1. szám, 2004. június

Köszöntjük az olvasót abból az alkalomból, hogy a hazai jogi folyóiratok köre egy új, tematikus lappal bõvül, és abból az alkalomból is, hogy az informatikával, távközléssel és médiával foglalkozó szakirodalom egy új, jogi folyóirattal egészül ki.

Jó néhány éves előkészítés után mára megteremtődtek a feltételei egy infokommunikációs jogi szakfolyóirat elindításának. A témamegjelölésben „infokommmunikáció” alatt a modern kommunikációs hálózatok, szolgáltatások és alkalmazások gyűjtőfogalmát értjük, az infokommunikációs jog pedig az érintett szektorokhoz kapcsolódó szabályozási környezetre utal.

A kezdetben kéthavonta megjelenő folyóirat informatikai jogi, távközlési (hírközlési) jogi és médiajogi témájú írásokat közöl. E jogterületek önmagukban is igen széles, a hagyományos jogági határokon átnyúló szabályozási kört érintenek. A folyóiratban helyet kapnak többek között adatvédelmi, szerzői jogi, versenyjogi kérdések, a személyiség védelemmel, az elektronikus kereskedelem szabályozásával, az elektronikus közigazgatással foglalkozó írások. A jogi kérdések alaposabb megértése végett szükségesnek tartjuk időnként műszaki és gazdasági témájú tanulmányok, háttérelemzések közlését is.

A folyóirat elindításával az egyik legfontosabb célkitűzésünk az, hogy előmozdítsuk a téma tudományos elismertségét. E jogterületek gyakorlati jelentőségének – az érintett szektorok gazdasági súlyához igazodó – növekedésével párhuzamosan kialakul az igény a felmerülő kérdések tudományos feldolgozására, és alakulóban van az ezt megvalósítani képes kutatói kör. Számos külföldi példa (szakmai periodikák, rendezvények, kutatóintézetek) mutatja, hogy az infokommunikációs jog kiváló területet jelent a tudományos kutatás számára. A folyóirat szeretné figyelemmel kísérni és bemutatni ezeket a külföldi példákat, fordítások, recenziók, ajánlók formájában. A megjelenő írásokban kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani az infokommunikációs jogot érintő közösségi jogi jogharmonizáció elemzésére.

A technológiai fejlődés, a digitalizáció szükségessé teszi az informatika, a távközlés és a média – mint technológia és mint piac – korábban elkülönült területeinek közös tárgyalását. A folyóirat törekszik ennek az egységes szemléletnek a jogi gondolkodásban való érvényesítésére. A szemléletváltásnak arra is ki kell terjednie, hogy „szabályozás” alatt képesek legyünk a jogi szabályozáson kívüli – önszabályozási, társszabályozási – tényezőket figyelembe venni.

A megjelenő írások egy gyorsan változó szektor gyorsan változó szabályozási környezetéről szólnak, ezért azokkal szemben alapvető követelmény az aktualitás. E követelménynek elsősorban úgy akarunk megfelelni, hogy az egy-egy témát alaposan elemző tanulmányokat időszerű kérdéseket tárgyaló rövidebb írások egészítik ki. Egyébként is fontosnak tartjuk, hogy ne csak tartalmilag, hanem szerkezetileg is változatos folyóirat szülessen, amely többféle olvasói igényt elégít ki.

A folyóirat szerkesztésében döntő szempont, hogy a tudományos elemzések ne szakadjanak el a tényleges, gyakorlati problémáktól. Ennek megvalósítása végett folyamatosan figyelemmel akarjuk kísérni az infokommunikációs jogot érintő gyakorlatot, a bírósági döntések mellett feltétlenül ide értve például az országgyűlési biztosok gyakorlatát, a versenyfelügyeleti, hírközlésfelügyeleti és médiafelügyeleti szervek gyakorlatát, sõt az önszabályozó szervezetek gyakorlatát is.
A folyóirat szakmai hátterét elsősorban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Informatikai- és Kommunikációs Jogi Kutatóintézete biztosítja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Intézet kutatóin, munkatársain kívül más ne kapna lehetőséget a publikálásra. Várjuk a témával foglalkozó minden szerző írásait.

A szakmai színvonal biztosításában számíthatunk a Tanácsadó Testület tagjaira, akik elméleti vagy gyakorló jogászként, illetve műszaki vagy gazdasági szakemberként az infokommunikációs jogokra vonatkozó széles körű tapasztalatokkal rendelkeznek.
Köszönjük a Kiadónak azt a „bátorságot”, hogy felvállalt egy üzletileg talán bizonytalan kezdeményezést, és ezzel lehetőséget teremtett egy új szakmai fórum elindulására. Bízunk benne, hogy a szakma élni fog a felkínált lehetőséggel.

Pécs-Budapest, 2004. május

Balogh Zsolt György, Polyák Gábor

Az Európai Unió március 22-én csatlakozott az Európa Tanács azon egyezményéhez, amely létrehozta az online-szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok előzetes bejelentésének nemzetközi rendszerét. A 108. számú európa tanácsi egyezmény célja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabályozásával kapcsolatban a lehető legnagyobb átláthatóság és koherencia megteremtése annak érdekében, hogy a tagállami jogszabályok indokolatlanul ne korlátozzák a más államokban nyújtott szolgáltatásokat. A bejelentési rendszer lehetővé teszi, hogy az egyezményben részes tagállamok észrevételeket tegyenek más tagállamoknak az online-szolgáltatásokra vonatkozó jogszabály-tervezeteire. Hosszabb távon a rendszer elősegíti a jogszabályok széles körű összehangolását. Az ET tagállamain kívül a megfigyelői státusszal rendelkező államok (mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán vagy Mexikó), valamint az Európai Közösség is csatlakozhat az egyezményhez. A bejelentési rendszer az Európai Unió bejelentési irányelvére (98/34/EK) támaszkodik, amely szintén a szabályozási folyamatok átláthatóvá tételét szolgálja.

Az Európai Bizottság a közös jogkezelő szervezetek tevékenységének közösségi szintű szabályozását javasolja. A Bizottság által nyilvánosságra hozott, a szerzői és szomszédos jogok érvényesítését vizsgáló közlemény egyik legfontosabb következtetése, hogy sürgősen harmonizálni kell a közös jogérvényesítést, különösen a közös értékesítést végző szervezetekre vonatkozó tagállami jogszabályokat. A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a közösségi szabályozás tartalmával kapcsolatban. A közlemény másik fontos megállapítása szerint a digitális jogkezelő rendszerek (Digital Right Management, DRM) bevezetése előtt biztosítani kell e rendszerek interoperábilitását, valamint minden érintett – ide értve a fogyasztókat is – általi elfogadottságát. A közlemény megfogalmaz néhány javaslatot a művek felhasználásának közösségi szintű engedélyezésével kapcsolatban. A közlemény a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban végzett kutatáson alapul. Az egységes belső piacért felelős biztos, Frits Bolkestein szerint „egyszerűbbé kell tenni a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok értékesítését, annak érdekében, hogy ezen a területen is kialakuljon a valódi belső piac. A jogtulajdonosoknak és a piaci felhasználóknak ésszerű és modern jogérvényesítésre van szükségük.” A biztos szerint a közösségi szerzői jogra alapozva ki kell dolgozni a hatékony¸ az új kihívásokra választ adó jogérvényesítés lehetőségeit, ugyanakkor figyelemmel kell lenni a jogtulajdonosok és a felhasználók érdekeinek összhangjára. A közlemény szövege elérhető a http://www.europa.eu.int/comm/internal_market/en/
intprop/docs/index.htm címen.

Az Európai Unió Bizottsága eljárást kezdeményez a közös jogkezelő szervek ellen a zeneművek online felhasználásával kapcsolatban. A Bizottság tizenhat, a zeneszerzők – és nem a kiadók – nevében eljáró közös jogkezelő szervezetet figyelmeztetett, hogy az általuk kötött ún. Santiago-megállapodás a közösségi versenyjogba ütközik. A megállapodás alapján az egyes jogkezelők az üzleti online-felhasználók részére az általuk képviselt teljes területre és teljes zenei választékra vonatkozóan általános felhasználási engedélyt adhatnak. A Bizottság szerint az Internet határokon átlépő jellege és a digitális formátum nehezen egyeztethetők össze a felhasználási engedélyek eredeti, teljes egészében nemzeti eljárásokra alapozott kiosztásával. A Santiago-megállapodás az üzleti felhasználók választási lehetőségeit a monopol helyzetben levő nemzeti jogkezelők útján történő engedélyszerzésre korlátozza. Ez megakadályozza az online környezettel együtt járó új lehetőségek kihasználását. A Bizottság szerint a nemzeti jogkezelő szervezetek közötti verseny hiánya akadályozza a belső piac kiteljesedését, veszélyezteti az online zenei piac hatékonyságát, és végső soron hátrányosan érinti a fogyasztókat. A jogkezelő szerveknek két és fél hónapon belül kell választ adniuk a bizottsági kifogásokra.

Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a szellemi és ipari tulajdonnal kapcsolatos jogok, mint a szerzői és szomszédos jogok, a védjegyjog, az ipari mintaoltalom és a szabadalom érvényesítésével foglalkozó irányelvet. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak hatékony, arányos és elrettentő szankciókat a jogbitorlókkal és „kalózokkal” szemben, és ezzel az Európai Unió egész területén azonos versenyfeltételeket teremt a jogtulajdonosok számára. Az irányelv a jogtulajdonosok részére minden tagállamban azonos intézkedéseket, eljárásokat és jogi eszközöket biztosít, függetlenül attól, hogy szerzői jogi vagy iparjogvédelmi jogsértésről van-e szó. Az irányelv polgári jogi szankciókról és eljárási jogi kérdésekről rendelkezik. Kiszabható szankcióként a jogtulajdonos a jogsértő termék megsemmisítését, visszavonását és a forgalomból történő kivonását, valamint anyagi kárpótlást, a jogsértés abbahagyására kötelezést és kártérítést követelhet. Az eljárási jogi kérdések között foglalkozik például a jogszabály a bizonyítási eljárással és az ideiglenes intézkedésekkel. Az irányelvben meghatározott felvilágosítási kötelezettség alapján a bíróság egyes személyeket arra kötelezhet, hogy szolgáltassanak információt az illegális termékek forgalmazásával kapcsolatban. Ezen kívül a jogsértések megelőzését segítő intézkedésként tartalmazza a jogszabály például a bírósági döntések nyilvánosságra hozatalát és szakmai etikai kódexek kidolgozását. Annak ellenére, hogy a Bizottság szerint a jogsértések visszaszorítása szigorú büntetőjogi szankciókat is feltételez, és a tervezet eredeti szövegében szerepelt is ilyen szankció, az elfogadott javaslat a büntetőjogi jogkövetkezményekről nem szól. Az Európai Bíróság jelenleg is vizsgálja, hogy az egységes belső piaccal kapcsolatos közösségi jogszabályok tartalmazhatnak-e büntetőjogi rendelkezéseket.

Az Európai Unió Bizottsága a 2002/21/EK irányelv (Keretirányelv) 7. cikk (4) bekezdése szerint 2004. február 20-án meghozott döntésében (C(2004)527) kötelezte a finn szabályozóhatóságot, a FICORA-t, hogy vonja vissza azt a határozat-tervezetét, melyben megállapította, hogy a nyilvánosan elérhető nemzetközi, rögzített helyű telefon szolgáltatások lakossági és nem lakossági piacain – a TeliaSonera 55, illetve 50%-os piaci részesedése ellenére – a verseny hatásos. A finn szabályozóhatóság 2003 novemberében küldte meg a Keretirányelv 7. cikke szerinti konszolidációs eljárás keretében a Bizottság részére a piacokról szóló bizottsági ajánlás 4. és 6. piacait érintő határozattervezetét. Bár a TeliaSonera 55 illetve 50%-os részesedésekkel rendelkezett a nyilvánosan elérhető nemzetközi, rögzített helyű telefon szolgáltatások lakossági és nem lakossági piacain a FICORA arra következtetésre jutott, hogy egyetlen szereplő sem rendelkezik jelentős piaci erővel és verseny így hatásosnak tekinthető. Megállapítását a finn hatóság három érvre alapozta: 1. mintegy tíz szolgáltató tevékenykedik az érintett piacokon; 2. a piacralépési korlátok alacsonyak; 3. az előfizetőknek nagyobb ráfordítás nélkül lehetőségük van az előfizetői hozzáférést biztosító szolgáltatójuktól eltérő szolgáltatót igénybe venni nemzetközi hívásra. A Bizottság a felülvizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a tervezet nem egyeztethető össze a Keretirányelv több cikkével. A Bizottság hiányolta azokat az érveket, amelyek a megalapozták volna, hogy TeliaSonera nem rendelkezik jelentős piaci erővel. Kifejezetten hiányolta a Bizottság, hogy a FICORA nem vizsgálta a szektorspecifikus szabályozás piaci körülményekre gyakorolt hatását. A Bizottság aláhúzta, hogy annak vizsgálata, hogy hatásos verseny mennyiben köszönhető a fennálló szabályozásnak, illetve, hogy verseny a releváns piacokon szabályozás hiányában is gyaníthatóan fejlődne-e, a piacelemzés központi elemét jelenti.