INFOKOMMUNKIÁCIÓ ÉS JOG

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon* – 2009/4. (33.), 136-144. o.

Az elektronikus sajtójogról, mint önálló jogtudományi területről Magyarországon ugyan csak pár évtizede beszélhetünk, azonban a rádiózást, mint műsorszolgáltató tevékenységet már az 1920-as évektől jogszabályok rendezték hazánkban. A Rádió honi megjelenése és jogi szabályozásának kezdetei a HORTHY MIKLÓS kormányzó nevével fémjelzett korszakra, vagyis a két világháború közötti időszakra tehetők.

A magyar „Rádiójog” kialakulása szerves egységben történt azzal a technikai fejlődéssel, amely a 19. század végén és a 20. század elején végbement, és amely elvezetett a „beszélő újság”, a rádió megszületéséhez. A honi szabályozás színvonala a technikai fejlődés adott szintjén és nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is igen jónak tekinthető. A korszak kiteljesedő „rádiójogi” szabályozása koherens, korszakos jelentőségű volt.

BŐVEBBEN

Szádeczky Tamás: Az elektronikus írásbeliség és problémái – 2009/3. (32.), 67-71. o.

szakcikkek

Az írásbeliség fejlődésében az írás feltalálása után három forradalmat különböztethetünk meg.[1] Az első forradalom a fonetikus értéket hordozó alfabetikus írás feltalálása volt a Kr. e. 13. században, amely különválasztotta a szöveget a tartalomtól. A második a XV. században a JOHANNES GENSFLEISCH GUTENBERG által feltalált könyvnyomtatás volt, amely lehetővé tette az írott művek elérhetőségét a nagy tömegek számára. A harmadik forradalom – melyet elektronikus írásbeliségnek nevezünk – jelenleg zajlik, és bár történelmi távlat híján nem tudjuk pontosan meghatározni a mibenlétét, azt kijelenthetjük, hogy jelentős mértékben megváltoztatta az írásbeli kommunikáció minden lényeges struktúráját, mindamellett, hogy az ezt megelőző forradalmak által elért vívmányokat is meghagyta. Ez jelenti a kulcsot a digitális kultúrához és az információs társadalomhoz.

BŐVEBBEN

Vikman László: Az informatikai biztonság szabályozása a magyar jogban – 2009/2. (31.), 57-60. o.

szakcikkek

Napjainkra szinte minden jelentősebb szervezet – legyen bár állami vagy piaci – működésében fontos szerepet játszik a különböző informatikai eszközök használata, üzemeltetése, akár főtevékenységként, akár működést segítő eszközeként. Ennek ellenére az alkalmazott informatikai eszközökkel, szoftverekkel, szervezeti megoldásokkal szemben támasztott biztonsági kritériumokkal átfogóan aránylag kevés magyar jogszabály foglalkozik. Uniós irányelv, vagy rendelet sem született még ezzel az igénnyel, annak ellenére, hogy az informatikai biztonsággal kapcsolatos felhasználói tudatosság növelését, az ezzel kapcsolatos legjobb gyakorlatok, és know-how terjesztését célul kitűző közösségi intézmény, az ENISA[1] 2004 óta működik.

BŐVEBBEN

Polyák Gábor: A médiatörvény-tervezet jogharmonizációs hiányosságai* – 2009/1. (30.), 3-8. o.

szakcikkek

Egy új médiatörvény megalkotásának fontos ösztönzője és egyúttal fontos mércéje az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2007 decemberében elfogadott közösségi irányelv. A tavaly novemberben, majd részben átdolgozott formában idén januárban nyilvánosságra hozott médiatörvény-tervezet előkészítői természetesen tisztában voltak a jogharmonizációs kötelezettséggel. A tervezet[1] azonban számos olyan szabályozási megoldást tartalmaz, ami nem csak az irányelvvel nincs összhangban, de a közösségi jog alapintézményeit is sérti.

BŐVEBBEN

Csáki Gyula Balázs: Kérdésfelvetések az e-közigazgatás fogalmának meghatározása körében – 2008/7. (29.), 277-280. o.

szakcikkek

A tanulmány célja, hogy rávilágítson néhány, az elektronikus közigazgatással kapcsolatos elméleti probléma fennállására, és kísérletet tegyen arra, hogy meghatározza azokat a kiindulási pontokat, melyeket célszerű lenne figyelembe venni akkor, ha meg kívánnánk adni az e-közigazgatás témakörében folyton előbukkanó és oly sokszor használt kifejezések definícióját, mint például e-government, e-kormányzat, e-governance stb. A legelső kérdés mindenekelőtt azonban az, hogy vajon valóban szükség van-e arra, hogy ilyen definíciókat alkossunk. Amennyiben a válasz igen, tehát meg kívánjuk adni ezen új jogi és a jog világán többször túlmutató kifejezések jelentéstartalmát, akkor a második kérdés az, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy letisztult, mindenki (de legalábbis a többség) által elfogadott és a gyakorlatban alkalmazható, következetes fogalmi kört alkossunk.

BŐVEBBEN

Tóth András: Versenykorlátozó megállapodások az energetikában – 2008/6. (28.), 242-247. o.

szakcikkek

A versenykorlátozó megállapodások lehetővé tehetik a részes felek számára, hogy piaci hatalomra tegyenek szert és a fogyasztók kárára növeljék az árakat vagy csökkentsék a kibocsátást, esetleg kizárják a piacról versenytársaikat.

1. A versenykorlátozó megállapodások tilalma

Az EKSz[1] 81. cikk (1) bekezdése – és ehhez hasonlóan a Tpvt.[2] 11. §-a – tiltja a kereskedelmi aktivitást (akár ingyenesen) bármilyen formában kifejtő vállalkozások közti kölcsönös akaratkinyilvánításában megnyilvánuló tagállamok közti kereskedelmet érintő megállapodást (függetlenül formájától és jogi kötő erejétől), vállalkozások testületének döntését, a verseny kockázatát kiiktató összehangolt magatartást (pl. érzékeny információk cseréje), amennyiben az a verseny korlátozását célozza vagy ilyen hatása van.

BŐVEBBEN

Gyenge Anikó: Viták a szerzői jogok közös kezelésének hatékony szabályozása körül – 2008/5. (27.), 198-199. o.

szakcikkek

Amikor 2001-ben jelen cikk szerzőjének – akkor másodéves joghallgatónak – egy viszonylag jól sikerült egyetemi dolgozata után a szerzői jog professzora felajánlotta, hogy néha bejárhat az Artisjus könyvtárába olvasni és esetleg kisebb munkákba be is vonnák ott, akkor azt hitte, a paradicsomba került, mert a zenei közös jogkezelő szervezet polcain sorakozott valamennyi könyv, amit az éppen aktuális, nem túl gyakorlatias dolgozatához használnia kellett. Amikor viszont elé tették a lehívásra hozzáférhetővé tétel feltételeiről szóló díjszabást, hogy a paradicsomba való bejárásért cserébe fordítsa azt angolra és németre, hirtelen rájött: a hatalmas üvegépületet olyan bonyolult jogi szabályozás tartja össze, amilyennel valószínűleg már nem is fog többet találkozni az egyetemi évei alatt. A megérzése nem csalt.

BŐVEBBEN

Lapsánszky András: A távközlési monopóliumok szerkezetének, igazgatásának és közszolgáltatási rendszerének főbb modelljei a „fejlett távközléssel rendelkező piacgazdaságokban” (2. rész) – 2008/5. (27.), 190-196. o.

szakcikkek

Az Egyesült Államok távközlési piaci szerkezetének első meghatározó eleme, hogy ALEXANDER GRAHAM BELL 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, a telefonra, a szabadalom pedig a monopólium alapja lehet. 1877-ben BELL és a vele korábbiakban megállapodott befektetők Bell Telephone Companynéven vállalatot alapítottak, amely szinte rögtön versenyre kelt a hatalmas Western Union Company (továbbiakban: Western Union) vállalattal a telefonpiac megszerzéséért.[1] Ekkor ugyanis a Western Union (amely az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legismertebb távíró-szolgáltató vállalata volt) már kifejlesztette saját telefonkészülékeit és számos szabadalmat is kapott a telefonszolgáltatás területén.[2] Ennek eredményeként a Western Union végül 1879 novemberében peren kívüli egyezség keretében lemondott a telefon területén megszerzett szabadalmairól, érdekeltségeiről és követeléseiről.[3] Az egyetemes szolgáltatás fogalma, tartalma miatt megemlítendő, hogy a Western Union elleni piaci küzdelmet BELL képviseletében THEODORE N. VAIL vezette.

BŐVEBBEN

82. szám, 2024/1.

81. szám, 2023. december

80. szám, 2023. október

79. szám, 2023. március

Klein Tamás: Az elektronikus sajtó szabályozásának kezdetei Magyarországon* – 2009/4. (33.), 136-144. o.

Szádeczky Tamás: Az elektronikus írásbeliség és problémái – 2009/3. (32.), 67-71. o.

Vikman László: Az informatikai biztonság szabályozása a magyar jogban – 2009/2. (31.), 57-60. o.

Polyák Gábor: A médiatörvény-tervezet jogharmonizációs hiányosságai* – 2009/1. (30.), 3-8. o.

Csáki Gyula Balázs: Kérdésfelvetések az e-közigazgatás fogalmának meghatározása körében – 2008/7. (29.), 277-280. o.

Tóth András: Versenykorlátozó megállapodások az energetikában – 2008/6. (28.), 242-247. o.

Gyenge Anikó: Viták a szerzői jogok közös kezelésének hatékony szabályozása körül – 2008/5. (27.), 198-199. o.

Lapsánszky András: A távközlési monopóliumok szerkezetének, igazgatásának és közszolgáltatási rendszerének főbb modelljei a „fejlett távközléssel rendelkező piacgazdaságokban” (2. rész) – 2008/5. (27.), 190-196. o.