Fizessen elő folyóiratunkra!

Az Infokommunikáció és Jog folyóirat informatikai jogi, távközlési (hírközlési) jogi és médiajogi témájú írásokat közöl.

A folyóiratban helyet kapnak többek között adatvédelmi, szerzői jogi, versenyjogi kérdések, a személyiség védelemmel, az elektronikus kereskedelem szabályozásával, és az elektronikus közigazgatással foglalkozó írások.

ELŐFIZETÉS

INFORMATIKAI JOG | HÍRKÖZLÉSI JOG | MÉDIAJOG | HÁLÓZATOS IPARÁGAK

Mezei Péter: Tisztul a kép a RapidShare körül? A DDL szolgáltatók felelősségének korlátozása* – 2010/6. (41.), 191. o.

A videomagnóknak a szórakoztatóiparra gyakorolt esetleges negatív hatásaival kapcsolatban az alábbi hasonlattal kongatta meg a vészharangot Jack Valenti 1982-ben: „Azt kell mondjam, hogy a videomagnó olyan az amerikai filmproducernek és az amerikai nézőközönségnek, mint a bostoni fojtogató az otthon egyedül lévő nőnek.”[1] A gyakran merev és túlzó megfogalmazásairól ismert Valentivészjósló hangjait viszont az USA Legfelsőbb Bírósága sem hallgatta meg, s a híres Betamax ügyben teret engedett a videomagnók terjedésének.[2]

BŐVEBBEN

Telek Eszter: Ingyen sör és szólásszabadság: szoftverek teljes és részleges közkincsbe bocsátása – 2010/5. (40.), 155-160. o.

Azon túl, hogy az alkoholt fogyasztó ember pár pohár után beszédesebbé válhat, a sör és szólásszabadság között nehezen találunk mély, tudományos összefüggést. Valószínűleg mind a trappista szerzetesek, mind az alkotmányjogászok fenntartással kezelnék ennek lehetőségét, azonban bármilyen furcsának tűnik is elsőre, a kapcsolat a szoftverek világában létezik. A gondolat, miszerint a free software elnevezésben a „free” jelző nem az ingyenességre, hanem a szabadságra utal, és annak használatakor a „free speech”-re és nem a „free beer”-re kell gondolnunk,[1] a szabad szoftver mozgalom atyjaként emlegetett RICHARD STALLMAN hasonlata alapján széles körben elterjedt. E „szabadság” kifejezése a szoftverfelhasználás engedélyezésére új modellt formált, és egyúttal a szellemi közkincs gyarapításának eszközévé vált.

BŐVEBBEN

Dudás Ágnes: Adójogi kérdések szoftverfejlesztésnél, különös tekintettel a FLOS szoftverekre* – 2010/4. (39.), 135-141. o.

Habár a jogalkotásról szóló 1987. évi IX. törvény 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek, évek óta problémát jelent a szellemi alkotásokkal kapcsolatos közterhek szabályozásában, hogy az e területre vonatkozó törvények figyelmen kívül hagynak[1] alapvető szerzői jogi, és iparjogvédelmi viszonyokat, illetve e viszonyokra a „definíciós kényszer” elvével[2] az adott jogterülettől idegen kifejezéseket használnak.

BŐVEBBEN

Parti Katalin: „10 dolog, amit utálok benned”, avagy a kormányzati szintű internet-blokkolás kritikája a német törvény kapcsán – 2010/3. (38.), 97-104. o.

Az utóbbi években egyre-másra látnak napvilágot az interneten megjelenő illegális tartalmak központi blokkolására, filterezésére irányuló megoldások. Amellett, hogy a blokkolás eszközei nem túl hatékonyak, még jelentős erőfeszítést is igényelnek és az állampolgári jogok csorbításával is járnak. Az internet kormányzati szintű ellenőrzését általában az online gyermekpornográfia elleni küzdelem égisze alatt vezetik be, de alapja lehet számos más ön- és közveszélyesnek tartott cselekmény is. Azonban minél kisebb kárt okozna a tartalommal való szembesülés a felhasználó oldalán, illetve minél távolabbi az ok-okozati láncolat az elszenvedett kár és az adott tartalommal való szembesülés között, annál kevésbé indokolt a tartalom blokkolása. A megvalósíthatóság technikai, alkotmányos, emberi jogi aggályait a német internet-blokkolási törvénnyel (2009) kapcsolatban ismertetem.

BŐVEBBEN

Koltay András: Pillantás az európai médiajog húsz évére – 2010/2. (37.),  53-58. o.

Bár a médiajogra vonatkozó európai uniós joganyag az Európai Közösségekkel egyidős, a legfontosabb médiajogi norma, a korábban határok nélküli televíziózásról, 2007 óta pedig audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv tavaly volt húszesztendős. A médiajogi jogharmonizáció igazából tehát 1989-ben kezdődött el. A kerek évforduló pedig nagyszerű alkalmat teremt a visszatekintésre, a szabályozás elméleti alapjainak (újra)meghatározására.

BŐVEBBEN

Gálik Mihály, Nagy Krisztina: A hosszú menetelés Budapesttől Londonig, avagy a Viasat3 csatorna kikerülése a magyar joghatóság alól – 2010/1 (36.), 23-29. o.

Vannak hírek, amelyek elemi erővel robbannak be a legszélesebb nyilvánosságba, mások pedig csak úgy szép csendesen kerülnek napvilágra, s legfeljebb egy szűk szakmai közvéleményben számítanak kemény hírnek. Ez utóbbiak közé tartozott minden bizonnyal Magyarországon a Viasat3 televízió üzemeltetőjének azon bejelentése 2009 áprilisának végén, hogy kezdeményezte az Országos Rádió és Televízió Testületnél (a továbbiakban: ORTT) a csatorna törlését a nyilvántartásból 2009. május 1-jei hatállyal. A döntést végső soron a Viasat Hungária Műsorszolgáltató Zrt. meghatározó tulajdonosa, a Modern Times Group Broadcasting AB (MTG) hozta meg: a nevezett dátumtól az MTG egyik leányvállalata, az Egyesült Királyságban bejegyzett Viasat Broadcasting UK a Viasat3 csatorna műsorszolgáltatója, s így a brit szabályozó hatóság, az OFCOM felügyelete alá kerül.

BŐVEBBEN

Halász Bálint: A <.hu> tartomány alatti alternatív vitarendezés gyakorlati tapasztalatai (1. rész) – 2009/6. (35.), 241-245. o.

Jelen cikk első részében bemutatom a <.hu> alatti valódi alternatív vitarendezés kialakulásához vezető lépéseket, majd bemutatom a vitarendezési eljárás legfontosabb ismérveit és az ezt lebonyolító szolgáltatót. Ezt követi a nyilvánosságra hozott döntések statisztikája, majd néhány gyakorlati tapasztalat, észrevétel és javaslat. A cikk második részében részletesebben elemzem a nyilvánosságra hozott döntéseket.

BŐVEBBEN

Gelányi Anikó, Csepely-Knorr Tamás: A jogosulatlan wifi használat minősítése, avagy ha nyitva van az ajtó, akkor bemehetek? – 2009/5. (34.), 201-205. o.

Tanulmányunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy megvalósít-e, s amennyiben igen, úgy mely bűncselekményt követi el az, aki más személy által előfizetett Internet szolgáltatást használja az arra jogosult tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek vizsgálata során összesen nyolc olyan esetet vázolunk fel, mely szerintünk e kérdéskörbe vonható, mivel a híradások beszámolói, illetve saját szakmai, esetlegesen hétköznapi tapasztalataink alapján joggal merülnek fel büntetőjogi szempontból is releváns problémaként.

BŐVEBBEN

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu