szakcikkek Archives | Oldal 9 a 11-ből | INFOKOMMUNKIÁCIÓ ÉS JOG

Gálik Mihály, Nagy Krisztina: A hosszú menetelés Budapesttől Londonig, avagy a Viasat3 csatorna kikerülése a magyar joghatóság alól – 2010/1 (36.), 23-29. o.

Vannak hírek, amelyek elemi erővel robbannak be a legszélesebb nyilvánosságba, mások pedig csak úgy szép csendesen kerülnek napvilágra, s legfeljebb egy szűk szakmai közvéleményben számítanak kemény hírnek. Ez utóbbiak közé tartozott minden bizonnyal Magyarországon a Viasat3 televízió üzemeltetőjének azon bejelentése 2009 áprilisának végén, hogy kezdeményezte az Országos Rádió és Televízió Testületnél (a továbbiakban: ORTT) a csatorna törlését a nyilvántartásból 2009. május 1-jei hatállyal. A döntést végső soron a Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt. meghatározó tulajdonosa, a Modern Times Group Broadcasting AB (MTG) hozta meg: a nevezett dátumtól az MTG egyik leányvállalata, az Egyesült Királyságban bejegyzett Viasat Broadcasting UK a Viasat3 csatorna műsorszolgáltatója, s így a brit szabályozó hatóság, az OFCOM felügyelete alá kerül.

BŐVEBBEN

Halász Bálint: A <.hu> tartomány alatti alternatív vitarendezés gyakorlati tapasztalatai (1. rész) – 2009/6. (35.), 241-245. o.

szakcikkek

Jelen cikk első részében bemutatom a <.hu> alatti valódi alternatív vitarendezés kialakulásához vezető lépéseket, majd bemutatom a vitarendezési eljárás legfontosabb ismérveit és az ezt lebonyolító szolgáltatót. Ezt követi a nyilvánosságra hozott döntések statisztikája, majd néhány gyakorlati tapasztalat, észrevétel és javaslat. A cikk második részében részletesebben elemzem a nyilvánosságra hozott döntéseket.

BŐVEBBEN

Gelányi Anikó, Csepely-Knorr Tamás: A jogosulatlan wifi használat minősítése, avagy ha nyitva van az ajtó, akkor bemehetek? – 2009/5. (34.), 201-205. o.

szakcikkek

Tanulmányunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy megvalósít-e, s amennyiben igen, úgy mely bűncselekményt követi el az, aki más személy által előfizetett Internet szolgáltatást használja az arra jogosult tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek vizsgálata során összesen nyolc olyan esetet vázolunk fel, mely szerintünk e kérdéskörbe vonható, mivel a híradások beszámolói, illetve saját szakmai, esetlegesen hétköznapi tapasztalataink alapján joggal merülnek fel büntetőjogi szempontból is releváns problémaként.

BŐVEBBEN

Szigeti Tamás: Az információs hatalom korlátozása tengeren innen és túl* – 2009/4. (33.), 159-164. o.

szakcikkek

A hatalomkorlátozás XVII–XVIII. századi gondolat, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a modern alkotmányosság egyik alapköve. A hatalmi gócok potenciálisan veszélyeztetik a polgárok szabadságát, amelyre a jognak reagálnia kell. A klasszikus hatalmi ágak elválasztása, megosztása ennek a gondolatnak az első történelmi objektivációja. A három hatalmi ággal leírt képlet mintául szolgál az alkotmányos keretek kialakításához, azonban vétek lenne az alapgondolatot szem elől téveszteni, és a hatalomkorlátozást a hatalmi ágak megosztásával bevégzettnek tekinteni.

A XX. század technikai fejlődése, információs forradalma nemcsak a polgárok, de az állam mindennapjait is átalakította. Az informatika új lehetőségeket nyújtott az állam rendfenntartó, nemzetbiztonsági, gazdasági, jóléti stb. funkciója terén; az adatkezelés mennyiségi növekedése és minőségi javulása nyilvántarthatóvá tett kontinensnyi embert, ráadásul már korántsem csak az állam számára.

BŐVEBBEN

Spránitz Gergely: A médiajog, mint a közösségi versenyjog szektorspecifikus szabályozási ága* – 2009/4. (33.), 152-157. o.

szakcikkek

Az Európai Közösségben a gazdasági verseny általános szabályozása tagállami és közösségi szinten egyaránt létezik, bizonyos értékhatárok fölött utóbbi alkalmazandó a tagállamival szemben. Azonban egyes szabályozott iparágakban[1] a versenyjog egyedüli alkalmazása piaci kudarcokhoz vezet, ezért a hatékony verseny (Competiton on the merit) biztosítása érdekében szükséges az adott szektorra irányadó külön szabályok – versenyjogi normákkal párhuzamosan történő – alkalmazása.[2] A média is egy olyan iparág, amelyben nélkülözhetetlen a szektorspecifikus rezsim léte és alkalmazása. Ez tagállami szinten biztosított szabályozás, ami közösségi szempontból szükségképpen töredezett. A média közösségi léptékű koordinációja kizárólag az audiovizuális politika szemszögéből, a szabályozási keretet biztosító, a „Határok nélküli televíziózásról” szóló 1989-es irányelv,[3] valamint az azt modernizáló 1997-es irányelv[4] és 2007-es „audiovizuális médiaszolgáltatásokról” szóló irányelv[5] mentén valósul meg.

BŐVEBBEN

Bódis Richárd: Hálózati zárak alkalmazásának versenyjogi kérdései* – 2009/4. (33.), 146-151. o.

szakcikkek

E tanulmány célja egy kevéssé vizsgált probléma, a hálózati zárak kérdésének többoldalú bemutatása. A téma aktualitását az iPhone forgalmazásával kapcsolatos jogesetek, illetve az azokban született döntések adják, melyek rávilágítottak a hálózati zárak versenykorlátozó mivoltára. Ebből kifolyólag a tanulmány is abból indul ki, hogy a hálózati zárak alkalmasak a piaci verseny torzítására, és e tétel bizonyítására a hálózati zárakkal kapcsolatos szolgáltatói gyakorlatot törekszik bemutatni.

BŐVEBBEN

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon* – 2009/4. (33.), 136-144. o.

szakcikkek

Az elektronikus sajtójogról, mint önálló jogtudományi területről Magyarországon ugyan csak pár évtizede beszélhetünk, azonban a rádiózást, mint műsorszolgáltató tevékenységet már az 1920-as évektől jogszabályok rendezték hazánkban. A Rádió honi megjelenése és jogi szabályozásának kezdetei a HORTHY MIKLÓS kormányzó nevével fémjelzett korszakra, vagyis a két világháború közötti időszakra tehetők.

A magyar „Rádiójog” kialakulása szerves egységben történt azzal a technikai fejlődéssel, amely a 19. század végén és a 20. század elején végbement, és amely elvezetett a „beszélő újság”, a rádió megszületéséhez. A honi szabályozás színvonala a technikai fejlődés adott szintjén és nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is igen jónak tekinthető. A korszak kiteljesedő „rádiójogi” szabályozása koherens, korszakos jelentőségű volt.

BŐVEBBEN

Szádeczky Tamás: Az elektronikus írásbeliség és problémái – 2009/3. (32.), 67-71. o.

szakcikkek

Az írásbeliség fejlődésében az írás feltalálása után három forradalmat különböztethetünk meg.[1] Az első forradalom a fonetikus értéket hordozó alfabetikus írás feltalálása volt a Kr. e. 13. században, amely különválasztotta a szöveget a tartalomtól. A második a XV. században a JOHANNES GENSFLEISCH GUTENBERG által feltalált könyvnyomtatás volt, amely lehetővé tette az írott művek elérhetőségét a nagy tömegek számára. A harmadik forradalom – melyet elektronikus írásbeliségnek nevezünk – jelenleg zajlik, és bár történelmi távlat híján nem tudjuk pontosan meghatározni a mibenlétét, azt kijelenthetjük, hogy jelentős mértékben megváltoztatta az írásbeli kommunikáció minden lényeges struktúráját, mindamellett, hogy az ezt megelőző forradalmak által elért vívmányokat is meghagyta. Ez jelenti a kulcsot a digitális kultúrához és az információs társadalomhoz.

BŐVEBBEN