szakcikkek

Gyenge Anikó: Újra az árva művekről* – 2011/4. (45.), 119-124. o.

2011. május 24-én végre napvilágot látott az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) javaslata az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló irányelvről (a továbbiakban: irányelv-javaslat).[1]

A javaslat benyújtását egy hosszú és nehéz előkészítő folyamat végállomásaként, a kitűzött cél elérésében pedig természetesen csak egy köztes – bár kétségkívül fontos – állomásként lehet értékelni. A Bizottságnak a szerzői jogért is felelős, belső piaci ügyekért felelős biztosa ugyanis már 2010. március 22-i, európai parlamenti meghallgatásán[2] bejelentette, hogy a Bizottság szándéka az, hogy még 2010 végén irányelv elfogadására irányuló javaslatot tegyen a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amely elsősorban az árva művek helyzetét kezelni kívánó nemzeti rendszerek kölcsönös elismerésére fog irányulni. A Bizottság 2010-es munkaterve[3] már ennek alapján rögzítette az árva művek egyes felhasználásai engedélyezésének harmonizációjára vonatkozó irányelv-javaslat benyújtásának tervét. Eszerint a jogalkotási kezdeményezés jogalapot kell, hogy biztosítson az EU könyvtárai számára az árva művek szkennelésére és elektronikus úton való megjelenítésére.

BŐVEBBEN

Hajdú Dóra: A fájlcserélés elleni küzdelem egy lehetséges útja. Három a francia igazság? – 2011/3. (44.), 95-101. o.

Az információ-technológiai vívmányok 20. század második felétől felgyorsuló fejlődésének köszönhetően a szerzői jogok megsértésének újabbnál-újabb formái alakultak ki. Az internetről megszámlálhatatlanul áradnak a felhasználók felé a szerzői művek, amelyeknek védelmét a megváltozott körülmények között is biztosítani kell. Ezért a jogalkotónak reagálnia kell az olyan változásokra, amelyet például a fájlcserélés megjelenése és elterjedése indukált.

BŐVEBBEN

Eszteri Dániel: Fantázia vagy valóság? Virtuális világok szerzői jogi problémái – 2011/3. (44.), 88-94. o.)

1999 márciusában néhány utazó felfedezett egy eddig ismeretlen országot, melynek lakosságát gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan fejlett emberek alkotják, akik hazájukat „Norrath”-nak nevezték el. Mára körülbelül 400 000 bevándorló mondhatja új otthonának ezt a világot. Az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék, melyet a telepesek vállalkozásai termelnek meg, körülbelül Bulgária és Oroszország közötti szinten van, egy lakos átlagos munkabére óránként pedig körülbelül 3,42 amerikai dollár. Norrath nemzeti valutájának, a platinumnak az árfolyama túlszárnyalja a japán yenét. A populáció napról napra nő, köszönhetően a világ minden tájáról, de leginkább az Amerikai Egyesült Államokból érkező rengeteg emigránsnak. Talán a legérdekesebb tulajdonsága ennek az új országnak a fekvése. Norrath egy virtuális világ, mely 40 számítógépen fut San Diegoban.[1]

BŐVEBBEN

Kaibinger Tamás: Mobilkereskedelem, mobilfizetés és a StoLPaN projekt – 2011/2. (43.), 50-55. o.

A cikk a szakdolgozatom alapján készült, amelyet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara által szervezett infokommunikációs szakjogász képzés keretében írtam. A szakdolgozat alapötlete onnan ered, hogy a Kajtár Takács Hegymegi-Barakonyi Ügyvédi Iroda megbízásából dolgozhattam a StoLPaN projekt keretében, amelyet az Európai Bizottság IST programjából finanszíroztak, és amelyben számos neves szoftverfejlesztővel, mobiltelefon gyártóval, pénzintézettel és egyetemmel dolgozhattunk együtt. A StoLPaN egyik célkitűzése az NFC technológiával rendelkező mobiltelefonnal történő fizetés és a kapcsolódó kereskedelmi környezet kifejlesztése volt. A projekt kapcsán több mobilfizetéssel kapcsolatos jogi problémával is szembesültünk.

BŐVEBBEN

Tóth Péter Benjamin: Okok és gyógymódok – az online tartalompiac – 2011/1. (42.), 22-24. o.

Az előző számban olvashattunk összefoglalót a szerzői jogi jogérvényesítés aktuális kérdéseiben tartott konferenciáról.[1] Az egyik előadó, Bodó Balázs most könyv alakban is megjelenő doktori disszertációját[2] foglalta össze röviden, ami a kalózkodás jelenségének gazdasági és kulturális vetületével is foglalkozik, ezen belül is kifejezetten az előző 10 év feketepiaci robbanásáról.

BŐVEBBEN

Mezei Péter: Tisztul a kép a RapidShare körül? A DDL szolgáltatók felelősségének korlátozása* – 2010/6. (41.), 191. o.

A videomagnóknak a szórakoztatóiparra gyakorolt esetleges negatív hatásaival kapcsolatban az alábbi hasonlattal kongatta meg a vészharangot Jack Valenti 1982-ben: „Azt kell mondjam, hogy a videomagnó olyan az amerikai filmproducernek és az amerikai nézőközönségnek, mint a bostoni fojtogató az otthon egyedül lévő nőnek.”[1] A gyakran merev és túlzó megfogalmazásairól ismert Valentivészjósló hangjait viszont az USA Legfelsőbb Bírósága sem hallgatta meg, s a híres Betamax ügyben teret engedett a videomagnók terjedésének.[2]

BŐVEBBEN

Telek Eszter: Ingyen sör és szólásszabadság: szoftverek teljes és részleges közkincsbe bocsátása – 2010/5. (40.), 155-160. o.

Azon túl, hogy az alkoholt fogyasztó ember pár pohár után beszédesebbé válhat, a sör és szólásszabadság között nehezen találunk mély, tudományos összefüggést. Valószínűleg mind a trappista szerzetesek, mind az alkotmányjogászok fenntartással kezelnék ennek lehetőségét, azonban bármilyen furcsának tűnik is elsőre, a kapcsolat a szoftverek világában létezik. A gondolat, miszerint a free software elnevezésben a „free” jelző nem az ingyenességre, hanem a szabadságra utal, és annak használatakor a „free speech”-re és nem a „free beer”-re kell gondolnunk,[1] a szabad szoftver mozgalom atyjaként emlegetett RICHARD STALLMAN hasonlata alapján széles körben elterjedt. E „szabadság” kifejezése a szoftverfelhasználás engedélyezésére új modellt formált, és egyúttal a szellemi közkincs gyarapításának eszközévé vált.

BŐVEBBEN

Dudás Ágnes: Adójogi kérdések szoftverfejlesztésnél, különös tekintettel a FLOS szoftverekre* – 2010/4. (39.), 135-141. o.

Habár a jogalkotásról szóló 1987. évi IX. törvény 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek, évek óta problémát jelent a szellemi alkotásokkal kapcsolatos közterhek szabályozásában, hogy az e területre vonatkozó törvények figyelmen kívül hagynak[1] alapvető szerzői jogi, és iparjogvédelmi viszonyokat, illetve e viszonyokra a „definíciós kényszer” elvével[2] az adott jogterülettől idegen kifejezéseket használnak.

BŐVEBBEN

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu