Az online figyelempiacok működésének legfőbb kudarca, hogy hatalmas mennyiségű adat halmozódik fel amerikai magánpiaci szereplőknél. Ebből két további hátrányos következmény adódik. Az egyik stratégiai, és súlyosan érinti az EU digitális szuverenitását. Bár az EU digitális kitettsége elvben a szuverenitássérelemre vezető alapjogi aggályok kiküszöbölése miatt csökkenhet, az európai adatvagyon magánkézben való felhalmozódása továbbra is felvet egy második aggályt, amely az adatok jövőbeli technológiai fejlesztésekhez, versenyhez szükséges szabad hozzáférhetőségéből fakad. Ez utóbbi terén az EU eddigi és tervezett intézkedései azonban mintegy adottságként fogadják el a figyelemkereskedők zéró áras üzleti modelljének legfőbb káros következményét, az európai adatok néhány technológiai óriás kezében való felhalmozódását, és azt igyekeznek ellensúlyozni, ahelyett, hogy a károsodásra vezető folyamat gyökerét ragadnák meg. Ehhez a gyökeres probléma kezeléshez viszont fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, versenyjogi és médiajogi eszközöket is alkalmazó komplex megközelítésre van szükség.

Cikk letöltése PDF-be Két éve lépett hatályba az új uniós adatvédelmi rezsim, a GDPR. A szabályozás alapkoncepciója az egységesség volt, a bírságolás kapcsán azonban a tagállami gyakorlat egészen mást mutat. Ez különösen a technológiai óriásvállalatok körében jelent problémát, amelyek megpróbálhatnak a forum shopping eszközeivel élni a bírságok elkerülésére vagy mérséklésére. A tanulmányban elemzésre kerül a szabályozás, valamint az ír és magyar bírságolási gyakorlat 1. A GDPR szerepe és szabályozási koncepciója 1.1. Az uniós adatvédelem belső piaci keretei Az európai integráció…

A technológia változása sokkal több állás megszűnéséért felelős, mint a szabad kereskedelem, és ez a tendencia a technológia további fejlődésével a jövőben szinte megállíthatatlanul folytatódni fog.[1] Ezzel párhuzamosan a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás elterjedése miatt egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a munkavállalók. A kitettség – legalább – kétirányú: 1. felváltás (ember helyett robotot alkalmaznak) vagy 2. avulás (a munkavállaló nem rendelkezik elégséges digitális ismerettel, hogy meg tudja tartani a meglévő munkáját vagy alkalmazkodjon az új kihívásokhoz.) Ezért fogalmazódik meg a kérdés, hogy a robotok elveszik-e az ember munkáját. A kutatásban – némileg leegyszerűsítve – erre kerestünk választ.

Jelen tanulmánynak nem az a célja, hogy sora vegye a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságának területeit, sokkal inkább arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazható-e és milyen mértékben az igazságszolgáltatásban. Az utóbbi két évben többször olvashattunk olyan tanulmányokat, melyek elővetítették annak a lehetőségét, hogy a mestersége intelligencia felválthatja a bírákat, jogászokat, és a jogászi szakmában forradalmi megújulást fog hozni. Véleményem szerint ezek az állítások túlzók, de a mesterséges intelligencia több igazságszolgáltatási tevékenységre fog hatást gyakorolni, mint például az elektronikus okiratok, dokumentumok vizsgálata, felkutatása, a jelentős adatok összegyűjtése stb. Az ezekkel kapcsolatos elektronikus alkalmazások gyakorlatilag ma már széles körben elérhetők és alkalmazhatók.

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a jelenleg már működő, továbbá a közeljövőben működésbe lépő, elsődlegesen határigazgatási célú uniós információs rendszerekben tárolt adatokhoz az egyes tagállamok bűnüldöző hatóságai milyen feltételek mellett és bűncselekmények esetén férhetnek hozzá annak érdekében, hogy munkájukat a lehető leghatékonyabban tudják végezni. A kutatás keretében az alábbi centralizált struktúrájú rendszerek vizsgálatára került sor: Vízuminformációs rendszer (VIS), Eurodac, Határregisztrációs rendszer (EE S), Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS). Habár teljes mértékben ebbe a körbe sorolandó, azonban – a terjedelmi korátokra tekintettel – kizárólag néhány gondolat erejéig kerül megemlítésére a Schengeni Információs Rendszer (SIS). Végül az utasnyilvántartási adatállomány bűnüldözési célú alkalmazhatóságának feltételrendszere kerül bemutatásra.

A tanulmány célja a digitalizációs folyamat, illetőleg a mesterséges intelligencia szerződési jogra kifejtett hatásai és az ennek nyomán körvonalazódó kihívások átfogó vizsgálata. A szerződések elektronikus úton történő létrehozását érintő legújabb uniós jogalkotási eredmények áttekintését követően az ezen szerződéskötési módozat bizonyos szempontból továbbfejlesztett változataként is felfogható intelligens szerződések vizsgálatára kerül sor. Az okos szerződések fogalmi kereteinek kijelölésén túl megfogalmazásra kerülnek mindazok az alapvető dogmatikai kérdések, amelyekre a jövőben a szerződési jogi szabályozásnak választ kell adnia.

A mesterséges intelligencia károsító hatását kezelni hivatott összetett intézményrendszer egyik lehetséges szegmensét képezik ún. no-fault kártalanítási rendszerek. Jelen tanulmányban áttekintjük a releváns uniós célkitűzéseket, továbbá a polgári jogi kártérítési felelősségi szabályok hiányosságait. Ezt követően vizsgáljuk a tulajdonképpeni értelemben vett no-fault kártalanítási rendszerek alapvető jellegzetességeit, és a nemzetközi szakirodalom mentén a jövő AI no-fault kártalanítási rendszerére tett szabályozási javaslatokat.

A geo-blocking jelensége a digitális korszak új kihívásainak egyike. Egyrészt, a diszkrimináció egyik modern formája, amely a fogyasztók között földrajzi elhelyezkedésük (személyes adat) alapján tesz különbséget, és akadályt képezhet az egységes piacon is. Az Európai Bizottság már 2015-ben elfogadta a digitális egységes piac (DSM) stratégiáját, amely az egységes belső piac új – digitális – dimenziója megteremtésével kijelölte az EU innováció felé vezető útját. A 2019–2024-es, URSULA VON DER LEYEN által vezetett Bizottság programjában a hat prioritás között nevesíti a digitális korra felkészült Európa megteremtését két másik, ezen téma szempontjából releváns programponttal (az európai életmód előmozdítása és az emberközpontú társadalom). A három prioritás metszetében találhatjuk az egységes piacot, amelynek megfelelő működése érdekében az uniós intézmények jogalkotási aktust fogadhatnak el. A tanulmányban a geo-blocking jelensége kerül bemutatásra, részben a gyakorlati szempontokra, részben pedig a szabályozásra (a geo-blocking rendelet) tekintettel. A tanulmány célja, hogy a geo-blocking fogalmához kapcsolódó kérdéseket röviden bemutassa a belső piachoz kapcsolódó társadalmi, gazdasági és jogi környezet szempontjából.