2. szám, 2004. augusztus

8-10 évvel ezelőtt még értelmetlennek tűnt volna egyfelől a táv(hír)közlés, tágabban az adat- vagy információ-továbbítás, másfelől a szerzői jog és iparjogvédelem szoros kapcsolatáról beszélni. Ez a viszony nem is olyan rég még arra korlátozódott, hogy az információ tárolás és továbbítás terén is is értelemszerűen létrejönnek olyan szellemi termékek, amelyek jogi oltalomban részesülhetnek. Ha a szellemi termék olyan műszaki alkotás, amely szabadalmazható találmány, vagy oltalomban részesíthető használati minta, vagy félvezető termék topográfiája, és a szabadalmat, illetve a megfelelő oltalmat engedélyezik, akkor az érintett ipar – az oltalom területi hatályától és tárgyi terjedelmétől függően – csak engedéllyel hasznosíthatja a megoldást. Ha pedig a szellemi alkotás szerzői mű, akkor annak a kifejezési formától független tartalmára a védelem amúgy sem terjed ki.

A döntő változást e téren elsősorban az hozta, hogy elektronikus hírközlési tevékenységgel ma már gyakorlatilag bármilyen, jogi oltalomképességgel rendelkező adat tárolható és továbbítható, mégpedig úgy, hogy az adattovábbítás címzettje sem egyszerű befogadó, hanem maga is tárolhatja, módosíthatja és továbbíthatja a megkapott adatot. Mind a címzett, mind a professzionális adatelőállító, adatfeldolgozó és továbbító eszközei és alkalmazott technikái egyre inkább összeolvadnak, azaz közelednek egymáshoz az információkezelés és továbbítás „platformjai”, nem is beszélve az elektronikus kereskedelemről, amelynek körében „távközlő eszköz bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében – szerződés megkötése érdekében – szerződési nyilatkozat megtételére”.

E gyorsan változó környezetben nem egyszerű kellő mértéktartással és sokoldalúan szemlélni, hogy az „összeolvadást” végső soron lehetővé tevő számítógépi programok jogvédelme az Európai Unióban miként alakul.

A jelen európai joga egyrészt a szoftver szerzői jogi védelmét teszi lehetővé. Nem, illetve nemcsak maga a program, hanem a kísérő dokumentáció is (együtt: szoftver, mint szakirodalmi mű) a védelem tárgya, feltéve, hogy bármelyik kimeríti a szerző saját szellemi alkotótevékenységéből folyó egyéni-eredeti jelleg követelményét. Az oltalom nem zárja ki, és ezt a jogosult sem tilthatja meg, hogy a jogszerű felhasználó megismerje a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet, sőt – kizárólag saját, vagy jogszerűen megszerzett programokkal való összhang megteremtése (együttes működtetés) céljából – a dekompiláció joga (a program kódjának a többszörözése) is megilleti felhasználót.

A számítógépi programok szabadalmi oltalma jelenleg korlátozott. Nem lehet szabadalmazható találmány tárgya számítógépi program, továbbá az információk megjelenítése annyiban, amennyiben a szabadalom e találmányokra kizárólag e minőségükben vonatkozik. Az európai szabadalmi egyezmény alkalmazási gyakorlata világossá teszi, hogy arról szó nincs, hogy ma teljesen ki lenne zárva a számítógépi program, vagy más „computer implemented invention” (számítógép alkalmazására alapított találmány) a szabadalmaztatásból. Ha az ilyen találmány tárgyának van műszaki jellege, akkor az szabadalmaztatható (pl. Controlling pension benefits system/PBS T-0931/1995 2000. szeptember 8.-i döntés, valamint T1002/92, továbbá v.ö. Case Law of the Boards of Appeal of the European Patent Office, December, 2001.).
Ha ez így van, akkor mi is a tényleges tárgya annak a vitának, amely a „szoftver szabadalmaztathatósága” előtt látszólag kaput nyitó európai irányelv (COM 92 final) előkészítése és elfogadása körül zajlik?

Szó nincs arról, hogy a szoftver lenne oltalomképes találmány, sem arról, hogy valamiféle új szabadalmi oltalmi tárgy keletkezne. Ez általánosan elterjedt félreértés. Az EU Parlamentje is leszögezte az irányelv-tervezet tárgyalása során, hogy az irányelv csak tisztázza a jelenleg is érvényes szabadalmi jogi álláspontot. Nem kíván változtatni azon, hogy csak a műszaki tartalmú, a technika állásához műszaki újdonságot hozzáadó, számítógép alkalmazására épülő találmányok (bármely, az Európai Szabadalmi Egyezmény szerinti szabadalmaztatható találmány, amelyet számítógépen, számítógépi hálózaton vagy más programozható berendezésen alkalmaznak, amely egy vagy több teljesen vagy részben számítógépi program által megvalósított nem-műszaki ismérvet mutat fel a minden szabadalmazható találmánynál elengedhetetlen műszaki jelleg mellett) kaphassanak szabadalmi oltalmat.

Az eddigi helyzethez képest elsősorban abban állna a változás lényege, hogy nem a találmány újdonságának kell műszaki ismérvben kell megnyilvánulnia. Az irányelv egyik célja, hogy leszögezze: elektronikus alapon álló üzleti, adatfeldolgozási vagy egyéb módszerek, amelyek a technika állásához nem adnak műszaki jellegű hozzájárulást, továbbra sem lesznek szabadalmaztathatók. A technika állásához való műszaki hozzájárulás a feltalálói lépésnek, mint a szabadalmi oltalom szubjektívabb követelményének lesz a feltétele.

A szabadalmi oltalom értelemszerűen független lesz a szerzői jogi védelemtől, azzal párhuzamosan állhat fenn, ami annyit jelent, hogy a szerzői jogi jogszerű felhasználót megillető jogok is szabadon gyakorolhatók a szabadalmi oltalom ellenére. Ez részben akként lehetséges, hogy a program algoritmusa maga nem alkalmas az oltalomra, mert az fogalmilag nem műszaki jellegű. Ha egy műszaki megoldást jelentő módszer algoritmus alkalmazásával jár, akkor a módszer maga lehet szabadalmi oltalom (célszerűen eljárási oltalom) tárgya, de az oltalom terjedelme nem fogja át az algoritmus alkalmazását a szabadalom műszaki tárgyával nem fedett összefüggésekben.
Ha a szerzői jogi dekompilációs jog az igényponttal védett találmányra is kiterjed, akkor abból kell kiindulni, hogy a találmány magából a szabadalmi leírásból szabadon megismerhető, a „szabad” felhasználás határát pedig a szerzői jog vonja meg. Nem bárki, csak az egyébként engedéllyel rendelkező jogszerű felhasználó élhet a dekompiláció jogával. A szabadalmi leírásból megismerhető műszaki újdonságra a szerzői jogi szabad felhasználás egyáltalán nem vonatkozik.

Az így értelmezett jövőbeli szabadalmi oltalom bizonyára felvet még számos kérdést, még ha el is tekintünk az elektronikus üzleti módszerek szabadalmaztathatóságával kapcsolatos eltérő USA-beli és európai felfogástól. Egy azonban csaknem bizonyosnak látszik: nem korlátozza majd a szerzői jogi értelemben vett végfelhasználót erősebben, mint a jelenlegi, túlnyomóan szerzői jogi védelem.

Faludi Gábor