bizottság iránymutatása nélkül egyébként sem kívántak komolyan foglalkozni a nemzetközi roaming piaccal (nem is kell erre jobb példa, mint a magyar szabályozó hatóság példája: az NHH ugyan kötelességtudóan megkezdte a piacelemzési munkát, de a szabályozás módjának, vagyis a kiszabandó kötelezettségeknek, illetve a tagállami szinten kiszabott kötelezettségek együttes hatásának bizonytalansága folytán e munka nem jutott túl egy bizonyos ponton). A szabályozó hatóságok hezitálása érthető, hiszen valóban értelmetlen lenne olyan, egymással nem feltétlenül összecsengő nemzeti szintű kötelezettségek kiszabása, amelyek a határon átnyúló szolgáltatások esetében alkalmazhatatlanná válnának, illetve – ami egy nemzeti szabályozó hatóság szempontjából még rosszabb – extrém esetben a szabályozásban élen járó ország honos előfizetőinek hátrányára működnének (ha más országban nincs hasonló, működő szabályozás, hiába a hazai hatóság munkája, a külföldön roamingoló előfizetők más ország hatóságának elmaradt vagy hatástalan fellépése miatt nem élvezik annak gyümölcseit).

A szabályozó hatóságokat tömörítő Európai Szabályozó Hatóságok Szövetsége (European Regulators’ Group, ERG) támogatja is a Bizottság jogalkotási törekvéseit, a konzultáció során legfeljebb csak a szabályozás helye és módja szempontjából fogalmazott meg kritikai észrevételeket és kérdéseket.

Kérdés az is, hogy hogyan tudná figyelembe venni a tervezett szabályozás a nemzeti piacok eltérő körülményeit, amelyből következően a vállalkozások különböző helyzetben lehetnek hazai piacukon. A nyilvános konzultáció első fázisában kifejezetten felmerült az az érv, hogy a kiskereskedelmi nemzetközi roaming díjaknak a szolgáltató hazai kiskereskedelmi piacán alkalmazott árakhoz való kötése a hazai piacán erősebb pozícióban – netán domináns piaci helyzetben – lévő vállalkozásoknak kedvez. Messzire vezető gondolatmenet kiindulópontja lehet ez az érv, hiszen ebből az következik, hogy mindaddig nem lehet igazságos egy ilyen szabályozási elképzelés, amíg a nemzeti piacok nem lesznek a piaci érettség azonos szintjén, illetőleg jelentősen eltérő szerkezetűek maradnak. (Arra nem vállalkozom, hogy jóslásokba bocsátkozzam atekintetben, mikor fog ez bekövetkezni, illetve megváltozni.)

A keretszabályozásban adott lehetőségektől eltérő megoldás választása ellen szól, hogy a ténylegesen csupán jó három éve alkalmazott rendszer egyes elemei megmerevednek, éppen legnagyobb újítását, a rugalmas, piaci dinamikát követő szabályozás eszméjét feladva. A rendeleti szabályozás lényege ugyanis az, hogy implementációra nincs szükség (más oldalról közelítve lehetőség sincs rá), a jogszabályi rendelkezések minden tagállamban közvetlenül alkalmazandóak, ahogyan a hasonló közösségi vagy az összes tagállami jogszabály. Ez a megoldás valóban megteremtheti az egységes szabályozást, de aligha alkalmas forma a részletszabályok meghatározására (mivel árakról és költségekről van szó, nem valószínű, hogy el tud tekinteni a jogalkotó a technikainak tűnő részletektől, mi több, e részletekben lesz ismét a lényeg). Módosítása pedig éppen olyan bonyolult vagy még bonyolultabb, mint bármely más tagállami jogszabály módosítása (vagyis a rugalmasságról és dinamizmusról biztosan le kell mondani).

Egy további kérdés, hogy összeegyeztethető-e a szabályozás ilyen módjára való áttérés a hírközlési keretszabályozás egészével. Sajnos nem vagyok szakértője az európai jogrendszernek, ezért inkább gyakorlati oldalról közelítek e kérdéshez. Jelenleg is létezik olyan hatályos rendelet, amely olyan piacot érint, amely a keretszabályozás alapján csak piacelemzési eljárás keretében szabályozható, ez a hurokátengedésről szóló rendelet. Aki ismeri a rendeletet, tudja, hogy az általánosabb szinte nem is lehetne, valójában csupán szabályozói szándéknyilatkozatnak tekinthető, amelyet ugyanúgy a nemzeti szabályozó hatóságoknak kellett/kell végrehajtaniuk, mint a jelenlegi eljárásokban kiszabott kötelezettségeket. Azaz a szabályozás mint olyan egységesen létezik a közös piacon, de a szabályozás részletei értelemszerűen nem egységesek.

A fenti eszmefuttatásra persze logikusan adódik az ellenérv, hogy a nemzetközi roaming piaca jelentősen eltér a hurokátengedéstől, hiszen utóbbi tipikusan nemzeti szintű (ilyen értelemben lokális), míg előbbi valójában globálisnak nevezhető, és ezért valamilyen szintű egységesség nélkül nem is működhetne. A koncepcionális megoldásra képes lehet a Bizottság, de ezzel együtt sem egyértelmű, hogy ki és hogyan működteti majd a gyakorlatban az elképzelt szabályozást. Az világos, hogy az ellenőrzést csak a nemzeti szabályozó hatóságok láthatnák el, illetve az sem lehet igazán kétséges, hogy a technikai szabályozás (a költségszámítás például) csak nemzeti szinten valósítható meg hatékonyan. De akkor mitől lesz hatásában más a rendeleti szabályozás, mint a piacelemzési típusú szabályozás? Ha nem lesz más, és ténylegesen a nemzeti szabályozó hatóságok fogják tartalommal megtölteni a születendő rendeletet (ami nem lesz egyszerű feladat – érdemes elolvasni a konzultáció során összegyűlt álláspontokat), akkor mi haszna a jogalkotási procedúrának?

Egy haszna talán mégis lesz: bár egy nem feltétlenül szükségszerű és talán politikai színezetet sem nélkülöző kitérő után ténylegesen megtörténik a fogyasztói érdekekre fókuszálóan a nemzetközi roaming piacok szabályozása is – ami a szabályozási keret három éves múltját tekintve már be is fejeződhetett volna, de úgy tűnik, hogy a keret áttörése nélkül nem tud elkezdődni.

Gönczöl Tünde

Az Európai Unió Elsőfokú Bíróságán április végén egy 5 napos meghallgatás keretében megkezdődött a Microsoft ellen két évvel ezelőtt hozott európai bizottsági döntés és szankciók felülvizsgálata. Az eljárásnak nem csupán a szoftvervállalat szempontjából nagy a tétje, mert az az EB versenyügyi kompetenciájának próbája is. A Microsoft 2004 júniusában fellebbezést nyújtott be az Európai Bizottság rekordösszegű bírságot és a további korlátozásokat elrendelő döntése ellen. Ha a Microsoft fellebbezését elfogadják a bírák, Brüsszelnek nem marad további lehetősége a szoftvercég elleni fellépésre. A versenyügyi biztos, NEELIE KROES közben azzal fenyegette meg a Microsoftot, hogy amennyiben a Windows Vista bizonyos beépített funkciókat tartalmaz, megtilthatják európai forgalmazását. (A témáról ld. Lenk Zsuzsanna tanulmányát az Infokommunikáció és jog 6. számában.) (it.news.hu, hwsw.hu)

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) több ponton is megtévesztőnek ítélte a Tele2 2004-ben és 2005-ben folytatott, igen intenzív reklámkampányát, és emiatt a cégre ötvenmillió forint bírságot szabott ki. A GVH elsősorban azt kifogásolta, hogy a cég havidíjmentességet és bizonyos időszakokban ingyenbeszélgetést ígért az előfizetőinek. Csakhogy hiába voltak ezek az állítások a Tele2 vonatkozásában igazak. A társaság ugyanis úgynevezett alternatív távközlési szolgáltatást nyújt, amelynek igénybevételéhez vezetékes előfizetésre van szükség. A vezetékes szolgáltatónak viszont havidíjat kell fizetni, vagyis sem ingyenes beszélgetésről, sem előfizetésidíj-mentességről nem lehet beszélni. Az ingyenesség fogalmán ugyanis a fogyasztók az ellenszolgáltatás teljes hiányát értik – érvelt a GVH. A Tele2 nem tartja jogosnak sem a kiszabott bírság alapját, sem a mértékét, éppen ezért megtámadja a bíróságon a döntést – áll a társaság közleményében. A cég különösen azt sajnálja, hogy a versenyhivatal elmarasztalta az ingyenes hétvégék egyes hirdetéseit is, mivel a Tele2 valóban semmilyen ellenszolgáltatást vagy elkötelezettséget nem kért e napokon a vezetékes hívásokért. A havidíjmentességgel kapcsolatban GOSZTONYI CSABA, a Tele2 sajtószóvivője elmondta, hogy ennek kommunikációját már tavaly októberben megváltoztatták. A reklámok egy részének korrigálását a GVH enyhítő körülménynek tudta be a bírság megállapításánál. Ellenkező súllyal esett viszont a latba, hogy költséges és a fogyasztók széles körét elérő reklámkampányról volt szó. (Magyar Hírlap)

Az i2010 kezdeményezés keretében az Európai Bizottság (EB) online üzemmódra állítaná át a 25 tagállam közigazgatását. Ezzel erősítenék az e-közbeszerzést és a polgárok bevonását a demokratikus döntésfolyamatokba, illetve évente megspórolnának 300 milliárd eurót. A nagyravágyó terveket a Brüsszelben bemutatott E-Government akcióterv ismerteti. Ebben az Európai Bizottság az elektronikus hivatali szolgáltatások gyorsított bevezetését sürgeti minden felhasználó érdekében. A digitális városházák és hivatalok elmúlt években szorgalmazott létrehozásának első eredményei máris láthatóak szerte az EU-ban, jelentette ki VIVIANE REDING, az informatikai társadalomért felelős uniós főbiztos. Szavai szerint viszont nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy tanulhassunk egymástól. Valódi előrelépést az hoz majd, ha a határon innen és túl azonos koncepciót valósítanak meg, hangsúlyozta REDING. A főbiztos szerint az elektronikus hivatalok fontos, konkrét eszközei az államoknak az európai közigazgatás modernizációjában. Az e-kormányzati kezdeményezések néhány tagországban már most is jelentős javulást hoztak. Például Olaszországban a közbeszerzések online bonyolítása 2003-ban már 3,2 milliárd eurós megtakarítást hozott. (Index)

A Tv2 nagy összegű kártérítést követel a DigiTv-től, mivel az a csatorna kifejezett tiltása ellenére sugározza műholdas rendszerén keresztül a Tv2 műsorát. A Tv2 nem csak a jogsértő magatartás megszűntetését, de jelentős kártérítést is követel a romániai székhelyű cégtől. A Tv2 azt nehezményezi, hogy a romániai RDS-RCS konzorcium nem tett eleget a szerzői és szomszédos jogok védelméről szóló magyarországi törvénynek. A DigiTv a magyar szabályozás szerint ugyanis törvénysértést követett el, amikor a Tv2 előzetes hozzájárulása nélkül kezdte meg a csatorna műsorának sugárzását, hiszen már az ORTT-hez történő bejelentésnek is alapfeltétele, hogy a szerzői és szomszédos jogokkal kapcsolatos hozzájárulások, igazolások a műholdas szolgáltató birtokában legyenek, mégpedig a műsorelosztás megkezdése előtt legkevesebb 30 nappal. Az Index információi szerint a Tv2 a digitális technika terjedésével új üzleti modellt dolgozott ki a sokcsatornás, digitális műsorszórókkal kötendő szerződésekre, és ebben a modellben a csatorna már nem adja át ingyen a műsorfolyamot továbbsugárzásra, mint ahogy azt a kábelszolgáltatók esetében tette a kereskedelmi televíziózás hajnalán. (Index)

Május 15. és június 16. között Genfben a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) által szervezett regionális távközlési értekezleten véglegesítik azt a földfelszíni digitális frekvenciatervet, amely évtizedekre, mintegy 50 évre meghatározza, hogy Magyarország milyen tartományt használhat. A döntést két éves nemzetközi egyeztetés előzte meg: a megbeszéléseken 110 európai, afrikai és ázsiai ország vett részt. Magyarország 2012-ig összesen 8, reálisan 6-7 multiplexet, azaz frekvenciatartományt szerezhet meg. Kezdetben egy multiplex 4-5 televíziós csatorna közvetítését teszi lehetővé, később azonban a fejlesztések révén 8-9-ét is. Magyarország a mostani genfi döntés során nagy valószínűséggel két és fél multiplexet kap: ebből az egyik teljes multiplex országosan 70 százalékos, a másik pedig 50 százalékos lefedettséget tesz lehetővé, míg a fél Budapestet és környékét látja el digitális műsorszórási lehetőséggel. A digitális műsorszórásra való átállás elkerülhetetlen, ugyanakkor egyelőre lehetetlen, mert nem született róla törvény – mondta KOVÁCS KÁLMÁN, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) vezetője május elején egy sajtótájékoztatón. A közeljövőben, a korábbi vitákban elhangzottakat figyelembe véve átalakítják a tavaly benyújtott, de el nem fogadott törvénytervezetet, s az új kormány ismét az Országgyűlés elé terjeszti. (PrímOnline)

Akkor sem kerülhetik el a mobiltársaságok a roamingdíjak csökkentését célzó uniós jogszabályt, ha önként mérséklik a tarifákat – tette világossá az Európai Bizottság. A világ legnagyobb mobilcégének számító Vodafone vezérigazgatója, ARUN SARIN a hét elején bejelentette, hogy jövő áprilisig a tavalyihoz képest 40 százalékkal, átlagosan 0,90-ról kevesebb mint 0,55 euróra csökkentik európai roamingdíjaikat. Hozzátette: megállapodást készülnek kötni a többi szolgáltatóval annak érdekében, hogy októbertől az EU-n belüli hívások díjai ne haladják meg a 0,45 eurót. A T-Mobile nagy-britanniai leányvállalata és a France Télécom mobiltársasága, az Orange a napokban szintén díjcsökkentést jelentett be. Brüsszelnek azonban mindez kevés. VIVIANE REDING távközlési biztos szóvivője üdvözölte a tarifacsökkentést, ám hozzátette, hogy ettől függetlenül előterjesztik javaslatukat. Nemcsak egyes cégek ügyfelei, hanem minden európai telefonhasználó érdekeit szem előtt kell tartani, és a roaminghívásoknál teljes mértékben a hazai tarifákat kell érvényesíteni – tette hozzá. A javaslat értelmében aki külföldön használja a mobilját, az az ottani számok hívásáért helyi, a más EU-országokba irányuló hívásokért pedig nemzetközi tarifát fizetne. (A témáról ld. Gönczöl Tünde írását az Első oldalon.) (Világgazdaság)

Az Európai Bizottság indokolással ellátott véleményben szólította fel Magyarországot, hogy szüntesse meg a kábeltelevíziós szolgáltatók számára ma érvényben lévő vételkörzet-korlátozásokat. A mostani döntés egybevág az Informatikai és Hírközlési Minisztérium álláspontjával. A vételkörzet korlátozást a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény tartalmazza. A törvény eredeti előírásai szerint egy kábelszolgáltató legfeljebb az ország előfizetőinek az 1/6-hoz juttathatta el programjait, ez a korlátozás nincs összhangban az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló 2002/77/EK irányelvvel. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium már több alkalommal tett kísérletet a felesleges korlátozás eltörlésére, a kábelpiac liberalizálására. A kezdeményezéseket azonban a legnagyobb ellenzéki párt rendre elutasította, illetve csupán a korlátozás enyhítését tartotta támogathatónak. Ennek eredményeként ma a vételkörzeti korlátozásra az 1/3-os felső határ van érvényben. (A témáról részletesen ld. az Infokommunikáció és jog 4-8. számait.) (PrímOnline)

Nem lehetett volna meghosszabbítani tavaly nyáron a két országos kereskedelmi csatorna műsorszolgáltatási szerződését 2012-ig. Ezt tartalmazza a Legfőbb Ügyészség felszólalása, amit már postáztak a szerződéshosszabbítást aláíró Országos Rádió és Televízió Testületnek (ORTT). Márciusban TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kezdeményezésére indult ügyészségi vizsgálat a kereskedelmi televíziók szerződéseinek meghosszabbítása miatt. Az ügyészség álláspontja szerint a médiatörvény akkor ad lehetőséget a műsorszolgáltatási szerződéseket pályáztatás nélküli meghosszabbítására, ha a szolgáltatók nem követtek el súlyos vagy ismétlődő törvénysértéseket, a két kereskedelmi tévét azonban tucatnyi jogerős bírósági ítélet és másfél száz ORTT-határozat marasztalta el a médiatörvény megszegéséért. Némelyik eset az ügyészség szerint olyan súlyú volt, ami már önmagában is indokolta volna az 1997-es szerződés azonnali felbontását. A közigazgatási eljárásról szóló törvény alapján az ügyészség a törvényes állapotok helyreállítására szólította fel az ORTT-t. A médiahatóság elnöke szerint azonban az ügyészség korábban már hozott egy olyan döntést, hogy nincs hatásköre a szerződéshosszabbítás kérdésében. Az ORTT ugyanis nem hatóságként, hanem egy polgári szerződés egyik feleként állapodott meg a televíziókkal. (Népszabadság)

A biztonsági szoftvereket gyártó Symantec azt állítja, hogy a Microsoft üzleti titkokat lopott el tőle, ezért perrel próbálja megakadályozni a Windows Vista megjelenését. A Seattle állam egyik szövetségi bíróságán benyújtott vádiratban azt írja a Symantec, hogy az általa kifejlesztett technológiát használta fel a Microsoft rivális termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez, valamint azt állítja, hogy a Microsoft megszegte a Veritas nevű céggel kötött licencszerződés. A Veritast tavaly vásárolta fel a Symantec. A Symantec bírói végzéssel akarja leállítani a Microsoftnál a további fejlesztéseket e téren, illetve meg akarja tiltani a készülő Windows Vista operációs rendszer eladását és forgalmazását is. (Index)

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium szerint a Microsoft nem tartotta be a 2002-es antitröszt-határozattban rá kirótt kötelezettségek egy részét, ezért további két évvel, legalább 2009-ig meg fogják hosszabbítani a vállalat felett gyakorolt bírósági felügyeletet. A Microsoft nyilatkozata szerint aláveti magát a határozatnak. Az Igazságügyi Minisztérium emellett elutasította a Microsoft egyes riválisainak panaszát, amely szerint az Internet Explorer 7 jogosulatlan előnyhöz juttatja a redmondiakat a keresőpiacon, mivel alapértelmezésként az MSN webkeresőjét használja. A Minisztérium szerint azonban a megoldás felhasználóbarát és az alapértelmezett kereső könnyen átállítható. (HWSW)

Az ORTT Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézete nyilvánosságra hozta az elektronikus médiaszolgáltatásokról szóló törvény tervezetének újabb szövegváltozatát. A jelenlegi tervezet alapvetően a korábbi tervezetekről folytatott nyilvános vita eredményeit dolgozza fel, de számos elemében jelentős eltéréséket mutat a korábbi változatoktól. A tervezet kiemelt fontosságot és védelmet biztosít a kiskorúaknak, az emberi méltóságnak és a kisebbségeknek. Továbbra is fenntartja az ORTT jogszabályalkotó-hatáskörét. Minden közszolgálati műsorszolgáltatótól, számottevő közönségarányt elérő műsorszolgáltatótól, valamint a közcélú feladatot vállaló helyi és körzeti műsorszolgáltatótól megköveteli a pártatlan tájékoztatást, aminek tartalmi meghatározás a BBC vonatkozó előírásait követi. A közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó fejezet két változatot tartalmaz – az egyik egyetlen közszolgálati műsorszolgáltatót, intézményt vázol fel, a másik változat pedig megtartaná mind a három jelenlegi intézményt. A közszolgálatiság részletes szabályozására a tervezet alapján továbbra is külön törvényben kerülne sor. A tervezet különbséget tesz a műsorterjesztésnél a médiajogi szabályozás alanya és a hírközlés-szabályozás alá eső hírközlési szolgáltató között. Az előbbit műsorforgalmazónak nevezi, aki ebben a minőségében dönt a forgalmazott műsorszolgáltatások kiválasztásáról, a műsorokat önállóan vagy programcsomagba szerkesztve vételre kínálja fel a felhasználók részére és fogyasztói számára műsorelosztó hírközlési szolgáltatás igénybevétele útján juttatja el. Ez utóbbi hírközlési szolgáltatót a tervezet nem érinti. Ez – az európai közösségi jogi szempontból nem aggálytalan – megoldás lehetővé teszi, hogy a nem Magyarországon nyilvántartott és a hazai műsorszolgáltatók piaci feltételei (ide értve a díjfizetési kötelezettséget) megegyezők legyenek. A tervezet a szabályozást a különböző műsorterjesztési platformok számára egységessé teszi, eltérés kizárólag a műsorszórásnál jelentkezik, minthogy ott a frekvencialehetőségekkel, mint korlátos erőforrásokkal, gazdálkodni szükséges. E platformon műsorszórási engedélyre van szükség, amit pályázat útján lehet elnyerni. Ez a korábbi műsorszolgáltatási szerződést helyettesíti, de nem műsorszolgáltatási jogosultságot keletkeztet, hanem a műsornak egy meghatározott műsorszórási lehetőség felhasználásával történő terjesztését teszi lehetővé. A műsorszolgáltatási jogosultság a tervezet alapján a terjesztés módjától függetlenül bejelentés alapján keletkezne. A tervezet elérhető az AKTI honlapján: http://www.akti.hu