INFOKOMMUNKIÁCIÓ ÉS JOG

Jelen tanulmány az Európai Unió Mesterséges Intelligencia Rendeletének (AI Act) magyarországi végrehajtását vizsgálja, fókuszálva a 2025. évi LXXV. törvényre és a 344/2025. (X. 31.) Korm. rendeletre. A kutatás átfogó dogmatikai, szakpolitikai és gyakorlati elemzésnek veti alá a nemzeti piacfelügyeleti és intézményi modellt. A hazai szabályozás egy erősen központosított felügyeleti struktúrát hozott létre, amelyben a bejelentő hatósági feladatokat a Nemzeti Akkreditáló Hatóság, a piacfelügyeleti szerepkört pedig a vállalkozásfejlesztésért felelős miniszter (jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium) látja el. Bár a keretrendszer dogmatikailag nagyrészt megfelelő és funkcionálisan kompatibilis, az implementáció szerkezetileg részleges és időben késedelmes az uniós elvárásokhoz képest. Az elemzés rávilágít a modell kritikus pontjaira: a humán- és technológiai erőforrások szűkösségére, a minisztériumi piacfelügyelet függetlenségével kapcsolatos uniós jogi dilemmákra. Továbbá a tanulmány rámutat a speciális eljárásjogi szabályok – az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.) szóló törvénytől való eltérések – dogmatikai korlátaira. A jogbiztonság és az innováció ösztönzése, valamint a nemzetközi versenyképesség növelése és a globális „fórumvásárlás” (forum shopping) kiaknázása érdekében a szerzők egy önálló (sui generis) szakigazgatási eljárásrend kidolgozását szorgalmazzák. Továbbá a szabályozói tesztkörnyezetek (sandbox) és a függetlenségi garanciák mielőbbi transzparens rendezése elengedhetetlen a teljes uniós kompatibilitás eléréséhez.

Jelen tanulmány a „Consent or Pay” (CorP) modell uniós adatvédelmi és versenyjogi megítélését vizsgálja, különös tekintettel az EDPB 8/2024 számú véleményére és az Európai Bizottság Metával szemben hozott határozatára. Fókuszában a felhasználói hozzájárulás önkéntességének, az ingyenes és fizetős szolgáltatási alternatívák egyenértékűségének, valamint a méltányos díjazás feltételeinek elemzése áll. A tanulmány rávilágít, hogy bár a CorP modell önmagában nem jogellenes, a nagy online platformok kontextusában az érvényes hozzájárulás megszerzése jelentős kihívásokat vet fel. A tanulmány következtetése szerint, elengedhetetlen az egységes uniós szabályozási keretrendszer kialakítása a személyes adatok védelmének és a digitális szolgáltatók fenntartható finanszírozásának egyensúlyához.

A keresethalmazatra vonatkozó általános szabályok a polgári perrendtartásban részletesen rögzítésre kerültek, a sajtó-helyreigazításra vonatkozó rendelkezések körében azonban egy közvetett szabály kivételével nem találunk speciális normát. A keresethalmazat megengedhetősége, illetve annak tiltása ugyanakkor alapvetően befolyásolja a sajtó-helyreigazítási perek mikénti lefolytatását. Az írás arra tesz kísérletet, hogy átfogó képet adjon az utóbbi évek sajtó-helyreigazítási perekben érvényesülő, keresethalmazati kérdéseket érintő bírósági gyakorlatról. A szerző értékeli a Kúria és az ítélőtáblák által a személyi és tárgyi keresethalmazati kérdésekre adott válaszokat abból a szempontból, hogy azok összhangban állnak-e a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével és de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a szükségesnek tartott változtatás irányaira nézve.

Az elmúlt évtizedben mind a korrupció elleni fellépés, mind az adatvédelem jelentős fejlődésen ment keresztül. Új jogszabályok születtek, amelyek alapvető hatással voltak a szervezetek életére. Ugyanakkor e két jogterület fejlődése olyan új és aktuális elhatárolási kérdéseket is felvet, amelyeket indokolt gyakorlati szempontból is megvizsgálni a jogszabályoknak megfelelő szervezeti válaszok megtalálása érdekében. A tanulmány a szervezetek antikorrupciós irányítási rendszeréhez kapcsolódó adatvédelmi kérdéseket vizsgálja, különösen a munkatársak átvilágítása, az erkölcsi bizonyítványok kezelése, a bejelentések, valamint az etikai eljárások kapcsán és kínál a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokat az általános adatvédelmi rendelet és a NAIH gyakorlata alapján.

A tanulmány az Európai Unió Bíróságának Inteligo Media ügyben hozott ítélete alapján vizsgálja a „soft opt-in” szabály uniós és magyar jogi jelentőségét. Bemutatja, hogy az ePrivacy irányelv 13. cikk (2) bekezdése önálló, kimerítő jogalapot teremt a meglévő ügyfeleknek küldött, saját hasonló termékeket vagy szolgáltatásokat népszerűsítő elektronikus levelekhez, ezért e körben a GDPR 6. cikke szerinti külön jogalap nem követelhető meg. Elemzi a freemium modellekre kiterjesztett értékesítés-fogalmat, a magyar átültetés hiányosságait, a NAIH és az NMHH hatásköri megosztását, valamint a vertikális közvetlen hatály, a horizontális hatály hiánya és az állami kárfelelősség gyakorlati következményeit.

This paper examines how „disinformation” has shifted from a term for deliberate deception, often tied to propaganda, into a broader political label used to dismiss disputed or inconvenient claims. It argues that this expansion turns disinformation into a „devil term,” weakening its meaning and threatening free speech. Through examples from elections, media, COVID-19, and public debate, the paper distinguishes falsehood from definitional disagreement and warns against centralized truth policing. It concludes that open dialogue, careful definitions, and public contestation of ideas offer a better response than censorship.

Az alábbi tanulmány célja az adóoptimalizálás és az áfacsalás fogalmi és gyakorlati kereteinek bemutatása, valamint a két jelenség közötti szűk határvonal elemzése a modern, digitális környezetben működő adórendszerekben. A kutatás célja, hogy feltárja azokat a jogszerű módszereket, amelyek révén az adózók csökkenthetik adóterheiket, valamint azokat az illegális gyakorlatokat, amelyek az általános forgalmi adó kijátszására irányulnak, különös tekintettel a digitalizáció által megjelenő új kockázatokra. Külön hangsúlyt kap a mesterséges intelligencia szerepe az adózás területén, mind az adózói döntéshozatal, mind az adóhatósági ellenőrzési, kockázatelemzési és csalásfelderítési folyamatok vonatkozásában. A tanulmány bemutatja, miként járulhat hozzá a mesterséges intelligencia az adótervezés és a jogkövetés hatékonyságának növeléséhez, ezen kívül vizsgálja az alkalmazásával összefüggő jogi, etikai és szabályozási dilemmákat, különös tekintettel az automatizált döntéshozatal, az átláthatóság és a jogbiztonság kérdéseire, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten.

Az összeférhetetlenség jogintézményének célja generálisan annak elkerülése, hogy egy személy két különböző pozíciója vagy élethelyzeti állapota ellehetetlenítse az objektív és felelősségteljes feladatellátását. Az általános adatvédelmi rendeletnek az adatvédelmi tisztviselővel szemben támasztott összeférhetetlenségi szabályai több jogértelmezési kérdést is felvetnek a DPO speciális szerepének okán. Ennek vizsgálata a közelmúltban megjelent hatósági és bírósági döntések fényében azért is aktuális, mert a mesterséges intelligencia rendelet nyomán létrejött AI Officeri státusz tekintetében elemzésre érdemes a szerepkörök kapcsolata, lehetséges konfliktus pontjainak azonosítása.