22. szám, 2007. december

A 2007-es év mérföldkő volt a hazai médiaszabályozás történetében. A magyar médiajog rendszere a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) több mint tíz évvel ezelőtti elfogadása óta lényegében nem változott. A törvényen még azokat a „karbantartási munkálatokat” sem végezték el, amelyek egy ilyen gazdasági jellegű jogi szabályozásnál elengedhetetlenek. Az Rttv. módosításáról szóló 2002. évi XX. törvény sem hozott strukturális váltást: ez a jogharmonizációs célú módosítás az Rttv. rendszerét és alapvető jogintézményeit nem érintette.

A médiapiac közben rohamos fejlődésen ment keresztül: a korábbiakhoz képest elképzelhetetlen jelentőségűvé váltak a sokcsatornás műsorterjesztési módok, az általános kínálatú, az ország teljes közönségét megcélzó csatornák számára pedig egyre komolyabb kihívásokat jelent a tematikus szegmens térnyerése. Az egyre bővülő szélessávú infrastruktúrán az audiovizuális tartalmak minden eddiginél tágabb köre válik hozzáférhetővé a felhasználók számára, és az online felületek a hirdetési piacon is egyre nagyobb részt követelnek maguknak. 2007-re ezért mindenekelőtt az vált világossá, hogy az Rttv. szabályai a XXI. századi médiára végképp alkalmazhatatlanná váltak.

A Miniszterelnöki Hivatal keretében létrejött médiaszabályozási csoport, majd október 1-től felállított Audiovizuális Média Kormánybiztosság első és legfontosabb szabályozói feladata – a kormányprogrammal egyezően – a digitális átállás folyamatának felgyorsítása, illetőleg a folyamat jogszabályi hátterének megteremtése volt. Magyarország nemzetközi és uniós kötelezettségvállalása, a földi analóg televíziós műsorszolgáltatás 2012. január 1-i lekapcsolása sürgetővé és az átfogó médiaszabályozási reformon belül elsődlegessé tette az átviteli rendszerek szabályozási környezetének létrehozását. Kezdettő fogva ismert volt az a tény is, hogy a földfelszíni digitális platform olyan értéket képvisel, amely az idő előrehaladtával a szabályozói lépések hiányában – az egyéb platformok növekvő ütemű térnyerése folytán – határozottan csökken. Mindezek alapján és figyelembevételével készült el a 1014/2007. (III. 13.) Korm. határozattal elfogadott digitális átállási stratégia (DÁS) .

A stratégia végrehajtásának első, egyben legjelentősebb szabályozói lépéseként alkotta meg az Országgyűlés a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV törvényt (Dtv.), továbbá azt a három Ogy. határozatot, amely együtt lehetővé teszi Magyarországon a digitális átállás megvalósulását. A Dtv. – túl azon, hogy a benne foglalt részletes rendelkezésekkel lehetőséget teremt a földfelszíni digitális multiplexek pályáztatására – lényeges, a szabályozás teljes rendszerére kiható változást is hozott: világosan elválasztotta egymástól az audiovizuális tartalomra vonatkozó normákat a tartalom átvitelét szabályozó rendelkezésektől, és az utóbbiakat az európai jogfejlődésnek megfelelően a hírközlési jog keretei közé utalta. Emellett a törvény a médiajog-alkotás régi adósságát is törlesztve szabályozza a műsorterjesztés piacát is.

A digitális átállás szabályozási feltételeinek megteremtését követően az AMK legfőbb feladata a tartalomra vonatkozó szabályozás megújítása vált. Ennek érdekében elkészült a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia (NAMS) szakmai vitaanyaga, amelyet a MeH 2007 szeptemberében bocsátott nyilvános konzultációra. A konzultáció során az anyaghoz 67 hozzászólás érkezett, összesen mintegy 600 oldalt is meghaladó terjedelemben. Ezek a számok mindenekelőtt azt mutatják, hogy Magyarországon az audiovizuális média kérdéseiről még soha nem folyt ilyen érdemi és széles körű együttgondolkodás a médiaszektor szereplőivel. A NAMS végleges stratégiáját az AMK ez év végéig készíti el.

A NAMS alapján kibontakozó majdani jogalkotási folyamatban következő szempontoknak kell érvényesülniük:

– A jogalkotónak mindenekelőtt az európai szabályozással tökéletesen kompatibilis normarendszer megalkotását kell maga elé célul tűznie. Ez nem csupán azt jelenti, hogy jogtechnikai szinten át kell vennie az új, audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló (AMSz) irányelv – egyelőre még hivatalos elfogadás előtt álló – szabályait. A jogalkotónak a szabályozás lényegi determinációjaként kell kezelnie a közös európai audiovizuális piacon a hazai vállalkozások versenyképességét, illetőleg azt, hogy a nemzeti szabályok ezt a piacot meghatározó módon alakítják. Ebből kiindulva a hazai jogrendnek nem csupán formálisan kell a többi tagállam jogához illeszkednie, hanem a jövőben azokkal legalább egyenértékű szabályozási teljesítményt, hatékonyságot is el kell érnie. Szintén a jogharmonizáció körében felmerülő kihívás a nem lineáris tartalmakra vonatkozó szabályozás a nézők és a felhasználók jogait megfelelően érvényre juttató, ugyanakkor a hazai piac fejlődésének szempontjait is figyelembe vevő kialakítása. Magyarország várhatóan – éppen az aktuális átfogó médiaszabályozási reform következtében – az uniós tagállamok között elsőként ülteti át az AMSz irányelv rendelkezéseit a hazai jogrendbe, s ez fokozott jogalkotói felelősséget kíván.

– Az Alkotmánybíróság 46/2007. (VI.27.) AB határozata különös éllel vetette fel a médiahatóság jogállását és eljárását szabályozó rendelkezések jelentőségét. A határozat alapján a jogalkotó számára rövidtávon sem megkerülhető feladat, hogy az AB határozatából fakadó következtetéseket levonva kiküszöbölje az ORTT-re vonatkozó alkotmányellenes pontokat. Hosszú távon ugyanakkor a kiszámítható hatósági működés feltételeinek megteremtése és a konvergencia folyamatok kezelésére irányuló képesség kialakítása határozzák meg a szabályozás fő irányait.

– Kiemelt jelentősége van a közszolgálatisággal összefüggő szabályrendszer megalkotásának. A közszolgálati műsorszolgáltatók jelentősége a demokratikus közélet és a társadalmi összetartozás szempontjából felbecsülhetetlen, ezért a szabályozás kiindulópontja szükségképpen az erős, feladatait magas színvonalon ellátni képes közszolgálati szektor megteremtésére irányuló törekvés. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a hazai jog talán éppen a közszolgálatiság kérdéskörében mutatja a legnagyobb lemaradást az európai szabályozástól. Amíg a közszolgálatisággal összefüggő közösségi normák rendszere – az Amszterdami jegyzőkönyv 1997-es elfogadásával, a Bizottság ehhez kapcsolódó 2001-es értelmező közleményével és ennek alapján meghozott döntéseivel – a gyakorlat szintjén döntően az utóbbi tíz évben alakult ki, addig az 1996-os Rttv. rendelkezései a közszolgálatiság tekintetében évtizedes lemaradást mutatnak. Elkerülhetetlen tehát, hogy a jogalkotó e körben a feladatmeghatározás – finanszírozás – ellenőrzés kategóriáin alapuló új, immár a közösségi normáknak is maradéktalanul megfelelő szabályrendszert vezessen be.

Mindezek alapján célunk egy koherens, az Európai Unió irányelveit figyelembe vevő és a hazai médiagyakorlat tapasztalatait hasznosító szabályozási rendszer kialakítása, amely megfelelően rugalmasan kezeli a műszaki, technológiai változásokat, ugyanakkor kiszámítható jogi környezetet biztosít a médiapiac szereplői számára.

Sarkady Ildikó

Négypárti egyezség született november 12-én a digitális átállásról szóló – a parlament által nyáron elfogadott – törvény módosításáról. A módosítás szerint az eredetileg meghatározottnál 14 hónappal később, a jövő év utolsó napjáig kell kiírni az első digitális televíziós továbbító csatorna (multiplex) működtetési pályázatát. Az átállás más szabályai is változnak, a törvény például a két országos kereskedelmi televíziót a korábbinál lényegesen jobb feltételekkel vonja be az átállási folyamatba. Új rádiós vagy televíziós frekvenciára csak azzal a megkötéssel írhatna ki pályázatot, újíthatna meg jogosultságot a médiahatóság, hogy az “az audiovizuális médiaszabályozásra vonatkozó új alaptörvény hatálybalépését követő 120. napon, de legkésőbb 2008. december 31-én lejár”. Ugyanakkor az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egyetlen műsorszolgáltató esetében sem csökkentheti a műsorszolgáltatási díjat. A rádiós digitális átállás dátumául 2014. december 31-t határozná meg a törvény, rögzítve azonban, hogy az átállás csak akkor lehetséges, ha eléri a közszolgálati adók a lakosság legalább 94 százalékát elérik, és a lakosság háromnegyede rendelkezik digitális vevőkészülékkel. Egyben a törvénybe foglalnák, hogy az ORTT – amelynek szankcionálási jogát az Alkotmánybíróság idén december 31-ével gyakorlatilag megszüntette – kizárólag közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el, eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni; a döntések felülbírálatára a bírósági út áll rendelkezésre. A megoldás ugyanakkor az Alkotmánybíróság által kifogásolt alapproblémát nem orvosolja: továbbra is lehetővé teszi, hogy az ORTT ugyanabban a jogviszonyban polgári jogi félként és hatóságként is megjelenjen.A GKM szerint túl korai lenne az EU által a postai liberalizációra kitűzött határidő, ezért Magyarország szükség esetén élni fog a kétéves átmeneti mentességgel. Erre a lépésre lehetőséget adott az uniós postai irányelv, ami engedélyezi, hogy a teljes piacnyitás megfelelő felkészülési idő mellett valósuljon meg. Ennek megfelelően és az Európai Parlament javaslatával összhangban, az újonnan csatlakozott és a kevésbé felkészült tagállamok a céldátumként megjelölt 2010. december 31-i időponthoz képest maximum kétéves, átmeneti mentességben részesülhetnek. A szakminisztérium tájékoztatása szerint a magyar kormány támogatja a postai liberalizációt, így az erre való felkészülést is megkezdte már. Ugyanakkor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által készített hatástanulmány szerint az Európai Bizottság által korábban javasolt 2009-es piacnyitás a magyar postai ágazat számára túl korai lett volna, ezért jelezte, hogy szükség esetén élne az átmeneti mentességgel. A GKM a tájékoztatás szerint az érintett tárcák és hatóságok bevonásával folyamatosan elemezni fogja a piac felkészültségét és ennek megfelelően hozza meg a piacnyitáshoz kapcsolódó döntéseket. (Piac és Profit)

Közép-európai Védjegykutatási Szolgáltatás létrejöttét jelentette be FRIEDRICH RÖDLER, az Osztrák Szabadalmi Hivatal elnöke és BENDZSEL MIKLÓS, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a Bécsben rendezett Eurobrand Fórum keretében. A védjegykutatás egyszerűsítését célzó, osztrák és magyar szakmai koordinációban megvalósuló projekt (Central European Trade Mark Observation Service – CETMOS) egy új, európai szinten eddig nem létező regionális szolgáltatási hálózat létrejöttét jelenti, kilenc közép-európai ország (Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) együttműködésében. Az újonnan kínált szolgáltatás alapgondolata szerint az ügyfél egy kérelemmel több közép-európai ország területére vonatkozóan, az ott érvényes korábbi védjegyekre és védjegybejelentésekre kiterjedő kutatási jelentést kap, amelynek díja 372 euró, így versenyképes a hasonló szolgáltatást végző vállalkozások díjaival. A projekt létjogosultságát az is indokolja, hogy továbbra is számos vállalkozás terjeszti ki tevékenységét a kelet-közép-európai országokra, ami a régióban a védjegyoltalom iránti igényt is magával vonja. Ezzel szemben mindeddig kevés megbízható szolgáltatás volt fellelhető ebben a piaci szegmensben, amelynek igénybevételével a régió országainak területén érvényes korábbi védjegyekről információt lehet szerezni. A CETMOS kilenc ország nemzeti és nemzetközi, valamint az Európai Unió területén érvényes közösségi védjegy adatbázisában elvégzett védjegykutatási szolgáltatást kínál. A kutatást az érintett országok – Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia – iparjogvédelmi hatóságai végzik el, közvetlenül a kezelésükben lévő védjegy adatbázisok adatainak a felhasználásával, így a kutatási jelentésben szereplő adatok naprakész adatbázisokból származnak. (MSZH)

2007. szeptember 19-21. között immáron negyedik alkalommal rendezte meg az Európai Tanács Elnöksége és az Európai Bizottság az E-kormányzati Miniszteri Konferenciát az Európai Unió tagállamainak, a tagjelölt államoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országainak e-kormányzatért felelős miniszterei részvételével. A találkozó keretében a résztvevők elfogadták azt a miniszteri nyilatkozatot, amely az elmúlt időszak e-közigazgatási eredményeit és tapasztalatait figyelembe véve határozza meg a következő évek főbb stratégiai pontjait és az ehhez kapcsolódó cselekvési irányokat. Hazánkat SIMON GÉZA közigazgatási informatikáért felelős kormánybiztos képviselte a konferencián. A nyilatkozat szerint az elmúlt években fejlődés tapasztalható az E-kormányzati Akcióterv céljainak megvalósítása terén. Az európai országok jól haladnak az e-kormányzati kezdeményezéseik megvalósításával, megfelelve a növekedési és munkahely-teremtési lisszaboni célkitűzéseknek. Az országok nagy többsége nemzeti akciótervet dolgozott ki a 2010-re kitűzött célok elérésére. A tagállamok egyetértésével közös munkatervet dolgoztak ki az elektronikus azonosításra (eID), valamint az e-közbeszerzésre és a befogadó e-kormányzatra. A konferencián kiosztották továbbá négy kategóriában az „Európai eKormányzati Díjat” Amszterdamnak, a norvég kormányzati adminisztrációért és reformokért felelős tárcának, a francia Besançon városának és a német központi kormány portáljának. (it.news.hu)

Az alternatív operációs rendszereket támogatók szerint a Windows dominanciájának egyik kulcsa, hogy a globális forgalmat domináló márkás PC-k többségére előtelepítve kerül fel az operációs rendszer, melyet a felhasználók a gép árában fizetnek meg. Az igazi gátat azonban az jelenti, hogy legtöbb esetben nincs lehetőség nélküle, olcsóbban kérni a konfigurációt, sem más, például Linux-alapú rendszerekkel – ezt a jelenséget illeti a szabad szoftveres tábor az „OEM adó” megnevezéssel. Egy francia bíróság nemrég arra kötelezte az Acert, hogy fizesse vissza a notebookhoz adott kereskedelmi szoftverek árát, miután a vevő azokra nem tartott igényt. A határozat furcsasága, hogy a gép 600 eurós árából több mint 300 eurót kell visszatérítenie az Acernek, szemben a cég által korábban felajánlott 30 euróval; ezen túlmenően a felperes jogi költségeit is állnia kell. A 312 eurós visszatérítés a felhasználó által nem igényelt, előre telepített szoftverek kiskereskedelmi árából és a telepítési költségből tevődik össze. Nyilvánvaló azonban, hogy ez nem tükrözik sem az Acer által kialkudott árat, sem a vevő által a gép árában megfizetett árukapcsolási költséget. Egy ügyet természetesen meg sem érezne a Microsoft, az igazi veszélyt azonban az jelenti számára, hogy az ehhez hasonló bírói ítéletek publicitása továbbiakat indít be, aminek eredményeként a számítógépgyártók kénytelenek lesznek opcióként felajánlani az előtelepített Windowst, nem pedig a gép szigorú tartozékaként kínálni. Ez pedig nagyobb teret engedne a Linux-disztribúcióknak, és akár jelentős árcsökkentést kényszeríteni ki. A számítógép és az operációs rendszer összecsomagolásának betiltásáért lobbizik Brüsszelben a Globalisation Institute (GI) tanácsadó szervezet is. Érvelésük szerint a Windowsok előtelepítéséről szóló megállapodásival a Microsoft egyszerűen kizárja a piacról az alternatív operációs rendszereket szállító vállalatokat, ami korlátozza a versenyt, a választási szabadságot, így egyáltalán nem szolgálja az európai vevők érdekeit. Kritizálják, hogy miközben az Európai Bizottság a Windows hegemóniájával való visszaéléssel foglalkozik, és emiatt büntette meg a Microsoftot, addig magának a kvázi monopóliumnak a hátterével nem foglalkozik, pedig semmi sem indokolja annak létét; a számítógépgyártók és kereskedők lekötése miatt ráadásul hivatalosan is eljárást indított az Intel ellen. (HWSW)

A Bizottság közzétette az európai uniós távközlési szabályozás reformjára vonatkozó javaslatokat. A Bizottság javaslatai megerősítenék a fogyasztók jogait, nagyobb választási szabadságot biztosítanának számukra a távközlési szolgáltatók közötti verseny felélénkítésével, fellendítenék az új infrastruktúrára irányuló beruházásokat elsősorban azáltal, hogy rádiófrekvenciákat szabadítanának fel a vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások számára, továbbá megbízhatóbbá és biztonságosabbá tennék a kommunikációs hálózatokat. A Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok munkáját egy újonnan létrehozandó szerv, az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság segítené abban, hogy a piaci szabályokat és a fogyasztók jogait védő előírásokat minden tagállamban következetesen, független módon és diszkriminációmentesen alkalmazzák. Hogy jogszabállyá váljanak, a bizottsági javaslatokat az Európai Parlamentnek és az uniós miniszterek tanácsának egyaránt jóvá kell hagynia. „Mától nem álom többé az európai távközlési szolgáltatók és fogyasztók számára a határok nélküli, egységes piac – jelentette ki JOSÉ MANUEL BARROSO, az Európai Bizottság elnöke. – A távközlés olyan terület, ahol az egységes piac mindenki számára kézzelfogható eredményeket hozhat: növelheti a választékot, csökkentheti az árakat, legyen szó akár mobiltelefonálásról, akár széles sávú internetkapcsolatról. Az 500 millió fogyasztót felölelő egységes piac ugyanakkor új lehetőségeket is megnyit a távközlési szolgáltatók előtt, ám csak akkor, ha Európa segít abban, hogy tényleges verseny alakuljon ki, amelyben mindenki egységes szabályokat követ. Nos, ezért tettük meg ma ezt a lépést. A távközlésben igencsak időszerű európaibb szabályozásra áttérni. Végtére is, a rádióhullámok nem ismernek határokat, és az internetprotokollnak sincs nemzeti hovatartozása.” A „hírközlési reformcsomag” a 2002. évi távközlési szabályozás módosítását készíti elő. A várakozások szerint 2009 végére léphet hatályba, és legfontosabb elemei a következők: Új fogyasztói jogokat vezet be: egyebek mellett lehetővé teszi, hogy a fogyasztók egy nap leforgása alatt távközlési szolgáltatót váltsanak; bevezeti az átlátható és összehasonlítható ártájékoztatáshoz való jogot; elrendeli, hogy az ingyenes telefonszámok külföldről is hívhatóak legyenek; hatékonyabbá teszi az egységes európai segélyhívó szám, a 112 működését. A verseny megerősítésével bővíti a fogyasztók választási lehetőségeit: ennek érdekében lehetővé teszi, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a domináns piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatókat funkcionális szétválasztásra – azaz az egyes tevékenységek önálló vállalkozásba szervezésére – kötelezzék. Növeli a hírközlési hálózatok biztonságát: új eszközöket vezet be a kéretlen elektronikus levelek, a vírusok és más internetes fenyegetések ellen. Új alapokra helyezi a rádióspektrummal való gazdálkodást, ennek következtében fellendülhetnek az új infrastruktúra kiépítésére irányuló beruházások. Az Európai Unió vidéki területein átlagosan csupán a lakosság 72%-a rendelkezik széles sávú hozzáféréssel. A Bizottság e „digitális szakadék” áthidalása érdekében javítani szeretné a rádióspektrummal való gazdálkodást, és azokon a területeken, ahol túlságosan költséges lenne új vezetékes infrastruktúrát kiépíteni, több rádiófrekvenciát szeretne a vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások rendelkezésére bocsátani. Az analógról a digitális televíziózásra való áttéréssel jelentős mennyiségű rádiófrekvencia szabadul fel, amely felhasználható lesz erre a célra. Javítja a távközlés szabályozásának színvonalát: ennek érdekében deregulációt alkalmaz azokon a piacokon, amelyeken az uniós piacnyitás következtében már kialakult a verseny, hogy a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok a problematikusabb területekre, így a széles sávú szolgáltatások piacára koncentrálhassanak. Növeli a független ellenőrző szervek számát, ezzel garantálja, hogy a fogyasztók érdekében tisztességes verseny folyjon a piacon. A Bizottság szerint a távközlési szabályozó hatóságok gyakran még mindig közel állnak a piacon domináns helyzetben lévő szolgáltatóhoz, amely számos tagállamban továbbra is állami résztulajdonban van. Az uniós távközlési reform célul tűzi ki, hogy mind a szolgáltatókkal, mind a kormánnyal szemben megerősödjék a nemzeti távközlési ellenőrző szervek függetlensége. A reformcsomag gyors és hatékony végrehajtása érdekében a Bizottság javasolja egy új szerv, az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság felállítását, amely hozzá fog járulni ahhoz, hogy a legfontosabb hírközlési szolgáltatásokra (köztük a széles sávú internetes hozzáférésre, a barangolás közbeni adattovábbítási szolgáltatásokra, a repülőgépeken és a hajókon is igénybe vehető mobiltelefóniára vagy a határokon átnyúló szolgáltatásokra) következetesebb szabályozás vonatkozzon az EU 27 tagállamában. Az Európai Elektronikus Hírközlési Piaci Hatóság a Bizottság szerint hatékonyabban látná el két mostani szerv, az Európai Szabályozási Csoport (ERG) és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) feladatkörét. „A barangolást szabályozó, nyáron hatályba lépett új uniós rendelettel a fogyasztó érdekét szem előtt tartva kezeltük az egységes európai távközlési piac hiányosságainak egyik legszembeötlőbb tünetét – mondta VIVIANE REDING biztos – A mai reformjavaslatokkal a Bizottság most a problémaforrást orvosolja: az európai távközlési piac szétaprózódottságát, amely miatt az európai fogyasztók ma még nem élvezhetik a határokon átnyúló távközlési versenyből fakadó előnyöket. Ennek kell most megváltoznia.” (EU Rapid)

A német rendőrség képtelen volt feltörni a Skype a titkosítását. A rendőrség így nem tudott lehallgatni gyanús beszélgetéseket. JÖRG ZIERCKE, a Német Szövetségi Rendőrség elnöke bevallotta, hogy a Skype dekódolása rendkívüli nehézségek elé állította őket, egyszerűen nem tudták megfejteni. A német rendőrség munkáját a lehallgatást tiltó törvények is nehezítik. A német rendőrök nem kérték el a Skype üzemeltetőjétől a titkosító kulcsot vagy a program ismert biztonsági réseinek listáját, mert semmiképpen sem akarják egyetlen szolgáltató versenyképességét sem korlátozni. ZIERCKE szerint hasznos lenne, ha a hatóságok kémprogramok segítségével átnézhetnék a gyanúsítottak merevlemezét, ugyanakkor azt is elmondta, hogy erre igen ritkán lenne szükség. (Index)

Versenykorlátozó megállapodást kötött egymással a Magyar Posta Zrt. és a Magyar Lapterjesztő Zrt. – tárta fel a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). A két társaság abban állapodott meg, hogy nem támadja egymás piacait. A jogsértés miatt a Magyar Posta és a Magyar Lapterjesztő egyaránt 468-468 millió forint bírságot kapott. A GVH tárgyalási jegyzőkönyvek, stratégiai tanulmányok és egyéb iratok elemzése alapján kiderítette, hogy a Lapker és a Posta valamikor 2001 szeptembere és decembere között versenykorlátozó megállapodást kötött. Először az 1998 és 2001 között hatályos, a Posta regionális újságterjesztő cégeinek privatizációja kapcsán kötött megállapodásban szerepelt, hogy a Posta nem törekszik arra, hogy ő juttassa el a lapokat a nyomdából a kiskereskedőkhöz. A 2002 és 2007 közötti időszakra szóló együttműködési megállapodásban ennek köszönhetően a Posta elérte, hogy a postahivatalokban eladott lapok fejében a Lapkertől kapott jutaléka 13-ról 23,5 százalékra nőjön. Az egyezség 2003. januártól hatályos módosítása során végül a Lapterjesztő is bevállalta, hogy nem kapcsolódik be a Posta felségterületének számító előfizetéses lapterjesztésbe. A meg nem támadási megállapodás kapcsán ekkor a Magyar Posta piacszervezési díjként egyszeri 260 millió forint összegű ellentételezésben részesült annak fejében, hogy újabb 5 évig nem rontja a Lapker üzletét. (Jogifórum)

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium javaslatot nyújtott be az elektronikus hírközlésről szóló törvény módosításáról. A módosítás elsődleges célja az európai uniós jogharmonizáció; a jogszabály emellett tartalmazná a telefonhívások és az elektronikus levelezés során keletkező adatok gyűjtésére és megőrzésére vonatkozó kötelezettséget. A törvény úgy módosulna, hogy a szolgáltatók egy évig kötelesek lennének megőrizni a telefonhívások és az e-mailek adatait, sikertelen hívások esetén az adatmegőrzési idő hat hónapra rövidülne. (Jogifórum)

Sólyom László köztársasági elnök véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényt. Az Országgyűlés a Polgári Törvénykönyv módosításával a személyhez fűződő jogok sérelmének egy újabb tényállását vezeti be. A köztársasági elnök álláspontja szerint a törvény több szempontból alkotmányellenes, ezért azt nem írta alá, hanem megküldte az Alkotmánybíróságnak véleményezésre. A törvény célja szerint közösségeket és nem konkrét személyeket kíván védeni. A törvény egy közösség lényegi jellemző vonásait sértő magatartás esetén a közösség minden tagjának személyiségi jogsérelmét állapítja meg. Ezzel ugyanazon, egyetlen sértő kifejezés miatt a megsértett közösség tagjai perek tömegeit indíthatják, sőt, erre jogvédő szervezetek is jogosultak. Több tízezer polgári per lehetősége, és az ezekben kiszabható kártérítések teljes összege, olyan aránytalan mértékben korlátozza a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát, ami büntetőjogi szankciókat is meghaladó súlyú. Ez elrettent a demokratikus társadalomban szükséges, nem sértő vélemény-nyilvánítástól is, és akadályozza a szabad, érvelő közvélemény működését. Kérdéses továbbá, hogy a törvény betűjéhez ragaszkodva az ország teljes lakosságához képest kell-e megállapítani, hogy ki tekinthető kisebbséghez tartozónak, vagy a törvény célját érvényesíteni próbálva, akár egy település lakosságához képest is. Ez a bizonytalanság a jogállamisággal ellentétes. Ellentétes a diszkrimináció tilalmával, hogy a kisebbségben nem lévő személyek nem részesülnek a törvény védelmében, noha lényeges személyiségi vonásaik épp oly méltóak a védelemre. Alkotmányellenes végül a köztársasági elnök szerint, hogy a törvény a közösség tagjai nevében keresetindítási jogot ad bármely jogvédő szervezetek számára, mivel ez ellentétes a személyek perbeli önrendelkezési jogával. (Köztársasági Elnöki Hivatal)

Rio de Janeiro-ban lezajlott az ENSZ által idén második alkalommal szervezett internet-kormányzásról szóló konferencia, melynek keretében a világ minden tájáról összegyűlt mintegy 1500 szakértő vitatta meg az újfajta tömegmédium irányításáról és jövőjéről vallott elképzeléseit. Az internet kormányzásáról szóló konferencia World Internet Governance Forum, bár az ENSZ szervezésében kerül megrendezésre, nem egy nemzetközi szervezet, hanem egyfajta informális találkozó, ahol az érdekeltek (kormányzati szereplők, a technológiai iparágak képviselői és civil szervezetek kb. 1500 képviselője) mintegy 80 különböző munkacsoportban és öt plenáris ülésen vitatták meg az aktuálisnak tekintett kérdéseket. Ilyenek voltak például az internet biztonsága, a hozzáférés, a diverzitás és a továbbra is rohamosan terjedő médium infrastrukturális igényei. Felmerültek a szokásos, anonimitás kontra nyomon követhetőséggel kapcsolatos kérdések, a harmadik világ (főként az afrikai országok) információs társadalmi lemaradása, az árak csökkentése és a technológia fejlődésével járó energiaigény és hulladéktermelés problémái. Egyes felszólalók a vezeték nélküli hozzáférési lehetőségek terjesztését sürgették, míg mások egyfajta nemzetek feletti szabályrendszer kidolgozása mellett foglaltak állást. Az idei év talán legfontosabb témája a gyermekek védelme volt, a fórum záróakkordjaként maga az ENSZ főtitkár is sürgette az ezzel kapcsolatos problémák megszüntetése érdekében teendő lépések megtételét. A fórumnak helyet adó Brazília képviselői több javaslatot is megfogalmaztak az internet kormányzásáért felelős szervezet, az ICANN jogköreinek visszaszorítása érdekében. (Jogifórum)